Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-18 / 14. szám

Példaadó együttműködés

Somogyszilban egyeznek az érdekek

Négy megyére szóló kutatási program keres választ a kérdésre, mely pontokon esik egybe a népgazdaság, a mező- gazdasági nagyüzemek és a háztáji kistermelők érdeke. A Győr-Sopron, Bács-Kiskun, Tolna és Somogy megye három-három községében végzett kutató-szervező munka irányítója, a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola szakember- csoportja. Az egy éve kezdődött program célja a nagy- és kisüzemek közti együttműködés legjobb lehetőségeinek felkutatása, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének és termelékenységének növelése.

Az első hónapok az információgyűjtéssel és a kapcsolatfölvételekkel teltek, így eredményekről még korai volna beszélni. Mégis van egy község, ahol a kutatómunkát irányító Paál Jenő főiskolai tanár szerint példaadó a tsz és a háztáji együttműködése. Itt a közös munka máris olyan eredményeket hozott, amelyek máshol csak a tervekben szerepelnek.

Somogyszil 1100 lakosú község a megye keleti határán. A 250 család közül mintegy kétszáz tart állatot a' háztájiban. Tavalyi munkájuk eredménye 427 ezer liter tej, 862 sertés és 439 hízómarha. A legjobb tejtermelő Darázs Nándor és Jani József.

Csiszár Ferenc nyolc bikát hizlal. Ifjú Kupi Jánosné három anyadisznója épp a napokban malacozott. Danes Lajos 1600 liter tejet ad le havonta. Tőle kérdeztem meg, milyen segítséget szeretnének még kapni a tsz-tól. Jó darabig gondolkodott, de végül csak azt kezdte sorolni, mi mindent ad a gazdaság. így hát tovább kérdezősködtem. »-Van-e valami gondjuk, amelyre orvoslást várnak?-« A válasz ismét kitérő volt. »Csináljuk, mert megtaláljuk a számításunkat.-«

Balogh Imre főállattenyésztő először arról beszélt, mivel segít a tsz.

— A legfontosabb a szemes abrak és a széna. Az előbbit igény szerint minden kisgazda megvásárolhatja a tsz-től. az utóbbit pedig mindenki maga termeli meg azon a 700 négyszögölnyi területen, amelyet családonként kiosztottunk. A tápszerek és a gyógyszerek vásárlásában is segítünk. A gazdaságban 66 ló van. Ezek egy részét — affé’e szolgáltatásként — a háztáji területek művelésénél használjuk. A kisgazdaságok a húst és a tejet a tsz-en keresztül értékesítik, így részesülnek a nagyüzemi felárból. Az értékesítési együttműködés a gazdaságnak is és a háztájinak is csaknem félmillió forintot hoz évente. A tejátvételnél minden gazdának garantáljuk az I. osztályú árat.

— Föltételezem: a tsz nem ezekkel a százezrekkel nyeri a legtöbbet.

— Valóban, a közösnek sokkal többet jelent, hogy a tagok hangulata jó. Talán első pillanatban mosolyogtató, mégis ez a legfontosabb. Forintban nehezen lehetne kifejezni, hogy a nagyobb munkakedv milyen sokat hoz a közösnek.

— Néha még ma is hallani a régről maradt mondást: ahol jól megy a háztáji, sorvad a tsz. Mi erről a véleménye?

— Egyáltalán nem törvény- szerű, hogy ez a kétféle érdek ütközzön. Kétségtelen, hogy a tsz szervezésében és a munkafegyelemben sokat jelentene, ha a tagok csak abból élnének, amit a tsz-ben csinálnak. Csakhogy ezzel nem nyerne annyit a gazdaság, amennyit a népgazdaság és a tagok veszítenének. Ha jó az együttműködés, az eredményeket nem egymás rovására, hanem gyarapodására érjük el.

— Tudna erre példát is mondani?

— A tejtermelési versenyben közösen vett részt a tsz és a háztáji. Tavaly így együtt 1 millió 200 ezer liter tejet értékesítettünk. Ezzel elsők vagyunk az egy hektárra jutó tejtermelésben. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a somogy- sziíi tsz-ben az egy tehénre jutó tejtermelés háromezer liter fölött van. A legidősebb tsz-alapítók sem emlékeznek olyanra, hogy máshonnan kellett volna takarmányt vásárolniuk. Az idén már igen magas fehérjetartalmú szójás silókukoricát etetnek. Céljuk, hogy a termelt szénának legalább a fele fedett pajtákba kerüljön.)

A háztáji és a közös együtt-- működésének további lehetőségeiről Balogh Imre így vélekedett :

— Jó módszernek látszik a bérhizlalás. A tsz kiadja a tenyészállatokat és megvásárolja. illetve értékesíti a szaporulatot. A tsz-tag tehát munkaerejét és szaktudását adja, valamint az épületet. A népgazdaság szempontjából ennek az a jelentősége, hogy beruházás nélkül nő a termelés, ráadásul így lehetőség van a még meglevő munkaerő-tartalékok kihasználására is. A jövő másik nagy lehetősége a fajtaváltás. Nem is hinné, milyen nagy az érdeklődés a háztáji termelőkben a korszerű fajták és tenyésztési módszerek iránt

— A bérhizlalás valóban jó megoldás, mégsem hiszem, hogy a gazdaság erre alapozná a hús- és tejtermelését.

— A háztájinak a jövőben is csak besegítő szerepe van, így természetes, hogy elsősorban a nagyüzemi termelést akarjuk növelni. Az idén kezdjük például azt a négymilliós rekonstrukciót, melynek eredményeként négyezerre növelhetjük az évi hízókibocsátásunkat.

Somogyszilban tehát így csinálják. A tsz jó eredményei és korszerű módszerei átterjednek a háztáji gazdaságokba. Az utóbbiak eredményes munkájával gyarapodik a közös is.

Bíró Ferenc

Recept Segesdröl

A csurgói patrióta

MAI KOMMENTÁRUNK

Hivatása: népművelő

Somoyyra nem jellemző,

hogy a községi művelődési házak élén szakképzett népművelő áll. A megyék között utolsó helyen vagyunk. Pedig egy falu közművelődését — az amatőr színjátszóktól a pávakörökig, a barkácsszak- körtől a bábjátékig — csak értő módon lehet igazán jól irányítani. Van arra példa, hogy egy-egy tiszteletdíjas pedagógus a munkája mellett nagyon jól ellátja mindezt. Hosszú távon azonban nem ez a megoldás. A terület szerteágazó volta, megosztottsága, időigényessége miatt egész embert kíván. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy a végzett szakemberek szívesen pályázzanak egy-egy községbe.

Ott, ahol a tanácsok vezetői fölismerték ennek szükségességét, ahol megteremtik a népművelők letelepedésének lehetőségét — általában kapnak is szakembert. Azonban ez a szemlélet egyelőre még nem eléggé elterjedt. A községi tanácsok vezetői közül kevesen ismerték föl, hogy a közművelődési szakemberre ugyanúgy szüksége van a falunak, mint az orvosra meg a tanítóra. Ez gyakran súrlódás forrása a tanács és a népművelő között.

A fiatal népművelő, ha elkezd dolgozni, nem tudja mindig elfogadtatni azt, amit csinál. És mert ez a munka nem nyolcórás elfoglaltság, mert a legritkábban van szabad estéje, szombat—vasárAz idő sürget

napja, s ha úgy érzi. sikertelenség, meg nem értés kíséri munkálkodását, inkább elmegy tanítani. Különösen a nők választják ezt a megoldást egy idő után, amikor hivatásukat és családanyai kötelességüket a szabad idő hiánya miatt nem tudják ösz- szeegyeztetni.

Nem lenne azonban teljes a kép, ha csak az egyik oldalról vizsgálódnánk. A legtöbb leendő közművelődési szakember nagyon jól ellátott, fölszerelt művelődési házban van gyakorlaton, és ez pontosan beleillik abba a képbe, melyet a felsőoktatási intézményekben kialakítottak számára. Csak akkor lepődik meg, amikor elfoglalja az új állást, s hideg nagytermes »kültúrházat«, érdektelen embereket talál. Akikkel ráadásul a szellemi szószék magaslatáról kezd beszélni. Sikertelenül.

Ha a két véglet — a rossz körülmények és az azokhoz alkalmazkodni nem tudó népművelő — találkozik, könnyen bekövetkezhet, hogy az első kudarcok után a fiatal hátat fordít a falunak. Vagy az egész pályának.

Mindez nem csupán somogyi jelenség, de nálunk erősen érezteti hatását. A jó együttműködés a tanács és a népművelő között, a körülményekhez igazodni tudó népművelő még elég kevés. Pedig ennek az egész megye közművelődése kárát látja.

S. M.

Miska bácsi. - Csak így szólítja mindenki Varsányi

Mihály kisiparost. Szeretettel üdvözlik mindenkor, tisztelettel beszélnek róla, ha

munkássága szóba kerül. Amikor tavaly november 7-ét követően elterjedt a híre Csurgón, hogy az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki, nagyon sokan keresték föl személyesen, mások levélben, táviratban fejeztek ki jókívánságaikat.

Több mint két évtizede Ismerem. Gyakran beszélgettem vele régebben a járási székhely, majd később a nagyközség sorsáról. Ahogyan a fejlődést nehezítő gondokról és az eredményekről beszélt, érződött: olyan ember aki szívén viseli Csurgó és az ott élő emberek sorsát.

A felszabadulás után alapítója volt a kommunista pártnak. A tanácsok megalakulásakor ő is azok soraiba került, akik a közösség bizalmából fontos társadalmi tisztségbe jutottak. E feladatát, majd később a végrehajtó bizottsági tagsággal járó munkáját mindenkor felelősséggel végezte.

— A közeli Porrogszentki- rályon születtem, gimnáziumba viszont ide jártam, s fél évszázada Csurgón telepedtünk le. Szeretem ezt a községet, az itt élő embereket, s mindenkor szívesen dolgozom értük.

Egyszerű szavakkal I szól a nagyközséghez való kötődéséről. Azt azonban már nem mondja el ■—■ nehogy dicsekvésnek hasson —, hogy kisiparosi munkája mellett hány és hány napot dolgozott önzet'e- nül az elmúlt évek során. Ezt olyan kötelességének tekintette mindenkor, amelyikről nem beszélni kell.

1967-ben kezdte meg a szénhidrogén-kutatást Kiskunhalas térségében a Dunántúli Kutató és Feltáró Üzem. Az egy évtizedes munka meghozta gyümölcsét, jelentős meny- nyiségű kőolajat és földgázt tártak fel a zalai kutatók. Az Országos Kőolaj- és Gázipari tröszt a Gellénházán székelő Dunántúli Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalatot bízta meg a Kiskunhalas térségében feltárt szénhidrogénvagyon kitermelésével. A népgazdaságunk számára oly fontos

Emlékszem, milyen örömmel szólt arról, hogyan bővültek a csurgói üzemek: a Napsugár Ipari Szövetkezet, a fűrészüzem, a tejüzem, új munkalehetőségeket teremtve az ott élő és a környéken lakó emberek számára.

Amikor felépült egy új állami, szövetkezeti lakóépület, szintén boldogan újságolta, s azt is, hogy mind több ember épít magának családi otthont. Ha egy új üzlet, áruház, étterem, presszó kezdte meg működését, amikor autóbusz-pályaudvarral, mentőállomással gazdagodott a község, ezeket szintén végtelen örömmel fogadta.

Nehéz lenne felsorolni az eddigi közéleti tisztségeit. Sokszor kitüntették. Megkapta a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, az MSZBT aranykoszorús jelvényét, a könnyűipar és a szövetkezet kiváló dolgozója jelvényt, s megkapta az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetést Az elsők között volt, aki átvette az aranyjelvényt, mely a Csurgó fejlődéséért önzetlenül legtöbbet dolgozóknak jár.

— Olyan ember kapta meg,

aki él-hal a közösségért. Akihez nem tudunk még most sem olyan kéréssel menni, amelyet ne teljesítene, ha a közösség gyarapításáról van szó.

Így fogalmazta meg nagyon sok csurgói véleményét Pápa Imre, a tanács elnöke. Ezt mondják azok is, akik otthonában keresik fel, s kérik segítségét. Noha elmúlt hetvenkét esztendős, s egészsége, ereje már nem a régi, ma sem tud tétlenül, munka nélkül élni.

energiahordozók, mint a kőolaj és a földgáz hazai termelésének növelését szolgáló beruházásra. a termelő- és szá1- lítóberendezések és rendszerek kialakítására hozzávetőleg egy - milliárd forintot fordítanak.

A földgáztermelés előkészítését még ebben az évben elvégzik, s megnyitják a gáztermelő kutakat. Kőolajtermelésre — a termelés műszaki és technikai feltételeinek folyamatos megteremtése után — várhatóan 1978 végén kerül sor.

Gyakran sétál az otthona előtti főtéren. Csak néhány méter onnan a gimnázium, ahol egykor ő is szövögette terveit. Látja a jókedvű fiatalokat, akik egyetemre, főiskolára készülnek. S lakása ablakából látja a Napsugár Ipari Szövetkezet üzemébe műszakba érkező vagy onnan haza induló fiatalokat.

Mennyit mesélhetne nekik az ő ifjúságáról. Azért nem vették föl egyetemre, mert fiatalon tagja lett a szociáldemokrata pártnak. A munkanélküliség elől 1925-ben Torinóba, Milánóha ment, mert itthon nem volt kenyérkereseti lehetőség.

Egy beszélgetés alkalmával, amikor arról kérdeztem, mi ösztönzi őt a közéleti terhek vállalására, a különböző társadalmi feladatok megoldására, ezt mondta:

— Az ember csak akkor várhat tiszteletet, ha értelmesen él, dolgozik. S csak akkor lehet megbecsült tagja egy közösségnek, ha azért áldozatra is képes. Sz. L.

A segesdi kastély parkja sokak által ismert, s valóban szép. Nem volt megalapozatlan a helyi tanács kérelme: nyilvánítsák védetté. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert időközben kiderült: nincsen olyan szerv, mely a terület kezelésével járó költségeket vállalta volna. Sem az itt működő szociális otthon, sem a helyi tanács, sem a megyei tanács. Mindez 1975. elején volt.

Olvasom a segesdi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülése elé tárt jelentésében, hogy ennek ismételt szóvátételét — többek között — az is indokolja, hogy „az idő sürget«. Az évek múlásával a park értékes fa- és növényállománya nemcsak létében, hanem esztétikai értékében is károsodik.

Ezért mondták ki: ha nem nyilvánítják is természetvédelmi területté, éppen olyan fontos a róla való gondoskodás.

A segesdiek ezen az alapon dolgoznak. Ha a környezetvédelemről van szó, nem rekednek még egy-egy híresebb, értékesebb területnél, épületnél. Hiszen a környezet meglehetősen széles, nemcsak fogalmi, hanem földrajzi szempontból is. Éppen ezért szorgalmazzák állandóan: tudatosítani kell a lakosságban és egyenként az emberekben, hogy milyen érték a megkímélt környezet. Keresték a lehetőséget, hol lehetne a községben parkosítani. Találtak helyet, s a tanács 10 ezer forintot szánt erre a célra. A termelőszövetkezet is, a KISZ-fiatalak is részt kértek a munkából. A lakosság egy része azonban — reméljük csak egyelőre — legföljebb figyeli az eseményeket.

1976-ban 650 facsemetét és 45 díszcserjét ültettek el a község utcáin. Ezeknek az ára 34 és fél ezer forint. A növényzet egy része azonban veszendőbe ment, mert többet vártak a kiültetéssel, mint amennyit lehetett volna.

Akár . a kastély parkjáról van szó, akár a község szépítéséről, szükség van egy »pluszra«. Az előbbivel kapcsolatban csak annyit: sem a természetvédelmi, sem az erdészeti felügyelet önmagában nem elég a kastélypark állagának megóvásához. A község parkosítása, szépítése sem oldható meg alkalmi munkával. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert a portákkal nincs semmi baj : Segesden több éves múltja van a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalomnak. A környezetet azonban az udvarnál szélesebb körben kellene értelmezni.

Mit tehet a tanács? Sorra vette a szennyező forrásokat. A termelőszövetkezet gépjavító műhelyét, az áfész pálin- kafőzdéjének „cefregyűjteményét”, a szétszórt szemetet, hulladékot. Arzután „testre szabott” feladatokat határozott meg. Érdekes például a cefretároló sorsa. Kötelezték az áfész-t egy megfelelő építésére. Közbejött okok miatt az érintettek kérték az 1975. július 30-i határidő módosítását 1978. július 1-ig. A környezetvédelemmel azonban nem lehet késlekedni, mert akkor még nehezebb helyrehozni a hibát. „A Vörös Hadsereg utcai lakók, valamint a felújított vízelvezető árok, a levegő, a víz és a talaj védelme érdekében — a szakigazgatási szerv — az említett problémák figyelembevételével — a határidőt 1977. szeptember 1- re javasolja.«

A termelőszövetkezetet kötelezték a gépműhely udvarán levő gépmosónál keletkező olajjal szennyezett víz tisztítására.

Érdemes-e egy gépműhely, egy pálinkafőző „megdorgálá- sa” a közvélemény figyelmére? önmagában talán nem. Azonban ezekből sok van a megyében — a határozott intézkedés pedig kevés. Ha mégis van, akkor az esetek legnagyobb részében utólag, a figyelmeztető hangok erősödésének a hatására születik meg. Segesd esetében azért érdemes szólni: az előrelátás, a környezet védelmének fontossáea. a lakosság és a környezet kapcsolatának tudatosítása ezen a szinten majdnem egyedi példa a hasonló nagyságú községek sorában. Talán még recept is lehet az itteni gyakorlat: a fokozatosság, a fontossági sorrend és a tervszerűség az alapja ennek a munkának.

M. A.

Befejeződött a cukorrépa feldolgozása

\ Kaposvári Cukorgyárban tegnap befejeződött a cukorrépa feldolgozása. Ez a munka 112 napot vett igénybe. Képünkön: Az úsztatóban lévő utolsó répaszállítmány látható. A gyár a cukorgyártást, finomítást, csomagolást tovább folytatja.

Kitermelik

a kiskunhalasi földgázt