Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

(i legyen a könyvtáramban? Kisdiákok könyvespolca. Feltétlenül legyen benne néhány művészien illusztrált meséskönyv, magyarnépmese- gyűjtemény. Később csatlakoz­nak ehhez a magyar klasszi­kusok: Petőfi János vitéze, Arany Toldija, Mikszáth Be­szélő köntöse, majd Krúdy és Gárdonyi nagy ifjúsági regé­nyei. Ott a helye Jókai leg­szebb regényeinek, Móricz Légy jó mindhalálig és Mol­nár Ferenc Pál utcai fiúk cí­mű könyvének. A kisdiák házi könyvtárá­ban fontos szerepe van a ver­seknek. Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes és mások gyermekversei mel­lett jó, ha a polcon sorakoz­nak Petőfi és Arany költemé­nyei. A diákkönyvtár teljességé­hez hozzá tartoznak a világ- irodalom remekmívű gyer­mekkönyvei: Tolsztoj meséi, Tolsztojnak és Gorkijnak a gyermekkoráról írt emlékira­tai, Mark Twain könyvei, il­letve a Tamás bátya kunyhó­ja, a Robinson, a Gulliver. Mindenképpen hasznos, ha helyet kap a polcon a Képes történelem és a Képes földrajz sorozat, a Bölcs Bagoly és az állatvilágot bemutató sorozat mellett. Végül megemlítjük még Az én múzeumom és Az én zeneszerzőm gyermeksoro­zatot. fpjertnekeknek Iskola az erdő mélyén Játék a számokkal Hogyan lehet tudni előre egyes számtani feladatok eredményét? A bűvös 9-es se­gít ebben. Azt mindenki meg­tanulta az iskolában, hogy az a szám, amelyben a számje­gyek összege 9, vagy 9-nek a többszöröse, mindig osztható kilenccel. Ebből a tényből kö­vetkezik az a sok számtani fejtorna, atnelyről az ember eleinte azt hiszi, hogy nagy matematikai képesség kell a megfejtéshez. Írassatok föl egy három je­gyű számot, majd a számje­gyeket megfordítva, a nagyob­bikből vonassátok ki a kiseb­biket. Például: eredményében, a maradékban minden esetben 9 a középső szám. Azt is tapasztalhatjátok, hogy a két szélső — tehát a 9-től jobbra és balra álló szám — összege ugyancsak 9. Tehát ha az utolsó számot megtud­játok, abból nyomban kiszá­míthatjátok az elsőt. Például az utolsó szám 2, akkor az első 7 lesz, vagy az utolsó 1, akkor az első 8. Azt már tud­játok, hogy a középső mindig 9, s így pillanatok alatt »rá­vághatjátok« a végeredményt. Próbáljátok ki! 973 —379 594 821-128 693 Ha megkérdezitek a kivonás eredményének utolsó számát, nyomban megtudjátok monda­ni a számtani művelet teljes végeredményét. Mi a rejtély nyitja? Láthatjátok, hogy a kivonás Nézd meg jól az elefántot! Segítsetek az éhező madarakon! A természe­tet, a madara­kat szerető gyerekeknek kedves felada­ta, hogy ilyen­kor gondoskod­janak a télidő­ben ázó, fázó, sokszor éhező madarakról. Különösen ak­kor van erre szükség, mikor tollas vendé­“1:geink a nagy hó miatt erre leginkább Szorulnak. rá­A cinegéknek Kedves eledele a napraforgó. A zord időben a kertekbe be­húzódnak a zöldikék, a fe­nyőpintyek, a fekete rigók. A magevők részé­re mindenféle hulladékmagot a földre szór­hatunk. (például a kanári, vagy a papagáj kalitka alján összegyűlt maradékot). A ri­gók szeretik a főtt sárgarépát, az almaszeletkéket, húsdarab­kákat. Ugyancsak kedvenc eledele ez, a néha a messzi északról ide tévedő csonttollú madaraknak is. A téli madáretetés hasznos és szép munka. Nemcsak a kedves madaraknak, hanem nektek is örömet szerez, gye­rekek ! Találós kérdések Kívül sok kicsi lyuk, belül egy nagy lyuk. Mi az? ( nzsnftö v) Melyik ág törik a legköny- nyebben? ( Bv-sBnzmi y) Milyen pohárba lehet a leg jobb italt tölteni? Csqsaxn zy) Mi »fagy meg« nyáron ha­marabb, mint télen? (izsoi Canpniv faj y) Ki látja a saját szemét? ('zzu aqzojfnj v wv) Mi hiányzik még egy telje­sen elkészített csizmához? (vLpd y) í Tasnádi Varga Éva Hull a hó... Hull a hó, halihó! Szánkázz velünk Ildikó! Felmegyünk hegyekre, messze van még az este. Sáladat tekerd fel, fogj át jól a kezeddel. Indulás gyerekek! Kezdjétek az éneket. Repülünk messzire, túl a világ végire. Hull a hó, szép fehér, megjött végre, itt a tél! Bemutatjuk Jumbót, a vi­lághírű cirkuszi elefántot. Ta­karosán feldíszítve várja az előadás kezdetét. Arra va­gyunk kíváncsiak, meg tudjá­tok-e pontosan számolni, hány kör, félkör, háromszög és négyszög található Jumbón? (Megfejtése a 12. oldalon ta­lálható.) Betű játék Egy nagy magyar költő ne­vének betűi összekeveredtek, és még két fölösleges betű is »hozzápottyant«. Ki ez a köl­tő, és melyik a két fölösleges betű? EÖZNDPOIOR S ÁT F. A megtalált fölösleges be­tűkhöz tegyetek újabb betű­ket, és írjatok fel egy ke­resztnevet, illetve egy hang­szernevet, egy igét, egy öltöz­ködési cikk nevét, egy étel jelzőjét és az áradó víz színét. Ha többen vagytok együtt, versenyezhettek is, hogy ne­gyed óra alatt ki tud a két fölösleges betű felhasználásá­val értelmes szavakat alkotni. Fontos, hogy a betűk a szó elején mindig ugyanolyan sor­rendben legyenek! Kicsi vagyok én, majd meg­növök én ... Ha mondani tud­nák, ezt mondanák a fenyők az erdei faiskolában. A csemeték — a nyári szárazsággal és a téli zimankóval nehezen barát- kozók. És a természet könyör­telen. Ebből is, abból is kijut a pöttömnyi fácskáknak. Kis bütyök az ág végén: ebből „szökik ki” majd az új galy. Tudod-e? ... hogy Hollandiában is' űzik a jégvitorlázó sportot, ez azonban eltér a mi Balato­nunkon látható jégvitorlázás- tól. Nálunk a jégen talpakon siklanak a vitorláshajók, ott a »jégvitorlások« a korcsolyá­zó emberek, akik kezükben tartják a vitorlát. ... hogy a londoni olimpia kiállítási területén ebben az évben is megrendezték a szo­kásos nagy kutyaseregszemlét, amelyre több mint nyolcezer négylábút vezettek föl. Jelen­leg 156 elismert kutyafajtát tartanak nyilván a világon. ... hogy Pásztón él Sztrehó Boldizsárné, aki betöltötte 110. életévét? Rajta kívül a Sta­tisztikai Szemle két ilyen hosszú életet jegyzett föl: 1941-ben élt hazánkban egy 120 éves ember, az 1930-as népszámlálás során pedig egy 110 éves összeírtról számoltak be. ... hogy kelet—nyugat irányban Szentgotthárd és a Szabolcs megyei Kispalád község között a legszélesebb Magyarország. Szélessége itt 528 kilométer. ... hogy a legkönnyebb fa­fajta a parafa, amelynek köb­métere mindössze .44 kiló. A legnehezebb fa a kelet-afrikai fekete vasfa, ennek egy köb­métere 1490 kiló. Fakóbb zöld ruhában. mint az idősebb testvér-ágak... És nemcsak az időjárás bántja őket. Amott ni, kérgevesztett, zömök törzsecske panaszolja fájón: vadak bántották, oda­lett a bőre!. Pedig kerítés öleli körül az iskolát, védve minden betolakodótól a szép­reményű apróságokat! Nyúlnak az ágak egymás fe­lé: fogd a kezem pajtás! Sokan vagyunk, szépek vagyunk, egy-kettőre meg is növünk, meglásd! Látod, gondoskod­nak rólunk. Rendre megmér­nek bennünket, megnézik, egészségesek vagyunk-e. Nem engedik, hogy a gaz megegye előlünk a táplálékot a föld­ből — — a kapa megtisztít­ja a környékünket... Most tél van. Pihenjünk na­gyot, hogy tavasszal frissen, erősen ébredjünk! Talán taka­rót is kapunk: vastag és meleg hópaplant, és alatta álmodha­tunk. Arról, amilyenné növünk maid, ahogy múlnak az évek. Égbenyúló, mókusnak és ma­dárnak menedéket adó, tobo­zokkal dobálózó fenyőkké ... A jószívű csizmadia rszéltében-hosszában me- ^ sélik, hogy az a derék csizmadia nemcsak a mi falunkban, de az egész Magyarországon híres-neveze­tes volt. Ami nem is olyan nagy csoda, hiszen jól és szor­galmasan dolgozott és a tete­jébe a szegény embertől nem fogadott el semmit a javítá­sért, csak a gazdagtól vette el a munkája után járó bért. Így hát maga is nagyon sze­rényen éldegélhetett. Eljutott ennek a híre Má­tyás király udvarába is. — Nagyszerű ember ez a csizmadia, de vajon csal ha­tatlan-e? Erről szeretnék meggyőződni — gondolta. Azzal levetette királyi pa­lástját, szegényes ruhába öl­tözött. rongyos csizmát hú­zott. Egyszóval olyanná vál­tozott, mint azok, akiket az urak néhány krajcárért lá­tástól vakulásig dolgoztat­tak. Még szakállt is ragasz­tott a kévére, úgyhogy tula- don édesanyja sem ismert volna reá. El is indult és ad­dig ment-mendegélt, amíg el­jutott a falunkba, ahol a csizmadia dolgozott. Be is kopogtatott hozzá és illendően köszöntötte: — Jónapot kívánok! Kegyelmednek is — vála­szolta a csizmadia, majd így folytatta: — Díj járatban vagy ván­dor? — A csizmámat hoztam, s ha lehetne, megvárnám míg megfoltozza, mert ezzel együtt csak egy van, mezítláb pedig nem jártam még soha. — Foglaljon helyet itt a lócán — kínálta hellyel a ki­rályt a csizmadia, miközben szemüvege mögül figyelmesen nézte és ezt mondta: — Ami igaz, a szegénynek nem újság, ha mezítláb jár, hiszen leginkább csak télvíz idején húz csizmát, hogy kí­mélje azt az egyet, amit ke­servesen megvesz. E szavakra a király arcát pirosság öntötte el, a szívébe szomorúság lopakodott. — Hát az elég baj, hogy így van, de én nehéz mun­kámban megfáradtam, meg­öregedtem. — Nem oda Buda. Akkor kérges, ráncos lenne a keze. Az arcát is hiába rejti sűrű szakáll mögé, a szeme ragyo­gása elárulja tisztaságát. — A látszat csal — mond­ta a király. — A látszat csalhat, de az érzésem sosem. Aztán te­gyek-e patkót a csizmára? — Kérdezte végül a csizma­dia, mikor elkészült a csiz­mával, amelyet valósággal új­já varázsolt. — Patkót?! — Nevetett a király... — Hát mit képzelsz rólam? Méghogy lovam len­ne! — Ha nincs, mahd lesz, mert furfangos ember ke­gyelmed. — Na jól van, de most már mondd meg mit fizetek? — Kerek három arany a munkám ára — válaszolt a csizmadia. — Három arany, ez nem járja. Ha lúd, legyen kövér. Valóban nem tartozom a sze­gények közé, csak tudni akartam, csalhatatlan vagy-e. Ezer aranyat adok, amely elég lesz arra, hogy itt a faluban mindenkinek új csiz­mát csinálj. Ami marad, ab­ból vágy magadnak takaros házat, igazán megérdemled. A csizmadia szinte szóhoz sem jutott a meglepetéstől és mire észbekapott, mire meg­oldódott a nyelve, a király már hét határon túl járt. — Uram. fia!— Csapta ösz- sze a kezét a csizmadia, mi­kor magához tért. — Hiszen az én vendégem nem lehetett más, mint maga Mátyás ki­rály. Futott is nyomban, hogy kidoboltassa a faluban: — Minden szegénynek új csizmát készítek, a király ki- fi-mte az árát! 1gy mennyire megörül­tek a nincstelen embe­rek, azt leírni nem le­het. A csizmadia pedig neki­fogott a munkának, s mert nagyon igyekezett, hamarosan elkészült. Még a maradék aranyért sem vett házat, az új csizmákkal együtt egy-egy aranyat is adott a szelénetek­nek. ö ma"a mé"is ol-mn hol- doaen élt él~te végéig kis nád- födeles műhelyében, mintha az egész világ az övé lenne. Molnár Andrea Karácsonyi ajándék (ii.) H & ] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 n & 12 13 14 15 16 17 18 19 1* 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 n * 32 I vízszintes : 1. Tanítás. 4. Ne légy pontos! 8. Megfejtendő. 10. Nem a tetejéről. 11. Ne tovább! 12. Zokni egynemű betűi. 14. Visszafelé egész! 15. Ruha — végek nélkül. 17. Ilona — becézve. 18. Fúvós hangszer. 19. Most vásárolták. 21. Földarabol. 22. Megfejtendő. 24. Közterület. 26. Áthatol. 27. Dunántúli megyéből való. 28. Era betűi — keverve. 29. Napszak — névelővel. 51. Kavics. 32. Férfinév. FÜGGŐLEGES: 1. Évszak. 2. Az egyik pólus (elektrolízis­nél). 3. Hangtalanul nyeli 4. Visszafelé: szorító fadarab ! 5. Sértetlenül. 6. Lopva figyel — visszafelé! 7. Csinosítás 8. Település. , 9. Nagy szalmarakásokra. 13. Akinek adnak. 16. Vontatta. 18. Megfejtendő. 20. Megfejtendő. 22. Vizes földet. 23. Növekszik (ő = ö). 25. Megijed. 27. Ereinkben folyik. 30. Félig dáma! K. J. Beküldési határidő: 1976. de­cember 30-án, csütörtökön délig. Kérünk benneteket, hogy a szük­séges sorokat levelezőlapon küld­jétek be, s írjátok rá: „Gyer­mekkeresztrejtvény” !

Next

/
Thumbnails
Contents