Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-02 / 285. szám

Egy nagy kommunista hadvezér (Jlu dö" •Bennünket, a Szovjet Fegy­veres Erők Főparancsnokságá­nak és a Szövetséges Hatal­mak Főparancsnokságainak képviselőt felhatalmaztak a Hitler-ellenes koalíció kormá­nyai arra, hogy átvegyük a német főparancsnokság képvi­selőitől a Németország felté­tel nélküli fegyverletételéről szóló okmányt. Hívják be a terembe a német főparancs­nokság képviselőit.« Ezek a szavak hangzottak él G. K. Zsukovnak az aj­kairól 1945. május 8-án éjfél­kor. Mindössze 50 percig tar­tott a legújabb kori történe­lemnek az a soha nem felejt­hető jelenete, amelynek során a náci Németország katonai vezetői kapituláltak. Ekkor már Zsukov a németországi megszálló szovjet csapatok fő- parancsnoka volt. Ha ma él­ne, éppen nyolcvanéves len­ne. Ki volt ez a katona, akinek osztályrészül jutott, hogy en­nek a páratlan jelenetnek el­ső számú szereplője lehetett? Katona nem a saját akara­tából lett. 1915 májusában, a fronton történt nagy vesztesé­gek miatt, idő előtt hívák be az 1896-os születésűeket. Olyan fiatalok mentek a há­borúba, akik még nem érték el a húszéves életkort. »Külö­nösebb lelkesedést nem érez­tem, mivel Moszkvában lép- ten-nyomon találkoztam sze­rencsétlen, frontról visszake­rült nyomorékokkal, és ugyan­itt azt is láttam, hogy a gaz­dagok fiacskái ugyanolyan bő­ségben és biztonságban élnek, mint azelőtt... Arra gondol­tam azonban, hogy ha bevisz­nek katonának, becsülettel fo­gok harcolni Oroszországért.« így gondolkodott akkor, mint maga írta visszaemlékezései­ben. De annak örült, hogy a lovassághoz sorozták be, mert »mindig tetszett nekem ez a romantikus fegyvernem«. Az erős testalkatú, szegénypa­raszti gyermeksorban, majd a moszkvai ifjúmunkás években megedzett fiatalemberből ha­marosan kiváló lovaskatona Humanizált életforma lett, a cári hadsereg altisztje. »Altiszti rangom ellenére a katonák bizalommal voltak irántam, és gyakran folytat­tunk komoly beszélgetéseket. Természetesen akkor kevéssé értettem a politikához, de úgy gondoltam, hogy csakis a bol­sevikok adhatnak az orosz népnek békét, földet és sza­badságot, más senki. Lehető­ségeimhez mérten mondogat­tam is ezt, amiért a katonák elismerésben is részesítettek« — vallja magáról. A Vörös Hadseregbe már maga kereste az utat, önkén­tesként lépett be a losvasság- hoz. Nem egyszerűen katona akart lenni, hanem a bolsevik párt katonája. A pártba való felvétele életének kiemelkedő eseményeként maradt meg emlékezetében. Így írt' erről: »1919. március 1-én fölvettek az OK(b)P tagjai sorába. Az­óta sok mindent elfelejtettem, de a nap, amelyen párttag lettem, egész életemben em­lékezetes marad. Azóta min­den gondolatomat, törekvése­met és tettemet a párttag kötelességének rendeltem alá, és amikor a haza ellenségeivel kellett összecsapnunk, én — mint kommunista — fölidéz­tem pártunknak azt a követel­ményét, hogy mutassunk pél­Karácsonyi könyvespolc Elkészültek a kiadói tervek az év végén megjelenő köny­vekről. A könyvújdonságokra különös figyelmet szentelünk karácsony előtt, hiszen — s ez nem szólam — a legszebb ajándék a könyv. A könyv, il­letve az olvasás a témája an­nak a szülőknek szóló munká­nak, mely a gyerekek olvasá­sáról szól. Könyvespolcukról ez semmiképp sem hiányozhat. A kisebbek számára ajánljuk Gyurkovics Tibor vidám, ver­ses leporellóját, a Vers a Mi­kuláshoz címűt. Nyolcadik ki­adásban is sikerre számíthat Benedek Elek Virágszép nád­szál kisasszony című kötete, Rónay György átdolgozásában szép kiadásban jelenik meg Collodi: Pinokkió kalandjai című meséje. Élő költőink kö­zül Weöres Sándor, Kormos István és Zelk Zoltán verses- köteteire hívjuk fel a szülők figyelmét. A tíz éven aluliak számára is jelennek meg értékes isme­retterjesztő művek, így Megay László munkája, a Könyves könyv, mely a Bölcs Bagoly­sorozatban lát napvilágot, s a könyvnyomtatás történetét mutatja be. A tíz évnél idő­sebbek kedvenc sorozata, a Fiúk és Lányok Évkönyve is az év végi újdonságok közül való. A felnőtt olvasóknak a Cor­vina Kiadónál jelenik meg Szabó György munkája, mely Szántó Piroska festőművészt mutatja be. A magyar képző­művészet felszabadulás utáni vonulatáról készült dokumen­tumválogatás kritikákat, ta­nulmányokat is tartalmaz. Henry de Morant az ötvösség, a textilművészet, a kerámia, a fafaragás, a bútorművesség — azaz az iparművészet — tör­ténetét gazdag forrás alapján írta meg. Huszonnégy színes és 768 fekete-fehér kép illuszt­rálja a tanulmányt. Az Európa Kiadó karácso­nyi, év végi könyvújdonságai: Égtájak 1976. Az elbeszélés- gyűjteményben 39 író egy-egy műve jelenik meg. Számos klasszikus művet is újra kiad­nak, így Balzac Eugenie Grün­det, Bronte Jane Eyre, Dic­kens a Pickwick klub, Doszto­jevszkij Bűn és bűnhödés cí­mű regénye új kiadásban ol­vasható. A Helikon Kiadó rep­rezentatív, értékes ajándéká­nak számító könyvújdonsága Mátyás híres kódexeit adja közre, Bibliotheca Corviniana címmel. A mohácsi csata négy­százötvenedik évfordulójára jelenik meg a Mohács emléke­zete. A Gondolat Kiadó megjelen­tette a hétkötetes Világirodal­mi kisenciklopédiát. Zenei ér­dekesség: Bernstein A muzsika öröme. A Magvető Kiadó második kiadásban jelenteti meg Sütő András Egy lócsiszár virág- vasárnapja és Csillag a mág­lyán című darabját, a hatvan­éves Csorba Győző Észrevéte­lek című verseskötetét, a kö­zelmúltban elhunyt Malraux Az abszidián fej című művét, melyben a szerző képzőművé­szeti írásai találhatók. A Műszaki Kiadó egyik új­donsága: Szász Janos, Sziget­vári János: Népi építészetünk nyomában. A Szépirodalmi Ki­adó téli könyvújdonságai: Ady Endre Ki látott engem című kötetének miniatűr kiadása, a Magyar népballadák kötet. Gáli István A ménesgazda cí­mű regénye máris kapható az üzletekben. Vas István Itt voltam, Zelk Zoltán Akit az isten nem szeret — két ver­seskötet a ma költészetéből. dát népünk önzetlen szolgála­tában.« Ennek a vallomásnak az őszinteségét tettei igazol­ják. Mindvégig hű maradt a ka­tonai pályához és a párthoz. Sohasem tévesztette szem elől, hogy minden katonai te­vékenység sikerének nélkülöz­hetetlen előfeltétele a hadse­reg és a nép egysége. A polgárháború befejezése után hivatásos katona maradt. Példás szorgalommal és oda­adással végezte munkáját. Amikor a japán militaristák 1939-ben betörtek Mongóliába, a szovjet kormány, amely szerződésben kötelezte magát Mongólia megvédésére, rábíz­ta az ottani hadműveletek irá­nyítását. A szovjet és a mon­gol csapatok rövid idő alatt fényes győzelmet arattak a japánok fölött. Bebizonyoso­dott, hogy Zsukov nagyszabá­sú hadműveletek vezetésére alkalmas hadvezér. A Nagy Honvédő Háború­ban mindig a legnehezebb fel­adatokat kapta. Kiemelkedő szerepe volt Moszkva és Le- ningrád védelmében, a sztá­lingrádi 1 megsemmisítő had­műveletekben, az Ukrajna felszabadításáért vívott küz­delemben, a fasiszta csapatok szétzúzásában Belorussziában, végül Berlin elfoglalásában. Hosszú, nagyon hosszú volt tehát az út, melyen az orosz falu szegény gyermeke eljutott odáig, hogy előtte kapitulál a náci Németország hadserege. És szinte fölmérhetetlen, hogy mennyi áldozatkészség, szelle­mi és fizikai képesség kellett ennek az útnak a bejárásá­hoz. Mindezért még az a nagy megtiszteltetés is jutalmazta, hogy ő vezényelhette Moszk­vában a győzelrhi díszszemlét. »Semmihez sem hasonlítható az a pillanat, amikor 200 vö­röskatona, háborús veterán, dobpergés közepette a Lenin Mauzóleum talapzatához ve­tette a német fasiszta hadse­reg zászlaját« — írja életé­nek talán erről a legnagyobb, legboldogabb napjáról. De a győzelmes hadvezér megem­lékezett elesett bajtársairól is: »Milyen kár, hogy a vérszom­jas ellenséggel vívott harcban elesett sok hű hazafi már nem érhette meg ezt a boldog na­pot, győzelmünk nágy nap­ját«. B. E. Zsiguli az istállóban Apró falun zúg át a me­netrendszerű autóbusz, a zse­lici szép vidék kanyargós út­ját követve. Ahogy meg-meg- huppan egy-egy mélyedésben, a házak mintha valósággal pattognának. Csal a szemünk. De ez a kép nem hazudik: te­kintélyes porta kapuja, ajtaja nyitva, rá lehet látni a tömb­szerű gazdasági épületre. Az istállóban — farral kifelé — Zsiguli áll. Jellemző kép, s ne kutassuk most, hogy miért visszás is egyúttal. Hogy a jászol előtt miért nem állat áll. A falu humanizálódásáról beszélünk. S erre is jellemző a felidézett kép. Ha szabato­san, törvényekben akarnánk ki­fejezni magunkat, ezt mond­hatnánk : a tszrek gazdasági fel­lendülése magával hozta a dolgozók civilizációs körülmé­nyeinek, élet- és munkafelté­teleinek javulását. A technikai fejlődés, a kemizálás, az in­tenzív kultúrák és termelési rendszerek bevezetése és al­kalmazása nemcsak a 'tagok munkájára, hanem ezzel együtt szemléletére, életmód­jára is hatott. A jelentések hideg, de tényszerűségében, szürkeségében is sokatmondó igazságai ezek. Rosszul fogalmaznánk, ha azt mondanánk, hogy a falu értékrendszere felborult. Az­zal, hogy az értékrendszer csúcsát ma nem a birtokolt holdak száma képezi, az ér­tékrendszer nem borult, ha­nem minőségileg változott — nyugodtan használhatjuk erre is a kifejezést —: humánu­sabb lett. Tudniillik a föld­centrikus szemlélet helyébe a szakismereteken alapuló, élet­módi változásokat eredménye­ző értékrendszer lépett. Más­ként fogalmazva: a városi emberre jellemző célrangsor veszi át falun is a régi kate­góriák helyét. Természetesen nagy még a különbség a falvak között e tekintetben is. Más a tipiku­san mezőgazdasági települé­sen, mint az úgynevezett ipa­ri falvakban vagy az idegen- forgalmi jellegű községekben. S az is igaz, hogy korábban is dönthetett egy nagyon vé­kony réteg a humanizáltabb Műtárgymásolók A Központi Múzeumi Igazgatóság felüfvelete alatt működik a műtárgymásoló részleg. Sokféle kerámiáról, ötvösmunkáról, ékszerről készítenek másolatokat. Az elkészült tárgyakat bí­ráló bizottság hagyja jóvá. A legkeresettebbek a habán edé­nyek. élet mellett. Valójában azon­ban a foglalkozásszerkezet változása hozott alapvető fej­lődést. Erdei Ferenc jogosan szögezte le 1969-ben: »Van egy határozott és általánosan jellemző vonása falvaink mai valóságának: a település, a mezőgazdaság és a parasztság hagyományos egységének szét­válása.« A mai falu mint munkahely, már nem az egész lakosság számára jelent fog­lalkoztató bázist; sokan vá­lasztották a* közeli ipari tele­püléseket, ahova bejáróként utaznak naponta, ily módon a városi értékek közvetítő köze­gévé válva. Másrészt viszont éppen a mezőgazdaság tech­nikai fejlődése — s ez ugrás­szerű — hat pozitív irányban falvainkban. Aki fehér kö­penyben kezeli a sertéstelep technológiáját, az otthon is humanizálja életmódját előbb- utóbb; a régi portához fürdő­szobát ragaszt, az új házat pe­dig el sem tudja képzelni enélkül. A sokat szidott tele­vízió a műsoraival pedig va­lósággal agitál a komfortosabb élet berendezésére. Ma hétszázezer fiatal él fa­lun. Ez pedig olyan felhajtó­erőt jelent, amilyet — úgy gondolom — a történelemben még nagyobb létszám esetén sem jelentett .soha. Még ak­kor is, ha nagy részük városi munkahelyet, majd ottani lak­helyet választ. Olykor valósá­gos konfliktushelyzet alakul ki nagyszülők, szülők és a fia­talok között, mégpedig a kul­turális igények szintjén. E diszharmónia rendszerint az új értékrendszer nyílt vagy hallgatólagos elfogadásával jár. Fölmérések, statisztikák bizonyítják, hogy a mai fa­lusi fiatal a hagyományos pa­raszti munkához kevésbé von­zódik; előnyben részesíti ezzel szemben a szakismeretekhez kötődő, az iparszerű termelés­sel jobban összefüggő munkát. Ez pedig avval jár, hogy egy­re inkább nőnek az igényei életforma tekintetében is. A falut járó ember egyre gyakrabban találkozik a házakban valóságos kis csalá­di könyvtárakkal, a hagyo­mányostól eltérő berendezésű szobabelsőkkel, reprodukciók­kal, sőt igazi művészi alkotá­sokkal. Egy-egy hivatásszere­tő pedagógus is csodákat mű­velhet, hiszen a falusi isko­lák közül sok rendelkezik már a legmodernebb szemléltető eszközökkel, berendezésekkel. A nagyvilágra lehet látni a legapróbb helységből is. Leskó László Megjelent az oktatási miniszter rendelete A pályakezdő pedagógusok munkába lépése Megjelent az oktatási mi­niszter rendelete a felsőoktatá­si intézmények nappali tago­zatán végző pályakezdő peda­gógusok munkába lépéséről, a pedagógus munkakörök betöl­téséről. A rendelet értelmében 1977. január 1-től a pályakez­dő pedagógusokat csak pályá­zat útján .lehet alkalmazni. Pályázati felhívás nélkül be- tölthetők viszont — megfele­lő képesítésűekkel — a szak- középiskolákban és a szakmun­kásképző iskolákban a szak­oktatói, gyakorlati oktatói munkakörök.’ Pályakezdő pedagógusnak tekinthető az, aki bármely fel­sőoktatási intézmény nappali tagozatán 1977. január 1. után pedagógiai képesítést, illetve pedagógiai képesítést is sze­rez; végbizonyítványa meg­szerzésének napjától a szak- képzettségnek megfelelő mun­kakörben eltöltött három évig. 1 A jövőben a pályázati fel­hívásokat az alkalmazó isko­lák, intézmények felügyeleti szervei megküldik az Oktatási Minisztériumnak. A miniszté­rium, figyelembe véve a vég­zősök számát és összetételét, felügyeleti 1 szervek, illetve megyék szerinti bontásban en­gedélyezi a pályakezdők részé­re meghirdethető pályázati felhívások számát. Pályázat kiírását csak határozatlan idő­re szóló munkaviszony létesí­tésére engedélyezik, és előny­ben részesítik a fejlesztésére kerülő, illetve szakképzett pe­dagógusokkal kellően el nem látott körzeteket, intézménye­ket. 1 A pályázati kiírásoknak — amelyeket januárban és ápri­lisban tesznek közzé az egye­temeken és főiskolákon — egyebek között tartalmazniuk kell a kezdő pedagógus szá­mára biztosítható különféle juttatásokat is — letelepedési segély, területi 1 pótlék, illet­ményföld, lakás- és étkezési lehetőség stb. Pályázatot — a társadalmi ösztöndíjasokat kivéve — az intézmény utolsó félévére be­iratkozott hallgatók nyújthat­nak be, mindkét pályázati sza­kaszban legföljebb három helyre. A felsőoktatási intéz­mény a hallgatókról jellefn- zést ad, illetve véleményt csa­tol a pályázathoz, s amennyi­ben egy állásra több pályázó akad ajánlási sorrendet állapít meg. (Ebben a munkában közreműködnek az egyetemek, főiskolák párt- és KlSZ-szer­vezetei és az érintett tanszékek képviselői is.)‘ A munkáltatók a pályáza­tokat — figyelembe véve a pedagógusképző intézmény- ajánlási sorrendjét — tíz na­pon belül elbírálják. Ha a pá­lyázati felhívásra csak egy pályázat érkezett és a pályá­zó képesítése — tanár esetén egyik szakja — megegyezik az igénnyel, a pályázatot csak különösen indokolt esetben utasíthatják el. Az egyetem, főiskola megkerülésével be­nyújtott pályázatokat — ér­demi elbírálás nélkül — visz- szaküldik. * Az idei tanévben — és a to­vábbiakban — január első napjaiban de legkésőbb január 15-ig teszik közzé először a pályázati felhívásokat a peda­gógusképző intézményekben. A pályázatot február 15-ig le­het benyújtani, március 9-ig a munkáltatók elbírálják azo­kat és értesítik a pályázókat. A miniszteri rendelet intéz­kedik a munkaviszonyban ál­ló pedagógusok munkahely­változtatásáról is. Számukra minden évben egyszer — má­jus elején — hirdetik meg a munkahelyek a pályázatokat a, megyei művelődésügyi osztá­lyon és a minisztériumon ke­resztül, a Művelődésügyi Köz­lönyben, A pályázók 12 napon belül munkáltatójukon keresz­tül nyújthatnak be pályázatot egy álláshelyre. Továbbítását a munkáltató nem tagadhatja meg, köteles azt 8 napon be­lül a meghirdető intézmény­hez elküldeni, ahol arról 10 napon belül döntenek. Az ál­lást elnyert pedagógus átköl- tözési költségeit — területi pótlékkal járó 1 munkahely esetén — az új munkáltató kö­teles megtéríteni. A tanácsi irányítás alá tar­tozó óvodák, alsó és középfo­kú intézmények a tanév elő­készítésének biztosítása, illet­ve az új tanév zavartalansá­ga érdekében augusztus 1. és június 30. között csak a művelődésügyi osztályok rend­kívül kivételes esetben adott engedélyével alkalmazhatnak működő pedagógust. * A rendelet végrehajtásában jelentős szerep hárul a kerü­leti tanácsokra, illetve a já­rási hivatalokra. Mind a pá­lyakezdő, mind a már dolgozó pedagógusok pályázatainak le­bonyolításában aktívan mű­ködnek közre, segítik a mun­káltatókat. Közreműködésük­kel a fővárosi, illetve a me­gyei művelődésügyi osztályok a jövőben folyamatosan nyil­vántartják a betöltetlen, illet­ve a megüresedő állásokat, és segítik az elhelyezkedni szán­dékozókat.

Next

/
Thumbnails
Contents