Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

Közéletiség akadályokkal ____m m Jtr ■ ■■ ■■■■ S zíj ács kozott S omogybán, a szakszerve­zeti tagság több mint 30 százaléka szellemi dolgozó, közülük sokan tevé­kenyen részt vesznek a moz­galomban. Az elmúlt években kb. 2700 értelmiségit válasz­tottak meg a különböző szak- szervezeti tisztségekbe és tes­tületekbe. Sajnos még nem általános gyakorlat, hogy ez­zel a kis számú, de a terme­lésben, az egészségügyben, a közoktatásban, az államigaz­gatásban egyaránt nélkülöz­hetetlen munkát végző réteg­gel a szakszervezetek sajátos módon foglalkozzanak. Min­denekelőtt ezért tárgyalta a Szakszervezetek Megyei Taná­csa azt a feladattervet, mely a szakszervezeteknek az értel­miség között végzendő mun­káját alapozza meg megyénk­ben. Mi a helyzet ezzel kapcso­latban, és -mik a tennivalók? Nem vonható kétségbe, hogy értelmiségünk döntő többsége szakmai és ismeretterjesztő munkájával, politikai-köz­életi tevékenységével bizo­nyítja szocialista elkötelezett­ségét, társadalmunk eszméihez való hűségét. Mégis, gyakorta találkozhatunk az individua­lizmusnak olyan kórtüneteivel, mint a múló nehézségekbe va­ló beletörődés, a kispolgári- ság, a közélettől való merev elzárkózás, az anyagiasság, s bizonyos dekadens nyugati eszmeáramlatok megfontolat­lan elfogadása. Értelmiségünk egy része nem vesz részt elég­gé a marxizmus—leninizmus terjesztésében, a munkahely, a lakóhely szellemi arculatá­nak kialakításában. Ezért a szakszervezetek az eddiginél is hathatósabb segítséget kí­vánnak nyújtani ahhoz, hogy az értelmiségiek még tevéke­nyebb részvevői legyenek tár­sadalmunk építésének, az MSZMP szövetségi politikájá­nak szellemében. Természetesen nem csupán a végzett diplomások beillesz­kedéséről, életkörülményeiről, közéleti tevékenységéről esett szó az értekezleten; jövőnk szempontjából a megfelelő mennyiségű — és minőségű — értelmiségi-utánpótlás is dön­tő jelentőségű. Ezért kell még komolyabban venni a tehetsé­ges munkás- és paraszt szár­mazású gyerekek továbbtamu­Novemberben minden száraz napot ajándékként kell fogad­nunk. Az elmúlt hétre visz- szapillantva nem vádolhatjuk fukarsággal a természetet. Az enyhe időjárás kedvező körül­ményeket nyújtott a szabad­téri foglalatosságokhoz: az építkezésekhez és a mezőgaz­dasági munkákhoz. Még a tég­lagyárakat sem fenyegette éjszakai fagyveszély, így vál­tozatlan ütemben termeltek. /De szükség is volt rá, hiszen a családiház-építőket sem za­varta meg a hideg vagy az eső. Természetesen a nagyobb épí­tőipari szervezetek is kihasz­nálták ezeket a napokat, első­sorban a külső munkák vég­zésére, hogy kedvező körül­ményeket teremtsenek á téli, belső tevékenységhez. Ami ugyan a technika jelenlegi fej­lettségét figyelembe véve nem’ sokban különbözik a többi évszakban végzettől, legföljebb a hóförgeteges hetekben. A mezőgazdaságban is érté­kesen teltek az elmúlt napok. Az utolsó hektáron szedik ki a cukorrépát. Az időjárás mel­lett nyilván a jól összehangolt, tervszerű betakarításnak és szállításnak is köszönhető, hogy a Kaposvári Cukorgyár a hét elején történetének na­pi feldolgozási rekordját je­gyezhette föl. Sokat segített a napos, szeles idő a kukorica érésének, jelentősen csökkent a sok gondot okozó víztartalma, meggyorsulhatott a betakarí­tása. Mintegy háromnegyed lásának segítését, * nőpoliti­kái határozat elveinek valóra váltását; több nő számára le­hetővé tenni, hogy vezető ál­lásba kerülhessen, támogatni továbbképzésüket, s figyelem­mel kísérni a gyermekgondo­zási segélyen levő anyák szakmai és politikai fejlődését, hiszen a hároméves lemaradás nemcsak az egyén, de a kö­zösség számára is nehezen pótolható hátrányt jelent. A feladatterv egyik leglé­nyegesebb megállapítása, hogy az értelmiségieket képzettsé­güknek, képességeiknek meg­felelő munkakörben kell fog­lalkoztatni. Ha nem használ­juk ki a bennük rejlő tartalé­kokat, annak mind gazdasá­gunk, közoktatásunk, mind az ő egyéniségük kárát látja! Pe­dig manapság mérnökök, or­vosok, pedagógusok százai dolgoznak képzettségükhöz mérten alacsonyabb munka­körben. ' Szakszervezeteink az ilyen igazságtalanságok meg­szüntetéséhez is hozzá fognak járulni, hiszen sok értelmiségi jó közérzete függ ettől. A legfőbb cél tehát, hogy értelmiségünk ne kényszerül­jön sajátos érdeklődésével a házikömyvtárba vagy a szűk baráti társaságba; kapjon — de kérjen is! — még nagyobb részt a tömegek szakmai kép­zésében, a tudomány eredmé­nyeinek és a művészet érté­keinek népszerűsítésében, a politikai tájékozottság növe­lésében, a marxizmus eszméi­nek okos terjesztésében. (Mert ez utóbbiakban bizony az ér­telmiség egyes csoportjainak még vannak »tartozásai«!) P ártunk szövetségi poli­tikája minden lehető­séget biztosít az értel­miségnek ahhoz, hogy a maga sajátos eszközeivel segítse gazdasági terveink teljesítését, a sokoldalúan képzett, tevé­keny »homo politicus« neve­lését. De szellemi dolgozóink­tól is elvárja a társadalom, hogy ők maguk ugyancsak »homo politicusok«- legyenek, ne egyszerűen »homo sapien­sek«. Érdekképviseleti szer­veiktől ehhez — mint a né­hány nappal ezelőtt tartott termékeny vita bizonyította — megyénkben is jelentős segít­séget kapnak. része jutott tárolókba a hét vé­géig. Nehezen érik azonban utol magukat a gazdaságok a mély­szántásban. Igaz, hogy azt a kukoricaszedés késése is aka­dályozta, de a gépek jobb ki­használásával, nagyobb terv- szerűséggel előbbre járhatná­nak. Sok egyéb mellett ezekről a témákról — a munkaszervezés­ről, a technikai eszközök sze­repéről — is sok szó esett a termelőszövetkezetek megyei küldöttgyűlésén, melyet csü­törtökön rendeztek a Dorottya szállóban. A résztvevők úgy nyilatkoztak: jó hangulatú ta­nácskozás volt. Nem azért, mert kerek, „jól fésült” beszá­molót hallottak, vagy udvaria­san szépeket mondtak egymás­nak meg a vendégeknek, ha­nem azért, mert nagy felelős­séggel, önkritikusan, de a bí­ráló megjegyzésekkel sem ta­karékoskodva elemezték a gazdálkodás folyamatát, a mozgalom gondját-baját, eddi­gi útját, meg az előrelépés le­hetőségeit. Országos jellegű, kétnapos tanácskozás is volt a héten Kaposváron. A levéltárak és az iskolák kapcsolatát vitatták meg a tudományos kutatók és a gyakorló pedagógusok. Ar­ról tanácskoztak, hogyan le­hetne élményszerűbben és így meggyőzőbben tanítani a történelmet, széles körben fel­használva a levéltári doku­mentumokat, a különböző helyi kiadványokat a fiatalok helyes ENYVES EDENYEK a meüe- gítőn, fűrészek a falon. Gyalu- padok, szerszámosládák, a fa jellegzetes illata. Cselik József kikapcsolja a körfűrészgépet. Ceruzáját visszailleszti a füle mögé, svájcisapkáján igazít egyet. Hosszú nyelű kefével le­tisztítja gyalupadját, és mint asztal mellé, odaülteti a láto­gatót. A Kaposvári Lakberendező Ipari Szövetkezet egyedi ter­méket gyártó részlegében va­gyunk, ahol Cselik József a művezető. Az ő irányításával készülnek a legkényesebb munkák: a városi tanács, a tanítóképző főiskola berende­zése, bölcső az egyszem uno­kának. A belsőépítész csak skiccelve hozza a tervet és hozzáteszi: „ti ezt úgyis tud­játok, fiúk”. Talán megérzi, talán tudja, hogy asztalosdi­nasztiák leszármazottja áll a hattagú csoport élén? — Anyai nagyapámat stílu­sosan Bükkfa Józsefnek hív­ták. Jó hírű asztalosmester volt ő is, mint az apai nagy­apám. Apám Kadarkúton csi­nálta a bútorokat, de vala­mennyi nagybátyám ezt a mesterséget űzte, meg az édes­bátyám is. Somogysárdtól Ka­posvárig majd minőén asztalos a rokonunk volt. Ölt csinálták a színház ablakait, ajtóit, és a Nemzeti Bank régi épületén is dolgoztak, a mostani Engels utcában. Sőt, ott már én is se­gítettem. Voltam vagy tíz-ti­zenegy éves. Nagy szeretettel sorolja mestereit: Fitter János, Vincze Károly, Sárecz György. Okét követte huszonhárom évvel ezelőtt, úgy került a lakberen­dezőkhöz. Tíz éve tagja a szö­vetkezet vezetőségének, és kezdettől fogva oktatja a ta­nulókat. Az ő keze alatt tanult régen az áruforgalmi osztály vezetője, az egyik meós, a sza­bászműhely vezetője és egy részlegvezető is. — Legalább harmincán let­tek mellettem szakmunkások, csakhogy kevesen maradtak meg a gyalupadnál. Fele ve­zető lett, fele meg motorizált szakmára nyergeit át. Biztosan ők is azt érezték, amit gyakran forgatok a fejemben: mintha nem lenne elég becsülete a fizikai munkának... És mint­ha a vasasmunka népszerűsége történelemszemléletének, vi­lágnézetének alakítására. Eb­ben a témában a Somogy me­gyei Levéltár már jelentős ta­pasztalatokat adhatott közre. De az elhangzott korreferátu­mok, felszólalások nyilván a vendéglátó szakembereknek is újabb ötleteket, hasznosítható javaslatokat adtak ahhoz, ho­gyan lehetne tovább bővíteni a nevelés és a tudományos kuta­tás kapcsolatát. A héten azonban nemcsak a felnőttek tanácskoztak az ifjú­ságot érintő kérdésekről, ha­nem a fiatalok jelentős fóru­mai is lehetőséget adtak gond­jaik megtárgyalására: az el­múlt napokban sokfelé rendez­ték meg az ifjúsági parlamen­teket. Közülük a legjelentősebb a két megyét átfogó Somogy— Zala megyei Fűszért Vállalat csaknem félezer fiataljának képviseletében összeült 126 küldött tanácskozása, melyet pénteken Kaposváron rendez­tek meg. A szót kapott 31 fia­tal száznál jóval több ötletet, javaslatot juttatott el a vállalat vezetőihez, KlSZ-szervezetei- hez, illetve társaihoz. Ezt a mindennapok gondjairól fele­lősséggel tárgyaló, mégis ün­nepélyes alkalmat használta fel a megyei KISZ-bizottság első titkára arra, hogy átadja a KISZ kb dicsérő oklevelét a kaposvári fiók KlSZ-szerveze- tének, illetve az Aranykoszo­rús jelvényt a zalaegerszegi fiók KISZ-titkárának. Paál László árnyékot vetne a mi munkánk értékére, szépségére. Ezért ment az én fiam is lakatosnak. Családunk szép hagyománya szakadt meg ezzel. Bár a lá­nyom mellettem dolgozik a műhelyben, ügyes is, mégsem így a.z igazi... Több már a nő nálunk, mint a férfi — legyint. A Killián György Úttörő és Ifjúsági Művelődési Központ­ban barkácsszakkört vezet. A mostani öt szakmunkástanuló közül néggyel ő szerettette meg a szakmát. Büszkén mu­tatja, hogy már fecskefarkú — ez a legnehezebb — ékelést is rájuk bízhat. Ügyesen kezelik a fát, a szerszámot, sőt azt a fűrészt is maguk készítették, amellyel dolgoznak. Ezek ép­pen olyan kedvesek a mester­nek, mint az a fából készült asztaloskörző, amelyet Guszti bácsi, a filcsapkás, szemüveges nyugdíjas készített, és amelyet az ablak keretébe szúrva tar­tanak. — Látja, ilyen divatból ki­ment szerszámokat gyűjtöge­tek otthon. Még századfordulós gyaluim is vannak a Golo- bics-féle híres műhelyből! Ki­csi a lakás, hamarosan építke­zésbe kezdünk. A Kecel-hegy oldalába szuterénos házat hez, munkásor társai levelere válaszolva: »Köszönöm a levelet, a vá­rosról, a munkásőrségről szó­ló tájékoztatást. Jóleső érzés­sel fogadtam, hiszen így nem szakadok el az otthoni élettől. Viszonzásul rendszeresen be­számolok itteni munkánkról. Augusztus 16-án, éppen három hónapja készítettük el az el­ső köbméter betont, s véstük bele Kun Béla nevét. Komp­lexbrigádokban dolgozunk, s akinek éppen nincs szakmá­jába vágó feladata, az más munkát végez. Munkánkkal elégedettek; a magyar építő­brigádok valamennyien 150 százalékra teljesítik tervü­Uszty-Ilimszk. Sokan kér­dezték már, hogy miért e -tá­voli szibériai városkában épí­tik fel ezt a papír-cellulóz kombinátot, amely Eurázsia legnagyobb ilyen üzeme lesz? Szibériában végtelen lehetősé­get biztosít a nagy nyers­anyagtartalék. Hatalmas er­dőségek terülnek el, s a fa- feldolgozó kombinát céljaira 430 000 hektár tűlevelű erdőt jelöltek ki, amely biztosítja az évente szükséges 6—7 mil­lió köbméter fát. A várost az Ilim patak torkolatánál már 12—13 éve kezdték építeni, 6 képzeltünk el, ahol nekem is lenne külön birodalmam. Belefeledkezik a tervezge- tésbe. Arról beszél, hogy ed­dig is minden bútort megcsi­nált otthon, amire az „asz- szonytárs föladta a rende­lést”, de ha már nemcsak szer­számosládában kell őrizgetnie féltett kincseit, az nagyon szép lesz. Azután’ arra emlékezik, hogy nemcsak a szerszámokat váltotta föl a gép, hanem tíz­tizenöt éve szinte újra kellett tanulnia a mesterséget. Betör­tek a műanyagok: a bőrra­gas^tó helyett műanyag ra­gasztók, nitrolakkok. A búto­rok felületkezelése egészen megváltozott, és sok műbőrt használnak. Szög helyett tű­zőkapocs, kalapács helyett tű­zőpisztoly járja. — Ezek után öröm kézbe venni egy olyan párhuzamvo­nót, melyet a srácok csináltak, vagy egy „lírás” bölcsőn elbí­belődni. ELŐ IS SZEDI a kedvenc rajzát. Nem papíron, hanem furnérlemezen látható. A kér­dő tekintetre megmagyarázza: — Igen, mert ez nem gyú­ródik. szernek. »Itt már tél van. A hó ma­gassága 60 centi, s a hideg 20 fok __A munka azonban nem á llhat meg. Azt mondják itte­ni társaink, hogy a fagysza­badságot majd akkor adják ki, ha legalább 43 fokof_ mu­tat a hőmérő higanyszála. A • napokban szegeltem, s a szeg a kezemhez ragadt a hideg­től. A gyárnak azonban már 1979-ben termelnie kell, s 1982-ben teljesen készen kell állnia. Mi, magyarok, és a többi szocialista országok fia­taljai vállaltuk: ragaszkodunk a határidőkhöz, úgy dolgo­zunk, hogy minden pontosan a terv szerint haladhasson.« (Ez az elkészülte után 10 000 munkást foglalkoztató gyáróriás évente 500 000 ton­na fehérített cellulózt ad. Ha­zánk 12 éven keresztül évi 39 000 tonnát kap belőle, ami a finompapírgyártáshoz szűk­Út épült Orciban A tavaly decemberi falu­gyűlésen még csak tervként beszéltek a fél kilométeres új útról, a közelgő községi par­lamenten viszont már befe­jezett tényként említhetik. A nagyon várt útszakaszt pénte­ken adták át. Amikor a költségeket meg­ismerték, kevesen bíztak ben­ne, hogy a 660 ezer forintot elő tudják teremteni a Kos­suth Lajos utca építésére, amely tócsákkal tarkított, ősszel-télen járhatatlan. A zi- mányi tanács — ide tartozik Őrei társközségként — első­ként csatlakozott a csökken­tett terhelésű utak idén kez­deményezett programjához. A költségek egyharmadára már nem volt gond, ezt megkap­ták támogatásként. A máso­dik harmadot a lakosság vál­lalta úgy, hogy telkenként há­romezer forintot fizettek és az összes földmunkát társa­dalmi összefogással végezték el 100 ezer forint értékben. A harmadik rész a tanácsra há­rult. Az utcabeliek Baranyai Já­nos párttitkár, Sovák Lajos népfrontelnök, Neuhoffer László népfrontaktíva szerve­zésével betonozták a hidakat, kocsibejárókat, ásták az árkot. séges, s ez csaknem teljesen kielégíti az igényeket.) »öten lakunk egy-egy két­szobás, összkomfortos lakás­ban. Felváltva főzünk hiány­zó hazai ételeket. Most látom, hogy milyen ke­mény feladatra, nehéz két esztendőre vállalkoztunk. De megéri, mert ezzel hozzájáru­lunk hazánk papírgondjáinak megszüntetéséhez. Büszke va­gyok arra, hogy a Szovjetunió egy távoli városkájában, ilyen nehéz körülmények között dolgozhatok. Ezt a két eszten­dőt pártmunkának, pártmeg­bízatásnak tekintem, s igyek­szem becsülettel, legjobb tu­dásom szerint végrehajtani.« • • * Szibéria. Valamikor az örök fagy birodalmának hív­ták ezt a természeti kincsek­ben gazdag országrészt. Meg­változik, átformálódik. Ha­talmas ipari központok léte­sültek már — Norilszk: szí­nesfém, Száján: kohászat, Bratszk: vízi erőmű —, és épülnek újabbak is, mint Uszty-Ilimszk. Az új város valamennyi há­zának ablaka az átalakuló taj- gára néz, ahol 5000 — szocia­lista országból érkezett — fia­tal, köztük 300 magyar — eb­ből kilenc somogyi — serény­kedik, dacol a hideggel. Üj Szibériai Rapszódia szü­letik a szocialista országok fiataljainak munkája nyomán. Ha felépül az uszty-ilimszki fafeldolgozó gyáróriás, akkor a 100 000 négyzetkilométert is meghaladja már az a terület, melyet a Bajkál tó és az An­gara folyó vidékén az erdők­től, a mocsaraktól és a taj- gától hódítottak el. S mint Mihály Nándor ka­posvári munkásőr írja: büsz­kék vagyunk arra, hogy en­nek a hatalmas természetát­alakító munkának ők is ré­Gombos Jolán Levél az Angara mellől „Hatvancentis hó van, 20 fokos hideg...” A 9000 kilométerre élő fia­tal nagyon várja a családtól és a barátoktól érkező híre­ket. Ez csendül ki azokból a sorokból is, amelyeket Mihály Nándor munkásőr, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozója küldött a napokban a kapos­vári Latinca Sándor-egység­a régi, a vi­dék addigi jel­legének meg­felelt több száz éves fahá­zakat modern, emeletes lakó­épületek sora váltotta fel. Uszty-Ilimszk — ottani mé­retekben szá­molva — közel van Bratszk- hoz, s része a szibériai ener­getikai rend­Kun Béla nevét vésték az első köbméter betonba. két...«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents