Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

\ / Miért nincs facimbalmom ? A ROSENBERG-DOSSZJÉ Az öreg: üozart és a magyar tüzér — Talán középiskolás ko­romban kezdtem. Vagy még .előbb — mondja tűnődve a Szabó Lőrinc-arcú zenetanár. — Régésznek készülteim. Ezért kezdetben mindenféle régisé­get, néprajzi érdekességet gyűjtöttem, természetesen öreg hangszereket is. Azután . zenész lettem. Amikor meg­kezdtem a tanítást, elhatároz­tam, hogy amerre járok az országban, a világban, a pusz­tulásra ítélt régi hangszereket felkutatom, megmentem. Nem könnyű munka, egy ember­nek pedig, aki ráadásul ezt mellékesen, hogy úgy mond­jam »hofobyszerűen« csinálja, különösen nehéz. De meggyő­ződésem, hogy nagyon fontos és egyre sürgetőbb feladat. A siófoki zeneiskola tanter­meiben, Simon Mihály irodá­jában, lakásában vallanak a régi, különleges hangszerek. Életkorukról, lelőhelyükről, egy-egy közeli •fragy távoli táj­ról, népről, régiekről, maiak­ról : muzsikás szívű emberek­ről. Vadonatúj, balalajka a múlt század első éveiben ké­szült basszus klarinét (talán az egyetlen az országban) és sárga klarinét, a citera külön­böző változatai (a többi kö­zött egy 150 éves, somogyi mintákkal ékesített), doromb, furulyák, fuvolák, különféle okarinák és rézfúvós hangsze­rek. Egzotikus zeneszerszámok Afrikából, teknőc > korpuszú pengetőhangszer, kínai gong, arab kettős síp, arab dob, egy- hűrú hegedű (reab), török síp. Jerevániból kajamancsa és tár. Mintegy hatvan hangszer. Micsoda hangerő támadna itt, ha egyszerre szólalnának ' meg! Simon Mihály elmosolyodik. — Mindegyiknek története van — mondja. — A gyűjtés körülményeire gon dol ? Bólint. — A történetek egyformán kezdődnek. Tudomásomra jut, hogy itt vagy ott, ebben a fa­luban, abban a városban ta­lálható egy hangszer... — Azután elindul, hogy megkeresse — mondom. — Azt hiszem, általában ezután következik a bonyodalom ... — Pontosan. Egyik legszebb citerámat már éppen gyújtás­nak akarták felaprítani, ami­kor odaértem. Ha egy órával kérőbb megyek ... — Jól égett volna a másfél évszázados fa — mondom. — Szerencsém volt. A gyűj­tésben lényeges a szerencse. Néha, persze, elkerüli az em­bert. Elmondom, miért nin­csen például nyakba akaszt­ható facirnbailmom. Egy idő­ben Felsőgödre tártam taníta­ni, és valamelyik diákom fel­hívta a figyelmemet egy csa­ládra, amelynél nagyon szép balkáni pisztolyokat látott. A dédapa ugyanis részt vett a boszniai okkupációban, ő hozta haza emlékül a fegyve­reket. Akkor még minden ré­giség érdekelt. Elmentem hoz­zájuk. kedvesen fogadtak, de a pisztolyokat megtartották. Náluk láttam egy facimbal­100 éves a hangrögzítés A hangrögzítés feltalálására ketten Is Joggal igényt tarthat­nak. Charles Cros. aki 1877. április 18- án nyújtotta be hangrögzítő' eljárását a Francia Akadémiához, és Edison, aki ugyanez év nyarán mutatta be a nyilvánosság előtt re­csegő fonográfját. Egy évvei később: 1878. március 11-én Edison közvetlen munkatársa, Puskás Tivadar a párizsi akadémián szólaltatta meg a fonográfot. Képünkön: Átala­kított fonográf, a Magyar Tudományos Akadémia zenekuta­tó csoportjánál. mot, amelyről akkor még sem­mit sem tudtam, nem ismer­tem, hát otthagytam. Pedig odaadták volna. Később, ami­kor többet tudtam a népi hangszerekről, visszamentem a családhoz, de akkor már hiába. Ma is sajnálom. — Melyik a legújabb szer­zeménye? — Az még nincs itt. Egy fonola. (Ügynevezett gépzon­gora.) Győrben vásároltam, eddig még nem tudtam haza­hozni. — Mit gyújt még? — Régi kottákat, énekes- könyveket, zenei módszerta­nokat. Énekeskönyv 1806-ból. Szent Dávid zsoltárai. (Egy mellék­helyiségben akadt rá a gyűj­tő.) Négy Károli-biblia. A legöregebbet 1704-ben nyom­ták. Kovács Márk bencés atya 1842-ben szerkesztette éne­keskönyvét Tihanyban. Az el­múlt két évszázad legjobb hegedűiskolái is itt vannak együtt. Mintegy tíz ritka pél­dány. Köztük Leopold Mozart heged űmódszertana 1791-es keltezéssel. (Ebben az évben halt meg a tanár-apa lángész- fia harmincegy esztendős ko­rában.) Egy. francia nyelvű szolfézsmódszertan az 1700-as évekből. Sorolhatnám tovább. Azután itt van még egy jó eszű, jó dalos magyar tüzér szolgálati jegyzőkönyve Is 1859-ből, tele népdallal, kato­nanótával. jóízű versezetek- kel. mondásokkal. A katona. Hegedűs István Temesváron szolgált, s miután megvívta csatáit a szigorú őrmesterek­kel, szolgálatvezetőkkel s a hitelbe kortyolgató hadfiakat nem szívelő kocsmárosokkal. ezt írta füzetébe: »-Még 18 kis holnap a komiszban, az­után kenyér.« Simon Mihály mondja: — Nagy terveim vannak a gyűjteménnyel. Először is tu­dományos alapossággal sze­retném feldolgozni az anya­got egy doktori disszertáció­hoz. Másodszor: régi vágyam, hogy iskolánkban megkezd­hessük a népi hangszeriá ték tanítását. Harmadszor: állan­dó zenetörténeti kiállítást szeretnénk rendezni az inté­zetben. A tervek megvalósítását egvelőre még elég sok hét­köznapi gond nehezíti, ö az :skola vezetője. Se helyettese, se adminisztrátora. Szervez, papírmunkát végez és tanít. Hivatásos pedagógus és nép­művelő. ’ De — gazdag gyűj­teménye, alaipos felkészültsé­ge bizonyítja — Simon Mi­hály nem az a fajta ember, akit a hétköznapok legyűrhet­nének. Simon Mihály, az al­kotó, rendíthetetlenül építi életművét. Szapudi András TÜSKÉS TIBOR ^.......... 11 Balatontól a Dráváig Megnéztük az újjárendezett múzeumot, kisétáltunk a kú­ria kertjének végébe álló Berzsenyi-sírbolthoz, a költő végső nyughelyéhez. A nap az egész falu ünnepe volt. Megálltunk a kúria ud­varán, a fenyők alatt. A ko­szorúzás után kilépett a tö­megből egy ősz férfi, Hársházi Sándor, a helyi termelőszövet­kezet tagja, zömök teste mel­lé eresztette két karját, és könyv nélkül, tisztán, értőn ejtve a szót, elmondta Ber­zsenyi nagy versét, A ma­gyarokhoz címűt. Sok századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak. Ámbár ezerszer vak füzedben Véreidet, magadat tiportad ... Szép voltba műsor, a költők tiszteletadása Kaposváron, szépen olvasták a verseket a fővárosi színészek, szép volt az ünnepi beszéd, de még se­hol nem hallottam olyan mély­föl jövőn és hitelesen verset mondani, még sehol nem zen­gett oly keményen és tisztán Berzsenyi szava, A magya­rokhoz, mint Nikién, a kúria udvarán, 1976 májusában Hársházi Sándor parasztember ajkán. Virágnyílás, virághullás 1918. október, összeomlottak a világháború frontjai, össze­omlott a monarchia ... »A polgári demokratikus forradalom győzelmétől a proletárhatalóm kivívásáig jelentős események zajlottak le megyénk történetében. A frontról hazaözönlő katonák november 4-tőil kezdve neki­estek az uradalmak vadas­kertjeinek, dohánypajtáinak, vermeinek, magtárainak, bo­rospincéinek, imitt-amott a kastélyok berendezéseinek is. Sok községből elkergették a jegyzőiket... A csendőrségi és a karhatalmi létszám leapadt a nemzetőrök közé »megbíz­hatatlan elemek« kerültek, maiga a katonaság is egy kö­vet fújt a néppel« — írja Kanyar József Harminc nem­zedék vallomása Somogyról című nagyszabású történelmi olvasókönyvében és dokumen- tumgyűj töményében. Somogybán felgyorsul a tör­ténelem, s ha lehet, egy fej- hos&zal az országos események előtt jár. »-A polgári forrada­lom győzelme után a külön­böző osztályok és rétegek kö­zötti ellentétek csakhamar ki­éleződtek« — mondja a tör­ténész. A polgári forradalom által létrehozott Nemzeti Ta­náccsal egyidejűleg Kaposvá­ron a Munkástanácsot is meg­alakították. Iharosberényben már 1919. január 12-én le­mond a Nemzeti Tanács, és helyébe a népgyűlés 21 tagú »munkás- és néptanácsot« vá­laszt. Latinca Sándor, a föld­munkások és kisgazdák or­szágos szövetségének megyei titkára január 26-án nyílt le­velet intéz a Somogyi Hírlap­ban. a földművelésügyi mi­niszterhez, s ebiben leleplezi a földibirtokosok szabotázsak­cióit, akik azt terjesztik: »In­kább pusztuljon a termés, de nem lesz úgy, ahogy a cseléd akarja, majd meglátjuk, ki döglik meg előbb.« A Kapos­vári Munkástanács február 25-i ülésén elhatározzák a Mezőgazdasági Ipar Részvény- társaság gazdaságainak kisa­játítását, s az ülésen részt ve­vő dr. Hamburger Jenő mi­Az FBI hamis tanúi Három esztendeig húzódott a Rosenberg-per. »Tanúk« és »szakértők« százait citálták a bíróság elé. Greenglass, ez a kisstílű tolvaj, és korlátolt, megfélemlített alak volt a ko­ronatanú. A Szövetségi Nyo­mozóiroda közreműködésével dolgozott a kirakatper vádlói és a bíróság keze alá. Green­glass, a kis névtelen gépter­vező, akinek nyolcadszori ne­kifutásra sem sikerült a brook- lyni egyetemen vizsgáznia, es­kü alatt állította, hogy egy­szeri tanulmányozás után megjegyezte az atombomba rajzát és műszaki leírását. A rajzot produkálta is a bonyo­lult képletekkel együtt. A szakértő egy Derry nevű vil­lamosmérnök volt. (Mint ké­sőbb kiderült, a »szakértő« a titkosszolgálat tisztje volt.) Világméretű tiltakozó moz­galom bontakozott ki Rosen- bergék ártatlanságának vé­delmére, megmentésére. Al­bert Einstein levelet írt Eisen­hower elnöknek; felhívta fi­gyelmét a vád képtelenségére, mondván: fejből még ő sem tudná (főleg egyszeri betekin­tés után) leírni és fölvázolni az atombombát ! Politikai per volt! Különben is: a Szovjetunió­ban nem 1949 táján jöttek rá az atombomba ' »titkára«. Szovjet tudósok már 1940-ben hasonló kísérleteket folytattak, s csupán a második világhá­ború súlyos anyagi terhei miatt kellett felfüggeszteni a kutatásokat. Huszonötezer oldalra duz­zadt a Rösenberg-per akta­halmaza három esztendő alatt. A hidegháború lovagjai »apait, anyait« beleadtak, hogy a há­zaspár ellen »megdönthetet­len« bizonyítékokat sorakoz­tassanak föl. Hamis tanúk, megfélemlített alkalmazottak egész hadát vonultatták föl Rosenbergék ellen. Julius Ro­senberg és állítólagos össze­kötője találkozásának bizonyí­tására szállodai számlát ha­misítottak. Morton Sobellt, mert ismer­te Rosenbergéket, 30 évi bör­tönbüntetésre ítélte a bíróság. Sobellt 18 év múltán szabadon engedték. Részlet abból a nyi­latkozatból, amelyet Duilio Pallottellinek, az Europeo cí­mű olasz hetilap munkatársá­nak adott: ni szí éri biztos kijelenti: »Az első mezőgazdasági szövetke­zetét Somogy megyéiben állít­ják fel.«. A megye országos jelentő­ségű példát adott a forrada­lom továbbfejlesztésére. A Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltása előtt tizenegy nappal. 1919. március 10-én háromta­gú direktórium vette át a megye vezetését. »Ma dél­előtt a Szociáldemokrata Párt ■kimondotta az általános sztrájkot. A munkásság dél­előtt 11 órakor a Munkásott­honban gyűlt össze, ahol kö­vetelte, hogy egy háromtagú direktórium azonnal vegye át a hatalmat Somogy megyében. Délelőtt 12 órakor a munkás­ság hatalmas tömege megje­lent a vármegyeházán, ahol a direktórium tagjai, Tóth La­jos, Peinhoffer Lajos és La­tinca Sándor elvtársak azon­nal átvették a megye fölött a vezetést... Majd a megyeház erkélyére kitűzték a vörös zászlót« — írta a helyi sajtó. A Somogy megyei Direktó­rium a baloldali törekvések­nek ad teret. A szerb katonai megszállás közvetlen szom­szédságában, a fővárostól vi­szont meglehetősen távol or­szágos jelentőségű, a Magyar Tanácsköztársaság egész tör­ténete szempontjából fontos somogyi kezdeményezések születnek. (Folytatjuk) »Perünk politikai per volt, de ezt senki sem vette észre. Mindenkinek meggyőződése volt, hogy atomkémek állnak a bíróság előtt, senkit . sem értette meg, milyen valóságos politikai céljai vannak a ma­chinációnak. Senki sem gya­nította, hégy az amerikai kor­mány ezzel a perrel akarta bebizonyítani a világnak bizo­nyos téziseit. Az ötvenes évek Ameriká­jának — a hidegháború tel­jében — látványos politikai perre volt szüksége, halálos ítéletekkel, hogy bebizonyítsa az amerikaiaknak és a többi országnak: olyan ország va­gyunk, amellyel nem lehet kukoricázni. Nem haboztak a villamosszékbe küldeni egy családanyát, szöges ellentét­ben társadalmunk minden humanitárius elvével, hogy bebizonyítsák: bizonyos kérdé­sekben nem ismerünk tréfát. De mindezt senki sem vette észre, legalábbis itt nálunk. Nemcsak régi szabály, de a múlt év derekától törvény is, hogy a vezetőnek bizonyos döntések előtt — pl. a fizetés- emelést megelőzően — meg kell kérdeznie a szakszerve­zeti bizalmi véleményét. Olyan »sajátos« értelmezéssel ritkán találkozunk, amilyet a közelmúltban Szabó Józsefné, a nagyatádi 1. sz. bölcsőde vezetője hangoztatott. Éretlen­nek, tapasztalatlannak, véle­ménynyilvánításra alkalmat­lannak találta a bizalmit — annak fiatal kora miatt. Azt a bizalmit, akit héhány hó­napja — többek között a ve­zetőnő szavazatával — egy­hangúan választott meg az intézmény összes dolgozója. A jogsértést megelőző pör­lekedés a hónap elején kezdő­dött. A gondozónők béremelési lehetőséget kaptak, s á ren­delkezésre álló összeget a ve­zetőnő a gazdasági vezető köz­reműködésével — elosztotta. Amikor az egyik dolgozó, Kis­marton LAszlóné szót emelt az igazságtalan eljárás ellen, s a szakszervezeti bizalmi bevo­nását kérte, a gazdasági ve­zető — az intézményvezető helyeslése közepette — leke­zelően utasította rendre. »Ma­ga csak egy gondozónő, ne szóljon bele!« — A bizalmi éppen szabad­ságon volt, amikor az összeget elosztottuk — keres indokot Szabó Józsefné. Tagadja, hogy a húszéves bizalmit — aki második éve itt dolgozik — éretlennek ta­lálta a véleménynyilvánításra, azonban nem tudja megtagad­ni önmagát, s később mégis­csak kiböki: — Nem ismeri a hátteret, ezért fiatal a döntéshez. Hogy a »háttér« szó/ ez eset­ben mit jelent, arra nem ka­pok választ. Viszont —-enged­tessék meg nekem — bátor­Politikai pernél pedig nem az igazságot akarják megtalálni, hanem csak bizonyos, előre meghatározott célokat elérni.« Megmozdult a világ Tulajdonképpen igaza van Sobellnek; csupán egy állítá­sával vitatkozunk, azzal, hogy senki sem vette észre, milyen célok érdekében folyik a Ro­senberg-per. Világszerte mil­liók emelték föl tiltakozó sza­vukat az ártatlanul a vádlot­tak „padjára hurcolt Rosen­berg házaspár szabadon bo­csátásáért. Levelek százezrei árasztották el a Fehér Házat, aláíróik követelték a per meg­szüntetését. Tudósok, művé­szek, politikusok, nemzetközi szervezetek, köztük a Béke-vi- lágtanács követelte az ameri­kai kormánynál Rosenbergék szabadon bocsátását... Kulcsár László ködöm föltételezni, hogy Só­lyom Zsuzsanna, a szóban for­gó bizalmi tisztában van a le­hetőségekkel, naponta meggyő­ződhet munkatársnői tevé­kenységének minőségéről, s az sem elképzelhetetlen, hogy a számok értékét is felfogta vol­na, ha nem ilyen »peches« időpontban megy el két napra szabadságra. — Kellemetlenül érintett, sőt sértett az egész ügy — mondja mosoly mögé rejtett keserűséggel. — Ügy érzem, semmi olyat sem tettem, ami­vel rászolgáltam volna a bi­zalmatlanságra. Furcsa egybeesés; a béreket akkor osztják el, amikor a bi­zalmi — aki mellesleg a »hát­teret« sem ismeri — éppen tanulmányi szabadságon tar­tózkodik. És — mit tesz isten — a fizetésrendezésből csak ő marad ki, s az a munkatárs­nője, aki a jogsértést a főnök­nő szemébe mondta! A három különös véletlenből áll össze a szükségszerűség; a vezetőnő indulatokat előidéző eljárása, amely ellen a felsőbb szervek sem tiltakoztak. Meggyőződésünk, hogy a nagyatádi Dózsa György utcá­ban történt főnöki »módszer« figyelmeztetés lehet. A szak- szervezeti bizalmiak mód­szertani útmutatójában a kö­vetkezőt olvashatjuk: »Az olyan intézkedések, melyek a bizalmi egyetértése nélkül, vagy annak ellenére történ­nek, jogszabályellenesek, tehát érvénytelenek.« Am, ha az il­letékeseknek még ez sem elég meggyőző, akkor a 12/1976. (IV. 27.) számú minisztertaná­csi rendelet talán cáfolhatat­lan bizonyíték lesz. lu A. (Folytatjuk) Picinyke ügy nagy baklövéssel „Maga csak egy gondozónő!” Robert (6 éves) és Michael (10 éves) nagyanyjukkal, szü­leik kivégzése után — 1953-ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents