Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 18. szám
Siesta gyermekcipő A szombathelyi Sabária Cipőgyárban évről évre nagyobb mennyiségű Siesta gyermekcipőt készítenek. líz a típus a kisgyermekek lábának helyes talpfekvését segíti elő. Ebben az évben egymillió-hatszázezer pár kerül kereskedelmi forgalomba. Beszéd, írás Beszélünk. Beszélünk mindenféléről, hangulatról, arról, ami tetszik. Előugranak nyelvkincsünkből a szavak : haláli, hullajó, hullafáradt. Végig sem gondoljuk. Valaki elköltözött, megboldogult, elment közülünk. Kenetteljes hangon emlékezünk. A gazemberről, a család réméről, az iszákosról. Halottakról vagy jót vagy semmit. De hallgatni cfiik nem lehet. És valaki földobta a talpát, alulról szagolja az ibolyát. Jó ember volt? Mindegy. Volt. Van morbid humor is. Jókat lehet nevetni rajta. Vicceket találunk ki, talán önvédelemből. Járunk a temetőben, szemünkbe ugrik a felirat. Nagy, fekete műmárvány obeliszk: itt nyugszik X. Y., ide várja hű feleségét. A feleség vajon igyekszik-e? Itt nyugszik Z. néhai nyugalmazott pénzügyi i főellenőr. (Mert ez fontos.) Mindezt nem humornak szánták. Piramisépítők Ház van, lakás nincs Nem legenda, hanem élő valóság a következő történet, amelyet széltében-hosz- szában mesélnek. Az ifjú férj és feleség boldogan tervezgeti, mint költöznek majd be az épülő szövetkezeti házba. Az apa vállalja, hogy 6 viszi karjában a gyereket a negyedik emeleti új lakásba... Az építkezés azonban csak húzódik, mire költözhetnek, a gyerek ott lépked mellette, hátán iskolatáskával. Általában jót nevet mindenki a történeten — kivéve azt, aki maga is ebben a cipőben jár. S akad jó néhány. Itt van például a kaposvári Hunyadi lakásépítő szövetkezet hatvanhárom tagja. Évek óta futkosnak fűhöz-fához, az ügyük már szinte minden lehetséges panaszfórumot megjárt, s még mindig a szülőknél vagy albérletben várják egyre türelmetlenebbül a beköltözés napját. Elég, ha két dátumot teszünk egymás mellé. A lakás- szövetkezet szervezése 1972- ben kezdődött, most pedig már 1977-et írunk. Pedig minden úgy kezdődött, hogy megy, mint a karikacsapás. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak volt fölösleges téglablokkja, s vállalta néhány ház félkész átadását Kaposváron. S volt százhat család, amely újsághirdetésre, barátok, ismerősök ajánlatára jelentkezett a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságán tagnak, majd befizette a be- fizetendőket, s számolta, hogy még mennyi idő van hátra az ígért határidőig. Az első meglepetés a házak összerakása után érte őket: nem akadt, aki befejezzen két házat a három közül. Az utóbbit a Tolna megyei Építőipari Vállalat kiváló minőségben befejezte, s már bent laknak. Egy lottóötössel fölért az ebbe szóló kiutalás. Bezzeg a C, D, illetve E jelű épület sorsa fölött hosszú hónapokig csak a vita folyt. A peches családok esténként azt latolgatták, hogy szerződik-e avagy sem valaki. Egyik héten megcsillant a remény, a másikon már el is Illant, s maradt minden a régiben. így azután az első épület kerek egy évig, a másik pedig fél évig állt esőben, hóban. A lakásszövetkezet elnöke végső elkeseredésében olyan levelet írt az egyik igazgatónak: „Hatvanhárom lakó nevében könyörgök, hogy vállalják el, építsék meg a házakat.« A szívhez szóló szavak sem hatottak. A teljesen kész, kulcsra zárt új lakás állapota is romlik ennyi idő alatt, hát még egy ilyen »kísértetházé“. Nem csoda, ha azóta a már meglévő épületek minőségén is vitatkoznak. S ugyan ki állapíthatja meg pontosan, hogy a tető hibái a hajdani rossz munkának, avagy az időjárásnak tudhatok be. A rozsdá- sodást még csak rá lehet fogni az utóbbira. Nem sorolom fel. miben és hogyan folyik a vita, ezzel ugyanis csak az * amúgy is testes dossziék pocakosodnak tovább. A lakókat viszont az érdekli legjobban, hogy mikor költözhetnek végre, s nem az, hogy szükséges-e minőségi bizonyítvány a középblokkhoz, mikor kell pótolni a hiányjegyzékben foglaltakat és így tovább. Jól fején találta a szöget, aki azt mondta: nem az az érdekes, mi történt, hanem az, mi nem történt! Más városban — köztük Debrecenben, Csepelen — bevált a félkész házak építése, a vállalatok és a dolgozók »kalákában-“ fejezték be a munkát. Ez a forma Kaposváron megbukott. Az elképzelés szép volt, egy valamit azonban rosszul kalkuláltak be. Ha a felelősség nem összpontosul egy kézben, nincs meg a munka szerződött folytatója, nem alakul ki a várható együttműködés — valóban lehetetlen a házak átadása határidőre. Kényszerhelyzetben azután kényszermegoldások következnek. Udvarlás, könyörgés a kaposmérői ktsz-nek, ő vállalja, később lemondja, újra vállalja, majd elodázza. Nem szólva a lakásépítő szövetkezet pénzügyi nehézségeiről, amikor csak a jogi manőverek húzták ki a bajból. Szinte minden tipikus hiba becsúszott, amit mindenki ismer. Annyi tárgyalás, levelezés, veszekedés volt e két ház ügyében, hogy hasznos energiává alakítva elegendő lett volna a gyors befejezésre. Mi hiányzik hát ahhoz, hogy lakható legyen a Hegyi utcai hatvanhárom lakás. Néhány közfal, a belső szerelvények ép vakolás, a padozati burkolat, a külső vakolás. S természetesen a már meglévő hibák kijavítása. A panaszok nyomán a megyei, a városi pártbizottság segítségére sietett a lakásszövetkezetnek. Most végre sínen van az ügy. A C, D jelű épületet a kaposmérői ktsz, az E jelűt a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat fejezi be. Sajnos, nem holnap ... Talán egy év múlva lehet végre költözni. A lakóknak és néhány szakembernek is az a véleményük, hogy esetleg rövidebb idő alatt is el lehetne végezni a munkát. Az lenne igazi kárpótlás azoknak, akiknek a gyereke a a saját lábán megy föl az emeletre költözéskor, s nem ölben viszi az apuka. Lajos Géza Sírok egymás hegyén-hátán. Egyszerűek, cicomásak, drágábbak, olcsóbbak. Kripták épülnek, kerül, amibe kerül. Komoly nagy várak. Ha már az élet szürke volt... A földkupacok alatt porladó csontok méltóságáról talán a régészek tudnának beszélni. Hőstettre nem tellett, aranyozott feliratra igen. Az ember önmagának sem érdekes. Minél nagyobb kőépítmény tornyosuljon. Fölötte? Akárhol. Csak a nevét írják rá. — A halál magánügy! — mordul rám a készülő emlékmű tulajdonosa egy kőkolonc mellől. És meg van győződve az igazáról. Az ember holta után akta lesz. Fájdalmat nem tisztelő hivatali ügy. Sok embert, hozzátartozót, ügyintézőt, szónokot, papot, sírásót, kőfaragót mozgató ok. És ha életében pedáns volt, előre gondolkodott, még diadalív is járhat neki. — Valaha síremléket érdem szerint állítottak. Nagy embereknek. — Miért? — vágja rá még dühösebben. — Miért? Hát én nem dolgoztam? Ha elmondanám az életemet... Hajnali fölkelés. A jószág. Meló estig. A családért. Ügy megdolgoztam én! — Miért múlt időben mondja? Még nem idős, ahogy látom. — Amit ezután csinálok, még hozzászámíthatja. Maszekotok is. A gyerekeim áldanak. Csak a családomnak éltem. Hát jogom van hozzá, hogy szép .helyen nyugodjak. A kapós fői szájharmonikások Somogyi Néplai Gyakori kép az amatőrbemutatókon: a színpadra hoznak egy széket. Bejön egy idős, ősz hajú ember egy kisfiúval. Leül a székre, a gyereket az ölébe ülteti, halkan magyaráz neki, azután elkezdenek szájharmonikázni. Mostanában már az is gyakran előfordul, hogy a gyerek játssza a dallamot, a férfi pedig csupán a kíséretet A siker mindig elmaradhatatlan. Természetesen belejátszik ebbe az is, hogy a felnőttek között gyerekeket szerepeltetni : mindig hálás dolog. Á másik ok: amit és ahogyan játszanak. Többnyire német dalokat — úgynevezett sváb nótákat —, de jó néhány magyar népdal is szerepel a műsorukban. Rövid idő alatt a község kedvenceivé váltak. És mert a kapcsolatuk rendkívül bensőséges volt valaki kitalálta, hogy: nagypapa és unokája. Ettől kezdve így szerepeltek a köztudatban. Így konferálták be őket, így írt róluk az újság, ekként emlegették őket megyeszerte. Pedig szó sincs erről. Aka- posfői szájharmonikások még csak nem is rokonok. A kta Oliás János a falu egyik végén lakik, Weber János bácsi a másikon. Természetesen gyakran találkoznak, amióta kéttagú szájharmonika-együttesük megalakult — már csak próbák miatt is. Fellépéseik száma egyre szaporodik. Amikor szerepelnek, az első sorban mindig ott ülnek a kisfiú szülei, s szurkolnak a sikerért. Weber János bácsiról mindenki tudta Kaposfőn, hogy jól szájhanmonikáaik, hogy régebben gyakran játszott. Ezért keresték meg a szülők, hogy foglalkozzon a gyerekkel. Csakhogy a kicsi akkor már tudott játszani. — Kitől tanultál harmoni- kázni? — kérdeztük az öt és fél éves kisfiútól. — Senkitől. Magamtól. Az édesapa meséli: — Még egészen kicsi vélt, lehetett két és fél éves, mikor az anyja egy fésűre papírt tett, úgy játszott neki, hogy szórakoztassa. Borzasztóan megtetszett a gyereknek. Attól kezdve állandóan fésűt kért, azzal akart játszani. Ez így mégsem jó: kisgyermek, szájában fésűvel — gondoltam, és vettem neki szájharmonikát. Azóta nem lehet tőle elvenni. Ezért kerestük meg János bácsit, hogy foglalkozzon vele. Weberéknél jöttünk össze beszélgetni, és amíg hallgatjuk az idős és a kis János játékát, több szájharmonika is előkerül. Egy egészen kicsi — a legrégebbi. János bácsi kedvence, mert annak idején a katonai szolgálat nagy részét is ezzel váltotta meg. & mellette két nagyobb. — Amikor már többször szerepeltünk, meg sokat gyakoroltunk, külföldről hozattuk ezeket — meséli eredetüket János bácsi. — Ez az igazi márka, a Hohner. Régebben mások is játszottak a faluiban, volt zenekar is, gondolkodtunk azon, hogy kellene most is alakítani egyet. De már valahogy nem olyan szívesen jönnek az emberek zenéim. Én játszom ugyan egy zenekarban, de az különböző hangszerekből áll — klarinétból, tangóharmorúkábóL Ha az ember egy hangszeren játszik, még a világot is másként látja. Öröm. És kár lenne elfelejteni ezeket a dalokat. Rendben. Valóban joga van. Ma, akinek futja, jogot szerezhet érdemeit, nagyszerűségét felsoroló felirathoz. A temetőkből ítélve ennyi kiváló ember még nem halt a földön, mint manapság. Találkozás a temetősétányon: — Rég láttalak, öregszünk. Mit csinálsz? — Kriptát építek. Most megyek a kőfaragóhoz. Nézelődtem, mások milyet csináltattak. — Drága dolog az ilyen. — Tudod a ház áll, a kocsi is ott van a garázsban. Nyaraló nem kell, beutalót szoktunk kapni. Hát befektetem a pénzt valami értelmes dologba. Életcél csak kell. Nem? Már a fáraók is elkezdték trónra lépésükkor. Gyász A temetőben nagy társadalmi élet folyik. Kiabálnak az emberek egymásnak. Az özvegy két könny között megbeszél egy barátnői összejövetelt. Mi van a ...ékkai? Hogy vagytok, rég láttalak benneteket. A temetés után a gyászruhások közül sokan örömmel üdvözlik egymást. Jó hogy találkoztunk. — Láttad, micsoda szép sírjuk van? Ezt is csak azért csináltatták, hogy irigykedjenek a szomszédok. — Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar odakerül. Épp, hogy befejezték. Azt mondják, abba rokkant bele, amikor a házat épültek. Mert fél méterrel magasabb lábazat kellett nékik, mint a ... nak. A sok nehéz követ egymaga cipelte. — Hát igen. De most ott biztosan arra gondol, hogy micsoda jó helye van. Az a dombormű! Még a kertemben is elfogadnám, ha nem lenne ilyen szomorú. A házba meg — hallottam — a fiatalok költöznek. Évek múltán Egy sírkő hátán láttam a feliratot: ez a sír az ilyen és ilyen számú rendelkezés értelmében kétezervalahányig megváltva. Bérelt hely. Ketten görnyednek. Kiska- pával, gereblyével. Földes a rezük, homlokukról csorog m zzadság. — Azért a papa csináltathatott volna kisebbet is. — Jól van, hát ilyet akart. De az bizonyos, hogy rengeteg meló van vele. — Mondtam én neki, hogy vegyen inkább színes tévét vagy akármit. De hát ezt akarta. Szenilis volt már. A papa biztosan nem ezt akarta. A papa azt akarta, hogy aki megáll a betoncsoda előtt, az elgondolkozzék, nagy ember lehetett, hogy ilyen gyönyörű helye van még most is. De hát a papa már nem hallja a mérgelődést. Miért? Minek is állítunk emléket? Az életnek? Azt mondják, az embert halála után tettei éltetik. A halálnak? A halál nem dicsőítendő dolog. A homo sapiens temetkezésének eredete már nem érdekel bennünket. Sok ember életben öltözködésével, házával, kocsijával, takarékbetétkönyvével, szeretőjével is szeretne többnek látszani, mint ami. Holtában miért tagadná meg önmagát? Megcsillan a nap a márványon. Y. család nyughelye. És körbe-körbe vagy harminc név. Családi ház a csontoknak. Régi, megkopott családi fényképek jutnak eszembe. Lehet kipipálni. Formagazdagság, díszítés- kavalkád. Élőkoszorú, művirág, giccs. Kereszt, szomorú- fűz, leomló nőalak, csillag. A sír életmódot, gondolkodás- módot hirdet És a kegyelet? Mindenkit szeretett valaki, mindenkire emlékszik valaki. De az élete marad meg bennünk, nem a sírja. A gyászviselet egyszerűségé — színe tájanként, országonként különbözik: fekete, kék, fehér... — mindig tiszteletet parancsolt. Olyan ez a sok cifra sírbolt, mintha egy temetésre csillogó báli ruhában gyülekeznének a gyászolók. A hivalkodó, színes, kiglancolt dekorációt ünnepekre szokták használni. A temetőbe meg nem ünnepelni jár az ember. Luth ár Péter Késnek a kerti magvak, kicsi a választék A múlt napokban arról közöltünk növényvédeümá tájékoztatót, milyen földbe kerüljön a kerti mag. Ám nem mindegy, hogy a vetéshez szükséges magot mikor szerezhetjük be! Egyelőre vágyálomnak tűnik csupán, hogy a háztáji földdel rendelkezők, kiskerttulajdonosok, kertbarátok mindig akkor és ott kapják meg, amikor és ahol éppen szükségük lenne rá. V áradt Gyula, az Országos Vetőmagfelügyelőség megvei felügyelőségének vezetője mondta: a községi boltokban elenyésző mennyiségű és nagyon kis választékú készlet áll a lakosság rendelkezésére vetőmagvakból. Jó lenne, ha a járási székhelyeken — ahol számottevő a forgalom — egy- egy, az igényeket legalább megközelítően kielégítő üzlet foglalkozna kerti magvak árusításával. Barcson például az ABC-áruház jó ellátást biztosít, viszont nem mondható el ugyanez Fonyódról és Marcaliról. A felügyelőség szakemberei a jövő héttől kezdve vizsgálják majd a boltokban, hogy a korábbi rendelésekkel összevetve milyen ütemben szállítják a magvakat. A jelenlegi tapasztalatok nem mutatnak kedvező képet. Kaposváron, az Ady Endre utcai vetőmagboltban érdeklődtünk tegnap a forgalomról, s arról, hogyan tudják kielégíteni az igényeket. A boltvezető elmondta: még nem jött meg néhány paprikafajta magja, de nincs választék sárgarépa-, petrezselyemmagból sem. Hiányzik a hagyma- és lucernamag is. Arról, hogy egy több százezer forint értékű szállítmány útban van, megérkezett az értesítés, az árut a jövő hét első felében várják. A késést okozhatta az időjárás is, hiszen akadoztak a szállítások, de főképp a csomagolás üteme befolyásolja a rendelés teljesítését. A kaposvári bolt vevőközönsége nagyrészt vidékiekből áLL Tegnap délután például két-háromszáz érdeklődő fordult meg itt, és sokaknak kellett azt mondani, amit mi is hallottunk: kedden vagy szerdán itt lesz az áru ... Két — közgazdasági technikumot végzett — dolgozót könyvelői beosztásba, egyet bérelszámolói munkakörbe azonnal fölveszünk. Jelentkezés: a kaposvári áfész főkönyvelőjénél, Kaposvár, Budai Nagy Antal u. 9. (14437) & M. Temető
