Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-18 / 299. szám

röiiztdi Szttk iizJt&iíg. ! W éves anyámnak a mesztegnyói Lady János Tsz táblájába esett egy 1200 négyszögöles területe, amelyen egy présház, 49 termő gyümölcsfa és 270 négyszögöl di­rekt termő szőlő van, A tsz többször felszólított, hogy vágjuk ki a szőlőt meg a fákat, a présházat pedig bont­suk le, és tisztán adjuk át a területet nekik. Érdeklődé­sünkre, hogy mit kapunk kártalanításént, ez volt a vá­lasz: semmit. Anyámnak semmilyen nyugdíja nincs; a kertjéből és a szőlőhegyből él. Kérdésem; lehet egy idős asszonytól ily módon elvenni a számára megélhetést nyújtó terülé- tet? Nem állunk a táblásítás útjába, de nem ilyen elin­tézési módot várunk. Kérjük a véleményüket: jogos-e kártalanítási követe­lésünk vagy sem? Tisztelettel: (Bada Sándor Meszt«gnyő, Vörösmarty u 28. Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, legyenek segítségünkre abban, hogy a sió­fok—ádándi autóbuszjáratok túlzsúfoltsága megszűnjön. Véleményem szerint tűrhetetlen az a tény, hogy 80 férő­helyes járműben 120—140 személyt szállítsanak kritikán aluli módon. Nem a természetes igényeknek megfelelő, kulturált utazást követeljük, csak a legelemibb, az em­berhez méltó körülmények biztosítását kérjük és igé­nyeljük. Tisztelettel: (hibái (Báláéi Ádánd, Kossuth u. 57. Tisztelt Szerkesztőség! A Diakeret van, de nem eladó című cikkel, valamint Kalász Lajosnak, a Zselic Áruház osztályvezetőjének er­re adott válaszával kapcsolatban — mint az áruház felet­tes szerve — a következőket közlöm. Nevezett osztályvezetőt mulasztás terheli, mert a bel­ső felhasználásra szolgáló diakereteket az eladhatóktól nem különítette el megfelelően. A diakeret körül felme­rült vitában nem a jó kereskedőhöz megfelelő magatar­tást tanúsított, holott módjában lett volna a kérdést vita nélkül megoldani. Kalász Lajos osztályvezetőt emiatt fe­lelősségre vontuk, a vevőtől pedig ezúton is elnézést kérünk. Tisztelettel: rÜakáxu Qózitf. igazgató, Fogyasztási Szövetkezetek Somogy megyei Szövetsége r-r; AI MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 299. szám. Szombat, 1976. december 18. Karácsonyi forgalom a postán Kapával támadtak Nőket, féríiakal bántalmazott a két barát Két mindenre elszánt fiatal­ember ügyét tárgyalta a na­pokban a Marcali Járásbíró­ság. Olyanokét, akik egyetlen éjszaka több embert támadtak meg minden különösebb ok nélkül. Tettükre nehéz ma­gyarázatot találni, »vezérlő­jük-« pedig az ital volt. Ez év július 25-én a két fiatalember — a 18 éves Hor­váth Gyula teleki és a csupán 14 éves Milkovics Árpád len­gyeltóti lakos — búcsú után a lengyeltóti művelődési házban rendezett bálon jócskán a po­hár fenekére nézett. Azután úgy döntöttek, »kitombolják« magukat, megvernek néhány embert. Karókat szereztek. Az első áldozat egy lány volt, akit Milkovics fejbe ütött. Ugyanezt tette egy férfival is, aki két-három hét alatt gyó­gyuló koponyasérülést szenve­dett. A következő áldozat újra egy férfi volt — a támadás után könnyebben megsérült Egy brigád mindennapjaiból A siófoki Sió Áruház Mo­solygó Antal szocialista bri­gádjának naplójában egy iker­pár. Bódi Attila és Eszterke fényképe és néhány sor: »Bá­csik, nénik, köszönjük a szép cipőt!« A kísérő levélben az édesanya, Bódi AUiláné' (Bu­dapest, Bogár utca 34.) meleg szavakkal mondott köszönetét a szocialista brigádnak, amiért megkapta azt a két pár Siesta cipőt amelyet már hónapok óta keres az ikreknek, de se­hol nem tudta megvenni. Pa­naszát a Nők Lapjában tette közzé. Ezt olvasták Siófokon az áruház cipőosztályának szocialista brigádtagjai, és a két pár cipőt rövidesen Buda­pestre szállította a posta. Nem egyedülálló eset ez. Vankó Ferenc, a cipőosztály vezetője irányítja a 11 dol­gozó munkáját. Ez évben 200 ezer pár cipőt adnak el 30 millió forint értékben, 2 mil­lió forinttal több ez a tervnél. Több vállalattal, így a kapos­vári Zselic Áruházzal, a Jász­berényi Cipőgyárral, a Bony­hádi ipari Szövetkezet Radnó­ti brigádjával van szocialista szerződésük. A múlt évben a szocialista brigád cím arany fokozatát nyerték el, és 1976- ban szeretnének ismét előbb­re lépni. —, azután az italtól nekibáto­rodott fiatalemberek egy há­zaspárra támadtak. A férjnek több bordáját eltörték, és olyan erővel ütlegelték, hogy a lépe leszakadt, meg kellett operálni. Horváth Gyula köz­ben a feleséget az átokba lök­te, és a Iáhát ütötte. A verekedés, a garázdálko­dás ezzel még nem ért véget. Milkovics kapával támadt egy másik férfira, aki az ütés kö­vetkeztében súlyos koponya- csont-törést szenvedett. A Marcali Járásbíróság dr. Pap Tibor tanácsa Horváth Gyulát 3 évi börtönbüntetésre ítélte, 4 évre pedig eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Mil­kovics Árpád büntetése 3 évi, a fiatalkorúak börtönében le­töltendő szabadságvesztés, és ugyancsak 4 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A napi forgalom a szo­kottnak a kétszerese, sőt oly­kor a háromszorosa ma már a nagyobb somogyi postahi­vatalokban. A csomag- és a levéláradat az ünnep közelsé­gét jelzi. A megyeszékhely főpostáján tegnap 35 ezer ér­kező, illetve induló levelet osztályoztak. Tizenötezer le­vél futott át a postások ke­zén mint tranzit küldemény. A posta kérte, hogy a cso­magokat kellő időben adják föl. A jelek szerint az aján­dékozók meghallgatták a ké­rést. Tegnap Kaposvár—Bu­dapest között egy plusz pos­takocsi vitte, hozta a csoma­gokat. Kaposváron a távköz­lési osztály szocialista brigád­jai most a postaosztálynak se­gítenek. Alkalmi dolgozókkal is növelték a létszámot, s jó pár nyugdíjas bejött segíteni. Hogy ne torlódjék a levél és a csomag, ma nem lesz szabad szombat a postán, pénzt azon­ban nem visznek ki. A cso­magokat vasárnap is kiszál­lítják. Nagyatádon szintén kará­csonyi már a postafoirgalom. Tegnap háromszor annyi le­velet adtak föl, mint más na­pokon. Az érkező is több mint kétszerese a szokottnak. Siófokon ugyancsak meg­kétszereződött a küldemények száma. A Gemini nem haknizik Az osztopáni fiatalok a hét elején nagyon várták a nép­szerű Gemini együttes fellé­pését. A beatzenészek azon­ban késtek. Nem önszántuk­ból, a laskai kanyarban el­akadtak a jeges úton. Másfél órai kerékpörgetés után azon­ban megérkezett a segítő bri­gád: egy tucat ember gyalog eléjük ment. A küszködés alaposan kifá­rasztotta a zenekar tagjait is. Műsorukat mégis nagy siker­rel, lelkesen végig játszották. Sok »haknibrigád« áll úgy a közönség elé: a falusiaknak minden jó. Geminiék nem így fogták föl a szereplést. Ju­talmuk a közönség kétórás ki­tartó várakozása es nagy taps­vihara volt U. T. Aki külföldre kíván kará­csonykor vagy szilveszterkor telefonálni, előjegyzését máris leadhatja a kért időre. Az időben leadott előjegyzést előbbre sorolják. Közös vetélkedőt rendeznek MSZBT-tagcsoportok találkozója Kutason Az ünnep közeledtét tükrözte a kaposvári hetipiac Az ünnepi vásárlás jegyé­ben zajlott le Kaposváron a pénteki hetipiac, amelyet eléggé megzavart a reggeli esőzés. Az árusok egy része benn a csarnokban próbált magának helyet szerezni. Viszonylag nagy volt a fel­hozatal. Nemcsak a magáno­sok által árusított fenyőfára gondolunk. Sok volt az élő baromfi, s akadt már pulyka is. Elegendő volt a tejföl, a túró meg a tojás. Ez utóbbi tartotta a 2 forintos órát. Sok volt az alma, s 3—10 forintért kínálták. Magánosok árultak fehér szőlőt 30-ért, otellót 20-ért. Mákot csak a masze­koknál lehetett kapni — lOCf forintért (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Konzervgyár és a Kutasi Állami Gazda­ság MSZBT-tagcsoportjainak együttműködését sok minden indokolja. A két üzem termé­kei — a gazdaságé friss gyü­mölcs formájában, a gváré feldolgozva — elkerülnek a Szovjetunióba. Kopecsni Vince, az állami gazdaság igazgatója mutatta be a gazdaság tevékenységét, vázolta terveiket a nagyatádi vendégeknek. A konzervgyá­riak megtekintették a gazda­ság segítségével épült társas lakóházakat, a hízómarha­telepet, azután a somogysárdi versenyló-tenyésztő telepet, a kiskorpád! ötszáz vagonos hű­tőházat. A konzervgyár tagcsoportja meghívta a kutasiakat Nagy­atádra. A találkozón arról is döntöttek, hogy közösen Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőt rendeznek. Szovjet vendégeiket mindig elviszik a társ tagcsoporthoz. A tapasz­talatok, módszerek kicserélése tartalmasabbá teszi a két MSZBT-tagcsoport munkáját, s közvetve hozzájárul a barát­ság ápolásához, a Szovjetunió életének még színesebb bemu­tatásához. Öregasszony a széken, egyedül öregasszony ül a székben, sűrű cigarettafüst kúszik fej- kendője alá. Barna arcán ezer ránc pókhálója, kabátjára rászáradt sár, szakadt cérna­harisnyájából zúzott, kék tér­de látszik. Péntek hajnalban jött gyalog Somogyszilból Ka­posvárra. Mi űzte-hajtotta a megyeszékhelyre? Lánya. Dörömböző Ferenc- né hozta a járási hivatal egészségügyi osztályára. Egy­szerűen beállított vele és közölte, itt hagyja anyját, vi­gyék szociális otthonba. Se­hogy se értette, amikor azt magyarázták: ez nem megy máról holnapra. Környezetta­nulmány, orvosi vizsgálat, mindennek sora van. A leg­gyorsabban is csak egy hét múlva vihetik szociális ott­honba özvegy Babai Jánosáét. Egy hét... Addig meghúzód­hatna egyik gyermekénél. Mert az öregasszonynak hat gyermeke él, hárman Kapos­váron, ketten Somogyszilban, egy Göllén. De ez a hét még­is elviselhetetlenül sok; a hat közül egy gyereknek se kell az édesanyja. Egyedül élt Szilban évekig, a faluszéli ro­zoga kalyibában, jól bírta magát, csak fél éve fordult rosszabbra az állapota. Lá­nyának összefüggéstelen elő­adásmódjából az derült ki: alig törődött valaki az idős asszonnyal. Babai Jánosné ül, tekintete megtört, arckifejezése közö­nyös. Néha, a felparázsló vi­ta hevében megindulnak a könnyei, de csak másodper­cekig. Szeme száradt, szik­kadt. Később a gondozónőnek könyörög; dolgozik ő, segít, csak valaki vigye el. Mély to­rokhang buggyan elő szájá­ból, arcára rémület fagy, ami­kor lánya bezárt ajtót emle­get. Dörömbözöné veszi a ka­bátját, s elfele készül, ö már — úgymond — megtette a kötelességét. Anyját a ható­ságra bízta, az »állam gond­jára«. Hiába mondják; Ba­bainé nem maradhat itt. »Hát akkor tegyék ki az ut­cára-» — ennyi a válasz. Mi lesz Babai Jánosnéval? Ebben a helyzetben a járási hivatal már nem, a rendőrség pedig még nem tud mit ten­ni. S a gyerekei? ölt nem akarnak tudni róla. Os. T. Suttogás A párizsi utcán nagy csődület támad egy ájult ember körüL — Ugyan, mit beli tenni ilyen esetben? — tűnődik a járdán fekvő férfi fölé hajló járókelő. — Annyi mindenféle eszköz van, a mesterséges légzéstől kezdve egészen a konya­kig ... Talán valóban egy kevés konyakot kellene a szájába önteni? — öntse már, de gyor­san — suttogja az ájult férfi felocsúdva —, a töb­biről pedig nyugodtan megfeledkezhet! Sürgős Giulio, szörnyű helyzet­ben vagyok: sürgősen pénzre van szükségem és halvány fogalmam sincs, honnan szerezzek. — Örömmel hallom. Már megijedtem, hogy tő­lem akarsz kölcsönkérni! Eltűnt A vendégek távozása után a feleség megjegyzi a férjének, hogy két ka­nál eltűnt. — Melyik? — érdeklő­dött a férj. — Hát azok, amelyekbe ez volt bevésve: »Hotel Esplanade«. Nem emlékszik Egy öregasszony jegyet vált a vasúti pénztárnál. — Milyen állomásra óhajt utazni, madame? — kérdezi a pénztáros. — Pontosan nem emlék­szem, monsieur, de ha a vonat nem megy túlságo­san gyorsan, akkor remé­lem, megismerem azt a helyet, ahol ki kell száll- nom. Panaszkönyv A vendéglőben egy tu­rista a telefonkönyvet ké­ri. Pontosan utána akar nézni egy címnek. — Sajnos uram — vá­laszol az üzletvezető — telefonkönyvünk nincs, de ideadhatjuk önnek a panaszkönyvet: abban a város majdnem minden lakosának a címe megta­lálható! Szerelem Max Reinhardt felesé­gét, Helene Thimig oszt­rák filmszínésznőt egy al­kalommal megkérdezték, miről tudta biztosan, hogy férje valóban szereti. He­lene Thimig rövid gon­dolkodás után így vála­szolt: »Még akkoriban történt, amikor ifjú háza­sok voltunk. Kisgyerme­künk pontosan hajnali 3- kor elkezdett kiabálni. Max álomittasan kelt fel — rendkívül nehéz szín­házi este volt mögöttünk —, és így szólt: Helén- kém. maradj csak fekve, majd én megcsinálom!« Somogy Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának [apja. Főszerkesztő: jávori Béla Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megvei Lankiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 967. ISSN 0133—0608. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe«» Kaposvár, Május l. u. 10L Felelős vezető: Farkas Béla igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents