Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

A* emberélet drága O lyan közhely ez, mely el nem koptatható, mert nagyon is bebugyoláló, biztonságérzetet sugárzó hatá­sa van. Legutoljára nemrégi­ben egy bőszénfai »kirándulá­son-« éltem át ezt az érzést, amikor az új egészségház előtt toporogtam, körülcsodálva azt. Bemenni sajnos nem tudtam, de az újdonatúj épület a nagyságával meggyőzött arról, hogy itt az emberi életet több oldalról is oltalmazzák majd. Több helyisége van ugyanis a rendelőnek, s ebből arra kö­vetkeztet az ember, hogy magzatkortól az öregségig vé­delmező hajlékra talál a bő- szénfaiak egészsége. Persze, mivel nem körzetközponti község, orvos bizonyára a hét bizonyos napjain jár majd ide. Az adta kezembe a tollat, hogy az utóbbi időben meg­szaporodtak ezek az épületek megyénkben. Hol felújított rendelőbe, hol ugyanolyan va­donatújba botlik a megyét járó, mint az említett hétszáz lelkes községben. Egyszóval: drága az élet. S örök szabály, hogy mindenkinek csak egy van belőle. Erdei Ferenccel a harmin­cas években még ezt íratta le a keserűség: »Parasztnak nem drága az emberélet. Születik belőle sok, el is hal belőle elég, s nagy gyönyörűsége nem telik benne senkinek.« És axiómaként értékelhetjük azt a megállapítását is, hogy a paraszti lét inkább edzőnek volt mondható, semmint egészségesnek. A higiénés kö­rülmények hiányát, a táplál- ’ kozás fogyatékosságait írhat­juk a régi falusi élet rovásá­ra, ezzel szemben csak a jó levegőt említhetjük a másik oldalon. Ez meg az előzőekhez viszonyítva kevés az egészség­hez. Cselédsorból szabadult idős asszonynál jegyezgettem föl nemrégiben az egykori pállósajtáros ruhatisztítás módszerbeli jellemzőit. Csak úgy magamnak, érdekes­ségként. Egy dolog vi­lágossá lett előttem : a vászonnemű csak akkor ke­rült le viselőjéről, ha már valóban szinte megkeménye­dett, s a színe a hamuéhoz hasonlított. Nem egy család­ban a kéméncepadkán kupo­rogva várta az öltözék gazdá­ja, hogy ruhaneműje megszá­radjon, mert ez volt az ün­neplő, köznapi egyaránt. Egyes vidékeken pedig egy­szerűen azért nem fogyasztot­tak zöldségféléket, gyümöl­csöt, mert »nem volt ez szo­kásban«. A fürdés pedig télen szinte teljesen hiányzott a nyomorúbb sorsban lévőknél. Tegyük hozzá — éspedig a pa­raszti lét ilyen alsó fokán ten­gődök mentségére —, hogy nem is volt, aki a tisztálkodás szükségességére megtanítsa őket. S ha lett volna is: ugyan hol találtak alkalmas helyet ezekben a nagycsaládokban, hogy »elbújjanak« a család­tagok pillantásai elől, amíg megfürdenek? Nem is tudták, hogy ke­délyviláguk romlásának sok­szor ilyen közvetett okai is vannak. S most ne benőtjünk az ebben nagyobb szerepet játszó közvetlen — társadalmi helyzetből adódó — okokról! Beszéljünk viszont az egyre épülő, szépülő falvakról, jele­nünkről. Mostanában kezde­nek változatosabb tervezésű házakat építeni nagy- és kis­községeinkben. Csak örülhe­tünk ennek. Ezek az új épü­letek — noha formájukban egyre inkább különböznek — abban megegyeznek: fürdőszo­bával is gazdagabbak a ré­gi házaknál. Igaz — hogyne lenne igaz! — ezek a fürdőszobák még nem mindenütt és nem rendeltetésszerűen azt szolgál­ják, amiért épültek. Néhány évvel ezelőtt egy nem is a legkisebbek közül való falu egészségügyi fejlődését tanul­mányoztam. Lehetett is mit: igazán szép eredményeik vol­tak. De a beszélgetés végén a hangján is halkítva azt mond­ta a védőnő: »Ezt ne írja me?, lelkem! A falu egyik vezetője valóságos palotát épített, tá­gas fürdőhelyiséggel. De csak a flanc kedvéért! A tisztá-ko­dásra épült szobát lomkamrá­nak használják...« os, igaz ugyan, hogy azóta az illető már nincs vezetői beosztás­ban, de én úgy gondolom, azt a szép fürdőszobát már a ren­deltetésének megfelelő célokra használja. Mert Szinte bizo­nyos, hogy az adott lehetősé­get előbb-utóbb felismerjük és tudatosan élünk is vele. Leskó László N1 T v-jegyzet 6-os számú kórterem CERUZASOROK AMERIKÁRÓL Leszkov, a kortárs ezt írta: »A 6-os számú kórterem álta­lános szokásainkat és jelle­meinket mutatja be. Minde­nütt 6-os számú kórterem van. Ez — Oroszország...« Leninre pedig ilyen hatás­sal volt Csehov e műve: »El­fogott a félelem, nem tudtam megmaradni a szobámban ... Olyan érzésem volt, mintha bezártak volna a 6-os számú kórterembe.« Ez az 1892-ben datált elbe­szélés Csehov életművének egyik kiválósága. Annak a vi­lágnak a reménytelenségét su­gallja, amelyben született. Sem a tehetség, sem a kö­zöny nem válthatja meg. Ra­gin doktor passzív, ideáinak élő ember, eltemetve egy is­ten háta mögötti porfészek­ben, melyben a kártya és az ital az egyetlen szórakozási forma. Ragin olyan társakra vágyik, akikkel értelmes dol­gokról vitatkozhatna; eszmé­je, hogy »a nyugalom nem az emberen kívül van, hanem az emberben benne magában.« Gromovban, az egyik elme- gyógyintézeti ápoltban vita­partnert talál, ö azt tartja, hogy a kényelem falai közül könnyű igét hirdetni. Megpró­bált ellenállni, de egyre in­kább eluralkodott rajta a fe­nyegetettségérzet. S Ragin doktor útja oda vezet, ahova Gromov ért: a A Balaton-parton innen Idegenforgalom Somogybán Ha a Balaton-partot nem szá­mítjuk, mindössze 29 műem­lékről adhatunk számot So­mogybán: 18 egyházi jellegű- ről — elsősorban templomról —, 7 kastélyról és 4 egyéb műemlékről. A műemlék jel­legű építmények száma 194. A megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata ér­telmében még 1975-ben intéz­kedési tervet dolgoztak ki a somogyi idegenforgalom fej­lesztéséről, s határidőket is kitűztek a legfontosabb te­endők elvégzésére. Kaposvár idegenforgalmi kínálatát növelni kell — ol­vashatjuk az intézkedési terv­ben. Azóta már ismeretes: a megyeszékhelyen tervet dol­goztak ki; útikalauz és képes­könyv készül. Tömegeket meg­mozgató farsangi rendezvény tanúi lehetünk februárban, s a jövő nyártól fölelevenítik az »elfelejtett« Virágos Ka­posvár ünnepségeit is. A Siotour a nyáron — két hónapig — a tanítóképző fő­iskola kollégiumában ad ol­csó szállítást a megyeszék­helyre látogatóknak, s ezzel ha időlegesen is, de megoldó­dott az olcsó szálláshelyek gondja. A város határában levő • desedai tó is minden bizonnyal újabb vendégeket vonz .majd. A kaposvárihoz hasonló tervet készített Somogy másik két városa. A Siotour gondo­zásában hamarosan napvilá­got lát egy nagyatádi prospek­tus. A Somogy megyét be­mutató régóta hiányolt kiad­vány már a nyomdában van. A kisebb helységek közül Buzsák áll az érdeklődés köz­pontjában; itt tájházat alakí­tanak ki. Most már nemcsak »a tervek szerint«, hiszen az épületet kisajátították, s így várható, hogy még az idén megnyitják. A megyei tanács kereske­delmi osztályának segítségé­vel megoldódott az utazási irodák egyik nagy gondja: eddig ugyanis nem tudtak szakmai programokat ajánlani az ide kiránduló csoportok­nak. Az idén több szovjet csoport is érkezik megyénkbe a Volán és az Expressz ven­dégeként; most levélben érte­sítik őket arról, hogy melyik ipari és mezőgazdasági üze­mek várják őket Vannak azonban árnyolda­lak is. Somogyváron az ása­tásokhoz vezető műút például még mindig nincs kész, pedig autóval, busszal szívesen men­nének oda többen is. Nem ké­szült el a Zselic értékeit fel­dolgozó tanulmányterv ; még mindig húzódik a zalai Zichy- kastély helyreállítása és So- mogysárd lovasprogramjait sem tudták úgy bekapcsolni az idegenforgalomba, ahogy szerették volna. A kőröshegyi elképzelések nem valósultak meg teljesen: a környezet ki­alakítása a költségek miatt elmaradt, csakúgy, mint az egyik présház rendbe tétele. Somogytúron mindössze annyi a változás, hogy a Kunffy- képtár előtt nagyobb figye­lemfölkeltő táblát helyeztek el. Nem szabad azonban meg­feledkeznünk arról, hogy egyetlen esztendő alatt nem lehet megváltoztatni mindent. Évtizedes kihagyások csak évek kemény munkájával szüntethetők meg. Az eredmé­nyek biztatóak: jó úton halad Somogy idegenforgalmának fejlesztése. N. J. 6-os kórterembe, bizonyítva : mily kevés kell ahhoz, hogy ebben a támasz nélküli világ­ban egy ember kibillenjen lát­szatnyugalmából. Dömölky János rendezőnek két alkotását is láttuk a hé­ten. A megismételt, kitűnő Miért?-et, s a 2. műsorban sugárzott 6-os számú kórte­rem című tv-filmet, melynek képernyőre alkalmazója is ő volt, újra bizonyítva drama­turgi tehetségét. (Segítőtársa Szántó Erika volt.) Dömölky vonzódása az orosz—szovjet irodalomhoz ismert Gorkij, Andrejev, Tolsztoj műveiből készített jeles tévéfilmeket, s most Csehov remekével szin­te megkoronázta az eddigie­ket Szigorúan komponált fe­szes tv-film lett a 6-os számú kórteremből. Bíró Miklós ope­ratőri munkáját is dicséri a fenti megállapítás. Valóságos bravúr az, ahogy a külső hely­színeket fényképezték. A va­lóság szeletei is illúziót te­remtenek. Egy lépcsősor, egy kőfal, egy hagymakupola. De mindenekelőtt az egy-egy vo­nással megrajzolt epizódfigu­rák: G era Zoltán, Major Pál és a többiek megformálásá­ban. Módi Szabó Gábor alakí­totta Ragin doktort, tökélete­sen érzékeltetve megveretett- ségét. Ugyanezt mondhatjuk Kozák András lázas, Krisztus­szerű Gromovjáról. Kár, hogy olyan késői idő­pontban került műsorra ez az érett, szép tévéfilm. L. lu A hét világcsoda egyike M ■ V j A játék, az Örömök, az expresszházasságok városa, Las Vegas. A mélyben lenn zölden ka­nyarog a Colorado. Az erőmű gátrendszeréről pompás kilá­tás nyílik a hatalmas mester­séges tóra. A bronzbama sziklákon ferdén álló vastra­verzek mintha zuhanni készül­nének a mélybe. Ezt az erő­művet, ezt a gátrendszert itt Névadóban a hét világcsoda egyikének tartották. Égbeszökő rúdon szüntele­nül leng a lobogó, márvány- táblán felirat: »Az úgy van rendjén, hogy hazánk zászlaja lebegjen azok emlékére, akik elhatározták, hogy termővé te­szik ezt a vidéket, akik meg­álmodták, megtervezték és el­végezték a nagyszerű mun­kát.« Voltaképpen a föld egyik legnagyobb duzzasztója szük­ségből született. Az annyiszor megénekelt Colorado folyóról a világhírű Grand Canon jut az ember eszébe, a föld leg­nagyobb méretű szurdoka, me­lyet a folyó évezredek során maga épített. Az ide telepe- dőknek azonban ez az 1400 mérföld hosszú folyó fékezet­len vadságával mérhetetlen károkat, pusztulást okozott Hol árvíz, hol aszály pusztí­totta a vidéket. Végül is az 1905-ös hatalmas árvízkataszt­rófa után született meg az el­határozás: szabályozni kell a folyót. Hét, Colorado menti állam 1922-ben dolgozta ki a folyó szabályozásának és víz- használatának tervét 1928-ban pedig kiadták a Hoover-gát megépítésének engedélyét. Az utak elkészültével kezdődött a munka, és négy év alatt el­készült a hét csoda egyike. Mintegy három és fél millió köbméter cementet építettek a gátrendszerbe, 17 generátor több mint egymillió-három­százezer kilowatt áramot ter­mel. Az itt fejlesztett áram kétharmadát Los Angeles hasznosítja. A hatalmas gyűj­tőmedence, a Lake Mead, ha tele van, száztíz mérföld hosz- szú, s csaknem negyvenmil- liárd köbméter vizet képes tárolni. A 'tó körül, a gyö­nyörű színekben pompázó si­vatagban üdülő- és vízisport­telepek sorakoznak. Igen, a többnyire sziklás, néhol homokos névadai siva­4tag gyönyörű színekben pom­pázik. A kékes lilától a bíbor­vörösig minden előfordul. Hiába hosszú mérföldeken ke­resztül a kopár pusztaság, a színek, a formák, a természet szórakoztatnak, f December van, mégis nehe­zen elviselhető a hőség. A végtelen sivatagban csöppnyi település, Death Valley — Ha­lálvölgy. Nevét tán onnan kapta, hogy itt mértéle a föl­dön a legnagyobb nyári me­leget, 56 Celsius fokot, s a nyugati félgömbön ez a völgy a legmélyebb: 146 méterrel van a tengerszint alatt. A ben­zinkutak. kezelőin, az üzletek A hét világcsoda egyike: a Hoover-crömü. és éttermek tulajdonosain — vagy helyesebben dolgozóin — kívül talán más nem is él itt. Nehezen képzeli az ember itt a kősivatagban azt, ami Neva­da állam pecsétjében olvasha­tó: »Volens et potens«, azaz érték és erő jellemző ezen a vidéken. Pedig igen. jelentős a mezőgazdasági kultúrája, az arany-, ezüstércbányászata, de mindezeknél talán nagyobb gazdasági forrást jelent a tu­rizmus és a szerencsejáték. Az Egyesült Államok területén hivatalosan egyedül itt enge­délyezett a szerencsejáték. &breszlő Idegborzolóan hörgött a te­lefon: egyszer, kétszer, öt-, szőr, tízszer. Gorombán, erő­szakosan, kegyelmet nem is­merőn. Kend Almos csukott szemmel kinyúlt a dunyha alól, és a föléhez emelte a húsz deka szárazkolbászt, amely a vacsoráról maradt az éjjeliszekrényen. — Halló! Ki beszél? — A telefon továbbra is üvöltött. Álmos lecsapta a szárazkolbászt és vaktában tapogatózva kinyúlt a tele­fonkagylóért: — Tessék? Kellemes, orgonabúgású női hangot hallott: — Itt a telefonébresztő szolgálat. Jó reggelt kívánok! — Fölháborító tapintatlan­ság! — kiáltotta dühösen Al­mos. — Még egészen sötét van odakinn... Hogy lehet valakit reggel hatkor feléb­reszteni? — De hiszen ön reggel hatra kérte az ébresztőt — Akkor is belátással le­hetne. Későn feküdtem le, alig aludtam valamit. A leg­jobb álmából verik föl az embert! — morogta mérge­sen, és lecsapta a kagylót. Továbbra is csukott sze­mekkel feküdt az ágyban. — Még öt percet lustálkodha­tok — gondolta jólesően, és élvezte a dunyha finom me­legét. Az öt perc úgy elszállt, akár egy sóhaj. Hunyorogva nézett karórájára: hat óra múlt hat perccel. Hétre kell bent lennem. Még egy kis nyújtózkodás: van időm. Tegnap este ala­posan megfürödtem, ma csak kezet és arcot mosok. Ezzel is nyerek legalább hét percet — A borotválkozást nyugodtan elhagyhatom. Ág­nes úgyis azt mondta, hogy imádja a szakállas fiúkat. Ez is legalább öt perc nye­reség ... A fésülködés is el­maradhat Szerencsére alig van hajamAz élet kis örömei. A reggeli tejes kávét már a lépcsőházban iszom meg, papírpohárból: három perc. Ma kettesével veszem a lépcsőket is, ez is legalább hatvan másodperc. Ma nem utazom a döcögő, vánszorgó autóbusszal, hanem gyalog megyek. Ezzel is megtakarí­tok vagy tíz percet... — Csodálatos, fejedelmi ajándék! Még teljes huszon­nyolc percen át durmolhatok — mormolta elégedetten. Boldogan az oldalára fordult, és eközben egy pillanatra a naptárra tekintett: VASÁR­NAP — olvasta az ordító pi­ros betűket. — Hiszen akkor ma nem is kell bemennem! Tetszés J szerint rendelkezem az időm­mel. Ha akarok, akár délig is szundikálhatok! S ettől egyszerre nagyon jó kedve lett, egészen fölvilla- nyozódott. Frissen, ruganyo­sán ugrott ki az ágyból, és derűsen fütyürészve, öltöz­ködni kezdett. Galambos Szilveszter Ki ne hallott volna a »játék az örömök, az expresszházas­ságok városáról«, Las Vegas- ról?! Az államhatártól a vá­rosig az országút két oldalán lepedőnyi reklámok invitál­nak kaszinókba, lokálokba, motelekbe. Csábító, rafinált, körmönfont ajánlatok szédíte­nek. Kifogyhatatlan variáció- jú, zseniális ötletek segítenek hozzá észrevétlenül, hogy »megszabadulj« az utolsó fil­léredtől is. »Ha nálunk váltja be fize­tési csekkjét, ingyen adunk vacsorát« — hirdeti, az egyik kaszinó. Milyen nemes gesz­tus ! Csakhogy, áld vacsoráz­ni betér, az nem kerülheti el a játéktermet. Szédít az auto­mata gépek zúgása, a rulett­golyó kopogása, a gépekből csörögve hulló pénz. És meg­próbálja, és veszít Újra pró­bálja, és újra veszít. Közben ingyen folyik a pezsgő, a kok­tél, félmeztelen leányok per­cenként kérdezik, mivel kí­nálhatják. Minél többet iszik, minél többet játszik, annál biztosabb a veszte. Ördögi ötlet volt a sivatag kellős közepén felépíteni ezt a játékvárost. Hogy milyen? Este káprázatos ! Mesterséges, szinte már ke­gyetlen fény áraszt el min­dent. Hóbortos díszítmények, úszómedencék, egzotikusán megvilágított kertek, parkok, kihunyó, felvillanó fényzuha- tagok. Bele lehet szédülni. Mindenütt reklám, mindenütt csábító ajánlatok. Idilli bok­rok között foszforeszkáló ká­polnák: »Itt megtarthatja es­küvőjét a nappal és az éjsza­ka bármelyik órájában, min­den előzetes bejelentés nél­kül.« Végeláthatatlan parkoló­helyek, hatalmas, épülő Hilton hotel, zöld fényben burkolózó Cézár-palota szökőkutakkal, szobrokkal. A játéktermekben valami megfoghatatlanul feszült csen­desség, a kinti színorgiához képest. Csak a különböző be­rendezések kattognak, kopog­nak, percegve forognak. Esté­lyi ruhás, csupa ékszer dámák lejtenek szurtos, rongyos far­merbe bújt kölyökférfiak kar­ján, vagy szobor merev arc­cal ülnek a rulettasztalnál, rángatják a játékautomaták karjait... És megannyi fegy­veres személyzet sétál min­denfelé. Ha nem ül is mellet­ted senki, s a kendőd vagy a táskád magad mellé teszed, már odajön, figyelmeztet: »Itt nem ajánlatos semmit leten­ni, jobb, ha kézben van.«. Ilyen Las Vegas este. De reggel, mikor kialszanak a fények, felkapaszkodik az azúrkék égre a nap, kopáram pucéran, lehangolóan tárul elő a város. A meseszerű kivilágí­tás varázsa köddé válik... Egy épület előtt ülve, állva, fekve elgyötört arcú nők, fér­fiak. Jól öltözve és rongyok­ban. Nyúzottan, unottan, iszo­nyú semmittevésben várakoz­va. Az épületben működik az üdvhadsereg ingyenkomyhája. Vörös Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents