Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

És elindultak a karácsonyiak... Azoknak a rorátéknak min­dig karácsonyfaillatuk volt — akár ministrált, akár a kórus­ban a fújtató pedálját nyom­ta, a gyerek állandóan ezt érezte. Sok apró tűszúrás a lá­bában, miközben a jéghideg cementlapokon járt-kelt. a templom hidegét továbbította tudatához. Csak azt nem tudta hova tenni, honnan kerül elő ilyenkorra az a sok-sok fenyő, melyet a karácsonyfa megtisz­telő címével illet mindenki. Egyszerre csak vannak, ott állnak feldíszítve, s az embe­rek nézik, csillogó szemmel igézik a fát, az égig ugyan nem, de a plafonig mégiscsak elér... I ■ I Herczeg József kutasi nyug­díjas erdész 1931-ben kezdte sokak által irigyelt pályáját. Mert ez a munka —' hiába munka, méghozzá olykor nem is könnyű — mindig inkább a látványosabb, mint a nehe­zebb oldalát mutatta a rácso- dálkozónak. Gróí Zichy Ödön hitbizományi birtokán, Sur- don indult, s mint az öt gya­kornok egyike, többnyire a csemetekertben dolgozott. Két­kezi munkák sora követte egy­mást : vetés, dugványozás, szemzés. A fenyőknek szinte minden fajtájával találkozott. A második világháború előtt Berzencére került — végül ku­Jubiíeumi emlékfasor Osztopánban (Tudósítónktól.) A KISZ megalakulása 20-, évfordulójának tiszteletére if­júsági parkot tervezett az osztopáni Ságvári Endre KISZ_szervezet. A. termelő- szövetkezet vezetői egyetértet­tek a KISZ-vezetőség elképze­lésével, jónak tartották a ter­veket. Az ifjúsági park az iroda előtt lesz. Ügy álmod­ták meg a fiatalok, hogy tu- jasorok. díszcserjék, rózsák dí­szítik, lesznek padok, séta- utak. Mozgalmi emlékoszlopot, alakulóteret és sok-sok pázsi­tot is terveznek. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a hajdani épület­maradványok miatt nem könnyű felszántani a kisze­melt területet. Tóth István traktoros — nagyon tevéke­nyen részt vett régebben az ifjúsági mozgalomban — vál­lalta a mélyszántást. Az eke jó nagy kődarabokat dobott ki a földből, más azonban — még aknára is számítottak — nem került elő. A KISZ-eseken kívül a Noszlopy Gáspár úttörőcsapat pajtásai is segítenek a park­építésben, éppen a napokban kötöttek együttműködési szer­ződést a tsz-szel. A terméskövekből kirakott emlékoszlopra a szegedi Tö­mörkény István művészeti gimnázium és szakközépisko­la KISZ-fiataljai és művész tanárai készítenek ajándék­ként — társadalmi munkában — szép rézdomborítást. tasi kerületve­zető erdészként ment nyugdíj­ba ez év ele­jén. Több mint négy évtizedes munka a jövő szebbé tételé­nek reményé­ben! Mert az erdő, amelyet ma telepítünk, gondozunk, a holnap és hol­napután követ­kezők hasznára válik; a csemetekertekből a parkba került fenyők lábai­nál a mai legényemberek maj­dani gyermekei, unokái ját­szanak kedvükre . .. Megtermett, szigorában is vidámságot rejtő ember. Ta­valy a minisztériumtól a fásí­tásban nyújtott példás munká­jáért emlékplakettet, ugyan­csak a múlt évben az erdé­szet kiváló dolgozója kitünte­tést kapott — ma az elisme­rés szép emlékeiként pihennek a vitrinben. A falakon tró­feák — ezek is sikereket idéz­nek. Kutason hatszáz hektár­nyi erdeje van az erdészet­nek, most is segít a munkák irányításában. végzésében. Karácsony előtt mindig előtér­be kerül a fenyőfák vágása. — Nálunk általában a luc­fenyőt ismerik el karácsonyfa­ként, de megteszi erre a cél­ra a jegenyefenyő meg a kék és zöld duglasz is. Sőt, egyes tulajdonságaikkal éppen ezek kínálkoznak jobb karácsonyfá­nak: ievélzetük eltér a, lucfe­nyőétől, alakjuk hasonló és mindegyik egyformán díszíthe­tő. A jegenyefenyőnek két év­vel több kell, mint a lucnak, hogy karácsonyfává nőjön. Az ezüstfenyőt is kedvelik. A je­genyefenyők és a duglaszok később hullatják levelüket, a luc a melegen gyorsan meg­kopaszodik. De hát ennyit je­lent a megszokás, Somogy­bán a „lucsi” a kelendőbb ... Azután itt van az említett ezüstfenyő, amely szép, for­más, de nálunk a magról ve­tett kékfenyő a gyakoribb, mely már sok mindenben el­üt az eredetitől. Jövedelmező­ség szempontjából a luc javára billen a mérleg, mert öt év elég ahhoz, hogy karácsonyfa­ként értékesíthessék. .. Tízhektáros karácsonyfa­telep van itt, Kutason, ezt hat­vanegyben telepítettük. Ebből kétszer termeltünk ki, minden alkalommal két hektárt. A régi helyére új telepítés ke­rült. Eddig körülbelül har­mincezer fenyőt adtunk el, többsége Budapestre és az Al­földre került. A hazai szab­vány előírásait kell betarta­nunk, e’-’-e ügvelünk a vágás­nál, az értékesítésnél. Az idén mintegy kétezer-ötszáz fenyő került el innen. Az 1964-ben telepített fák egy részét a nagy télben csak a hó fölött tudtuk vágni, tőből nem lehe­tett. Azután a tüskök szépen kisarjadztak! Az egyelés’-e, tisztításra fordított ötezer fo­rintos munkabér szépen kama­tozott: a következő évben öt­venezer forinthoz jutottunk az innen eladott fából. Sok az új, központi vagy gázfűtéses lakás a városokban. A száraz, meleg levegő nem kedvez a karácsonyfának. Ezért úgy helyezzék el, hogy a tő lehetőleg vizes edényben legyen. Erre, persze, nem ad módot a talp, csak a gyökeres fenyő, vagy a vágott rész föld­be tétele. Mindenesetre segít, ha hűvös, páradús levegőjű helyiségben áll a fenyő. És most már vannak olyan anya­gok, amelyek a fára fújva nem­csak díszítik az ágakat, hanem az eredeti állapotát is megőr­zik, úgyszólván tartósítják a fenyőt. Ennyi lenne csupán, ami egy nyugdíjas erdészt a fenyőhöz köt? Amit énről a számára oly kedves fáról mondani tud? De­hogyis! Kertjében, illetmény- földjében ott állnak kicsinyek és nagyok. S ha kimegyünk az erdészet fenyvesébe, simogatás az, ahogyan keze a tűleveleket érinti __ ■ ■ ■ És elindultak a karácsony­fák. Sokan voltak, feszes so­rokban meneteltek az erdő­ből. Fagyos, havas úton lép­deltek a teherautóig, s amerre elhaladtak, búcsút intettek a békés erdő öreg fái. És útra- valót is adtak ebből a békes­ségből — talán ezt érezzük ma, ha a karácsonyfa mellett áll­va, magunkba szívjuk a fenyő- illatot? Herncsz Ferenc Sok család — egy család A becézés a szeretet jele. Ha azt hallom, hogy cérna, konzerv, s aki mondja az nagyatádi, azonnal tudom: a két legrégebbi gyárról van szó. Nemegyszer fültanúja vol­tam az utca két oldalán ke­rekező férfiak távpárbeszédé­nek. »Hová, hová, sógor?« A harsány válasz így szólt: »Megyek a cérnába«. Máskor meg úgy hangzott a mondat vége, hogy a konzervba. Csaknem két évtizede járok a cémagyárba. A családias légkör mindig átragad rám. S a szavak, mondatok, a gesz­tusok is éreztetik, milyen erős a kötődés a gyárhoz. A gépek mellett és a rendezvényeken, a brigádokkal való találkozás­kor egyaránt tapasztaltam ezt. A gyárat is erősíti a csa­ládiasság, hiszen valóban apá­ról fiúra, s női üzem lévén anyáról leányra száll a szak­ma. Amikor a gyerek nyolca­dikos, mindig megkérdezik a szülőktől, hogy mi a szándé­kuk. A válasz természetes: be­hozzuk a gyárba. Nagyon sok csöppség már csecsemőkorában beleszagol a gyári levegőbe. Amikor az anyuka valamit intéz az iro­dán, általában a gyereket is hozza magával, s viszi az üzembe. A brigád körülrajong­ja, cuppanós puszit nyom a fejére. Nem töri a fejét a szak- szervezeti titkárasszony sem, amikor a gyári családokról kérdezem. Megemlíti Kutnyá' kékat, a négy gyerekük közül kettő náluk dolgozik. Azután itt vannak Molnárék: az apa, a fia lakatos, s a feleség elő- orsózó s a menye is a gyár­ban dolgozik, keresztorsózó: a fiatalok itt ismerték meg egy­mást. Az idős Molnár régi szaki. A szokásos kék munkaruha, a felső zsebből kikandikál a szemüveg. Jövőre lesz húsz éve, hogy itt lakatos. Mint annyian mások, protekcióval került a gyárba. Aladár bácsi, az akkori üb-titkár hozta be. A műhelyben nem volt hely, így azután a kazánház körüli munkákat kapta. Három hóna­pot húzott így le, utána ment a műhelybe. Az államosítás után egyedül maradt, mert az egyik társa helyben, a másik a téglagyárban lett igazgató. Jó humorú munkás, időn­ként mond valamit, csippent a szemével, hogy ezt nem kell ám készpénznek venni, amo­lyan tréfa. Amikor azonban komoly a téma, a válasza is olyan pontos, mint a munká­ja. — Szereti a cérnagyárat? Molnár János előveszi a szemüveget a zsebéből, babrál Levél a mamától Édes fiam, Ilonka és kis unokáim! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találja­nak benneteket. Én csak megvagyok, az állandó derék- hasogatást nem panaszolom, de a leveled, édes Ilonkám ... Jaj, mit is írjak? ... A pos­tás tegnap délután hozta. Még tréfált is, hogy na, Ju­liska néném, pusztíthatja a tikokat, jönnek a gyerekek! De láttam én, hogy nem le­velezőlap, és mindjárt olyan idegesség fogott el. Jaj iste­nem, csak nem az utazáso­tokkal van baj? Alig tudtam föltépni a borítékot, annyira remegett a kezem, meg az egész belsőm. Akkor meg a szemüvegemet nem találtam. Végül is meglett és olvasni kezdtem, de már a harmadik sornál bepárásodott az üveg. Jó, tudom én azt, hogy ott a városban temérdek sok a dolgotok, Feri is most került magasabb beosztásba, meg is könnyeztem, amikor írtátok — hogy szegény apátok ezt nem érhette meg! —, de hát azt gondoltam, legalább né­hány ózára . . . Persze, a ko­csi. Hát nem tudta volna megcsinálni valaki? Olyan sok embert ismertek, befo­lyásos vezetőket, igazán meg­kérhettétek volna valamelyi­ket, hogy segítsen. Igaz, én ehhez nem értek, buta falusi öregasszony vagyok, nem is akarok beleszólni az ilyen ügyetekbe. De a buszközleke­dés sem olyan rossz már, mint öt-hat évvel ezelőtt volt, amikor még azzal jártatok haza! Jöhettetek volna reg­gel a kilencessel, és ha iga­zán siettek, ebéd után meg vissza. Vagy kettőkor is ér­kezik egy tőletek. Igaz, ak­kor meg vendégetek lesz. Megértem én, persze, hogy meg kell adni a módját, ha valakihez a főnöke érkezik. Sütni, főzni, takarítani, meg az az izgalom ... És a gyerekek? Hiszen Peti már nyolcéves, igazán fölte­hetnétek a buszra, én meg itt várnám a megállóban. A kis Zsuzsit is annyira szeretném látni már! Biztosan nagyot nőtt a nyár óta. Vettem egy karácsonyfát is, nagyobbat mint tavaly. De még nem tudom, hogy földíszítem-e egymagámnak? Reggel a Margit ángyom volt itt, me­sélem neki, hogy ez az első év, amikor egyedül leszek az ünnepeken. Mutattam a fát, milyen formás, azt mondta, adjam oda neki, mert csak olyan korcsot tudott szerezni, az ura elfelejtette, ö meg ké­sőn ment. már csak a mara­dék volt. Hát nem is tudom, mit csináljak, majd még meggondolom. Tudod, azért volt itt, mert hozta a mákot. Dióért cseréltem vele, hogy legyen mindenfajta kalács, a Feri annyira szerette mindig, egy diós, egy mákos, azt szokta mondani. De minek is locsogok összevissza. Igaz, ki­vel is váltsak néhány szót? Mindenki fut a dolga után, kiváltképpen így az ünnep előtti napokban. A Róza né­ni ugyan gyakran át szokott jönni máskor, de ma reggel fürgén futott a teli szatyor­ral, alig lehetett észrevenni, hogy biceg. Csak átkiáltott nagy boldogan: — Bevásárol­tam, mert jönnek a gyere­kek! Pedig nem is az övé, ő nem ment férjhez, hanem a bátyjáé, náluk lakik. Mégis mennyire örül. De már befejezem, mert el­fáradtam a sok írásban, nem szoktam én ilyen hosszan firkálgatni. Nekem nehezebb a toll, mint a kapanyél. Sze­retett gyermekeim, én arra várok, hogy mielőbb eljöjje­tek, talán a jövő vasárnap, az újév utáni napon már ké­szen lesz a kocsitok is, és ha az időjárás engedi, viszontlát­hatjuk egymást, megölelhe­tem az én drága kicsinyei­met. Vettem ám nekik aján­dékot, de nem írom meg mit, meglepetésnek szánom, ha mégis egyszer el tudtok jön­ni. Teljék kellemesen az ün­nepetek, Ilonkám legyél na­gyon barátságos meg kedves a Feri főnökével, vedd föl a legszebb ruhádat, meg a nver-'k.eknt is s-é—en ö\t‘*‘*tesd föl és oktasd ki, hogy illen­dően viselkedjenek. Sokszor csókollak mindnyájatokat, Mama. Faál László vele, majd lassan, tagoltan j válaszol, nehogy egy szó is elvesszen a gondolataiból. — Már hogyne lehetne sze­retni ... Itt éltem le az éle­temet. S mondhatom, hogy mindenem innen van. A ker­tünk végében volt a front negyvenötben, mindenünket elvitte. — S azóta? Kihúzza magát. — Háromszobás házat. épí­tettünk OTP-re. Ott laknak a fiamék is. A lányom á nyom­dában dolgozik, most kisma­ma. — Otthon szóba hozzák-e a gyári dolgokat? — Még szép! Hárman egy műszakban dolgozunk, a fele­ségem azonban a másikban. Mi már úgy. vagyunk az üzem­ben. ránézünk egymásra, s tudjuk, kinek mi a bánata vagy az öreme. Ki tudja, le­het, hogy még az unokák is ide kerülnek. Az apósom — nyolcvanhárom éves korában halt meg szegény — negyven évig dolgozott a gyárban. Még hetvenéves korában is bejárt a festődébe. A fiú, Molnár Imre két hó­napja nősült. KISZ-esküvőt rendeztek. Ha van egy kis ideje, elugrik a keresztorsó- zóba; megnézi Annát. Azért persze otthonra is marad megbeszélni való. Egy műszak­ban dolgozik a kiszerelő C műszakban az édesapjával, s bizony sok fogást elles áz öregtől, aki nagyon büszke rá, hogy az idén a könnyű­ipar kiváló dolgozója lett. — Én kisgyerek koromtól ismertem a gyárat, meg en­gem is ismertek. Ehhez a sole nőhöz hozzá kellett szokni, az elején bizony sokas pirultam. A Damuvia első tanműhelyes osztályában végeztem, onnan ji ttem át. A fiú már más utat tér' ez. Középiskolába készül, s talán még tovább. Nem ő az egyet­len. A becézés a szeretet jele S még mennyi más. Az Újpesti Cérnagyár felhívást körözte­tett a telepen, ki menne el dolgozni Pestre, s ha nem, miért nem? Megnéztem né­hány választ. Az egyik tmk-s azt írta a kérdés második fe­lére: mert itt érzem jól ma­gam! Dél van. Ősziesen nedves és borús az idő. A Gyár utcán, amely nevével is jelzi az ipar megbecsülését, nyugdíjas munkásasszonyok mennek ha­zafelé, kezükben alumínium éthordó. Az ebéden kívül ma­gukkal viszik munkatársaik szeretetten érdeklődését, a várakozás közben hallott friss híreket is. Néhány méterre a Gyár ut­cától sokasodnak az emeletes házak, mintha a cérna felé »•mennének«. A gyár és a vá­ros egyre közelebb kerül; ha­marosan egybeforr. Lajos Géza Örömet hozó betűk A betűkből döcögve áll ösz- sze a mondat: zu-za. Te-réz lá-zas. E-sett az e-ső. Nehéz munkához szokott kezek kísérik a könyvben a rövid mondatokat. Ha szóvá állnak össze a betűk, minden­ki mosolyog. — Melyik betűt ismerték meg először? — Az első az o betű volt. — És az utolsó? — Az utolsó kettő volt. Az u és a k. Négy hét alatt tizenhárom betűvel találkoztak. — Melyik volt az első szó? Előveszik a szépen gondo­zott füzetet, onnan olvassák. — A ló. Kaposváron, a Berzsenyi Dániel Általános Iskola egyik földszinti tantermében tízen ülnek a padokban: két férfi és nyolc nő. A legidősebb már negyvenhat éves. A leg­fiatalabb alig múlt húsz. Épí­tőipari segédmunkások, taka­rítók. — Eddig hogyan vették fel a fizetésüket? Bogdán Julianna a legfiata­labb, ő felel először: — Mások leírták a nevemet egy papírra, én pedig átmá­soltam. Kalányos István az osztály legtörekvőbb tagja: — Engem egy buzsáki em­ber tanított meg arra, hogy leírjam a nevemet, de csak a nevemet. Az osztályból öten alá tud­ták írni a fizetési ívet. öten viszont két kereszttel igazol­ták az átvételt. Már nem so­káig. — A pénzt hogyan számol­ták meg ? — A pénzt? Hát azt ismer­jük. — És ki is tudják számol­ni, hogy mennyi jár? — Már, hogy összeadni? — A boltban azt mondják, hogy 15 forint 20 fillért kell fizetni. Maguk odaadnak egy húszforintost. Mennyit ad visz- sza a boltos? — Mennyit? Négy forint ki­lencven fillért.!. Nem! Négy hetve... nyolcvanat. Mosoly fut végig az arco­kon. — Hol tanultak meg szá­molni? — Muszáj volt. Meg a pénzt is meg kellett ismerni. Az írást és az olvasást nem tanította olyan kényszerrel az élet, mint a számolást. A csa­lád sem kérte számon a diák­gyerektől, hogy ismeri-e a be­tűt? Amennyit kellett — a nevüket — öten megtanulták leírni. — Miért nem jártak iskolá­ba? Az első válasz nagyon kész­nek hangzik: — A szülők hibája, nem kényszerített minket senki arra, hogy tanuljunk. Bogdán I mréné megtoldja még egy mondattal: — Inkább iskola mellé jár­tunk, mint az iskolába. Az osztály legidősebb tagja: — Meg erdőben laktunk, ahol nem volt iskola. — Sohasem hiányzott a betű? Kalányos István: — Én már két éve is jelent­keztem itt az iskolában, hogy szeretnék írni, de más nem jelentkezett. Akkor azt mond­ta az igazgató, . hogy ha len­nénk öten, már indítanák az osztályt. Most tízen vagyunk. Bogdán Julianna: — Engem elküldött az édes­anyám az iskolába, de soha nem értem oda. Egy évig jár­tam, de talán tízszer értem oda. — Én pedig messze laktam az iskolától — teszi hozzá a szomszédja. Kérdezem: mióta dolgoz­nak. Egyikük kilenc éve épí­tőipari segédmunkás. A mási­kuk — ha nem lenne néhány hónapos megszakítása — már hétéves munkaviszonyt tudna igazolni. A legfiatalabb hét hónapja állt munkába. Az első és második osztály tan­anyagát 120 óra alatt tanulják meg. Valamennyien a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat kaposvári lakásépítési fő- építésvezetőségén dolgoznak. A tanítás délelőtt, munkaidő­ben van. Amíg a padban ül­nek, átlagfizetést kapnak. Munkahelyük pártalapszerve- zete védnökséget vállalt a tanulók felett: a kiesett mun­kaidőt ők dolgozzák le a »■diákok« helyett. Amit a körülmények miatt mulasztottak, a közösség se­gíti pótolni. Emberséggel, fél­tő gonddal figyelik, miként birkóznak a betűkkel. — Lesz-e folytatás? — kér­dezem. öten emelik magasba a ke­züket: az első és a második után nekivágnak a 130 órás haTnadik, negyedik osztály­nak is. — Én a nyolcadikat is el akarom végezni —• vágott közbe Kalányos István. — Miért? Rövid, határozott a válasz: — Mert jó tanulni. Egyetértő csend. Karácsonyi üdvözlő lapot még soha nem írtak. Az idén sem villa1 koznak rá. De hi­szom hegy kap majd tőlük egyszer képeslapot a tanítónő, Fábián Lászlóné és a brigád is. Dr. Kercza Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents