Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
KÖNYVESPOLC az ifjúság nevelése A Szegénylegények rendezője Tegnap Korreferátumokkal, hozzászólásokkal folytatta munkáját a Kaposváron, rendezett konferencia, amely a történelemtanítás korszerűsítését a levéltári együttműködés további kiszélesítésének a jegyében tárgyalta. A megyei tanács folyosóján alkalmi kiállítást rögtönzött a házigazda, a somogyi levéltár, bemutatva saját kiadványai mellett azokat is, amelyek ugyancsak hasznos segítséget nyújthatnak a pedagógusoknak. A bemutató is érzékeltette, hogy van miből meríteniük a történelemtanároknak, akik közül sokan maguk is alkotói ezeknek a munkáknak. A tegnapi korreferátumok érthető módon, többnyire az iskolák, a tanárok szerepét emelték ki a levéltárak és az oktatási intézmények kapcsolatából. Dr. Kelemen Elemér, a megyei pedagógustovább- képzési intézet vezetője a meg- újhodó iskolát és a folyamatosan művelődő pedagógust állította mondanivalója középpontjába. — Az iskola létéről, jövőjéről folyó viták arról győzhetnek meg bennünket, hogy a szervezett nevelés intézménye csak akkor teljesítheti feladatát a változó világban, ha nyitottabbá válik, ha a sok irányú »kihívásokra« az eddigieknél érzékenyebben tud reagálni — mondta. Majd hangsúlyozta: — Ebben a munkában, a korszerű műveltFizetésnap lehetett, mert a Latinca téri műszaki bolt hanglemezosztályán szokatlanul sokan nyüzsögtek. A pultnál álldogáló fiatalok ki-kitörő elragadtatással cseréltek véleményt a kezükbe akadó beatlemezekről, vagy — a ha- gyománytisztelő'obek — táncdalszerzőink búskomor remekeiről. Egy fiú azonban — ahogy néztem, zárkózott különc — félreállt; az ő kérésére föltett prózai lemezt hallgatta elmélyült figyelemmel. Salvador Allende utolsó beszéde volt ez, amelyet 1973. szeptember 11-én, az ostromlott Moneda-palotából intézett a chilei néphez a Corporacion rádióadó hullámhosszán. Majd az azóta szintén meggyilkolt Victor Jara dala csendült fel. A körben téblá'ooló tizenévesek — akik pár perccel korábban csípős megjegyzéseket tettek az ismeretien fiúra, mert a lemezjátszót oly sokáig igénybe veszi — elcsöndesed- tek, és türelmesen hallgatták a megragadó dallamot. A fiatalember döntött, s fizetett. Együtt léptünk ki az üzletből. Beszédbe elegyedtünk. Kíváncsi voltam erre a különös srácra, aki a zsebpénzén vásárolta meg ezt az emléklemezt. — Miért nem beatlemezt? — kíváncsiskodtam. — Szeretem azt is, de pénzt nem adok érte —mondta. Azután elmesélte, hogy pénzét inkább szépirodalmi és politikai könyvekre, verslemezekre költi. Pár hónapja ajándékba kapta Pablo Neruda Százsze„Perzsavásár” Budapesten A békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet hagyományos — tíz év óta rendszeres — év végi budai »perzsavásárát« szerdán nyitották meg a Mártírok útjai Szivárvány áruházban. A vásár idején egy és negyed millió forint értékű szőnyeget kínálnak. A szövetkezet és a Szivárvány áruház megállapodása alapján mód van a vásár idején a ki nem állított szőnyegek megrendelésére is. A kiállítás katalógusából — mintegy 150 féle mintából — kiválasztott szőnyeget a mérettől, a sűrűségtől, a mintától függően egy-három hónap alatt elkészíti a szövetkezet. ség megalapozásában elsőrendű szerepe van a pedagógusnak. Sallai Gézáné budapesti pedagógus módszertani elemzéssel mutatta be az iskola és a levéltár kapcsolatát. — Az oktatásügy és a levéltárügy közös feladata a történelemtanítás korszerűsítése — mondotta. — A kapcsolat a korszerű, marxista szemlélet kialakítását hivatott szolgálni. A tanácskozás értékes kor- referátumainak egyike volt dr. Szili Ferencé, a somogyi levéltár munkatársáé, aki középiskolai tanári működése után a levéltárban is az oktatás segítésén fáradozik. Iskolalevéltárosi feladatköréből adódik, hogy a történelemtanítás általános iskolai, középiskolai anyagát helyi, somogyi levéltári dokumentumok, forrásfeldolgozások segítségével gazdagítja. Így indult meg a levéltár új sorozata is, amelynek Iskola és levéltár a címe. A sorozat legfrissebb darabjaként vehették kezükbe a tanácskozás részvevői L. Szabó Tünde Somogy új műemlékjegyzékét és Horváth Ferencnek természetvédelmi területeinket bemutató munkáját. A korreferátumokból hosszú sorokat idézhetnénk. Fontosabb gondolatok ezekből: — Engem a levéltári munka megóv az elszürküléstől. — mondta egy gyakorló pedagórelmes szonettjét, azóta érdeklődik Chile iránt. A tizenhat éves gimnazista különös útja — a szerelmi lírától a politikáig — meglepett. Azok a mondatai, amelyekben korosztálya egy részének politikai közönyösségére, az iskolai oktatás adatközpontúságára, sívár »észre hatni akarására« panaszkodott, régi kétségeimet elevenítették föl; vajon elegendő-e a világszemlélet alakításához a szikár intellektus, az észszerű magyarázat? Hiszen ez a kamasz is elsősorban a művészet, az érzelmek felől közeledett a politikához — az emberi sorsok, és nem csupán a gazdasági törvényszerűségek felől. Eszembe ötlöttek a történelemkönyvek minden folyamatot jól adagolt higgadtsággal megvilágító magyarázatai, az irodalomkönyvek kész ítéletei, előregyártott közhelyei, s a Világnézetünk alapjai tan- i könyv érzéstelenül odavetett eszmefuttatásai. Könnyen felismerhető hát az összefüggés. Ha a fiatalság világnézeti kiforratlanságának, »felemásságának« vagy némelyek teljes közönyének okait keressük, nem feledkezhetünk meg a Ketten-hárman még serénykednek a földhányások körül. A roskadt halomba túrva még meg-megcsattan a lapát. Valószínűleg a munka utolsó mozzanatai ezek; a ház elkészült. Az ablakok csupaszok ugyan, csak a legfelső emeleten sárgul a függöny. A gázvezeték görbe árka temetetlen: a környékbeli gyerekek remekül szórakoznak itt, ki-beugrálva, arcukon az alkalom fogyatkozó örömével. Néhány munkás a szerszámnyélre támaszkodva társalog; mustrálgatják az építményt, helyeslő bólintá- suk elégedettséget sugall, ám a százszor elsütött viccek utáni hangoskodásnak, a szapora gépzakatolásnak nyoma sincs. Pedig hányszor elszidta a környék a mechanika harciasságát, az álmot űző kiáltozást, amikor reggelente a végeérhetetlennek tetsző zaj tiszteletlen ébresztője rákezdett. Mára a ké- sőnkelök átka elszivárgóit. Gondolom, ilyenformán kell a türelmetlenséget és a gus. Kollégája a tanácskozás tartalmát bővítve hangsúlyozta, hogy a levéltári dokumentumok érzékletes »életképekké« válnak a múzeumi kiállításokon. Szigqfvári György, a Somogy megyei műemléki albizottság elnöke a megyénkben folyó műemlékvédelem és a történelemtanítás kapcsolatát tárta föl. A hozzászólók mondanivalójában egyre többször merült föl, hogy milyen haszna lehet a kaposvári tanácskozásnak. Kálmán Mária budapesti tanárnő szavait idézzük: — Hitelesen mutatta be a tanácskozás a történelemtanítás gondjait, s azt az akarást, amellyel a pedagógusok ezen változtatni igyekeznek. Farkas Gábor, Fejér megyei levéltárigazgató mondanivalójának nemcsak az adott súlyt, hogy lényegbe vágó megállapításokat tett az iskola és a levéltár kapcsolatáról, hanem kifejezésre juttatta: szívesen látják a levéltárakban a tanulókat, a pedagógusokat. Varga János, a Kulturális Minisztérium levéltári igazgatóságának a vezetője összefoglalójában jelentősnek értékelte a kaposvári tanácskozást. Hozzátette: a vita nincs lezárva. A társadalom közös ügye az ifjúság nevelése, amelyből a levéltárak és az iskolák közösen és egyre színvonalasabban, tartalmasabban igyekeznek kivenni saját társadalomtudományok és művészetek oktatásában megnyilvánuló »logikatúltengés- ről«, az érzelmi nevelés szembeötlő hiányairól. Pedig a tizenéveseknél »biztosra mehetnénk« a sajnálat, a részvét, a düh, a felelősség,. a tettvágy felkeltésével, ám ehelyett többnyire csak »tendenciákat«, számokat, neveket biflázta tunk; csupán ok-okozati összefüggéseket rágunk a szájukba. Egyik tanár rokonom mesélte: nemrég az általános iskolában igazgatója megbírálta, amiért orosz versekkel, népdalokkal akarta megünnepeltetni tanítványaival a nagy októberi forradalom évfordulóját. Hosszú beszéd kellett volna, olyan tényekkel, amelyeket a diákok már rég ismernek. De: három és féléves fiam szinte naponta meghallgatja az Illimani-együttes chilei dalokat tartalmazó lemezét. Táncol a »hegyes ritmusokra«, s közben megjegyez egyes, a szövegből vett spanyol mondatfoszlányokat. Egyelőre nem érti a tartalmat; »csak« énekelgeti, hogy »El pueblo unido«. Meg azt, hogy »Venceremos«. zsörtölödést széjjelugraszta- ni; így javítja ki csodálkozásunk a kétes beletörődést, mert a ház mértani rendje nemcsak, hogy elcsitította a méltatlankodást, de a bennszülöttek, a régebb óta itt élők rolconszenvét is kivívta. A zárt udvaron az üvegcserepek, a csonkra vágott csövek közt asszisztálok végleg szedelőzködnek. A felvonulási épület és az éjjeliőrlak esténként serkedő csípős füstjét meg hamar feledteti a hetek gyors folyása. S ha majd parkosítanak, egy év múlva senki sem emlékszik rá. Nemsokára következik a ház másik, immár fejedelmibb eseménye, amikor is ki-ki átlépi saját küszöbét. Jön egy új ember- csoport, jönnek azok, akik eddig a háttérből figyelték az eseményeket, s jönnek a végeredmény birtokosai. A betelepedés jólismert képei: a kapubejáróhoz kanyarodó autók, a biitorokat ci- pelök birkózása a teherrel, A Filmbarátok Kiskönyvtára sorozatban látott napvilágot Gyertyán Ervin Jancsó Miklóssal foglalkozó tanulmánya. A jeles sorozatban eddig Fábri Zoltánról, Törőcsik Mariról, Gian Maria Volantéről1 és Grigorij Kozincewöl jelent meg már értékelő-elemző mű. Gyertyáin Ervin könyve esetében a műismertetés módszerét alkalmazzuk. Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri szellemi életünk — és ezen belül filmművészetünk — alakulását, jól tudja, hogy Jancsó Miklós pályája, művészete állandó és heves viták gyújtópontjában áll, amely szinte minden egyes filmje alkalmából újból és újból lángra lobban; kezdi tanulmányát az ismert filmesztéta. Példával világít: Bartók vagy Ady művészete is hódolókra és elutasítókra talált. De figyelmeztet: a vonzó párhuzamok ingoványra is csábíthatnak. Tancsó pályája nem lezárt életmű — mondja Gyertyán Ervin. Hosszú volt az út, amelyet a rendező a sematizmustól sem mentes kisfilmek- ből a tanulmánykötetet záró Szerelmem, Elektráig megtett. Ezt az utat járják be a könyv olvasói is. Egyes alkotásoknál hosszabban, másutt indokolatlanul röviden időzve. De így is egyértelmű, misztifikációtól mentes az esztétikai állásfoglalás. I Gyertyán hanyagolja Jancsó első nagy játékfilmjét, A harangok Rómába mentek címűt és a Három csillag epizódját is. Az igazi pályakezdés — s evvel is egyetérthetünk — az Oldás és kötés című film volt, amelynek alapanyagául Lengyel József novellája szolgált. Ez az 1962-ben bemutatott alkotás bár Antonioni hatását igen jól éreztette, konfliktusában, még inkább megoldásával az elidegenedés feloldásának szükségét hirdette, egy nemzedék megújulni vágyását érzékeltette. Ahogy Gyertyán írja: kialakulóban volt egy új filmnyelv, de az »olvasók« még hiányoztak hozzá. Az így jöttem — egyik szovjet kritikusa szerint —a magyar felszabadulás mindmáig leghitelesebb és legszínvonalasabb filmábrázolása, a magyar—szovjet barátság kialakulásának hiteles, lírai kordekumentuma. Hat év múlva, a felújításkor hozott valódi nagy sikert alkotójának, s ez Kossuth-díjban is kifejeződött. Az 1965-ös Szegénylegények pedig már a bemutatáskor osztatlan kritikai sikert aratott. Bár Can- nesban nem kapott díjat, olyan nemzetközi diadalmeneten vett részt, amely szinte példátlan a magyar filmművészet történetében. Az ezt követő Csillagosok, katonákkal és a Csend és kiáltással együtt többen trilógiának tekintették. Gyertyán korszakolja is az emlékezetből, a másutt látott fészekrakásból pontosan fel- idézhetők. S akik szemtanúként részesei voltunk az építkezésnek, bizonnyal hamarosan ezt is végigkövethetjük. Hallgatom a beszélgető, tréfálkozó munkásokat. Rös- tellem bevallani; jelenlétük hétköznapisága nekem ünnepet juttat az eszembe. Egy körükbe settenkedő kisfiút lapátolásra biztatnak. Aztán öt férfi föláll, kezük járása nyomán sekélyesedik az árok. Most enyhébb a munka heve. mint ásáskor; tán így méltányolják a maguk fáradságát. Az első emeleten ablak nyílik, a párkányra könyöklő fiatalasszony kutató tekintete kissé zavart. Pár pillanatok múltán szobája felé fordul, majd ö maga is eltűnik a szemem elől, de a szélesre tárt ablakot nem csukja be, engedi, hogy osztozzak a látványban. Kelemen Lajos részüket. Horányi Barna Miért nem beatlemezt? Lengyel András A ház elkészült eddigi jancsói életművet. Az Oldás és kötést az így jöttémmel együtt a nyelvteremtés, az útkeresés filmjének fogja föl. Ez — ahogy jelzi — nem esztétikai ítélet, hiszen az Így jöttémnek a legjobb alkotások között a helye. Második csokorba a Szegénylegények, a Csillagosok, katonák, illetve a Csend és kiáltás kerül, a jancsói modell kifejlett formájaként. A Fényes szelek, a Sirokkó, A pacifista (olasz) e modell különböző sikerű megújítási kísérletei. Üjabb filmjeiben az Égi bárányban, a Még-kér o népben, a Technitca és rítusban (olasz) és a Szerelmem, Elektrában a strukturális szimbolikát felváltja egy.meg- határozhatatlanabb, ötletszerűbb szimbolizmus. Ennek esetlegességére példa, hogy az Égi bárány forgatásáról késő Dániel Olbrychsky a helyette forgató Kozák Andrástól »átemeli« a szimbolikus szerelhet, amikor »berobban« a forgatásra. Ám a filmkészítés « háttéranyagával nem rendelkező néző nem tud mihez kezdeni ezzel a kettőzéssel. Az erőszakos hatalom természetrajzát rajzolja újra és újra filmjeivel. A marxista, a történelmet osztályharcok sorozatának, az elnyomók és elnyomottak küzdelmének felfogó világnézet' történelem- szemlélete fonódik egybe az egzisztencialista határhelyzetek strukturalista-modellező ábrázolásával és elemzésével — összegez a tanulmány. S leszögezi, hogy Jancsó és Égi báránnyal lezáruló korszakában új, eredeti filmnyelvet teremtett. Későbbi filmjeiben a koreografált rituálék kapnak hangsúlyt. Jancsó felfogásában azonban problemati- i kusok ezek az elemek, mert a szimbólumok és a14, szürrealista víziók lépcsőjén fokozatosan távolodik a modell realizmusától a megfejthetetlen filmszertartás felé. L. L. Művek és nézők A közművelődés új módszerei Központi alapból támogatják a kísérleteket Milliókat fordítanak a köz- művelődés fejlesztésére, az új módszerek alkalmazására a tanácsok, a tömegszervezetek. Tevékenységüket számottevő összeggel támogatja az Országos Közművelődési Tanács elnöksége: nemrég tartott ülésén például a céltámogatásra szánt újabb, mintegy 18 millió forint elosztásakor előnyben részesítette az »újítókat«. Kétszázezer forintot juttatnak például a pécsieknek, akik Istenkúton az óvoda, az általános iskola, a napközi otthon, a művelődési ház és a köz- művelődési könyvtár összevonásával . létrehozták a város első komplex művelődési központját. Ennek tevékenysége modell lehet a vidéki komplex intézmények számára: az iskola — művelődési otthon — könyvtár együttes főleg a peremkerületek, a kis települések lakosságát szolgálhatja I eredményesen. Somogyi Néplap
