Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-05 / 3. szám
CERUZASOROK AMERIKÁRÓL Lejárt a türelmi idő A betegeknek sürgős A napfény városa ~ Olvasta, doktornő, hogy Ismét megjelent egy panaszos levél?! — Olvastam... Az elsőre még októberben én válaszoltam, a ktsz elnöke ugyanis megkért rá. A Cukorgyár közi orvosi rendelő átalakításának december 15-i befejezését ő garantálta! Olyan ez, mint a mese. Hol dolgoztak, hol nem. S mivel az utóbbival, a tétlenséggel telt el a hónapok nagy része, bizony egyre jobban aggódtak Kaposvár munkásnegyedének a lakói. Kész lesz valaha is az átalakított orvosi rendelő?! Véleményem szerint az emberek türelme érthető okokból fogyott el. Dr. Varjú Irén várod főorvos az első panaszos levélre adott válaszában azt kérte, hogy a két körzet betegei december 15-ig legyenek' türelemmel. Azutánra már nem vonatkozik az udvarias kérés sem. Ott voltam a város első tanácstagi beszámolóján egy hónappal ezelőtt az ÉDOSZ Művelődési Otthonban. Nagyon kemény bírálat hangzott el a lassú átalakítás miatt. A cikkben nem is jelent meg minden, s mint utóbb kiderült, még az is sok volt a ktsz-nek. A betegek — ennek hangot adtak gyűléseken, a szerkesztőségnek küldött levelekben is — kényelmetlennek tartják a mostani szükségrendelés körülményeit. Talán szóvá sem teszik, ha az átalakítás ideje nem olyan hosszú, ha a mun- i m ka folyamatos. Azért vettem előre a betegeket, mert még a két körzeti orvosnak is megoszlik a véleménye a mostani körülményekről : az egyik szerint áldatlanok, a másik szerint, ha valaki idegeskedhet, az a gyermekorvos, mert átmenetileg az ő helyiségét használják. A városi főorvos ugyancsak nem érti a panaszokat, mivel ez nem olyan nagy forgalmú két körzet, a rendelésről megfelelően gondoskodtak, s az átalakítás a betegek érdekét szolgálja. Tegyük hozzá, hogy a munkálatokat végző ktsz elnöke sem értette, miért ez a nagy felháborodás. A rendelő átalakítása valóban közérdek. Sok bosszúságot okozott a betegeknek, hogy a két körzeti orvos egy helyiséget használt. A rendelés megkezdése és befejezése így nem igazodhatott az igényekhez. Az átalakítás révén két külön rendelő áll az orvosok rendelkezésére, így egyszerre fogadhatják a betegeket. S ha már ilyen nagy munkába kezdtek, egyúttal a központi fűtésről is gondoskodni akartak. A szakemberek szerint nagyon szép lesz a rendelő, ha elkészül. A környék lakóinak akkor már örömet is szerez azzal, hogy jobb, gyorsabb az orvosi ellátás. Ha ilyen szép elképzelések valósulnak meg, akkor miért sírt az emberek egyik szeme? Nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy a kis beruházások aden kolonca rászakadt er- i „Embersége ember-tisztaságát** Búcsúztató helyett Kora és munkában eltöltött éveinek száma már régen följogosította arra, hogy nyugdíjba vonuljon. Azonban ahogy tizenkét éve, máig is azok közé tartozik, akik este az utolsók között hagyjákel a tanítóképző főiskola épületét. Most, amikor nyugalomba vonul, tulajdonképpen csak a személyi igazolványába írt munkaviszonya változik, ám nyugdíjasként is tovább fáradozik a tanítójelöltek oktatásában. Így a néhány nappal ezelőtti ünnepség, amelyet dr. Bellyei Lá.szló nyugalomba vonulása alkalmával tartottak a főiskolán, nem búcsúztató volt, csupán egy állomása a munkás életnek. Köszönet a szakcsoport-, majd tanszékvezető tanárnak a szervező, irányító, oktató munkáért, azért, hogy több ezer — azóta főként a Dél-Dunántúlon működő — tanítónak segített közel kerülni a kisiskolásokhoz, mert megmutatta, hogyan lehet és kell megszerettetni velük az egyik legfontosabb tantárgyat: az anyanyelvet. Nagyon ritka az olyan pedagógus, akire minden végzett tanítványa csak szép emlékkel gondol vissza. Akit említve minden volt növendékének felderül az arca. Ö ezek közé tartozik. Mi volt a titka? Maga mondta, hogy minden fiatalban saját gyerekét látta. Altkor is ha dicsérni kellett, akkor is, ha nem sikerült a vizsga. A tanítóképző jellegzetes egyénisége volt. Nemcsak magas alakjával,. ahogy : feltűnt egy iépcsófordulóban, hanem kedélyével, kiegyensúlyozott magatartásával, nyugalmával, amelyet környezetére is átvitt. Humorával, életet szerető bölcsességével. Ha valahol, egy pedagógusképző intézetben nagy jelentősége van az emberi tartásnak — hiszen példa a jövő pedagógusa előtt. Bellyei László példa volt és az is marad. Mert változatlanul ott lesz a hallgatók között. A gyakorló iskolában az anyanyelvi tárgyak oktatásának új módszerét dolgozta ki — most folyik a kísérlet gyakorlati megvalósítása. A főiskolásoknak idegen nyelvet oktat. Szükség van munkájára — erről beszélt dr. Várkonyi Imre főigazgató, amikor átnyújtotta idős kollégájának az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Szirmay Endre, a tanártárs pedig embersége embertisztaságát dicsérte versében, így őrzik emlékezetükben volt I tanítványai is. S. M. Űjabb műemlékek felújítását tervezik Ismeretes, hogy megyénk nem tartozik a feltárt műemlékekben gazdag területek közé. Igényesebb épületeink nagyrészt elhanyagoltak. Mégis — különösen a népi építészet terén — egyre gyakrabban szerepelt lapunk hasábjain 1976-ban is a műemlékvédelem. A felújított épületek sorát idézhetnénk, s 1977-ben továbbiak felújítását tervezik a Somogy megyei Tervező Vállalatnál. Megkérdeztük L. Szabó Tündétől: melyek ezek? — A felsorolás korántsem teljes, de így is szép feladatokról számolhatok be. Adandón a Csapody-kastély felújítása két évig tart. A késő barokk épületben kollégium működik, és négy pedagógusnak van ott lakása. A lakások megszűnnek, ezzel bővíthető lesz a kollégium. Buzsákon nagygazdaportát vásárolt az Idegenforgalmi Hivatal, ennek helyreállítását tervezzük, ezenkívül új épülettel bővítjük, ahol a búcsúk idején a vendéglátás és az árusítás folyhat. A gabonafelvásarlő megrendelésére felújítjuk a csoko- nyavisontai barokk magtárt, s a későbbiekben is rendeltetésének megfelelően használják az épületet. Kaposvári munkáink közül említésre méltó a Május 1. utcai Arany Oroszlán patika fölmérése, illetve annak a tervnek a kidolgozása, hogy a későbbiekben mi legyen az épülettel. Kaposváron felújítják a Latinén utcai volt nyomdaépületet, amely eredetileg szecesz- sziós lakóháznak készült. Szennán a népi építészeti emlékeket őrző gyűjtemény két portával gazdagodik 1977-ben. Somogybán 1977-ben az említetteken kívül mintegy ötvenezer forint értékű műem- lékfeknérési munkát végez a terve:» vállalat. Los Angeles egykor legmagasabb épülete, a városháza. re az átalakításra. A terv társadalmi munkában készült. Ennek alapján kerestek kivitelezőt. Az egészségügyi beruházásokra nehéz vállalkozót találni. A Kaposvári Építőipari Ktsz ráállt a munkálatok elvégzésére. Az egészség- ügyi osztály gazdasági hivatala megállapodást kötött a terv alapján a szövetkezettel. A ktsz felmérési napló alapján vállalta a munkát úgy, hogy közben dr. Müller Ferenc körzeti orvos elképzeléseit is ügyeimbe veszik. Költségvetés sem készült előre, a számlázás is utólagos. Most már mindenki belátja, hogy ez így túl szabad munkavégzés, kötbér sem szorította a szövetkezetét nagyobb tempóra. így azután a ktsz emberei *—, egy közeli építkezésen voltak — egész nyáron nem dolgoztak, csak késő őszszel álltak neki. December 24-re kitűzték a műszaki átadást, ez azonban meghiúsult, mert sok volt a lemaradás, s megfogalmaztak újabb kívánságokat is. Kinek miben van igaza, illetve nincs, ennek eldöntése még szakembereknek is fogas kérdés lehet a részletes kivitelezési tervek hiányában, a fölmérési naplóba beírt kívánságok alapján. A Cukorgyár közi rendelőben még mindig tart az átalakítás. A környékbeliek joggal kérdik: mikor fejeződik be végre? Nagy Sándor, az építőipari ktsz elnöke: — Január 10-i átadásban állapodtunk meg. Személyesen ■kint voltam az építkezésen, s kétnaponként utánanézek, hogy halad a munka. Dr. Müller Ferenc körzeti orvos: — Az én megítélésem szerint január végére végeznek... A tizediké ugyanolyan elhamarkodott lenne... ez nem tartható. Horváth László, a városi tanács elnökhelyettese: — Az ígéret valóban nem komoly. Olyan műszaki átadásra van szükség, hogy utána már! használhassuk a rendelőt. Ä sok között valóban nem nagy ügy ez a beruházás, a lakosságnak azonban mégis nagyon fontos. Ez a legfőbb tanulsága az átalakításnak. Lajos Géza Először pülni át óceánon, • repülni Amszterdamtól a Csendes-óceán párjáig, Los An- gelesig — önmagában is különleges élmény. Tizenegy órás repülőút ez, s közben sűrűn kell hajtogatni az órát visszafelé, mert a két időszámítás között éppen kilencórás eltérés van. Az óriás, há- romszázhat- van személyes gép »megáldott-« minden kényelemmel. Az első gondoskodás természetesen az apróságoké, a kisgyerekeké — mindegyik megkapja a maga sátras pi- henőágyacskáját, a korának megfelelő bébiételt, no és hogy ne unatkozzon, előkerülnek a játékok is. Nem kevesebb figyelmességben részesülünk mi, felnőttek sem; eíő- és főétkezés követi rövidesen az indulást, fülhallgatón hatnyolc állomás adását hallgathatjuk, de Sica rendezte színes filmet nézhetünk. És közben rohamosan fokozódik az időzavarunk. Amszterdamban éppen al- konyodott, novemberi délután négy óra volt induláskor. Azután rövidesen fekete éjszakában repültünk, majd derengeni kezdett, kivilágosodott, és végül a napnyugtát kísérő bíborszínű horizont alatt megpillantottuk az óriás várost. A csodát. Ameddig a szem ellátott egy csillogó, villogó, sziporkázó ékszerdoboz volt alattunk. Az utakat, a bulvárokat? ' citromsárga; narancssárga, zöldesfényű lámpafüzérek jelezték. A híres, öt-öt sávos városi gyorsforgalmi utak, a freeway-k magasból sárga és piros folyamnak tetszettek. Csúcsforgalom volt, este hat óra, mind az öt sávon autó autót ért. Megszámlálhatatlan színben sziporkáztak, vibráltak a reklámok fényei. Lenyűgöző látvány. Csak jóval később ért meg a felismerés: mennyire meghatározó jelentőségű, menynyire jellemzője az itteni életnek a parádés, a pompás, a csillogó-villogó külső! A kifelé élés, a felszín elsődlegességének folyondárja átszövi a meghittnek, a nálunk bensőségesnek tartott pillanatokat is. Ahogy a fény, úgy a méretek is szédítik az embert. Nyolcmillió ember él az amerikai nyugat legnagyobb városában. Los Angeles tulajdonképpen hetvennyolc kis városból, településből alakult ki, Túlnyomórészt ligetes, pálmafákkal, örökzöldekkel tarkított kertváros. Csupán a városközpontban, a Down- townban emelkednek toronymagasan a különböző társaságok, bankok irodaházai. Köztük ma már szerénynek tűnik a város egykor legmagasabb épülete, a városháza. — Egyébként a lapos tetejű, alacsony, egy-két szintes házak a jellemzők. A városközpontban van egy Ids utca, úgy hívják, Olvera Street. Tán kétszáz méter hosszú az egész, kétoldalt üzletek — bazársorhoz hasonlít, hatnám. Az Olvera Street tulajdonképpen az első, a városalapító utca. Tarka, spanyolos, indiános forgataga a múltat idézi. Aki Los Angelesben megfordul, az nem kerüli el az Olvera Streetet, ahol hétvégeken igazi indiánok eredeti öltözetben indián táncot »dobognak« az apró házak között, s ahol a western bőrkalapoktól kezdve az indián ékszerekig mindent lehet kapni. Késői utódja ennek a vá- rosnyi terjedelmű Farmers Market. A »termelők áruházának« utcái, terei vannak. Ezen az óriás piacon mindent meg lehet találni, ami »szemszájnak ingere«, a nercfeun- dától a briliáns gyűrűig. Á legkényesebb ízlésű ember is tetőtől talpig felöltözhet, csak legyein dollárja. Sok sok dollárja! Mert az élet nem olcsó itt Az árak emelkednék, az egykori »mindenható« dollárért mind kevesebbet lehet kapni. S ha az áraknál tartok, meg kell említenem: soha életemben nem láttam még annyi 99-re végződő ármeghatározást, mint itt. A létező cikkek túlnyomó többségének ára valahány dollár és kilencvenkilenc cent Azt hinné az ember, hogy ez valamiféle mánia vagy nemzeti szokás. Nem! Ez is külsőség. A kereskedők arra az általános lélektani tényre építenek, hogy a vevő figyelmét a dollárösszeg ragadja meg, és jobban belép a boltba, ha a keresett cikk ára négy dollárral kezdődik, mintha öttel... Pedig hát mindenki tudja: hiába a teszem azt négy dollár kilencvenkilenc cent, mire kihozza az árut, jóval öt felett fizet érte. Mert az élelmiszereken kívül minden vásárolt áruért hat százalék adót kell fizetni. Vörös Márta Habán és kelta Forog a korong Gölöncsérek, fazekasok kései utóda Horváth Éva. Azoknak a cserépedény-készítőknek a mesterségét folytatja, akik valamikor égetett, festett csuprokkal, köcsögökkel faluról falura járva kínálgat- ták portékájukat. A mesterség valamikor férfimunka volt. A korongot lábbal mozgatták, közben a puha anyagot egyensúlyban tartva formálták az edényt A Kisfaludy utcai műhelyben villany hajtja a korongot. Horváth Éva apró, erős keze alatt úgy alakul a massza, ahogy akarja. — Nagyon kell vigyázni, mert elhúzza az ember kezét. Amikor először nyúltam hozzá. bizony nem akart az agyag engedelmeskedni. Már fél éve tanuló voltam az agyagipari szövetkezetnél, amikor még mindig előfordult, hogy az agyag győzött. Kaposvárt úgy tartják számon, mint a hazai népi kerámia egyik fellegvárát. Horváth Éva — ahogy a többi fiatal kaposvári keramikus is — Tamás László tanítványa volt az Agyagipari Ktsz-nél .Találkozása a szakmával — mert szigorúan szakmának nevezi, és nem művészetnek — érdekes volt — Nem fejeztem be a középiskolát , — elmentem dolgozni a nyomdába. Ott ismerkedtem meg Laoi bácsi feleségével és rajta keresztül azzal, amit az agyagosok csinálnak. Életemben nem láttam közelről semmit a szakmából, de az elbeszélés alapján elhatároztam: megtanulom. Hát így kezdődött. Ipari tanuló voltam, mint a többiek, ügyetlen, ahogy minden kezdő. Azután teltek a hónapok, s lassan éreztem, hogy sikerül. A mesterektől sokat tanul az ember, de bizonyos fogásokat — amelyeket begyakorolva jobban megy a munka — csak önmagától. Az alap a korongozás. Aki ezt nem tudja pontosan, jól csinálni, nem él meg ezen a pályán. De ezt a legnehezebb megtanulni. Emlékszem, tanulókorunkban mindig a műhelyben maradtunk munkaidő után, hofy tovább gyakoroljunk. Egyszer söprés közben találtam egy csomó összetört, színes üvegcserepet. Megpróbáltam beépíteni az agyagba. Azután egyre tudatosabban csináltam. Miközben beszélgetünk, a korong mellett, a, deszkán sorakoznak a bokályok. Szépen, sorban, egyformán. Most erre van megrendelés a Baranyai Háziipari Szövetkezettől, amelynek tagja. — Egy-egy darabot lezsü- riztetek, és azt kell sorozatban gyártanom. Mindegyik kis agyagcsomót külön szeretettel veszi kézbe. Azután szárítja, égeti, festi, újra égeti, végül a késztermék csomagolva elindul Baranyába, onnan meg a népművészeti boltokba. — Azt kérdési, nem unalmas-e ugyanazt csinálni? Nem. Egy idő után mást készítek sorozatban. Arról nem is beszélve, ha elfáradok, koron- gozok valami mást. Csak úgy magamnak. Egyébként, ha szívesen dolgozik az ember, a mechanikusnak tűnő munka is szép lehet. Én például még csomagolni is szeretek szállítás előtt. Ez a műhely egy éve van meg. Azelőtt Kishajmáson, egy baranyai községben dolgoztunk somogyiak, baranyaiak. Volt köztünk mezőtúri fazekas is. Abban a műhelyben főként sárközi, tolnai mintákat : gyártottunk, és meglehetősen ipari jellegű tevékenységet végeztünk: egy ember általában a munkának csak egy-egy fázisát. De igazán koron gozni ott tanultam meg. Azután szétszóródott a ka&hajmási társaság, és én úgy döntöttem, megpróbálom egyedül. — Nem gondolt arra, hogy korai még az önállóság? — De igen. Am ahogy elkezdtem a munkát, s mert tetszett, amit szállítottam, fokozatosan megnyugodtam. Persze mindez nem jelenti azt, hogy most már elégedett vagyok magammal. A szakmai segítség — amelyre nagy szükségem van és amelyet így egyedül kevésbé kapok meg, mint amikor a közösségben dolgoztam — azért eljut hozzám. Kaposváron sok keramikus él. Segítséget kapok a nálam idősebb, gyakorlottabb kollégáimtól. Eljönnek meglátogatni a barátaim. Ilyenkor megáll a korong — beszélgetünk. — A habán nagyon elterjedt stílus Kaposváron. Azonban meglehetősen zárt forma- és színvilág. Ahogy látom, főként ezzel dolgozik. — Tőlem zömmel ezt kérik, egyelőre a habán nagy divat. Én szeretem, de szívesen dolgozom máson is. Amit elkezdtem annak idején a színes üveggel, most folytatom. Csináltam faliképet. Kedvencem a tükör, amelyet domborított agyag vesz körül, és szeretem az agyagbikát, amelyet nemrégiben készítettem. Szívesen járok múzeumba, tanulmányozom a régi edények formáját, díszítését. Most a kelta kerámia tetszik. Talán egyszer majd megpróbálkozom hasonlóval. I Simon Márta Somogyi Néplap
