Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-21 / 17. szám
Gyertyák és fénycsövek Beszélgetés a világesságrél À Siófoki Tóval villany- szerelői — Kiss Ferenc brigádja — figyelemre méltó munkát végeztek a helyi I. számú általános iskolában, a téli vakáció idején. Csapó Istvánnak, a tövál épületgépész-részlege vezetőjének elképzelése szerint egy tanterem világítóberendezését korszerűsítették. A tervező és a brigád egyaránt társadalmi munkát végzett, de — mint Csapó István hangsúlyozta — nem azért, hogy dicsérhessék őket, hanem, hogy felhívják a figyelmet a rosszul világított tantermekre, és jó példát mutassanak. — Nagyon rosszul éreznénk magunkat, ha ezzel az eredménnyel meg kellene elégednünk — mondta Csapó István. — Országos gond, hogy iskoláink világítóberendezései elavultak. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület siófoki csoportja nemrég úgynevezett megvilágítási értékeket mért nyolc iskolában. (Pethö Vilmos, a DÉDÁSZ villamos szakembere vezette ezt a munkát nagy körültekintéssel.) A megvilágításmérőt az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének optikai csoportja ellenőrizte. Karódon, Balatonlellén, Siófokon, Pariban, Nagykónyiban. Tamásiban, Ságváron és Bala- tonszemesen mérték a megvilágítási értékeket, amelynek összesített átlaga 22 lux volt. A magyar szabvány előírása szerint a megvilágítási átlag nem lehet kevesebb 200 luxnál. — Nem csekély különbség. — Fogarasi Sámuel Marton- vásárhely és Göttin ga című könyvében a többi között ezt írja a 18. század, végi kollégiumok állapotáról : »Faházak lévén a classisok, a szolgák tapasztották, meszelték a kollégium meszéböl, a kollégium igazíttatta a padokat és a kemencét, az ablakok papírosból voltak, mely miatt setét lévén a ház, minden gyermek legalább kettő, egy gyertyát vitt, azt az asztalra faggyút csepegtetvén, reá állította, s nyolc óráig gyertyáknál folyt a tanulás.-« Nos, a Fogarasi Sámuel által leírt világítás értéke — a Világítástechnikai Állomás mérése szerint — 20 lux átlagnak felelt meg. Mindössze kettővel kevesebb, mint a siófoki csoport által mért összetett átlag. — Vajon az új, vagy a nemrég épített iskolákban is ilyen »setét« uan? — Azokban a termekben, ahol már korszerű, fénycsöves lámpatesteket szereltek föl, természetesen jobb a világítás. Csakhogy, amikor ezeket a lámpatestéket kiválasztják és fölszerelik, az elhelyezési és esztétikai szenipontokon kívül másra ritkán gondolnak. Pedig a fénycsővilágítás is csak akkor kellemes, ha a színárnyalatát célszerűen választottuk meg. A standard fénycsövek fehér fényt sugároznak, a hideg és a meleg fehér különböző árnyalatait. Vajon mi az oka, hogy a lámpatestekbe többnyire mégsem a megfelelő színhőmérsékletű csövet szerelik be? Talán az, hogy a kivitelező és a műszaki ellenőr eddig nem nagyon ügyelt erre. Azután: nemrég néhány üzletben érdeklődtem, és mindenhol az F7-es és az F29-es típusú csövet találtam. Ezt a két típust a Tungsram katalógusa öntödébe, üzemcsarnokba, raktárba és utcai világításra javasolja. Tehát az elhasználódott csövet az iskolák gondnokai csak ezekkel a típusokkal pótolhatják az F33 helyett, mely a tantermek világítására a legalkalmasabb. — A mintaterem berendezését nem nehezítette alkatrészhiány? — Nehezítette, de nem akadályozta meg. A budapesti Lovag utcai mintaterem (a tv-ben is látható volt) fényakusztikáját annak a cégnek 3 szerelői valósították meg, ahol én régebben dolgoztam. Fölmentem hát hozzájuk tapasztalatcserére, s tőlük tudtam meg, hogy a nekünk legjobban megfelelő lámpatestet Simontornyán gyártják. Indultam Simontornyára. Sajnos, nem jártam sikerrel. A Simovill ugyanis csak az év második negyedében gyártja majd az említett lámpatesteket. Visszamentem a fővárosba, egyenesen a VÍV laboratóriumába, ahol végre kedvezett a szerencse. ' — Mennyibe kerül egy terem korszerű világításának a megvalósítása ? — Mintegy 10 ezer forintba. Nem azt mondom, hogy azonnal mindenütt cseréljük ki a berendezést, de kezdjünk hozzá. Néhányan, világítási szakemberek, arra gondoltunk, hogy érdemes lenne, mondjuk, húsz ilyen mintatermet fölszerelni a megye vá-1 rosaiban, községeiben. Hogy | minél többen és több helyen megismerjék, a »szemükkel-» érzékeljék a korszerű világítás jótékony hatását. Ha lenne erre központi »hívás«, állítom, hogy a társadalmi ösz- szefogás sem maradna el. Mi örömmel elvégeznénk bárhol a szerelőmunkát. .,/. A, Pályaválasztás előtt a nyolcadikosok Március 20-ig továbbítják az általános iskolák a jelentkezési lapokat Ä nyolcadikosok pályaválasztási elképzelései ezekben a hetekben érlelődik döntésekké. Az általános iskolákban a helyi szokásoknak megfelelően az osztályfőnökök szülői értekezleteken vagy egy-egy szülővel külön is beszélgetve vitatják meg a tanulmányaikat befejezők további sorsát. Az idén az ország általános iskoláinak nappali tagozatán több mint 113 ezer nyolcadikos fejezi be tanulmányait. A gimnáziumok 23 100, a szak- középiskolák 28 400, a szakmunkásképző intézetek pedig 52 000 tanuló jelentkezésére számítanak. Az Oktatási Minisztérium középiskolai főosztálya a pályaválasztás megkönnyítésére a továbbtanulás lehetőségeiről tájékoztató könyvet adott ki, amelyet eljuttattak valamennyi általános iskolába. Az ízléses kivitelű, 70 oldalas könyv külön csoportosításban és megyénkénti bontásban közli azt, hogy szeptemberben milyen gimnáziumi és szakközépiskolai első osztályok indulnak. Tájékoztat a gimnáziumok szakosított osztályairól és arról, hogy a szakközépiskolai osztályok milyen végzettséget adnak és mire képesítenek. Ugyancsak megtudhatók a tájékoztatóból a továbbtanulás feltételei; az iskolák címjegyzékénél pedig feltüntetik a nyíló első osztályok tervezett számát. Az idén is azok, a nyolcadik osztályt eredményesen végző tanulók jelentkezhetnék középiskolai továbbtanulásra, akik 17. életévüket szeptember 1-ig nem töltötték be; illetve szakmunkásképzőbe jelentkezés esetén a 18. életévüket ebben a naptári évben még nem töltik be. A szakközépiskolába és a szakmunkásképző iskolába jelentkezők a .választott szakmára csak akkor vehetők fel, ha az előírt egészségügyi követelményeknek megfelelnek. Továbbtanulásra az erre a pélra rendszeresített nyomtatvány. kitöltésével lehet jelentkezni. A tanulóik a megfelelő rovatban két iskolát tüntethetnek fel, függetlenül azok típusától. Azok, akik gimnáziumi szakosított tantervű osztályba kérik felvételüket, a kívánt szaktárgy megjelölésén felül másodikként általános tantervű osztályt is megjelölhetnek. A szakképesítést nyújtó iskolába jelentkezettek az iskola címén kívül a választott szakot, illetve szakmát is tüntessék fel. Azok a fiatalok, akik általános iskolai tanulmányaikat az előző tanévben fejezték be, jelentkezési lapjukat volt iskolájukba ad ják be, azt az általános iskola továbbítja a megjelölt középiskolába. A lapokat az általános iskolák igazgatóihoz a helyileg meghatározott időpontig kell benyújtani, s azokat az általános iskolák a középiskoláknak március 20-ig továbbítják. A szakközépiskolákban és a gimnáziumokban túljelentkezés esetén beszélgetésre hívhatják be a tanulókat. A művészeti szakközépiskolákban felvételi vizsga van. Ugyancsak felvételit tesznek a gimnáziumok matematika II. — programozó —, a speciális idegen nyelvi, valamint az ének-zene szakosított tantervű osztályaiba jelentkezők. A felvételről a középfokú iskolák igazgatói döntenek. Mérlegelik a tanulóknak a szakiránynak megfelelő, a gimnáziumok általános taiv tervű osztályaiban pedig elsősorban a magyar és a matematika tantárgyaikban elért tanulmányi eredményeit. Különös figyelemmel foglalkoznak a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeivel és a nagy- családosok továbbtanulásra érdemes gyermekeivel. Ugyancsak figyelembe veszik az általános iskolák által készített jellemzést. Ha a tanuló két áront» iskolatípust vagy elsősorban gimnáziumot, másodikként pedig szakközépiskolát jelölt meg a jelentkezési lapján, akkor az első helyen megjelölt iskolában már április 12-ig döntenek a felvételről, és elutasítás esetén a lapot azonnal továbbítják a második megjelölt iskolának. A gimnáziumok szakosított tantervű osztályaiban és a szakközép- iskolákban április közepe táján ugyancsak befejeződik a felvételi munka; az elutasítottak lapjait április 25-ig küldik meg a másodiknak megjelölt iskolának. A gimnáziumokban, valamint a gépíró- és gyorsíróiskolákban a fölvételek május közepe táján fejeződnek be, és a föl nem vett tanulók lapját május 8- ig, a fővárosban május 15-ig küldik tovább. G yermekkorom egy részét Szombathelyen töltöttem. Hétéves lehettem, mikor oda kerültem, nagyanyámhoz. Ekkor láttam először várost. Október elején, esőfelhős, vonatfüstös utcákon ballagtam anyám oldalán, végig a végtelen Széli Kálmán utcán, a pompázatos palotákkal szegélyezett Király utcán, hogy nagyanyámhoz jussunk a Rumi utcába. Nagyanyám földszintes háza mögött gyümölcsös volt, és itt még sűrűbb homály fogadott. A körte-, alma- és szilvafák mögött magas, dús orgonabokrok takarták el előlem az eget, és az orgonabokrok közül magányosan, méltósággal, ölnyi vastag törzsével egy diófa magasodott ki. Másnap már iskolába mentem. A tanító, Körösi bácsi — öreg, szelíd, kóvérkés ember — kedvesen bemutatott a többi gyereknek, de azok bizalmatlanul fogadtak. Nadrágom talán egy kicsit hosz- szabb volt, mint a többieké, kiejtésem is falusias, az elegendő a gyerekek között, hogy valakit nehezen fogadjanak be maguk közé. Egyedül ődöngtem az óraközi szünetekben a nagy iskolaudvaron. A többiek labdáztak, foBodrogkeresxiúri kerámiák Kézzel festett fali díszkerámiák, amelyek különböző városok jellegzetes épületeit ábrázolják. Á bizalmi nem bélyegárus Háromtucatnyi szak- szervezeti tisztségviselő gyűlt össze Fonyódon, a Somogy Tanács Továbbképzési Intézetében. Előadásokon és eszmecseréken szereznek újabb ismereteket, tapasztalatokat, ötleteket további munkájukhoz. Többségükben munkások, akik az egész napos ülést ugyan nem szokták meg, ötletgazdagságukról, vitatkozó kedvükről azonban óráról órára tanúbizonyságot tesznek. — Érdemes volt eljönni — mondja Molnár Lajosné, a MÊK megyei központjának csoportvezetője. — A megyei pártbizottság,; ég, az SZMT által küldött előadók olyan tényekkel, összefüggésekkel ismertetnek még bennünket, melyeket a tanfolyam nélkül talán sohasem sajátíthattam volna el. Hallottunk már előadásokat a szakszervezeti világmozgalomról, a szakszervezeteknek a fejlett tőkés országokban folytatott harcairól, s időszerű hazai tudnivalókról is; népgazdaságunk terveiről, eredményeiről, nehézségeiről, a szakszervezetek és az üzemi vezetés kapcsolatáról, a bizalmiak új jog- és hatásköréről. Nekem legjobban az eszmei meggyőzésről, a közösségi nevelésről, a szocialista emberformálás módszereiről tartott előadás és vita tetszett, mert — bár csak két éve vagyok szb-tit- kár — a közönyösséget érzem a legfenyegetőbb veszélynek. — Valóban ez munkánk legnagyobb akadálya — veszi át a szót Szilágyi Ferenc villanyszerelő, aki immár tíz éve műhelytitkár a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárában. — De nem mindig a dolgozók vétkesek abban, hogy a bizalmit csupán bélyegárusnak tekintik. Ezért fontosnak tartom, hogy minden tisztségviselő kifogástala- lanul ismerje a saját jog- és hatáskörét, feladatait, használjon ki minden lehetőséget, s legyenek ötletei. A tanfolyamon remek módszereket ismerhetünk meg arra vonatkozóan, hogyan nyerhetjük meg a bizalmat. A legfontosabb mégis a tisztségviselők egyéni példamutatása, szakmai és szakszervezeti munkája, öntudata. Ezért hallgatnék szívesen ismertetést egy kiemelkedően tevékenykedő szak- szervezeti titkártól a saját munkamódszereiről. Számomra egyébként a tanfolyam legkellemesebb — bár nem teljesen váratlan — meglepetése a rendkívül őszinte légkör, a parázs viták, s a fogyatékosságok köntörfalazás nélküli feltárása. Nekünk is ebben a szellemben kell dolgoznunk az üzemekben, nem pedig bürokratikus fontoskodással, nagyképű tudálékoskodással, hiszen altkor hitelünket veszítenénk. — Én is rengeteget okulhattam a többiek tapasztalataiból —• kapcsolódik a beszélgetésbe Komor Sándor, r kaposvári főiskolai tangazdaság autóvillamossági műszerésze, két éve műhelytitkár. — Figyeltem az előadók beszédmodorát, gondolatfűzéseit, s most fogtam csak fel igazán, hogy a tömörség, a lényegretörés mekkora vezetői erény. A hosszú, céltalan ülésezésekkel, mellébeszélésekkel a bizalmat elveszítjük. De szereztem »tippeket« arról is, hogyan lehet a dolgozókat rábírni a szabad idő célszerű eltöltésére. Igaz, ehhez kifogástalan munkaerkölcs is szükséges ; véleményem szerint, aki a munkaidejével okosan gazdálkodik, az a szabad idejét is ritkán fecsérli el. Széles tehát az elsajátított ismeretek köre, s a tapasztalatok csereberéje is nyilván épülésére szolgál majd a fonyódi tanfolyam lelkes részvevőinek. Am a tanultak eredményes felhasználásához nem elegendő az ő igyekezetük: a munkahelyi demokratizmus kedvezői légköre és a környezet előítéletektől mentes segítsége is nélkülözhetetlen. L. A. Hajnal Gábor Verekedés gócskáztak, és az én szívemet egyre nagyobb keserűség szorongatta. Az októberi esőket felváltották a novemberi ködök, azután jöttek a deres, havas téli napok. Az iskolaudvar hatalmas gesztenyefái lehullatták barnapiros leveleiket, a szikár ágakon zúzmara ezüstlött. Már nem lehetett az udvaron futkározni vagy rongylabdát rúgni, beszorultunk a folyosóra. Ott járkáltam én is tízóraimat majszolva a folyosón. De legszívesebben a félemeleti lépcsőfordulón álldogáltam. Ide nyílott a földszinti szertár felső ablaka, s ezen keresztül leláthattam a szertárba. Egy alkalommal, mikor éppen belefeledkeztem a számolóállványok, mérlegek, üvegek, kitömött madarak különös világába, meghallottam magam mögött Fehér Pista hangját. Engem utánzóit, a kiejtésemet, a félszeg mozgásomat. Elöntött a méreg, hátrafordultam és rákiáltottam: — Hagyd abba! Fölényesen végigmért: — En?! Te nyápic! Vékonycsontú gyerek voltam, gyengének tartottak. Fehér Pista jó egy fejjel nagyobb volt nálam, kemény- kötésű gyerek, tekintélye volt az osztályban. Szó nélkül nekiugrottam Fehér Pistának, átkaroltam, és pillanat alatt lerántottam magammal a földre. Ott hemperegtünk, a gyerekek körénk sereglettek, biztattak, tüzeltek bennünket. — összetörlek! — kiáltotta többször is Fehér Pista. Láthatóan váratlanul érte, hogy nem bír velem. A harag és sértettség fokozta erőmet. Azután nekizuhantunk az ablaknak, az kitört, és már lent voltunk a szertárban. Indulatomban nem éreztem fájdalmat. Talán lábunkkal rúgtuk be az ablakot. Tény, hogy lent tovább birkóztunk. Az éktelen lármára előkerült Körösi tanító bácsi, kinyitotta a szertárt. Erre elengedtük egymást Pistával; szégyenkezve feltápászkodtunk. A mérkőzés döntetlen maradt. Aznap bezártak mindkettőnket. Az egyik padsor szélén ült Fehér Pista, a másik padsor szélén én. Körösi bácsi fel és alá járkált a padsorok előtt, s ezenközben felháborodva magyarázott a verekedés helytelenségéről meg a kárról, amelyet szüléinknek okoztunk. Mert meg kell fizetni a kárt, hangoztatta. Fehér Pista motyogott valamit a tanító prédikációjára. Én konokul hallgattam. Nem éreztem magam bűnösnek. Ültünk a pádban, egymásra néztünk, sötét, gyűlölködő tekintettel. Egy órával később szótlanul, egymás mellett bandukoltunk hazafelé a sötétedő utcán, hátitáskánkban ott lötyögtek a könyvek. Fehér Pista egyszerre elővette színes üveggolyóit, és mutogatni kezdte. Megálltunk, és összehajoltunk a golyók fölött. Másnap már együtt játszottam a gyerekekkel. Barátom is volt már: Fehér Pista. Az első osztály befogadott. Somogyi Néplap
