Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-21 / 301. szám

Jubileumi koncert Fél évszázad ünnepe Kiállítás, tanácskozás, gálaest Nemzetiségi nap Siófokon Rózsa Ignác iparegyesületi elnök uram biztosan nagyot nézet volna, ha részt vesz a Vikár Béla Kórus jubileumi hangversenyén: lám, mivé fej. lődött a hajdani iparosdalár­da utóda! Hosszú utat tett meg az ötven évvel ezelőtt alakult kórus, a zökkenőkkel, sikerekkel, kihagyásokkal te­letűzdelt évek során — ahogy ezt a jubileumra megjelent kiadványban olvashattuk. Ke­rekedné Pytel Anna tollából. Kezdetben — ötven évvel ez­előtt — csupán kaposvári ipa­rosok voltag a tagjai, ma or­vosok, gyári munkások, diá­kok, tanárok és alkalmazottak énekelnek benne. És bár a KISZÖV tartja fenn, egy ki­csit magáénak érzi a város, sikereinek pedig örül az egész megye. Ezt bizonyította az az érdeklődés is, amelyet az énekkar tagjai tapasztalhattak jubileumi hangversenyükön. Az ötvenéves együttes dísz- hangversenyén ott voltak a kórustagok, a zenét szerető város és megye vezetői, a régi kaposváriak, és sokan a me­gyéből. Balajcza János, a vá­rosi tanács elnökhelyettese va­lamennyiünk jókívánságait tolmácsolta, amikor a jubilá­ló kórust köszöntötte. A köszöntésből kivették ré­szüket a megye, illetve a környék nagy hagyományú együttesei: a százéves Siófoki Dalkör és a pécsi Mecsek Mű­vészegyüttes; eljött köszönte­ni a kitűnő szófiai női kar, a Morfova Prokopova Kórus is. A Vikár Kórus nagy ének­kultúrát igénylő darabokból állította össze műsorát. Köz­tük első helyen kell említeni a Bárdos Lajos Somogyi sira­tó című művét, amelyet a nyári, kőrcshegyi koncerten bemutattak már, a kaposvári közönség azonban most hall­hatta először. A népi profán ima szövegére komponált, rendkívül nehéz dallamot ki­tűnően szólaltatta meg — Zá- kányi Zsolt vezényletével — a kórus. Műsorán még két Bárdos-mű szerepelt: a Csil­lagvirág és a Távoli álom. Mindkettő abba a kategóriába tartozik, amelyet már csak nagy felkészültségű énekkar tud előadni. Elhangzott még az egyik legritkábban hallható Kodály-mű, az Este, valamint Udvardy—Radnóti Bájolója és Monterverdi Ügy fáj a szí­vem című műve. A kétségte­lenül magas színvonalú elő­adásnak azonban volt egy árnyoldala is: nem adott bő­vebb keresztmetszetet a kórus eddigi munkájáról. Az utóbbi időben megtanult Bárdos­művek mellett szívesen hal­lottunk volna többet, mást a régi sikerekből, s így. teljesebb lett volna a kép a jubiláló együttesről is. A százéves Siófoki Dalkör Erkel Éljen a haza, Kodály Háry Jánosának Toborzójával, valamint Bartók Tisza partján című népdalcsokrával köszön­tötte a jubiláló kaposvári kó­rust. A közönség nagy tapssal és nagyon szívesen fogadta a Mecsek Művészegyüttest amely elsősorban madrigálok, klasszikus művek tolmácsolá­sában kiváló. Példáját adták a tiszta, kulturált éneklésnek. A Rákóczi induló vált ki egyedül az egységes stílusból: nincs hozzá megfelelő erőssé­gű férfiszólamuk. Az ünnepi hangverseny nagy érdeklődéssel várt vendég együttese volt a szófiai könyv­tárosok kórusa. A nagy lét­számú női kar a kaposvári koncert előtt föllépett már Siófokon, Barcson, Balaton- bogláron; a debreceni kórus­fesztiválon arany minősítést kapott — híre megelőzte az érkezését. Szereplésük még a várakozást is meghaladó szín­vonalú volt. A magyar közön­ségnek kissé szokatlan balká­ni—török összefonódású, nép­dalihletésű kórusműveikben már megmutatkozott az ének­kar nagy kulturáltsága, felké­szültsége. Szinte valamennyi tagja kiváló énekes, együtt pedig úgy szólt a kórus, ahogy az csak ritkán hallható. Kü­lönösen a női kórusoknál oly lényeges alt rendkívül magas énekkultúrájú. Műsoruk má­sodik részében mutatkozott meg, hogy mindent tudnak, l Ezt bizonyította a megszólal­tatott Ave Maria, majd a mo­dem hangvételű Britten szám, s végül egy Kodály-mű — magyarul. Élmény volt a kö­zönségnek, és a többi együt­tesnek egyaránt. Mint ahogy az egész este az volt. A ven­déglátó Vikár Kórus és a meghívottak méltón ünnepel­ték meg a jubileumot. S. M. Az üveg kora Az amerikai régészek új el­járást használnak a régi üve­gek korának megállapítására. Megfigyelték, hogy ha az üveg hosszú ideig volt a föld­ben vagy a vízben, felületén lassú vegyi bomlás kezdődik, s egyfajta »elmállott réteg« képződik rajta. A kutatók azt tapasztalták, hogy 'az elmállott felület igen vékony rétegekből áll. Ha te­hát a kéreg rétegeinek számát mikroszkóppal megszámlál­ják, megkapják, hány évig volt az üveg a földben vagy a vízben. Óriás kaktuszgyüjtemény Korszerű növényházzal gyarapodott nemrégiben Pécsen a Tanárképző Főiskola. Az üvegház egyúttal az ország egyik legnagyobb kaktuszgyű.jteményét őrzi; 350 botanikuskerttel tartanak kapcsolatot és 1100 féle kaktuszt gondoznak itt. (MTI-fotó: Bajkor József felvétele — KS) KÜLPOLITIKAI KALEIDOSZKÓP *76 | November - nemzetközi Nem csupán novembernek, hanem az 1976. esztendőnek is egyik legnagyobb hordere­jű, legnagyobb nemzetközi fi­gyelmet keltő eseménye volt a bukaresli találkozó a Varsói Szerződés Szerveze­te politikai tanácskozó testü­letének ülésszaka. A hetek, tehát a Varsói Szerződ>ésbe tömörült tagországok legma­gasabb rangú párt- és állami vezetőinek november 25—26-i értekezlete sorrendben a 14., az európai biztonsági és együttműködési konferencia után pedig az első volt. Érdemes fölfigyelni arra, hogy a nyugati hírszolgálati irodák szinte egybehangzóan jelentették: a bukaresti talál­kozón nincsenek jelen a. hon­védelmi miniszterek. A szo­cialista országok katonai veze­tőinek távolmaradása a poli­tikai tanácskozó testület ülés­szakáról persze egyáltalán nem jelentette azt, hogy mel­lőzik a nemzetközi helyzet katonapolitikai oldalait. A po­litikai tanácskozó testület a legmagasabb szintű politika síkján foglalkozott az Európa határain túlmutató ilyen jel­legű kérdésekkel. A konferencián részt vevők egyhangúlag elfogadták A nemzetközi enyhülés új ered­ményeiért, az európai bizton­ság megszilárdításáért, az európai együttműködés fej~ lesztéséért című nyilatkozatot. Szerződéstervezetet hagytak jóvá, amelynek aláírói köte­lezettséget vállalnának arra, hogy nem alkalmaznak első­ként egymás ellen nukleáris fegyvert. A bukaresti nyilat­kozat — a nemzetközi helyzet mély elemzése alapján — megállapította, hogy Európá­ban és világszerte egyaránt teret veszített a hidegháború, uralkodóvá vált a politikai enyhülés reményteljes folya­mata. Az államok kölcsönös megértésének és együttmun- kálikodásának erősítését -szol­gálják a két- és sokoldalú po­litikai konzultációk, amelyek­nek első nagy eredménye az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet legmaga­sabb szinten megtartott záró szakasza, az ott elfogadott ok­mány volt. ____ n agyhónap Európa és az egész emberi­ség egyetemes érdekeit szol­gáló ebben a légkörben állt elő a politikai tanácskozó tes­tület az újabb javaslataival, amelyek közül igen nagy fi­gyelemre méltó: hívják össze az ENSZ leszereléssel foglal­kozó rendkívüli közgyűlési ülésszakát és fogadjanak el egyetemes egyezményt a nem­zetközi erőszak megtiltására. A bukaresti ülésszak részve­vői készségüket. nyilvánítot­ták a katonai tömbök egyide­jű fölszámolására, s ismétel­ten javasolták, hogy — a biz­tonság és együttműködés szol­gálatában — némely kapitalis­ta országok és gazdasági tö­mörülések szüntessék meg a hátrányos megkülönbözteté­seket a kereskedelemben. Novemberben került sor Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának belg­rádi és bukaresti látogatására. A Tito elnökkel folytatott megbeszélések ismét bizonyí­tották, hogy a két ország kö­zött baráti a kapcsolat, jó az együttműködés. A román test­vérpárt főtitkárával tartott találkozóról Brezsnyev kije­lentette; »-Tárgyalásaink nő­A hét vége kulturális ese­ményei közül kiemelkedett a nagy érdeklődéssel várt so­mogyi nemzetiségi nap. Az esti gálaműsorra telt ház előtt került sor Siófokon. A nem­zetiségi folklórnak szentelt est talán kissé szerényebb volt, mint amilyen gazdag­nak, színesnek ismerjük a so­mogyi délszlávok és német aj­kúak hagyományőrző, öntevé­keny művészetét. A siófoki művelődési köz­pont volt a házigazdája an­nak a félnapos programnak, amelynek keretében szomba­ton délután kiállítás nyílt a somogyi nemzetiségek népvi­seletéből. Dr. Klaus Klotz, a Magyarországi Német Dolgo­zók Demokratikus Szövetségé­nek titkára a megnyitóban kiemelte a lenini nemzetiségi politika következetes végre­hajtását, amely »lehetővé és szükségessé teszi, hogy fej­lődjön a délszlávok és a né­met ajkúak nemzetiségi köz- művelődési munkája«. A nem­zetiségi kultúra értékeit fel­táró munkához sorolhatjuk a nemzetiségek tárgyi, néprajzi emlékeinek a gyűjtését is. A siófoki bemutató Lakócsa és környékének délszláv, illetve Ecseny és Gálosfa német női viseletéről, valamint lakásdí­szítő — házi készítésű — szö­vött textíliáiról ad képet. A somogyi nemzetiségi na­pot átfogó fölmérés előzte meg — a nemzetiségi oktatás helyzetéről, a nemzetiségiek közművelődési tevékenységé­ről. Ennek tapasztalatait dr. Balassa Tibor, a Somogy me­gyei Tanács elnökhelyettese összegezte. A tanácskozáson részt vettek a művelődési élet irányítói, jelen volt Mándics Mihály, a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szövet­ségének főtitkára és Klaus Klotz is. Különösen hangsú­lyozták a siófoki járásban élő német ajkúak kőiében vég­zendő néprajzi gyűjtőmunka fontosságát. Javaslat hangzott el arról is, hogy a legjelentő­sebb nemzetiségi együttesek a jövőben több alkalommal sze­repeljenek a balatoni szabad­téri színpadokon is. A nem­zetiségi folklór bemutatásával megyeszerte és túl a megye­határokon élményt nyújthat­nak ezek az együttesek, illet­ve a szólisták. Bóra Ferenc, a megyei mű­velődésügyi osztály csoport- vezetője ismertette a tanács­kozáson azokat a terveket, amelyek a nemzetiségi okta­tás fejlesztésében, a helytör­téneti munka javításában, az amatőrmozgalom támogatásá­ban az előbbrelépést biztosít­hatják. Ezek közül új kezdeménye­zés, hogy a megyei levéltár­ban hozzáférhetővé teszik azokat az írásos emlékeket, amelyek a nemzetiségiek éle­téről vallanak. Ezeknek a fel­dolgozására, helytörténeti pá­lyázatok írására buzdítják az a feladatra vállalkozókat. E sorba tartozik annak a ha­gyománynak az ápolása is, amelyet szombaton alapoztak meg a megyei nemzetiségi nappal. A gálaesten mondott köszö­netét a nemzetiségi együtte­seknek és szólistáknak ered­ményes működésükért Svenda István, a megyei művelődés- ügyi osztály vezetője. Érté­kes sztereomagnót kapott a délszláv Dráva Együttes; az ecsenyi, a miklósi és a szülo~ ki német együttes. Szép aján­dékkal ismerték el Misics Fe- rencné siófoki népdalénekes, Úliás János és unokája —ka- posfői hangszeres szólisták — szereplését is. H. B. Három ősbemutató Három magyarországi ősbe­mutatóra került sor az év vé­gén Budapesten. Nagy István Özönvíz élőit círjiű drámáját 1937-ben vitte színre először a kolozsvári Alagyar Színház. Az akkor revelációnak ható elő­adás régi hagyományt folyta­tott: Kolozsvárott 1792 óta működik állandó színház, amelynek tagja volt — többek közt — Déryné, Kótsi Patkó János, Jászai Mari. A buda­pesti Nemzeti Színház bemu­tatójának külön' erénye, hogy ebben a színházi szellemiben nevelkedett vendég rendező munkája: Harag Györgyé, a kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezőjéé. Vele be­szélgettünk a darab magyar- országi színre viteléről. — Első budapesti rendezé­velnék a kölcsönös megértést pártjaink között. Sikerült kulcsfontosságú kérdésekben újabb lépéseket tenni együtt­működésünk elmélyítése felé.« Ha látványosan nem is, de győzött az amerikai elnökválasztáson James Carter, a demokrata párt jelöltje. A közvélemény­kutatás őshazájában, az Ame­rikai Egyesült Államokban az elnökválasztás előtti hetek- ben-hónapokban a társadal­mat leginkább foglalkoztató gondok között az első helyen gazdasági és belpolitikai prob­lémák szerepeltek. Ez a lég­kör, a Washingtonból kiáb­rándult amerikai milliók sza­vazatai segítették elsősorban a Fehér Házba az ismeretlen­ségből s ráadásul az amerikai Délről jött új embert, Cartert. Azt a férfit, aki intakt, érin­tetlen a fővárosban dúlt poli­tikai-gazdasági botrányoktól, a Watergate-től, a CIA-ma. nipulációktól. Az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöké­nek első nekirugaszkodásban négy esztendeje van arra, hogy bel- és külpolitikai sí­kon egyaránt bizonyítson: képes-e válóra váltani ígére­teit és alkalmazkodni az új időknek »új szavaihoz«, első­sorban az enyhüléshez. Kulcsár László (Befejezés következik.) sem nem esik egybe első ta­lálkozásommal Nagy István drámájával. Már rendeztem öt évvel ezelőtt Marosvásárhe­lyen, mégis másképpen kell most színpadra fogalmaznom ezt a művet, nemcsak a kö­zönség és a színészek különbö­zősége, hanem elsősorban az eltelt idő miatt. Tempora mu_ tantur... És a rendező is vál­tozik, meg a közízlés is. Bár Nagy István drámája a II. világháborút megelőző korszak társadalmi-gazdasági válságá­nak talajából nőtt ki, nem kö­tődik szorosan egyetlen kor­hoz. Általános emberi-társa­dalmi problémáival arra keres választ, hogyan viselkednek az emberek — konkrétan egy család — a súlyos válság ide­jén, hogyan bomlanak föl kö­zösségek, hogyan embertele­nednek el egyének a rájuk nehezedő nyomás alatt. A fő­szereplő, Ilon — s talán 'nem véletlen, hogy asszony!, — a darab legerősebb jelleme. Na­gyon örülök, hogy ebben a szerepben Bodnár Erikával dolgozhattam együtt, akit elő­ször az Életem, Zsóka! című színműben láttam. Méltó t>art- nere Kállai Ferenc, Kálmán György, Sinkovits Imre és Vö­rös Eszter. Mielőtt Budapestre jöttem, Nagy István rám bíz­ta a darab újraformálását, s remélem, hogy a budapesti bemutatóban — amelyen ő is részt vett — nem csalódott. * IV. Ki volt a tragikus sorsú IV. Károly és Zita királynő, az osztrák—magyar monarchia utolsó uralkodó párja? Akik két restaurációt kíséreltek meg, amelyet a Horthy-rend- szer meghiúsított. Kalandorok, vagy tehetetlen bábok? A va­lóság és fikció sajátos kevere­dését adja Hernádi Gyula új darabja, amelyet december 16- án mutatott be a Pesti Szín­ház. — A »Királyi vadászat« vé­gigjátszat egy logikai játékot — mondja Marton László ren­dező. — Az utolsó Habsburg, akiért hat törvényes örökös­nek kellett elpusztulnia, hogy 1916-ban trónra kerülhessen — valójában tragikomikus fi­gura volt, bizonyos politikai erők kezében. Ezt a bábjelle­get hangsúlyozza a darab fik­ciója, miszerint a királyi párt még a budaörsi csata előtt megölik, szerepüket hason­másaik — egy diák és egy színésznő — veszik át. A fan­táziaterv megteremtője és végrehajtója egy valóban lé­tezett legitimista földesúr, Er- dődy gróf. A sikertelen visz- szatérés után az ál-királyi párt — a történelem szerint az igazit — Madeira szigetére száműzik. Ott hal meg IV. Károly 1922-ben, máig sem bizonyított tüdőgyulladásban. Az íróval egyetértésben való­ságnak játsszuk el a fikciót, pszichológiai motiváltsággal hozva létre a kettősség izgal­mas színházi szituációját. IV. Károlyt Tordy Géza, Zita ki­rálynőt Bánsági Ildikó, Erdő- dy grófot Szabó Sándor játsz- sza. Ugyancsak ősbemutatónak tekinthetjük a Madách Szín­ház december 17-i előadását, amely Gogol Holt lelkek-jét vitte színpadra. Bár a regény­nek több tucat adaptációja létezik, — köztük a legjelen­tősebb a Moszkvai Művész­színház Bulgakov-féle változa­ta — Szakonyi Károly most újra színpadra alkalmazta Go­gol remekművét. A nagy vál­lalkozás rendezője Lengyel György. — Gogol ismét reneszán­szát éli a világ színpadain; maró, kegyetlen szatírái el- évülhetetlenül aktuálisak. A Holt lelkek cselekménye egy szélhámos alakja köré sűrű­södik, aki halott jobbágyok, azaz holt lelkek vásárlásával akar vagyont szerezni magá­nak. A pénzéhség mohóvá, le­leményessé, valóságos pszicho­lógiai kalandorrá teszi Csicsi- kovot. (Haumann Péter ala­kítja.) A regény két szempont­ból is alkalmas színpadi meg­valósításra: szerkezete a laza láncszemű epizódokat a főhős köré csoportosítja, másrészt a nagy üzletelés során számta­lan különböző karakterű figu­rával kitűnően megírt jelle­mekkel találkozhatunk. (Day- ka Margit, Körmendi János, Horesnyi László, Némethy Ferenc). Gogol széles társa­dalmi rajzai mindig is kedvel­ték a helyzet- és jellemkomi­kumot. Az egész adaptáció és az előadás a mű groteszk, ab­szurdba hajló hangvételét igyekszik hűen visszaadni. M. L

Next

/
Thumbnails
Contents