Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-23 / 45. szám
À környezet védelméért Hasznos és sokak számára érdekes kiadványt jelentetett meg a közelmúltban a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága Társadalmi együttműködés a környezet védelméért címmel. Az erdők, a vizek, a levegő és a lakóhely környezetének védelme — többek között a HNF tevékenységének eredményeként — ma már egyre szélesebb tömegek felelősség- érzetén alapul. Mindig többen vesznek részt ebben a munkában. Mindennek az alapja az aggodalom az emberi környezet rohamos romlása, a természeti körfolyamatók egyensúlyában bekövetkezett kedvezőtlen változások általános fokozódása miatt. Az ehhez kapcsolódó gondok megoldása az érdeklődés előterébe került. Az Országos Környezetvédelmi Munkabizottság mintájára a megyei és a helyi népfrontbizottságok mellett a társadalmi szervek közreműködésével szinte kivétel nélkül létrejöttek azok a társadalmi tömörülések és összefogásök az utóbbi években* amelyek új meg új munkaakciókat indítottak el, kezdeményezték a hatósági intézkedések szükség szerinti megtételét A társadalmi őrségek tagjaival együtt ma már csaknem tízezer népfrontaktíva működik a környezet védelme érekében. A környezetvédelemnek számos részterülete van: a tájvédelem, a levegőtisztaság, a víz- és talajvédelem, a zajártalmak, a hulladék, a szemét elleni védekezés, a tisztaság biztosítása, a települési környezet óvása, a környezet szépítése. Mindezt együtt csinálni : sokrétű, felelősségteljes munkát kíván. A társadalmi összefogás hozhat megfelelő eredményt. A törvények, rendeletek, hatósági intézkedések önmagukban nem pld- ják meg azokat a feladatokat, melyek az egészséges környezet fenntartásához ma már nélkülözhetétlenek. Az ártalmak fokozódása, a növekvő társadalmi igényesség miatt az időszerű jogi, politikai és gazdasági döntések előkészítésében egyre fontosabb az egész társadalom aktív segítsége és cselekvő részvétele. Jogos az igény, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezetek és mozgalmak szervezett formában működjenek együtt a társadalom környezetvédelmi tudatformálásában, a természet iránti szeretet fejlesztésében, s az állami intézkedések hatékonyabb segítése, közös akciók szervezése érdekében. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg a kiadvány szerzője: »Ezt a társadalmi szerződést kedvezően mozdítaná elő, gyorsítaná meg, ha a környezetvédelem legfőbb állami szerve, az Országos Környezetvédelmi Tanács, az Építés- és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a minisztériumok és főhatóságok, melyek a környezetvédelem ágazati feladatainak megvalósítói, egyre jobban támaszkodnának azokra a társadalmi szervezetekre és mozgalmakra, melyek a környezetvédelem érdekében már eddig is hatásosan tevékenykedtek.« ,A. húsz év az huszonhét’ As úttorővesetok egyenruhát hordtak Mezei L ásziónéról hiába érdeklődtem több embertől. , Amikor azt mondtam: tudod, a Jutka — vagy a fiatalabb nemzedéknek: a Jutka néni — mindjárt tudták, kit keresek. És amikor neki mondtam, hogy miért is akarom faggatni, újabb meglepetés ért. A húsz év »megdöntve« a matematikát huszonhét. Mert nemcsak húsz éve KISZ-tag, hanem azelőtt hét évig DISZ- tag is volt. Dátumokkal teleírhatnám a papírt az életéről és már az évszámok is sokat mondanának. Néhány szemelvény: 1950-ben lett a Dolgozó Ifjúság Szövetségének tagja, 1951-ben már kaposvári választmányi tag (ez a mai városi KISZ-bizottsági tagságnak felel meg). Ugyanebben az évben a pártba is fölvették. 54-ben DISZ dicsérő oklevelet kapott. Így ültünk le beszélgetni. Szabódott, miért fontos ez, és előkapott egy fényképalbumot, beszéljenek helyette à megsárgult, légi fotók. Csak apró megjegyzéseket fűzött egy-egy képhez. — -Ezeket egy régebbi találkozóra . gyűjtöttem össze. Mindenki rácsodálkozott, hogy így együtt látja újra az első táborozást, a felvonulásokat, a régi úttörő technikai állomást. Persze nem tudták, hogy én minden apróságot elrakok. Otthon rengeteg emlékem van még. Jelvények, tárgyacskák... A kívülállónak talán nem mondanak semmit. De a régi társaknak és nekem igen. Mi még ma is örömmel üdvözöljük egymást, és mindiá van beszélnivalónk. — Sokat hallunk a »hőskorról«, hogy akkor volt igazi nagy munka. Hogyan volt ez? — Csak egy jellemző epizódot mondok el. A járási DISZ-bizottságra kerültem 1954-ben. Szabó Györgynek hívták a titkárt. Azzal fogadott: itt van a szolgálati jármű, ezzel kell vidékre tárnom. És kaptam egy biciklit. Azután irány mondjuk Zsippó vagy Nagyberki... 1955-ben egyéves DISZ-iskolára küldtek. Az 56-os időben is tartottuk a kapcsolatot. Az újjászervezésnél kerültem át az úttörő-»vonalra«. Azóta is együtt élek, dolgozom a pajtásokkal, Újra az albumot nézzük. Terepszínű sátorlapokból felhúzott táborban nomád életet élnek. Az úttörővezetők még mind úttörőegyenruhában voltak, nem úgy, mint ma... Az úttörőmunkáért »Jutka néni« 63-ban kiváló úttörővezető, 64- ben aranykoszorús KISZ-jel- vény, 65-ben KISZ Érdemérem, 73-ban kiváló ifjúsági vezető kitüntetést kapott. 1975-ben a kulturális miniszter kiváló dolgozó kitüntetéssel jutalmazta. Akik csak egy kicsit ismerik, azok is tudják, megérdemelte ezt a »sorozatot«. — Igaz, hogy ma már nem »olyanok« a gyerekek? — A rosszalló értelemben nem igaz. Ezek a fiatalok is olyanok, mint mi voltunk akkor. Többet, jobbat akarnak. Csak másként. És köztük is vannak olyanok, akik nem fognak »kiöregedni«. Én ettől sohasem féltem. Mindig izgat valami, mindig érdekel valami. Már sokszor megkérdeztem magamtól, miért érzem még mindig, hogy elkötelezettje vagyok az ifjúsági mozgalomnak? Pontos választ nem tudok rá adni. Nem érzem, hogy fáradt lennék. A családom is tudja: ha nem értem haza, akkor valami úttörőrendezvényen vagyok, vagy itt maradtam az ifjúsági házban, és a gazdasági ügyek után — mert ez a »szoros« munkaterületem — betértem egy klubba a gyerekekhez. Aki nem él a fiatalok között, az csak »rendezvénylátású«. Hozzám eljönnek, hogy segítsek nekik, meséljek a régebbi időkről. Egy úttörőőrs elhozta a naplóját, hogy írjam le, milyen volt... Mindenért lelkesednek a mai fiatalok, ami jó. — És a maiak befelé fordulása ? — Ebben van egy kis igazság. Sajnos. Valóban az 1950— 60-as években családiasabb volt a KISZ is. Ismertük egymás feleségét, férjét, gyerekeit. Többet tudtunk a másik emberről, egy kicsit jobban együtt voltunk. — Mondta, hogy a családja »tűri« az életmódját. Talán ez is közrejátszik. Kevesen viselik el, ha a másik ötre nem ér haza. — Pedig alkalmazkodás nélkül nem megy. Ha már szóba került, elmondom: a lányom 19 éves, óvónő, ök most alakítottak KISZ-alapszervezetet. Segítek nekik. Öröklik a régi lendületet. És az is eredmény, amit naponta látok: egyre jobban tisztelik az »öregeket«. Ebből lesz valami. — Húsz éve KISZ-tag, elhatározta, hogy nem »öregszik ki«. A tervei? — A legközelebbi : lesz egy húszéves találkozónk. A megyei KISZ-bizottság szervezi. Ettől nagyon sokat várok. Készülök rá. A távolabbiak- ban: folytatom. Nem tudom, mit csinálnék, ha kényszerítenének, hogy abbahagyjam. Nekem ez az élet. L. P. Összefogtak a szövetkezetek »Közös kalaipba« gyűjtötték tavaly a barcsi szövetkezetek a kulturális támogatást. A tanáccsal együtt elhatározták, hogy amit eddig egy-egy csoportnak adtak, azt most közösen használják föl. Néptánccsoport alakult, hozzá népi zenekar, fellendült az irodalmi színpad, és egyre nagyobb szerepet kapnak a gyerekegyüttesek, amelyek az utánpótlást biztosítják. így alakult meg a Barcsi Szövetkezeti Együttes. Egy év teltei azóta. A Barcsi Tövál, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet, az Unitech, a Dráva Vegyesipari Szövetkezet és a komiósdi tsz közös együtteséről azóta sokat hallhatunk. Szabó Gyula, a tövál igazgatója, a »mecénásokból« alakult társadalmi vezetőség elnöke: — Mindenképpen jó. hogy közösen támogatjuk az együtteseket. Jobban látjuk, hova és mire adtuk a pénzt. — Milyen kapcsolatuk van az együttesek tagjaival? — Ünnepélyeken adnak műsort, szerepelnek a zárszámadásokon. Ahol fölléptek, ismerik, szeretik őket. — Szövetkezeti tagok is szerepelnek a csoportokban? — Egyelőre csak kevesen. De arra törekszünk, hogy számuk emelkedjen. Ettől egyébként még távol van a fiatal együttes. Tagjai a község fiataljai, ipari munkások, diákok. A néptánccsoport tavaly kezdő fiatalokból alakult. Rövid idő alatt tanultak meg olyan összeállításokat, amelyekkel »színpadképesek« lettek. A csoport lelke Gyuróko- vics Tiborné, aki a községi tanácson dolgozik, és Pécsen, a Mecsek együttesben táncolt. — Csíkvár József indította el a csoportot, most pedig a KISZÖV egyik táncosa, Ger- ner István vezeti. Az együttes Gálosi János úgy alakult, hogy esténként a Barokk beatzenefcar muzsikájára táncházat csináltunk a művelődési házban. Azután beiktattunk játékos elemeket és láttuk, hogy a gyerekek szeretnek táncolni. Most hat pár alkotja a magot. — Mit sikerült elsajátítani egy év alatt? — Buzsáki táncot, vízvárit, szuloki németet. Fölléptünk Szekszárdon, a buzsáki búcsúin és természetesen itthon. Most a művészeti szemlére készülünk. A férj a zeneiskola tanára és a néptáncosokat kísérő zenekar tagja. — Még mindig gondjaink vannak a kísérettel. Tagjaink a béat-együttesből, a zeneiskolai rézfúvósokból és az ifjúmunkás-zenekarból kerülnek ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen alkalmi társaság lennénk. Egyelőre a táncosokat kísérjük, de ha tovább akarunk lépni, a zenében meg kell teremteni a formai tisztaságot — az egységes stílust. Ha délszláv táncot kísérünk más hangszereA Gyurókovlcs házaspár. ken kell játszanunk, iránt például a svábnál vagy albuzsá- kinál. így gyakran változnak a zenekari tagok. — Készüiődnek-e önálló műsorra ? — Természetesen. Azzal nem lehet megelégedni, hogy csupán kísérők legyünk. A legnagyobb gondunk, hogy nincs hegedűsünk, akiire pedig minden stílusú zenéhez szükség van. A szövetkezeti együttes alakulásakor a művelődési központban már működött a Barokk beategyüttes. Munkájukat jól ismerték az ide járó fiatalok — zenészeik gyakran segítenek más csoportoknak is. Magas színvonalon játszanak. Gálosi János a művelődési házban dolgozik mint ifjúság- politikai előadó, és két csoportban is szerepel. A beategyüttes dobosa és az irodalmi színpad tagja. Az utóbbinak 22 állandó tagja van. A világ teremtésevalamint a Róka és a szőlő című összeállításukkal több községben is fölléptek. Közöttük sok a tehetséges versmondó, aki önállóan is szerepel különböző rendezvényeken. ök járnak a leggyakrabban a fenntartókhoz is, hogy verset mondjanak. Ösz- szekötő. kapcsok. A művelődési háziban gyerekcsoportok is működnek. Az úttörő-fúvós zenekar, a nyáron szép sikereket ért el Sopronban. _ föllépett Jugoszláviában. Sőt már nekik komponált zenével Is dicsekedhetnek. Tagjai gyakran besegítenek a nagy zenekarok muzsikájába. A hetedik osztályos Erdős Csaba trombitás. A népi zenekarnak máris tagja. De nem 5 a legfiatalabb. A házban működő gyerekjátékszakkör az irodalmi színpadnak ad majd utánpótlást, a néptáncosok pedig a gyakran cserélődő felnőtt táncosok nyomdokaiba léphetnek. A szövetkezeti együttes művészeti vezetője Szilágyi János: — Bevált a közös ' fenntartás. Több csoportot, kedvezőbb körülmények között tudunk működtetni itt a művelődési házban, mint azelőtt. Anyagilag is biztonságosabb az együttesek fenntartása. kiegyensúlyozottabb a művészeti fejlődés. A születésnapi mérleg még ezután készül. A szövetkezetek, a művelődési ház, a tanács vezetői értékelik, mit végeztek egy év alatt. Az eredmények azt mutatják, érdemes volt így létrehozni az együttest. Az idei tervek már az első év tapasztalatai alapján. a megkezdett munkát folytatva készülnek. Simon Márta TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig Amikor átköltözik, mindössze harminckét éves. Életművének java részét már megalkotta, verseit kötetbe rendezte. De még öt évet kell várnia, amíg a költemények a Pesti Magyar Társaság jóvoltából. azaz a pesti irodalomszerető kispapok adományaiból könyv alakban megjelennek. További öt év telik el a »kamuti szemű« Kölcsey bírálatáig. S maga nyolc esztendeig készül, amíg az igaztalan kritikára megfelelő választ ad. Lassú volt akkor a postajárás, lassú volt az élet ritmusa... Nehéz lenne ma már megmondani, hogyan élezte magát Niklán. Van levele, melyben Somogyot »számkávetése helyének« nevezi, s magát »niklai remetének«, »somogyi Diogenésznek«, »borzas bajszú magyarnak« mondja. Ám a »falun lakó«, »kövér magyar« Niklán, a provincián, a magányban, az irodalmi élet csoportjain és belháborúin kívül maradva is messzire látott, európai méretekben tudott gondolkodni. Egy isten háta mögötti kis somogyi fa- luhan élt, de tévedhetetlen biztonsággal mondott ítéletet Napóleonról. Egy elmaradott birtok gazdálkodási gondjaival vesződött, de prózai művében a »mezei szorgalom« legkorszerűbb — ma is annak ható — programját fogalmazta meg. Osigapásztort tartott, a magány, a vidéki élet szorításával viaskodott, de 5 írta meg a maga korában a pesti, a városi élet legszebb dicséretét. Nikláról is kapcsolatban volt az országgal. Kazinczyval levelezett, s ha nehezen is, egy- egy utazásra azért kimozdult. Kaposvárra megy-könyvet kölcsönözni, meglátogatta Sopronban tanuló fiát, Füreden veséjét gyógyítja, Pesten könyve ügyében fárad, barátokkal találkozik, Béosben rézmetszőt keres, aki arcképét elkészíti, részt vesz a Festetics György által kezdeményezett keszthelyi Helikon-ünnepségeken ... S Niklán őt is meglátogatják barátai, hívei. 1814 szeptemberének egyik délutánján bárom vendég keresi: Wesselényi Miklós, Pa- taky Mózes és Döbrentei Gábor. Az utóbbi leírásából ismerjük a látogatás történetét. Amikor megérkeznek, a költő éppen birtokaid gondjával foglalkozik. »Egy földszinti hosszú, tágas házhoz mennek be, melynek urát asztalára hajolva találták, számvetésben gazdájával.« Wesselényi elmondja, hogy az atyja halálára írt »nagytűzű« Berzsenyiódát jött megköszönni, Döb- renitei közös soproni, iskolai emlékeiket melegíti föl »a háziurat beszédbehózás végett«. Berzsenyi keveset szól, csak »szende mosolya derül ajakán ezt egészen elfogott nagy bajusza alatt«. Vendégeit dohánnyal kínálja. A költő írószobájában folytatják a beszélgetést. Döbrentei egy szórakozott erdélyi papról mesél, ki »magányában mindig olvas, ír, abba úgy- úgy belemerül, hogy ebédlő- asztalán maradt abroszára tányéra mellé gyűl, hányódik könyve s irománya«. Berzsenyi elérti a célzást: »asztalán hevert írásaira pillant, mosolyogva : Az enyéimen meg papucsot láthatsz. Leányomé, Lidié.« A vendégek csak egyetlen éjszakát akarnak Niklán tölteni. Berzsenyi marasztalja a látogatókat. Később »benyic Lidi kisasszony, tányéron pereccel, bor- és vízi'butéliával, poharakkal. Körbekínálá a vendégeket legnyájasabban a barna-szög csinos kisasszony, a tizenharmadik évében szépen eredő. Az, az atyja szeme!«. Folytatódik a beszélgetés, a »négy társalgó szorosabban csatlakozva járt fel-alá az ebédlőben«. Majd Wesselényi, a zsibói báró. akit eddig »egész főhajtással« többször »méltóságos«-nak szólított a költő. Berzsenyihez fordul : »Egy nagy kérésem van a tekintetes úrhoz. Engedje meg az ifjúnak «előhozni azt, és ne tagadja meg... Pirulok, valahányszor engem egy Berzsenyi, az atyámat poraiban is tisztelő, méltósógosoz. Hívjon engem te-nek.« A két férfi kezet szorít és átöleli egymás vállát. »Berzsenyi érzéseinek tengerkedése között elfogódva, később s akadozottan : Ily koszorúját nem reméllettem ódámnak.« Majd Pataky és Berzsenyi is összetegeződik, ölelkeznek. Már szürkül, amikor Berzsenyi vendégeihez fordul : »Berátim! Miféle mulatságot szerezzek? Azt gondoltam, verjünk fel egy kas mehet, együnk lampos mézet.« IFolytatjuk)
