Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-09 / 291. szám
ÁLLOMÁSOK Gondolatok egy kiállítás megnyitásakor V annak állomások, amelyek meghatározói lehetnek az ember életútjának, tervei megvalósulásának. Állomások, melyek elengednek, vagy örökre visszahúznak bennünket. Ilyen sorsdöntő állomás az én életemben — Tab. Egy poros, régen mesébe illő »-világ végének« tetsző kis tahi járási faluból, Bedegket ről származnak a szüleim. Itt születtek, itt élték gyermekkorukat, Somogy és Tolna megye pusztáin dolgoztak summáéként. Az embertelen körülményektől menekülve innen vándoroltak fel Budapestre. Édesapám utcaseprő lett, édesanyám pedig mosást-ta- karítást vállalt. A Ferencvárosban születtem. így nékem két hazát adott a sorsom. Évente elindultunk »■haza Somogyországba«, hogy azután egy hónap múlva ismét »hazaérkezzünk« — a Ferencvárosba. Két végállomás. Harmadosztályú »fapadoson«, hajnalban kelve, háromszori átszállással érkeztünk a tabi állomásra. Onnan lovas kocsival, vagy gyalogszerrel tovább. Késő este volt, mire a pislákoló petróleumlámpa fénye mellett, a frissen fejt falusi tej ízével a számban álomba zuhantam a számomra teknő- ből eszkábált ágyban ... Bedegen a nagymama meséi altatták el, Budapesten édesapám elbeszélései alapján ismertem meg a falusi embereket, nehéz életüket; édesanyám ajkáról a népdalokat, balladákat tanultam. Akkori életem e két vég- ■ állomás között zajlott. A tabi állomás nagyon sok mindent jelentett számomra: a gyermekkori »soha-véget- nem-érőnek« tűnő utazás végállomását, azután menedéket •A kiállítás kedden nyílt meg a , tábl művelődési központban. a háború borzalmai elől... Ez az állomás indított vissza »háromnapos, vonat tetején való utazással« ismét a fővárosba, hogy folytathassam tanulmányaimat, hogy az infláció nehéz éveiben, diplomával a kezemben, a felszabadult ország ifjúságának a nevelőjeként részese legyek egy emberibb társadalom építésének. Ehhez az állomáshoz sok, háborús élménnyel terhes, borzalmas emlék, de igen sok kedves, szép emlék is fűz. Ehhez az állomáshoz hoztak visz- sza a felszabadulás után vidám események — születések, lakodalmak — , és szomorúak is... temetések. Egyre jobban köt ehhez a vidékhez az öröm is, a bánat is — éppen ezért vallom magam egyformán ferencvárosinak és somogyinak ... A z utazás szeretetének az érzésével csak később ismerkedtem meg. Amikor a két végállomásból kilépve tágulni kezdett körülöttem a világ. Először az ország határain belül fedeztem föl a számomra addig ismeretlen vidékeket, városokat. Gyönyörködtem a szép tájakban, ismerkedtem az emberekkel, és élményeimről vázlatokat készítettem. Ez a felismerés újabb és újabb kalandok felé sodort. Megindultak utazásaim az országhatáron túlra: keresztül- kasul bejártam Európát. Igyekeztem nyitott szemmel magamba szívni az élményeket, s ezek azután később túlcsordultak, kikívánkoztak belőlem — tisztultak és alkotássá érlelődtek. Egy-egy külföldi útra — még ma is — alapos felkészüléssel indulok el. Útikönyveket tanulmányozok, ismerkedem a »célba vett« országok irodalmával, művészetével. Ahogy gyermekkoromban itt Somogybán szenvedélyesen gyűjtöttem, rajzolgattam a népi hímzéseket, viseleti darabokat, szedegettem össze a táj motívumait — ez a szokásom máig megmaradt. Külön öröm fölfedezni a népművészetben a közös vonásokat, ugyanakkor megtalálni a sajátosat, melyet a helyi viszonyok, szokások, hagyományok alakítottak ki. Ezek megörökítése igazi szellemi örömet jelent számomra. Nem véletlen, hogy az »én állomásomra«, Tabra, első alkalommal Csehszlovákiát hoztam el. Ez az ország, ahova az országhatár átlépésével először érkeztem. Nagymama meséiből valóság lett Prágában: a soktornyú város csodának látszott számomra. Fájt a szívem, hogy a háború nálunk mennyire elpusztított minden műemléket; de örültem, hogy ott épségben láthatom valamennyit, teljes szépségében, gazdagságában. Szlovákiában bolyongva pedig gazdag népművészete és természeti szépségei ejtettek rabul. A művész feladata, hivatása, sőt kötelessége, hogy mindazt — a szépségeket és a borzalmakat egyaránt —, amit a világban észrevesz es érzékeny leikével talán fokozottabban átél, megörökítse és továbbadja; továbbadja szeretettel, őszinte gazdagítani akarással. A »körülzártságból« elindítani azt a szüléimre emlékeztető, szépségekre szomjas, a világot megismerni vágyó sok-sok ezer egyszerű embert... Hiszen az egymás szeretetéhez kell az egymás megismerése, megértése, a népek barátságához szükséges a közelebbi és távolabbi szomszédok »fölfedezése«. E zekkel a gondolatokkal hozom el távoli tájak üzenetét, ugyanúgy, ahogy a szomszédos országokba — Lengyelorszáeba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába — már elvittem a magyar tájakat, Somogy tájait és színeit. Ismerjék meg ők is országunkat a művészeten keresztül. Tavaszy Noémi Se Egyszerűsödő orvosi munka, gyorsabb gyógyszerbeszerzés Tudnivalók a receptekről Az orvosok és gyógyszerészek munkájának egyszerűsítése, valamint a beteg számára szükséges gyógyszerek gyorsabb beszerzése érdekében január 1-től megváltoznak a receptírás és -beváltás egyes szabályai is. Az erre vonatkozó tudnivalókról tájékoztatták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban. Az eddigi szabályok szerint az orvos egy alkalommal két- . három napra, krónikus betegség esetén 10 napra elegendő gyógyszert rendelhetett általában. A gyógyszer felhasználását követően a betegnek ismét föl kellett keresnie kezelőorvosát újabb recept felíratása végett, függetlenül attól, hogy állapota megkívánta-e az újabb orvosi vizsgálatot. Az új rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy az orvos a gyógyszer felírásánál figyelembe vehesse a legközelebb szükséges vizsgálatot, ellenőrzés időpontját, s addig elláthassa a beteget megfelelő recepttel: a vényre ugyanis rávezetheti, hogy ismételten — 'egföljebb három alkalommal beváltható. Az »ismételhetőség« szempontjából a gyógyszereket három csoportba sorolták: az első csoportba mintegy 180 gyári és számos gyógyszertárban előállított készítmény tartozik, ezek recept nélkül is megkaphatok. Az Ilyen gyógyszer kiadását előíró vényt semmiféle korlátozó intézkedés nem terheli, bármikor ismételten beváltható. A második csoportba tartozik a legtöbb gyógyszer, ezek ismételt beváltási lehetőségéről az orvos a recepten rendelkezik. Ha nem engedélyezi az ismételt beváltást, akkor a recept a gyógyszer egyszeri kiadása után érvényét veszti. A receptet az orvos latinul írja, így az ismételhetőségre vonatkozó utalás latinul is történhet, a »repetetur« kifejezéssel. Természetesen idevonatkozó utasítását az orvos magyarul is föl jegyezheti, hiszen ez nemcsak a gyógyszert elkészítő és kiadó gyógyszerésznek szóló információ, hanem egyúttal a beteg tájékoztatását is szolgálja. A gyógyszerek harmadik csoportjába az a körülbelül 80 készítmény sorolható, amelyet csak állandó és gyakori orvosi ellenőrzés mellett szabad szedni. Ezeknek ismételt beváltása nem engedélyezhető. Ide tartoznak általában az antibiotikumok és még néhány gyógyszercsoport. A rájuk vonatkozó előírások szigorúak, és a gyógyszertár a medicina kiadását követően nem adja vissza a recentet a betegnek. A gyógyszertárak — kérésre, a gvógyszer kiadásával egyidejűleg — mindenkor pontos tájékoztatást adnak, hogy a receptet még hányszor, milyen határidőig lehet beváltani. Akkor, ha a vényre gyógvszer többször psár nem adható ki, azt a gyógyszertár »érvénytelen« feliratú bélyegzővel vagy a recept átlós áthúzásával érvényteleníti. Érvénytelen receptre a gvósvszertár gyógyszert nem ad Iá. Fontos tudni, hogy a recept a felírásától számított 30 napig, illetve — ha többször is beváltható vényről van szó — 90 napig érvényes. Három hónap után a recept akkor is lejár, ha az engedélyezett számú ismétlés esetleg nem történt meg. A beszerzést köny- nyíti. hogy az ismételhetően beváltható receptekkel esetenként más-más gyógyszertárba is el lehet menni a gyógyszerért. Két beváltás között körülbelül annyi időnek kell eltelnie, amennyi alatt a gyógyszer — az orvos előírásának megfelelő adagolás mellett — elfogyhatott. A rendelkezések egyaránt vonatkoznak a körzeti orvosok által szakrendeléseken kiállított receptekre, valamint a »magánorvosi« vényekre; a megkötések, korlátozások a betegek érdekeit védik. Az új rendelkezéseknek a gyógyszerbeszerzés egyszerűsítése, nem pedig az ellenőrzés nélküli gyógyszerszedés lehetőségének megteremtése a célja. Nem változik azoknak a köre, akik térítésmentes gyógvszerellátásra jogosultak, viszont kibővült azoknak a gvógyszereknek a jegyzéke, amelyek — meghatározott betegség esetén -— minden állampolgár számára ingyenesek. Jó tudni ezekkel kapcsolatban, hogy a gyógyszertárak kizárólag a »térítésmentes vény« jelzésű receptre felírt gyógyszereket adják ki ingyen. A jogosultságot tehát az orvosnál kell igazolni. Az orvosokat egyébként 1977 folyamán új típusú receptpapírral látják el, a jövő év végéig azonban felhasználhatók a régi vények is. Könyvespolc 1 szél torkában a Somogybán élő írók száma Szapudi Andrással, akinek két kisregényét a Kozmosz Könyvek sorozatban vehettük kézbe nemrégiben. A hanyi táj, a hanyi emberek mutatkoznak be a könyv lapjain; az író alapos ismerője témavilágának, s ez a jövőt tekintve azt a biztatást is elhinti az olvasóban, hogy — amint sokasodnak majd a So- mogvban eltöltött évek — a somogvi táj, a somogyi emberek is »ránk köszönnek« majd kisregények, regények lapjairól. Ezzel tulajdonképpen mondtuk, hogy Szapudi valóságot könyvbe vevő író. A Börtönkapu című kisregénye a gyerekkor éveit leltározza fel, egy drámai eseményt állítva a középpontba. A második világháború pakknak hátországa a színhely. S a cselekmény az említett esemény felé halad, igaz nem lineárisan; a főszereolő fiú és annak csaiádia gettóba hur- cőlásáig. Érlelő idő ez, meghatározó esv életre. Kaleidoszkónszerű kénét ad Szaoudi András a korszak bonyolult viszonyairól, a politiAndrás Ászéi torkában kai és társadalmi megosztottságról. Elvezeti az olvasót Viola kisasszony »magyar iskolájába«, Bäder Joachim »német elemijébe«, az arcba pírt kergető cselédszállásra stb. A kisregény erőssége a típusteremtő jellemzőerő. A már említett vénlány tanítónőn és volksbundista tanítón kívül markáns vonalakkal megrajzolt portrét kapunk Öreg Kis István bűbájosról, a főszereplő fiú gyönyörű szavú nagyapjáról, és a falu félelmetes pletykazsákjáról. A köm vezetf estő erőre pedig legjobb példa talán a mármár állati sorba taszítottak lakásviszonyainak leírása és az ambivalens érzelmeket csiholó karácsonyéj megfogalmazása. Szemére vethetjük viszont az ökonómikusabb szerkesztés hiányát, a kisregényt alkotó részelt »szétszórtságát«. Túl jól ismeri a témakört, a bőség zűrzavarával küzd. Bizonyára a kiadó sajátosságaiból adódó követelmények következménye is az, hogy elelkalandozik a tárgyhoz szorosan nem tartozó, múltbeli eseménvek csaoásain. (A Kozmosz Könyvek sorozat az úgynevezett »felnőtt fiataloknak« jelenik meg.) A Börtönkút című kisregénynél sokkal jobban kötődik a korban »előrehaladottabb« olvasóhoz A szél torkában című mű. Szapudi — noha ebben is ki-kiruccan a múltba — a jelen eg jók égető gondját írja meg. A »külterület« névvel jelölt település halódását, mely nem lassú agónia az utóbbi időben. Azt a drámát ábrázolja az író, mely a törvényszerűség vég- bemenése és a kötődés között szikrázik fel. Menni vagy maradni? Az ész az előbbi mellett beszél, az érzelmi kö- t“S az utóbbi felé rántana vissza. Itt is je!\“meket teremt az író; a választás árnyalatait is érzékeltetendő. Fnn.ok a kisregénynek a hőseitől fái elválnia az olvasónak! Mert ezv világ. e«v életmód —— meivnek tisztasága után nosztalgia támad benTJcrvo-np1<kor* V* fi V. (5 om-Atlen útként értékeljük A könyv , kitűnő borítója Kolosváry Bálint■ munkája. L. t,. Elhagyottan Odakint már sötét van. A környék elcsendesült. Szél zizzenti a fák levetkőzött ágait. Milyen egyedül érzi magát az ember a sötétben! Az öregasszony az ágyhoz csoszog: valamit még őriz a nappal melegéből a dunyha. Magára hagyottan él, s amikor elhelyezkedik az ágyban, felsóhajt: — No, édes fiam, megint egy nappal tovább éltünk! Valamikor Hány és hány öregember, magányos, elhagyott él a megyében. Hány és hány sóhajt a messze került gyerekek után, hogy legalább a félíhangos, senkihez sem szóló szavak bizonyítsák; valamikor ez egy összetartó, egymást szerető és támogató család volt. Név nélkül, egy példatárból: »Teljesen egyedül él, alacsony összegű járadékból. Az öregek napközi otthonában — alacsony jövedelme miatt — térítést nem fizet, de az igénybevételért a községi tanács hagyatéki terhet ír elő. Fia Budapesten él, jelenleg havi 6 ezer forintos nyugdíjban részesül __állatorvos. Az i ngatlan várható megterheléséről értesülve a községi tanácsnál emiatt elégedetlenségét fejezte ki, és szóban ígéretet tett, hogy a havi 330 forint térítési díjat édesanyja helyett kifizeti. Ennek több hónapja, ez ideig azonban nem jelentkezett és nem is fizetett.« Egy a háromezer-ötszáz idős emberből, aki Somogybán magára hagyottan él. Aki sóvárog a gondoskodás, a féltő szeretet, a fokozott törődés után. Aki — sok-sok munkában töltött év után — a társadalom támogatására szorul. Csak megírni kellene A szervezett támogatásról szólunk, nem a fölnevelt gyermekek elhanyagolt kötelességéről, hálátlanságáról. Társadalmi berendezkedésünk humanitásából eredően az öregekről való szervezett gondoskodásnak ma már több formája él a gyakorlatban. Igaz, van javítanivaló a munkájukon, de az is tény: keresik, kutatják az idős embereket, hogy pontosan föl tudják mérni, kik szorulnak támogatásra, kiket kell segíteni hol rendszeres járadékkal, hol meleg otthonnal és meleg étellel. E munkának még csak az elején vagyunk. Bizonyíték erre az, hogy — bár a múlt évben javult erre szánt költségvetési előirányzat úgynevezett felhasználási mutatója — még mindig vannak a megyében olyan tanácsok, amelyeknél indokolatlan maradványok képződtek. Különösen sok pénz maradt meg 1975-ben a siófoki járásban (88 ezer forint) és a nagyatádi járásban (54 ezer forint). A napközi otthonok fejlesztésére szánt összegből megyei szinten félmillió forint maradt meg. Oka: hiányos volt a fölmérés, nem találtak meg mindenkit. Egy szakember ezzel kapcsolatban így fogalmazott: — Szokatlan tevékenység ez még a helyi tanácsokon ... Sajátos, ám — véleményünk szerint — könnyen megoldható probléma tapasztalható a rendszeres szociális segélyek esetében is. Az 1975-ben elvégzett fölmérés alkalmával — a rendszeres szociális segélyre várakozók között — a segélyezésre egyéb módon jogosultakat is figyelembe vették, jóllehet ők segélyezésre irányuló kérelmet nem nyújtottak be. A kérdés: miért nem nyújtottak be? Sokan közülük már-már alig látnak, vagy éppenséggel írni sem tudnak. Azt is tapasztaltak, hogy az idős emberek megijednek a »papirostól«: hogyan kell megfogalmazni, kinek kell odaadni a tanácson, a támogatás megfelelő formájára tartanak-e igényt? És ezen valóban köny- nyű segíteni: a szociálpolitikai előadók, szakemberek pillanatok alatt megírhatnák az ilyen kérelmeket az íróasztaluk előtt félősen toporgó öregeknek. Otthon-e az otthon? Somogy megyében jelenleg 44 öregek napközi otthona van. Ezek a rászorulók gondozását biztosítják. Azaz', orvosi ellátásban részesülnek, különböző programokkal óvják őket a i tétlenségtől, az otthonok többségében lehetőség van a fürdésre, a napi többszöri étkezésre. Az ideális az lenne, ha mindezeket mindegyikben biztosítanánk, ám ha egy táblázatot készítenénk, meglehetősen nagy körrel kellene bekarikázni azokat az otthonokat, amelyekben még hiányoznak a gondoskodásnak ezek a minimumai. Otthon a szociális otthon is. Ezek azonban zsúfoltak. Némelyikben 10—12, sőt ennél is több személyes szobák is vannak. Nem nehéz elképzelni az idős kor érzékenységével élő emberek napjait ilyen körülmények között. Biztosan sok a hangos szó. Ezekben az otthonokban büfék működnek. A szesz az idős, gyengülő szervezetű embereket nagyon hamar megváltoztatja. Arról nem is beszélve, hogy a zsebükben kevés pénzzel alkohol után áhítozó öregek borért bármilyen munkára kaphatók. S ezt itt- ott ki is használják... A megoldás nagyon sürgős! Csakhogy mi legyen ez? Bezárják a büféket? Vagy szigorítsák az ellenőrzést és a felügyeletet? Nem a mi dolgunk eldönteni, mi csak azt hangsúlyozzuk, hogy nem tűr halasztást. Mint ahogy általában sürgetni kell a rászoruló öregek gondjainak megoldását. Olyan módon, hogy az erre szabott határidők arányban legyenek az igényekkel. Az idős emberek problémáival, a szervezett gondoskodás teljes körűvé tételével birkózók ezzel tisztában vannak. Mint ahogy azzal is, hogy van még kihasználatlan formája a támogatásnak, a segítségnyújtásnak, s erre már most egy jó hír a bizonyíték: a VI. ötéves tervidőszak alatt fölépül a megyében — Kaposváron — a nyugdíjasok első háza. S ha a szokott fordulattal fogalmazunk — egy fecske nem csinál nyarat —, bízunk abban, hogy a tavaszt, legalábbis derűjét, békéjét, szép nyugalmát azért sok idős, ma még egyedül élő embernek meghozza. Mészáros Attila illlTiIiíUMi íhTIÍÍTÍ
