Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 24. szám

Csak páran vagyunk, akik mindig szólunk...

Az Oktatásról szólva még azt is hozzátette, hogy kevesen ol- vasság el a tananyagot, így neon csoda, hogy egy-egy foglalkozásán nagy a hallgatás. Persze olyanok is akadnak, akiket bátorítani kell kérdésük fölvetésére, vélemény ük elmondására.

A tömegsaervezietekben dolgozó kommunisták munkáját! is értékelte a 'beszámoló. Kjeiméibe: a szakszervezeti tisztségben levők politikai érettségükkel helyes irányba terelik az értekezleteket, nagy segítséget adnak a határozatok meghozatalában és végrehajtásában.

Részletesen és szemléletesein beszélt a párttitkár a tavalya gazdasági eredményekről és az idei feladatokról. Az idén kis mértékben csökkenő létszám mellett négy százalékkal — ez húszmillió forint értékű ruháit jelent — növeli a gyár a termelést. Ezt arra alapozzák, hogy 6,3 százalékkal magasabb lesz a murika terme- 'lékenysége.

Régóta ismerem a párttit- kárt, tudom róla, hogy nyugodt ember. A Kaposvári Ruhagyár 2. számú pártszervezetének beszámoló taggyűlésén olykor mégis emeltebb hangon mondta ei a vezetőség számvetésének egyes részeit. Talán azért, hogy jobban fölfigyeljenek a megállapított hiányosságokra. talán azért, hogy ezzel is véleménynyilvánításra serkentsen.

— A vezetőség, mielőtt ösz- szeállitja munlkaitervj.avasla- táit, azt kéri a pártcscportive- zetőktől, hogy gyűjtsék össze a tagok javaslatait. A korábbi évekhez képest nem történt változás; .beérkezik ugyan három-négy javaslat, az újabbakat azonban hiába várjuk — mondta Hotter Károly. — Már. sokszor hallottuk azt a mondást: «-A vezetőség jobban tudja, hogy mit kell beépíteni a munkatarvbe, mint mi«. Szép, hogy az elvtársiak eny- nyire megbíznak a vezetőségben, így azonban a jogaikat átengedik, s egyben lemondanak a pártdemokráciáról. Megvárják, amíg a vezetőség ösz- szeállítj.a a terveit, sőt sok esetben vita nélkül elfogadják a taggyűlésen.

A párttitkár kiemelte, hogy a taggyűlések aktivitása a múlt év második felében visszaesett. Ebben, nyilván a közös tervezés hiánya és a beszámolóban bírált sók igazolt hiányzás is. közrejátszott. Az alapszervezet korábban már elhatározta, hogy mindent megtesz a taggyűlésről, a pártcsopoirt-értekezletről, a pártakta tásrói való hiányzások csökkentéséért, a vezetőség azonban nem volt elég következetes a végrehajtásban.

— Az idei célok megalapozottak. Nyugodtan momdihat- juk, hogy szervezett, fegyelmezett munkával, az idén befejeződő rekonstrukció adta lehetőségek kihasználásával még túl is teljesíthetők e tervek.

A vezetőség határozott és őszinte beszámolója ugyanilyen hangvételű hostzászódá- sokat váltott ki. A (bizalmiak közül ketten mondták el tapasztalataikat. Bíró J enőné megerősítette, hogy. bizony nehéz munkatervjavaslalot kapni a tagoktól.

— A szót szintté a szánkba adják a taggyűlésen, mégMegszüntetik a spekulációt a lakásépítkezéseknél

Ot év alatt másfél ezer új szövetkezeti lakás

is csak páran vagyunk, akik mindig szólunk. Most már azoknak a véleményére is kiváncsiak lennénk, akik mindig hallgatnak!

Csordás Ferenc bizalmi elismeréssel 'beszélt a ruhagyár eredményeiről és terveiről. Szerinte a gazdasági vezetőség jól gazdálkodik, a gyár termékei lépést tartanak a világ- színvonallal. Légrádi József ezt úgy egészítette ki, hogy abban a főmérnökként szerzett tapasztalata is benne volt. Fontosnak tartotta, hogy köszönjék meg minden kommunista és pártonkívüli munkáját.

— S hogy mi a feladatunk nekünk, kommunistáknak az idén? Tegyünk meg mindent, hogy emelkedjen a termelékenység, erősödjön a termelés, a munkafegyelem, határidőre készüljünk el az exportra, a beliöldii piacra menő termékeinkkel. A dolgozók tudják, hogy mi van a gyárban, s ez úgy jó, ha tőlünk tudják. Ne feledjük, hogy a minőség most is nagyon fontos, ez növelheti tovább a gyár ihimievót.

Kiss Tibor, a gyár pártbizottságának a titkára megköszönte a 2. számú pártszervezet tavaly végzett munkáját. Jónak tartotta, hogy kritikusan elemezte a hiányosságokat, A felszólalások alapján azt javasolta, hogy vegyék be a cselekvési programba a pártcsoport-értekezletek színvonalának emelését, a fiatalok KISZ-taggá nevelésének figyelemmel kísérését

Az alapszervezet életét meghatározó itölbb részletkérdésben még a vitazáró után is folytatódott az eszmecsere. Talán az ilyen visszhang — az elnöklő Virág József né használta ezt a kifejezést — erősödése szüntetheti meg az annyit emlegetett hallgatást.

L. G.

A konzervgyárnak dolgoznak a szövetkezeti asszonyok

A hónap első felében egy hetet Keszthelyen töltöttek Somogy élelmiszeripari, mezőés erdőgazdasági üzemeinek irányítói. A megyei vezetők részvételével rendezett fórumon hallottam Szíjártó János göllei tsz-elnök kérdését és az arra adott választ. Foglalkoztatási gondokról esett szó. pontosabban arról: hogyan lehetne megnyugtatóan rendezni ezt ott, ahol nincs elég munkalehetőség az asszonyoknak egész évben. Ipari tevékenységet biztosítaná? Mezőgazdasági üzemek egymás közti kooperációjával közös foglakoztatót létrehozni? Beszállítani az asszonyokat a városi üzemekbe? A válasz többféle változatot kínált, s elhangzott javaslat a munkaerő-igényes kultúrák egyedi vagy társak termesztésére1 is.

A gölleiek gondja korántsem egyedülálló. Különösen az őszi munkák befejeztével jelentkezik igény arra, hogy a tsz-tagok ilyenkor is dóig *z_ hassanak, kereshessenek. A heten a komiósdi Béke Termelőszövetkezetben jártunk: ebben a közös gazdaságban a komlósdi, a péterhidai és. a drávaszentesi gazdák együtt dolgoznak. Reisz József, az üzemi pátvezetőség titkára mondta:

— Évék óta sürgették az asszonyok a vezetőséget, hogy gondoskodjon számukra téli foglalkoztatásról. Ez nemcsak a pénz miatt kellett, hanem a nyugdíjhoz, a maximális területű háztáji föld kiméréséhez is szükségük van munkaórákra. Körülnéztünk, mit tel hetnénk az érdekükben. Több lehetőség is kínálkozott. Az nem látszott célravezetőnek, hogy az atádi cérnagyár részleget telepítsen ide. Nem vállalták az asszonyok, hogy a gabonaforgalmi vállalat barcsi telepére utazzanak naponta, vagy a Nagyatádi Konzervgyárba menjenek az értük küldött busszal. Az oda-visz- szautazásokkal ugyanis sok idő telne el, s ezt nem engedhetik meg maguknak azok. akiknek otthon háztáji állatállományuk van.

Hajdú István növényvédő üzemmérnök adatokkal támasztotta alá. amit a páirttit- kár a háztájiról mondott:

— Majdnem minden családnak van egy-két anyakocája és sok a tehén is. A múlt évben példáuL a három községben együttvéve a 224 szarvasmarhából több mint száz tehenet és 80 hízómarhát, a mintegy másfél eaer sertésből pedig 186 anyakocát, és 900 hízót szállítanak a háztájiban. Segítettük a takarmányozást, 27 vagon árpát és takarmánybúzát adtunk el a gazdáknak.

Maradt tehát az a megoldás, mely az igényeket tekintve leginkább kézenfekvőnek bizonyult — ezt pedig a Nagyatádi Konzervgyár ajánlotta az asszonyok foglalkoztatására, a téli időszakra. Komlósdon, Péterhidán és Drávaszantesen mintegy negyven asszony gumigyűrűvel látja el a beföttes üvegek fedörészét. A héten kezdték ezt a munkát. A gyáriak rövid idő alatt betanították a szövetkezetieket. Áprilisig tart ez a tevékenység. Ha az asszonyoknak is tetszik és a gyár is elégedett lesz a munkával, a következő ' teleken szintén felajánlják ezt a lehetőséget.

— A munkaerő megmarad a

fa’ubam, s mőd van rá, hogy lia a közösben sürgős tennivaló adódik, átcsoportosíthassuk ezt az erőt. Magtárban gabonát merni, a majorban foglalatoskodni — ezek a feladatok szólíthatják el az asz- szonyokat a konzervgyári munka mellől. Egyébként a gyárnak azért előnyös ez a munka, mert nem nyáron kell elvégeztetni, amikor amúgy is sok feladat vár rájuk a konzervkészítésben.

A tsz és a gyár között régi a kapcsolat. Az idén például zölborsót 288, zöldbabot 60 hektáron termelnek a Nagyatádi Konzervgyárnak —• mindkettőből növelték a termőterületet a tavalyihoz képest —, s ezekből az alapanyagokból a gyár teljesítményének több mint a negyedét lekötik.

A kezdés még a tanulással járó bizonytalansággal telt, azután belejöttek az asszonyok. Nyocszáznegyven fém- fedél gyűrűzéséért tíz forintot kapnak. Ottjártunkkor — az első napop — általában 50—60 forintig jutottak el, De ha beletanulnak, elérhetik a napi száz forintot is. S a munka előtt és után jut idő a háztájira is. H. F.

Tervek és valóság

„Viszonylag korszerű7’

Államunk igyekszik minden arra igényjogosultnak állami, illetve a tanácsok útján kiutalt szövetkezeti Lakást biztosítani. Ezenkívül sokan lesznek tulajdonosok — szintén tanácsi odaítélés alapján — az OTP által épített, illetve értékesített öröklakások révén.

Természetesen az egyre növekvő igények Idelégitése a gyors ütemű állami építkezés ellenére sem zökkenőmentes. Azután vannak olyan dolgozók. — általában magas jövedelmük miatt — (az egy főre jutó jövedelem meghaladja a havi 3000 forintot) —, akik egyik akciónál sem jöhetnek számításba. Ezek számára született az úgynevezett lakásszövetkezeti rendelet. A városok foghíjas telkein, elavult, öreg házak helyén építettek és építenek a jövőben is a lakásszövetkezetek ki- sebb-nagyobb társas házakat

megyeszerte.

A helyes kezdeményezés »■nagy lehetőségeit« elég sok spekuláns fölfedezte. Sokan keserűen jöttek rá, hogy alkalmi lakószövetkezetükben a spekuláns jó pár ezer forinttól fosztotta meg őket. Mások a bíróság útján igyekeztek visszaszerezni pénzüket, melyért az ilyen »szövetkezetben« semmit sem kaptak. Étert volt nagyon időszerű

1971-ben a MÉSZÖV keretében létrehozni a lakásszövetkezeti titkárságokat. Ezek az eredeti elképzelésnek megfelelően gazdái lettek a szövetkezeti lakásépítésnek, s abból kikapcsolták a spekulációt. Természetesen ez a társulási forma nemcsak Kaposváron lett gyorsan népszerű (itt új utcasorok épültek szövetkezeti alapon), hanem a megye minden nagyobb településén meghonosodott.

Kaposváron 1978-ban 278

szövetkezeti tag költözhetett új otthonába. Ebben az esztendőben újabb 80 lakást épít * SÁÉV segítségével a szövet-,

kezet. Az állami építőipar mellett a kapo6mérői, a siófoki meg a fonyódi iparú szövetkezet is segíti az akciót. A MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkársága a tagok minden ügyes-bajos dolgát magára vállalja. Szervezi, kivitelezte- ti a munkát, s az építtető majdnem csak a kulcsért jelentkezik az átadásnál. Az is nagy előny, hogy az így épített szövetkezeti lakás első Ízben ilieitékimentesen ötroköllhe- tő

'— Sajnos minden igényt nem tudunk kielégíteni. Kaposváron például egyre nehezebb megfelelő telekhez jutni. Azután még nagyobb gond kivitelezőt találni, noha a már említettek meg a TANÉP minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy szövetkezeteink tagjait segítsék. Az ötödik ötéves tervben így is 1358 lakás és 210 üdülőegység elkészítésére vállalkoztunk.

Sajnos egyéb gondjaink is adódnak. Kaposváron a közelmúltban intéztük el. több olyan kis közösség ügyét, amely magánosán megrekedt. A Kossuth Lajos utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán már épül egy nagy társasházunk. A Berzsenyi u. és a Latinca S. u. sarkán egy régen vajúdó ügy befejezését vállaltuk. Az utolsó ilyen »maszek« kezdeményezések rendeződtek ezzel. Szám szerint hét. Sajnos, az Ezredév utcában meg a Németh István fasorban egy nem kellőképp megfontoltan alakult társulásnak mi sem tudunk segíteni — mondta Németh József, a titkárság vezetője.

Az általános fogyasztási szövetkezetek sokoldalú tevékenysége közül a szövetkezeti lakásépítés azért jelentős, mert a jó szándékú rendelet vámszedőit, a spekulánsokat kapcsolja ki. Segítségével az első öt évben több mint 500, az újabb öt évben pedig mintegy másfél ezer családi otthon épül.

K. 8.

Emlékezetemben két év után is a megye egyik legkorszerűbb szarvasmarha-szak- telepeként maradt meg a cso- konyavisontai. Emlékeztem az osztrák fejőberendezésre, az infralámpákra és a fiatal főállattenyésztő szavaira. »Tavaly egy tehén évi tej hozama 2412 liter volt, az idén ez várhatóan eléri a 2700 litert, két év múlva pedig meghaladja a háromezret.«

Volt még egy mondat, amelyik megmaradt bennem: »A növénytermesztés tükre az állattenyésztés..« Most ismét Csokonyavisontára indultam. Mi változott két év után.

Az elnöki irodában egy vita kellős közepébe csöppentem. A járási főállattenyésztő, Noch József, éppen így érvelt:

— A Holsteint nem lehet úgy tartani, mint a magyar tarkát. Az többet eltűr. A Holsteinre jobban oda kell figyelni.

— A magyar tarka sokat pocsékol — érvelt az elnök, Nagy István. — A Holstein után olyan lesz a legelő, mint az asztal lapja.

A tSz új beruházási terveire terelődött a szó:

— A tervetek gyönge pontja a takarmányozás. Savanyú a silótok, nem megfelelő a tápok összetétele. Azt is láttam, hogy az állatok alatt nedves a szalma.

— Szakembereink ma dél* után mennek Nagybajomba, tapasztalatcserére...

— A tapasztalatcsere jó dolog, de önmagában semmit sem old meg.

— Tudom, hogy a gondozóinkban is van hiba. Az éjjel világra jött borjak néha csak másnap reggel kapják meg az életben maradáshoz nélkülözhetetlen föcstejet,

akkor sem tőgymelegen. A borjúelhullás 5,1 százalékos.

— Próbáljatok javítani a takarmányozáson is. Vegyetek egy kis korpát... Tudom, javasolni könnyebb, mint megvalósítani, de az tény, hogy 1000 literrel vagytok lejjebb a saját szinteteknél. Egy szaktelepen már luxus 2300 litert termelni tehenenként.

Meghökkentett a beszélgetés. Mi lett a nagyszerű tervekkel? Ügy éreztem, szakadék van a két év előtti és a mostani beszélgetés között.

Az okokról, az elmúlt két év történetéről így beszélt az

elnök.

— Az aszály miatt nem sikerült megtermelni a szükséges takarmányt. Mikor a telep elkészült, szerettünk volna 200 tiszta vérű, — Kanadából hozott — Holsteint beállítani. Beadtuk az igényt, de az állatok még tavaly sem érkeztek meg.

— A repülőgépes szállítás csaknem annyiba került volna, mint az állatok. Megérte volna így is?

— Darabja szállítással együtt ötvenezer forint lett volna, de a különféle állami támogatások folytán nekünk csak 30 ezret kellett volna kifizetnünk. Nem sokkal többet, mintha itthon veszünk magyar tarkát. Az importtal — igényünket áz idén is fenntartjuk — időt nyerünk — mondta az elnök.

Nekem mégis azt súgta valami, hogy inkább elvesztegetik az időt. »Hivatalos« számítások szerint a tejtermelés mérlege csak 2700 liter fölött billen a nyereség oldalára. Ugyan mit hozhat egy 2300 litert termelő szaktelep?

— Csaknem egymilliót évente. A termelési 'költséget

is sikerül viszonylag alacsonyan tartanunk a legeltetési lehetőségek kihasználásával — így az elnök. — Egy liter tej előállítási költsége még a hat forintot sem éri el nálunk.

Később egy fél mondatból mégis kiderült: egy forint 50 fillért fizet rá a tsz minden literre. Drága tej.

— A gondozók fele nem szaktelepre való, de hát nincs más. A minap is látom, hogy az etetőből kidőlt takarmányt a trágyalevezető fütószalagra lapátolták. Kétségbeejtő pazarlás.

— Mitől korszerű egy állat- tenyésztő telep?

— Jó szakember kell. Korszerű technológia és berendezés, no meg a telepet jól kiszolgáló növénytermesztés. Megfelelő állomány és persze munkafegyelem...

— Nem említette a termelést.

— Az nem tartozik szorosan ide. Fontosabb, hogy ha kevesebbet is, de azt olcsóbban termeljék.

— Ha ez így van, miért kell a drága, új telep?

— Csak így lehet javítani a munkakörülményeket, s elérni, hogy kevesebb ember Í6 elláthassa ugyanazt a feladatot.

A telepen elkedvetlenítő dolgokat láttam. Mindenfelé szétszóródott, vizes szalma. Néhol már málladozó falak. Sáros állatok. A valaha elegáns osztrák masina kirí a nem éppen laboratóriumi tisztaságú helyiségből. A telepvezető bosszankodott.

— Pont akkor van látogató, mikor lerobban a trágyakihúzó.

— ön szerint korszerű ez a telep?

— Viszonylag korszerű. Varrnak nálunk rosszabbak is.

— Ez igaz, csakhogy téves ítélethez vezet, ha magunkat mindig a gyöngébbekhez hasonlítjuk.

— Persze, hogy lehetne jobb is, de hát ahhoz »korszerűbb emberek« is kellenének.

Tóth György telepvezető fiatal ember, hajálja mégis Ő6z szálak vegyülnek, ö úgy mondja, ebben sok része van ennek a telepnek is.

Ezek után már csak egy kérdés maradt. Hogyan tovább?

Nagy István: — a most 320 férőhelyes telepet 520—600 férőhelyesre szeretnénk bővíteni. Ez 8 millióba kerülne. A három éve megkezdett keresztezések eredményeként az Idén már 30, jövőre pedig 90 F 1-es Holsteinünk áll termelésbe. Ez a 120 állat önmaga többet ad majd, mint most a 320. Ha pedig megjönne a 200 »külföldi vendég«, azonnal ugrásszerűen emelkedne a termelés.

— És a takarmány gon dók?

— Több mint hatmilliós beruházással végeztettünk meliorációt a gazdaságba!». így jelentősen nő a lucerna termőterülete. Három éve megkezdtük az intenzív gyepgazdálkodást. Az idén már 110 hektár kövér legelővel számolunk.

— Hogyan szabták át a termelési terveket?

— Ez évre 2500 litert terveztünk. 1980-ra 3200-at.

Becslésem szerint 1979-ben hoz először tényleges nyereséget minden liter tej.

Bizakodásban tehát most sincs hiány. A tervek szépek és megalapozottaknak látszanak. Mégis sok minden kell még megvalósulásukhoz. A milliós beruházásokat csak szén eredmények igazolhatják. Aligha célravezető, ha egy gazdaság százezres nyereségéért a népgazdaság milliókat fizet.

Bíró Ferenc