Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

Változások sodrában Felelősség és alkotói szabadság Vállalatszerű terme­lési idejét élve egyre inkább módosul a mezőgazdasági ve­zetők szerepköre is. A terme­lőszövetkezeti mozgalom kez­deti szakaszához képest a gaz­dálkodásban is több lényegbe­vágó változást figyelhetünk meg. Például a termelékeny­ség és a műszaki színvonal — ezen belül a korszerű agro­technika — elterjedése, a ter­melési rendszerek létrejötte. A vállalati önállóság ugrássze­rű növekedése. A közös és háztáji gazdaságok új, össze­tartó kapcsolatának kiala­kulása. És sorolhatnánk. Nem kétséges, hogy mind­ezek a változások kétirányúak voltak. Mert ezeket emberi tu­datosság szülte, ugyanakkor viszont létrejöttük visszaha­tott az emberre. Természetes, hogy a legnagyobb változáso­kat e módosulások a vezető gárdában eredményezték. Üj típusú irányítókra volt szük­ség. S talán a legjellemzőbb rájuk a rugalmasság. A vezetés tudományával egyre szélesebb körökben fog­lalkoznak hazánkban is, ered­ményeikre most nem térek ki. Ellenben érdekesnek és elgon­dolkodtatónak találom azt az 1972—73-as fölmérést, mely az elnöki közérzetet kutatta (Agrárgazdasági Kutatói Inté­zet). A munkásszármazású el­nökök fele érezte úgy, hogy a szövetkezeten belül elsősorban a szakvezetéshez kapcsolódik mint bázishoz. Az értelmiségi származásúak hatvan százalé­ka, a gazdaelnökök többségük­ben a tagsághoz, az egyéb in­dulásúaknak pedig 46,7 száza- J léka szintén a szakvezetéshez.' S ez úgy biztató, hogy mint­egy bizonyíték amellett: a ve­zetés a szakképzett embert tekinti eszményképnek a jövő érdekében. Ez áll a szakmun­kásra, szakmérnökre egyaránt. Változásokról beszélünk: így nem mehetünk el említet- lenül amellett sem, hogy a ter­melőszövetkezetek szervezeté­ben a hierarchia ma nem je­lentkezik túl élesen. Ugyanis a mozgalom kezdeti szakaszá­hoz viszonyítva ma egyre in­kább az lesz a jellemző, hogy a felső vezetés inkább össze­hangoló, mint utasításokat osztogató szerepet játszik, s egyre inkább magáénak vall­hatja az új, korszerű vezetési módszereket és eljárásokat. Hármas a követelmény: a po­litikai, a szakmai és a vezetői felkészültség. Nem történik más, mint a lenini normák számonkérése. A jelen szövet­kezeti elnöke tulajdonképpen eleven kapocs. A külső szer­vek, a hatóságok, vállalatok, társadalmi szervek és a szö­vetkezetek között. Ily módon tulajdonképpen koordináló te­vékenységet is végez, s fel­adatköre még több felelőssé­get igényel. Egy másik, a TOT elnöksége által készített föl­mérés — mely a termelőszö­vetkezeti vezetők munkakör­változásával foglalkozik — le­szögezi, hogy növekszik a tsz- tagság által leváltott vezetők száma, s ez a szövetkezeti ön- kormányzat erősödésének biz- • tos jele. De — és ez szintén meg­nyugtató — eredményes mun­kájuk elismerése is egyre kéz­zelfoghatóbb. Az elnökök két­harmada kapott becsületes munkájáért kormánykitünte­tést. A főagronómusok és a főkönyvelők negyven százalé­ka szitén büszkélkedhet ilyen elismeréssel. De még ennél is döntőbb a tagság bizalma. Kedvezően alakult a szövet­kezetek vezetőinek képzettsé­gi aránya is. Végzettséggel nem rendelkező ember ma már nem tölt be főagronómu- si, agronómusi munkakört. A tsz-elnökök szakképzettségi szintjén nagymértékű változást észleltünk. 1967-ben még csak­nem a felüknek semmiféle végzettsége nem volt, mára ez a minimálisra csökkent orszá­gos viszonylatban. Hit jelent ma vezetni? Mindenekelőtt óriási felelős­séget, ugyanakkor azonban mást is, s itt Lovas Márton Mezőgazdasági fejlődése és távlatai című könyvéből idé­zek: »A központi vezetés egyik legnagyobb erénye, hogy nem fosztja meg a vállalatok vezetőit felelősségüktől és a kezdeményezés lehetőségétől, vagyis, hogy bizonyítja az al­kotás szabadságát, az önálló­ságot, hogy felelhessenek mun­kájukért, elképzeléseik meg­valósításáért ; továbbá felka­rolják és anyagi eszközökkel is támogatják az üzemekből eredő, a termelők köréből, alulról származó jó, bevált kezdeményezéseket.« L. L. Pokolvar Sütő Irén önálló estje Kaposváron Kultúránk külföldön A varsói Magyar Intézet év adja A Magyar Intézet Varsó központjában a »magyar kul­túra nagykövetsége« varsóiak számára. Naponta több szá­zan is megfordulnak az inté­zet székházában. Egyeseket a magyar irodalom, másokat a magyar festészet, szobrászat vagy filmművészet érdekel közelebbről, vannak, akik a magyar sajtótermékekre kí­váncsiak vagy könyvet vesz­nek kölcsön, sokan pedig az intézet mellett működő »Kul­túra« boltban magyaros em­léktárgyat vásárolnak. Az intézet égjek legfonto­sabb feladata a klasszikus és mai magyar irodalom nép­szerűsítése: irodalmi esteket, kiállításokat, előadásokat és felolvasásokat rendeznek. Az idén József Attila, Vörösmar­ty, Berzsenyi irodalmi este­ket rendeztek már. Különösen nagy sikere volt a Rákóczi Ferenc születése 300. évfordu­lójának alkalmából rendezett rendezvénysorozatnak. Ha­sonló rendezvényekre — kö­zöttük tudományos üléssza­kokra — több lengyel város­ban is sor került. Jövőre az intézet a ma­gyar forradalmi költészetről tart előadásokat. Olyan köl­tőkkel kívánja megismertetni a lengyeleket, mint Váczi Mi­hály, Simon István, Benjámin László, Garai Gábor. Ady Endre születésének 100. év­fordulója alkalmából számos előadást terveznek, magyar vendégek részvételével. A Varsói Magyar Intézet nagy súlyt helyez a magyar zene népszerűsítésére is. Mai magyar zeneszerzőket bemu­tató találkozókat szerveznek, melyeken a zeneszerzők és a legjobb magyar előadóművé­szek vesznék részt. A műsor­ból nem hiányzik a magyar népzene sem: a közelmúltban több lengyel városban nagy sikerrel szerepelt a sarkadi »Repülj Páva« citexaegyüttes. 1977-ben több magyar művész vendégszereplését is tervezik. A Magyar Intézet nyelvtan- folyamai nagy érdeklődést váltanak ki évről évre. Az idén ismét több jelentkező volt, mint ahányat az intézet korszerű nyelvi laboratóriu­ma fogadni tud. Az intézetben és az egyetemeken kívül nyolc intézménynél folyik Lengyel- országban magyar nyelvokta­tás, természetesen az intézet segítségével. Átléptem a tegnapot. Sütő Irén önálló estjének a címe nem az önálló est tartalmát fedi, hanem műsorának a programját fejezi ki: történel­mi utazás a múltba. Erre az útra hívta közönségét hétfőn este Kaposváron Sütő Irén. A múlt egyben történelem is. Sokszínűségéből a nincstele­nek szenvedését és fölemelke­dését ragadta meg az előadó- művész, társul választva Ady Endrét, Móricz Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt, Gárdonyi Gézát, *Móra Ferencet, József Attilát, Szabó Magdát, Fehér Klárát, Benjámin Lászlót, Ör­kény Istvánt és Vass Istvánt, az utóbbiakat, az élőket úgy is, mint emlékeztetőket né­pünk sorsfordulójára. A bemutatásra választott versek, novellák erős társadal­mi töltete mellett külön szó­lamként szól a változó gyer­meksors. Szívet szorító törté­netet írt meg Móricz Zsigmond A kondás legszennyesebb ing- je című írásában, bemutatva a babonát tápláló tudatlanságot és vele szemben a felvilágo­sultabb úri osztályt, mely ha­talmával együtt őrizte isme­reteit is. Talán ennél is megdöbben­tőbb Kosztolányi 1919 tava­szán írt Csúnya Mariska, szép Mariska című leleplező műve, melyből egy különös kifejezés — pokolvar — nagyon meg­fogott. Talán mert sosem hal­lottam. (S ez is a történelem­hez tartozik immár.) A maró lúg, amelyhez végső elkesere­désükben az öngyilkosok for­dultak, okozta a torkot bénító pokolvart. S itt meg kell sza­kítsam a történelmi tablót, hi­szen nem olvasmányélménye­imről beszélek, hanem Sütő Irén önálló estjéről, az elő­adóművészetről. Sütő Irén legfőbb érdeme, túl a váloga­táson, hogy az estet hiteles at­moszféra megteremtésével tet­te teljessé. Az est sikerét fokozni is tudta, olykor groteszk, más­szor vidám színekkel. (Gár­donyi Tóth Antal esete a nagy effel, Móra Ferenc Dal a fe­hér szoknyás kislányról.) Sa­játos éllel adta elő József At­tila Születésnapomra című köl­teményét. A Móricz-novella tragédiájának a súlyával mu­tatta be Szabó Magda 1945- ben írt novelláját, a Csé-t, Az egyetemet végzett tanítónő, aki egyéni tragédiáját súlyos teherként cipeli, egyszer csak rádöbben: sorsát összefűzte a történelem annak a szegény kislánynak az életével, aki bántóan csúnya cs betűket ír. A tanítónő ezzel az emberi, tanítói hivatása csúcsára ér el. Fölfedezés erejével hatott rám Fehér Klára Könyves Kálmán című írása, mely a földosztásról szól, s egy fel­emelkedőben levő parasztem­ber tisztaságát emeli társadal­mi rangra. Nem tetszett Ben­jámin László programvense. Kedves bájjal és felnőtt böl­csességgel mutatta be Örkény István írását, a Nápolyit. Fon­tos verssel zárult Sütő Irén műsora. Vass István Rapszódia József Attiláról című verse a küzdés értelmét fejezte ki. Zongorán Knaute Tamás mű­ködött közre, öt Bartók-mű előadásával. H. B. Ifjú művészek Csehszlovákia minden nagyobb városában működik művé­szeti népiskola. Ezekben az iskolákban a 7 és 15 év közötti gyerekek különböző művészeti ágakat sajátíthatnak el. Ké­pünk a prágai I. kerület művészeti népiskolájának ifjú nö­vendékeit ábrázolja. A JOGOK CSORBÍTÁSA NÉLKÜL 2 millió 233 ezer 308 nap A táppénzfegyelem javítása összehangolt tevékenységet igényel Urbanizációs ártalmak meg­jelenése; a foglalkoztatott la­kosság fokozatos elöregedése; a vállalatok érdektelensége a táppénzes helyzet alakulásá­ban; a táppénzes szabálytalan­ságok, mulasztások esetén a felelősségre vonás nem kel­lően hatékony... Folytathatnánk a sort azok­nak a tényezőknek a felsoro­lásával, melyek a táppénzes helyzetet befolyásolják. Ked­vező és kedvezőtlen tapaszta­latokat sorakoztathatunk egy­más után, ennek során kiala­kult az összkép: lényegesen \ KÜLPOLITIKAI KALEIDOSZKÓP ’76 Február - fontos felhívás Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész világ haladó közvéleménye figyelemmel kí­sérte a február 24-én kezdő­dött nagy eseményt: összeült a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszu­sa. A 15 millió 694 ezer szov­jet kommunistát 4998 küldött képviselte a Kreml Kongresz- szusi Palotájában; a küldöttek 73,5 százalékát első ízben vá­lasztották meg kongresszusi delegátussá. A március 5-ig tartott kongresszuson 96 or­szág 103 delegációja vett részt. Az SZKP Központi Bizottsá­gának beszámolóját Leonyid Iljics Brezsnyev főtitkár ter­jesztette elő. A három feje­zetből álló dokumentum első része a világhelyzettel és jaz SZKP nemzetközi tevékenységével foglalkozott. »Külpolitikai te­rületen a XXIV. kongresszus békeprogramot hirdetett meg — mondotta egyebek között Brezsnyev. — Ennek legfőbb célja az volt, hogy a világszo­cializmus erejére, összeforrott­ságára, aktivitására és az ösz- szes haladó, békeszerető erővel fennálló egyre szorosabb szö­vetségre támaszkodva fordula­tot érjünk el a nemzetközi viszonyok fejlődésében. Fordu­latot a hidegháborútól a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése felé. Fordulatot a rob­banással fenyegető feszültség­től az enyhülés és a normális, kölcsönösen előnyös együttmű­ködés felé... A szovjet ál­lam külpolitikája világszerte élvezi a sokmilliós néptöme­gek megbecsülését és támo­gatását. Ezt a politikát kettő­zött erővel fogjuk folytatni. Elérjük a háború és az ag­resszió erőinek megfékezését, az egyetemes béke megszilár­dítását, a népek jogainak ér­vényesítését a szabadsághoz, a függetlenséghez és a társadal­mi haladáshoz...« A főtitkári beszámoló ter­mészetesen felölelte az egész világot — a szocialista közösséget, a fejlődő országokat, a Közel­Keletet, Európát, Kínát, a szovjet—amerikai kapcsolato­kat, a leszerelés, a SALT problémakörét stb. Űj béke­programként vonul be a világ- történelembe az a feladatterv, amelynek középpontjában a béke megőrzésének, az enyhü­lés kiterjesztésének alfája és ómegája áll: a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a felhal­mozott fegjverkészletek csök­kentése, a leszerelés. A főtit­kár — az SZKP Központi Bi­zottságának, a szovjet kom­munistáknak, minden békesze­rető embernek a megbízásából — javasolta: »Egyezzünk meg, hogv betiltják az új, az eddi­ginél még nagyobb erejű fegy­verrendszerek gyártását az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban.« A Kreml újabb üzenete em- bermilliárdok történelmi cél­ját összegezte: a tartós béké­nek természetes életformává kell válnia. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett éléséhez, kapcso­lataik szélesítéséhez nagysze­rű alkalom lenne, ha a KGST és a Közös Piac tagállamai megállapodást köt­nének egymással a kölcsönös kapcsolatok alapjairól. A szo­cialista világrendszer együtt­működési készségét bizonyító javaslatot Gerhard Weiss, a KGST Végrehajtó Bizottságá­nak soros elnöke nyújtotta át Luxemburgban az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsa akkori elnökének. A szocialista országok kezdemé­nyezésének magja az, hogy a két nagy gazdasági integrációs szervezet minden tőle telhetőt tegyen meg a tagországai kö­zötti kereskedelem szélesítésé­hez — a legnagyobb kedvez­mény alapján. Aligha szükséges bizonygat­nunk, hogy az elsősorban eu­rópai országokat tömörítő szervezetek közötti kapcsolat kialakítása egybecsendülne a helsinki konferencián elfoga­dott elvekkel, hozzájárulna a földrészen máris jótékonyan ható enyhülés és bizalom erő­sítéséhez. Érdemes megjegyez­ni, hogy a KGST februári ja­vaslata az Európai Gazdasági Közösséggel való kapcsolatföl­vételre — három év leforgása alatt — immár a második kez­deményezés volt. Kulcsár László (Folytatjuk) több a kedvezőtlen tényező. Vagyis: összehangolt tevé­kenységre van szükség annak érdekében, hogy a megyében javuljon a táppénzfegyelem. Vajon hányán dolgoznak hétvégi házukban, néhány száz négyszögöles kertjükben, épülő családi házukon a táp­pénz idején? Kihasználva azt, hogy ez az intézmény szo­ciálpolitikai rendszerünk igen fontos összetevője. A táppénz­fegyelem hiánya ott tapasz­talható, alhol a jogot összeke­verik a lehetőséggel, azaz kedvezőtlen szemlélet hat. A táppénzes helyzetet általában értékelve a középtájon he­lyezkedünk él, a megyék kö­zött a tizedik hely körül va­gyunk. Az év első nyolc hó­napjában az egészségügyi el­látás javítása, az ellenőrzés fokozottabb megszervezése és a rendszeres, széles körű tár­sadalmi propaganda és agitá­ció hatására a kép kedvezőb­bé vált: az országos átlagnál jobb. Még mindig íok azon­ban a probléma, ennek isme­retében szögezték le a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának és az SZMT elnöksé­gének legutóbbi együttes ülé­sén, hogy szükség van a ked­vezőtlen szemlélet megváltoz­tatására. javítani kell a kör­zeti orvosok munkájában az alapellátást, ugyanakkor fo­kozni kell az ellenőrzés haté­konyságát. 2 millió 233 ezer 308 napról van szó. A múlt évben eny- nyit töltöttek a megyében dol­gozók táppénzen. Könnyű el­képzelni, milyen hatalmas ter­melési érték esett ki ez idő alatt.... A táppénzen lévő betegek­nek csaknem fele hét napon belül gyógyult meg. Az ő ese­tükben fokozott gondot jelent az orvosi, szakmai ellenőrzés: nagy részüknek a betegsége nem esik bele a rendszeres he­ti felülvizsgálat időpontjába. A megoldást az úgynevezett laikus, vállalati ellenőrzés jelentené, annál is inkább, mert ezek az esetek — szak­mai konti-oll hiányában — tá- gabb lehetőséget engednek a lazaságra, a szabáljdalansá- gokra és a visszaélésekre. Az ellenőrzés egyéb esetek­ben is gond. Az öt évvel ez­előttihez viszonyítva a főfog­lalkozású felülvizsgálok száma megtöbbszöröződött, ugyanak­kor csaknem négyszeresére emellcedett a felülvizsgálandó betegek száma is. A minőségi ellenőrzés biztosítéka a cso­portvezető belgyógyász főor­vosi hálózat létrehozása. Ezeknek ' az úgynevezett »sáv-főorvosok-«-nak a segít­ségével nagymértékben emel­hető az alapellátás szakmai színvonala. A táppénzkérdésnek jelen­tős társadalmi összetevői van­nak, ezért fokozottan igénybe kell venni a társadalmi szer­vek segítségét a fegyelem ja­vítása érdekében. Érzékeny pontok vannak ebben a mun­kában: a szabálytalanul el­járókat — betegeket és orvo­sokat — határozottan felelős­ségre kell vonni, ugyanakkor védelmet kell adni a szabá­lyosan eljáró orvosoknak; el kell érni, hogy a vállalatok megfelelően működjenek köz­re a táppénzes helyzet javí­tásában, nyújtsanak segítséget a laikus betegellenőrzés meg­valósításában. Szükség van a tudatformálásra — és sorol­hatnánk tovább. Egy bizo­nyos: mindezek a negatív vo­nások céltudatos és körülte­kintő munkával kiküszöbölhe­tők. Lehetőleg minél előbb. M. A. Somogyi Néplap s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents