Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-12 / 268. szám

Somogy a felemelkedés útján Holnap se legyen vízhiány a Balatonon! Újabb kutak, korszerű irányítástechnika (Folytatás az 1. oldalról) • kekkel, másrészt folyamatosán emelni kell szövetkezeti tag­jaink személyes jövedelmét, javítani élet- és munkakörül­ményeiket. A feladat végre­hajtásának vannak a szövet­kezetektől függő belső, és emellett a gazdálkodásra ha­ló külső feltételei is. Bemáth Ferenc ezt a kettős feltételrendszert igen részle­tesen és körültekintően ele­mezte. Rávilágított többek között arra, hogy az elmúlt öt évben a megye termelőszö­vetkezeteiben 55 százalékkal nőtt a termelési érték, a je­lentős termelésnövekedés azonban nem járt együtt a jö­vedelem növekedésével. Ennek következményeként nem ala­kultak kielégítően a gazdasá­gok továbbfejlődésének belső feltételei. Leplezetlenül és őszintén tárta a küldöttek ■ elé az előadó azokat a fogyatékos­ságokat, melyek szövetkeze­teink tevékenységében felfe­dezhetők: nem mindenütt ja­vult megfelelően a vezetés színvonala, az üzem, a mun­ka szervezettsége, g>\ikoriak az olyan hibák, melyek a jog­szabály hiányos ismeretéből fakadnak, nem fejlődött kel­lően a vezetői és a szervezett belső ellenőrzés, gyakori a pénzügyi bizonytalanság — s lehetne sorolni tovább. Ezek a fogyatékosságok nemcsak az üzemi problémákat, hanem egyben a feladatokat, a tarta­lékokat is jelzik. Beszéde további részében Bernáth Ferenc a megye szö­vetkezetei előtt álló V. ötéves tervi feladatokról szólt, majd a háromnegyed évi tapaszta­latok alapján utalt az 1976-os év várható gazdasági eredmé­nyeire. Figyelemreméltó, a gondok nagyságát jól tükröző tapasztalat, hogy háromne­gyed év alatt szövetkezeteink csaknem egyharmadában az egy hektárra jutó nyereség nem éri el az ezer forintot. Ezeknél a nagyüzemeknél alaphiányok jelentkeznek. Mindössze öt olyan termelő- szövetkezet van a megyében, ahol ez a mutató meghaladja a háromezer forintot. — Elemzéseinkben szándé­kosan kaptak nagyobb teret a mozgalom gazdasági prob­lémái — hangsúlyozta. — Ez nem jelenti azt. hogy elfeled­keznénk számottevő eredmé­nyeinkről, vagy arról a segít­ségről, melyet munkánk során a párttól, az államtól kap­tunk és kapunk. ' Szólt az előadó arról, hogy a párt életszínvonal-politiká­jának megfelelően alakult a szövetkezeti tagság jövedelme, értékelte a gazdaságok szo­ciális, kommunális, közműve­lődési és kulturális tevékeny­ségét, az ifjúságpolitikai és nőpolitikái határozatok vég­rehajtásának tapasztalatait, a szakember-, a szakmunkás­helyzetet. Külön részletesség­gel szólt o szövetkezeti de­mokrácia erősödésének té- nyeiröl, értékelte az érdekkép­viseleti szerv, a szövetség te­vékenységét. Szövetkezeteink helyzetét, gondjait nyíltan, egyértelműen és tömören összefoglaló vita­indító után tizenöten kértek szót. Részben kiegészítették az elnökség beszámolóját, részben újabb javaslatokkal fordultak a III. kongresszus­hoz. A felszólalók többsége foglalkozott az érvényben le­vő szabályozók hatásával. Né­hány idézet: "A gazdasági és pénzügyi helyzet sokat romlott az idén, a szabályozókkal össze­függő kérdéseket a központi szerveknek szükséges felül­vizsgálni.« (Horváth László elnök, Nagybajom.) »Az új szabályozók miatt lelassult a beruházások, el­sősorban az építkezések üte­me, és ez önmagában is bírá­lata a szabályozóknak. (Hor­váth László elnök, Iharosbe- rény.) »A további zavartalan fej­lődéshez részint központi in­tézkedések kellenek, de leg­alább ilyen mértékben saját tevékenységünk javítása, a fe­gyelmezettebb, a szervezet­tebb, hatékonyabb munka.-» (Losonczi Mihály elnök, Barcs.) »Várjuk és kérjük a kong­resszustól, hogy segítsen meg­szüntetni a szövetkezetben dolgozó fiatalok hátrányos helyzetét. (Vass Magdolna főagronómus, Kutas.) Dr. Exner Zoltán felszólalá­sában nyomatékosan felhívta a figyelmet a termelés haté­konyságának eddiginél erőtel­jesebb növelésére, a különbö­ző együttműködési formákban rejlő lehetőségek ésszerűbb hasznosítására. Ahogy Huszár József, a TOT titkára mond­ta, a keresetlenség, az őszin­teség, a tenniakarás érződött valamennyi véleménynyilvá­nításból. Az az igény, hogy zavartalanul fejlődjön tovább a mozgalom. Kedves pillanatai voltak a küldöttgyűlésnek, mikor kivá­ló szövetkezeti munkájukért átadta a TOT emlékplakettjét dr. Dárdai Árpádnak és Csiz­madia Pálnak, a tsz-szövetség nyugdíjba vonuló munkatár­sainak és Éerta Ferencnek, a göllei tsz állattenyésztőjének. A közgyűlésen részt vevők végezetül huszonhét küldöttet választottak, akik Somogy szövetkezeteit képviselik a kongresszuson. A Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­ban Losonczi Mihály' barcsi, Varga Sándor hetesi, Bernáth Ferenc nagyberki elnök, Dö­mötör I^ajosné kisgyaláni törzsállattenyésztő és Szat­mári Margit lengyeltóti ter­melésirányító képviseli me­gyénket. Ahogy zárszavában Frank Gyula hangsúlyozta, gazdag, értékes útravalóval indulhat­nak a küldöttek a tegnapi közgyűlés után a termelőszö­vetkezetek III. kongresszu­sára. V. M. Ivóvízből nincs hiány a Balaton-parton, pedig az igé­nyek gyorsan emelkedtek. Az idei nyár a fogyasztás újabb rekordjait hozta. A Dunántúli Regionális Vízmű- és Víz- gazdáLkodási Vállalatnál szá- montartják, hogy júliusban három hétig napi százezer köbméternél több víz fogyott a két parton. Július 19-én pe­dig 108 ezer köbméteres fo­gyasztással a Balaton-part el­érte a rekordot. Ez a nagy mennyiségű fo­gyasztás példa nélküli: a víz­művek azonban — ha olykor borotvaélen táncolva is — győzték a termelést és a szál­lítást. Ebben a termelőkapa­citás jelentős növelése mellett az alapos felkészülésnek is szerepe van. Ez nemcsak a gépek, berendezések megfele­lő karbantartását jelenti, ha­nem olyan irányítástechnikai rendszer működtetését is, amely lehetővé testi, hogy mindig oda »küldjék« — a csővezetékeken át — a leg­több vizet, ahol a legnagyobb a vendégsereg. Az idén jól segítette az el­látást a nyugat-balatoni regio­nális vízmű, amely az ország leghosszabb ilyen rendszere. Tapolca ellátását éppúgy ez határozza meg, mint Keszthe­lyét vagy Balatonszemesét. A nyirádi bauxitbányák jó mi­nőségű karsztvizéből naponta 22,5 ezer köbmétert tud a te­lepülésekre szállítani: ebből a mennyiségből mintegy hat­ezer köbméter jut a déli part­ra, jelentősen javítva Bala- tonfenyves, Fonyód, Boglár, Lelle és Szemes ellátását. E regionális vízműrendszer — a helyi vízművekkel együtt — naponta 53 ezer köbméter ivó­vizet tud a felhasználókhoz eljuttatni. n gyorsabb szállítást Balatonberényben egy nagy teljesítményű átemelő szivaty- tyú biztosítja. Előfordult azonban, hogy egyes kisebb területeken átmenetileg aka­dozott az ellátás: Boglár ma­gasabban fekvő helyein idő­szakonként csökkent a nyo­más. A délkelet-balatoni re­gionális vízmű — amelynek ellátási területe Szárszótól Kenéséig terjed — 31 ezer köbmétert biztosít naponta a településeknek. Ennek ellené­re a csúcsfogyasztási időszak-1 tása mellett erre az elmúlt ban Balatonföldvár magasabb | időszakban kevesebb pénz ju- helyein átmeneti fennakadás | tott. A szennyvíztisztító kapa­volt az ellátásban. Zamárdi­ban pedig az okozott gondot, hogy a kétezer köbméteres tá­rozó medence nem készült el időben. — E gondok azt is mutat­ják, hogy tovább kell folytat­ni a vízművek kapacitásának növelését, a következő évek csúcsfogyasztására való felké­szülést — összegezte a válla­lat terveit Rózsavölgyi Imre igazgató. — A déli parton olyan jelentősebb munkák el­végzését tervezzük a jövő nyárig, mint a fonyódi négy új kút fúrása vagy a balaton- világ06i csúcsvízmű megépíté­se. Folytatjuk a biztonságos üzemelés alapfeltételét jelen­tő korszerű irányítástechnikai rendszerek kialakítását, a szolgáltatás színvonalának emelése érdekében pedig kor­szerűsítjük a hírközlő-hálóza­tot. Ennek egyik fontos lánc­szeme lesz, hogy — a hibael­hárítás gyorsítása érdekében — mozgó URH-rendszert ala­kítunk ki. Elkészítettük a vízmérleget is, 1980-ig. Az előre jelzett igények azt mu­tatják, további új beruházá­sokra van szükség. Ezek kö­zül a déli parton meg kell építeni a balatonkiliti tározó­medencéket és a fonyódi fel­színi vízmüvet. A déli part ellátására is hatással lesz egy nyirádi új kút bekötése. E beruházásokkal már most foglalkozni kell — azért, hogy 1980-ban se legyen ellátási gond a Balaton-parton. A víz­termelés növekedése azonban fölvet egy másik gondot: a szennyvíz elvezetése és tisz­títása mind nagyobb költsé­gekkel jár. A vízellátás javí­citás -ezen a nyáron napi 20 ezer köbméter volt. A vízfo­gyasztás növekedését figye­lembe véve kitűnik: a tisztí­tóberendezések jelentős túl­terheléssel működtek. Változást a jelenlegi álla­poton akkor várhatunk, ha az V. ötéves terv szennyvíztisztí­tással kapcsolatos beruházásai megvalósulnak. Ennek előké­szítése Balatonföldváron, Ba- latonlellén, Alsóörsön és Ti­hanyban már megkezdődött. A balatoniéi lei és a balaton­füredi telepen pedig kísérlete­ket végeznek — korszerű sza­bályozórendszer bevezetésé­vel. Jelenleg azonban nem­csak a tisztítótelepek nagy mértékű túlterhelése okoz gondot', hanem az is, hogy nem lehet olyan korszerű fer­tőtlenítő berendezést besze­rezni, amely a szennyvíz kló­rozását elvégezné. Igaz, hogy kapható néhány ilyen, de ezek már korszerűtlenek és olyan gyakoriak a módosítások, hogy egyre nehezebb feladatot je­lent a karbantartás. Gondolni kell emellett — Siófokon és Keszthelyen meg is kezdték — a csator­nahálózat rekonstrukciójára. Az V. ötéves terv szennyvíz- tisztítással kapcsolatos beru­házásait a Dunántúli Regioná­lis Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat kiemelt feladatnak minősítette. Megvalósításuk­kal kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a szennyvizek elvezeté­sére készülő regionális terv megvalósításáig a víz minő­ségét megfelelő berendezések óvják. Dr. Kercza Imre Ha befújja a mezőt a hó Téli tanfolyamok — iszalagoknak Ha befújja a mezőt a hó, s elvégzetten munkát talál a földeken, »lehúzza a rolót« a folytatás előtt. A legtöbb he­lyen azonban olyankorra be- hordták már az értékeket, s a telet — nyugodt lelkiisme­rettel — arra szánják, hogy olyan ‘ hasznos időtöltést biz­tosítsanak a szövetkezeti tag­Küldött lesz az országos úttöroparlamenten Hm „főnök” Igazán könnyű dolgunk volt egymással. Beszélgetőtársam bőbeszédű, nyílt eszű, szíve­sen »dicsekvő« gyerek. Meg félretettük a hivataloskodást, és komoly dolgokat megbe­szélve a legkomolyabbakról már 'játékot találtunk ki. Molnár Zsolt a kaposvári Kisfaludy utcai iskola tanuló­ja. Az országos úttöröpar la­ment egyik küldötte lesz. Ta­valy óta tagja ennek az úttö­rőcsapatnak, mert ötödikig a gyakorló iskolába járt. — A Magyar—mongol ba­rátság rajban dolgozom. Má­sok is elismerik, hogy ez az iskola legjobb raja. Abban, hogy ez sikerült, sokat segí­tett Varga Gyuláné, az osz­tályfőnököm. Ö belénk lát; néha ez »kellemetlen«, de minden gondolatunkat kitalál­ja. Szereti a gyerekeket, és se­gít nekünk. Mi nagyon össze­tartunk. Az őrsöm különösen jó. — Mit csináltatok például a legutóbbi őrsi foglalkozáson? — Ez volt az első komoly összejövetel. Az őrsi naplóhoz adtunk össze pénzt, s megbe­széltük. hogy kik lesznek a tisztségviselők. Tanulópáro­kat szerveztünk, és elhatároz­tuk, hogy jaenevezünk a bu­kásmentes őrs mozgalomba. Csak fiúk vannak a társaság­ban, de ez nem baj, mert egyetértünk. — És te mit csinálsz, mi a tisztséged? , — »Véletlenül« én vagyok az őrsvezető. Tavaly kaptam Kiváló úttörő kitüntetést; ki­tűnő tanuló vagyok. — Mivel foglalkozol a leg­szívesebben? — Több szakkörbe járok. Gitározni is tanulok, nem beatet, hanem komolyat. A biológia a kedvencem., Apu orvos, ő sokat segít. Otthon egy kis szekrényt berendez­tünk laboratóriumnak; meg fényképezni is szeretek. — Mit nem szeretsz? — A nyelvtant nem nagyon. És a kelkáposzta-főzeléket se... t— Tanulni? — Azt is szeretek. Persze néha rossz jegyet is kapok; senki sem tökéletes. A maga­tartásom mindig ötös, a szor­galmam is, így aztán kijaví­tom a hármasokat. — Akkor te nagyon jó gye­rek vagy. — Hát az nem egészen úgy van. Nálunk nem az a jó gye­rek, aki szépen ül. Én is ugyanúgy belekiabálok az órákba, mint a többiek, főleg ha már »muszáj« megmonda­ni valaminek a megoldását. — Mit mondasz majd el az országos parlamenten? — A legfontosabbat: min­denki jusson szóhoz, minden­ki mondhassa el a vélemé­nyét. Ez a megyein is így volt, amikor én voltam a szekcióvezető. Az Edzett if­júságért mozgalomról fogok beszélni. Mert Montrealban leégtünk. Meg a tanulásról; • •• hogyan segítsük gyengébb tár­sainkat. Azokat, akiknek ott­hon iszik az apja. Az ő anyu­kájuk is biztosan szeretné, ha a fia nem bukna meg. De ez nem megy segítség nélkül. — Most játsszunk, a legko­molyabbakról! Mit tennél, ha te lennél, mondjuk a minisz­ter, és meg kellene változtat­nod az iskoládat? — Elérném, hogy minden gyerektől' azt követeljék a ta­nárok, amit a legjobban sze­ret. Ne erőltessék azt, amihez nincs érzéke. Nem engedném meg, hogy olyan legyen, mint például a Tóth Lajos iskolá­ban, ahol a padok között kénytelenek tornázni a gyere­kek. Meg szép, fényes, tágas osztályokat csinálnék. Üveg­fallal, és egy nagy hellyel, ahol játszani is lehet. Hallot­tam, hogyan tanítottak a régi görögök, meg Csokonai. Sétál­tak, úgy tanították a gyereke­ket; körbeültek a fűbe, ha me­leg volt. Az jó lenne! Ma mi olyanok vagyunk, mint a colstok, mert kényelmetlenek a székek. Szűk tantermekben vagyunk, még az ilyen modern iskolában is. Hm. Furcsa dolgokat mon­dott hetedikes kisdiák létére. Valami hasonlót hallottam múltkor egy tudományos ta­nácskozáson is. — A kedvenc könyved? — A Pál utcai fiúk. Meg a versek: Arany, Petőfi, József Attila... Sokan nem hiszik el ezt rólam, azt mondják, hogy még kicsi vagyok. — Kedvenc játékod? — A kézilabda, meg a rab­ló—pandúr. A focit csak néz­ni szeretem; a Fradinak druk­kolok. A sportról még annyit: uszoda, koripálya kellene. És télen tornaórán ne szekrény­ugrást tanuljanak a gyerekek, hanem ha van hó, akkor síz­ni meg korizni. Ezt is megcsi­nálnám, ha »főnök« lennék. Hát ezt beszélgettük. Azt hiszem, az országos parla­menten sem ártana néhány dolgot elmondani. Addig csak eg” tanácsot Zsoltnak: néha- néha — ilyenről nem írtam, amit eddig »mondott«, mind a sajátja — túl felnőttesen be­szél, ellesett gondolatokat is mond. És egy ici-picit legyen szerényebb! Érdemes. mert még nagyon sok eredményt érhet el. Luthár Péter Ságnak. Ez a közösségnek és az egyénnek is érdeke, s ké­sőbb jól kamatozik. A tél a tanulás, a szakmai »muníció- gyűjtés« ideje. Megyénkben minden télen több százan válnak betanított munkássá és szakmunkássá azok közül a felnőttek közül, akik beülnek az iskolapadba. Ezekkel a termelőszövetkeze­ti tagokkal beszélgetve kitű­nik: neon csupán az alapke­reseten felüli munkadíjtöbb­let teszi vonzóvá a szakmun­kás-bizonyítványt, hanem az is, hogy a tanfolyamon sok új ismeretet szereznek. Arról van szó, hogy az emberek szeretnék jobban megismerni: mit miért csinálnak; hogyan lehetne jobb eredményt elér­ni a növénytermesztésben vagy az állattenyésztésben és -hizlalásban. A vegyszeres nö­vényvédelemnél pedig külö­nösen nélkülözhetetlen a friss szaktudás. És folytathatnánk tovább is a sort. Ismereteket sokféleképpen lehet szerezni: önműveléssel, szakmai előadások meghall­gatásával, de a legtöbbet mégis a szervezett — a tan­folyam keretében zajló és a végén bizonyítványt adó — oktatás nyújthatja. Közös gazdaságaink segítik a szak­mai oktatást; nem egy helyen például közösen, több szövet­kezet tagjaiból verbuválják a hallgatókat. A részvevőknek munkadíjat fizetnek az okta­tás idejére, megveszik a tan­könyveiket, jegyzeteiket, s gondoskodnak a távolabb la­kó hallgatók utaztatásáról is. Közös érdek a szakmai is­meretek gyarapítása — ezért indítottak téli tanfolyamokat megyeszerte. S ha befújja a mezőt a hó, sok százan tanu­lással töltik az időt a somogyi termelőszövetkezetek tante­remmé átalakított helyiségei­ben. A tavaszi vizsgán erről a munkáról adnak majd szá­mot. H. F. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents