Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-25 / 20. szám
Óvónőjelöltek az alma materben Sokan kopogtatnak mostanában a csurgói gimnázium és óvónői szakközépiskola igazgatójának ajtaján. Valamennyien nyolcadikos lányok szülei vagy hozzátartozói, és az iránt érdeklődnek, mi a módja, hogy a kislány a szak- középiskolába kerüljön? — Néha már félek az ilyen látogatásoktól — mondja Molnár László igazgató —, mert a kérdések mögött kimondva vagy kimondhatatlanul gyakran meghúzódik egy másik kérdés is: ugye fölveszik? Pedig erre csak a felvételi bizottság tud választ adni a több részből álló vizsga után. A középiskolai óvónőképzés iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Ezt tapasztalták a kaposvári Táncsics gimnáziumban és három év óta Csurgón is. Az érettségi mellé óvónői oklevelet szerezni, megnyugtató távlat mindenki számára. — Már az első két évben is túljelentkezés volt, az idén pedig meghaladta a 150 százalékot. Legtöbben az ének- zene vizsgán estek ki: több mint negyvenen. Azonban nem vettünk mindenkitől végleg búcsút. Azok, akik szeretnének az intézet növendékei lenni, de nem kerültek be Vetélkedő Somogyról Úttörők és katonák barátsága Szép példa a kaposvári Petőfi Sándor Általános Iskola úttörpi és néphadseregünk egyik KISZ-alapszrvezete között kialakult barátság. A katonafiatalok rendszeresein részt vesznek az úttörő ünnepségein, és ugyancsak rendszeresen — havonta egyszer — ők hívják játszani a piros nyakken- dősöket. Szombaton délután a Fegyveres Erők Klubjában Kaposvárról és Somogyról rendeztek vetélkedőt a KISZ- esek. A szellemi tornán részt vettek az ifivezetők 's. akik hosszú idő óta segítik a gyerekek munkáját. A játékokkal teli vetélkedőn az úttörők jó felkészülésről tettek tanúbizonyságot. az óvónőképzőbe, ha akarnak, jelentkezhetnek a gimnáziumi osztályokba. Sokan meg is teszik. Ha nem az ének miatt estek ki, akkor a gimnáziumi osztályokban is fokozottan figyelünk rájuk, és ha kedvük van a pedagóguspályához, külön segítjük felkészülésüket a soproni óvónőképzőbe. Az óvónőképzősök megjelenése új szint hozott a csurgói alma materbe. Egyre többen tanulnak itt pedagógustárgyakat, zenét, népművelést. A hajdan latinos műveltségre felkészítő falak közé beköltözött a gyakorlat. Az iskolában nem megy mindez konfliktus nélkül. Az óvónőjelöltek száma nő, a Csurgóra jelentkezők többsége ezt a tagozatot szeretné választani. Ezért az általános gimnáziumba járók néha hátrányban érzik magukat. Pedig erről szó sincs. — Az óvónők nem előnyt élvező társaság. A két intézmény nagyon szoros egységben működik együtt. Közös az irodalmi színpad, az énekkar, a kollégium. — Az óvónőképzősökről mostanában sokat hallottunk. A közelmúltban alakult éneknégyesük a Ki mit tud?-on sikerrel szerepelt. — Igen. Bár nem jutnak tovább, mi sikernek tekintjük, hogy az egy éve alakult együttes, amely nagyon képzett és régi csoportokkal mérte össze tudását, eddig jutott. — A gimnázium énekkara is megerősödött azzal, hogy óvónőképzősök kerültek tagjai közé. — Most már ők alkotják a többséget. Arra is vállalkoztak, hogy e hónap végére hangversenyt szervezzenek. Erre meghívták a Munkácsy gimnázium, a nagyatádi gimnázium énekkarát, valamint a csurgói általános iskolák raj- kamiarakórusait. Az óvónők azonban nemcsak a gimnáziumokba hoztak pezsgést, hanem a község művelődési életéből is kiveszik részüket. Kórusuk föllép a társadalmi ünnepségeken, a gimnazistákkal közös klubjukat, rendezvényeiket a többi fiatal is látogatja. — A csurgói iskola hagyományos nagy rendezvénye a diákszínjátszó napok eseménysorozata. — Az irodalmi színpad nagyon tevékeny tagjai az óvónők kö2ül kerülnek ki. A színpad egyébként a legnagyobb gondjaink egyike, mert évről évre tapasztaljuk, hogy mi, a rendezők, igazi jó műsorral — diákkomédiával — nem tudunk kiállni. A Csoko- nai-darabokat úgy, ahogy az akkori diákoknak a költő megírta, ma már nem lehet előadni. Az idén igyekszünk jól szerepelni — nemcsak mint rendezők. Az óvónőképzőtök nagyobb mozgást, életet hoztak az öreg falak közé, mint annak előtte volt. Ennek okait az igazgató és a tanárok többek között abban látják, hogy tantárgyaik, a pályára fölkészítésük tartalmaznak olyan elemeket, amelyeket fölhasználva gyakorlatibb, közösségibb emberekké válnak. Ezeket kamatoztatni tudják majd a pályájukon is. S. M. Országos szövetkezeti kórosfesztivál Két somogyi kórus kapott meghívást A Kórusok Országos Tanácsa és a SZÖVOSZ a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére rendezi meg a kétévenkénti, hagyományos országos szövetkezeti kórusfesztivált. A rendezvényeken csak minősített énekkarok vehetnek részt. A dunántúli bronz és ezüst minősítésű kórusok április 23-án és 24-én a Tolna megyei Tamásiban lépnek dobogóra. Az arany és fesztivál- minősítéssel rendelkező kórusoknak június 11—12-én Szolnok megye ad fellépési lehetőséget. Szolnokra a barcsi áfész ladi kórusa kapott meghívást, mely a múlt év végén a minősítő hangversenyen elnyerte az arany fokozatot. A babócsai kórus — melyet a helyi tanács és termelőszövetkezet, valamint a barcsi áfész közösen tart fenn —a tamási rendezvényen vesz részt. TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig Rengeteg Somogy, Somogy- ság, Somogyország... Területét tekintve a legnagyobb dunántúli megye. Fejét a Balaton hullámai mossák, lába a Dráva vízébe lóg. A megye északi és déli széle, Siófok és Barcs között mintegy százhúsz kilométer a távolság. Gazdag megye. Van tava és folyója, jól termelő mezőgazdasága és fejlődő ipara, vannak erdei és szántóföldjei, rétjei és legelői, jó útjai és vasútvonalai. Ahogy harsból Harsány, fűzből Füzes, égerből Egres, úgy lett somból Somogy. A megye neve azt bizonyítja, hogy itt az erdőélés hasznos tudományát az emberek régtől ismerik. A táj domborzati képe Zalával rokon: észak—déli irányú dombok és völgyek tagolják. Az északra folyó patakok és befolyások a Balatont táplálják, a délre haladók a Drávába folynak. A táj fő vízgyűjtője a megye derekán végigpántlikázó Kapos, mely a somogyi források vizét a Sión át a Dunába viszi. A Kapos völgye a megyét két jól elkülöníthető tájegységre osztja: az északi, dimbes-dombos, tagolt felszínű Küiső-Somogyra és a déli, ligetes- erdős, lapos táblákból álló Belső-Somogyra. A két táj között, Siófok és Barcs között mintegy félúton helyezkedik el a megye székhelye, Kaposvár. Földraja és történeti adottságai alapján a megye északi és déli szegélyét, a somogyi Balaton-partot és a Dráva mentét is önálló tájegységnek mondhatjuk. A megye hajdan kilenc járásból állt A szigetvárit Baranyához csatolták. A tabi, a csurgói és a fonyódi járás megszűnt, illetve a szomszédos járásokba olvadt. A mai járási székhelyek: Kaposvár, Siófok, Marcali, Nagyatád és Barcs. Közülük Kaposvár, Siófok és Nagyatád város, s e rang megszerzésére törekszik a másik két járási székhely is. A megye déli határa a Dráva, mely egyben természetes országhatár. Barcs közúti, Gyékényesi vasúti határátkelőhely a szomszédos Jugoszlávia felé. Somogy ritkán lakott tája az országnak. Egymástól távol eső irtásfalvakban él a lakosság. Vannak szomszédos települések, amelyek között több mint tíz kilométer a távolság. Különösen a török hódoltság alatt szenvedett sokat a megye. Valósággal népesedési űr alakult ki Somogybán, mely magához szívta a környező és távoli tájak népét. Ide nem kellett telepíteni, maguktól is jöttek az emberek. Somogy etnikailag talán a legváltozatosabb, legszínesebb része az országnak. A magyarok mellett élnek itt horvátok, tótok, németek, szer- bek, s a személy- és helynévanyagban dél-balkáni népcsoportok is fellelhetők. A magyar szólásokban és közmondásakban • megyék közűi Somogy neve szerepel a leggyakrabban. Lássunk néhányat! »Megbecsüli, mint a somogyi gyerek a nadrágját,* (Érdemén felül megbecsül valamit.) »Ráncos, mint a somogyi pendely.« (Olyan vén, hogy már csupa ránc az arca.) »Szuszog, mint a somogyi bocskor.« (Hangosan szuszog.) »Nyugszik, mint a somogyi gyerek.* (Örökre elaludt, meghalt.) A nyelvjárási és a régi nyelvi adatok mellé tegyük a köznyelvijein élő kifejezéseket! »Somogyi bicskás.« »Somogyi betyár.* »Somogyi rosseb bakák.« (Az első világháború idején nevezték így a somogyi ezred katonáit, mert sokat »roeseb«-eltek.) Akárhogy nézzük, e szólások nem hízelgő jelzőként em legetik Somogy nevét. Mintha a népnyelv is Csokonai sok szar idézett költői kérdését nyomatékosítaná: »Hát csak sertést nevelt-é / Itt a makk s haraszt? / Hát csak kanásznak termett / A somogysági paraszt?« De tévednénk, ha a megye nevében csak a szellemi elma radottság, a vadság, a sötét ség, a társadalmi bajok, a gaz dálkodási szegénység jelképét és rokonértelmű megfelelőjét látnánk. Csokonai nemcsak kipellengérezte a somogyi tudatlanságot, de országjáró vándorlása során megértő barátokra is itt talált. Nagyváthy János működése idején Somogy újszerű mezőgazdasági reformtörekvések otthonává vált. Itt élt és írta verseit Berzsenyi Dániel. 1848-ban Noszlopy Gáspár megszervezi a somogyi népfelkelést. A Magyar Tanácsköztársaság somogyi eseményei — a földosztástól a somogyi művésztelep megszervezéséig — országosan példamutatóak. (Folytatjuk) MAGYAR NAPOK AZ NSZK.BAN Glindei találkozás A térképen nehéz fölfedezni a tizenkétezer lakosú községet; szép házaival, családi otthonaival, ipartelepével és iskolaközpontjával szerényen meghúzódik Hamburg árnyékában. Lokálpatriotizmusa azonban minden elképzelést felülmúl. »Glinde európai akar lenni« — hallottuk többször is a fogadásokon, az ünnepi beszédekben, s a humorosabb vendéglátók azzal fűszerezték lakóhelyszeretetüket, hogy a lris Hamburg (1 800 000 lakója van) voltaképpen Glinde elővárosa. A kitekintés és megismerés vágya mindenképpen tiszteletet parancsol. A vállalkozó kedvű lakosság a szociáldemokrata polgár- mester vezetésével, az Európa Unió és még jó néhány szerv közreműködésével a hónap elején magyar napokat rendezett. Somogy két kiváló együttese élt a meghívással, s vállalta hazánk diplomatáinak szerepét. Okosan, felkészülten és nagy sikert aratva mindenütt. Nem véletlen, hogy a 25 éves fennállását ünneplő BM Tánc- együttesnek és a megyei pedagóguskórusnak szólt a meghívás. Az elődök — hiszen Glinde 1970-ben is fogadott már kaposvári táncosokat— a magyar folklór jó hírét terjesztették. Dr. Wolfgang Bachofer polgármester nem is átallotta kijelenteni : fellépésük nyomán sokan helyesbítették a magyar népművészetről alkotott korábbi elképzeléseiket. tak a glándei polgárok, nem kétséges. Két- három vendéget is befogadtak az otthonukba ; szállásról, kényelemről, étkezésről gondoskodtak, s naponta többször is kocsival utaztatták a mieinket a találkozók, a programok színhelyére. Viszonzásként ragyogó hangulatot, művészi élményt, színvonalas előadásokat láthattak. Már másnap délelőtt — amikor az iskolaközpont kitűnően fölszerelt — méreteiben a La tinea színházterméhez hasonlítható helyiség színpadán, jelmez nélkül próbáltak — mintegy hatszáz diák tapsolt önfeledten, lelkesen táncosainknak, zenekarunknak. Pedig ez csak bemelegítés volt. Este még zsúfoltabb volt az előadóterem. A nagyestélyibe öltözött hölgyek, az ünnepélyes külsőt öltött férfiak megjelenésű kkel kifejezték : különösen megragadta a hazai nézőt és hallgatót. Végtére is a mi művelődési életünk gazdagságáról vallottak fiatalok és fiatalabbak; a mi kultúránk gyöngyszemeit hintették el; a mi hagyományaink ápolásáról, tiszteletéről vallottak idegen környezetben, s ez mindenképpen művelődéspolitikai tett. Adyval és József Attilával mondtuk eszmei önmtM A pedagóguskórus. Kényelmes autóbuszok jöttek a 85 tagú kulturális küldöttségért, s a fiatalok csakúgy, mint az idősebb nemzedék örömmel, szívesen vállalták az 1760 kilométeres utazást Kaposvártól Glindéig. Fárasztó lett volna a kétnapos út? Dehogy. Derűs és élményekkel teli. Késő este ott toporogtak a Polgárházban a »fogadószülők«; barátságos, kedves emberek, akik szívesen válogattak volna vendéget, de hát a szervezés magasiskolájaként mindenkit »beosztottak« már a házakhoz, Sokat vál'almilyen nagy várakozással tekintenek együtteseink bemutatkozása elé. Polgármesteri köszöntő hangzott el, majd egy több mint háromórás »monstre« műsor, amelynek első felében a megyei pedagóguskórus kényszerítette tapsra a tenyereket. Talán nem is volna illendő, hogy visszatérve részletesen értékeljük a kórus és a tánc- együttes műsorát. Mégis elkerülhetetlen, hogy a felelősségteljes felkészülésről szóljunk, s néhány mozzanatról.^ amely A feketelaki legény«*. magunkat a zene nemzetközi nyelvén; Liszttel vallottunk a munkáról, a hazaszeretetről, s népi ihletésű táncokkal mutattuk be a magyar nép vidámságát, derűjét, életkedvét. Sikert aratva? Nem elég kifejező ez a két szó. A megérdemelt tapsvihar, az ismétlések sora azt bizonyította: kultúránk felelős és hivatott diplomatái szerepeltek a színpadon. A Széles a Balaton népdalcsokra szülőföldünk kincséről beszélt Somogy szülötte, Vav- rinecz Béla feldolgozásában; a Lakócsai csizmaverős, a Somogyi leánytánc szűkebb hazánk, a többiek a magyar néphagyomány értékeiről adtak képet. S bár az első fellépés alkalmával még érződött némi megilletődöttség, fáradtság; ez azonban csak az itthoniaknak tűnt föl. A glin- deiek befogadták együtteseinket, s hosszan ünnepelték őket. A Bergedorfer Zeitung ezt a címet adta beszámolójának; »A tüzes Magyarország tánccal és énekkel.« S a feleimben ezt olvashattuk: »Glinde ezekben a napokban Európa szellemét idézi.« Nem kétséges, hogy ez a mi szellemünk volt. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap A magyar napok plakátja.
