Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-15 / 12. szám
SOK MÉG A TARTALÉK Ésszerűbb szállítás, matematikai módszerrel A matematika egyike a legelvontabb tudományoknak. Ezért érezzük első pillanatban valószínűtlennek, hogy egyik elméleti módszerének alkalmazásával ésszerűbbé tehető egy nagyon is gyakorlati feladat: a mezőgazdasági szállítás. A betakarítási csúcsidőszakban évről évre jelentkező gond: kevés a szállítóeszköz. Jó néhány gazdaság vezetője panaszolja ilyenkor, hogy a kombájnok várnak a szállítójárműre. Mások azon keseregnek, hogy a bérszállítás nyereségük tetemes részét elviszi. Éles kontraszt ezek után, hogy a mezőgazdaságban meglévő szállítóeszközök kihasználtsága 23 százalékos: sok az üresjárat, hosszú a szállítási idő, ésszerűtlen a gépek »vezénylése«. (A mező- gazdasági szállítás természetéből fakad, hogy az optimális kihasználtság 50 százalékos volna.) A szállítójárművek kihasználatlansága származhat például abból, hogy csak félig rakják meg a pótkocsikat, ez azonban a ritkább eset. Gyakoribb, hogy a mereven értelmezett ágazati szemlélet miatt egyik helyen tétlenül várakoznak a teherkocsik, miközben máshol megáll a munka jármű híján. Előfordul, hogy egy ágazaton belül is »-aki bírja marja-« alapon »szervezik« a szállítást. Nehé2 volna megmondani, mi okoz nagyobb kárt. ha egy kétmilliós John Deere vár a 200 ezer forint értékű vontatóra, vagy ha öt vontató áll sorba egyetlen kombájnra várva. Sajnos, egyik példa sem egyedi. Hogyan orvosolhatja egy matematikus ezt, a gazdaságok vezetőinek évek óta oly sok fejfájást okozó gondot? Ügy, hogy receptet ad a tartalékok pontos méréséhez. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola matematikatanára, Paál Jenő háromévi munkával gyűjtötte össze a tapasztalatokat és az adatokat tanulmányához. Ha az ebben leírt módszert me- gyeszerte alkalmaznák 20—25 százalékkal javulna a szállítóeszközök kihasználása! Ez annyi, mintha minden öt tehergépkocsi vagy vontató utár^ egy hatodik is munkába állna, ráadásul bármiféle üzemköltség nélkül. , Paál Jenő három különböző adottságú gazdaság: a nagybajomi, a7 igali és a szentba- lázsi tsz összes menetlevelét földolgozta három évre visszamenőleg. Az ezek alapján végzett számításokból kiderült, hogy jobb szervezéssel évente mintegy 1800 vagonnyival nagyobb mennyiséget tudtak volna elszállítani a három gazdaságban. így hasznosíthatták volna például azt a felgyülemlett szervestrágya-mennyi- séget, amelyet »szállítóeszköz híján« évek óta nem tudtak a földekre juttatni... Az iparban már széles körben elterjedtek az úgynevezett gráf-elméleti módszerek. Ezeket alkalmazta Paál Jenő a mezőgazdasági szállításokra. Lényege, hogy a munkát apró mozzanatokra bontják, majd lemérik és kiszámítják azok elvégzésének optimális módját. A szalmabetakarítás fázisai például a következők: az üres jármű kimegy a táblára, felrakják a szalmát, elszállítják a kívánt helyre, majd ott lerakják. Figyelembe véve a távolságot, a terepviszonyokat a pótkocsin egyszerre elszállítható szalmamennyiséget, valamint a rakodás és a szállítás normaidejét, meghatározható, mennyi szalmát lehet egy műszákban elszállítani. Már ennyiből is világos: a módszer nem tűri a lazaságot, és nagyobb fegyelmet kíván. Ez azonban koránt sem olyan szigorú és gépies amilyennek talán először látszik. Valamennyi normaidő fölfelé kerekített, és persze a beérkezett szalma sem mérhető »kilódra«. Ügy is mondhatnánk, a norma módot ad »cigarettaszünetekre«, de nem teszi lehetővé az eddigi üresjáratokat és a »ráérősséget«. A gazdaságok vezetőinek visszatérő aggálya, hogyan teremtik elő a szükséges gépparkot. A gráf-módszer egyik előnye éppen az, hogy képes alkalmazkodni a meglévő adottságokhoz. A lehetőségeken belüli legjobb megoldást kínálja. Több modelljét kipróbálták a gyakorlatban is. Az eredmény: gyorsabban, többet szállítottak el. Aligha szükséges fejtegetni, hogy e* a gyorsaság milyen sokat jelent például a betakarításnál, amikor minden perc számít, és a szállítási feladatok torlódnak. A gráf-módszer alkalmazásához idővel adatbankot lehet létrehozni, amelyben valamennyi alkalmazott szállítóeszköz és áruféleség szállítási normái szerepelnek, adott terepviszonyok és távolság mellett. A módszer néhány óra alatt bárki által elsajátítható, alkalmazásához mindössze a négy alapművelet ismerete szükséges, és még valami: korszerű vezetői szemlélet! A szellemi »tőkebefektetés« milliókban térül meg. B. F. Hajósok telő Az újítás közös Vesszőfeldolgozás a gazdaságban. Az NSZK-ba Királyleánykát exportálnak. 101 szál vessző egy kötegben. Metszés, palackozás a bogiári gazdaságban Száz plusz egy vessző köte- genként — mondták az asz- szonyok a Balatonboglári Állami Gazdaság központjában. Az egy szál — amolyan rátartás. Ha törik, elveszik valamelyik, legyen mivel pótolni. Az úgynevezett európai sima vessző feldolgozása éppön befejezéséhez közeledett: ezeket oltják részben a vad- 1 alanyba, de sokat értékesítenek is, illetve dugványoznak belőle. Mintegy 2,8 milliót dolgoznak fel, közben a sima alanyvesszőt is darabolják, osztályozzák — ez utóbbiból körülbelül hétmilliót készítenek. Csaknem másfél száz nőt foglalkoztatnak napi hétórás munkaidőben. Hasonló arányú foglalkoztatást biztosít a férfiaknak a metszés. A jövő héten kezdődik az oltás, mely márciusig tart. Ez jelenti a legszámottevőbb téli munkát a bogiáriaknál. A borkombinátban palackoznak, előkészítik, csomagolják a szállítmányokat. A múlt évben szőlőlével 5,8 millió, borral pedig 11,3 millió palackot töltöttek meg itt. ezenfelül Móron — bérmunkában — 2.7 millió palackot töltettek. Annak idején ugyanis nem győzték ezt a munkát. 7,6 milüó palack bort exportált tavaly a Balatonboglári Állami Gazdaság. Legtöbbet az NDK-ba és a Szovjetunióba szállítottak — 3.4 millió, illetve 3,2 millió palackkal —, de sok bort .küldtek Csehszlovákiába, Lengyelországba és az NSZK-ba is. A különféle fajták közül a muskotály) vezetett 5.5 millió palackkal, s exportban is ez meg a Semillon állt az élen. A kombinát töltősorain szaporán telnek most is a bel- és külföldi fogyasztók asztalára szánt palackok. Ez idő szerint ,a Német Demokratikus Köztársaságba szállítanak: 70 000 palackot tö’tenek meg naponta Királyleánykával, Ugyanakkor az NSZK-ba küldendő rakományokat is csomagolják, oda szintén Királyleánykát exportálnak. A jobb tejtermelésért Utak, módszerek a tehenészetekben Három nappal karácsony után kezdődött a hajósok tele. Bevonultak a vizekről, overallba bújtak, szerszámot vettek a kezükbe. A MAHART Balatoni Hajózási Üzemgazdaság dolgozói közül mintegy százan, állandóan karbantartó, javító munkát végeznek, de ilyenkor, télen a hajósok is. A negyven úszóműből mintegy tizenötöt egyszerre javítanak, karcsú dereglyéket és kétszázötven tonnás hajókat egyaránt. Már a karbantartásra szánt idő elején olyan munkasikert értek el, hogy az esetnek híre támadt a déli parton. Ugyanis a négyszáz személyes, Szentendre nevű utasszállítót két nap alatt húzták szárazföldre, hogy a hajótest elhasználódott lemezeit kicseréljék, bordázatát, propellerét és kormányszerkezetét megjavítsák. (Egy-két évvel ezelőtt még a Szentendréhez hasonló méretű hajók partra húzása két hétig is eltartott.) — Nem csoda — mondják a munkások. — Fejlett technika, okos szervezés és hajósszív. Speri Istvánnak te hajósszíve van, de a brigádjában mindenkinek. Aranykoszorús szocialista brigád, tagjai villany- szerelők. Évekig hatan dolgoztak. Nemrég maguk közé vették hetediknek Szlabon Andort, mert derekasan kiállta az egv év próbaidőt. A Speri- brigád feladata valamennyi hajó elektromos berendezésének rendben tartása. Ezenkívül az ő szakértelmük, munkájuk által működnek a parti létesítménvek jelzőHenende- 7.ései, a-hírközlő készülékek, s ők világítják ki a hajóállomásokat. — A hagyományos egyenáramú berendezéseket fokozatosan megszüntetjük, ugyanis váltóáramra tértünk át — mondja a brigádvezető. — Ilyenkor, a megszokott karbantartó munka mellett, egy- egy hajó teljes elektromos berendezését kicseréljük, korszerűsítjük. Ma már szükség van a hajókon hűtőszekrényre, presszógépre, televízióra, sőt hangerősítőre is, melyet a népszerű »zenés koktél« előadói igényelnek. Ezért van szükség váltóáramra. Az átépítés terveit kezdettől Speri István készíti. — Örömem telik a kísérletezésben, izgatnak az új szakmai lehetőségek. Ha valamit kigondolok, addig neÁ nyugszom, amíg ipeg nem valósíthatom a gyakorlatban. Sokat újítok, de újít az egész brigád. Éppen ma adunk be egy érdekesnek és hasznosnak ígérkező újítást. Lényege, hogy egy hajót elektromos táwezetéssel akarunk üzemeltetni, elképzelésünk szerint ezzel még munkaerőt is megtakaríthatunk. — Az újításért kapott pénzt elosztják? — Közös kasszába tesszük. Nálunk már régóta ez a szokás. Akár egyéni, akár közös az újítás, a pénz a brigádé. Most is van ötezer forintunk. Ebből a pénzből utazzuk be Magyarországot. Időnként felmegyünk Budapestre egy-egy színházi előadásra vagy fut- ballmecsre. Mi jó barátok vagyunk munkaidő után is. Szeretjük a Balatont, a hajókat, az elektromosságot, a színházt és a sportot. Jól összejöttünk. A kikötőben két hajó áll e'gymás mellett: a Keszthely és a Hévíz. Az egyiket már megszállták' a szerelők. Ezen a télen mindkét hajót korszerű elektromos berendezéssel látják el. — Ha a nyáron hűtött sört kap valamelyik hajón — mosolyog a brigádvezető —, gondoljon ránk. Sz. A. Egy nemrégiben kiadott megyei összegezés részletesen közli az egyes termelőszövetkezetek múlt évi terveit és eredményeit. A meeztegnyoi tsz-ben például 1975-ben 1855 liter volt a tejtermelési átlag, de a múlt év végére 2250 litert tűztek ki célul. Mi van a számok mögött, sikerült-e (és ha igen, hogyan) teljesí-, teni elképzeléseiket? — jegyeztem föl noteszomba, amikor elindultam, hogy a gyakorlatban megismerjem a szövetkezet munkáját. Éjjel-nappal karámban Szinten tartották Meszteg- nyőn a tehénállomány létszámát, miközben a tejtermelési átlagot emelték. Év végére a tervezettnél 200 literrel többet termeltek, s az eredmény: 2450 literes átlag. Betartani a szakmai előírásokat — így lehetne összefoglalni a »receptet«. Ez azonban nem volt könnyű. A gazdaság ősgyeppel is rendelkezik, ahova kihajtják az állatokat. Mivel megoldották a legelőn való fejést, tavasztól őszig, az év hat hónapjában odakinn tartózkodnak az állatok. Ezen a területen intenzív gyepgazdálkodást folytatnak, így az aszályos időszakot leszámítva bőségesen elláthatják innen a tehénállományt. Persze a tejtermelés »serkentésére« tápot is kapott a jószág. Együttműködnek a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolával. Az intézet minden évben megvizsgálja az állományt, az eleséget, és megállapítja, milyen ásványi anyagok hiányoznak a takarmányból. Ezeket pótolni kell, tartós hiányuk ugyanis krónikus meddőséget is okozhat. A kapott eredmények alapján összeállítják az úgynevezett kaposvári sót is. Az eredmény: a múlt évben az állomány 80—90 százaléka vemhes lett! A jövőre is gondolnak Mesztegnyőn. A múlt évben kezdték a termékenyítést egy első generációs F 1-es bikával, ez év második felében pedig szeretnének Holstein-Friz- zel termékenyíteni. „Megcélozni” a 2400 litert ' Mélypontra süllyedt 1975- ben a marcali tsz-ben a tejtermelés: 1412 liter volt az átlag. Az akkori gyenge eredménynek több oka is volt. Negativizáltak, kiszelektálták a brucellával fertőzött egye- deket. A pótlás sürgetett, nem válogathattak, olyan apaállatokkal kellett termékenyíteniük, amilyenek éppen rendelkezésre álltak. Az állomány létszámának tartása, de legalábbis a veszteség mérséklése volt a legfőbb cél. A helyzet azonban tovább romlott. Az akkori állományban már alig volt jól tejelő tehén. A bajt még tetézte egy krónikus meddőség. Mindez 1975-ben csúcsosodott ki. A szövetkezet és a megye szakvezetői tisztázták az akkori helyzetet. Megállapodtak abban, hogy a tsz a tejtermelés javításához megkapja a szükséges támogatást. 1975 végén megkezdték a keresztezéseket, és még abban az évben 40 első generációs, keresztezett vemhes üszőt vásároltak. Ez az állomány aztán eloszlatott minden kételyt — az egyedek az első laktáció után 4500 liter tejet adtak. Most mar biztosan léptek tovább: selejteztek is, és a múlt évben újabb 40 vemhes üszőt vásároltak. A biztató eredményeik merész tervekre sarkallták a szövetkezetei. Elhatározták: 1000 literrel növelik az átlagot, és »megcélozzák« a 2400 litert!. A célt nem sikerült elérniük, az átlag »csupán« 2278 liter lett. Mégsem tekintik — nem is tekinthetik — ezt a számot 'kudarcnak. Sikertelen időszak után, egy év alatt 866 literrel növelni az átlagot — j elentős eredm ény ! Kiegyensúlyozottan Lengyeltótiban is volt némi visszaesés az előző években, a mostani eredmények azonban biztatóak. Tiszta vérű magyartarkát tenyésztenek, és nem is kívánnak ettől eltérni. Tavaly előtt 2002 liter volt a tejátlag. 1976 végére 2228 litert értek el. Azért nincsenek megelégedve, mert 1973-ban 2640 litert is adtak ugyanezek a tehenek, azután a következő években visszaesett a termelés 2000 literre. Nem selejteztek kellően, hiányos volt az állatok takarmányozása, ráadásul éppen akkor egy sertéstelepet építettek, s arra kellett összpontosítani a ’ fejlesztésre szánt erőt. A sertéstelep már megépült, s a korábbi körülmények, nézetek is változtak. Ők szintén kapcsolatban vannak a mező- gazdasági főiskolával, ahol — szőrminta alapján — vizsgálatokat végeznek az állományon: mely ásványi anyagok hiányoznak az állatok takarmányából. Tavaly kezdődött az együttműködés, hatása máris érezhető. Ez és a szövetkezet körültekintő tevékenysége a jövőben bizonyára még kedvezőbb eredményeket hoz. Ben esik András Somogyi Néplap ______' V-v-v
