Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

Épül a szennai falumúzeum művelődési házakban a Balaton-narton Már fűtik az első házat *E1 kéne már pusztítani ezt az öreg házat, ne jöjjenek- menjenek itt mindig« — mondta az egyik csökölyi épü­let idős tulajdonosa az udvar­ban sürgölődő, fényképező, a népi építészet ez egyik utol­só remekében gyönyörködő szakembernek. A hatodik X-en túl járó öregnek nyűg, ócskaság, »nem embernek va­ló« hajlék e néhány öreg ház. Pedig a tökéletes arány te­remtés. a szigorú hasznosság és a találékony építkezés szá­zados őrzője, megtestesítője, megannyi utolsó emléke mind. Megőrizni a menthetőt, az eredeti helyén, az eredeti kör­nyezetben — ez a népi műem­lékvédelem alapgondolata. Csakhogy az eredeti környezet egyre kevésbé »eredeti« már a rohamosan átalakuló falu­ban. Somogybán szakítottak az »eredeti környezetben* meg­őrizni« gyakorlatával, amikor elhatározták a szennai falu­múzeum felépítését. Olyan még álló és ép házak áttelepí­tését határozták el Rinyako- vácsiból, Csökölyből, Kisba­jomból és Gigéből, amelyek iegjellemzőbbek a somogyi nép egykori életére, építke­zésére. Ezzel tudatosan vál­lalták az áttelepítés, a »ho­nosítás« minden nehézségét és gondját. Ma már világos, hogy meg­érte. A leendő falumúzeum jobb helyet hem is kaphatott volna másutt, mint Szenná­ban. Igaz, kicsi lesz, e hát­rányát azonban ellensúlyozza a környezet. »Magyarorszá­gon egyedülálló, hogy egy falu belterületén létesül szabadtéri néprajzi múzeum. így az szerves egységet alkot a tele­püléssel. À népi ihletésű re­formátus templom ezen túl­menően is jó összekötő kapocs lehet a múzeumhoz« — álla­pítja meg a Magyar Népi Építészeti Szakbizottság 1974- ben. A dombon magasló temp­lom, a domb lábához simuló félköríves utca. a völgyhajlat­ban sorakozó pincék, az ugyanitt létesítendő kopjafa­kiállítás, s hozzá még a Zse­be — tavaly óta tájvédelmi körzet — növényritkaságai nem mindennapi látványt, történeti-művészi élményt ígérnek. A munka már negyedik éve folyik. L. Szabó Tündétől, a falumúzeum tanulmányter­vének készítőiétől, a műem­léki albizottság megyei titká­rától, a munkák irányítójától kérdeztük: — Hol tartanak az építés­sel? — Tavaly szeptember óta már fűtjük az első házat. Az idén áprilisban négy nagyobb épülettel is elkészülünk. Az első szakaszban a temp­lomot újították fel. Költséges és hosszadalmas munkával óvták meg a vizesedéstől a falakat. Különleges anyagot .— 6zllikofób-anhydrátot — használtak. A 'külső homlokzat fehér meszelést, höbörcsös vakolatot kapott, a toronysi­sakot vörösréz lemezzel borí­tották, a főhajó tetőhéjalása műemléki pala. Fehérre me­szelték a templombelsőt is, és nagy erejű lámpákat sze­reltek föl, hogy a fény az ér­tékes, festett-faragott fameny- nyezét és karzat szépségét jobban kiemelje. Ezután a domb lábánál, a vizenyős területen kezdődött a feltöltés, a terület alagcsöve- zése. Ez egymillió forintba került. Némi vita után el­dőlt az igen rossz állapotú papiak sorsa is. Gondnokla­kás létesül, s az utca felőli helyiségben kiállítóterem. Itt mutatják be a falumúzeum építésének a dokumentumait a látogatóknak. — Az első portán már fel­épült a Rinyakovácsiból ho­zott épület. Ez a múlt szá­zad hatvanas éveiből való szoba, konyha, kamra, füstös A csökölyi ház bejárata. konyhával, szögletes kemencé­vel és a szobában barna má­zas kályhával. A gazdasági épülethez sövényfalú istálló és pajta, majd zsilipéit falú disz­nóól, fonott oldalú, félig ve­rem baromfiól tartozik. Az együttest fonott tyúkól és gó- ré egészíti ki. — Nem lehetett egyszerű az áttelepítés Rinyakovácsiból. — A bontásnál nagyon ügyeltünk, hogy minden elem számot kapjon. Amikor Szen­nában a brigád újból össze­rakta az épületet, olyan volt, mintha dominóztak volna. Persze, azért nem ment ilyen egyszerűen. Speciális vegy­szerben kellett áztatni a fa­részeket. A zsúpoláshoz pedig csali a roasszalma jó. — Hol lehet ma rozsszalmát kapni? — Rozsot vettettünk a csö­kölyi tsz-ben. Amikor meg­érett, a brigád kézzel csépelte ki a szemeket, s a szalmát kazlakba rakta. Az ilyen régi házak építésének egész sor furfangja van. Az oldalfalak tapasztásához például nem a rozs-, hanem a bűzapelyva al­kalmas. Amikor az első ház tapasztása készült, két-három hét múlva kizöldült az egész fal. Mondogatták is a falu­siak: élesítik a kaszát az ása­tásra ... A következő portára egy csökölyi házat állítanak. Tal­pas, faragott oszlopú épület, nagy méretű szobával, kony­hával. A harmadik telken nagygazdaporta épül fel. Ez még Kisbajomban látható, szoba-konyhás, kamrás, sátor­tetős és ollóágas szerkezetű. Konyhájában téglakemence és rakott tűzhely lesz. A gigei házat viszont nem építik fel; anyagát pótlásnak használják a többihez, faragott tornác­oszlopai a szabadtéri kiállítást díszítik. Még nem dőlt el, hogy a negyedik portán sze­gényparaszti lakóház vagy téglaépület emelkedjék-e? . Szépen halad a terület be­telepítése jellegzetes növé­nyekkel. Az erdőrendezőség társadalmi munkában ültette el az élő sövényt. Nehézséget csak a szilvafák okoznak: a hetvencentis kavicstöltésbe csak vaskos földlabdával le­het majd elhelyezni mind­annyit. A szennai falumúzeum to­vább épül. A megyei tanács az eddigi támogatást az idén megduplázta: 1,3 milliót ad erre a célra. Csupor Tibor A Balatontól a Dráváig Nagy Ferencné írta: »Már éppen ideje, hogy megköszön­jük a kedves könyvet, amit nekünk küldött. Kedves, mert szeretjük Péter bácsit, igazi földszagú, őszinte, okos em­ber volt. Elolvastam, mind­járt. Maguk ketten olyan szé­pen vitatkoznak a Balatonról, hogy végül mindeniküknek igaza van.« A levél további része a két fafaragó művészi elhivatottságának őszinte és makulátlanul tiszta megfogal­mazása. El kell gondolkozni azon, amit Nagy Ferencné munkájuk céljáról és értelmé­ről ír: »Nagyon szép levele­ket kapunk, megható, mennyi szeretettel és csodálattal ír­nak a kiállításról, azt hiszik, csodákat látnak. Még versre is ihletett egy ismeretlen embert, aki mégcsak nem is költő. Egész nap sírtam rajta, az örömtől, hogy ennyi keserves nehéz esztendő után megér­tük azt, hogy másoknak is örömet tudunk adni, hogy a lelkűk könnyebb lesz és az életük egy kicsit szebb lesz a látottaktól. Csak legyen minél nagyobb sikere, sok-sok örö­met szerezzenek a nézőik­nek ...«) Nagy Ferenc a népművészet mestere, ugyanakkor tudatos alkotó, szobrász, kiállításra dolgozik. Akár a nagyatádi faszobrásztelep alkotói. Nagyatádon, a város hatá­rában, a régi somogyi erdő­ségek alján, egy erdészeti út mellett terül el a faszobrász­telep. Néhány apró lakóház. Egy féltetős nyitott szín. »Al­kotó telep és symposion a nagyatádi városi tanács és a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége közös rendezésében« — hirdeti a bejárat melletti tábla. A nyitott szín alatt szers zámok, munkaeszközök : óriási fakalapácsok, vésők, gyalupad, elektromos meg­hajtású eszterga, körfűrész. A falon alkalmi fotókiállítás az itteni munkáról. A faanyagot az erdőgazdaság adja. Az el­készült szobrokat a telep mel­letti, lágyan hullámos réten helyezik el. A szobrok, mint valami őskori jelek, megállít­ják az utast. Nagy méretű, szé­pen faragott kopjafa. A fa Télen vagy nyárom kömy- ♦ nyébb-e a munkája? — kér­deztem néhány Balaton-parti művelődési ház igazgatójától. A válaszok többségében azt hallottam, hogy sem télen, sem nyáron nem könnyű, a Bala­ton-parti települések kétarcú­sága a közművelődésben is megmutatkozik. Ilyenkor sok­kal többen keresik föl a mű­velődési házat. Nyáron a tó­parton szinte csak a szabad­téri. színpadi rendezvényeknek van látogatójuk az »őslako­sok« közül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy télen csupán a kapukat kell kinyitni, és. máris tódulnak az emberek a művelődési házba. Miklós József, a balaton­iéi lei művelődési ház igazga­tója mondta: napközben még csak el lehet menni a házból az adminisztrációt intézni, szervezni a következő progra­mokat, este azonban mindig itt kell lenniük, mert ha csak egyszer is hiába jön valaki — többet nem kopogtat. Leltén jól kihasználják a ház lehetőségeit. Nagy előny, hogy a régi kastélyépületben van • néhány — klubéletre, szakköri foglalkozásra alkal­mas — szoba. Itt találkoznak 'egymással az értelmiségi klub tagjai is. A lelleiek apraja-nâgyja látogatja a művelődési házat. Van disc-jockey rendezvény, de a fiatalok szívesen leül­nek beszélgetni, meghallgatni egy-egy előadást. A legkiseb­bek számára szakköröket tar­tanak, és működik egy ötven gyereket foglalkoztató torná­szaikkor. Hetente kétszer a déli part egyik legaktívabb néptánccsoportjának tagjai próbálnak' itt. A bogiári művelődési házat körbe kell járná, ha az em­ber be akar jutni a szakköri helyiségekbe vagy a klubok­ba. Hegedűs László igazgató azt mondta: mivel a foglalko­zások az épület hátsó részé­ben vannak, a homlokzaton is felkapcsolja a villanyt, hogy lássák, nem tart zárva a ház. A hátsó traktusban a régóta jól működő képzőmű­vészeti kör tagjai dolgoznak. Bogláron az iskolai körök­nek ad otthont a művelődési ház, délután még a fonyódi zeneiskola kihelyezett tagoza­ta is itt tartja az óráit. Ide járnak próbálni a szakmun­kásképző irodalmi színpadá­nak .-tagjai. És egyre nagyobb teret kíván magának a fotó- szakkör, amely tavaly moz- gófilmjével különdíjat nyert. A község életének minden mozzanatát fényképezik, és gyakran bemutatják e dokú­mén, t um f o lókat. Legjobban a földvári műve­lődési házban megy a mun­ka a déli parton — ezt több művelődési szakembertől hal­lottam, és magam is meggyő­ződtem róla. Otthonos intéz­mény, nagyon sokan keresik föl csak azért, mert ott jól éorzik magukat. Itt tartja próbáit az ötven- tagú vegyes kar is. Tagjai középkorúak, különböző fog­lalkozásúak. Egy év alatt ezüstkoszorús minősítést sze­reztek. A Zakár Antal vezette házban már működik egy tíztagú irodalmi színpad — ugyancsak nem a legfiata­labbakből szerveződőit, tel­kesen készülnek a művészeti szemlére. Nemrégiben nép­tánccsoport is alakult. Az asz- szonyok közül egyre többen jelentkeznek a kézimunka- szakkörbe — ez a téli elfog­laltság egyébként valamennyi művelődési házban megvan. A legkedvezőbb körülmé­nyek köaött, leghatásosabban a siófoki Dél-balatoni Kultu­rális Központ dolgozik. Iro­dalmi színpada, huszonhárom­féle szakköre van. A siófo­kiak hamar megszokták az intézményt, az új lehetőségie­ket, amelyeket télen-nyáron nyújt. Legnagyobb sikerük az előad óesteknek van. Színészek adnak irodalmi műsorokat a Pódium Siófok című program keretéiben. Ezekre fél óra alatt elkapkodják a jegyeket. A déli partnak vannak kiemelkedően jó közművelő­dési tevékenységet folytató helyei. Szentgyörgyön példáiul egy este négy csoport próbál. Akadnak azonban alig-aldg működő művelődési házak is. vérszegény programmal. Ilyen a szemesi és a szárszód. Az utóbbi már csak a nyári fölkészülés miatt is érthetet­len. Hiszen itt lesz a József Attila versmondóverseny — többet (kéne tenni ennek elő­készítéséért. A jól működő há­zak már a nyárra gondolnak. A lelleiek szabadtéri előadá­sokat szerveznek. Bogláron a káoolnaitárlatra készülnek. Siófokon képzőművészeti kiál­lításokat, fesztiválokat, nyári színházi programot készítenek elő. S. M. Ügyfelek és ügyintézők Januárban múlt egy esz­tendeje, hogy megkezdte mű­ködését a Kaposvári Városi Tanács ügyfélszolgálati irodá­ja, ahol a hét minden nap­ján — hétfőn és szerdán reg­gel 8-tól este 18 óráig — a felek rendelkezésére állnak. Volt nap, hogy csaknem há­romszázan fordultak meg itt, manapság általában csak napi 100—120 ügyben intézkednek. Gyorsan, udvariasan, türel­mesen. Még épp csak kinyílt a vá­rosi tanács főbejárata, máris 8—10 ember lépett be a föld­szinti irodába. Hárman hiva­talos írásért jöttek, hogy il­letményföld használatára jo­gosultak. A kérelmező való­jában ezt saját maga igazolja, amikor felelőssége tudatában nyilatkozik. Ma már nem keli a korábbi két tanú, aki álta­lában nem is tudta, hogy mi­lyen ügyben írja alá a papírt. Két ügyfél arról kért igazo­lást, hogy jogosult ingatlan szerzésére. Mások a különélé- si pótlékhoz kértek igazolást. Az építőiparban ezt évenként kétszer is be kell nyújtani, így ebben az időben naponta több tucat ilyen igazolást is kiadnak. — Nincs túl sok igazolásra szükségük az embereknek, s némely esetben nem formális ez? — kérdeztük Nagy Elödné irodavezetőtől. — Ma jóval kevesebb iga­zolás kell, mint korábban, de azért még mindig 36 fajta létezik — hangzott a válasz. A formális igazolásra a kö­vetkező ügyfél adott példát. Az a katona, aki »valahol Észak-Dunántúlon« szolgál, s ki tudja hányadszor arról kért papírt, hogy családja Kapos­váron él. Lassacskán már le­szerel. Talán, a szolgálati hely egyéb módon is meggyőződ­hetne arról, hogy jogo6-e a családnak járó pénz. A fiatal katonát egy hadi- gondozott özvegy követi. Uta­zási kedvezménye ügyében jött a tanácshoz. Egy ügyfél tanácsi igazolással hív vendé­get a Szovjetunióból. Az iroda két dolgozója percnyi szünethez sem jut. Egyikük azt magyarázza, hogy a bonyolult adóügyet majd csak a pénzügyi osztályon tudja tisztázni. A következő ügyfél kérelmét papírra kéne vetni. Igen ám, de a bácsi 80 éves, nem jól lát, meg a be­tűvetés sem a mestersége. Va­laha tán a zugirász — persze nem ingyen — rendelkezésére állt volna. Itt percek alatt — természetesen nem ingyen — elkészült a beadvány. A szük­séges illetékbélyeg is hely­ben van. A kérelmet az iroda »postázza« az illetékes osz­tálynak. Persze, csak annak a késré­sét lehet elintézni, aki igaz ügyben jár. A Patakpoklosiból Kaposvárra települni szándé­kozó népes család sürgeti a lakásbejelentést, de nem tisz­ta a dolog. Pedig kinn a ko­csinál a család szeretné látni a személyi igazolványban a bejegyzést, hogy nem tekereg­nek az országban, hanem ál­landó kaposvári lakosok. Ma már általában tudják az em­berek, hogy a lakás ki- és be­jelentés a tanácsokhoz került át Inkább csak az okoz gon­dot, hogy a jelenlegi irodael­helyezés miatt szombatonként ez ügyekben nem tud segíteni a szolgálati iroda. — Hamarosan ez is kedve­zően változik. Ugyanis az ügyfélszolgálat mellett lesz a bejelentő hivatal. No és a nagy forgalom miatt növeljük az irodai dolgozók létszámát. Űgy érezzük, hogy ezzel az irodával elértük a kitűzött célt. Ebben az ott dolgozók lelkiismeretes munkája is so­kat segített — mondta dr. Balogh János, a városi tanács vb-titkára. Délután már kevesebben kopogtattak az ajtón. Hiába, még sokan úgy tudják, hogy hivatalos ügyben délelőttön­ként lehet a tanácsnál keres­kedni. — Amikor este hatig tar­tunk szolgálatot, bizony, az utolsó két-három órában már csak elvétve téved be hozzánk valaki — jegyezte meg Nagy Elődné, akin 4 az irodazárás előtt azért már látni lehet, hogy »nehéz nap« van mö­götte. Pedig »csak« 113 ügy­felet számoltunk meg. Kovács Sándor törzséből kibontakozó alaik. Egy atommodellre emlékez­tető, gömbökből összerakott forma. Ősi útjelzőkre utaló absztrakt szobrok. A nap meg­szívja, az eső megáztatja őket. A fa kiszárad, megrepedezik, a régi görcsök dolgoznak be­lül. Az idő alkotótársul sze­gődik a szobor készítője mel­lé. Befejezi, teljessé teszi az alkotást. Csönd van. Régi er­dők sóhaja száll a szabadtéri szoborpark fölött. A megfara­gott fa kétszer él. A csurgói „oskola” A Csokonai Vitéz Mihály nevét viselő csurgói gimnázi­um árnyas park közepén áll. Tömöttre nyílt, zöld bukszus- sor vezet a kaputól az épület bejáratáig. Kétfájlöl szépen metszett rőzsatövek, a karók végén csillogó, színes üveg­gömbök. Százados, ritka fák. miammutfenyők ágai közül villának ki a gimnázium nyers téglával keretezett ablakai. Az aszfaltozott út szélén idős férfi ül, és festi a gimnázium épületét, az előtte húzódó fá­kat, bokrokat, virágokat. Kí­sérőmtől megtudom: Raksányi Lajos, a gimnázium nyugal­mazott tanára, nyolcvankét éves, félelmetes 'emlékező, ma is rendszeresen fest. legutóbbi kiállítása nemrég zárult Ka­posváron. Sajátos techniká­val, ülve dolgozik. Maga szer­kesztette, kerekeken járó fes­tőállványt használ. Az áll­ványt — mint egy sátrat — négyfelé! kifeszített zsinórok tartják. A festő a vasszerke­zetű állványra egymás alá két tükröt helyezett. A szerkezet úgy működik, mint a perisz­kóp. A festő munka közben nem a lefestendő tárgyat, ha­nem annak kicsinyített képét nézi az alsó tükörben. — Örülök, hogy megismer­telek — nyújtja felém a ke­zét barátságosan. — Te voltál az egyetlen, aki 69-ben, a második kaposvári tavaszi tár­latról írt kritikádban megdi­csérte a Vásár című festmé­nyemet — mondja. Elpirulok, hisz sem a festő nevére, sem a képre, sem arra, amit írtam róla, már nem emlékszem. Szívélyessége azonban egyszerre a családi­asságnak, a barátságnak, a kedvességnek valami megne­vezhetetlen köréibe von. Meg­érzem: mennyire mások let­tek volna a rajzóráink, ha rajzra, művészettörténetre ő tanít. Pedig nem volt rossz a mi iskolánk. De a kanizsai gim­náziumban a tanárok főként akkor emlegették a csurgói is­kolát, ha egy diákot a gyenge latin- meg matematikajegyek miatt el akartak tanácsolni : — Fiam, választhatsz. Csur­góra vagy Sümegre mégy ... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents