Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-31 / 309. szám

(Ki) forgatókönyv Ajánlat a Magyar Televízió reklámműsorához 1977-re pályadíjra (ön) jelölt mű Szín: rózsaszín fogyasztói társadalom (most nem szid­juk). Szereplők: Kömyezetvédett erdőrész (tenor). Potok (lírai tenor, a stíl­szerűség kedvéért Pa­jó hasonlat! Ilyet én is kita­lálok. (Egy ideig gondokba merül, majd kivágja) Igyál sört, a sör folyékony kenyér! Igyál tejet, a tej folyékony tehén! Hatás: Másnap mindenki rohan Capor ált venni. A reklámszerkesztők meg tö­takYkálmán hangjából mon- rik a fejüket hogy miért nem tirozva). Az út pora (lírai kappan). Capor ál (nem igazi, mert nincs belőle behozatal, szükség esetén igazi kapor­ral helyettesíthető; hang­neme: minősíthetetlen). Történik: Móricka képzele­tében. Az út pora: csörgedez. Patak: kavarog (mindez az elcsúszott szinkron miatt van, a néző majd képzeletben föl­cseréli) Környezetvédett; Köhh, köhh... Capor ál: (minősíthetetle­nül) Füstölgők, föstülgök, jól ide büdösítek, bödüsítek. Az út pora: Szégyellem magam. Én ilyet nem tudok. Hiába kavargók. Patak: Csörge, bugy-bugy. (Szerepe még nem fontos, egyelőre csak az idilli hangu­lat kedvéért van a rózsaszí­nen.) Kömyezetvédett: Klhi, kö- hi, köhö, krák, krák. (Elsár­gul, elkékül, csak zölden nem virul. Színes tévén az köny- nyen megy, mert amúgy sem lehet jól beállítani.) Capor ál: (gonosz öröm­mel) Hahahaha. Siker. Van itt bűz. Az út pora: (ő is besárgul, az irigységtől) Lepipált a dög. Fatak: Ne ijedezzen. A sí­kon a távolban jő egy szu­per. Az út pora: Miféle szu­per? (A bizakodástól vissza- szürkéssárgul) Patak: Fiit. Capor ál: Jaj, menekülök! (Elmenekül) Kömyezetvédett: (ámuldoz­va) Megzöldülök! Megjelenik egy felirat: Öv- juk a tüdőnket. Óvjuk az er­dőt, a föld tüdejét Környezetvédett: Jaj, de a Superfilt a sláger. Amikor már egészen összetörték, megjelenik előttük a bádog­ember és közli: nem­csak, hanem, is. Ettől az­után a homlokukra csap­nak, és nekiállnak újabb reklámot csinálni. És alakul a csábító figura. 2öld, nyál­kás bőre van, kancsal, pi­ros szeme, hiányos fogsora. A nézők rögtön odarohannak az örömtől. k p S*/LVEJ<ZTERI 7URMI* Kabalám 36 Pélnőttsarba számításom első jeleként szüleim hozzá­járulásukat adták a szilvesz­teri műsor megtekintéséhez. Nem a televízióban, mert az akkor még nem létezett, ha­nem a helyi vendéglő nagy­termében, ahol az est fény­pontját számomra nem az al­kalmi »művészek« százszor is elcsépelt poénjei jelentették, hanem a hagyományos ma­lacsorsolás. A tambolaszámot ón választhattam ki, nevezete­sen a 36-ost, amely ettől kezd­ve a kabalám. így írunk mi Művészportré És itt áll előttünk a nagy művész. Pontosabban: ül. Van ebben a sajátos pózban vala­mi nagyvonalúsággal kevert kisszerűség. Bár az utóbbit aligha merném leírni, ha nem látnám itt-ott előivillanó, biz­tató tekintetét, bátorító, bár szunyókálásra emlékeztető pislogását. Rajta hát, elő a kérdésekkel! — Te jó ég! Ott­hon maradt a cetlim. Most miről érdeklődjem? Mindegy, vágjunk a közepébe! — Kedves Mester. Ügy hal­lottuk mi, zenerajongók, hogy szeret koncertezni. Igaz ez? Mélyen lehunyt pillái alatt feszítő gondolatok kavarog­nak. Izgatottan lesem ajka mozdulását. Hosszú másodper­cek telnek el. Végre megszó­lal: — Ebből élek. Toliam nyílsebesen szántja a jegyzetfüzet lapjait, —élek. Igen. Arra gondolok, ha ezt az olvasók megtudják! Azt hiszem, ilyen kimerítő és me­részen modem választ még egyetlen riporternek sem adott. Vagy nem is merték föltenni neki? Lássuk a kö­vetkezőt. De mi is legyen az? Megvan! — A szerszámáról, ha hall­hatnánk. Arcizma sem rebben e lé­nyegbevágó kérdés hallatán. Vajon miért? Mások is kér­dezték már tőle? Az lehetet­len, én eredeti hangú interjú készítésére kaptam megbíza­tást. Szívdobogva lesem a vá­laszt. Szemöldöke hirtelen megrándul, arcvonásai furcsa grimaszba torzulnak. Nagyot tüsszent. — Pardon, hölgyem — hajol meg könnyedén. — Egészségére — mondom én, és odalépek a gázkonvertorhoz. Szerelem mindhalálig. — Mit is kérdezett? Ja, a szerszámom. Igen, hát azt mindig magammal viszem a koncertekre. Szükség van rá. Nélküle nem vagyok igazi művész. — És hogyan fogja meg? — Két kézzel és egyedül. — És így játszik vele! Ko­losszális ! (Ha ezt a szerkesz­tők elolvassák! Még szeren­cse, hogy nem értenek a ze­néhez.) — Az. — Ma este is ebben a fel­fogásban adja elő a műsor- számait? — Természetesen. De már megyek is, mert közeleg a fel­lépés ideje. Ügy tudom, minden a sze­rint történt, ahogyan el­mondta. Sajnos nem hallhat­tam, mert a srác egyedül volt otthon, sietnem kellett rend­be rakni. A férjem ugyanis egy hete elment pecázni, és még nem "jött vissza. Remé­lem azonban, hogy a művész portréjának megrajzolásával így is hozzájárulhattam e ze­nei műfaj megszerettetéséhez. A coca fekete volt, mint az éj, és fázós szegénykém, amit rögtön észrevettem, mert igye­kezett a nóziját a hónom alá fúrni. Egy tizenkét találatos totószelvény sem tehet vala­kit diadalittasabbá, mint a malac engem. Végigvonultam vele a termen, majd az első szülői felszólításra duzzogás nélkül masíroztam új tár­sammal hazafelé. Szilveszternek — mert rög­tön erre a névre kereszteltük — a családi tanács eredetileg rövid életet szabott. Én is a tepsibe álmodtam. Valameny- nyien figyelmen kívül hagy­tuk, hogy Szilveszter «-min­dent él fog követni« azért, hogy mentse az irháját. Min­denkihez bizalommal közele­dett, és hálásan visított, ha a hátát vakartuk. Néhány nap alatt összebarátkoztunk. Szil­veszter tejet ivott és kalácsot evett; titokban még az újévi tortát is megosztottam vele. Öcsémmel közösen döntöt­tünk: a Szilveszternek élnie kell! És »hősünk« megérezte rokonszenvünket; hűséges, ra­gaszkodása a kutyáéval vete- kedett. A »Szilvi« akkor nem lett áldozat. Egy évet kapott. Bé­késen növögetett, és fajtájá­tól eltérő bánásmódban ré­szesült. Szabadon járt-kelt az udvarban, jól kijött a tyúkok­kal, csak a kakassal akadt né­ha nézeteltérése. A macska a hátára telepedett, Morzsi ku­tyánk pedig egy tálból »cse- resznyézett« vele. Gyorsan eltelt az év, s már a súlyát taksálgattuk, amikor váratlanul újabb óv haladék­ról értesültem. Együtt örül­tem a Szilveszterrel, amely ezután boldogságában kétszer annyit evett, mint korábban. Békésen odakocogott hozzánk, és hangos röfögéssel adtatud­tunkra, hogy várja az elma­radhatatlan hátvakarást. Elrohant a második év is. Az udvarban már kupacba he­vert a perzseléshez szükséges szalma, az üstben zubogott a víz, amikor megérkezett a nagybátyám élesre fent ké­sekkel. Szomorúak voltunk. Szilvesztert feketébbnek lát­tuk, mint azelőtt. Az érzel­mek hullámai azonban nem­csak bennünket értek el. Ami­kor apám vakarni, kezdte Szilveszter hátát s az békésen az oldalára dőlt,' nagybátyám fölemelt kezében megállt a kés. — Ne is haragudjunk — mondta a nagybátyám —, de neki nincs szíve beleszúmi. Az egyik közeli hentesért szalasztottak, de amint meg­látta Szilvesztert, az ő kezé­ből is kipottyant a gyilok. — Nekem arra van szüksé­gem, hogy az állat fölmérge- sítsen. Rúgjon, harapjon — mentegetőzött. — Ne is hara­gudjanak, de egy ilyen szelíd állatot... — szólt, majd vá­laszt sem várva távozott. Közben elforrt a víz, a szal­mát zizegve beborította a megeredt hó, s néhány odase- reglett kutya eloldalgott az ól felé. A Szilveszter ÉLT! Ta­nácstalanok voltunk. Nekünk, a gyerekeknek a szemében is­mét pislákolt egy kis remény­sugár ... A Szilveszter talán még ma is élne, ha egy semmit sem sejtő böllér nem vetődik arra. Durva kezek ragadták meg kedvencemet, és... Ez volt az egyetlen disznó­ölés az életemben, amikor nam ettem meg a bőrkét. Es­te azt is észrevettem, hogy úgy igazán senkinem sem íz­lett a vacsora. Orromat a hi­deg, párás ablaküveghez nyomtam, és a sötét udvart bámultam. A Szilvesztert lát­tam közeledni. Homlokán egy fényes, 36-os szám villogott. Jutási Róbert EMELKEDIK Lé rá tett ügyeletes Este hét óra. Kellemes, telt- karosú, szőke női hang búg a telefonba: »A Kossuth téren fél órája vernek egy lovat. Emberek tömege nézi felhá­borodva. Csináljanak vala­mit!« Mit tehet az ügyeletes riporter? Kiskabátban, lóha­lálában lohol a helyszínre. Se kocsis, se paci. Egy tábl át lát csupán: »Lovas kocsival be­hajtani tilos«. Átvágták az ügyeletest. Ügetés vissza. Ta­lán nem tudják meg a kollé­gák. Szembe jön a főszerkesz­tő. Még csak ez hiányzott. — Mit szaladgálsz ilyen hí degben egy szál zakóban? — Azt hiszem átvágtak — és vacogva eldadogia az ese -tét. A főszerkesztő kuncog (több volt annál, de azt mégsem ír­hatom), és levonja a követ­keztetést : — Jól van, de ha legköze lebb ilyen lesz, vegyél kabá­tot. Ha ráfázol, legalább meg ne fázz! A távolban lovak nyeríte­nek, a csikósok röhögése hal- lik. pattogása éles kacajok­nak. Hiteles forrásból tudom: ismét emel­kedik!' Elismerem, hogy nem szenzá­ciós a hír, hiszen bizonyára mindnyá­jan olvastak vagy halottak róla. Egyébként várható volt. Legföljebb ar­ról lehetett némi vita, hogy milyen nótázva és egymás nyakába borulva diszkréten, később már szilveszter es­téjén elkezdjük. magyar filmek színvonala. Az ügyész szólásra emelkedik, az ítélet jogerőre, de a vér­Ekkor még csak nyomás, a légnyo- emelgetünk. Poha- más, az átlagélet­rat csészét, korsót, kancsót, kelyhet, kupicát. Sűrűn vál­togatva és egyre szaporábban. Ettől mértékű lesz. Egye- viszont a hangula- sek nyolc-tíz száza- tunk emelkedik lékot jósoltak, má­sok alig egy-kettőt, vagy azt, hogy tel­jesen elmarad. Megvallom őszin­tén: én egyetértek vele. Megszoktam és egészen termé­szetesnek tartom. A fejlődéssel ez is együtt jár. Nekünk, magyaroknak kü­lönösen ' ismerős ez a Jogalom. A nagy­világ előtt rövide­sen híresebbek le konyhánkról vagy gyógyfürdőinkről. Külföldi ismerőseim ámulva csóválják a fejüket: — Mi min­dent emelnek ná­latok! — mondják, így igaz. Előbb kor is emelkedik. Bármilyen furcsa, végső soron mindez Ádámnak köszön­hető. Madách mű­vében ugyanis így buzdítja őt az Úr: »■Karod erős — / szíved emelkedett Végtelen a tér, / mely munkára hív.« Az ősatya nekilá­tott. Nem rettent mind magasabbra. Aki nagyon jeles­kedett a vigalom­ban, az reggel felé a gyomrát érzi emelkedni. De éle­tünk bármely terü­letéről hozhatok meg sem a munka- példát. Íme ízelítő- tói, sem a tér vég ül néhány: telenségétől. Mi pe Korszerű lakóte- dig folytatjuk a lepek egész sora; megkezdett munkát, az újszülöttek, a ha nem is mindig gépkocsi- és a te- emelkedett szívvel lektulajdonosok de becsülettel, _______ _ száma; a nyugdíjak, helytállással. Így s zünk emelkedése- a takarékbetétköny- azután biztosak le­inkről, mint ízletes vek, a lottónyere- hetünk abban mények összege; a zsebszámítógépek behozatala, az öt­százforintosok kivi­tele; a külföldre utazók és a külföl­dire utazók száma; a szolgáltatás és a Káröröm A kismalac odamegy a konnektorhoz, rácsodál­kozik, nézegeti, mozgatja az orrát, majd gúnyos hangon megszólal: — Na mi van, öcsi, be­falaztak? Mepkérdezliik 1976-tól — Milyennek találta az idén a Somogyi Néplapot? — Mesebelinek! Hol volt, hol nem volt... — Híve a megye legjobb újságjának? — Van más választásom? — Miért volt büszke a lapra? — Mert takarékoskodott, ötlettel, papírral, színvonal­lal. — Miről olvasott szíve­sen? — Az új rendeletekről. Amikor visszavonták őket. — Az év legjobb fotója? — Traktor a földeken. Az ötszázhuszonnyolcadik. — Mik bosszantották föl a legjobban? — A sajtóhibák. — Olvashatta a helyre- igazításokat ... — Habzsoltam. Annyi volt belőlük. — Milyen helyreigazítást szeretne olvasni? — Amelyikben valaki ki­kéri magának a jogtalan di­cséretet. — Elviselték-e az embe­rek a bírálatot? — Négyszemközt is alig. — Feltünt-e valami a múlt évben? — Az, hogy a szerda is csütörtököt mondott. — Hallott talán »elfekvő« cikkekről? — Mindig fájt aSZÜV-em értük. — Mire hívná föl az ille­tékesek figyelmét? — "Arra, hogy néha a szavaknak is van jelentősé­gük. — Megnyugtatta valami olvasás közben? — Leginkább az, hogy amiről nem ír az újság, az nincs is. — Mit szeretne jövőre? — Több papírt. A begyúj­táshoz. — És még? — Sok kis színes írást a »nagy szürkék« helyett. — Ajánlata? — Ti’tsák be a fogalma­zásgátló haszna’atát. — Üzen valamit az olva­sóknak? — Azt, hogy az újságíró is ember. A kralcár Is pénz! Halló, szerkesztőség? Miért! írják azt, hogy az emberek nem tudnak takarékoskodni?. Ez tévedés. Egy forintért akár goly 'zápor elé állnak, a kar­tácstűz sem riasztja vissza őket. Tudja, aki a kicsit nem becsüli... kiváltképp így új­év táján, amikor mindenki mindenkit üdvözölne. Csak tudom, én postázom ugyanis a vákalat leveleit. Jön pél­dául Paragrafus úr, az aljo- gász, s hanyag eleganciával odadob három levelet az asz­talomra. Másolat persze almás, a cí­mek is, már félre ne tessék VÉLEMÉNY hogy életszínvona­lún k is fokozatosan emelkedik. Nem kétséges: igaza lesz külföldi ismerő­sömnek. Nálunk minden emelkedik. Lendval József érteni a kotnyetesséeemet! Az egyik a vörös Pirikének szól, annak a balatoni presszótün- démek, a másik a jónevű nő­gyógyásznak, a harmadik meg a szomszéd iskola igazgatónő­jének. Nem kell nekem a Kán­tor, olyan az én szimatom, hogy szél ellenében is megér­zem — még ha a sánta Zsu­zsának, a büfésnek akkor hozták is a káposztás rétest —, hogy maszek levélről van szó. S ugye akkor Paragrafus fizessen a saját angol szövet zsebeoskéjéből. Nem! ö erről hallani sem akar, megy pa­naszra. Először a főkönyvelő '■svik fullajtára szól le, ugyan Mancika, hát ne vacakoljon, aztán az igazgató titkárnője, hogy ne lépjem túl a hatás­körömet., különben sem enyém az a pénz, hogy ennyire a fo­gamhoz verjem. A tervosz­tályvezető így dörög: hátha fontos áUamügy, rá akar sóz­ni a kórházra egy kohómű- légtisztítót. A főmérnök tit­kárnője még pityereg is. Any- nyit igazán megérdemel, ami­kor ő tartja el a béna édes­anyját. öt napig harminchárom ve­zető és beosztott ostromolt, még az ENSZ-szel is megfe­nyegettek. Hát mit tehettem, belenyúl fáim a salát zsebem­be. s kifizettem a bélyeg árát. Másnap az igazgató titkárnő­je megsimogatott, s azt mond­ta: ugye Mancika, nem ment csődbe a vállalat. Hát kérem, én ezért telefo­náltam csak. Ugye. hogv tud­nak az emberek takarékos­kodni — amikor a saját zse- i bükről van szó. SomogyiNéplap m

Next

/
Thumbnails
Contents