Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-07 / 289. szám
Ismeretterjesztés magasabb fokon 1 Túl a megyei döntőn Mi világunk klubvetélkedő N apjainkban, a tudományos-technikai forradalom kiteljesedésének időszakában egymás után születnek és hunynak ki a különböző divatos burzsoá jóslatok, aggodalmak, amelyek megjövendölték mér a tudományos és humán kultúra kibékíthetetlen ellentétét. A civilizációs pesszimizmusnak a gyökere: a társadalom- és természettudományos szemlélet egységének felbomlása, a társadalmi motivációkat figyelmen kívül hagyó, egyoldalúvá torzult világkép. Legutóbb egy tekintélyes tudósszemélyiség, Moris Goldsmith — a Brit Tudománynépszerűsítő írók Egyesületének alapítója — már egyenesen a tudomány népszerűsítésének, az ismeretterjesztésnek létjogosultságát, lehetőségét v*sta kétségbe. íme nézeteinek summázata: »Napjainkban le kell mondanunk a tudomány népszerűsítésének még a fogalmáról is... Nincs miért népszerűsíteni a tudományt olyan világban, ahol az vezető helyet foglal el. Hiszen csupán a kozmikus technika látványa többet nyújt a tudományos megismerésben, mint a szavak milliói. A mai tudomány katasztrofális hatalma, mindnyájunkat morális problémák elé állít...« Szocialista társadalmunkban nincs talajuk az ehhez hasonló nézeteknek. Ugyanakkor valljuk és életünkben tapasztaljuk, hogy a kibontakozó tudományos-technikai forradalom a szocializmus feltételei között megköveteli az ismeretet, szakértelmet, és megköveteli ezzel kölcsönhatásban a széles horizontú, állampolgári, közösségi, nemzetközi és nemzeti öntudatot, s ennek megfelelő életvitelt, erkölcsöket, magatartást, kultúrát is. Egy és más a kétségek közül persze hozzánk is eljutott, így például a televízió mindenhatóságáról és egyeduralmáról valló nézet, ám kiderült, hogy miközben a televízió valami újat, többletet ad a művelődés eddigi formáihoz, ugyanakkor növeli az érdeklődést más lehetőségek, így az ismeretterjesztés egyéb formái iránt is. Legföljebb i olyan helyzetet teremt, melyben a közművelődés »hagyományos« intézményei és formációi arra ( kényszerülnek, hogy tevékenységüket megújítva az eddiginél hatékonyabban dolgozzanak. Jelesen vonatkozik ez — többek között — a Tudomá' nyos Ismeretterjesztő Társulatra. A közművelődésben betöltött szerepét jelzi, hogy az elmúlt 20 évben a társulat évente 80—100 ezer előadást tartott 4—5 millió részvevő számára. Ezen túlmenően különböző tanfolyamokat, szakköröket, önművelő csoportokat működtetett, kiállításokat szervezett, országjáró túrákat -vezetett, s egyéb, újabb művelődési formákat hívott életre. Mégis — különösen a köz- művelődési párthatározat fényében — szükség van az ismeretterjesztő társulat munkájának további tökéletesítésére, hatékonyságának növelésére. Ezt ismerte föl a társulat országos elnöksége, amely megtárgyalta az MSZMP KB közművelődési határozatából a TIT-re háruló feladatokat, és kidolgozta programját munkája hatásfokának növelésére. A , párthatározat különös jelentőséget tulajdonít annak az ideológiai követelménynek, hogy a közművelődés eszközeivel nem egyszerűen csak műveltséget kell teremteni, hanem szocialista műveltséget. Ez nemcsak közreműködést igényel a részvevőktől, hanem határozott ideológiai harcot a nem szocialista nézetek, jelenségek, maradványok ellen. Föl kell lépni a TIT-ben is a divatok, arosz- szul értelmezett korszerűsítés, a nemtörődömség, a világnézeti nevelés lebecsülésének jegyében jelentkező ideológiai következetlenségek ellen. Itt elsősorban szemléleti kérdésről van szó, ami azt jelenti, hogy az ismeretterjesztés ügyét jobban be kell kapcsolni a szocializmus építésének szolgálatába. U gyanakkor a társulat elnöksége megáll api totta, hogy a társadalomtudományi ismeretterjesztésben még mindig túlzott arányban szerepelnek a mai problémáinktól és korunktól távol eső témák. Fontosságához képest nem elég széles körű a közgazdasági, jogi és történelmi ismeretterjesztés, s nem kielégítő a természet- tudományi tómák aránya sem Nem igazodik eléggé a kor követelményeihez a műszaki és agrárismeretek terjesztése sem. Nem foglalkozik súlyának és jelentőségének megfelelő arányban és színvonalon az ipar távlati terveiben kiemelt termelési területekkel, például a vegyipar, a híradás- technikai, illetve olyan átfogó műszaki fejlesztési célkitűzé• sekkel, mint a gépesítés, az automatizálás, a kemizálás. E tartalmi fogyatékosságokhoz kapcsolódnak a formai hiányosságok. Bár a társulat tevékenységén belül az utóbbi két évben egyre több az élet kívánta és alakította tanfolyamszerű foglalkozás, s bár egyéb új formák is kialakultak — nem sikerült még a párthatározat célkitűzéseinek megfelelő előrehaladást elérni a klub- és szakköri keretekben folyó, a részvevők aktivitására építő művelődési formák fejlesztésében. E hiányosságok fölismerése már önmagában is biztató: magában hordja kiküszöbölésük lehetőségét. Ám nemcsak tartalmi és formai javítanivaló van a TIT munkájában; tovább kell fejleszteni a szervezeti feltételeket is. A szervezésnek az a formája, melyben a szervezet legalsó szerve a járás és város, már nem felel meg a mai igényeknek. Bár 1975 végéig létrejött 130 helyi — üzemi, hivatali, egyetemi, területi — TIT-szervezet és 350 TIT-csoport, a városokon és járási székhelyeken kívül lakó tagság aránya azonban még mindig kedvezőtlen. Ez a helyzet akadályozza, hogy a társulat a köz- művelődési szempontból legelhanyagoltabb kis községekben, falvakban és egyéb lakóhelyeken szélesíthesse tevékenységét. i Ezért jelölte meg feladatként a TIT elnöksége, hogy 1976—77-ben, az ország egész területén, a TIT-szervezetek számát 500-ra, a csoportokét pedig 1000-re kell emelni. Csak így oldható meg az ismeretterjesztés konkrét tervezése, szervezése és a helyi értelmiség mozgósítása. T ermészetesen a társulatnak tovább kell erősítenie munkakapcsolatát, együttműködését a többi közművelődési intézménnyel és a művelődési feladatokat is ellátó társadalmi szervezetekkel. Pontosabban: ez kétoldalú erőfeszítéseket igényel. A sikeres előrelépés biztosítéka, hogy a különböző pártszervek ma már nemcsak határozottabban ösztönzik, hanem sokoldalúan segítik is a társulatot munkakapcsolatainak, együttműködésének erősítésében. Az ismeretterjesztésben sincs megállás, nincsenek végleges formák, . módszerek, szervezeti keretek — mindegyiket állandóan az élet követelményeihez kell igazítani. Havas Ervin A somogyi ifjúsági klubok vetélkedőjét Mi világunk címmel egy esztendeje hirdették meg, s a területi versenyek legjobbjainak részvételével vasárnap tartották a megyei döntőt. A versenyzők tarsolyukban sok ötlettel, a rendező szervek pedig jelentős anyagi támogatással jöttek el a látványos, tartalmas döntőre. A megyei klubtanács vezetőjét kértük meg, hogy értékelje a tapasztalatokat. — Hány klub vett részt a megyei pályázaton? Horgos Klára: — Megyénk ozázkilencven működő klubja közül hatvannyolc jelentkezett és vett részt a Mi világunk megyei pályázaton. Ezt a formát tartottuk alkalmasnak, hogy mérni tudjuk az egész éves munkát. Véleményünk szerint azért jelentkeztek a vártnál kevesebben, mert újszerű volt a forma, megváltoztak a követelmények is. A kiválóklub-versenyek fölött el- iárt az idő, igényesebbek lettünk. S ez, azt hiszem, a klubmozgalom javára válik. A megyei döntőn is tapasztalhattunk még egyfajta indokolatlan félelmet, melyet azután a játék hevében leküzdötték a csapatok. — Az eddig elmondottak alapján, a tapasztalatokat leszűrve gondoltak-e arra, hogy finomítsanak a klubpályázaton? — Alapjaiban nem kívánunk módosítani a pályázaton. Az egész éves munkát ellenben többször fogjuk pontozni, értékelni, ezzel lendületesebbé szeretnénk tenni a klubéletet. A klubok önállóságának a fokozását továbbra is fontos feladatnak tekintjük. — Azt hiszem, a Ml világunk első megyei klubpályázat nemcsak a részvevőknek jelentett új, érdekes feladatokat, tanulást, szórakozást, hanem közvetve a többi klub is tanulhatott. —■ Így gondoltuk. Sajnos a megyei döntőn részt vett csapatokon kívül kevés klubvezető jött el a tapasztalatcserére. De reméljük, jó hire megy a döntőnek, és jövőre több klub vesz részt a pályázaton. / i Az egész éves munka, a területi vetélkedők alapján a következő tíz ifjúsági klub vett részt a megyei döntőn: KÜLPOLITIKAI KALEIDOSZKÓP ’76 Január - a javulás jelei Sokszor kimondott és tapasztalt igazság, hogy a nemzetközi helyzetre, az oly remé- nyesen erősödő enyhülési folyamatra alapvető hatással van a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulása. Az idén mindkét országban — a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban is — bel- és külpolitikailag egyaránt igen fontos események elé tekintett a közvélemény. Moszkva az SZKP XXV. kongresszusára, Washington, pedig a fehér házi őrségváltásra készült. Őszinte meggyőződésünk, hogy a szovjet élet első számú eseményeként számon tartott pártkongresszus általában értelmezett szenzációkkal nem szolgált; annál inkább tartogatott meglepetéseket az utolsó percig az amerikai elnök- választás. No, de ne vágjunk az események elébe! Kezdjük azzal, amivel egyebek között ez az esztendő is kezdődött: Kissinger Moszkvában Az amerikai diplomácia vezetője (baráti körben egyszer úgy nyilatkozott, hogy Moszkvát lassanként jobban ismeri, mint Washingtont), valamint Brezsnyev és Gromiko tárgyalásainak középpontjában a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai eszmecsere állott. Emlékezetes, hogy a SALT újabb területekre kiterjesztéséről Brezsnyev és Ford a vlagyivosztoki találkozójukon állapodtak meg. Nos, januárban a vendéglátók és a vendég is — a hivatalos közlemény szerint — lehetőséget látnak az újabb SALT-egyezmény tető alá hozására. A Kissinger-látogatás előtt a szovjet sajtó mérlegelte a két ország viszonyát. Az elemzésekből kiderült, hogy Nixon volt elnök 1972-i látogatásával a két nagyhatalom és az egész emberiség javára kedvezően változott a nemzetközi légkör. A Szovjetunió már megalakulásakor az állami politika rangjára emelte az osztályérdekek szerinti békepolitikát. Négy esztendővel ezelőtt a legmagasabb jogokkal fölruházott amerikai államférfi, Richard Nixon aláírásával szentesítette országa népének véleményét: a jövő egyetlen alternatívája a békés egymás mellett élés. A Szovjetunió minden alkalmat megragad, hogy a békés egymás mellett élés lenini gondolatát gyakorlattá változtassa; ezt a célt szolgálják egyebek között a leszerelési javaslatai, a fegyverkezési verseny fékezésének szorgalmazása. Nem véletlenül húzta alá januárban a Pravda: könnyen elveszíthetik jelentőségüket a szovjet—amerikai kapcsolatokban eddig elért eredmények, ha nem sikerül mielőbb megnyugtató módon előbbre lépni a fegyverkezés kölcsönös csökkentésében. Természetesen nem csupán a kétoldalú kapcsolatok, hanem egyéb nemzetközi kérdések is szóba kerültek a Kis- singer-látogatáskor. Téma volt bőven, a Közel-Keleten és Angolában egyaránt — mint mondani szokás — van helyzet. Először kapott szót az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén a Falesztinai Felszaóadítási Szervezet képviselője. Emiatt Izrael nem volt hajlandó részt venpi a vitában; Tel Avivot az amerikai nagykövet képviselte. A közel-keleti rendezéssel kapcsolatos szovjet vélemény — akárcsak kezdetben — most sem változott: ki kell vonni az izraeli megszálló csapatokat az 1967-i határok mögé; lehetővé kell tenni a palesztin nép államalapítását; szavatolni kell a térség minden államának biztonságát és függetlenségét. Sajnos, az akkor már tizedik hónapja dúló libanoni polgár- háború — bár Szíriái közvetítéssel sikerült pillanatnyi tűzszünetet elérni — rendkívül kedvezőtlenül hatott az egyébként is neuralgikus gócként emlegetett Közel-Keletre. Izrael nem átallotta kinyilatkoztatni: a libanoni fegyveres konfliktus terjedése esetén »kénytelen beavatkozni«. A térségben éppúgy, mint minden nemzetközi fórumon a haladó erők követeltek: véget Leli vetni a reakciós cselszövéseknek, melyekkel a határokon kívülről táplálják a libanoni polgárháború tüzét. A csak két hónappal azelőtt függetlenné vált Angolai Népi Köztársaság törvényes kormányának csapatai az északi fronton nagyszerű sikereket arattak az FNLA-zsol- dosok ellen; a déli és a keleti határ mentére összpontosították ezután a katonai erőket, hogy kiverjék az országból az UNITA- és az őket támogató dél-afrikai egységeket. Érdemes megjegyezni, hogy az angolai harcokat kommentáló New York Times szerint a törvényes angolai kormány azért ér el sikereket, mert a szakadárok mögött a fajüldöző dél-afrikai rezsim és az USA áll, az MPLA-t viszont a Szovjetunió segíti felszabadító harcában. Az SZKP XXIII. kongreszusa tíz évvel ezelőtt kinyilatkoztatta: a szovjet nép aktívan támogatja az angolai nép hősi küzdelmét a külföldi rabtartói ellen, s minden segítséget kész megadni, hogy mielőbb kivívja szabadságát és országa függetlenségét. Január 8-án meghalt Csou En-laj, a kínai államtanács elnöke. Halálával állami és partvonalon egyaránt felvetődött az utódlás kérdése. Kulcsár László (Folytatjuk.) a Fiatal Utazók Klubja, a barcsi Fábián Béla ifjúsági klub, a siófoki, a csurgói Szivárvány, a somogysárdi József Attila, a siófoki 523-as ipari szakmunkásképző klubja, a lengyeltóti Napraforgó, az igali Allende, a balatonsza- badi József Attila és a marcali ifjúsági klub. — Volt-e meglepetés a megyei döntőn? — Kellemes meglepetést jelentett azt hiszem mindnyájunknak, hogy az első helyért nagyszerű teljesítményt nyújtott a somogysárdi József Attila ifjúsági klub. — Tanulságokról már eddig is beszéltünk, van még, amit fontosnak tart a jövőre nézve? — Ahogy változtatni kellett a kiváló klub értékelésén, úgy megújulást várunk — és ezt elősegíteni feladatunk — a módszereken, azon, ahogy a klubok dolgoznak. Tudatosabb programokkal is javíthatunk a klubéleten. Hiba, hogy a klubfoglalkozásokat sokan színpadi produkciónak tekintik, nem egyszerűen közös játéknak. A klubok nemcsak adtak ezen a döntőn, hanem kaptak is: példát arra, hogy miként lehet a közös játékot tartalmassá, ötletessé tenni, szórakozva tanulni, művelődni. Első lett a somogysárdi ifjúsági klub, díjként tízezer forintot kapott. Másodikként a siófoki kórház és a balatoni hajós fiatalok kerültek ki a vetélkedőből, s ezért nyolcezer forinttal gazdagíthatják felszerelésüket. Hatezer forintos díjat kapott a harmadik helyezett Fiatal Utazók Klubja. Mindenki kapott a klubok fejlesztésére szánt támogatásból, a további helyezettek ezertől négyezer forintig részesültek belőle. Különdíjat adott a MÉSZÖV, ezt a barcsiak mondhatják a magukénak, a megyei KISZ-bizottság soortdíját a lengyeltótiak vitték haza, a magasabb egység politikai díja az igaliaké, a klubtanács művészeti különdí- ja a Fiatal Utazók Klubjáé, a módszertani különdíj a so- mogysárdiaké, a közönség kü- löndíja a második helyezett siófoki csapaté. A vetélkedőn részt vett csapattagok 200—200 forint értékű utazási utalványt kaptak. H. B. A fényes szelek nemzedéke Bolgár József: Levelezőlapos csendélet. Koszi a Amália: Csirketisztítás. j!«* A Magyar Nemzeti Galéria | termeiben megnyílt a volt népi kollégista képzőművészek kiállítása. Harminc esztendővel ezelőtt három olyan NÉKOSZ-kollégium is alakult, amely képzőművészek, iparművészek útnak indítását tűzte ki célul: a Dési Huber Istvánról, Derkovits Gyuláról, Nagy Balogh Jánosról elnevezett kollégium. A Budavári Palotában látható tárlat kiállítói egyrészt e három otthon lakói közül valók; de vannak köztük olyanok is, akik pedagógusok képzésére alakult közösségekben kezdték tanulmányaikat. Jubileumi kiállításuk arról tanúskodik, hogy soraikban — minden szinten —1 nagy számban találhatók korunk feladatait értő és vállaló tehetségek. A kiállítás anyagából mutatunk két reprodukciót. Somogyi Néplap n
