Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-04 / 261. szám

Felavatták a Duna menti Hőerőművet (Folytatás az 1. oldalról) peire készül. Ez alkalommal is elmondhatjuk, hogy a jól végzett munka felemelő érzé­sével, új sikerekkel köszönt­jük a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom közelgő év­fordulóját. Hazánk iparának e jelentős színhelyén aligha kell külön hangsúlyozni,' hogy mit jelent a népgazdaság szá­mára a Szovjetunióval, a KGST-vel folytatott gazda­sági együttműködés, hiszen a szovjet földről érkező nyers­olaj, az integrációs program keretében létesült Barátság olajvezeték tette lehetővé azt is, hogy megépítsük a Duna menti Hőerőművet és a kó- olajfinomítót. A százhalom­battai létesítmények megalko­tása közben kézzelfogható közelségbe került a szocialis­ta gazdasági integráció min­dennapos valósága. Elvtársi egyetértésben, egymást segít­ve dolgoztak itt a szovjet, a csehszlovák, a Német Demok­ratikus Köztársaság-beli és a hazai vállalatok szakemberei, újabb meggyőző példát mu­tatva a gyümölcsöző nemzet­közi együttműködésre. Lázár György a társadalmi és gazdasági építőmunka előttünk álló feladatairól . szólva kiemelte: a közvetlen szükséges feltételek megte­. tennivaló most az, hogy ez! remtese, a korszerű eljárások évi népgazdasági tervünk J meghonosítása mindenek- végrehajtásával minél jobb t folyamatok, amelyek tartósan elősegíthetik ötéves tervünk legfőbb gazdasági céljainak elérését. A tervhez közelál- lóan alakulnak a termelés és elosztás arányai, számotte­vően javul a termelékenység, előnyösen változik az ipari termelés szerkezete, mérsék­lődött az egyensúlyhiány. Mindemellett gondjaink is vannak. Közös erőfeszítéssel, arra kell törekednünk, hogy, tovább erősítsük a kedvező gazdasági folyamatokat, hogy meggyorsítsuk a népgazdasági tartalékok, a munkaidő, a gé­pek és berendezések kapaci­tásának jobb kihasználására, az energia- és anyagtakaré­kosság fokozására tervezett intézkedések végrehajtását. Gazdaságpolitikánk közép­pontjában a hatékonyság nö­velése, a minőség javítása, a munkatermelékenység eme­lése áll. Ez érthető, mert népgazdaságunk abba a fej­lődési szakaszba jutott, ami­kor a gazdaság növekedésének csak az intenzív fejlesztés le­het a forrása, ez pedig meg­követeli a tudományos-tech­nikai forradalom eredményei­nek gyors és széles körű al­kalmazását. A műszaki hala­dás meggyorsítása, az ehhez feltételeket teremtsünk az V. ötéves tervben kitűzött célok eléréséhez. Az év közbeni és a nem várt nehézségek ellenére biz­tatóak az eredmények a nép­gazdaság 1976. évi tervének teljesítésében. Kibontakozó­ban vannak azok a gazdasági előtt a vezetés, a műszaki ér­telmiség feladata. Gazdasági vezetőink, műszaki értelmisé­günk többsége képes rá és vállalja, hogy megfeleljen ezeknek a követelményeknek, ök és a munkáskollektívák kezdeményező készségét, jó munkáját hirdeti, hogy az erőmű és a finomító a terve­Burundiban nyugalom van A kelet-afrikai Burundi Köztársaságban hétfőn állam­csínnyel hatalomrajutott leg­felsőbb forradalmi tanács szerdán nyilatkozatban jelen­tette be, hogy az ország kül­politikai irányvonala válto­zatlan marad. A bujumburai rádióban is­mertetett nyilatkozat szerint nyugalom uralkodik a Tanga­nyika tótól északra levő kis afrikai ország egész területéül. Az államcsínyt végrehajtó ka­tonai csoport rendeletére Michel Micombero volt elnö­köt őrizetbe vették. zettnél gyorsabban valósult meg, fejlesztési költsége pe­dig kisebb, mint amit e cél­ra előirányoztunk. Az üzembe helyezés rendben megtörtént, és a termelési eredmények is megfelelnek az elvárhatónak. A hőerőmű 1900 megawattos nagyságrendjével az ország erőművi összteljesítő képes­ségének 41 százalékát adja. A dunai kőolajfinomító első két ütemének megvalósulása pe­dig lehetővé teszi, hogy már 1976-ban itt állítsuk elő az or­szág kőolajtermékeinek 75 százalékát. A Minisztertanács elnöke végül a szénbányászat jelen­tőségéről beszélt. Az ünnepi beszéd után Lá­zár György kitüntetéseket nyújtott át. A Munka Érdem­rend arany fokozatát nyol­cán — köztük két szovjet —, ezüst fokozatát húszán — köz­tük két szovjet —, a bronz fokozatát pedig 30 — köztük r Carter az Egyesült Államok új elnöke (Folytatás az 1. oldalról) Carter, az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnöke, első nyilatkozatában azt ígérte, hogy »újra naggyá te­szi a nemzetet«, és hogy »az ismét egységbe kovácsolt or­szágnak« olyan kormánya lesz megint, »amelyre büszke lehet«. Az új elnököt Atlantában, szülőállama, a déli Georgia fővárosában forró ünneplés­ben részesítették hívei, ma­gyar idő szerint délelőtt tíz, helyi idő szerint hajnali négy órakor, amikor véglegessé vált győzelme Forddal szem­ben. Carter gratulált a »kiváló ellenfélnek«, Fordnak, aki sajtótitkára szerint már ko­rábban pihenni tért, anélkül, hogy nyilatkozott volna a vá­lasztás kimeneteléről, mely­ben győzelemre számított. egy szovjet — dolgozó kapta | Carter, aki január huszadi­rv-vocr A T<T TSZ »"Fiarátsá cf&rt« 1 A r-. vonl Ai- xb; kLm meg. A KISZ »Barátságért' érdeméremmel két csehszlo­vák dolgozót. Az Ifjúságért érdeméremmel hét, a KISZ- érdeméremmel pedig 9 dolgo­zót tüntettek ki. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival fejeződött be. (MTI) kán veszi át az elnöki hiva­talt, a munkanélküliség csök­kentését is elsőrendű felada­tai között említette rögtönzött beszédében, amelyben »a ha- zaíiság és a testvériség« ne­vében egységre szólította fel az Egyesült Államok népét. Borisz Ponomarjov angliai látogatása Október 28. és november 2. között Angliában tartózkodott a Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak póttagja, a kb titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa nemzetiségi tanácsa kül­ügyi bizottságának elnöke ál­tal vezetett szovjet küldöttség. A küldöttséget fogadta Cal­laghan miniszterelnök. A ta­lálkozókon és megbeszéléseken jelen voltak a kormány képvi­selői is, így Anthony Crosland külügyminiszter, valamint a Brit Munkáspárt főtitkára,Jí, Hayward és L. Murray, a Brit Szakszervezetek Szövetségé­nek főtitkára. Az őszinte és baráti légkörben tartott talál­Szárkisz jóváhagyta az akciótervet FAiasz Szárkisz libanoni el­nök jóváhagyta a tűzszünet megvalósításával és a válság rendezésével foglalkozó ak­ciótervet, amelyet Gonaim tábornok, az arabközi béke­fenntartó erők parancsnoka terjesztett elő az elnöknek. Az Al-Moharrer című bej­rúti lap közölte, hogy az arabközi erők csapategységei a legközelebbi napokban meg­érkeznek Libanonba. Kamal Dzsumblatt. a Liba­noni Haladó Szocialista Párt elnöke, kedden találkozott Eliasz Szárkisz megbízottjá­val. Megvitatta vele az arab­közi biztonsági erők elhelye­zését és funkcióit, valamint a libanoni elnök és a nemzeti­hazafias erők együttműködé­sének kérdését. Gonaim tábornok a Palesz­tinái ellenállási mozgalom vezetőivel is megvitatta a »béketervet«. Rhodesiái értekezlet — Genf Zsákutcába jutottak a tárgyalások A Rhodesia jövőjével fog­lalkozó genfi értekezleten részt vevő, az ország fekete őslakosságát képviselő kül­döttségek vezetői, valamint Ian Smith, a kisebbségi fehér telepes-rgzsim miniszterelnö­ke és Ivor Richard, a konfe­rencia brit elnöke szerdán csaknem kétórás nemhivatalos megbeszélést tartottak, hogy kitűzzék az angol gyarmat függetlensége hivatalos kiki­áltásának napját és meghatá­rozzák a többségi uralomra való áttérés időrendjét. A találkozón ezúttal sem tudtak megegyezni a megvi­tatott kérdésekben, tűnt ki Joshua Nkomo, az Afrikai Nemzeti Tanács elnöke és lan Smith nyilatkozatából egy­aránt. Tájékozott források szerint a rhodesiai őslakosság képvi­selői 1977. szeptember l-re szeretnék kitűzni az ország jogi függetlensége kikiáltásá­nak napját, míg a Smith-re- zsím képviselőinek az a vé­leménye, hogy feltétlenül két­éves átmeneti időszakra van szükség. Ian Smith a szerdai talál­kozó után hazautazott SaUs- burybe. A rhodesiai fehér te­lepes rendszer küldöttségének vezetését' Géniben Pieter van der Byl külügyminiszter vet­te át. Elutazása előtt Smith nem zárta ki annak a lehe­tőségét, hogy visszatér az ér­tekezletre. A TASZSZ hírügynökség szerdai jelentése megállapítja, hogy a genfi rhodesia-érte- kezlet zsákutcába jutott, és az kozókon és megbeszéléseken a szovjet—angol kapcsolatokat, a nemzetközi helyzetet, az SZKP és a Brit Munkáspárt, a szovjet és angol szakszerve­zetek kapcsolatait vitatták meg. A felek kijelentették: közös szándékuk, hogy előmozdítsák a barátság további fejlődését a kölcsönösen előnyös együtt­működést, a Szovjetunió és Nagy-Britannia dolgozói kö­zötti szolidaritás hagyomá­nyainak erősítését. Ala-húzva- a helsinki érte­kezlet fontos szerepét a nem­zetközi feszültség enyhülésé­nek megerősödésében és el­mélyülésében, a felek kifejez­ték eltökéltségüket, hogy az értekezlet záróokmánya teljes megvalósításával elősegítsék az enyhülés folyamatának to­vábbi fejlődését. A' tárgyalás részvevői kölcsönösen megerő­sítették, hogy a* fegyverkezési hajsza megfékezésére konkrét és hatékony intézkedéseket kell hozni. A Brit Munkáspárt országos végrehajtó biiottsága tagjai­val folytatott beszélgetés sót rán bebizonyosodott, hogy a komoly ideológiai ellentétek ellenére széles körű lehetősé­gek vannak a két fél, és a nemzetközi munkásmozgalom különböző áramlatai közötti együttműködés fejlesztésére. Kölcsönös egyetértésre talált a küldöttségek és elméleti ki­adványok, a munkamegbeszé­lések cseréjére vonatkozó kap­csolatok további ápolásának Anglia és az Egyesült' Álla­mok képviselőinek támogató- I kérdése sát élvező Smith álláspontja | A szovjet küldöttség brit következtében ném hozott ed-1 munkáspárti delegációt hivott dig eredményt a konferencia. I meg a Szovjetunióba. (MTI) Vasúti szerencsétlenség Lengyelországban Súlyos vasúti szerencsétlen­ség történt Lengyelországban. November 3-án hajnali két óra tájban a Lublin—Wroclaw vonalon indított mentesítő gyorsvonat a sűrű ködben Ju- lianka állomáson egy veszteg­lő személyvonatba rohant, Czestochowától 30 kilométer­re, a Kielce—Czestochowa vo­nalon. Az összeütközés követkéz­Somogyi Néplap tében 25 utas életét vesztette, 60-an megsebesültek. A sé­rülteket a czestochowai és a katowicei vajdaság kórházai­ba szállították. A szerencsét­lenség hírére azonnal a hely­színre utazott Alojzy Karkosz- ka miniszterelnök-helyettes és Tadeusz Bejm közlekedési miniszter. A minisztertanács elnöké­nek utasítására a közlekedési miniszter vezetésével külön­bizottság alakult a baleset okainak és körülményeinek kivizsgálására Bajtársi botrány Bonnban James Carter, az USA új elnöke feleségével és kislányával. (Telefotó: AP—MTI—KS) Jimmy Carter Georg Leber nyugatnémet hadügyminiszter fölfüggesztette beosztásából a légierő két vezető tábornokát, Walter Kru- pinsklt (jobb oldalt) és Kari-Heinz Frankét, akik részt vet­tek a nyugatnémet légierő egyik laktanyájában rendezett »bajtársi találkozón«, amelyre meghívták Hans-Ulrich Ru- dcl (bal oldalt) volt ezredest is, aki annak idején Hitlertől a legmagasabb katonai kitüntetést kapta meg. (Teletelő; AP—MTI—KS) Az 51 éves James Carter a déli államokban elterjedt hagyomány­nak hódolva hivatja magát a fiúknál szokásos Jimmy kereszt­néven (Harry Truman és más amerikai politikusok ugyancsak keresztnevük becézett formájában váltak politikai személyiséggé). Carter a gyorsan fejlődő Georgia szülötte, azé a tájé, amely az El­fújta a szél déli romanticizmusá- nak színhelye. A Plains nevű fa­lucska gazdag mogyoró-farmere egyike volt az első déli politiku­soknak, akik az elmúlt évtized­ben felismerték, hogy változtatni kell a fehérek és feketék viszo­nyán: most Carter talán a győ­zelmét köszönheti annak, hogy mindenütt a négerek óriási több­sége szavazott rá. Szépen ívelő tengerésztiszti karriert hagyott ott a nukleáris kérdésekben jártassá­got szerzett Carter hadmérnök az 50-cs évek elején, hogy felvirá­goztassa apja elárvult farmját. Milliomos földművelővé válva in­dult a georgiai politikai poron­don s egy vesztes kísérlet után, másodszorra sikerült győznie a kormányzó-választáson. 1972-ben vetett szemet a McGovern csúfos veresége miatt vezér nélkül ma­radt demokraták elnökjelölti posztjára; tulajdonképpen a ve­télkedők közül ö kezdte meg el­sőnek a kortcskedést, országosan —* egészen az idei előválasz­tásokig — teljesen ismeretlenül. Felesége, három felnőtt fia és kései, kisgyerek leánya — ahogy az szokásos az amerikai politi­kában — Carter első számú kor­tesei voltak. ,,Fritz” Mondale Walter Frederick Mondale 4$ éves minnesotai szenátorra, a pol­gárháború előtt Amerikába érke­zett norvég parasztok leszárma­zottjára, valamiért a németes be­cenév ragadt rá, levakarliatatla- nul. Mondale a jogi egyetem és a katonai szolgálat után Humph­rey minneapolisi polgármester po­litikai környezetébe. került, s Humphrey első szenátor-választá­si sikere nyomán kivívta a ké­sőbbi demokrata alelnöki teljes támogatását. Mondale ezé»*t később megkapta az állami főügyész posztját, majd a következő kor­mányzó vele töltötte be a John­son alelnökévé avanzsált Humph­rey szenátori helyét, amelyet Mondale azóta is megőrzött. Ami­kor a liberális Humphrey idei el- nökjelöltségi reményei szertefosz­lottak, Mondalet alelnökként állí­totta az elnökjelölt mögé az öreg politikus befolyásos tábora. yy Célfotós” győzelem Megfogalmazás kérdése: Carter majdnem elvesztette, Ford majdnem megnyerte az elnökválasztási küzdelmet. Mivel a volt georgiai kor­mányzó az elmúlt hetekben rohamosan adta le korábbi előnyét, csakis így fogalmaz­ható: Jimmy Carter hajszál hijján szenvedő alanya lett az évszázad politikai meglepeté­sének. Sem a százalékos arány, (noha nagyon szoros a különbség), sem a két elnök­jelölt által megszerzett elek­torok számának eltérése nem érzékelteti, hogy a verseny gyakorlatilag mindvégig két­esélyes volt. Végül is a kulcs­államokban csak a »célfotó« döntött. Az időkülönbség miatt Európa átaludta a küzdelmet, az amerikaiak többsége azon­ban aligha hagyta ott a tévé­hálózatok non-stop műsorát: hosszú órákon át a kompute­rekkel felszerelt választási szakértők is képtelened vol­tak — ellentétben a hasonló esetekkel gyakran szoros vá­lasztási párviadallal — bármit is megjósolni. A Carter—Ford »mérkőzés« kimenetelének bi­zonytalansága felülmúlta Kennedy és Nixon 1960-as, Nixon és Humphrey 1968-as vetélkedőjét. Mivel a déli és északkeleti államokban Car­ter hamar elhúzott, amerikai idő szerint éjfél körül már el­jutott a győzelemhez szüksé­ges 270_es elektort szám kö­zelébe. Ám, aztán drámai órá­kon át megragadt a 261-nél, s végül mipden attól függött, mi lesz az utolsó hét állam­ban. És ezekben Ford sokáig vezetett a szavazatszámlálás idegtépő óráiban. A Fehér Ház ezért a hátrány ellenére sem szánta e! magát a hagyo­mányos lépésre: a vesztes is­meri be először a küzdelem eldőltét, s ezt követően jele­nik meg a győztes, kortesei­nek ünneplő tömegében (és az ország tévé-képernyőin). Pontosan hajnali negyed­négykor (európai idő szerint már szerda délelőtt) Ford fá­radtságára hivatkozva közöl­te, hogy aludni tér, a vele vir­rasztó Dole alelnokjelölt ugyanekkor elhagyta a Fehér Házat. És 16 perccel később számította ki az NBC tévé komputere, hogy a demokra­ták Carter—Mondale párosa megnyerte a Mississippi álla­mok elektorait, s ezzel — el­érvén a 272-es többséget je­lentő számot —, megnyerte a versenyt. Az eredményre At­lantában várakozó Carter megvárta a másik két tévé­hálózat komputerének »dön­tését«, s csak aztán kísérel-/ te meg túlkiabálni a feszült­ségtől megszabadult hívei vad űjjongását. Mivel a demokrata párt mind a szenátusban, mind a képviselőházban, mind a kor­mányzói palotákban megőriz­te nagy többségét a republi­kánusokkal szemben, még nyilvánvalóbb, hogy ezen a kedden nem az elnökjelölt »vitte« a párt helyi jelöltjeit, hanem Carter kapaszkodott a pártiába. Ez az utóbbi körül­mény határozza meg nyilván­valóan James Carter elnöksé­gének első szakaszát. Vég­tére is a hatalmi őrségváltás­ban a demokraták első számú embere csak keservesen tel­jesítette a maga feladatát; a georgiai »kívülálló« a de­mokraták hagyományos be­folyásos erőcsoportjai ellené­re lett elnökjelölt, de végül is csak nekik köszönhetően le­hetett elnök. Mivel Carter és Ford a kampány során azért bagate- lizálta el a komoly külpoliti­kai kérdéseket, mert nézeteik alapvető azonossága mellett kellett valami »különbséget« felmutatniuk, az elnökválasz­tások, pontosabban az új kor­mány januári hatalamralépé- se nyomán nem a kül-, ha­nem a bel- és gazdaságpoli- tikában lesz elsősorban érzé­kelhető a republikánus és a demokrata adminisztráció közti különbség. Köztudott, hogy míg a republikánusok a gazdasági és társadalmi bajok »öngyógyulásának« hívei, ad­dig a demokraták hagvomá- nvosan az állami beavatkozás fokozásával vélik orvosolni a kapitalizmus bajait. Avar Janót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents