Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-04 / 261. szám
Megnyílt az egészséges táplálkozási hónap Összefogás az egészségért Év vége a tereske Nehéz lenne fölsorolni mindazoknak a szervezeteknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek a , nevét, melyek a megyei tanács egészségügyi osztályának hívó szavára bekapcsolódtak a novemberi, egészséges táplálkozási hónap rendezvényeit előkészítő munkába. A valamennyiünk egészségét féltő rendezvény- sorozat megnyitásának a Do- rottya-szálló adott otthont tegnap. Itt ismertették az egész megyét érintő programot és mutatták be a Dorottya nagytermében mindazokat a termékeket, melyek jó, ha asztalunkra kerülnek, az egészségünket károsító, hizlaló ételek helyett. A rendezvénysorozatot dr. Varga Levente főorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője nyitotta meg, körvonalazva az egészségünk védelmében meghirdetett akciót, — Ebben a hónapban egy kicsit többet beszélünk arról, hogy a rosszul összeállított étrend túlterheltséghez, elhízáshoz vezet. Hogy számolni kell ennek a következményeivel, például a lassan már népbetegségnek számító cukorbajjal. Ugyanakkor hiányoznak étrendünkből a fehérjék, a vitaminok, s ez hiánybetegségekhez vezethet. Szólt arról is, hogy az ösztönösen összeállított étrend nem segíti eléggé a fiatalok fejlődését, és fölhívta a figyelmet egy jellemző tünetre: a csecsemőket nagy gonddal etetik, követve az orvos előírásait, a kisgyermekek azonban áttérnek a zsíros pörköltre ... Az egészséges táplálkozást propagáló tanácsokról sokan azt gondolhatnák, hogy a jó ízektől való tartózkodásra szólítanak föl. Pedig erről szó sincs. A megyei főorvos így fejezte be megnyitóját: — Be fogjuk bizonyítani, hogy a mi étrendünk sem szerényebb, mint a lakodalmas asztal... A Dorottya nagytermében megrendezett kiállítás, amely november 8-ig várja az érdeklődőket, valóban erről győzte meg a látogatót. A tej- és tejtermékek, a tápláló — és nem hizlaló — marhahúsok -sora, a gyümölcs, a zöldség és a belőlük készített ételek sokasága, a mélyhűtött áruk mind-mind korszerű táplálkozásunkat szolgálják. A kiállítás rendezői gondoskodtak arról is, hogy segítsenek felhasználni ezeket. A látogatókat ételreceptek várják, és tanácsok arról, hogyan lehet minél többféleképpen elkészíteni a hasznos, nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó húst, zöldséget, bővítve a hagyományos konyha megszokott ízeit. Táblázatokat közöltek arról, mit egyen a fogyókúrás, milyen ételektől óvakodjanak a gyomorbetegek. [4BBSS És ha már itt tartunk, eddig még nem látott plakátok Jiívják föl figyelmünket a helyes táplálkozásra, tiltanak az alkoholtól és a dohányzástól. A plakátok a karádi áfész nyomdájában készültek, orvosok és grafikusok közös munkájának eredményeként. Tegnap délelőtt dr. Bouquet Dezső, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet osztályvezetője országos adatokkal világította meg táplálkozási szokásainkat. Szólt arról, hogy a magyar családok többségében sokkal több kalória jut egy-egy emberre, mint amennyit a szervezet igényel, ez természetesen az elhízáshoz vezet. Megdöbbentő adat, hogy nálunk a fiatalok tizenöt százaléka kövér, sőt a nehéz fizikai munkát végző emberek húsz százalékának is súlyfeleslege van. Nem beszélve az idős korúak- ról, akik között nagyon gyakori a kóros és természetesen káros kövérség. Ennek oka többek között, hogy hizlaló, kalóriadús ételeket eszünk vitaminok helyett, hogy étrendünkben még nem elég nagy a tej aránya. hogy sok cukrot, cukros ételt eszünk, és töméntelen üdítő italt iszunk, amelyek — ellentétben a reklámmal — nem vitamint, hanem nagyon sok cukros vizet tartalmaznak. Helytelen, táplálkozási szokásainkat is említette az előadó. Ezek k“~-jl kettő: napjában mindössze kétszer-há- romszor eszünk — de sokat... Nagyon sok család étrendjéből hiányzik a reggeli, és a helytelen gyakorlatot a gyerekek is követik. > Az eJőadó hangsúlyozta a helyes táplálkozási szokások, az egységes étrend propagálásának szükségességét, amelyből a novemberi rendezvények alaposan kiveszik a részüket. Ma például háziasszonyok napja lesz a Dorottyában, Gundel Ferenc ad tanácsokat a korszerű, egészséges ételek készítéséhez. S. M. J ön az év végi hajrá a kereskedelemben. Mint mindig, most is novemberre, decemberre várható a vásárlási és eladási csúcs- forgalom. Hogy miképpen sikerül majd a karácsony előtti nagy-nagy vásárlás, hogy mérgelődünk-e majd vagy többnyire örülünk, hogy türelmesek lesznek-e a kereskedők avagy idegesek? — mindez a sok és nem kis kérdés alapvetően attól függ: vajon lesz-e elég áru az üzletekben. Mert higgyük el és vegyük tudomásul: igaz, hogy sok függ attól, tiszta-e, szép-e a bolt, jól nevelt-e vagy esetleg neveletlen-e a kiszolgáló. De a fő kérdés most is, mint mindig, mégis csak az: menynyi lesz az áru, milyen lesz a választék, mibe fog kerülni, amit megveszünk, és az lesz-e az üzletekben, amit a vásárlók keresnek. És ha ilyen szempontból vizsgáljuk az év vége előtti kereskedelmi helyzetet, viszonylag megnyugtató választ kaphatunk. Ami kétségtelenül és vitathatatlanul pozitív dolog: a magyar kereskedelem sok-sok évi tapasztalatai birtokában moist az eddiginél is jobban, szervezettebben készült fel a karácsonyi forgalomra. Sok jel mutatja, hogy a többletáru, amelyre ilyenkor szükség van, máris megérkezett, vagy rövidesen megérkezik a boltokba. Egyik központi napilapunkban olvashattuk nemrégiben a Belkereskedelmi Minisztérium több illetékesének a beszámolóját a várható év végi ellátásról. Ebből megtudhattuk. hogy az ipari vállalatok többnyire teljesítették a kereskedelem megrendeléseit, sőt több gyár és üzem most igyekszik pótolni év közbeni elmaradását, a tervezettnél több árut küldvén a boltokba. Kedvező hírek érkeznek a fogyasztási cikkek importjáról is: az év során megrendelt külföldi áruk igen, tetemes része most. az év utolsó negyedében érkezik az országba, a boltokba, ily módon is gazdagítva az üzletek év végi áruválasztékát. A kereskedelmi dolgozók — országosan és átlagban — nyugodtan nézhetnek tehát az év végi hajrá elé. Most rnég— Nem mondom, ami a trófeákat illeti, fura hobbija van az ipsének. S még ahova gyűjti ! Eredeti ötlet.. . Játékos figura lehet, annyi szent... De hogy az istenbe került oda a kenyérvágó kés? Persze, blztósan a lánynál volt... Fene érti... S még egy: a humánuma. Az ábra szerint ebben elég következetes. Reménykedjünk, hogy a lánnyal is ... Talán. Sötétig járták a sziklás vidéket. Az ismeretlen támadónak és a lánynak nyomára sem leltek. Még két napig keresték őket. S akkor a munkások hazamentek. A rendőrök is elhagyták a falut. Maigret kezet rázott a tanácselnökkel. Csüggedt 'volt, s e szókkal búcsúzott: — Természetesen még nem zártuk le az ügyet. 36. Amikor Anyicska fényben aranyló fürtjei fenn a kőbánya peremén, az erdő árnyékának éles vonalán ellobbantak, s láthatatlanná lett azoknak, kik odalentről a röstell- kedés és aggodalom tekintetével követték, nemcsak a szemmel érzékelés szála szakadt meg. Anyicska is érzett sZálsza- kadást. Szívdobbanás jelezte. A földtől elszakadok jutottak eszébe, az űrutazók, kikről annyit írnak és beszélnek mostanában. Mintha eddig az árnyéikvo- nalig tartott volna valamiféle vonzás. A földé, amelyet oly otthonosan tapodunk belőle való hús-vér lábbal. »Röghöz ragadt« — mondjuk. 0, drága rög: realitás, te ismerős, a biztonság illúzióját adó fészkünk sártapasztéka. Hogy le tudod kötni szárnyainkat! S im, ha elszakadunk tőled, mi'y riodalommal vágyunk vissza. Az űrben lebegésnek, a súlytalanság kellemetességének a szívre szakadó súly az ára: a magány alig viselhető szorongatása. Anyicska ezt érezte, az erdő árnyékában, majd magába az erdőbe olvadván. Érezte csak, értelemmel nem járta be így az érzés kusza rétegeit. Azt érezte csak tisztán, hogy mindentől elszakadt, amihez kötődött. S magára maradt egészen. Az erdő hűvös félhomálya, leskelődö, alattomos csendje, az ismeretlenség, idegenség lelket ölelő ellenséges karja — ilyen lehet az Ür fojtoga- tása, amint a földgolyótól elszakadt magányos emberszármazékra tekeredik. A négy fal védettségében nőtt lényre rászakad a falak nélküliség világa, a Határtalanság, a Végtelen minden bizonyosságot, biztonságot elnyelő, ijesztő és sivár réme. Egyedül a mély erdőkön így érez az ember, hol nem kapaszkodhat a szem határokba, és bizonyosat se tud róluk, hogy vannak-e egyáltalán. Maga az út, ez a reményfonal is eltűnt a járatlan fűben, kúszók, sárj növények és sáfrányok alá. A harangvirágok üzengettek csak, mint kék csillagok a lét melegebb tájairól. Anyicska haragosan intette csendre szívét: »Mitől félsz? Hiszen nem is létezik... Be kell bizonyítanod, hogy nem létezik.« Dacosan vágta a sűrűségben a sejtelme, az ösztöne szerint a csapást. Magában beszélgetett, csipkelődve a gyengeség sarjaival, melyek felütötték fejüket az erősnek hitt lélekben. »Hiszen Az, erdő ianja vagy. Lonci mondta.« »Téged, megvéd az erdő.« -Igen, de ezt az erdőt itt nem ismerem« — felelt egy mélyebbről való hang. »Majd most megismered« — szólt újra a csipkelődő. És kellett neki ez a beszélgetés, hogy társaságot teremtve magának, elűzze a szorongást. És az időt elvesztette, az utat nem érzékelte. Elég, hogy tudta: mélyen bent jár a járatlan rengetegben. Szétnyíltak előtte meg összezárul- tak mögötte az erdő szálfa- és bozótrendjei. A terep vad és nyugtalan lett. És akkor hirtelen egy kürtőn át bezuhogott a fény. Bezuhogott egy szűk szikla- katlanba a peremre kapaszkodó szálfák alkotta kürtőn. Odalenn, a sziklalépcsők alján kis víz csillogott: a forrás. A yiz csevegése zengve szólt a sziklák csendjén. Leereszkedett a kőlépcsőkön, a tenyérnyi fűpadra, mely élénkzölden és selymessűrűn tenyészett a víz közelében. Leereszkedett, és most először nézett körül, eddig egyszer se tette, mióta elindult. Erőltette a nyakát. Mintha forgásában különös rozsda akadályozná. »Félek látni ?« — haragudott magára. — Azért is szembenézek veletek, ti fák, és kövek! Nem félek, hogy megmozdultok.« Belemeresztette szemét a lombokba, majd lesiklatta a vízre a hallgatag sziklák szürke hátán. & megint fel a lombokra, a titokrejtő, sunyi bozótra, mely sűrűn, ragacsoskuszán betelepedett a sziklák közé. Farkasszemet nézett mindegyikkel: megmártva tekintetét a vízben, s kirántva, fellendítve onnan, mintha próbálná. A lelkét próbálgatná. Vagy edzené. Az asszonyok rémmeséi mind eszébe jutottak. És hiába akarta elhessenteni. (Folytatjuk) is azt kell mondanunk: jó lenne, ha ezt a hajrát a kereskedelem több százezer dolgozója nem halrázva végezné. Hanem nyugodtan, szervezet- 1 ten, ésszerűen. Mert bármilyen hajrát követel is az élet: a hajrámunka nem mindig célravezető. Jobb a nyugodt, átgondolt, türelmes, okosan megszervezett tevékenység. És most éppen ez az, amit a kereskedelem dolgozóitól elvárhatunk, kérhetünk. Az év első kilenc hónapja ugyanis nem hozott kiemelkedő eredményeket a kiskereskedelmi forgalomban. Ellenkezőleg: egy sor területen a vásárlások mértéke még a tervezettet sem érte el. lev például a számítottnál jóval alacsonyabb a ruházati kereskedelem első kilenc hónapi forgalma. A kiskereskedelem vezetőinek és dolgozóinak volt idejük gondolkozni a forgalom nem kielégítő alakulásán, végiggondolni saját munkájukat, gyengeségeiket, volt idejük erőt gyűjteni ahhoz, hogy helytálljanak az év végi lázas vásárlási napokon. Reméljük: a kereskedelem dolgozói az eddiginél kevesebb panaszra és sokkal több örömre adnak okot a most következő vásárlási csúcshetekben. De mint minden vásár, a karácsonyi csúcsforgalmi vásár is kettőn áll: a kereskedőn és a vásárlón. A továbbiakban éppen ezért a váráslókhoz kívánunk szólni. Ne higgyék a vásárlók, a vevők, hogy minden rosszért — ha találnak ilyet — a kereskedelem a felelős. Nálunk sajnos elterjedt az a nézet, hogy az áruellátásért kizárólag a kereskedelem a felelős, és sokan hajlamosak megfeledkezni arról a kézenfekvő tényről, hogy az üzletek csakis azt az árut képesek eladni, melyet az ipar megtermel. Az üzletekben tehát csakis annyi és olyan árut vásárolhatunk, amennyit és amilyet mi magunk termelőként előállítunk. Ahhoz tehát, hogy a jelenleginél igényesebbek lehessünk mint vásárlók. egyben a mainál igényesebbnek kell lennünk, mint termelőknek is. Mindebből az következik: az év végi nagy vásárlási és eladási hajrá sikere sokban függ az ipar és a kereskedelem kapcsolatától. Ha jó az együttműködés, ha a gyorsan elfogyott árut az ipar késedelem és huzavona nélkül képes pótolni, szállítani, ha az esetleges mulasztásokért nem egymásra mutogatnak, de kölcsönösen próbálják azokat megoldani, ha a szerződéseknek mindkét fél a lehetőségeket jól kihasználva eleget tesz — ebben az esetben az áruellátás lényegesen javulhat. Ha viszont mindez hiányzik, ha sántít a szerződéses fegyelem, ha elmaradnak az ígért szállítások, ha a hibák okát nem azért keresik, hogy segítsenek rajta, hanem azért, hogy bűnbakokat találjanak (sajnew az ilyesmi még ma is előfordul), akkor mindez az ellátás színvonalában bosszulja meg magát. És mindennek egyik szenvedő alanya a vásárló lesz. D e nem akarunk ünnep- rontók lenni még az ünnepek előtt. Maradjunk annyiban: az eddig érkezett hírek és szerzett információk szerint a kereskedelem év végi felkészülése a szokásosnál jobb. A belföldi és az import fogyasztási cikkek boltokba szállítása — jelenleg — ütemes, megfelelő, kielégítő. Tehát többnyire jó karácsonyi ellátással számolhatunk. És remélhető, hogy az év végi vásárlási rohamot a kereskedelmi dolgozók különösebb hajrá nélkül, szervezetten elégítik ki, valameny- nyiünk örömére. B. J. Dorogon felavatták az ország első komplett hanglemezgyárát Tegnap új hanglemezgyárat adtak át rendeltetésének Dorogon. Az avató ünnepségen Pozsgay Imre kulturális miniszter mondott avató beszédet. Hangsúlyozta. hogy hazánk világviszonylatban is rangos zeneművészeti élete indokolta és teremtette meg az alapját a magyar hanglemezgyártás számottevő fejlesztésének. Ennek jegyében épült a dorogi gyár, amely berendezéseit, technológiáját tekintve európai rangú létesítmény. Ez az üzem jelentős gazdasági, kereskedelmi vonatkozásain kívül közművelődési céljainkat is jól szolgálja. Az új gyárban teljes technológiai rendszerben történik a hanglemezgyártás. A ma ismert legkorszerűbb berendezéseket szerelték fel. Jövőre már 4,2 millió nagylemez kerül ki a dorogi gyárból. Növényvédelmi tájékoztató Időszerű növényvédelmi munkák a gyümölcsösben A gyümölcsfák lombhullásának előrehaladásával válnak szembetűnővé a galagonyapille és az aranyfarú pille fákon maradó hernyófészkei. A fiatal hernyók tömegesen telelnek a levelekből szőtt finom szövedékszállal felerősített fészkekben, melyek a fán maradnak. Ezek a kis 1 téli hernyófészkek a galagonyapille hernyóinak telelőhelyei. Rügyfakadás idején kezdik meg a hernyók a károsításukat — telelési formájuknak megfelelően, együttesen pusztítják a lombfelületet. A lomb nélkül maradt fák vékonyabb gallyain, vesszőin, több levélből összeszőtt, ököl nagyságú levél csomók szövedéke az aranyfarú pille hernyóinak telelőhelye (nagy téli hernyófészkek). Kora tavaszi ’károsításukra a rügyek, levelek és virágok elpusztítása a jellemző; eleinte csoportosan, majd szétszéledve károsítanak. Az elmúlt években az aranyfarú pille okozott nagy károkat. A kártevő jelentős egved- számban kezdte meg *elelő«e vonulását, tavaszi megjelenése várható megyénk minden részében. Kártételére fokozottabban kell számítani az erdők menti házikertekben. A fákon I látható hernyóíészkek azonban I időben figyelmeztetnek! A téli fatísztogatási munkák során a hernyófészkeket távolítsuk el és égetéssel semmisítsük meg. Nagyobb kertekben, vagy a hernyófészkek mechanikai eltávolításának elmaradása esetén márciusban, rügyfakadás- kor alkalmazott kémiai védekezéssel (Ditrifon 50 WP, Ditrifon 40 WSC, Unitron 40 EC 0,2 százalékos töménységű oldatának valamely!kével) lehet a táplálkozásukat megkezdő hernyókat eredményesen pusztítani. Október közepén megkezdődött a kis téli araszoló és október utolsó napjaiban a nagy ‘éli araszoló raizása. Kártételük a gyümölcskezd emén vek megrágásában, kiodvasításá- ban nyilvánul meg tavasszal, amikor a jellegzetes, araszoló mozgású hernyók kelése megkezdődik. ' Vizsgálataink szerint rajzásuk különösen a Zse- licség és Marcali—Böhönye körzetében erőteljes. A nőstények »gyaloglása« a fák koronája felé folyamatos. A fák törzsére kihelyezett hernyófo- rí /ivekkel (melyeknek belső 'e’ületót hernyőenywel kén- ük be) könnyedén összefoghatok, s még a tojásrakás előtt elpusztíthatok. Az öveket december első napjáig kéthetenként cseréljük, és leszedés után égessük el.
