Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-22 / 302. szám

Közös ügyért ki-ki a maga módján Beszélgetés Szigethy Gyula református esperessel Vonakodó szerénységgel mu­tatja kitüntetéseit a látoga­tóknak: a Hazafias Népfront­tól, illetve az Országos Béke- tanácstól kapott aranyjelvé- nyeket, s a legújabbat, a leg­kedvesebbet: a Munka Ér­demrend néhány héttők ezelőtt átvett -.ezüst fokozatát. — Miért kapta őket? — A népfrontmozgalomban, a 'békeharcban kifejtett tevé­kenységemért, valamint me­gyei tanácstagként végzett munkámért. A lelkészi pálya negyven évvel ezelőtti kezdéséről ér­deklődöm először: a gyerek­kori, ifjúkori vonzalmak, él­mények, tapasztalatok gyak­ran alapvetően befolyásolják a későbbi életpályát. így tör­tént Séigethy Gyulával is: az érettségi után — a családi ha­gyományt folytatva — ő ‘is teológiát tanult, Budapesten. Majd tanítói oklevelet szer­zett Nagykőrösön, később jogi diplomára tett szert a pécsi egyetemen. — Honnan ez a széles körű érdeklődés? — Munkámat elképzelhetet­lennek tartom a társadalmi kérdések iránti kíváncsiság, az azokban való elmélyedés nél­kül. Hamis, téves elképzelés, hogy az egyház egy önmagá­ba zárt rendszer. Semmikép­pen sem szabad annak len­nie. Az elv magyarázatául há­borús élményeiről mesél, a szekszárdi kórházról, amely­ben akkor lelkészként dolgo­zott, a szenvedő, testileg-lelki- leg megnyomorodott emberek­ről, akiknek vigaszt próbált nyújtani, s akiknek látása őt a békemozgalom felé irányí­totta. — 1948-ban kapcsolódtam be a Hazafias Népfront mun­kájába a Tolna megyei Kurd községben. Később Tabra ke­rülnöm. ahol a mozgalom »bé- keiitkára« lettem. 1962-ben Kaposvárra költöztem, s még ugyanabban az évben megvá­lasztottak a megyei tanács tagjának. Tizennégy éve tevé­kenykedem a Hazafias Nép­front bizottságában is. Ezen­kívül az egyházkerület — hat megye — béke és ökumenikus előadója vagyok. A tömör önéletrajz után lassacskán eltereli a szót ön­magáról. Eredményeket sorol, a Somogy megyei református lelkészek, presbiterek által végzett békepropaganda kró­nikáját. Több lelkész tagja a községi népfrontbizottságok­nak, s ebben a minőségben is rendszeresen tájékoztatják a gyülekezetei a nemzetközi bé­kemozgalom vívmányairól, céljairól, feladatairól. Minden évben, augusztus első vasár­napján, az elpusztult Hirosi­mára és Nagaszakira emlékez­nek, ezáltal is tiltakozva a fegyverkezési verseny ellen. Gyűjtést szerveztek a hábo­rútól sújtott angolai nép meg­segítésére. Okos meggyőzés­sel, felvilágosító munkával igyekszenek elősegíteni a kör­nyezetszennyezés csökkentését. — S ez a szép emberség, a szeretet eszménye mindenkire vonatkozik? — Természetesen nem! Mi a társadalmi igazságtalanság, az elnyomás, a káros megkü­lönböztetés ellen küzdünk, ezért helyeseljük az osztály­harcot, támogatjuk , a felsza­badító mozgalmakat. Célunk nem a halottak békéje, hanem az igazságos földi béke, s en­nek elérése csak az egyenlőt­lenségek megszüntetésével le­hetséges. Ellenvetés nélkül helyeseljük a helsinki konfe­rencia záróokmányának ha­tározatait, s mindent elköve­tünk azok megvalósításáért. — Mit jelent Önöknek a materialista világnézet gyors térhódítása? Nem járhat ez az elszigetelődés veszélyével? — Egyáltalán nem. Mi nem az eszmékért vagyunk, s nem ragaszkodunk megcsontoso­dott dogmákhoz. Ideológiánk, hitünk nemcsak elvek összes­sége, de a békéért, a társadal­mi egyenlőségért vívott harc eszköze is lehet. Igaz, lótel- rnéleti, ismeretelméleti, erköl­csi tételeink jelentős része el­tér a materialisták — így a kommunisták — álláspontjá­tól. Számunkra nem az ateis­ták veszélyesek, hanem azok, akik az emberben, az igaz­ságban sem hisznek. Az én helyem azok közt van, akik a jobbért munkálkodnak. Csak­nem másfél évtizede dolgozom kommunistákkal és ateista pártonkívüliekkel a megyei tanács településfejlesztési bi­zottságában, majdnem har­minc éve a népfrontban, s nagyszerűen megértjük egy­mást. A patinás könyvesszekrény­ben — a teológiai szakiroda- lom mellett — marxista szer­zők művei is sorakoznak. Eszmék, amelyek csak a pol­con fémek meg békésen egy­mással. Szigethy Gyula tevé­kenysége az ezüstösen csillo­gó Munka Érdemrendben is testet öltött. L. A. Rádiójegyzet EMBERAVATÁS Kevés olyan bensőséges lágy hangú színészünk van. mint Szabó Gyula. Duruzso­ló, melegítő hang ez, kevés a zöngéje, nem karcol, ha­nem simogat. Zümmögve rö­pít vissza 'bennünket a gye­rekkor vidékére. Mintha bú­bos kemence padkáján ül­nénk, petróleumlámpa fény­körében. Az írónak — ha írása el­mondására Szabó Gyulát vá­lasztják — nyert ügye van. Sánta Ferenc Emberavatás című novellája persze nem­csak ettől jó. Hiszen hajdan címadójává vált egy antoló­- giának, mély fiatal írók mű­veit tartalmazta. Egy ka­maszfiú korán megkezdett felnőttkorának első napját ábrázolja. A családfenntartó­vá válás ünnepi, ugyanakkor keserű felismerésektől terhes pillanatait. A saját kereset szemérmes, szinte ritusszerű átadását az anyának. Az első vásárlás élményét. A rádöb- benést: a jó falatok ezután becseinek jutnak, neki — mint korábban az apjának — meg kell elégednie a sze­gényesebb, köznapi ételekkel. S aztán az igazi felnőtti cse­lekedet: visszaviszi a boltba a »megpróbáló« pengőst. Sánta Ferenc szép elbeszé­lését Dénes István alkalmaz­ta rádióra. Nagy azonosulás­készségről tanúskodott ez a munka; Dénes elsimította a ráncokat, kiiktatta a szóis­métléseket. Dayka Margit az anya hangját, Sándor Iza a bolti pénztárosnőjét szólal­tatta meg. De ezt a Cseres Miklós rendezésében fel­hangzó művet az elbeszélő és a fiúszerepet alakító Sza­bó Gyula építette belénk; övé az érdem nagyobb része. L. L. KÜLPOLITIKAI KALEIDOSZKÓP »76 December - a haladás mérlege Esztendőkiig viszonylagos eseménytelenség jellemezte decemberben a nemzetközi politikai életet. Az év utolsó heteiben, úgy látszott, hogy a diplomaták, politikusok bele­fáradtak az utazásokba, tár­gyalásokba, ezért hát vissza­vonultak »hadállásaikba« — a kormányhivatalok, külügy­minisztériumok kellemes, jól fűtött, párnázott szobáiba, s elmerültek az adott esztendő nemzetközi politikai mérlegé­nek elkészítésében. A mostani decemberre egy­általán nem jellemző az ese­ménytelenség; bátran írhat­juk: nagyon mozgalmasak voltak az esztendő utolsó he­tei. A telj'esség igénye nélkül a fölsorolás. Ötévenként: ese­mény: megválasztották az ENSZ főtitkárát, ismét dr. Kurt Waldheimre szavaztak a tagországok a Biztonsági Ta­nács javaslata alapján. Ülést tartott a NATO miniszteri ta­nácsa; helyhatósági választá­sok zajlottak le Portugáliá­ban; tanácskoztak a vietnami kommunisták; a spanyolok népszavazáson döntöttek az alkotmány módosításáról; kan­cellárt választott a nyugatné­met parlament; véleménysza­kadással ért véget a kőolaj­exportáló országok értekezle­te. Utazásokról is értesülhetett a nemzetközi politika esemé­nyeit figyelemmel kísérő. Ká~ dár János, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja Becsben járt, a hónap közepén Moszkvába utazott; a román miniszterelnök francia kollégája meghívásának tett eleget; Soares portugál mi­niszterelnök Brazíliába láto­gatott; Andreotti, az olasz ka­binet feje az USA vezetőivel tárgyalt — gazdasági ügyek­ről ... Bár sorozatunk felcíme kül­politikai kaleidoszkóp, fontos megemlékeznünk egy belpo­litikai eseményről is, amely majdnem teljes egészében nemzetközi politikai vetületű. Nevezetesen: az országgyűlés téli ülésszakán Púja Frigyes külügyminiszter a parlament elé terjesztette jóváhagyásra a kormány külpolitikai tevé­kenységéről szóló beszámolót. Az expozé egyik középponti témája a leszerelés a fegyverkezési verseny meg­állítása veit, amely termé­szetesen nem csupán a ma­gyar, hanem a világ vala­mennyi népének nagy prob­lémája. Érdeke a világnak, hogy megszabaduljon a fegy­verkezési hajsza terheitől és attól a súlyos veszélytől, me­lyet a fegyverek mérhetetlen felhalmozódása okoz immár négymilliárdnál több ember számára. A Magyar Népköz- társaság kormánya továbbra is síkraszáll a leszerelési vi­lágkonferencia mielőbbi ösz- szehívásáért, akár az ENSZ- közgyűlés égisze alatt, akár önálló sokoldalú értekezlet formájában. Van már tapasztalata az emberiségnek, különösen pe­dig földrészünk lakóinak ab­ban, hogy kitartó diplomáciai­politikai fáradozással érdemes és lehetséges történelmi hord­erejű tanácskozást szervezni, s e tanácskozáson a népek ja­vát szolgáló döntéseket hoz­ni. A tavaly Helsinkiben leg­magasabb szinten megtartott európai biztonsági és együtt­működési értekezletre gondo­lunk. Nekünk, magyaroknak különösen szívügyünk az Európa-konferencián elfoga­dott elvek gyakorlati megva­lósítása, annál is Inkább, mert Budapestről hangzott el a himnikus hangvételű felhívás: Meddig „fiatal” egy művész? Egy nagy énekesnő új lemezéről Sass Sylvia az utóbbi évek­ben elsősorban olasz operák főszerepeiben »kényeztette el« Budapest, London, Moszkva, Hamburg, Frankfurt és más világvárosok zenekedvelő kö­zönségét olyannyira, hogy a huszonöt éves művésznőt so­kan — minden jóindulatú túl­zás nélkül — máris a világ egyik legígéretesebb Verdi- hősnőjeként ünneplik. Keve­sebben tudják róla, hogy Mo- zart-műveknek szintén ava­tott előadója; erre volt bi­zonyság tavalyi fellépése a zeneköltő szülővárosában, Salzburgban rendezett ünnepi játékokon, s ezt tanúsítja nem­régiben megjelent Mozart-le- meze is. A fölvételek nem az is­mert Mozart-operák — a Szöktetés a szerájból, a Figa­ro házassága, a Don Juan vagy a Varázsfuvola — népszerű szopránáriáit tartalmazzák; a válogatás célja nyilvánvalóan az volt, hogy a harminchat évesen elhunyt osztrák zene­szerző kevésbé ismert hang­versenyáriáiból nyújtson íze- Lítőt a zenebarátoknak. A szép hanglemez hiányt pótol, s hozzájárul egy elterjedt köz­hely eloszlatásához is. Mo­zartot ugyanis a muzsika ked­velőinek többsége egyoldalúan a felhőtlen polgári boldogság dalosaként, a hintós—nagyes­télyi», flörtölő—gemütlich császárváros könnyed poétája­ként tartja számon, s a min­dentudó szakkönyvek zömében is csak nyúlfarknyi utalásokat találhatunk arra, hogy élete vége felé a klasszicista derű, a közmondásos mozarti bájos­ság néhol elkeseredésbe, lelki­válságba csapott át, s ez a keserűség azután a Don Gio­vanni és az 550. K. szämil szimfónia súlyos moll-hangza- taiban robbant. Ám — amint Sass Sylvia lemeze is bizonyítja — nem­csak ott; már sokkal koráb­ban. Ha a három hangver­senyáriából valamiféle »ér­zésleltárt« készítenénk, meg­találhatnánk abban a lemon­dó szomorúságot és a csilla­píthatatlan örömet, az égiek- hez szóló átszellemült fohászt éppen úgy, mint a földi sze­relem megzabolázhatatlan vágykitöréseit. S a mozarti Keménységnek a lemezen hall­ható legmeggyőzőbb bizonyíté­ka a kis híján megtébolyult Elektra »hanggyilkos« futa­mokkal teletűzdelt, tragédiát sejtető komor hangza tokkal kísért áriája az Idomeneo cí­mű operából. Talán csak ez utóbbi részlet előadásából hiányolhatjuk azt a drámai feszültséget, amelyet Giselda, Violetta, Desdemona vagy Tosca szerepében már meg­szokhattunk a fiatal énekes­nőtől. Hangja mindenhol ki­egyenlített; tömör mélységei megdöbbenésre, kristálytisz­tán csillogó magasságai cso­dálkozásra késztetnek. Az el­képesztően sok futamot, díszí­tést kifogástalanul énekli. Fia­talos pajkosság, szomorú el- mélyültség, délies melegség keveréke ez a lemez — ez utóbbit a művésznő önmagá­ból adta hozzá. Furcsa szokásuk a hivatá­sos műitészeknek, hogy fiatal előadókról rendszerint vissza­fogottan nyilatkoznak, igye­keznek takarékoskodni a di­cséretekkel, nehogy — úgy­mond — fejükbe szálljon a di­csőség. Sass Sylvia lemezével kapcsolatban ez — rosszindu­lat lenne. Mégis kerülnünk kell a felsőfokokat; másokkal kapcsolatban már sajnos el­koptattuk őket. Lengyel András „Fényes hobby Pénsvásárlók Az egyik Balaton-parti vendéglátókombinát dolgozó­ja mellékjövedelemre tett szert. Ez önmagában mégnem meglepő, ám a pluszpénz nem a borravalókból vagy az ott­honi kertészkedésből szárma­zik. Farmernadrágokat vásá­rolt — 800 forintért darabját —, azután továbbadta 1000— 1200 forintért. Az üzlet jól jövedelmezett, csak mint ki­derült, hosszú távra nem elég biztonságos. A fiatalember le­váljék Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együtt­működésének kontinensévé! Jövőre Belgrádban kerül sor arra az európai találkozóra, amelynek feladata lesz, hogy építő szellemben összegezze a helsinki záróokmány megva­lósításának tapasztalatait, és fölvázolja a következő évek munkájának irányait, erősítse az európai népek nagy csa­ládja, az összes részvevő köl­csönös megértését, jó kapcso­latait. A magyar kormány arra törekszik, hogy a belgrá­di találkozó az összeurópai együttmunkálikodásnak újabb lendületet adjon. Most, hogy az 1976. eszten­dő nemzetközi politikai mér­legének vázlatát a kedves ol­vasó asztalára tettük, szük­séges megjegyeznünk azt is, hogy a mérleg egyenleg ro­vatát nem tudtuk kitölteni. Ennek az az egyszerű oka, hogy számos az úgynevezett »átmenő aktíva és passzíva« — azaz: a békés és biztonsá­gos holnapokért rengeteg még a teendő a tárgyalóasztalok mellett, a nemzetközi osztály- hat-c mind szélesebb front­ján. Embert szolgáló, békét, biztonságot,. alkotó együttmű­ködést, fölvirágzást adó szo­cialista elveink győzelmébe vetett hittel kíván minden ol­vasónak békés, boldog új esz­tendőt a krónikás: Kulcsár László bukott, kiszabták rá a megfe­lelő büntetést. Ilyen és hasonló eset szép számmal előfordul a BalaSon- parton. Nemcsak az úgyneve­zett vámáruval való üzletelés, hanem a devizabűntettek szá­ma is megszaporodott. Valu­tát vásárolnak forintért, eset­leg a borravalóul kapott dol­lárokat, márkákat gyűjtöge­tik, hogy azután jó pénzért továbbadják, vagy megpróbál­ják külföldre csempészni. Ta­valy a Somogy megyei Vám- és Pénzügyőrség 36 ezer fo­rint értékű külföldi fizetőesz­közt foglalt le, az idén. ez az összeg 289 ezer forint. Ha együttesen vizsgáljuk a földe­rített vám- és devizajogsza­bály-sértő cselekményeket, akkor kiderül, hogy tavaly összesen 465 ezer forint volt a külföldiektől jogtalanul megszerzett áru, illetve fize­tőeszköz értéke, az idén pe­dig 1 millió 699 ezer forint. A számok tehát növeked­nek, úgy látszik arányosan az idegenforgalommal. Sok az évről évre visszatérő külföldi vendég, szaporodnak a barát­ságok, a kapcsolatok, és ba­ráttól könnyebb pénzt sze­rezni. A hozzánk látogató tu­risták ajándékként, vagy bor­ravalóként gyakran hagynak itt márkát, dollárt. Termé­szetesen aki kapja, elfogad­hatja. Sőt 200 forint értékben nyugati és 400 forint értékben szocialista ország valutáját bárki megtarthatja. A kettő együtt azonban nem lehet több 400 forintnál. A »fölös­leget« nyolc napon belül be kell váltani. Ám akadnak, akik ezt elfelejtik. És elfe­lejtik azt is, hogy külfölditől útiholmit még ajándékba sem lehet elfogadni. Arról már nem is szólva, ha az útihol­mit úgy vásárolja valaki. Ter­mészetesen, ha vámot fizet érte, más a helyzet. Különösen sok esetet derí­tett föl a siófoki és a kapos­vári pénzügyőrszakasz a ven­déglátóüzemekben, ahol gyak­ran adnak külföldiek borra­valót saját országuk pénzé­ből. Ezzel nem történik sem­miféle szabályszegés, azzal azonban már igen, ha az, aki elfogadja, »elfelejti« beválta­ni. Ilyen szempontból a me­gyén belül Siófok a »legfertő­zöttebb«. Itt a legnagyobb a nyári forgalom, itt fordul meg a legtöbb külföldi, és itt kötik a legtöbb »feketeüzletet«. Az egyik 50 éves siófoki asszony például azt gondolta: a pénz elfogy, egyébként is bizonyta­lan mikor mennyit ér. De az arany mindig arany marad. Ezért azután aranytárgyakat vásárolt fel külföldiektől. En­nek a »fényes hobbynak« ha­mar befellegzett, a gyűjtöge­tésnek a pénzügyőrség és a rendőrség vetett véget. Egy kaposvári fogorvos úgy akart »kint« gazdagabb turistaként utazgatni, hogy itthon nyugat­német márkát vásárolt, azt egy NSZK-beli ismerősére bízta, és amikor odautazott, vastagabb lett a pénztárcája. A vámszervek viszont erre az esetre is rájöttek, és bizony a fogorvosnak jó pár fogat be kellett tömnie, míg vesztesé­gét pótolhatta. A Balaton-parton nyáron több meggazdagodási lehető­ség is kínálkozik. Egy fiatal­ember ezek közül a legbizony- talanabbat választotta. Angol ismerőse rendszeresen szállí­totta neki az árut, ő pedig itt felárral továbbadta. A kiilön- bözetet felezték. A fényes életnek hamar vége szakadt, az ügy végére a bíróság tett pontot. A leggyakoribb a va­lutafelvásárlás. Azután a »márkás ember« vagy feketén túlad a pénzen, vagy ha uta­zik, megpróbálja magával vin­ni külföldre. Az 1974 márciusában életbe lépett devizajogszabály tágabb lehetőséget biztosított min­denkinek ahhoz, hogy külföl­di áruhoz jusson, legálisan megszerezhesse, amire szüksé­ge van. Az emberek egy ré­sze viszont, úgy látszik, job­ban kedveli az izgalmasabb megoldásokat. Hát próbálkoz­ni lehet, de mint a felderített esetek bizonyítják, nem érde­mes. D. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents