Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

EMBER ÉS MUNKAERŐ A vttának, melyet a Magyar Televízió tavaly decemberben Indított, s amelyet tizenkilenc megyénk napilapja több mint egy hónapig gombolyított (s amely ma 17.45-kor a televízió kerek asz tál-beszélgetésén ek témája lesz), visszatérő ref­rénje volt, hogy honnan ve­gyünk, ami nincs. Vagyis: nö­vekvő gazdasági és társadalmi feladataink megvalósításához honnan biztosítsuk a megfe­lelő számú és képzettségű munkaerőt? A több száz új­ságcikk, riport és nyilatkozat közül különös érdeklődéssel olvastam egy pártmunkás hozzászólását, melynek az a lényege, hogy az egyik gaz­dasági vezetőt átküldték a megye másik gyárába: nézzen csak körül, hogy ott miért jobb a munkahelyi légkör, mint a saját portáján. A szomszédolás után a »küldött« köntörfalazás nélkül elmond­ta: »Szó, ami szó, ott jobban hallgatnak minden munkás, minden vezető véleményére, ott jobban gazdának érzik magukat az emberek, mint minálunk. És az is igaz, hogy ott valamivel kevesebb a ke­reset, de mégis kisebb a ván­dorlás, mint itt.. Valahogy job­ban értenek az emberek nyel­vén, egy kicsit mindenki job­ban töri a fejét a közös gon­dok megoldásán...« Meghatározó: a vezetés és a beosztottak kapcsolata Hangsúlyozom : nagyon tet­szik ez az őszinte nyilatkozat, mert feleletet ad rá, hogy mit várnak az emberek a veze­tőiktől, s mire kell ügyelniük azoknak, akik a vezetés tu­dományát — igen, a tudomá­nyát, ne féljünk ettől a meg­fogalmazástól — hasznosan az emberek gondolkodásának, érzéseinek felhasználásával, és nem mellőzésével kívánják alkalmazni. A vezetés elsősorban emberi kapcsolat, hiszen mindenfajta vezetés emberrel — a televí­zió és a megyei lapok szóban forgó vitájánál maradva, munkaerővel — függ össze. Emberrel, munkaerővel, aki irányít, s emberekkel, munka­erőkkel, akiknek a feladatot' végre kell hajtaniuk. Bizo­nyítani sem keik hogy ebben milyen nagy szerepet játszik a munkát irányító vezetők és beosztottak közötti kapcsolat milyensége. Egy kicsit a poli­tika nyelvére lefordítva a szót, és szabadon idézve Ká­dár Jánosnak egy angyalföldi választói nagygyűlésen elmon­dott véleményét, az emberek egyetértenek a párt politiká­jával, azzal a közszellemmel, mely az országban általában jellemzi az életet, s ezért az ország jól érzi magát. Az azonban, hogy az egyes embe­rek külön-külön jónak vagy rossznak érzik a helyzetüket, sokban függ a gyárigazgató­tól, a tsz-elnöktől, a hivatali vezetőtől, a brigádvezetőtől, a művezetőtől vagy akár — fegyveres testületeknél — a rajparancsnokoktól. Ezért a munkaerőhelyzettel összefüg­gésben is nagy gondot kell fordítani arra, hogy vezetőink rendelkezzenek a vezetéshez szükséges képességekkel, s azokkal jól is tudjanak élni. Hogy e tekintetben sok még a tennivalónk, azt a vitázó cikkek, riportok, nyilatkozatok garmadája tanúsítja. Egymásra utáltán a ‘ Többször szóba került a vi­ta során, hogy milyen sok for­mában, s milyen differenciál­tan és árnyaltan jelentkezik naponta a vezetők és beosz­tottak jó vagy rossz kapcsola­ta. Bárhol dolgozunk is, egy­másra vagyunk utalva, egy­más kezére dolgozunk. Mai helyzetünkben — gazdasági erőforrásaink feltárásában, munkánk hatékonyságának növeléséből, gondjaink meg­oldásában — minden koráb­binál nagyobb hangsúlyt kap a kiegyensúlyozott kapcsolat igénye, mert abban, hogy az egymás közötti kapcsolatok Kétnapos látogatás Somogybán Együttműködési szerződést kötött a megyei tanács és az állatorvos-tudományi egyetem ' milyenek, plasztikusan kifeje­ződhetnek a közösségi akarat értékei, a szocializmus társa­dalmának emberi értékei, a munka minőségének értékei — helyesen vagy torzított for­mában. Még pontosabban fo­galmazva: a vezető és a be­osztott kapcsolata éppen a fejlett Szocialista társadalom építésének sajátosságai miatt az emberek jó részének a sze­mében óhatatlanul az állam és az ember kapcsolataként jelentkezik, akkor is, ha igaz­gatási szerv, gyár vagy akár termelőszövetkezet, hivatal vezetői és beosztottai közötti viszonyról van szó. Ezért le­het országos kérdés, politikai kérdés a vezetés kulturáltab­bá — ha úgy tetszik embe­ribbé — tétele minden terü­leten, ahogy erről az MSZMP XI. kongresszusának határo­zata is szól. A jobb munkahelyi környezetben kamatozik Mi lehet az előrelépés mód­ja? Elsősorban a helyes ve­zetőképzés. Jelenleg sokfajta céllal sok vezetőt képeznek nálunk különféle iskolákban és tanfolyamokon. Ennek eredményeként sikerült eljut­nunk odáig — s ez önmagá­ban is igen nagy eredmény —, hogy a különböző posztok­ra kerülő emberek szaktudá­sa, világnézeti állásfoglalása ma sokkal jobb, mint koráb­ban, bármikor volt. De a szaktudás, a politikai elkötele­zettség önmagában még nem vezetni tudás is, s ennek visz- szásságait gyakran érezzük. Éppen ez a helyzet teszi fon­tossá, hogy vegyük számba mindazokat a lehetőségeket, melyekkel a legfontosabbra : az emberi kapcsolatok ápolá­sának tudományára is ráve­zethetjük mindazokat a tiszt­ségviselőket, akik elhivatottak a gondjaikra bízott, kisebb- nagyobb kollektívák irányítá­sára. Értéke szerint kell foglal­kozni ezzel, mert minden energia, amelyet ilyen célok­ra fordítunk, sokszorosan visz- szatérül az emberek munká­jában, nemcsak a szó szak­mai, hanem emberi értelmé­ben is. S noha mindez sok­fajta áttételen kamatozik a munkaerőgondok megoldásá­ban, minden bizonnyal kama­tozik az emberek jobb mun­kahelyi közérzetében, amely fundamentuma volt és a jövő­ben is fundamentuma lesz a törzsgárda gyarapodásának. Kőszegi Frigyes Babócsai kommunisták a szövetkezetükért A babócsai Határőr Terme­lőszövetkezet a központi köz­ségen kívül Bolhó, Somogy- aracs és Rinyaújnép szövet­kezeti gazdáit tömöríti. A négy településen élő kommu­nistáknak több mint a fele a tsz-ben dolgozik. Aracson és Bolhán vegyes összetételű alapszervezet működik, Ba- bócsán viszont önálló tsz- alapszervezet is van huszonöt taggal. Február elején tartot­ták beszámoló taggyűlésüket, a múlt hét szombatján pedig a Határőr Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlését. A két esemény között szoros össze­függés van: a négy település kommunistái, köztük a babó­csai tsz-alapszervezet tagjai is nagyban segítették a gaz­daságot abban, hogy a múlt évet szép eredményekkel zár­ja. Hegedűs Jó­zsef, a szövet­kezet , terme­lési elnökhe­lyettese az egyesülés előtt a . bolhái tsz főagronótmu- sa volt. Átte- kiratése, a munkákról al­kotott érték­ítélete meg­bízható; jót s rosszat egy­aránt »tetten ért« az év során. — Alapszervezetünkben sok a fiatal, ők vannak többség­ben. Párttag a vezetők kilenc­ven százaléka, s ott vannak a kommunisták a gépműhely­ben, a kombájnokon . és a traktorokon is. Ki-ki a maga munkaterületén jó példájával, kezdeményezéseivel másokat is serkent. Az alapszervezet beszámoló taggyűlésén sok egyéb tevékenység mellett a szocialista brigádok' munká­ját, a pártoktatás tapasztala­tait, s legfőképpen a termelő- szövetkezet gazdálkodását ér­tékéltük. Sokan tettek kriti­kus, megszívlelendő észrevé­telt. tehát a kommunisták látják, hol és hogyan keltene előrelépni. Nem érhetjük be annyival, amennyit elértünk. Általában jól sikferült a múlt év. Ebben szerepet játszott, hogy tavaly ilyenkor a párt- szervezet a tsz vezetőségével együtt értékelte az egyesülést követő év gazdasági tapasz­talatát. megbeszéltük a soros tennivalókat, s az év elejét»1 kezdve mindenki nagyon oda­figyelt a munkájára. Menet közben rendre beszámoltak a vezetők a testületek előtt, ar­ról, hogy hol tart a tsz. Ami hiba akadt, kijavítottuk. A szárazság idején például lombtrágyázták a kukoricát, s noha ez többletköltséggel járt a hozamokban kifizetődött. A takarmánykeveréshez a vásá­rolt koncantrátum helyett tej- savót használtak. A gépmű­hely dolgozói maguk készítet­tek el néhány fontosabb al­katrészt. A műhelyből indult az ötlet, hogy a Dutrára sze­reljelek markolóvillát, s a borsószalmát evvel emeljék a silóba. Három ember munká­ját helyettesítette ez a megol­dás, köziben a traktor a silót is taposta. Ugyancsak a sze­relők alakították át a műtrá­gyaszórót, hogy a kívánt mennyiséget kijuttathassák a földekre. És lehetne még so­rolni a megvalósult, életreva­ló elgondolásokat, melyek az egész gazdaság hasznára szü­lettek. Bakó József, az alap­szervezet titkára mondta: — A múlt évben érezhető volt, hogy a vezetők, a gaz- daságiráinyítók több figyelmet fordítanak az emberekre, mint korábban, amikor inkább a munka volt előtérben. Jó szó­val annál is eredményt értek el, aki nem adta azt, ami ké­pességeiből tellett. Az embe­rek egyéni gondjait hasonló módón kell kezelni, mint a közösét. A babócsai tsz pártalap- szervezetében dolgozó nőik egyike Szo- kol Pálné nö­vénytermesz­tő. Csaknem másfél évti­zede van ezen a munkate­rületen, s hogy felada­tát miként látja el, azt a múlt évi teljesítése tanúsítja:mint­egy 260, tízórás munkanapja gyűlt össze. — Ez persze nemcsak ka­pálásból, egyelésből és más növénytermesztési munkák­ból adódik. A szárítóhoz, a rostáláshoz is megyeit, ilyen­kor is keresek fogialatpsságot a közösben. Nem csalódtunk: aki becsülettel dolgozott, az megtalálta a számítását. Az idén gyakrabban elkelne a munkahelyi beszélgetés. A ve­zetők és a kisebb csoportok megbeszéléseire gondolok, mert ezeken sok minden tisz­tázódhatna. a közvetlen fel­adatok megoldódnának. Kővári Jó­zsef trakto­ros azok kö­zül a fiatal kommunis­ták közül va­ló, akikről az elnökhelyet­tes azt mond­ta : ők teszi k ki a többséget az alapszerve­zetben. — Ilyenkor a javítások foly­nak, de a kampánymunkák­ban nem teszünk különbséget nappal és éjszaka között. So­kan vagyunk fiatalok — az idősebbek, a pártonkívüliek tapasztaltabbak, így azután jól kiegészítjük egymást, ha va- lamilyten feladatot meg kell oldani. Nekem az idén a zöld­borsóvetés lesz az első tenni­valóm. A babócsai Határőr Terme­lőszövetkezetben az 1976. évi bruttó jövedelem több mint kétmillióval haladta túl azt az összeget, melyet az egyesülés előtti utolsó évben az akkori babócsai és bolhái tsz együtt­véve elért! Jóllehet az az esz­tendő — az 1974-es — sike­resnek számított. Az idén sok­kal megalapozottabban kez­denek, mint az előző években — 4.1 millió forintos a fej­lesztési alapjuk. És ezúttal is számítanak nemcsak a babó­csai tsz-alapszervezet. hanem a szövetkezet valamennyi kommunistájának p éldaadó munkájára. Hernesz Ferenc Vonat — kerekek nélkül A mágnesessék elvén ala­puló, kerekek nélküli vasút terveit dolgozták ki a szov­jet szakemberek. Alma-Atá- ban, Kazahsztán fővárosában építik föl. Az első — 2,5 ki­lométeres — szakasz . 1980- ra készül el, öt évvel ké­sőbb pedig már az egész vá­rost átszeli. A különleges vasút városi sebessége óránként 100 kilo­méter lesz, de nyílt pályán elvileg elérheti az 500 kilo­métert is. Moszkva közelé­ben még az idén felépítik az egykilométeres kísérleti pá­lyát. I Ajándék a Moszkvai Rádiótól Élménybeszámolók a Szovjetunióról Vizsgáznaka brigádok Ennek a szerződésnek előz­ményei vannak. Egy másfél évvel ezelőtt kezdődött, egyre tartalmasabbá váló kapcsolat gazdagodott új vonással. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola és a Budapesti Állat­orvos-tudományi Egyetém 1975 őszén kötött szocialista együttműködési szerződést. Az egyetem vezető kara, rektori tanácsa dr. Kovács Ferenc akadémikusnak, az egyetem rektorának vezetésével csü­törtökön érkezett megyénkbe. Látogatásuk első célja az volt, hogy a főiskolával közös ta­nácsülésen értékeljék a szer­ződéskötés óta e’telt idő ta­pasztalatait, és meghatározzák a soron kövekezö feladatokat. A tanácsülés után a két in­tézmény vezetője nyilatkozott. Dr. Guba Sándor főigazgató: — Az értékelésen és a fel­adatmegbeszélésen kívül most először találkozhattak főisko­lánk oktatói, kutatói az egye­tem vezető tanáraival. Célunk volt, hogy megismertessük in­tézetünket, bemutassuk a mi lehetőségeinket, tájékoztas­sunk kutató bázisunkról. Kap­csolataink további bővítésé­hez nagy szükség van .erre. Dr. 'Kovács Ferenc rektor: — Együttműködésünk azon a tényen alapszik, hogy a gya­korlatban az állattenyésztés és az állategészségügy egyre in­kább egymásra utalt. Hiba lenne, ha az oktatásban ezt a két területet elválasztanánk. Hallgatóinkban ezt a szemlé­letet szeretnénk kialakítani. Az előadók, az oktatók cseré­je — melyben most állapod­tunk meg — együttműködé­sünk űj vonása, éppúgy, mint az, hogy hallgatóink bizonyos gyakorlatokra ide jönnék a •főiskolára, összegezve úgy fo­galmazhatnám, hogy az itt ta­butok állategészségügyi szem­léletét, a nálunk tanulók ál­lattenyésztési szemléletét sze­retnénk ezzel az együttműkö­déssel erősíteni. Természetesen, az oktatáson kívül az együttműködés kiter­jed a kutatásra is. Az ezzel kapcsolatos feladatokról csü­törtök délután yáltottak szót a két intézmény vezető mun­katársai. Ugyancsak csütör­tök délután került sor a me­gyei tanács és az egyetem kö­zötti együttműködési szerződés aláírására. Fontos és kölcsö­nös érdekeket szolgáló felada­tokat fogalmaztak meg. Töb­bek között például azt. hogy kölcsönösen közreműködnek a pályaválasztási orientáció­ban. (Figyelemreméltó: az egyetem elkészítette az elmúlt tíz év beiskolázási tapasztala­tait, és létszámban Somogy az utolsó helyen áll!) Az együtt­működés kiterjed a gyakorlat­ban dolgozó állattenyésztők szakmai továbbképzésére. Ne­mes és mindenképpen a me­gye érdekét szolgálja az egye­temnek az a szándéka, hogy a jövőben az Állategészségügyi Állomással összhangban, ve­lük szorosabb kapcsolatban, jobban segítik a megye, első­sorban a nagyüzemek állat­egészségügyének fejlesztését. Tegnap, a látogatás máso­dik napján, à gyakorlattal is­merkedett a rektori tanács. Először a Böhönyei Állami Gazdaságba látogattak el. ahol a nagyüzemi sertéstenyésztést tanulmányozták, majd a Ku- tasi Állami Gazdaság emlék­majori hízómarha telepére lá­togattak. Azzal a gondolattal búcsúztak vendégeink : »az alapokat megteremtettük, raj­tunk áll, hogy minél előbb kölcsönös előnyöket hozó tar­talommal töltsük meg a ki­alakított szervezeti formákat.­»» Hatal más faliújságra fi­gyeltem föl a folyosón: érde­kesebbnél érdekesebb képek és cikkek voltak rajta a Szovjetunióról. Az üzemré­szekben is megtalálható ez a képes »útikalauz«, a dolgozók mindig örömmel fogadják, amikor a régit friss anyaggal cserélik föl. — Egyetlen gondunk, hogy néhéz az utánpótlás, pedig igazán minden forrást fel­használunk — mondja Torják Vincéné, a nagyatádi cérna­gyár pártvezetőségének titká­ra. — Igaz, hogy sok folyóirat jár az üzembe, erre viszont úgy vigyáznak a szocialista brigádok, mint a szemük fé­nyére; mindegyik fontos se­gédeszköz ilyenkor, amikor szellemi vetélkedő van. Az iroda falán régebbi ve­télkedőkön nyert díjak, az­után. az MSZBT-tagcsoport működési oklevele, öt évvel ezelőtti 3 dátuma, s jelzi, hogy jubileumhoz érkezik a magyar —szovjet barátság ápolásában oly sokat tevékenykedő üzemi csoport. Eredményeiket egvre többen ismerik a városban, sőt még a Szovjetunióban is, a nagyatádi rádiósklub tevé­kenysége révén. — Más üzemekhez — mint például a textil­művek — képest hát­rányos a tagcsoport helyzete, mert nincs saját autóbuszunk, sokkal nehezebb megszervezni egy-egy kiállítás megtekinté­sét vagy egy fővárosi kirán­dulást. Persze éppen ezért, minden kínálkozó lehetőséget megragadunk: ha kiváló vál­lalati ünnepségre vagy bri­gádvezetői értekezletre megy egy csoport különbusszal. be­iktatjuk a programba a Szov­jet Kultúra és Tudomány Há­zának a meglátogatását. Dol­gozóink nagyon szeretnek oda menni, mert mindig van ér­dekes látnivaló, s olyan szívé­lyesen fogadják, kalauzolják a vendégeket. — Ügy hallottam, most is sokan bekapcsolódtak a vetél­kedőbe. A párttitkár bólogat, s már sorolja is az adatokat: — A szocialista brigádok hétről hétre szinte lázba jöt­tek, amíg az üzembe járó fo­lyóiratok. a fellelhető köny­vek segítségévéi kitöltötték a Betűk szárnyán a Szovjetunió­ban című tesztlapokat. — Személyesen is egyre többen eljutnak a Szovjet­unióba, ugye? — Évenként általában öten ... Tavaly hatan voltunk. Az idén két út már biztos, az egyik dolgozónk a nemzet­közi nőnapot ünnepli ott. egy párttitkár pedig szeptember­ben utazik. — Beszámolnak az élmé­nyeikről? — Természetesen ... Most például az egyik dolgozónk megígérte, hogy bemutatja a Moszkvában és Leningrádban készített színes diaképeit. Sok élményt adnak nekünk a szovjet vendégekkel való ta­lálkozások. A november 7-i ünnepségre mindig meghí­vunk szovjet tiszteket, most pedig a KISZ-es lányok azt tervezik, hogy találkozót szer­veznek kiskatonákkal. Az MSZBT-tagcsoport öt év alatt sokat tett azért, hogy a cémagyáriak még jobban megismerjék a Szovjetuniót. Egyik formája a munkának, hogy részt vesznek a Moszk­vai Rádió nagyatádi baráti klubjának munkájában. Egyre több dolgozó hallgatja rend­szeresen az adásokat, tudósí­tásokat is küldenek a vámos­ról. Kovács 11 mréné cérnázó, titíkárhelyettes a klubban, s szíwel-lélekkel ír, szervez, agitál. Az üzemben nem ta­láltam meg, így a kórház kö­zelében lévő otthonában ke­restem föl. Azonnal a legna­gyobb örömével kezdte: ta­valy ő is eljutott Moszkvába, találkozott a magyar osztály három munkatársával : Diná Mudrovával, Galina Poljako~ vával és Vagyim Guszevvel. Kölcsönösen megajándékoz­ták egymást, beírtak a klub­naplóba, s riport is készült vele. Munkatársai előbb hal­lották ezt a rádióban, mint ahogy ő hazaért. Kovács Imréné rendszeresen küldi a beszámolókat Nagy­atádról, az üzemről, a szocia­lista brigádokról. Ezenkívül a Szovjetunió, a Fáklya, a Lá­nyok—Asszonyok terjeszté­sében végez kiemelkedő mun­kát. Már négyszázhatvan jár belőlük az üzembe. Most kapott jutalmat ezért. — Ügy érzem, hogy még na­gyon sok lehetőségünk van ... Például a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával sokkal szorosabb kapcsolatot tart­hatnánk, kérhetnénk tőlük tá­jékoztató képes anyagokat is. Én például régen tervezem egy vörös sarok kialakítását, azt hiszem, az új üzemépületben megvalósul. Az üzemben gyakrabban szeretnénk ven­dégül látni megyénkbe láto­gató szovjet elvtársakat. A személyes élményeket ugyanis semmi sem pótolhatja. A nagyatádi cérnagyár MSZBT-tagcsoportja most gyűjti a javaslatokat az idei jubileumi programhoz. Lovkó Imre ügyvezető elnök készül az aligai tanfolyamra. Az ott elhangzó előadások, tájékozta­tók alapján állítják össze a végleges tervet. Érdekesebbet, mint bármikor, hiszen októ­ber jubileuma kötelez. L. G. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents