Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-03 / 286. szám

Juhász András nyomában Gyűjtőúton Somogybán Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem öt néprajz sza­kos hallgatója egy hetet tölt a fonyód—bélatelepi alkotó­házban, ahonnan — régi idők nyomába szegődve — a Bala- ton-vidék folklorisztikai emlé­keinek megismerése és köz­kinccsé tétele céljából gyűjtő- utakat szerveznek a környék­re. Maga a kezdeményezés, melyet a megyei műVelődés- ügyi osztály indított el, az el- 6Ő gyűjtőutak sikerétől vagy félsikerétől függetlenül is szá­mos gondalatot ébreszt. Isme­retes, hogy a néprajzi emlékek kincseslháza Somogy, sokat megőrzött múltjából egészen máig. Ennek kontrasztja: szű­kén állunk néprajzos szakem­berekkel. Beláthatatlan a te­rület, illetve — ellátatlan, így is mondhatjuk. (A téma múlt­jához tartozik, hogy ezelőtt vagy tíz esztendeje a kapos­vári tanítóképzőben eredmé­nyes képzés, illetve gyűjtés folyt, s ennek nemcsak a tu­domány, hanem a pedagógus- képzés,. azok a hallgatók is hasznát vették, akik erre szán­ták szabad idejüket.) Az egyetemre járó fiatalok, akik igényesen készülnek fel hivatásukra, szükségét érzik annak, hogy éljenek a lehető­ségekkel : olyannal például, mint amit megyénk felkínált az öt néprajz szakosnak. Hasz­nát nemcsak az egyén, hanem a közösség élvezi, amennyiben a múlt értékeivel a jelen épí­tőkövei megsokszorozódnak. A fiatalok előtt Magyaror­szág autótérképe. Táska, Osz­lopán, Szentpál neve hangzik el a legtöbbször, ahol kevés gyűjtő indult meg. Páldy Krisztina harmadéves, a tó túlsó partjáról, Balaton- füredrol került a fővárosba. —r Viseletanyagot szeretnék gyűjteni. Különös reményeket fűzök Osztopánhoz. Barabás Jenő tanár instrukciója alapján választottam ezt az települést. Valószínű, hogy élő népvise­lettel már nem találkozunk, ellenben a beszélgetések alap­ján rekonstruálhatók a múlt viseletéi. Az öt fiatal néprajzos együtt vág az útnak. Komplex gyűj­tést végeznek. Kerner Gábor 1970 óta dolgozik a Műemléki Felügyelőségen, amellett vég­zi egyetemi tanulmányait. Ért­hető tehát, hogy mostani gyűj- tőútján elsősorban a népi mű­emlékek felkutatására és föl­mérésére vállalkozik. — Ismeri a nemrégiben megjelent megyei műemlék- jegyzéket? — Sajnos nem jutott el hoz­zánk az egyetemre, pedig sok segítséget nyújthatna. Bernáth László a néphit em­lékeit kutatja. — Ha valahol ennek nyomá­ba szegődhetünk, akkor az Al­földre, Zemplénbe vagy So­mogyba kell utaznunk. Vas János betyárhistóriákat, népdalokat, népzenét gyűjt. — Juhász András betyár elevenen él még az emberek emlékezetében. Osztopánba uta­zom, hogy efelől érdeklődjem. Nem bizonyos, hogy új törté­netek kerülnek a tarsolyom­ba, de ismeretlen variánsok igen. A betyártörténetek min­dig tovább színesednek... Él­nek a faluban olyanok, akiknek az eleik személyesen ismerték a betyárokat, Juhász Adrást, és szívesen beszélnek róluk. Sulykos Ilona Kerner Gábor társa a népi építészeti emlé­kek fölmérésében, ő elsősor­ban a belső, használati tárgyak után kutat. Az évfolyam egy hete kö­zös gyűjtőúton vett részt, öten tovább folytatják a munkát. — Az egyetem milyen se­gítséget nyújt? — Megtéríti a kutatás költ­ségeit. Ennél is jobban örü­lünk annak, hogy a Somogy megyei Tanács segít nekünk. — Van-e más oka, hogy épp a mi megyénkbe jöttek? — Észak-Somogy nem tarto­zik a divatos gyűjtőterületek közé. Itt mindig az idegen- forgalom volt előtérben, illet­ve a gyűjtők nem gondoltak arra, hogy hasznos anyag áll­hat rendelkezésükre. A megyei művelődésügyi osztály munkatársa abban is segítségükre van a fiatalok­nak, hogy rendelkezésükre bo­csátja a megye ismert adat­közlőinek a címét. v Az egy hét után a gyűjtött' anyagot feldolgozzák, illetve a lejegyzett szellemi kincseket és a megtalált tárgyi népraj­zi emlékeket a megye múzeu­mának átadják. Hasznosan szolgálva megyénk mind tel­jesebb megismerését, megis1- mertetését. ________________i_________ÍL^­Gy ilkosság népimádatból Jurij Trifonöv: Türelmetlenség Jó elő-, átlagos fő- és rossz utószezon Több hazai vendég nyaralt a Balatonnál Á szakemberek készítik a balatoni nyár végleges statisz­tikáit. Ezek érdekes képet festenek az Idei idegenforga­lomról. Csupán címszavakban: jó elő-, átlagos fő- és rossz utószezon volt az idén a Ba­latonnál. Látszólag kevesebb nyugati turista érkezett. A leghosszabb ideig az NDK-ból érkező turisták nyaraltak a tó partján. Hogy mi rejtőzik e címszavak mögött, azt dr. Fo­dor Jánostól, a Somogy me­gyei Idegenforgalmi Hivatal igazgatójától tudtuk meg. — Kereskedelmi szálláshe­lyeinken 2 300 000 vendégéj­szakát töltöttek az idén a tu­risták: a nyugati országokból érkezők 230 000-et, a testvéri országok lakói 730 000-et, míg a hazai turisták 1 340 000-et. Az utóbbi öt évben jelentő­sen megnőtt, illetve évről év­re egyenletesen emelkedett a hazai vendégek száma. A kül­földi vendégek közül a ven­dégéjszakák számában az NDK áll az első helyen, majd sorrendben Csehszlovákia, az NSZK, Lengyelország és Ausztria következik. Ez per­sze csalóka, hisz nem az NDK- beli turisták voltak a legtöb­ben, hanem ők töltötték a leghosszabb időt nálunk. — Kimutatásaik szerint csökkent a nyugati turisták száma. — Ez nem így van. Csak a Siotour vendégeiként voltak kevesebben. A nyugatiak igen gyakran magánházaknál keresnek szállást, azt hiszik, olcsóbban nyaralhatnak. így azután nem kerülnek be a statisztikákba: sem a nyaraló­telepeken, sem a kempingek­ben, sem a fizetővendég-szol­gálatnál. Az elmondottakból talán úgy látszik, >hogy nem is volt rossz ez a szezon, pedig nem 1 nagyon dicsekedhetünk vele. Az előszezon forgalmának jó néhány százalékos növekedése annak köszönhető, hogy a vendéglátóhelyek, az üzletek korábban nyitottak, mint ta­valy. A főszezon hasonló volt a korábbihoz, bár némi visz- szaesés azért mutatkozott. Az utószezon korántsem úgy si­került, mint az várható volt. A Siotour igazgatója úgy fo­galmazott: ha a vendéglátó és kereskedelmi vállalatiok to­vábbra is úgy szívükön vise­lik az idegenforgalmi szezont, mint az idén, akkor rövidesen javulásról beszélhetünk. A tárgyilagosság kedvéért nem árt megjegyezni: az időjárás sem kedvezett a nyaraláshoz. A Somogy megyei Idegen- forgalmi Hivatalnál nincs ok panaszra: nekik sikerült ez az év. A siker kovácsai között ott voltak a szocialista brigá­dok is. Az országban egyedül itt van szervezett brigád moz­galom a megyei idegenforgal­mi hivatalok közül. így év végén egyre több szó esik a következő szezonról. Az igazgató a Siotour tervei közül elmondta: — Három új kirendeltsé­günk épül a Balaton partján: Szabadi—Sóstón, Szántódon és Balatonszemesen. Zamárdiban pedig új helyre, korszerű kö­rülmények közé költöztetjük kirendeltségünket. A Vadvirág kempingben három teniszpá­lya és autóparkoló épül. A Li- dó kemping szintén szépül és bővül. Hatmillió forintot köl­tünk a szennyvízcsatorna ki­építésére a Hullám kemping­nél. A zamárdi Autós-, a lei- lei Aranytűd kempingeket is bekötik a szennyvízhálózatba. S még egy jó hír azoknak, akik Zamárdiban fognak nya­ralni: az áfész önkiszolgáló boltot épít a kemping mellé. A Siotour valamivel na­gyobb «-izgalommal-“ készül a jövő évre, mint korábban. Megyénk idegenforgalmi hi­vatala 1977-ben ünnepli fenn­állásának 30. évfordulóját. N. J. F elvilágosult diákok, a tőkés rendszer ellent­mondásait saját bőrü­kön érző munkásemberek, ér­telmiségiek tüntetnek nap nap után a nyugati nagyvárosok utcáin, fejük fölött zavaros nézeteik jelképe: Ernesto Che Guevara képei. A három M — Marx, Mao, Marcuse — nevét, és egy sajátos eszmezagyvalé­kot tükröző jelszavakat har­sogva rohannak kitárt mellel a szuronyokkal szemben. Har­ci módszereik sokfélék; sajá­tos földművelő közösségeket hoznak létre, elvonulva a kon­formista polgárvilágból új ren­det teremtenek maguknak vagy — a legszélsőségesebbek — repülőgépeket robbantanak, gépeket rombolnak, diploma­tákat rabolnak, politikai gyil­kosságokat követnek el. Blan- qui, Bakunyin, Nyecsajev, Guevara vagy Ulrike Meinhof szelleme nehezen elűzhető ár­nyat borít a szervezett osz­tályharcra, s nyilván ezzel magyarázható, hogy Trifonov — saját hazájának száz évvel ezelőtti történetéből merítve témát — az egyéni cselekvés, a »-jó szándékú terror« lehe­tőségeit boncolgatja legújabb regényében. A II Sándor cár életét kioltó, összeesküvő anarchisták tényeken alapuló, igaz története természetesen nem külsőséges történelmi re­gény megalkotására késztette a szerzőt. Hiszen a szovjet iro­dalomban — hasonlóan a ma­gyarhoz — egyre inkább tért hódít a nemzeti múlt vizsgá­lata, a jelen gyökereinek elő- ásása, a hagyományok elfogu­latlan átértékelése. A szovjet történelmi regénynek ezt a megújulását igazolták koráb­ban Tinyanov regényei, nap­jainkban pedig Okudzsava, Andronnyikov és Trifonov művei. A tudatos olvasó számára már a könyv első oldalain szembeötlővé válnak a Doszto- jevszkij-regényekre emlékez­tető vonások (annál is inkább, mivel a szerző többször utal a nagy »istenkereső pokoljáró­ra«). A gyertyával megvilágí­tott, sejtelmes hangulatú pad­lásszobák, az éjszakánként megszállottan tervezgető-ve- szekedő összeesküvők, Pétervár ködös rakpartjai azonban — csak a külső réteg. Mert Dosz­tojevszkij hősei, elborzadva tetteiktől vagy szándékaiktól, az ösztönös forradalmiság elől a keresztényi megtisztulásban találnak megnyugvást — pl. Raszkolnyikov és Aljosa Ka­ramazov —, a Türelmetlenség szereplői viszont az őketgyöt­Új kutatási eredmények a megvalósítás útján Az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézetben kidolgoz­ták az elektrokolor színező eljárás néhány változatát. Az új módszerrel az arany, szürke és vörös szín különböző árnyala­taira színezhetek az alumínium felületek. Elsősorban az épí­tőiparban hasznosíthatók a tetszetős színhatású felületek. Pósfai H. János Hontalanok zsákutcája Kirándulás Kelet-Európába Attila nincs még hároméves. Szépen beszél, tisztán ejti ki a szavakat. Angolul nem tud. Édesanyja nem engedte óvo­dába járni, nehogy elfelejtse a magyart! A kisfiú Perivale- ben, Nagy-Britanniában szü­letett 1972 szeptemberében. Félénk idegességgel bújik any­ja ölébe. Reszket. Attól fél, hogy el kell válnia édesany­jától? Miféle élmények riaszt- gathatják csöppnyi szívét? Fejét dacosan anyja ölébe fúr­ja akkor is, amikor csokival kínálják. Nem nem akarja el­hagyni ezt a két ölelő kart. Hiába veri a déli nap oda­kint a kertet, hiába leng a nagypapa eszkábálta hinta a kert közepén, Attila most nem akar hintázni, nem akar hem­peregni a zsenge fűben. Az a bácsi aki szemben ül anyu­kával, ki tudja, nem ragadja-e karon, s viszi el valahova messze... A két kis öreg tétován áll a gerendás mennyezet alatt. — Itt laknak, egyelőre itt laknak nálunk — mutat kör­be a nagymama. — Aztán majd meglátjuk. Néhány éve nekivágtak ők is a nagy útnak. Irénke hív- ta-invitálta őket: jöjjenek, nézzenek meg bennünket a Nagy Szigeten. A két idős ember sokáig kérette magát, mert életükben alig hagyták el a simonyi határt. Aztán mégis nekivágtak, legalább meggyőződnek róla, hogyan élnek Londonban a gyerekek. Attila akkor még nem volt. Irénke dolgozott, ők úgy tud­ták, hogy valamilyen patiká­ban. Pedig nem patika volt az, csak egy amerikai vállal­kozó gyógyszercsomagoló üze­me. Irénke férje Kálmán, a Hoover-cégnél állt akkor al­kalmazásban. A ház szép volt: emeletes, kényelmes. Fölül a szobák, alul a mellékhelyiségek, a ga- rász. Két kocsijuk is volt a gyerekeknek. Az egyiken Kál­mán, a másikon Irénke in­dult a munkahelyére , regge­lente. A két kis öreget otthon hagyták, amíg ők dolgoztak, a papa-mama kitakarította az emeletes házat. Látszólag minden rendben volt a Mor- mington 111-ben, London egyik külvárosában. A szülők azonban a lelkűk mélyén már akkor megsejtet­ték: valami még sincs rend­ben. Most négy évvel később, amikor Irénke és a kisfiú már a gerendás mennyezet alatt hajtja álomra a fejét, ezt mondja Csizmadia László, a nagypapa: — Az emeletes házban is le­het valaki boldogtalan, s a kunyhóban is boldog. — Hát igen — teszi hozzá a nagymama, Irénke édesany­ja. öt gyermekük volt. Egy Celldömölkön, egy Tokorcson egy a fővárosban, egy itt a szomszédban rakott fészket. Irénke is innen röppent ki. Sokáig a sömjéni gyermekott­honban óvónősködött azután egy affér miatt Zalaszentgrót- ra kérte magát. Ott élt majd­nem tíz évig. S akkor jött Kálmán, a hazát cserélt ma­gyar, az angol állampolgár. Autóval jött, szépeket mon­dott, gazdag világról árado­zott. Néhány hetes udvarlás után megtartották az esküvőt, s 1969-ben konzuli útlevéllel a férje után ment Angliába. Irénke arcán átsuhan az emlék. Ez az arc még így is szép, bár a gyötrelmek nyo­mot hagytak rajta. Ez az asz- szony majdnem hat éven át éjt nappallá tett azért, hogy visszakerülhessen Magyaror­szágra. Mert mi tagadás, az első naptól fogva nem érezte jól magát odakint. Együtt sze- I retett volna visszajönni a fér- ' jével akit azonban sok min­den Londonhoz kötött: a rész­letre vásárolt ház, az autók, a kételkedés az itthoni lehetősé­gekben. Később a viszony megromlott közöttük amit már a gyerek sem tudott megszelí­díteni. Ettől kezdve Irénke magában őrölte a terveket. Tudta, hogy egyszer sikerülni fog: hazajön. A férje éveken át magánde­tektívvel figyeltette. Iszonya­tos volt! Hallani sem akart arról, hogy visszaengedje Ma­gyarországra. Az asszonyka le­leményessége, a visszatérés vágya azonban felülmúlta a férj ellenkezését. Valamilyen klub kelet-európai kirándulást szervezett. A társaság útja Ma­gyarországon is átvezet majd közölték vele. Irénke titokban jelentkezett erre a kelet-euró­pai útra. Három nagy bőrönd­be pakolta a legszükségesebb holmikat, s amikor eljött az utazás napja, kisfiával együtt elutazott Londonból. Furcsa, de nagyon egyszerű kis történet ez. Azoktól lenne izgalmasabb, amiket Irénke tapintatosan elhallgat. Amiket nem akar megosztani senki­vel. Amit magánügynek tart s amiért úgy érzi, pironkodnia kellene. Tudja, hogy jól cse­lekedett. Ez az út vezetett ki abból a pokolból, amelyben idegei felőrlődtek, s amit úgy­sem bírt volna sokáig. rő eszmei talajtalanság eRéné­re is tudatos forradalmárok. Azaz: »érőfélben« levő forra­dalmárok. Szenvedélyes vi­táikban a legizgalmasabbak azok az eszmefuttatások, me­lyek a parasztság »álomszu- székságáról«, »gyávaságáról«, a munkásból lett besúgókról, a munkásság állítólagos »éret­lenségéről« szólnak. Mintha némelyik ma is élő »nagy hatású« ultrabaloldali filozó­fus — pl. Marcuse — fejte­getéseit olvasnánk. Az író — okosan leegyszerűsített, tény­szerűvé kristályosított kifeje­zésmódjával ez egyébként sem lett volna összeegyeztethető — nem »magyarázza meg« ezeknek a nézeteknek a hely­telenségét — a történelem már megtette —, inkább a forra­dalmárrá érés folyamatára összpontosít. Okokat keres származásban, neveltetésben, környezetben. Nem titkolja bizonyos értelmiségiek, neme­sek »szalonforradalmárrá«, »divatlázadóvá« válásának le­hetőségét sem — és ha Vis' contira, Sartre-ra, Beauvoir- ra gondolunk, talán igazat kell adnunk neki. Hiányérzetet csillapító mű ai Türelmetlenség. Az októberi forradalmat megelőző szelle­mi irányzatok közül eddig jobbára csak Tolsztoj »pa­raszti fejlődés«-felfogását, Turgenyev »nyugatosságát« is­mertük s Dosztojevszkij krisz­tusi tisztaságra törekvését, mint az egyenlőtlenségek meg­szüntetésének módját, Gorkij munkásközpontúságát. Csupán szerény adalékokat tudtunk az orosz anarchistákról, Baku- nyinról, Kropotkinról, de ne­hezen értettük, miért is vá­lasztott Zola a Germinal egyik fontos szereplőjének — éppen egy orosz anarchistát. Az egyéni terror, az anarchizmus »kiúttalanságát« ebből a könyvből értjük meg igazán. Elkerülhetetlen állomása volt ez az oroszországi forradalmi folyamatnak, egyidejűleg er­jesztő és eltaszító erő, min­denesetre »előiskola« a lenini elvek létrejöttéhez és gyakor­lati kibontakozásához. T rifonov regénye letehe- tetlenül élvezetes, ma­radandóan tanulságos olvasmány lehet mindazoknak, akik a történelem és a poli­tika »mélyrétegeire« is kí­váncsiak. Lengyel András — Hadd mondjam azt, hogy nagyon fájt a szívem Magyar- országért! Nálam a honvágy betegség volt. Olyan körülmé­nyek között pedig amilyenek­be keveredtem, szinte elvisel­hetetlenné vált. Ennék az asszonynak van tartása! Titkokat kellene meg­fejteni ahhoz hogy értsük. Kint — a szó anyagi értelmé­ben — nem élt rosszul. Igaz, hogy végzettségének megfele­lően soha nem dolgozhatott, óvodában még dadának sem alkalmazták. A gyógyszercso­magolóban és egy másik mun­kahelyén, ahol porszívókhoz készített elszívó zsákokat, többnyire asszonyokkal dol­gozott együtt. Akadt köztük magyar is. De másról soha nem tudtak beszélni, csak egy­ről. S ez az egy mindig ez volt: hazajönni! Amikor alkalom nyílt rá, élt a lehetőséggel, megtalálta a haza vezető utat. A simonyi kis házat, amelynek gerendáit majdnem eléri barna kontyá- val, de amelyben valaha na­gyon boldog volt. A jövő? Majd dolgozik, foly­tatja valamelyik óvodában, itthon. Bizonytalanul, de tit­kolt reménykedéssel arra is gondol, hogy utánajön a fér­je. Csak egyben biztos; hogy jól döntött, amikor hátat for­dított Angliának. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents