Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
Felkészülés a holnapra Művelődni mimkaihe- lyem? Ma már aligha kell mar gyarázkodni, hogy nem a munka helyett kell művelődni, s nem ás szabad kettóoszitam a dolgot: elkülönítem! a mimikáit és a művelődést. Egyik sem le- hét teljes a másik nélkül. És káváit nem lehet teljes ember az, aki munkáiban és művelődésben egyaránt nem tevékeny. Akkor hát miért tanácskozni érről, és miért nem ki- nek-kinek tenni, amit megtehet? Abban aligha kételkedhet bárki is, hogy kinelk-kinek a munkájához közvetlenül szükséges tudás nélkülözhetetlen, s hogy ez a tudásigény munkahelyenként változik. De ^ művelődés nem rekedhet meg a munkához közvetlenül szükséges tudás megszerzésében’ és ápolásában. Egyoldalú emberekkel sánta a fejlődés. Országosan érdekes tehát, amiről a napokban Budapesten tanácskoztak: a műszaki értelmiség helyzete, szerepe és feladatai a munkásművelődésben, a munkahelyi nevelésben. Ezt a tanácskozást a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek. Szövetsége hívta ősze. Jelen voltak a tanácskozáson üzemi és társad almi vezetők, munkások, szocialista brigádtagok ás. Szemlér Ferenc Füst A kerten át szatír szellő szaladgál s megáll a tág résű fonott falaknál. Ruhát, sarut I megold és szemlesütve • utána fut a nyárikonyha füstje, s hol karmazsint utánzó puha por hull, reákacsint. A szellő visszafordul, karja ravasz forgással s férfi-forma fogással az ászát közé sodorja. Károly Ferenc Égi madarak Egry József emlékének ... És eltűnik a parányi Lét, csak a fények,' fénylő sugaraik... végtelen körök hullámain száll a te hajód, a Nap! Mert te a végtelenbe szálltai, társaid az égi madarak ... Kinyílt, Mester, az Aranykapu —1 csontos ujjaid alatt! A megalapozás természetesen az, hogy a társadalomnak művelt munkásokra van szüksége — amint erről párthatározatok és a közművelődési törvény is szól. Meg az is, ami már-imár közhely: a tudománycts-iteohni- kai forradalom korában egyre többet kell tudnia mindenkinek, mert az idő gyorsul, a tudás egyre gyorsuló iramban gyarapodik. S aki nem tart lépést a tudás, a tudományok, a műveltség szapora haladásával, lemarad a munkájában, lemarad a műveltségében, s lemarad emberségében is. Beszédes számok is elhangzottak a tanácskozáson. Az például, hogyan gyarapodott az értelmiségben a munkás- és pa- rasztszánmazásúak aránya; meg az is, hogy az értelmiség negyedrésze az iparban dolgozik. Elhangzottak javaslatok és ötletek, szó esett eredményekről, tapasztalatokról, hiányosságokról, és feladatokról. Munkások is, értelmiségiék is bizonyára sokat hozzáteihetnónek még az elhangzottakhoz. Az ott elhangzottaknak irányt adott az a megfogalmazás, amellyel mondanivalóját összefoglalta a vitaindítóban Simon László, a SZBT titkára. A feladat — mondta -t- »alkalmassá válni ma a holnapra«. Most már nem elég utolérni a tudást: egy kicsit meg is kell előzni. A holnapra kell fölkészülni. S ez fogja egyoe mindazt, amiről ebben az összefüggésben szó eshet. A munkát és a művelődést, a művelődésben a tudományos tudást és a személyiségformáló művészetet, a pallérozott logikát és a tiszta érzelmeket, a következtetni tudó gondolatot és a . humánumot. Kétségtelen hogy a műszaki értelmiség elsősorban azzal járulhat hozzá a munkás- művelődéshaz, ha tudományos tudását teszi közkinccsé, ha segítséget ad á" műszaki-tudományos ismeretterjesztéshez. De ez így már ma sem elegendő, és hcdnap még kevésbé lesz az. A műszaki értelmiség — és egyáltalán a-z értelmiség, minden vezető ember — példát mutathat, s épp abban: miféle sokoldalú műveltség kell ahhoz, hogy valaki teljes ember legyen, tudása és személyisége eggyé forrjon az emberségben. Korábban még szólni kellett arról, hogy nem lehet művelt igazán, aki egyoldalúan művelt, s tudományos ismeretei nincsenek. Ma talán többet kellene szólni arról, hogy a technikai tudás gyarapodása nem lehet meg a művészet, az álta- tános műveltség személyiség- formáló, jellemformáló, emberséges hatása nélkül. Ebben is elöl kell járni, ebben is példát kell mutatni. Olvasásban, a művészet szerete- tóben, a szabad idő sokoldalú fölhasználásában. Mert munkás és értelmiségi egyaránt csak akikor művelt igazán, ha igaz ember is. Junker udvarház Böhönyén MAGYAROK Alit látott Fábián András? A parasztuniformis-feketé- be öltözött férfi alig moccanó kíváncsisággal tekint ki az ablakon: hová kerültem? Hirtelen feszül íjhúr-felajzottsá- gúra. Nyitja a kilincset, mintha nem hinne a szemének. Amit lát, az megindít benne valamit. Megy a másik ablakhoz; szemével csapdázza a látványt. Megfordul, néz a feleségére: mondja, ne mondja? Visszalép az udvaron túli világból négyszögnyit kiszaggatnak a böhönye; egykori Festetich-kastélyban, a mai tsz-központban. Két-három- száz ember nyüzsög a légi épület környékén; Kábái Gábor agronómusék lakására is jutott vagy harminc. A filmes »vezérkar«. Segédoperatőrök asszisztálnak Illés Györgynek, mások kézierővel kocsiztatják a felvevőgépet, a sminkesnő egy tégelyekkel tömött táskát cipel. A nyüzsgést egyetlen ember fegyelmezi renddé, tenyérnyi adóvevőjén utasításokat osztogatva. Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas, kiváló művész, A főszerepet Koncz Gábor alakítja. tó ablakhoz. Kopognak. Meg- pördíti a .száraz, tartalmat- lanságában is fenyegetést koppanó hang. ősei örökítették bele ezt a készségfokú figyelmet, amellyel hirtelen szolgálatkészre kapja magát? Neki itt, ezen a trágyadomb- közpomtú porosz tanyán kinézni sincs joga... Mit látott Fábián András? Avarbarna köpenyes francia hadifoglyok csoportját csuka- szürke egyenruhás, géppisztolyt« fritzek között. S Anton, az együgyű kocsis, a lábát húzó járásával, csak egy pillanatra tudta róluk elterelni a figyelmet. Fábiánban a látvány elnyomja a paraszttermészetet is — nem a vör- henyszínű téglákból épült istállókra tapad a figyelme —; embersége moccan, amikor újra a foglyokat fürkészi. — Ennyi. Köszönöm, elég!. Kialszanak a szobában a késhideg fények. Fábián András paraszt Koncz Gáborrá, az ismert színművésszé alakul, aki Illés György operatőrrel megbeszéli az imént fölvett jelenetet. Filmet foraz egyetlen magyar rendező, akinek egyik alkotását — A Pál utcai fiúkat — Oscar- díjra terjesztették föL Balázs József Magyarok című regényéből írott saját forgatókönyvébe lehel életet Fábri, átváltva a sorokat filmszalagra fényképezett jelenetekké- »Magyarok, 61-es snitt, csapó... Magyarok, 62 ... Magyarok 63 ...« Üjra és újra próbálják, rögzítik a jelenetet. A rendező válaszol — Hogyan került kapcsolatba Fábri Zoltán a Magyarok című regénnyel? —r A mű 1975 könyvszenzációja volt. A fiatal írónak egy éven belül három jelentős regénye jelent meg. S miután eredendően érdekelte a film műfaja (Antonioni munkásságából írta doktori disszertációját), a Dialóg Stúdióba került, amelynek tagja vagyok. Úgy éreztem: affinitásom van a témához, remek írásnak találtam. Sőt, miután két regényének is Fábián vezetéknevű hőse van, javasoltam, bővítse háromgenerációs trilógiává a műveket A Magyarok a példázat erejével hatott rám puritán tisztaságával. Egyszerű, de szuggesztív történet egy, a társadalmi lét peremén tengődő embercsoportról, amely a második világhábo- G ö rú idején né- Illes uyoríy metországi munkára szegődik el. Majdhogynem példázzák egy nép sorsát: csöndes és ijedt tájékozatlansággal, beletörődéssel sodortatják magukat a történelmi árral. Ahogy ők »kívülállók«, abban benne van az ezeréves magyar történelem -is. — Aki látta a Hannibál tanár urat, az Édes Annát, a Két félidő a pokolbant, a Nappali sötétséget, az Utószezont, az Isten hozta őrnagy urat vagy Az ötödik pecsétet, annak Fábri Zoltán rendezői oeuvre-je az erőszakellenességet, az emberiességet idézi, ön egyszer így fogalmazott : »úgy érzem, az embertelenség elleni tiltakozás olyan ügy. amiről mindig szükségszerű és kell beszélni...« Hogyan kapcsolódik ehhez a szándékhoz a Magyarok? — A háborúról van szó! A tágabb értelmű erőszak úgy veszi őket körül, mint a ragály. Ezek az emberek egy erőszakra épülő, társadalmi konstrukció révén kényszerülnek az elmaradottságba: a XX. század első fele félfeudális állapotokat rögzített a magyar faluban. Az emberek képtelenek voltak XX. századi színvonalon gondolkodni vagy legalább érezni. Ma a világon rengeteg nép él még ezeknél is rosszabb körülmények között. Irtózatosan sok a tennivaló, hogy ezek a gócok felszámoltassanak. A filmrendező közvetett módon, a maga eszközeivel harcolhat. Mert az nem lehet vitás: o művészetnek ki kell vennie részét a harcból. — Hogyan találtak a böhö nyei kastélyra? operatőr. István, Gera Zoltán, .Szabó Sándor, Holl István, Pathá István és Szilágyi István. Felvétel indul! Üjra és újra. Balázs József író is jelen van. — Rendkívül nagy élmény volt számomra, ahogy Fábri Zoltán a regényem szálaiba szőtte másik művem, a Fábián Bálint találkozása istennel címűnek motívumait. S most mindez egy nagy apparátus közreműködésével életre kel... Holl István, a pécsi színhá* vezető színésze: — Anton kocsis figurája színészileg is jó szerep: örültem, amikor rám osztották. Koncz Gábort fegyelméért csodáltuk, most az is kiderül, hogy nyílt, rokonszenves egyéniség. — Nem kell kigondolnom Fábián Andráshoz semmit, csak felidéznem az emlékeimet. Matyó faluból származók, gyermekként ott éltem meg a háborút. A regény figuráihoz hasonló emberek alkották a családomat. Ezért mondhatom: nagyon igaz regény ez. kitalá- ciók nélküli. A filmet mint műfajt nagyon szeretem. Főiskolás koromban Páger Antaltól tanultam meg, mennyire a kamerára ke'l összpontosítani, amikor »nyit«. A mozdulatlanság a mozgás maximuma, a színésznek akkor kell legjobban koncentrálnia! Arra törekszem, hngv minden ismétlésbe belesűrítsek egy új, még jellemzőbb színészi gondolatot is, tehát az ismétlés ne legyen puszta kopírozó tevékenység Meg kell mondanom: nagyon jólesett, hogy Fábri Zoltán várt rám ezzel Jevgenyii Popov* Á dobos és felesége, a U ol volt, hol nem volt, élt ■* egyszer a földön egy csöndes, rokkant asszony, s vele együtt egy fürge-mozgékony dobos a gyászzenekarból. J Az asszony a férjével történetünk idején a Kazah Köztársaságban, Karaganda városban lakott, s naponta autóbusszal járt munkába. Egyszer az autóbusz motorja lefulladt, éppen a vasúti átjáróban, ahol a sínen vonat közeledett. A vonat nekirohant az autóbusznak, és pazdorjává törte. A dobosié kirepült az ülésről. Közben egy megvasalt csizma betörte a fejét, fölsértette a koponyacsontját.. Ettől kezdve örökösen mormogott- dünnyögött magában, s állandóan egyetlen könyvet olvasott. A könyv történetesen Rászul Gamzatov Hegyilakók című regénye volt, amelyben az emberek közötti úi viszonyokat írta le Dagiecztánban, s azt a harcot, a-ne'y a köztársaságban a női egyenjogúságért folyt. Ezt a könyvet közvetlenül a sérülése után, a • Új név » szovjet Irodalomban Jevgenyii Popové, a Fiatal szibériai íróé, akinek elbeszéléseit egyket éve közük a folyóiratok. kórházi kioszkban vásárolta, és soha többé nem vált meg tőle. A szerencsétlenség után sokan elfordultak tőle, elsők között épp a saját férje hagyta el. A dobos egész életében dobon játszott. Erősen ivott, s úgy rászokott az alkoholra, hogy már csak a gyászzenekarban kapott helyet. És ekkor tőle is sokan elfordultak. Így azután visszaköltözött az asszonyhoz, és csöndesen éldegéltek a Dosztojevszkij utcai faházikóban, egy vas kályha társaságában. Télen a vaskályhán átdudált a szél, de belül fényesen égett a tűz. Nyáron az apró kertben kivirágzóit a zelnicemeggy. mézzel telt a levegő. A dobos azonban ivott, egyre ivott, az asszony pedig folytonosan dünnyögött magában. Szép asszony volt, fekete hajú, karcsii. A dobos, azonkívül, hogy dobolt, a környező tárgyak szilárdságát tanulmányozta. Azon kesergett, hogy nincsenek a földön szilárd testek. S ha van is valami hasonló, mindig akad még keményebb tárgy, amely megsemmisítheti az előbbit. — Hiszen ha nem így volna, akkor nem tört volna be t a fejed a vasalt csizmától — mondta feleségének, s az egyetértett vele. »Kutatásai« sikertelensége miatt a dobos mind többet és többet ivott. Egyszer, végső elkeseredésében kezet emelt a legszentebbre: megragadta a dobot és elkezdett ugrálni rajta. Hogy kipróbálja. Az asszony az ágyon ült Hallgatagon ült az ágyon, kedvenc könyvét olvasta A dobos pedig egyre csak ugrált, ugrált; apró termetű volt, kissé kövérkés. Ugirált, és beszakította a dobot — éltető »kenyerét«, táplálóját. Elekor szörnyen elkeseredett. Az pedig tossz tanácsadó. Az asszonyt vádolta, hogy tönkretette az életét. — Ha nem lennél a nyaka non, régen a Nagyszínházban 1 játszanék. Összetöröm a csontodat. A csöndes asszonyka nagyon megijedt. Fogta a könyvet és kiszaladt az u Lear a. Éjszaka volt, a lámpák alig pislákoltak, s csak az tudott futni, akit a kéteégbeesés kerget. A dobos fölfogta a helyzetet, elszégyellte magát. Amúgy borostásan kiment a kúthoz, levetkőzött, leöntötte magát hideg vízzel, azután visszament a házba, és fölhasította a dunyha huzatát. Amikor minden tollpihében fürdött, elment, hogy megkeresse a feleségét. C gv földhányás mögött ta“ Iáit rá. Reszketett a félelemtől, ahogy a sötétből a sötétbe bámult. — Mitől félsz, ostoba? — mondta a dobos, aki fürge volt. — Nem vagyok bekenw sé szu-okkal, se mézzel. Le öntöttem magam vízzel, hogy könnyebben megmosdathass. Meg akarsz mosdatni? — Igen — válaszolta az asszony, s előbújt a földihányás mögül. Visszatértek a házba. A dobos átölelte a nőt, aki egy nagy tartályban vizet melegített. Beleöntötte a teknőbe, ée úkezdte mosdatni a dobost. Az pedig ült a teknőben, és szájából szappanbuborékokat eregetett, hogy a felesége se sírjon, hanem nevessen. , Havas Ervin fordítása Hadifoglyok egy csoportja. — Vayer Tamás díszlettervező, országjáró »garabonciás« mutatta meg fotón ezt az épületet. Mellette döntöttem. Teljesen olyan, mint azok a régi tanyaházak, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaságban láttunk: eredetileg ott akartunk forgatni koprodukcióban, de az NDK filmgyártása most szerkezeti, személyi változásokon megy át. Itt, Böhönyén, az udvari részt kellett fölépítenünk, istállókat, fészereket, ólakat. — Az NDK-ban nem is dolgoznak majd? — A tengerparti jeleneteket és egy wittenbergi kirándulást ott veszünk fel. — Kik személyesítik meg a figurákat? — Koncz, Papp Sva, Solti Bertalan, Apor Noémi, Raksányi Gellért, Pápay Erzsi, Ambras András, Muszte Anna, Molnár Tibor, 0. Szabó a szereppel, amikor beteg voltam. De nemsokára vígszin- házbeH szerepem, a Száll a kakukk fészkére főszerepe szólít majd el, erre az időre is nélkülöznie kell. — Valami személyeset még a forgatásról...' — A »játszó« parasztkalapo- mat (egy ilyen kalapnak valahogy rá kell nőnie az emberre) nem a (kelléktárból kölcsönöztük. Ez az apámé, tőle »örököltem«, nagy harcba került... Kinn az udvaron, az »igazit« utánzó Potemkin-épületek tövében már megvalósult Fábri ideája: a forgatási szünetben a magyar konzervhúst együtt eszegetik »francia hadifoglyok“ és »német katonák«. Leskó László I
