Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-26 / 21. szám

280 nap alatt a Fold körül A naptár parancsai Szegény, jó naptártudó­■ok! Dehogy vélték volna, hogy egyszer az éjszakába nyúló vizsgálódásaik, a hosz- szú éveket igénylő számítá­saik eredményeként az embe­riségnek ajándékozott naptár zsarnok lesz! Hogy ez a zse­niális kollektív munka, mely az évezredeknek és -századok­nak, a világmindenségnek, a Nap mozgásának, a Föld for­gásának mérésére szolgál, a XX. század közepére memó­riaegység lesz. Pedig mi min­den szépet írnak az ezzel fog­lalkozók még napjainkban is: meséket, legendákat, buta tévedéseket és véres kötele­zettségeket említenek — tör­téneteket a naptárról. S most? A hivatalokban kiosztották már az 1977. évi naptárt. Mindjárt az első percekben belekerültek a friss föl­jegyzések : január 3-a, hétfő, találkozó X. Y- nal, értekezlet, egyezte­tés, születésnap, telefon. Nemcsak a legeHoglaltab- bak, hanem azok is a hét­köznapok forgataga közleke­dési rendőreinek használják a naptárt, akiknek az emlékeze­te kevésbé megbízható. Jó felírni, el ne felejtsem ... így sorjáznak a parancsok a na­pokat elválasztó vékony vo­nalak között: mit kell most tennem. Jó László, a megyei társa­dalombiztosítási igazgatóság munkatársa, ellenőr. Kétszáz­nyolcvan nap alatt megkerül­hette volna a Földet, ha min­dig egy irányba haladtak vol­na a vonatok és a buszok. A múlt évben ugyanis 140 napot volt vidéken, a megye váro­saiban és községeiben, s ez idő alatt csaknem 20 ezer ki­lométert utazott. Az Egyenlítő hossza 40 ezer kilométer. — És ezen a héten? — Végig Kaposváron dolgo­zom, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál. A múlt héten »pendliztem-« : a Bala­toni Halgazdaság siófoki,—ir­■ mapusztai és nagyatádi tele- , pén ellenőriztem. Csaknem * 800 kilométert utaztam. Tele van a naptára Széles Péternek, a KPM Kaposvári Közúti Igazgatósága vezetőjé­nek is. Sorolja: — Hétfőn vezetőségi ülés volt. Kedden egész nap Buda­pest, szardán és csütörtökön itthon vagyok, esetleg én tar­tok megbeszélést, eligazítást. Pénteken Szőlősgyörökre uta­zom, párttaggyűlésre. A szom­bat szabad. — Ha már felhívott, vála­szolok a szombati lapban megjelent »Ötvenméteres sza­badság-« című írására. A ae- gességkorlátozást elrendelő és az előzést tiltó táblát a DËL- VIÉP rakta ki Balatonboglá- ron. A két tábla közötti tá­volság valóban nem sok, ám az előzési tilalmat feloldó már hosszú idő óta — a benzinkút miatt — ott volt. Ha nem len­ne, altkor egy lassú járművet nem lehetne megelőzni egé­szén a bogiári csomópontig. Egyébként ahogy a DÉLVIÉP előre halad a csatornázási munkákkal, úgy hozta mindig közelebb az előbb említett két táblát a feloldást engedé­lyező eredeti jelzéshez. Egész héten szervez Novak Ferenc, a HNF városi bizott­ságának titkára. Lapozgat a naptárban, hirtelen nem is tudja, hogy mit émlítsen meg. — Most vannak a vizsgák a pécsi jogtudományi egyete­men, ahol levelező hallgató vagyok. Ez sok mindent meg­határoz, ha mást nem. hát az idegállapotomat. Bőven van mit csinálnom ezen a héten. Nézzük csak ... — Most folyik a népfront­aktívák részére szervezendő háromnapos tanfolyam előké­szítése. Készül a HNF városi bizottságának és elnökségének éves munkaterve is. Szerdán főleg ezzel foglalkozom. El kell mennem a (körzeti és a községi népfrontbizottságok elnökeihez. Csütörtökön vagy pénteken a városi nőbizottság és egy várospolitikai munka- bizottság megalakításáról tár­gyalunk az érintettekkel, a különböző szervekkel. Az­után ... Látja, már ki is ma­radt valami: kedden a Deseda hasznosításáról volt szó egy délutáni megbeszélésen a vá­rosi tanácson. Ide is el kellett mennem. Szombaton szabad lennék, de tulajdonképpen ilyenkor tudok igazán dol­gozni ... Hirtelenében megtud­tam még: a megyei tanács művelődésügyi osztályáról Egerbe utaznak. Háromna­pos tanácskozás lesz az észak- magyarországi Városban az új tantervek előkészítéséről. A városi tanácson lázasan dol­goznak a kaposvári farsangi napok rendezvényeinek végső formába öntésén. Ülést tart a HNF megyei elnöksége is, so­kan följegyezbék maguknak ezt csütörtökre. Többek között a társközségi népfrontbizott­ságok munkájáról tárgyalnak, de szó lesz az ólvasómozga- lom megyei helyzetéről is. Sorolhatnám az én bejegy­zéseimet is, ha ... Sajnos, el­felejtettem fölírni — hova tettem az asztali naptáramat... Mészáros Attila MAGYAR NAPOK AZ NSZK-BAN Hamburgi szereplések t Glinde mind­össze tizen­négy kilomé­terre van Hamburgtól. Együtteseink­nek volt is al­kalmuk utaz­gatni. Város­nézésre — szakadó eső­ben — mind­össze két és fél óra jutott, autóbusabóL Házigazdáink ugyanis. nem fukarkodtak a fellépési lehe­tőségekkel. Az előzetes prog­ramiban nem szerepelt, de a megtisztelő ajánlatnak nem lehetett ellentmon­dani: a ham­burgi televízió hívta fölvé­telire a tánc- együttest. Az adásban mindössze két perc színes forgatagot láthatott a néző; az előkészítés és a fel­vétel azonban fél napot vett igénybe. így is nagy élmény volt fiataljaink számára; a helyszínen láthatták tüzes, temperamentumos önmagu­kat, s azután kétszer is köz­vetítette a tv szereplésüket egy kulturális magazin jelle­gű műsorban. Kár, hogy nem somogyi és nem magyar, ha­nem nemzetiségi tánccsokrot választottak, jóllehet a »Szlo­vén« valóban a leghangulato- sább és legsikeresebb műsor- száimuk volt. Aznap este azután még egy­ezer Hamburg. A Planten un Bloomen park kultúrterme, a FesfhaH, vagy »magyarul« Fesztivál Hall lovardaméretű terme várta a táncegyüttest és a zenekart. Erről az estéről még akkor is érdemes beszá­molni, ha az adottságok és a programszervezés miatt ez a fellépés volt legkevésbé sike­res. Nem táncosainkon állt. A teremben — szombat este lé­vén — több mint ezer ember szórakozott. Asztaloknál ül­tek, ettek, ittak, táncoltak, s amikor a fülsiketítőén fölerő­sített zenekar tagjai szünetet tartották, akkor került sor — Iákapcsolódásként — néhány »pihentető« műsorszámma. Az osztrák Schwarzwald-trió és egy spanyol énekes-gitáros kettős mellett kapott »szót« a mi táncegyüttesünk. A nézők több okból sem élvezhették fellépésüket. Éppen ettek ak­71.77 A bélyegkiállítás plakátja. lángolták a városban a miein­ket. Bemutatták az egyetem Auditórium Maximumát, sok híres és nemzetközi kulturá­lis esemény — s többek között az egyetemi tüntetések, sztráj­kok — színhelyét, ahol este népes ifjú közönség fogadta elismeréssel együttesünk gaz­dag műsorát. »Öltözési« szü­netben természetesen nem hiányzott a csárdás, a magyar népdal sem, s ezek zenekari sikere rendszerint fölért a táncokéval. A műsor első fe­lében itt is a pedagóguskórus csillogtatta kiváló képességeit, s a zongorakísérő Kardos Kál­mán még egy virtuóz zongo­ramű bemutatására is vállal­kozott. A Somogy megyei kulturális küldöttség megbecsülését, a barátság gondolatát fejezte ki. hogy együtteseink vasárnap délelőtt hivatalosak voltak Glinde község hagyományos újévi fogadására. Mint mond­ták, ezt január második felé­ben szokták megtartani, most azonban — a magyar vendé­gekre való tekintettel — elő­rehozták az eseményt. Tán­cosaink »beöltözve«, kórusunk egy népdalcsokor előadásával valóban a rendezvény kedves színfoltjai voltak. Megjelent a község valamennyi »előkelősé­ge«. Dr. Bachofer polgármes­ter köszöntötte az együttest, a helyi vendégeket; itt számolt be Kari Heinz Friederici elöl­járó az előző év eredményei­ről, és ismertette a község terveit. .Itt szólalt fel Hollóst József, a kulturális delegáció vezetője, megköszönve a szí­ves fogadtatást, és kölcsönö­sen itt’ adták át az ajándékot. A Bürgerhausban (Polgár- ház) bélyegbiállítás várta a nézőket magyar és német rit­kaságok felsorakoztatásával. Alkalmi postahivatal műkö­dött a magyar napokon, s az első napi bélyegzőn »Ungarn« felirat is szerepelt. A Reinbe- ker Zeitung »Magyar ínyenc­falatok« címmel számolt be az eseményekről, s azt írta: »Csütörtök este óta a tüzen Magyarország lehelete fúj át Glindén«. Mi is így éreztük. (folytatjuk.) kor, ittak, beszélgettek; az asztaloktól csak derékig lát­hatták táncosainkat. Az együt­tes »elveszett« az óriási tánc- parketten, a zenét felhangosí- tották ugyan, de lányaink éne­ke szinte nem is hallatszott. Sok volt a várakozási idő, s ha valami mégis élményt szer­zett fiataljainknak, az a lát­vány volt, a helyszín, s a tömeges szórakozás e szá­munkra szokatlan formája» Hamburg azonban, még látni akarta együttesünket. Ez idő alatt természetesen a pedagóguskórus sem tétlenke­dett. Baráti eszmecserén vet­tek részt a glindei Bürger- hausban a helyi dalegylet tagjaival. Erről a találkozóról a jófajta ital s a közös ének­lés sem maradhatott el. Hogy a programzárás rendszerint jóval éjfél utánra húzódott? Az a szólás járta akkoriban, hogy »aludni otthon is lehet«. Egy másik alkalommal a hamburgi egyetem várta az együtteseket. Előtte finn-ugor szakos egyetemi hallgatók ka­A magyar ajándékot Kari Heinz Friederici vette it. TÜSKÉS TIBOR H Balatontól a Dráváig Számos költő — József Attila, Szabó Lőrinc, Kassák Lajos, Jankovich Ferenc — emeli költeményeibe a somogyi Ba­laton-part látványát és han­gulatait. Egy időben több fes­tő is ól és dolgozik a megyé­ben ... Ellentétek vonzásában ala­kul a táj. Somogy — ahogy Csokonai mondta — »Múzsák­nak szentelt kies tartomány« de olyan hely is, ahol »szám­kivetve volt minden tudo­mány« Somogy útjait sze­met pihentető, a tekintetet végtelenbe röptető nyárfaso­rok szegélyeik. Dombjai te­tejére egyetlen iramodással iölérni legelőin terebélyes tölgyfák alatt nyájak delel­nek. Somogy az ember kezé­hez és méreteihez szelídített táj: »széptájú Somogy«. De Somogy súlyos gondoktól, ke­serves történelmi örökségtől terhes vidék is ... Mai köl­tőink közül Takáts Gyulát szólította meg a legmélyeb­ben. S a költő meghallotta és elfogadta ezt a szántást. Me­leg szavakkal köszönti me­gyéjét. Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! S ha lódulok, • lelked visszaránt! Tölgyeid lombja, mint méhes dong: sok emléked hívó kakukkmadár. A déli part A Balaton déli partja Sió­foktól — pontosabban a tíz kilométerrel még északabbra fekvő Gamásza nevű helység­től — a Zala torkolatáig So­mogy megyéhez tartozik. A táj azóta kapta meg jelentő­séget. amióta a Balatont, mint fürdő- és nyaralóhelyet »föl­fedezte« az ember. S ez az idő ah g több. mint száz esz­tendő. A tó déli partján, a ki­emelkedő löszdombokon ter­mészetesen korábban, is vol­tak települések. A legrégebbi hazai térképekről leolvashat­juk már Szántód, Kőröshegy, Lelle. Fonyód, Szentgyörgy ne­vét. De ezzel körülbelül vé­gére is értünk a déli parton a hajdani nagyobb lakott he­lyek fölsorolásának. A somo­gyi Balaton-part valójában a tó vizének szabályozása, a partvonal állandósulása, a vasútvonal megépítése után népesült be. Korábban a Ba­laton a somogyi dombok közé mélyen benyújtotta nyelvét, s a diéli partot kiterjedt mocsa­rak, nádasok, berkek kísér­ték. A Balaton közhasználatban forgó térképe az északi par­ton a víztől tizenöt kilométer­re fekvő helységeket — Ta­polcát, Veszprémet — is sze­repelteti, de a déli partból csak egy keskeny szegélyt mu­tat. Holott a somogyi Bala­ton-part nemcsak a vasútvo­nalig és a műúti g ér. hanem sokkal beljebb is. A déli part nemcsak a keskeny partsze­gély, az idegenforgalmi rek­lámszövegekben ajánlott, »gyermeküdültetésre kiváló­an alkalmas, sekély, lassan mélyülő, homokos part«, de a mögöttes táj, a beljebb fekvő falvak és a hajdani berkek mezőgazdasági művelésre fo­gott területe is. Nekem a déli Balaton-part bölcsőhelyem, a tó vize szü­lőföldem. Az első állomás Nemrég vonaton utaztam Kanizsáról Budapestre. Úti- társammal erre először. A földvári állomás után, ahol a vasútvonal eltávolodik a part­tól, és átszeli a szántódi rév­hez igyekvő műutat, kimutat­tam az ablakon: — Abban a vasúti őrházban születtem... — Ü titársam elcsodálkozott : — Olyan, mint egy dobókoc­ka... Az oldalára az van ír­va: 119/'a... (Folytatjuk) Dr. Bach of er beszél a táncos lányok gyűrűjében. A Pécsi Filharmonikusok vendégszereplése Kellemes szórakozás volt »Hadd tegyek bele még egy kis homályt!« — kérte vissza Stephan Mallarmé a kiadótól az Egy faun délutánja című versét, majdnem egy évszá­zaddal ezelőtt. Claude Debus­sy ugyan tömören, lényeglá- tóan öntötte zenei hangokba a haladó impresszionista költé­szetének ezt a remekét, fen­ségesen tiszta hangulattá ösz- szefoglalva, a sallangoktól megtisztítva a bonyolult szó- szerkezeteket, ám a hétfői es­ten vezénylő Hirsch Bence igen kevéssé érzékelte a for­mák leszűrtségét. Parttalanul romantikus érzelgősségbe té­vedve a daraib lényege elsik­kadt, s a Csajkovszki jra em­lékeztető elomló szentimenta- 1 izmus látszatát a tisztán, stí- lushűen fuvolázó Szkladányi Péternek is csak kevéssé si­került eloszlatnia, Sajnos, a gyenge kezdés a hangverseny egészére rányom­ta bélyegét. Hidas Frigyes bartókion egyszerű, szép és szellemes fuvolaversenyét, ezt a kedves, szórakoztató diver- timentót. Barth István Liszt­díjas művész technikailag tö­kéletesen játszotta, ráérezve a mű gyermekes könnyedségére, ám a tiszta hangzással adó­sunk maradt. Különös szeren­cse, hogy a zenekarnak, akár a barokk versenyműveklben, kizárólag a kíséretre kellett szorítkoznia. Gershwin F-dúr zongoraver­senyének szólóját Fellegi Ádám játszotta. Ö nyújtotta az est egyetlen emlékezetes él­ményét. Muzsikálása épp olyan robusztus, szenvedélyes, lendületes, mint a versenymű alapjául szolgáló amerikai né­ger népzene. A lassú máso­dik tétel őt is klasszikus össz­hangra, lekerekítésre csábít­hatta volna, akárcsak néhány más muzsikustársát, stílusér­zéke és fölényes biztonsága révén azonban sikerült elke­rülnie a »csapdát«. Magával ragadó könnyedséggel adta elő a hallatlanul nehéz rög­tönzéssorozatot, s ebben még az első tétel után felhangzó taps sem zavarta meg... Kár, hogy a zenekar csupán hang­erőből vizsgázott jelesre; a verseny szó sajátos értelmezé­séből fakadóan többször is el­nyomta a zongoraszólamot. A koncert befejezéseként Gershwin: Egy amerikai Pá­rizsban című alkotásának lendületes, viszonylag pontos előadását hallgathattuk meg. A hangulatos képsor tolmá­csolásakor lehetetlen volt nem észrevenni, mennyire lé­nyeges az alkotás szellemének és a dirigens egyéniségének találkozása. Hirsch Bence, aki az előző darabokat inkább mutatósán, mintsem körüliha­tárolt kontúrokkal, inkább pa­zarló csapkodásai, mint cél­szerű ökonómiával vezényelte, a rövid Gershwin-mű külön­leges hangulatában magára talált. Tempói feszesebbé, mozdulatai egyszerűbbekké váltak, így a zenekari hang­zás is jóval egységesebb, tö­mörebb lett. A pécsi zenekar vendégsze­replése nem nyújtott mara­dandó élményt, csupán elfo­gadható szórakozást. Ennek egyik oka talán az, hogy a műsorban egyetlen igazán tartalmas, komoly odafigye­lésre, töprengésre késztető al­kotás sem szerepelt. Li. A. /

Next

/
Thumbnails
Contents