Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

\

A MAGYAR SAJTÓ NAPJÁN

Koszorúzási ünnepség Gábor Andor szobránál

az ünnepségen. Elmondta, hogy a megyei pártbizottság szerint a Somogyi Néplap megfelel a követelményeknek, betölti szerepét, jól segíti a

párthatározatok megvalósítását. Hozzájárul ahhoz, hogy a megye lakói megismerjék megértsék és elfogadják a párt politikáját, mozgósítja őket a

határozatok, a tervek megvalósítására. A megyei pártbizottság, titkára felhívta a figyelmet a lap előtt álló legfontosabb feladatokra is.

350 család háztájija

fl kis gondokkal is a nagygazdaság törődik

Harminckét évvel ezelőtt jelent meg a Vörös Újság. A somogyi hagyományoknak

megfelelően tegnap délelőtt Gábor Andor kaposvári szobra előtt emlékeztek a Somogyi Néplap írásában, előállításában, terjesztésében részt vevő dolgozók, a velük együtt ünneplő felnőttek és diákok a forradalmi elődökre.

A magyar sajtó napja alkalmából rendezett ünnepségen részt vett Honfi István, a megyei pártbizottság titkára, Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára is. A városi tanács fúvószenekara eljátszotta a Himnuszt, majd Nagy Zsuzsa, a Fonómunkás Kisszínpad tagja mondta el Gábor Andor Az én hazám című költeményét.

Ezután Vörös Márta, a Somogyi Néplap mezőgazdasági rovatvezetője mondott ünnepi megemlékezést. Gábor Andor példáját idézve így fogalmazta meg a mai újságírók feladatát:

— Egész életét, egész munkásságát egyetlen szóba foglalható gondolat hatotta át: elkötelezettség. Nekünk, késői utódoknak nemes hivatásunk, megtisztelő feladatunk az elődök útját folytatni. Elkötelezetten, felelősséggel hirdetve a kommunista politika igazságát, a szocialista építés nagy- szerűségét láttatva magát az alkotó, értéket teremtő embert. Tudjuk, megtanultuk: nincs sajtó politikai és társadalmi hivatás nélkül,, s nincs újságírás elkötelezettség nélkül. Ez az újságírói elkötelezettség az az erő, amelyre építeni lehet, és építeni kell.

Ezután Jávori Béla főszerkesztő, Dómján Sándor igazgató, Szalai László párttitkár, Horányi Barna szb-elnök, Káplár József, az MTI kaposvári szerkesztőségének vezetője megkoszorúzta Gábor Andor szobrát. Az ünnepség az Interhacionáléval fejeződött be.

A Somogyi Néplap klubjában folytatódott a sajtónapi ünnepség. Az újságírókon, kiadói dolgozókon kívül a lapot előállító nyomdászok közül is többen ott voltak. Szalai László párttitkár köszöntötte a megjelenteket, majd Dómján Sándor átnyújtotta a Kiváló dolgozó kitüntetést Kovács Sándornak, a sportrovat vezetőjének.

Honfi István, a megyei párt- bizottság titkára felszólalt

A törökkoppányi Koppány- völgye Termelőszövetkezet nemcsak az utóbbi években, hanem már korábban is gyakran hallatott magáról a háztáji árutermelés segítése révén. A Koppány völgyének hagyományos állattenyésztési törekvései tovább éltek a termelőszövetkezet megalakulása után is: közösben, háztájiban szívesen tartanak állatot ma is, főképp a szarvasmarha-tenyésztés és -hízla'ás iránt érdeklődnek a gazdák. A termelőszövetkezethez tartózó településeken — Török- koppányban, Somogydöröcs- kén, Somogyacsán, Gerézd- és Szorosadpiisztán, Kárán — mintegy 350 család tenyészt, hizlal állatokat abból a célból, hogy azokat értékesítse.

— Csaknem ezer szarvas- marha van a háztáüban ez idő szerint, ebből több mint 300 tehén — mondta Mathesz Pál tsz-elnök. — A sertésállományból 140 anyakoca. Ebből következik, hogy főképp saját tenyésztésből gondoskodnak a gazdák hízó- és te- nyészalapanyagról. Persze, a közös is segíti őket. A napokban ajánlunk fel1 vásárlásra háromszáz malacot. Több mint 50 vemhes kocát adtunk ki, ebből harmincegyet a mi szövetkezetünk körzetében levő gazdák vettek meg ...

Arról, hogy miképp jelentkezik az értékesítésben a Koppány völgyiek ház táji" termelése, Frank László elnök- helyettes tájékoztatott:

— Novemberig több mint háromszáz hízómarhát adtak el a gazdák a tsz-en keresztül, de értékesítettek tenyész- marhákat és növendékeket is, közvetlenül a vevőnek. Az átvett hízósertések száma meghaladja az ezerötszázat, de még nincs vége az évnek, további kínálatra számítunk. A mú’t évben 14,7 millió forint értékű árut adott a háztáü. az id°o várhatóan megközelíti a 17 milliót.

Az elnökhelve+tes a háztáji agronómussal külön ágazatként kezeli a háztájit, s így van evvel a szövetkezet vezetősége is. A három üzemegységben falufelelősök fogják össze ezt a területet. A tsz köti a szerződést, intézi a szállítást, szaktanácsokat ad, gondoskodik takármányról.

— A pillangósok kivételével kielégíthetjük az igényeket. Hatvannégy vagon gazdasági abrakot mértünk ki az 'állattartó gazdáknak. 94 mázsa korfcentrátumot biztosítottunk részükre, és 87 vagon silót adtunk. Pillangósból »csak-« 52 vagonra futotta, a körülbelül 150 vagonos igénnyel .szemben.

A háztáji földterületet a közösben végzett munka alapján mérik ki, így a szövetkezeti munkákban igencsak érdekeltek a gazdák. Az innen származó takarmány, akárcsak a közöstől vásárolt élésé?, az értékesített állatokban »hozza vissza« a befektetést, természetesen jövedelemmel kiegészítve.

H. F.

Kadarkúti tapasztalatok

Új Zetor és Rába-Sterger érkezet'

Raktár épfii a szárító mellé.

Vastag ködpára ült a szelíden hajló dombokra, szemérmesen eltakarta a fürkésző tekintet elől a decemberi tájat. Csak az országút csillogott előttünk olajosán — pár

száz méterre azonban az is ködbe veszett.

A kadarkúti termelőszövetkezet irodájában kellemes meleg fogadott. Sok gonddal, bajjal küszködtek ők tu idei

őszön lassan és nehezen haladt a kukorica betakarítása, s az azt követő mélyszántás. Németh Lajos elnök azonban jó hírekről számolhatott be.

— December harmadikára befejeztük a kukorica betakarítását. Hektáronként 35 mázsás termésátlagot értünk el, ez sajnos gyengébb lett. mint a tervezett — nem kényeztetett el bennünket az időjárás.

A kadarkúti a csökölyi. a visnyei tsz, valamint a Bárdibükki Állami Gazdaság társulásával közös szárító épült Kadarkúton. November 27-re készült el. a kadarkútiak 230 vagon kukoricájából az utolsó 30 vagont száríthatták már csak itt.

— A csökölyi tsz és a Bárdibükki Állami Gazdaság még hozna kukoricát, de a rossz talaj miatt egyelőre várniuk kell. A mi kukoricánkat részben a kaposvári részben a nagybajomi szárítóba vittük.

Új gépeket rendeltek és vártak szeptémberre, ám azok csak október végén érkeztek meg. Mire túljutottak a kötelező bejáratáson, november tízet mutatott a naptár. Ez is okozója volt, hogy mostanra a mélyszántásnak még csak 50 százalékát végezték el.

— A gépkihasználásra jobban ügyelnünk kellett volna. A munkák kezdetén csak egy műszakban dolgoztattuk a gépeket mivel úgy tudtuk, szeptemberijén megérkezik a várt erősítés. Nem érkezett meg, és csak október közepén döbbentünk rá, hogy baj lesz. Beindítottuk a második műszakot de már késő volt. Végül is segítségért kellett folyamodnunk. A Kaposvári Főiskolai Tangazdaság John Deere traktort és kombájnokat bocsátott rendelkezésünkre.

A mélyszántás befejezéséhez még két munkahét kellene, a mostani ázott talajra azonban nem mehetnek rá a gépek. Az elnök szerint, ha 1—2 centiméterre megfagy a föld, nekiláthatnak.

'Egy bizonyos. A jövő év elé már nyugodtabban tekintenek, megérkeztek az új nagy gépek, a 120-as Zetor az új Rába— Steiger, meg két NDK-gyárt- mányú kombájn is úton van. Ezekkel , már el tudják látni feladataikat.

Ev vége van. Előbb-utóbb bizonnyal megfagy a föld, s befejezhető a mélyszántás. Megérkeztek a szükséges nagy gépek is — Aem kell hátránnyal indulnia tavasszal a kadarkúti termelőszövetkezetnek. Németh Lajos elnök levonta a szükséges tanulságokat: optimális gépesítés, helyes gépkihasználás, jó munkaszervezés — ez szükséges a terv teljesítéséhez. B. A.

Fordított ösztönzés

Í

zlelgetem a szavakat. Lehet fordítva ösztönözni? Hiszem, ha ösztönzők valakit, akkor cselekvésre késztetek, többre, jobbra, ésszerűbbre és a közösségért való tevékenységre bíztatok. Létezik fordított cselekvés? Aligha. Lám, már a szavak is ellentmondanak egymásnak. Hát még a gyakorlat! De ebből a bonyolultnak látszó polémiából rögtön kiderül: rendszerint nem a szándékkal ran a baj. Ügy gondolom: érdemes körüljárni, s néhány példával illusztrálni a fordított ösztönzés következményeit. Mert bármennyire ellentmond egymásnak a két szó, a gyakorlat helyenként létét, másutt burjánzását bizonyítja.

Nem a legfontosabbal kezdem. A labdarúgásban például nem premizálnám a döntetlent. Azt bizonyítja ugyarrs. hogy egyik csapat sem bírt a másikkal. Eredmény ez? Nem! A sakkban pattnak hívják, az életben hiábavaló erőlködésnek. Miért érdemel plusz elismerést? Előlegezett bizalom? Ehhez is lenne néhány megjegyzésem. Nemegyszer hallom ugyanis: „Nem érdemelte meg, de hátha jobban dolgozik, ha megjutalmazom.” A bizalom hajtóerejét nem vitatom, az előlegezett forintokét azonban okvetlenül, tapasztalatom van erről. A pénz mindig jól jön. De hajtóerő-e, vagy fölvett — s azonnal elfelejtett — „ösztönzés” akkor, ha mögötte nem volt valódi érték ?

Sok emberrel, irányítóval, érdekelttel beszéltem. Mindenki másnál, másoknál látta meg a fordított ösztönzés „hátulütőit”, és saját portáján védte a mundér becsületét. Nálunk már így szokás. A megkérdezettek véleménye alapián voltaképpen le is mondhattam volna a mai jegyzetről. Mégis ragaszkodom a témához, hátha lehet változtatni a fordított ösztönzés gyakorlatán.

Somogybán különösen sok a képesítés nélküli nevelő. Pontosabban: 370. Kényszerhelyzet. Mert ezernyi pedagógus más pályán dolgozik, mert -a képzés nem tud lépést tartani a követelményekkel. Szeptember 1-től móáosították a képesítés nélküliek bérkeretét. Ebből az derül ki, hogy akit nem vettek föl az egyetemre, a főiskolára, aki csak érettségivel rendelkezik — és tanít! —, az annyit vagy több bért kaphat, mint a diplomás kezdő vagy a már három éve oktató tanító, tanár. Intézményesítjük a képesítés nélküliség gyakorlatát? Mire ösztönzi ez a diplomás pedagógust? És talán tanulásra a liépesítés nélkülit? Ez utóbbiakat természetesen bíztatjuk rá. És ha nem hajlanak a szóra? „Legföljebb” több lesz a képesítés nélküli. Elmennek, újabbak jönnek helyettük. A túlzott diplomaszemlélet káros, hiszen a képesítés nélküliek között is sok az elhivatott, a képesítettek között is sok a pályára alkalmatlan. Mint ahogy más pályán is ezt tapasztaljuk. Az ösztönzés mégis fordított, nem hiszem, hogy jó irányba hat... Csupán azt értékelem, hogy az illetékesek Somogybán megérezték a rendeletben megbúvó feszültséggócokat, s a helyi gyakorlatban módosítottak a „papírlehetőségeken”. (Mert jobban ismerik az életet, s a fordított ösztönzés következményeit.)

Beszélhetünk kisebb vagy nagyobb jelentőségű témákról. A tömegsport kiszélesítése nemzeti program, szükség- szerűség. De' milyen társadalmi cél az, amelynek megvalósítását szinte megfizethetetlen anyagi terhek gátolják? Egy műanyag ugróléc 950 forintba kerül, s a magasugróállvány 1710 forint, egy medicinlabda 380 forint. A középiskolák sem tudják beszerezni! Egyetlen mászókötél 842 forint, vagy 1150 a tornapad. Nem kellene az árnak jobban megközelítenie a valódi értékét, ha egyszer nemzeti érdekről van szó?

A kiskertben szőlőt termelő „maszek” ma még indokolatlan boradót fizet, ha a piacon — és szőlőként — adja el termékét, mert nem tudja bizonyítani, hogy ott adta el.. Ha állami felvásárlónak adja, akkor nem adóztatják, elhiszik. Csakhogy az állami cég nem tudja ellátni gyümölccsel a lakosságot. Nemde kétszer kellene elismerni a szőlőtermelőt, mert nem bort (lásd alkohol'-zmus elleni küzdelem) csinál belőle, hanem hozzájárul a lakossági ellátáshoz? Fordított ösztönzés. Ha bort „csinál”, akkor is boradót fizet, ha szőlőként adja el, akkor is. A műszerész abban érdekelt. hogy' minél többször kelljen javítani a rádió-, a tv- készüléket. s nem abban, hogy hibátlanul adja ki a kezéből. Ki érti ezt?

Hallom, hogy a bírósági ügyek elhúzódnak, sokszor a szakértői vélemény késői megszületése miatt. A könyv-, műszaki és egyéb bírósági szakértők másodállásúak. Minél később adnak szakvéleményt, annál több pénzt számolhatnak el érte. Fordított ösztönzés? Miért nem azért díjaznák őket, hogy gyors és hitelt érdemlő szakvéleményt adjanak? Nem fordított ösztönzés az, hogy egy értékes könyv ára any- nyi, mint egy doboz amerikai cigarettáé? Hogy a kóla sem kerül többe, mint egy mozijegy. Akkor hamis választási lehetőséget kínálunk az emberek számára a fogyasztási, élvezeti cikkek és a szellemi értékek áradatában. Fordított ösztönzés ez is, ne csodálkozzunk, ha lassabban közeledünk a célok felé.

Kivetni való megfogalmazásban úgy hallottam: „cigányprémiumot” kapnak azok a pedagógusok, akik sok elmaradott, rossz körülmények között élő gyerekkel foglalkoznak. Hivatalosan — és okosan — céljutalomról van szó. A szándék elismerésre méltó. Az idén — ilyen címen — 650 000 forintot fizettek ki Somogy megyében. A feltétel: rendszeresen járjon a gyerek, érje el a követelményeket, ne bukjon meg. Egy hivatott megyei vezető azt mondta: „Most vagy gyökeres változásnak kell bekövetkeznie, vagy kiderül, hogy közösen és intézményesen csaltunk...” Ez utóbbi veszélye fennáll. Előfordulhat, hogy az évi 1000—8000 forint céljutalom reményében nem buktatják meg a cigánygyerekeket, hanem kettest kap, átmegy. És később bukik, vagy később sem. Ma még az általános iskolát megkezdett cigánygyerekek 4 százaléka jut el a nyolcadikig, s 27 százaléka az ötödik osztályig. Jól ösztönzünk? Nem tudom.

Mérnökökkel, építőkkel beszélgettem. Azt mondták: „A fordított ösztönzés a vezetők által hangsúlyozott, a laikusok által bevett maszlag: a pénzügyesek rögeszméje.” Az ugyanis, hogy a tervezők, a lebonyolítók, az építők abban érdekeltek, hogy minél többe kerüljön egy létesítmény. Tiltakoznak. Igaz, „az az érdekünk: minél kevesebb munkával minél több nyereségre tegyünk szert”, de ezt meg is cáfolják mindjárt, hiszen „felelősséget érzünk az emberi környezet kialakításáért” — mondták. Tessék igazságot tenni. Elszámolási rendszerünk bonyolult. Tény: alig fordul elő, hogy egy létesítmény a tervezett értéken belül készüljön el, s arra nincs példa, hogy a tervezett alatt... Méltányolom a tervezők álmait; akkor is értékelem szándékukat, ha életművüket akarják viszontlátni egy-egy iskolában, üzemben, lakásban vagy más építményben. A valóságtévesztés azonban károkkal jár. Nemcsak az egyénnek, hanem az államnak és a beruházóknak is meghatározott pénzük van a szándék megvalósítására. Akkor mire való az álmodozás? Legföljebb a sok száz, ezer megvalósítatlan terv felhalmozására.

ß „bukásnak” néha más oka is van, tudom. De miért nem arra ösztönzünk, hogy a lehetőségen belül vagy azon alul valósuljanak meg beruházásaink? Valaki azt mondta: „Nem a fordított ösztönzésről kell beszélni, hanem arról, hogy ideje megteremteni az érdekeltség célravezető rendszerét.” Nem vitatkozom. Valóban nem ártana figyelembe venni az „érdekszférák” összefüggéseit, hogy vitathatatlan legyen mindenki előtt: a társadalmi érdek az elsődleges.

Jávori Bél»