Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-31 / 309. szám
Boltok neonfény nélkOI Legyen máskor is szerencsénk! »•Tessék parancsolni! Adhatok még valamit? Most kaptuk, príma minőség... Hogy tetszik lenni, Kovács bácsi? — Ez az idő kikészít. Fáj a torkom. — Tessék venni egy kis kefekúrát! — Hát az meg milyen? — Addig kell inni a foralt bort, míg egy szál szőrt kefének nem lát.-« Az idős ember nevet. Az eladó közben leszámolja a pultra a visszajáró aprót. — Legyen máskor is szerencsénk! — mondja, és már fordul is a következő vevő felé... Szerény választék, »békebeli« udvariasság. Kis bolt: alig 25—30 négyzetméter. Az ajtó fölött nem csalogat neonreklám, sőt a régi, festett üvegtábla is alig olvadható már. Nincs fényes kirakat, a polcokon nincsenek különleges ínyencségek 6em. Valami mégis vonzza az embereket a kis boltba. A Lenin utca végén van a MÉK 419-es húsboltja. A bolt «személyzete« egyetlen ember, Felvégi Ferenc. — Itt a vevő válogathat, és az áru mellé mindig kap egykét jó szót. Igaz, ismerem valamennyi vevőmet. Ha udvarias vagyok, »megnyerem« a vásárlót, és legközelebb isidé jön. Nő a forgalmam, és ebben érdekelt vagyok. A nagy boltokban az eladó csak egy a sok közül. Talán úgy érzi, akár udvarias, akár nem, az meg sem látszik a milliós forgalomban. Kevesebb idő is jut egy-egy vevőre. Mindez azonban csak részben igaz. A vérbeli kereskedő mindenütt udvarias. Az önbecsüléshez van szüksége az érzésre: szeretnek a vevőim. — A nagy boltok árnyékában van-e még jelentősége egy ilyen kis üzletnek? — Igen. Ezt jól lemérhetem a forgalom alakulásán. Ha például szombat délelőtt bejön két-három ismeretlen vevő, már tudom, hogy a Zse- licben elfogyott a hús. Ilyenkor még néhány perc, és egy tűt sem lehet leejteni a boltban. Egy sarokkal arrább, a 48-as ifjúság útjának végén lakószoba nagyságú önkiszolgáló bolt várja a vásárlókat. Az egyik eladó, Péczi Mihály- né, 21 éve kereskedő. — Részben könnyebb a dolgunk, mint a nagy boltok eladóinak. Nem mintha itt kevesebb vevőt kellene kiszolgálni. Inkább azért, mert mindenkit ismerünk. A boltnak körülbelül 600 állandó vevője van. »Idegen« csak ritkán téved be. — Vásárlóként bizonyára gyakran megfordul a nagyobb üzletekben... — Igen, mert ott gazdagabb a választék. Viszont csak elvétve hallani, hogy »tessék parancsolni«. Leginkább az bosszant, mikor némelyik eladó a »mivel szolgálhatok még?«, vagy a »mit adhatok még?« helyett így kérdez: »Mást?«. Persze az üzletvezetők a nagy boltokban is jó kereskedők; nekik kéne többet tenniük azért, hogy a fiatalok is megértsék: az eladó van a vevőért. — Hogyan látja boltjuk jövőjét? — Néhány év múlva ez a kis bolt végleg bezár. Jó érzés, hogy lesznek, akiknek majd hiányzik. A helyén alighanem gyönyörű, nagy ABC épül, amelyben mindent egy helyen megkap a vevő. Egyetlen olyan »hiánycikk« lesz, ami nálunk még megtalálható: ez a családias hangulat, a közvetlenség vevő és eladó között. Tizenhatodik éve a Gábor Andor téri kis zöldségbolt eladója Szamosi Jánosné. — A környéken mindenkiA földi Beszélgetés közben valahogy kicsúszik a számon a szülőfalum neve. — Hát maga is? — néz rám csodálkozva Vikidár József marós, a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat szakmunkása. — Talán ismerős arrafelé? — Söbori születésű vagyok — hunyorít jelentőségteljesen, és barna ujjai közé fog egy olajfoltos cigarettát. — Nocsak! Ez aztán a véletlen — örvendek, majd Sob- ri Jóskát említem, aki a hagyomány szerint Vikidár József szülőfalujában látta meg a napvilágot. — Nem tudom elhinni — ingatja a fejét. — Nem olyan betyáros fajta az a nép... Józanságáról, szorgalmáról, jó gazda természetéről híres ... Győr következik. Ott járt iskolába. A vagongyárban tanulta a szakmát. — A mesterem még dolgozik. Nemrég látogattam meg... Az egykori karmelita rend- ház testes barokképület. Az ipari tanulók diákotthona volt az ötvenes évek elején. Ha reggelente kilépett a kapuján, Kisfaludy Károly üdvözölte széles, ölelő mozdulattal. — <5 is győri diák volt — mondja. — Rossz diák. Mégis a város legszebb terén van most a szobra. — Egy ideig hallgat. — Volt ott egy igen öreg fa — mondja azután. — Hol? — A kollégiumunk udvarán. — Ha jól emlékszem, platán — mondom. — Lehet. I A szokványos kérdés: »Hogy került a Balaton vidékére?«. A történet is szokványos. Katona volt Székesfehérváron, ott megismerkedett egy lánynyal, aki tősgyökeres balatonend rédi. — Nemrég otthon voltam Soboron, a szüleim aranylakodalmán — mondja. — Mind a hét testvér hazajött ünnepelni, és mindenki hozta a maga háza népét. Huszonkét unoka és két dédunoka köszöntötte az öregeket. A hét testvér közül hatan elkerültünk a faluból. Otthon csak András öcsém lakik, ő lépett nek csak Gabi vagyok. Az emberek bejönnek, aztán miközben válogatnak, elmesélik gondjukat-bajukat. Sokszor már előre tudom a történetet, mégis meglepődöm, sajnálkozom, vagy hely-eslek. Szeretem, ha jó érzéssel mennek ki az üzletből. Hogy mikor járt itt »idegen?« Nem is tudnám megmondani... A Kossuth Lajos utcában, nem messze a Május 1. utca üzletsorának forgatagától kis fűszerbolt húzódik meg. Az üzletvezető Reinisch Tibomé. — Az utolsó tíz évben megháromszorozódott a forgalmunk, pedig időközben egymás után adták át a nagy boltokat a főutcán. Mégis van olyan törzsvevőnk, aki a Ka- linyin városrészből is ide jár. Idős emberek mondják, hogy nem tudnak eligazodni az ABC polcainak rengetegében. Itt pedig elég, ha átadják a kis emlékeztető Cédulát, és mi szatyorba rakva adjuk a kézbe. Az emberek azt is szeretik, ha az eladó »kitalálja«, mit kell még vennie, vagy ha főzési tanácsot is ad. Ez a kis bolt titka. Sikeres első év Fokozatos fejlesztés a láisodi Zöld Mező Isz-ben apám nyomdokába. Gazdálkodó tsz-tag, akinek mindene a föld és az állat. Szép volt az ünneplés, szép a szülőföld. De én már valahogy másként érzek iránta, mint András. Ami az öcsémnek ez az új Sobor, az nekem Siófok és BaLaton- endréd. Én már itt vagyok honos. Mindenekelőtt ennél a vállalatnál, és abban a műhelyben, ahol dolgozom. 1961. július másodikén jöttem a »céghez«, azt mondom, engem innen már elkergetni sem lehetne. Szeretem a munkámat, a brigádomat, tizenkét éve a műhelyemben dolgozók szakszervezeti bizalmija vagyok, s úgy ismerem a munkatársaimat, mint a testvéreimet. Endréden házam van, és egy kjs szőlőm. Tartok néhány állatot is, disznóit, baromfit. A keresetemmel elégedett vagyok, a múlt hónapban például hatezer forintot adtam haza. Az asszony az áfésznél dolgozik, ő is Siófokon. Három lányunk van. A legidősebb már férjnél, a két kisebbik még tanul. A marcali közgazdasági szakközép- iskolába járnak, és kollégisták. Most itthon vakációznak, és fényes a ház a jókedvüktől... — Unoka? — Éppen mondani akarom. Tizhónapos, Zoltán a neve. József lenne, ha csak én viselném ezt a nevet, de a vöm is József. így aztán Zoltán lett. Az óév öröme... — Mit vár az újtól? Cigarettára gyújt. Nézi a deres udvart, az impozáns szerelőcsarnokot. — Jó egészséget, békét. A többi az én dolgom... Negyvennégy éves. Kemény, csontos arca és hatalmas keze van. Búcsúzunk. Indul visz- sza a műhelybe, tenyere a kilincsen. — Mondja — fordul vissza a küszöbön —, az a fa biztos, hogy platán? — Melyik fa? — Tudja. A karmelitaház udvarán. — Nem biztos — mondom. — Nekem úgv rémlik, gesztenye — ráncolja a homlokát. Sxapudi András Kaposváron 240 üzlet működik. Ezeknek csaknem kétharmada ilyen kis alapterületű, egy-tkét eladóval dolgozó bolt. A város lakóinak fele ezekben szerzi be a szükséges árucikkeket. Mindezt Schul- teisz Máriától, a városi tanács kereskedelmi főelőadójától tudom, ö jobban szereti a nagy önkiszolgáló áruházakat. — A nagy boltokban sokszor olyat is megveszek, amit nem is akartam. Szinte naponta új termékeket ismerek meg. Ezek az üzletek szebbek, korszerűbbek. Az áru kínálja önmagát. — És a kis boltok? — Ma még fontos szerepük van a város ellátásában. Idővel persze csökken a számuk, és a megmaradóknak is csak kisegítő feladat jut. — A kis boltok' levegőjének átmentésére nincs remény? — Ez sok embernek érthetően hiányozni fog. Sok ezer embert sokezerféle áruval ellátni csak a nagy üzletek lesznek képesek. A korszerű áruházak hangulata, vagy az ott dolgozó kereskedők munkája nemrosz- szabb. Legalább is nem szabadna annak lennie. Egyszerűen más. Igaz, ezt a mást nehéz megszokni... Bíró Ferenc Kiss László Májusban fogadta el a közgyűlés a lábodi Zöld Mező Termelőszövetkezet V. ötéves tervét. Olyan célokat határoztak meg, melyek megalapozzák a következő időszak jó eredményeit is. Az 5300 hektár összterületű tsz Lábodon kívül Nagykorpád és Rinya- besenyő határában gazdálkodik. Meghatározó az üzemben a növénytermesztés, az állat- tenyésztés és az erdőgazdálkodás. A Zöld Mező kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz. Az összterület átlagos 9,3 és a szántó 13 aránykoronája természetesen befolyásolja az eredményeket. Jelentős a vadak által kozott kár. (Ennek becsült értéke az idén meghaladta a 700 ezer forintot.) Kiss László elnökkel, Balogh János fő- agronómussal és Werkmann Ádám főkönyvelővel arról beszélgettünk: i* hogyan zárja a gazdaság az V. ötéves terv első évét, mi valósult meg az időarányos előirányzatokból; s milyen kilátásaik vannak a folytatásban. — A növénytermesztésben f a talajadottságainkhoz kell igazodnunk. így a kalászosok — főként a búza —, a kukorica, a burgonya és a dohány a főbb árunövényeink, a terület további részén az állatállománynak termelünk szálas takarmányt és pillangóst. Az utóbbi a homokon is »helytálló« szarvaskerep. Amikor az V. ötéves terv irányszámait összeállítottuk, az előző tervidőszak eredményeit és üzemünk lehetőségeit vettük figyelembe. Búzából 25,8-ról 34-re, kukoricából 31,7-ről 44,6-ra, burgonyából 137,5-ről 210-re, dohányból pedig 13 mázsáról 15 mázsára növeljük a hektáronkénti átlagtermést. Mindehhez persze számításba vettük, milyen anyagi alapot biztosíthatunk a megvalósításhoz. A biztonsági alap állandó növelése a cél. A hozamnövelést szolgálja, hogy 600-600 hektár kukoricával és búzával s ettől az évtől a burgonyával is ipar- szerű termelési rendszerben veszünk részt. Az idén bővül* a szárítógépkapacitásunk, ú; dohánypajtát építünk öt hek tár termésének a befogadására. A műtrágya-felhasználás — hatóanyagban számolva — mintegy 20 százalékkal nő, a növényvédő szerek vásárlására pedig 50 százalékkal többet fordítunk. A gépparknál a fejlesztésre, illetve pótlásra 16,4 millió forintot költünk öt év alatt. Végső soron a növénytermesztés 24,3 milliós beruházást kap a tervidőszakban, s o múlt év végi 19,5 millió helyett 1980-ban 24,5 milliós bevételt várunk ettől az ágazattól. I Az álattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés és Balogh János -hizlalás, a sertéstenyésztés és -hizlalás, azután a juhá- J összességében szat a meghatározó. A tehenészetben az előző ötéves tervidőszakban 133-ról 234-re emelkedett a létszám: ekkor került sor a negativizálásra; 250 férőhelyes telep épült, s a tehenenkénti tejtermelés 2000 literről 2200 literre emelkedett. Ma már 2300 liter fölött vagyunk. 1980-ra 300-as tehenészetünk lesz, a tejtermelésben pedig 3000 liter a cél. Minimális befektetéssel régi épületet alakítunk át az állatok elhelyezésére. Minden föltétel adott ahhoz, hogy terveinkben ne csalódjunk. A fajtaátalakító keresztezés eredményeként az idén már mintegy száz borjú látott napvilágot, s g minőségi javulás egyik fontos előfelté- WerkmannAdám telét ebben a munkában látjuk. A sertéseknél az 1975. évi 178-ról a tervidőszak végére 230-ra nő a kocalétszám, a hízóértékesítésben pedig 37 százalékos előrelépést tervezünk. Ennek az ágazatnak a fejlesztésére összesen 3 millió forintot fordítunk. A juhászainál az anyaállomány 1600-ról 1900-ra emelkedik, s 2,3 millióért ezer új férőhelyet létesít’"' nk. Az . állattenyésztési ágazat beruházásaira több mint 6 milliót költünk, ugyanakkor az árbevétel a tervidőszak alatt 14,3 millióról 20.5 millióra nő. Gazdaságunk 47,6 milliót szán fejlesztésre ebben az öt évben, s ha a hozamok kedvezően alakulnak, ehhez nem kell hitelt igénybe vennünk. Elégedettek vagyunk az idei időarányos tervteljesítésekkel. A nyári szárazság után a búza, a burgonya, a dohány is többet adott a tervezettnél, s a kukoricánál is csak a vadkár miatt nem valósult meg az előirányzat. (420 ezer forint értékű vadkárt becsültek ebben a növényben.) A növénytermesztés a tervezett 20,8 millió helyett 22,6, az állattenyésztés pedig 13,6 millió helyett 15 milliós bevételt adott az idén. Minden fejlesztési célunk megvalósult. Megtudtuk, hogy a szövetkezetben nincs olyan vezetőségi ülés, amelyen ne vizsgálnák az ötéves tervidőszak időarányos teljesítését, s rugalmasan intézkedneki ha valahol lemaradás mutatkozik. A két szocialista brigádot rendszeresen tájékoztatják arról: hol tartanak a feladatok megoldásával. Most a jövő évi tervek, készülnek. A Zöld Mezőben bíznak abban. hogy 1977-ben is jó esztendőt zárhatnak. H. F. Kilenc üzem agráripari egyesülést hozott léire Kalocsán csütörtökön ünnepélyes keretek között adták át a vidék híres fűszerpaprika-termelői által alakított első Bács-Kiskun megyei Agráripari Egyesülés működési okmányát. Kilenc ipari és mezőgazdasági üzem hozta létre. Együttesen 27 000 hektár területen a szántóföldi és a kertészeti termelés hatékonyságának növelésére, elsősorban a fűszerpaprika és az egyéb zöldségfélék belterjesítésére törekszik. A tervek szerint 1980-ig ötven százalékkal növelik az öntözéses zöldségtermő területüket, s közvetlen áruszállításra rendezkednek be. Mivel területük zöme — 30 kilométeres körzetben — a Duna mentén húzódik, élnek, a vízszállítás lehetőségével, ugyanakkor szárnyutakkal csatlakoztatnak a főútvonalakhoz. juhászataink jövője A köznyelvben, a szakmai körökben sokáig csak negatív jelzők »tapadtak« a juhtenyésztéshez: mostoha ágazat; juhász hiányában mit lehet várni; nincs pénz benne — és lehetne tovább sorolni. A megnyilatkozások mögött az a tény húzódott, hogy a gvap- júár csökkenésének hatására megyénkben a negyedik ötéves terv idején a juhállomány létszáma nem fejlődött. Az ellentmondás pedig egyre feszítőbbé vált, mert a juhtenyésztéshez a megye adottságai jók, nem beszélve arról, hogy fontos ágazata lehetne ez a nálunk nagy hányadot képviselő kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemeknek. A múltról, a gondokról hosszan lehetne beszélni, de mindezek után érdemesebb arról szólni, hogy 1976 fordulatot hozott ebben az állattenyésztési ágazatban. A végrehajtott árintézkedések — melyek befolyásolják a jövedelmezőséget — megváltoztatták az üzemi szemléletet, az ágazat egész megítélését. Néhány tény a kedvezőtlen adottságú tsz-ek ötödik ötéves tervéből: »A juhállomány csaknem háromszorosára emelkedik... a gazdaság jelentős beruházást kíván megA balatonszárszói termelőszövetkezet ezer jerkét vásárolt az ősz folyamán. valósítani (osztopáni Győzelem Tsz). »Igen jelentős a juhállomány fejlesztése, melynek során az anyaállomány több mint 40 százalékkal nő, és száma 1980- ra eléri a négyezret« (puszta- kovácsi Egyesült Erő Tsz). összességében a jelenlegi mintegy negyvenezres anyaállomány a tervidőszak alatt megközelíti a negyvenhatezres létszámot. Körültekintő, minden részletre kiterjedő vizsgálat során fogalmazódott meg ez a cél. Elérésének, végrehajtásának adottak a feltételei. Nyomban hozzá kell azonban tenni, hogy nagyon feszes. nagyon céltudatos munkát igényel ez minden érintettől, a feltételek egész sorát keŰ megteremteni a célkitűzés megvalósítása érdekében. Elsőként említjük azt, hogy megfelelőképpen kell gondoskodni az állomány tartásáról, takarmányozásáról. A gazdaságosság azt kívánja, hogy az anyajuhok takarmányigényének nagyobb részét a legelők, a melléktermékek, a hulladékok hasznosításával fedezzék az üzemek. A hizlalásnál mindenképpen az intenzív módszerek alkalmazására van szükség. Különös gondot igényel a megfelelő tartási körülmények megteremtése. A meglevő férőhelyek nagyobb része elavult, korszerűtlen, az új hodályok építésére, a meglevők rekonstrukciójára van szükség. A beruházásoknál az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a juhászaiban dolgozók szociális ellátásának javítására. (A gondozóhiányban töb- juhtartásban- ' ^,között a m°sto,ha munkakörülmények is közrejátszottak.) A felsorolás csak utal a feladat sokrétűségére. 1976 tapasztalatai pedig jelzik: fordulat következett be a tenyésztési, tartási kedvben. A kiöregedett anyaállomány pótlására, illetve gyarapítására például több mint ötezer te- nyészjerkét vásároltak a szövetkezetek, saját állományuk szaporulatából mintegy hét- nyolcezret tartottak meg to- vább tenyésztés re, és a törlesz- téses akcióban ugyancsak mintegy hétezer került ki az üzemekbe. Amikor juhtenyésztésünk lujik. utalni kell arra, hogy fellendüléséről, jövőjéről szóebben a munkában jelentős szerepet vállalt és végez a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola. Kutatási feladatként kezeli a juhtartás fejlesztését, a kidolgozott tenyésztési rendszereket térítés nélkül bocsátja a megyében a termelőszövetkezetek rendelkezésére, s arra is vállalkozott, hogy a juhászaiban dolgozók megfelelő képzését is megoldja. Sokáig mostoha ágazatnak tartották a juhászaiét. A tervek, a megkezdett munka arról tanúskodik: visszakapja méltó rangját. Vörös Márta
