Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-10 / 292. szám

Egy kérdés, több válasz Mi korszerű a mezőgazdaságban? Naponta többször is elolvas­suk vagy kimondjuk a szót: korszerű. A mezőgazdasággal kapcsolatos újságcikkekben is gyakori ez a szó. Korsze­rű például a fekete-fehér öl­töző a sertéstelepeken, a nö­vényvédő szert szóró repülő­gép, a fotocellás vetőgép és a légkondicionált szarvasmar­hatelep, egyszóval, minden, ami új, ami modem. Való­ban így volna? Korszerű-e például az a szakosított állattenyésztő-te- lep, ahol minden csupa üveg és csempe, melynek ára tíz­szerese a hagyományosénak, termelése pedig alig a dup­lája. Nehéz erre válaszolni. Míg az igen és nem között ingadozunk, felötlik egy újabb kérdés. Voltaképpen mi a korszerű a mezőgazdaság­ban? Megkérdeztem ezt több szakembertől is. A válaszok­ból a szónak egy eddig ke­vésbé ismert tartalmi jegye körvonalazódott. Például, hogy ami új, az nem feltétlenül korszerű, ^de öreg gép is válhat korszerűvé egy ötletes átalakítás révén. A törökkoppányi tsz-elnök, Mathesz Pál például a sokak által elavultnak minősített MTZ-traktorok védelmére kelt. — Ezek nélkül a gépek nél­kül nem boldogulnánk. Terü­leteink egy része dombos. Ez több helyen lehetetlenné teszi a nagyobb tömbök kialakítá­sát. Az ilyen kisebb táblákon kész ráfizetés volna nagy géppel dolgozni. Hiába tud tehát a Rába sokkal többet, ennél a munkánál az MTZ a ••korszerűbb«. A korszerűség mércéje ugyanis szerintem a gazdaságos, hatékony terme­lés. A topomért tsz fiatal ener­getikusa, Müller Tibor saját munkájáról beszélt. — Egy vadonatúj gépet is korszerűtlenné tehet a nem megfelelő üzemeltetés. Az amúgy sem olcsó nagy gépe­ket gazdaságtalanná teheti a rendszeres túlfogyasztás és a gyakori meghibásodás. Mind­ez persze szorosan összefügg az ember »-korszerűségével«. Az én munkám elsősorban a költségek csökkentésével tehe­ti korszerűbbé a termelést. Szárítónk havi üzemanyag­költsége 80 ezer forint, az évi villanyszámlánk egymillió fo­rint fölött van. A gépek üzemanyagköltsége is csak százezrekben mérhető. Ha eze­ket a számokat csökkenteni tudjuk, feltétlenül korszerűb­bé válik termelésünk. A kaoolyi tsz üzemgazdá­szán, Illés ^Márián látszott: többször átgondolta ezt a kérdést, mert azonnal készen állt a tömör válasszal. — Korszerűség: az adott körülmények között a legjob­ban gazdálkodni. Ehhez pe­dig nincs szükség okvetlenül »•kacsalábon forgó« sertéste­lepre. A gazdaság elnöke ezt azzal toldotta meg, hogy néhány esetben egy ilyen beruházás külsőséged megelőzik a kor igényeit, ugyanakkor termelé­se elmarad a követelmények­től. , — A gazdaság erőforrásait évtizedekre lekötő nagvberu- házásnál többre becsülök egy gyorsan megtérülő, a terme­lést mégis előrevivő rekonst­rukciót. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályának munkatár­sa, Keszthelyi Sándor szerint a mezőgazdaság korszerűsége ma nem egyszerűen az új technika alkalmazását jelenti. — Ha így volna, nem szá­mítana a költség és az ered­mény, csak az, hogy az új cso­da »hét nyelven beszéljen«. Ez az önmagáért való mo­dernség távol esik a ma kö­vetelményeitől. — Honnan tudhatja gazdaság vezetője, hogy adott pillanatban mi a korszerű? — Részben a szakkönyvek­ből. Ennél is fontosabb azon­ban, hogy a vezető tudjon szá­molni, hogy rendelkezzen az­zal, amit úgy neveznek: köz- gazdasági szemlélet. Éppen ez a legnehezebb a mezőgazda­ságban, hogy ezeket a »kor­szerűségi számításokat« kevés egy munkafolyamatra elvé­gezni. Hiába tökéletes a talaj előkészítése, mintaszerű a gépkihasználás, ha utána nem az adottságoknak megfelelő mag kerül a földbe. Hiába korszerű a termelési folyamat 80 százaléka, ha a maradék 20 százaléknál elvétik a szá­mítást. Ahány szakember, annyi megközelítési mód. Egyben azonban mindannyian egyet­értettek a toponáiri energeti­kussal : a címben szereplő kér­dés elválaszthatatlan az em­ber korszerűségétől. Ez min­dennek az előfeltétele. Bíró Ferenc Megyei diákparlament Kaposváron Sok javaslat megvalósult Kilenc óra előtt kezdtek gyülekezni tegnap a megyei diákparlament küldöttei a me­gyei KISZ-bizottság nagyter- mében< Pintér Ildikó, a par­lament elnöke köszöntötte a részvevőket. Az elnökségben ott volt dr. Csendes Lajos, az MSZMP KB osztályvezető-he­lyettese, dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője és dr. Balassa Ti­bor, a megyei tanács elnök- helyettese. A rövid bevezető után Hausz Gyula, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályvezető-he­lyettese tartott beszámolót a két évvel ezelőtti diákparla­ment óta eltelt időszakról. Emlékeztetett az ifjúsági tör­vényben megfogalmazottakra és arra, hogy a parlamentek rendszere ma már jó bevált hagyomány. Somogybán 27 középiskolában 3069 tanuló vett részt a parlamenteken, és jó munkát végzett. Hausz Gyula kiemelte: — Az 1974-es megyei diák­parlamenten elhangzottakból sok javaslat azóta megvalósult. Az iskolai demokratizmusról akkor élénk vita folyt, több helyütt csak a kötelességek szerepeltek a házirendekben. Ma már elenyészően kevés az ehhez hasonló gond. Az ak­kor kifogásolt iskolafelszerelé­si hiányosságokat azóta nagy­részt kiküszöbölték; a megyei tanács évente sok pénzt fordít p_ a fejlesztésre. Több helyütt van már zárt láncú televízió és képmagnó. N cióban nehezen indult meg a t rengeteg a huzavona, ezt meg vita, de azután a megyei gon- kell szüntetni. Társadalmi dókról is megfontoltan szóltak munkát ajánlanak a diákok a küldöttek. A szakmunkás- sportlétesítmények létrehozá­SzÓ esett a beszámolóban olyan dolgokról is, amelyeket nem sikerűit megvalósítani. Nagy még a tornateremhiány, mert az iskolaépítésnél első­sorban a tantermekre kell a pénz. A szabadtéri sportlé­tesítményekhez azonban meg­felelő segítséget kaphatnak az iskolák. Az új — kaposvári — 500 személyes kollégiumot jövőre adják át, a következő tanévben már jó helyük lesz a ma még nagyon szűkölködő kollégistáknak. A szakmunkás- tanulók a szakoktatók neve­lési módszereit bírálták. E té­ren is sok még a tennivaló, de a fejlődés jelei már itt is mutatkoznak. Sok mindenre kitért még Hausz Gyula a beszámolóban, s a bólogató diákfejek igazol­ták, hogy alapos munkát vé­geztek az illetékesek. Rövid szünet után a köz- gazdasági szakközépiskola ter­meiben folytatódott a parla­ment. Szekcióüléseken vitatták meg a diákok egy-egy iskola­típus tanulóinak gondjait és a kollégisták által fölvetett kérdéseket. A kollégiumi szék­Az üstök termelése: napi 800-I000 liter A VOSZK béreli a zákányi üzemet A Somogy megyei MÉK zá- kányi szeszfőzdéjében az idén októbertől az országos szövet­kezeti vállalat, a VOSZK ré­szére folyik a termelés. Az épület és a berendezés a megyei MÉK-é, s középtávra szóló megállapodást terveznek a partnerrel arra, hogy az ed­digi nyolcvan százalékos ka­pacitás helyett teljes teljesítő­képességével dolgozzon az üzem. Ehhez az alapanyag nagyobb részét az országos központ adja, viszont a pálin­ka teljes egészét átveszi, illet­ve az ország különböző részei­ben levő üzemeiben palac­kozza. A zákányi szeszfőzde eddig jóval túlteljesítette egész évi tervét: 25 ezer hektoliter pá­linkát főzött. Naponta a há­rom műszakban együttvéve 800—1000 litert ad az őszi­barack, a szilva, az alma, a körte, a vegyes gyümölcs. Je­lenleg ezekkel az alapanya­gokkal dolgoznak — több mint a fele somogyi termés, az áfész-felvásárlóktól, a MÉK- től és az állami gazdaságoktól került ide —, s néha, ha gaz­dagabb a hozam, cseresznyéből is főznek pálinkát. A kooperáció eddigi tapasz­talatai jók, megfelelnek a vá­rakozásnak. Mint megtudtuk, sikerül megvalósítani a célt: a berendezéseket maximálisan kihasználják. Somogybán ed­dig ugyanis nem volt annyi, más célra alkalmatlan gyü­mölcs. hogy kitöltötte volna a teljes feldolgozói kapacitást, az országos vállalat viszont más termőhelyekről gondoskodik a hiány pótlásáról. A megyében termő évi 150—350 vagon nyersanyag továbbra is a zá­kányi üzembe jut. 1977 októbe­réig kötötték meg egyelőre a szerződést a somogyi MÉK és a VOSZK között, s ezt az évet tapasztalatszerzésre szánják. Az eddigiek azt mutatják, hogy jó úton járnak, s nem lesz akadálya annak, hogy öt évre szóló megállapodás szü­lessen a megyei szövetkezeti központ és az országos válla­lat között. képzősök csoportjában nagyon bátran és élesen bírálták a fiatalok azokat a felnőtteket, akik nem törődnek szakmai fejlődésükkel. A szakközépis­kolások visszatérő gondjairól beszéltek: nincs megfelelő tankönyvük és jegyzetük. El kellene érni, hogy ne legyen újra pusztába kiáltott szó a kérésük. A gimnáziumi szek­ció tagjai a továbbtanulásról, az egyetemi felvételi rend­szerről, a pályaalkalmasságról szóltak. A szekcióülések után a közgazdasági iskola menzáján étkeztek a küldöttek. Valaki tréfásan megjegyezte: örülné­nek a helybeliek, ha minden­nap ilyen ebédet kapnának. Ezt követően a Szabadság parkban frissítő tornára gyűl­tek össze a részvevők: tettek­kel is bizonyítva, hogy nem­csak beszélni szeretnek a test­edzésről, és nem ok nélkül kémek sportlétesítményeket. A szekcióvezetők beszámo­lója volt a délutáni plenáris ülés első napirendje. A leg­fontosabb javaslatok a kö­vetkezők: a tabi kollégium el­avult, nincs meleg víz, hullik a vakolat — kérik a problé­mák orvoslását. A marcali új kollégium műszaki átadásánál sara. A szakmunkástanulók tan­teremhiánnyal küszködnek, és utazási gondjaik vannak. A kereskedelmi és a vendéglá­tóipari tanulók panaszolják, hogy sok helyütt nem tartják be a szakmunkástörvényt. A szakközépiskolások a már említett tankönyvgondokon kívül fölvetették: több időt kérnek a szaktantárgyakra. A gimnáziumokban sokan el­mondták, hogy a megyei szer­vezésű építőtáborokban jobb körülmányeket kellene terem­teni. A tanárképző főiskolákon a felvételeket kevésbé a lexi­kális tudás alapján kellene el­bírálni, a pályaalka' másságra jobban oda kellene figyelni. A beszámolók elhang­zása után a jelen levő veze­tők sok kérdésre válaszoltak. Dr. Csendes Lajos is értékelte a tanácskozáson elhangzotta­kat. Elmondta, hogy ez a par­lament jól sikerült, és fel­hívta a figyelmet arra: a jó tanulás nemcsak egyéni, ha­nem társadalmi érdek is. Az országos parlament kül­dötteinek megválasztása után a DlVSZ-induló eléneklésével befejeződött a tanácskozás. L. P. Szövetkezeti ipartelep épül Ezer ember új munkahelye A megyeszékhelyen működő ipari szövetkezetek kinőtték már telephelyeiket. Eddig azonban csak a siófoki építő­ipari, a csurgói Napsugár, a nagyatádi Komfort, a barcsi Unitech és a Balatonlellei Vegyesipari Szövetkezet épí­tett újat Kaposváron az Unj-verzál Szövetkezet az ' AfchJifi' András utcában, bérházudvarban dol­gozik. Itt készülnek az ízlé- sés, keresett fa- és vasipari termékek. A Háziipari Szö­vetkezet munkás-női a Május 1. utca egyik szűk kapubejá­rója mögött, rogyadozó épü­letekben dolgoznak. A kész­termékek — java részük ex­portra megy — asztal alatt, szekrények tetején zsúfolód­nak. Hasonló körülmények között működik a Lady ruhá­zati szövetkezet és a szolgál- tatóipari szövetkezet is. A Delta Sportáru és Bőrkonfek­ció Szövetkezet dolgozói már búcsút mondtak a szükség­megoldásnak. Elsőként ők vet­ték birtokukba az új szövet­kezeti ipartelepen épült kor­szerű munkacsarnokokat. A 'KISZÖV 1974-ben adott megbízást a Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalatnak, hogy a négy szövetkezetnek közös ipartelepet tervezzen. Egy év múlva kezdődött meg az építés a 6 hektárnyi terüle­ten, a Vörös Hadsereg útján. Ma már kezdenek kibontakoz­ni a szövetkezeti ipartelep körvonalai. Az építkezéshez az OKISZ egymillió, a KI­SZÖV p>edig húszmillió forin­tot adott. A négy beruházó a város központjától, a szétszórt tele­pekről korszerű csarnokokba kerül. Az építkezés járulékos költségei (az út, á víz, a vil­lany, a csatorna, a fűtés) megoszlanak. A kivitelezést a kaposmérői, a somogyvári és a kaposvári építőipari szövet­kezetek vállalták. Közülük a kaposmérőit joggal illeti di­cséret: a Delta szövetkezet 900 négyzetméter alapterületű bőrfeldolgozó és labdaszabász üzemcsarnokát határidőre, no­vember 30-ra átadta. Azóta folyamatosan telepítik, át a gépeket. A szövetkezet elnöke szerint nincs akadálya anna-k, hogy az új év első munka­napján megkezdődjön az üzemszerű termelés. Az Univerzál Vas- és Fa­ipari Szövetkezet faipari üzemcsarnoka nemrégiben ké­szült el. Átadták a Kapu­vári Szolgáltatóipari Szövet­kezet 450 négyzetméter alap- területű csarnokát is, ahova a nyomda, a könyvkötészet, a mosoda és a központi raktár kerül januárban. A Háziipari Szövetkezet ak- koz kezdett az új telepen épít­kezni, amikor végleg eldőlt, hogy a Május 1.; utcai helyen nem maradhatnak. A Somogy­vári Építőipari Szövetkezet soron kívül vállalta a meg­bízást Jelenleg a falazás fo­lyik, s a- hét végéig szeret­nék tető alá hozni az épüle­tet, hogy a téliesített munka­helyen a belső építés is meg­kezdődhessen. A Házipari Szövetkezet utolsóként kezdte az építke zést. Attól féltek, hogy ha a város központjából a perem kerületre költöznek, megnehe­zítik a bedolgozók helyzetét Ez a gond most megoldódott. A Vár utcában alkalmas he­lyiséget találtak arra. hogy a nyersanyagot kiadják és az el­készült ruhaneműt átvegyék. Az ipartelep mintegy 40 millió forintba kerül. Olcsób­bá és gyorsabbá teszi az épít­kezést, hogy öreglakról olyan vasbeton csarnokszerkezetet kaptak, amelyet csak a hely­színre kellett szállítani és ösz- szeszerelni. Csökkentette a költségeket az is, hogy a bel­ső szerkezetek szerelését (mint például az Univerzál az elszívóberendezését) egy-egy szövetkezet maga végzi eL Az ipartelepen több mint ezer ember jut korszerű mun kahelyhez. Maradt terület ar­ra is, hogy az öt szövetkezet közös szociális létesítményeket, sportpályát, éttermet, később esetleg irodaházat építsen. A szövetkezetek pontosan kapták a terveket, és 1975 második félévében kezdődött az épít­kezés. A végleges befejezési határidő — 1977 március 31. — tarthatónak látszik. Az új lé­tesítmény a szövetkezetek to­vábbi fejlődésének a biztosí­téka. 1 G. J. Jogaink Antigoné emberi jogára hi­vatkozott, amikor a király, Kreón megtiltotta, hogy test­vérét eltemesse. A Bastille lc- rombolói már polgárjogi dek­larációt fogalmaztak. A nürn­bergi törvényszék az emberi­ség nevében ítélkezett azok fölött, akik a legelemibb em­beri jogokat, a szabadságot, a világnézetet, a békéhez, bol­dogsághoz való jogokat ípcg- gyalázták. A nácizmus új rabszolgarendjc és a második világháború adott újabb ösz­tönzést az országoknak, hogy az ember alapvető jogait ezen­túl ne egy-egy nemzet, állam belső ügyénék, hanem az egész emberiség ügyének tekintsék. Az Egyesült Nemzetek alap­okmánya már 1945-ben leszö­gezte: »...mi, az Egyesült Nemzetek népei elhatározván azt, ...hogy újból hitet te­szünk az alapvető emberi jo­gok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett... megállapodtunk abban, hogy e célok megvaló­sítására erőfeszítéseinket egyesítjük.« Az alapokmány idézett gondolata a továb­biakban szélesedik, kimondja, hogy a földön mindenkit egyenlő emberi jogok illetnek meg — fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül. És mivel az ENSZ tagországai azt is vállalták, hogy kidolgozzák az emberi jogok chartáját, törvényköny­vét, megszületett az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, A nyilatkozatot az Egyesült Nemzetek Szervezetének köz­gyűlése 1948. december 10-én fogadta cl, s azóta minden esztendőben ezen a napon vi­lágszerte megemlékeznek az emberi jogokról. Az emberi jogokról, melye­ket a magyar törvényhozás nem egészen egy évvel a fel- szabadulás után, már 1946-ban törvénybe iktatott, 1949-ben született alkotmányunk pedig az alaptörvény paragrafusai közé emelt. Amikor 1972-ben az országgyűlés módosította a Magyar Népköztársaság al­kotmányát. tovább szélesedett az állampolgárok alapvető jo­gainak és kötelességeinek kö­re. Bár az ENSZ-tagállamok huszonnyolc esztendővel ez­előtt ünnepélyes nyilatkozatot fogadtak el az emberi jogok­ról, sajnos, ma is vannak re- zsimek, amelyek semmibe ve­szik a nemzetközi akaratot, az ember méltóságát. Gondol­junk csak a chilei fasiszta juntára, a dél-afrikai gyil­kos apartheidre, az imperia­lista hatalmak újgyarmatosító törekvéseire. A földön mindazoknak, akiknek megadatott, hogy tel­jes értékű emberi életet él­jünk, kötelességünk, hogy cse­lekvő szolidaritásunkkal küzd- jünk a humánum, az emberi jogok maradéktalan érvénye­süléséért. Űj Patyolat-üzlet Barcson Bővült a Patyolat-szolgálta­tás Barcson. A megyei válla­lat mintegy kétmillió forintos beruházással új mosó-vegy­tisztítóüzletet nyitott há­rom héttel ezelőtt a nagyköz­ség központjában. Barcson korábban nem vál­laltak rövid határidőre sem mosást, sem tisztítást. Egy felvevő-, illetve kiadóüzlet volt csupán, ahonnan a ka­posvári központba kellett szál­lítani a ruhát, és ez sok időbe került. Most a legkorszerűbb gé­pekkel öt nő végzi a gyors­tisztítást. A szállítás kiküszö­bölésével lényeges a minősé-' gi javulás is. Sajnos, miután az új üzlet nem elég tágas, csak expressz határidős mun­kát vállalhatnak itt. A közü- letek és a lakosság hosszabb határidőre átvett ruhaneműit továbbra is a megyeszékhe­lyen mossák, tisztítják.

Next

/
Thumbnails
Contents