Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-31 / 309. szám
(Ki) forgatókönyv Ajánlat a Magyar Televízió reklámműsorához 1977-re pályadíjra (ön) jelölt mű Szín: rózsaszín fogyasztói társadalom (most nem szidjuk). Szereplők: Kömyezetvédett erdőrész (tenor). Potok (lírai tenor, a stílszerűség kedvéért Pajó hasonlat! Ilyet én is kitalálok. (Egy ideig gondokba merül, majd kivágja) Igyál sört, a sör folyékony kenyér! Igyál tejet, a tej folyékony tehén! Hatás: Másnap mindenki rohan Capor ált venni. A reklámszerkesztők meg tötakYkálmán hangjából mon- rik a fejüket hogy miért nem tirozva). Az út pora (lírai kappan). Capor ál (nem igazi, mert nincs belőle behozatal, szükség esetén igazi kaporral helyettesíthető; hangneme: minősíthetetlen). Történik: Móricka képzeletében. Az út pora: csörgedez. Patak: kavarog (mindez az elcsúszott szinkron miatt van, a néző majd képzeletben fölcseréli) Környezetvédett; Köhh, köhh... Capor ál: (minősíthetetlenül) Füstölgők, föstülgök, jól ide büdösítek, bödüsítek. Az út pora: Szégyellem magam. Én ilyet nem tudok. Hiába kavargók. Patak: Csörge, bugy-bugy. (Szerepe még nem fontos, egyelőre csak az idilli hangulat kedvéért van a rózsaszínen.) Kömyezetvédett: Klhi, kö- hi, köhö, krák, krák. (Elsárgul, elkékül, csak zölden nem virul. Színes tévén az köny- nyen megy, mert amúgy sem lehet jól beállítani.) Capor ál: (gonosz örömmel) Hahahaha. Siker. Van itt bűz. Az út pora: (ő is besárgul, az irigységtől) Lepipált a dög. Fatak: Ne ijedezzen. A síkon a távolban jő egy szuper. Az út pora: Miféle szuper? (A bizakodástól vissza- szürkéssárgul) Patak: Fiit. Capor ál: Jaj, menekülök! (Elmenekül) Kömyezetvédett: (ámuldozva) Megzöldülök! Megjelenik egy felirat: Öv- juk a tüdőnket. Óvjuk az erdőt, a föld tüdejét Környezetvédett: Jaj, de a Superfilt a sláger. Amikor már egészen összetörték, megjelenik előttük a bádogember és közli: nemcsak, hanem, is. Ettől azután a homlokukra csapnak, és nekiállnak újabb reklámot csinálni. És alakul a csábító figura. 2öld, nyálkás bőre van, kancsal, piros szeme, hiányos fogsora. A nézők rögtön odarohannak az örömtől. k p S*/LVEJ<ZTERI 7URMI* Kabalám 36 Pélnőttsarba számításom első jeleként szüleim hozzájárulásukat adták a szilveszteri műsor megtekintéséhez. Nem a televízióban, mert az akkor még nem létezett, hanem a helyi vendéglő nagytermében, ahol az est fénypontját számomra nem az alkalmi »művészek« százszor is elcsépelt poénjei jelentették, hanem a hagyományos malacsorsolás. A tambolaszámot ón választhattam ki, nevezetesen a 36-ost, amely ettől kezdve a kabalám. így írunk mi Művészportré És itt áll előttünk a nagy művész. Pontosabban: ül. Van ebben a sajátos pózban valami nagyvonalúsággal kevert kisszerűség. Bár az utóbbit aligha merném leírni, ha nem látnám itt-ott előivillanó, biztató tekintetét, bátorító, bár szunyókálásra emlékeztető pislogását. Rajta hát, elő a kérdésekkel! — Te jó ég! Otthon maradt a cetlim. Most miről érdeklődjem? Mindegy, vágjunk a közepébe! — Kedves Mester. Ügy hallottuk mi, zenerajongók, hogy szeret koncertezni. Igaz ez? Mélyen lehunyt pillái alatt feszítő gondolatok kavarognak. Izgatottan lesem ajka mozdulását. Hosszú másodpercek telnek el. Végre megszólal: — Ebből élek. Toliam nyílsebesen szántja a jegyzetfüzet lapjait, —élek. Igen. Arra gondolok, ha ezt az olvasók megtudják! Azt hiszem, ilyen kimerítő és merészen modem választ még egyetlen riporternek sem adott. Vagy nem is merték föltenni neki? Lássuk a következőt. De mi is legyen az? Megvan! — A szerszámáról, ha hallhatnánk. Arcizma sem rebben e lényegbevágó kérdés hallatán. Vajon miért? Mások is kérdezték már tőle? Az lehetetlen, én eredeti hangú interjú készítésére kaptam megbízatást. Szívdobogva lesem a választ. Szemöldöke hirtelen megrándul, arcvonásai furcsa grimaszba torzulnak. Nagyot tüsszent. — Pardon, hölgyem — hajol meg könnyedén. — Egészségére — mondom én, és odalépek a gázkonvertorhoz. Szerelem mindhalálig. — Mit is kérdezett? Ja, a szerszámom. Igen, hát azt mindig magammal viszem a koncertekre. Szükség van rá. Nélküle nem vagyok igazi művész. — És hogyan fogja meg? — Két kézzel és egyedül. — És így játszik vele! Kolosszális ! (Ha ezt a szerkesztők elolvassák! Még szerencse, hogy nem értenek a zenéhez.) — Az. — Ma este is ebben a felfogásban adja elő a műsor- számait? — Természetesen. De már megyek is, mert közeleg a fellépés ideje. Ügy tudom, minden a szerint történt, ahogyan elmondta. Sajnos nem hallhattam, mert a srác egyedül volt otthon, sietnem kellett rendbe rakni. A férjem ugyanis egy hete elment pecázni, és még nem "jött vissza. Remélem azonban, hogy a művész portréjának megrajzolásával így is hozzájárulhattam e zenei műfaj megszerettetéséhez. A coca fekete volt, mint az éj, és fázós szegénykém, amit rögtön észrevettem, mert igyekezett a nóziját a hónom alá fúrni. Egy tizenkét találatos totószelvény sem tehet valakit diadalittasabbá, mint a malac engem. Végigvonultam vele a termen, majd az első szülői felszólításra duzzogás nélkül masíroztam új társammal hazafelé. Szilveszternek — mert rögtön erre a névre kereszteltük — a családi tanács eredetileg rövid életet szabott. Én is a tepsibe álmodtam. Valameny- nyien figyelmen kívül hagytuk, hogy Szilveszter «-mindent él fog követni« azért, hogy mentse az irháját. Mindenkihez bizalommal közeledett, és hálásan visított, ha a hátát vakartuk. Néhány nap alatt összebarátkoztunk. Szilveszter tejet ivott és kalácsot evett; titokban még az újévi tortát is megosztottam vele. Öcsémmel közösen döntöttünk: a Szilveszternek élnie kell! És »hősünk« megérezte rokonszenvünket; hűséges, ragaszkodása a kutyáéval vete- kedett. A »Szilvi« akkor nem lett áldozat. Egy évet kapott. Békésen növögetett, és fajtájától eltérő bánásmódban részesült. Szabadon járt-kelt az udvarban, jól kijött a tyúkokkal, csak a kakassal akadt néha nézeteltérése. A macska a hátára telepedett, Morzsi kutyánk pedig egy tálból »cse- resznyézett« vele. Gyorsan eltelt az év, s már a súlyát taksálgattuk, amikor váratlanul újabb óv haladékról értesültem. Együtt örültem a Szilveszterrel, amely ezután boldogságában kétszer annyit evett, mint korábban. Békésen odakocogott hozzánk, és hangos röfögéssel adtatudtunkra, hogy várja az elmaradhatatlan hátvakarást. Elrohant a második év is. Az udvarban már kupacba hevert a perzseléshez szükséges szalma, az üstben zubogott a víz, amikor megérkezett a nagybátyám élesre fent késekkel. Szomorúak voltunk. Szilvesztert feketébbnek láttuk, mint azelőtt. Az érzelmek hullámai azonban nemcsak bennünket értek el. Amikor apám vakarni, kezdte Szilveszter hátát s az békésen az oldalára dőlt,' nagybátyám fölemelt kezében megállt a kés. — Ne is haragudjunk — mondta a nagybátyám —, de neki nincs szíve beleszúmi. Az egyik közeli hentesért szalasztottak, de amint meglátta Szilvesztert, az ő kezéből is kipottyant a gyilok. — Nekem arra van szükségem, hogy az állat fölmérge- sítsen. Rúgjon, harapjon — mentegetőzött. — Ne is haragudjanak, de egy ilyen szelíd állatot... — szólt, majd választ sem várva távozott. Közben elforrt a víz, a szalmát zizegve beborította a megeredt hó, s néhány odase- reglett kutya eloldalgott az ól felé. A Szilveszter ÉLT! Tanácstalanok voltunk. Nekünk, a gyerekeknek a szemében ismét pislákolt egy kis reménysugár ... A Szilveszter talán még ma is élne, ha egy semmit sem sejtő böllér nem vetődik arra. Durva kezek ragadták meg kedvencemet, és... Ez volt az egyetlen disznóölés az életemben, amikor nam ettem meg a bőrkét. Este azt is észrevettem, hogy úgy igazán senkinem sem ízlett a vacsora. Orromat a hideg, párás ablaküveghez nyomtam, és a sötét udvart bámultam. A Szilvesztert láttam közeledni. Homlokán egy fényes, 36-os szám villogott. Jutási Róbert EMELKEDIK Lé rá tett ügyeletes Este hét óra. Kellemes, telt- karosú, szőke női hang búg a telefonba: »A Kossuth téren fél órája vernek egy lovat. Emberek tömege nézi felháborodva. Csináljanak valamit!« Mit tehet az ügyeletes riporter? Kiskabátban, lóhalálában lohol a helyszínre. Se kocsis, se paci. Egy tábl át lát csupán: »Lovas kocsival behajtani tilos«. Átvágták az ügyeletest. Ügetés vissza. Talán nem tudják meg a kollégák. Szembe jön a főszerkesztő. Még csak ez hiányzott. — Mit szaladgálsz ilyen hí degben egy szál zakóban? — Azt hiszem átvágtak — és vacogva eldadogia az ese -tét. A főszerkesztő kuncog (több volt annál, de azt mégsem írhatom), és levonja a következtetést : — Jól van, de ha legköze lebb ilyen lesz, vegyél kabátot. Ha ráfázol, legalább meg ne fázz! A távolban lovak nyerítenek, a csikósok röhögése hal- lik. pattogása éles kacajoknak. Hiteles forrásból tudom: ismét emelkedik!' Elismerem, hogy nem szenzációs a hír, hiszen bizonyára mindnyájan olvastak vagy halottak róla. Egyébként várható volt. Legföljebb arról lehetett némi vita, hogy milyen nótázva és egymás nyakába borulva diszkréten, később már szilveszter estéjén elkezdjük. magyar filmek színvonala. Az ügyész szólásra emelkedik, az ítélet jogerőre, de a vérEkkor még csak nyomás, a légnyo- emelgetünk. Poha- más, az átlagéletrat csészét, korsót, kancsót, kelyhet, kupicát. Sűrűn váltogatva és egyre szaporábban. Ettől mértékű lesz. Egye- viszont a hangula- sek nyolc-tíz száza- tunk emelkedik lékot jósoltak, mások alig egy-kettőt, vagy azt, hogy teljesen elmarad. Megvallom őszintén: én egyetértek vele. Megszoktam és egészen természetesnek tartom. A fejlődéssel ez is együtt jár. Nekünk, magyaroknak különösen ' ismerős ez a Jogalom. A nagyvilág előtt rövidesen híresebbek le konyhánkról vagy gyógyfürdőinkről. Külföldi ismerőseim ámulva csóválják a fejüket: — Mi mindent emelnek nálatok! — mondják, így igaz. Előbb kor is emelkedik. Bármilyen furcsa, végső soron mindez Ádámnak köszönhető. Madách művében ugyanis így buzdítja őt az Úr: »■Karod erős — / szíved emelkedett Végtelen a tér, / mely munkára hív.« Az ősatya nekilátott. Nem rettent mind magasabbra. Aki nagyon jeleskedett a vigalomban, az reggel felé a gyomrát érzi emelkedni. De életünk bármely területéről hozhatok meg sem a munka- példát. Íme ízelítő- tói, sem a tér vég ül néhány: telenségétől. Mi pe Korszerű lakóte- dig folytatjuk a lepek egész sora; megkezdett munkát, az újszülöttek, a ha nem is mindig gépkocsi- és a te- emelkedett szívvel lektulajdonosok de becsülettel, _______ _ száma; a nyugdíjak, helytállással. Így s zünk emelkedése- a takarékbetétköny- azután biztosak leinkről, mint ízletes vek, a lottónyere- hetünk abban mények összege; a zsebszámítógépek behozatala, az ötszázforintosok kivitele; a külföldre utazók és a külföldire utazók száma; a szolgáltatás és a Káröröm A kismalac odamegy a konnektorhoz, rácsodálkozik, nézegeti, mozgatja az orrát, majd gúnyos hangon megszólal: — Na mi van, öcsi, befalaztak? Mepkérdezliik 1976-tól — Milyennek találta az idén a Somogyi Néplapot? — Mesebelinek! Hol volt, hol nem volt... — Híve a megye legjobb újságjának? — Van más választásom? — Miért volt büszke a lapra? — Mert takarékoskodott, ötlettel, papírral, színvonallal. — Miről olvasott szívesen? — Az új rendeletekről. Amikor visszavonták őket. — Az év legjobb fotója? — Traktor a földeken. Az ötszázhuszonnyolcadik. — Mik bosszantották föl a legjobban? — A sajtóhibák. — Olvashatta a helyre- igazításokat ... — Habzsoltam. Annyi volt belőlük. — Milyen helyreigazítást szeretne olvasni? — Amelyikben valaki kikéri magának a jogtalan dicséretet. — Elviselték-e az emberek a bírálatot? — Négyszemközt is alig. — Feltünt-e valami a múlt évben? — Az, hogy a szerda is csütörtököt mondott. — Hallott talán »elfekvő« cikkekről? — Mindig fájt aSZÜV-em értük. — Mire hívná föl az illetékesek figyelmét? — "Arra, hogy néha a szavaknak is van jelentőségük. — Megnyugtatta valami olvasás közben? — Leginkább az, hogy amiről nem ír az újság, az nincs is. — Mit szeretne jövőre? — Több papírt. A begyújtáshoz. — És még? — Sok kis színes írást a »nagy szürkék« helyett. — Ajánlata? — Ti’tsák be a fogalmazásgátló haszna’atát. — Üzen valamit az olvasóknak? — Azt, hogy az újságíró is ember. A kralcár Is pénz! Halló, szerkesztőség? Miért! írják azt, hogy az emberek nem tudnak takarékoskodni?. Ez tévedés. Egy forintért akár goly 'zápor elé állnak, a kartácstűz sem riasztja vissza őket. Tudja, aki a kicsit nem becsüli... kiváltképp így újév táján, amikor mindenki mindenkit üdvözölne. Csak tudom, én postázom ugyanis a vákalat leveleit. Jön például Paragrafus úr, az aljo- gász, s hanyag eleganciával odadob három levelet az asztalomra. Másolat persze almás, a címek is, már félre ne tessék VÉLEMÉNY hogy életszínvonalún k is fokozatosan emelkedik. Nem kétséges: igaza lesz külföldi ismerősömnek. Nálunk minden emelkedik. Lendval József érteni a kotnyetesséeemet! Az egyik a vörös Pirikének szól, annak a balatoni presszótün- démek, a másik a jónevű nőgyógyásznak, a harmadik meg a szomszéd iskola igazgatónőjének. Nem kell nekem a Kántor, olyan az én szimatom, hogy szél ellenében is megérzem — még ha a sánta Zsuzsának, a büfésnek akkor hozták is a káposztás rétest —, hogy maszek levélről van szó. S ugye akkor Paragrafus fizessen a saját angol szövet zsebeoskéjéből. Nem! ö erről hallani sem akar, megy panaszra. Először a főkönyvelő '■svik fullajtára szól le, ugyan Mancika, hát ne vacakoljon, aztán az igazgató titkárnője, hogy ne lépjem túl a hatáskörömet., különben sem enyém az a pénz, hogy ennyire a fogamhoz verjem. A tervosztályvezető így dörög: hátha fontos áUamügy, rá akar sózni a kórházra egy kohómű- légtisztítót. A főmérnök titkárnője még pityereg is. Any- nyit igazán megérdemel, amikor ő tartja el a béna édesanyját. öt napig harminchárom vezető és beosztott ostromolt, még az ENSZ-szel is megfenyegettek. Hát mit tehettem, belenyúl fáim a salát zsebembe. s kifizettem a bélyeg árát. Másnap az igazgató titkárnője megsimogatott, s azt mondta: ugye Mancika, nem ment csődbe a vállalat. Hát kérem, én ezért telefonáltam csak. Ugye. hogv tudnak az emberek takarékoskodni — amikor a saját zse- i bükről van szó. SomogyiNéplap m
