Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-25 / 279. szám

» p I árttaggyűlés a hódmező­vásárhelyi építőipari szövetkezet 17 tagú pártalapszervezetében. Első napirendi pont: az elbeszélge­tések tapasztalatai. Második: a szövetkezet elnökének tájé­koztatója a féléves gazdasági eredményekről. A Mezőép alapszervezetével történt egye­sülés után, januárban megvá­lasztott titkár hét gépelt oldalt olvas fel. * — Az elbeszélgetések során tapasztalatunk szerint a légkör olyan volt, hogy minden egyes elvtárs szabadon kifejthette és ki i$ fejtette véleményét... Az elbeszélgetést végző csoport több olyan javaslatot fogadott el, mely a párttagság soraiban vetődött fel... Párttagjaink kommunistához méltóan mér­legelték munkájukat, számot adtak a párt politikájának is­meretéről és főképpen arról, hogy azzal egyetértve végzik pártmegbízatásaikat, tanúsítá­snak kommunista magatar­tást ... Jelentős ' súlyuk volt azoknak az értékeléseknek, amelyeknek lényege a megvál­tozott körülmények miatt be­következett gazdasági jellegű problémákra vonatkozott... Már a hatodik oldalon jár. A kívülállónak, ha nem isme­ri a helyzetet, az lehet az ér­zése: nincs, nem lehet itt kü­lönösebb baj. Legföljebb a semmitmondáson bosszanko­dik. Következnek az elbeszél­getések alapján kidolgozott javaslatok. — Eszmei-ideológiai fejlő­désünk érdekében az alapszer­vezet vezetősége szervezzé meg, hogy az induló oktatási évben kommunistáink 90 szá­zaléka vegyen részt a szövet­kezetben folyó politikai tanfo­lyamokon ... a második fél­éves munkaprogramban szere­peljen a pártmegbízatási ja­vaslat ... a KISZ-munka meg­javítása érdekében a vezető ség jelöljön ki patronálót.. a szocialista brigádmozgalom hatékonysága érdekében a brigádvezetők teljes létszám­ban járjanak politikai tanfo­lyamra ... Ennyi. Csak ennyi? Ennyi. Szinte nem akad ma olyan LÉPÉSKÉNYSZER bitumen után szaladgál. Miért Van parketta — szőnveB kerül a lakásba nem bízik meg azokban sem, amelyet határidőre, jó minő­ségben végezne el. Több, egy­szer már elvállalt feladatot lemondtak az idén. A helybeli Mezőép felszámolása 36 szá­zalékos létszámemelkedést ho­zott számukra, ennek ellenére termelésük csak 17 százalékkal nőtt az első félévben. Minden hatékonysági mutatójuk rom­lott, ugyanakkor több, mint ötszázalékos béremelést haj­tottak végre. Az igazolt hiány­zás a tavalyihoz képest meg­kétszereződött, az igazolatlan — 240 dolgozójuk van — 360 napra szaporodott fél év alatt. Belépett 190, távozott 81 dol­gozó. Fegyelmezetlenségből súlyos üzemi baleset és nagy anyagi kár következett be ná­luk a nyáron. Üzemi lopást fedeztek föl néhány hete... Hirtelen, , váratlan megtor­panás ez? Egyáltalán nem. — Hozzászólás — nincs. A teremben mintha köd lenne. Vagy csak a dohányzók ere­gette füst teszi? Az elnök — aki két eszten­deje több évtizedes tapaszta- latú pártmunkásként került a szövetkezet élére — elkezdi tájékoztatóját az első félévről. Amikor ide került, tarthatat­lan állapotok felszámolása várt rá és vezetőtársaira. A régi vezetőség öröksége azon­ban még ma is hat. Az ipar­ágban tipikus problémák itt különösen élesen vetődnek fel, mert a technikai fölszereltség elmaradottsága kis hatékony­ságot konzervált, emellé rossz szociális körülmények és — tipikusan ipari szövetkezeti betegség« — az alacsony bér- színvonal — maximális nyere­ségrészesedés szisztémája tár­sult. A pártszervezet akkori morális színvonalának jellem­zésére talán elég annyi: a régi elnök tagdíját egy ideig a szö­vetkezet finanszírozta ... In­nen kellett elindulni. De nem jutottak messzire. Miért" Az elnök keserűen, hangját olykor megemelve mondja a tájékoztatót. A párttagok most is füstölnek, mégis, mintha jobban lehetne már látni... — A Mezőép beolvadásá­nak kettős célja volt: ütőké­pes termelőegység létrehozása lakásépítésre és szolgáltatásra, valamint a fejlesztés és a jobb munkakörülmények feltételeit ésszerűen összpontosítva meg­teremteni. Az első cél csak részben valósult meg. A má­sodik elérése érdekében több történt, de rövid távon ennek is még csak a nehézségeit, nem az eredményeit érezzük... Míg az elnök beszél, tegyük gyorsan hozzá: a beolyadás politikai előkészítése gyatra volt. Miközben a gazdasági vezetőség egyetlen lépést sem A vezető beosztású, lerésze- gedett párttagtól azt sem kér­dezték meg az alapszervezet­ben: komám, jó lesz ez így? munkája a ^szövetkezetnek^ azért, hogy a jó szakmun­kások és vezetők is átjöjjenek a szövetkezethez, máshova csábításuk nagy erővel és saj­nos, sikeresen folyt. A szövet­kezet jelentős hitelt kért az átvett eszközökre, amelyeket viszont nem tud hatékonyan működtetni, mert — nincs ki­vel. A pártszervezet képtelen volt más irányt szabni az ese­ményeknek. A következmény? — Lemaradtunk a lakásépí­tésben — folytatja az elnök. Azután sorolja a többi prob­lémát. — Többségünkben csak azon a színvonalon dolgoz­tunk, mint eddig és ez hiba, mert a követelmények közben nőttek... A szakmai vezetés fegyelme romlott a legjob­ban ... Vezető beosztású párt­tag kapott fegyelmit munka­időben történt lerészegedése miatt... Az utasítások sem­mibevevése napirenden van — Komor arcok. Csend. Föld­re, falra menekülő tekintetek. Elunva a hallgatást, a városi pártbizottság képviselője kér szót. — A fegyelmezetlen vezető elveszti erkölcsi alapját a dol­gozó kelőtt... A pártszerve­zetnek kell mindenekelőtt ren­det teremtenie a maga portá­ján...! Az elnöktől a brigád­vezetőig minden vezető az alapszervezet hatáskörébe tar­tozik: hol marad a segítség, az ellenőrzés, a számonké­rés? ... Januárban az itt dol­gozó kommunisták határozattá emelték a városi pártbizottság feladatmeghatározását — ép­pen e gondok megoldására!... Míg a párttagok azon gon­dolkodnak: hozzászóljanak-e, s ha igen, mit is mondjanak? — ismét belelapozok a fel­adatmeghatározásba. »-Az 1976-os év politikai és gazda­sági szempontból kiemelten kezelendő... Ki kell alakíta­ni és meg kell szilárdítani az alapszervezet eszmei, politikai és cselekvési egységét... Az egyéni elbeszélgetések során hívják fel minden kommunis­ta figyelmét egyéni felelőssé­gére, példamutatásának fon­tosságára ... Negyedévenként számoltassák be a gazdasági vezetőséget az idei terv idő­arányos végrehajtásáról. A problémákat, hiányosságokat reális értékeléssel vessék fel, és tárják fel azok megoldási lehetőségeit... A párt- és a gazdasági vezetőség egységes, határozott intézkedésekkel te­gyen konkrét lépéseket a munkafegyelem megszilárdítá­sa érdekében...« Alig találni olyan pontot, amelyeknek végrehajtása meg­kezdődött volna. De halljuk a hozzászólásokat! — Ne szólj szám, nem fáj fejem, én se szólok, te se 6zólj — ez megy nálunk. Ebbe be­lefulladunk, ha így folytat­juk... Az elbeszélgetéseken mindenki azt fogalmazta meg, hogy változtatni kell... Ha saját határozataink végrehaj­tásáról esik szó, gúnyos moso­lyok ... Elkényelmesedtünk, mindenki fut a maga ki6 ügye után... A gazdasági vezető­ségtől várjuk a kiutat, s köz­ben az elnök elvtárs cement, akik pedig rászolgálnak? ... össze kell rázni ezt a gárdát és össze is lehet! Mi vagyunk felelősek a kialakult helyzet­ért? Mi, mert kommunisták vagyunk... Alig győzöm jegyezni. De hol maradt mindez az előbbi, titkári beszámolóból? És a zárszó ismét kiábrándító. — Bizony, a feladatmegha­tározásról megfeledkeztünk ... A pártfegyelmit pótoljuk ...(?) Szakmai és politikai tovább- kénzés kell a középvezetők­nek ... Igen, a végrehajtásra nagyobb gondot kell... Ennyi. Megint csak .ennyi. Illetve: a pártvezetőség »»meg­vizsgálja a helyzetet, . és 15 napon belül javaslatot tesz a megoldásra«. Újabb javaslat, határozat? Amikor a végre nem hajtott januári feladat­meghatározásban minden lé nyeges tennivaló világosan benne van? Benne volt az el beszéleetésekben és a mostani felszólalásokban is. Elismerő levelek és rendeléshiány Kifelé tartunk a gyűlésről. Az alapszervezet titkára azt kérdezi: — Ez a sok csúnyaság mind benne lesz a cikkben?... . — Nem — mondom —, nem mind. Melettünk a párttag brigád-) vezető bizonygatja, hogy akik őt munkaidőben látták söröz­ni, azok is vétkesek, hiszen akkor azok is lógtak a mun­kából ... Az elnök széttárja a karját. A véleményt mondók megvárnak az ajtóban, de nem szólnak. Csak a szemük kér­dez. A titkár már az »objektív nehézségeket« fejtegeti. Másnap a városi pártbizott­ság titkára ezt mondja: —‘ Gyors változásra nem számít­hatunk. A pártszervezet meg­erősítése, tekintélyének vissza­állítása az alapvető feladat. Kemény munka lesz, de a tagságban — a titkárban alig — van fedezete a sikernek. Az elnök jót akar, de nem min­dig jól, és magára maradt. Ebben ő is hibás. Mégis őt kell támogatnunk, ha képes változni. A pártszervezetnek, a becsületes dolgozóknak föl kell sorakozniuk mögé ... Lé­péskényszerben vannak: mi segítünk, mint eddig, de he­lyettük nem tudunk cseleked­ni. Sóhajt, megsimítja őszülő haját. Sokat tapasztalt, ismeri a helyzetet, a szereplőket: igaza vitathatatlan. Hódi T. József Panelparkettából ké-1 szült szinte minden burkolat Barcson, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság üze­mének irodaházában. A fala­kat a bejárat mentén ezzel a termékkel borították. Szabó János üzemvezető irodájában ebből van a tárgyalóasztal, sőt íróasztalt is készítettek már belőle. Az üzemben az idén össze­sen 200 ezer négyzetméter pa­nelparkettát készítenek. Ed­dig százhetvenezer négyzet- métert adtak el a hazai pia­con, s bár az év első három­negyedében — a megrendelé­sekből ítélve — keresett cikk lett a barcsi termék, az utób­bi hónapokban megint érté­kesítési gondok keletkeztek. Az üzem munkába állása óta először az idén már 15 ezer négyzetmétert exportra is szállítanak. — Az export nem oldja meg a mi problémánkat — mondta Szabó János. Kapa­citásunkat csak akkor tudjuk kihasználni, ha itt helyben adjuk el a parkettát, ha nagy tételeket rendel az építőipar. Kaposváron — ahol a leg­több lakás épül a megyében — alig néhány házban hasz­náltak panelparkettát. A Ró­zsa Ferenc ifjúsági lakásépítő szövetkezet nemrégiben elké­szült 16 családi otthonának burkolására használták. A la­kástulajdonosok szépnek tart­ják, elégedettek vele. A há­zakban azonban most nem a parketta a »divat«, hanem a padlószőnyeg. Miért? Az egyik vélemény szerint az építőipar még nem készült fel a panel- parketta használatára. Ennek ugyanis — mondják a gyár­tók — szép, egyenletes alap kell. A padlószőnyeg nem ilyen »kényes« a betonozásra. Persze van egy másik ellen­érv is: a panelparketta drá­gább, mint a szőnyeg. Olcsób­ban pedig nem lehet adni, hi­szen akkor az üzem ráfizetne a termelésre. Az évi 200 ezer négyzetméter parketta csak a barcsi gyáregység költségeit számítva hoz némi nyereséget. Ha az egész vállalat költségeit figyelembe véve vizsgáljuk, akkor ráfizetéses a termelés. A nyereséges gazdálkodás elő­feltétele az hogy több parket­tát gyártson az új üzem. Jö­vőre már háromszázezer négyzetméterrel számolnak, s az lenne a jó, ha három mű­szakban dolgozhatnának. A három műszaknak egyet­len akadálya van: nincs hol eladni a terméket. Somogyból ahol készül — szinte nem is érkezik megrendelés. Másutt, ágy látszik, jobban ismerik az új barcsi terméket. A győri ingatlankezelő vállalat példá­ul így vélekedik az 1977. évi igényét bejelentő levélben: » .*.. táblás parkett igényein­ket a legmesszebbmenőkig ki­elégítette és ezért elismeré­sünket fejezzük ki. Tekintet­tel a fentiekre, 1977-ben ke­ret szerződést kívánunk kötni kb. 3—3500 négyzetméter táb­lás parkettára, amennyiben T. Cím arra megfelelő elfogadó nyilatkozatot küld.-« Egy másik — Egerből érke­zett — levélben többek között ez áll: »A parketta minőségé­vel az utólakkozás után a leg­teljesebb mértékben meg va­gyok elégedve és mint kiváló új — újszerűén, szinte játszva, házilag beépíthető — terméket nem mulasztom el másoknak is ajánlani...-« Aláírás: dr. Papp Ferenc. A barcsi parketta olyan mi­nőségben készül már, hogy megf elel az export pzigorú kö­vetelményeinek. A hazai fel­használók — és a használók — elégedettek vele. Akik el­döntik, hogy mi kerül a la­kásba burkolóanyagként, is­merik ezt a terméket. Mégis: miért nem rendelnek? Az egyik vélemény az, hogy ké­sett a gyár üzembe állítása, s a szőnyeggyárak lépéselőnyre tettek szert, lekötötték a meg­rendeléseket. Verseny van te­hát a piacon? Legföljebb be­szélnek róla, érezni nem lehet. Az újonnan készült lakások­ban alig néhány szőnyegszínt talál a látogató. Parkettát pe­dig nem. Igaz, a barcsi par­ketta reklámjával sem lehet találkozni. Az üzem lépcsőhá­zában színes fényképről egy rövid szoknyás fiatal lány mo­solyog a látogatóra, s közben játszi könnyedséggel rakja le a szépen lakkozott parkettát. A színes fotón nincs semmi reklámfogás: a munka tényleg ilyen egyszerű és könnyű. Azt nehéz megérteni, hogy miért csak itt, az üzemben lehet ezt a fotót látni? Az őszi BNV-n például nem a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság bar­csi üzeme mutatta be a panel­parkettát, hanem a Balaton- felvidéki Állami Erdőgazdaság. Ez az Üzem később ké­szült el, mint a Dráva parti. Még sincs kizárva, hogy a ne­vét és címét előbb megisme­rik. Dr. K. I. Harminckét ötlet a kereskedőktől Megnőtt az újítási kedv a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiske­reskedelmi Vállalatnál. Ezt a megállapítást a vállalat újí­tóinak tanácskozásán Kovács Lajos igazgató számokkal is bizonyította. A novemberi újí­tási hónap alatt harminckét javaslat érkezett. Ezek egy ré­sze az áru tárolását teszi könnyebbé, gazdaságosabbá, másik része’a bolti dolgozók munkáját könnyíti. Akadt a javallatok között olyan is, amelyik az árupropagandát, a reklámköltségek ésszerűbb felhasználását segítik. Bosnyák József, Simon Ottó, Vörös József és Nagy Lajos közösen nyújtott be egy újí­tást, melynek az a lényege, hogy az áruk tárolására hasz­nált hűtőkamra térfogatát az eddigieknél gazdaságosabban használják ki. A munkavédel­met is szolgálja a javaslat, amikor a hűtőkamrák mellől, a kiszolgálótérből a pincébe telepíti a zajos hűtőmotorokat. Nem csekély a megtakarítás sem: egy hűtőkamra körülbe­lül 150 ezer forintba kerül. A műszaki csoport újításai ré­vén 50 ezer forintból el tud­ja ezt készíteni a vállalat Született javaslat a boltok­ban a riasztóberendezések tö­kéletesítésére, s arra, hogy az alkoholmentes üdítő italokat miként lehet az eddigieknél jobban megkedveltetni a fo­gyasztókkal. Egy másik újítás javaslatot tartalmaz arra, hogy a boltok előtt lerakott péksüteményt miként lehet az eddiginél jobban megvédeni a szennyeződéstől. Az újítók tanácskozásán összesen tízezer forinttal ju­talmazták azokat, akik hasz­nosítható megoldást javasoltak a vállalatnak. Esőben, sárban, hóviharban... Rövid kényszerszünet a földeken Csúsznak a gépek Kedden reggel, amikor a megye déli részére indultunk határnézőbe, kellemes időjá­rásra volt kilátás. Nap-sütést »vittünk« Nagyatádra, onnan Barcsra. Azután kétszer is hó­viharba kerültünk. A zselici dombok felől a megyeszék­helyhez közeledve este már fehér takarójú fákat, hólepte háztetőket Világított meg a gépkocsi fényszórója. Hol akadt el a mezei mun­kák gépezete ennek a hirtelen téliesre fordult időjárásnak a hatására? Milyen tennivalókat szakított félbe a szigorú no­vembervég? A háromfai Május 1. Ter­melőszövetkezetben Hantosi István elnök a kedd reggelig lehullott csapadékról úgy vé­lekedett, hogy az nem növeli különösképpen a kukorica amúgy is magars nedvességtar­talmát. A hét elején még 310 hektáron volt kint ez a nö­vény. — Az esőzés előtt is volt a háromfai kerületünkben 43 százalékos víztartalmú kuko­ricánk. Most 38—40 százalék között van a nedvességtarta­lom. A gondot nem is ez je- i lenti, hanem az, hogy a sáros talajon kicsúsznak a gépek a kukoricasorból. Ma is már reggel hétkor kimentek a föl­dekre Háromfán, . Taranyban és Nagyatádon. Háromfán ma végez a Claas Dominátor és a két SZK kombájn. összesen nyolc arató—csép­lőjük dolgozott a kukoricában, s úgy számoltak, hogy a jövő hét közepén végeznek ezzel a munkával. Eddig harminckét mázsás hektáronkénti átlagot takarítottak be, s bíznak ben­ne, hogy ez a továbbiakban sem romlik. Persze, ehhez az kell, hogy az időjárás segítse őket. Szükség van erre az őszi mélyszántásban is: a feladat 60 százalékát teljesítették ed­dig a háromfai Május 1. Tíz­ben. A területen — ahol még szántaniuk kell a tavaszi ve­tések alá — kiszórták a mű­trágyát. A csokonyavieontai Rákóczi Termelőszövetkezet a múlt hét péntekén befejezte a kukorica betakarítását. Az őszi mély­szántásból is mindössze 150 hektár volt hátra e hét kedd­jén — tehát jobban állnak az időszerű tennivalókkal, mint a megye közös gazdaságai ál­talában. Szívesen adnák — és adták volna már a múlt héten is — öt kombájnjukat segítsé­gül más, rászoruló üzemnek, azonban senki sem jelentke­zett értük. Aligha hihető, hogy tényleg nem kellenének. Csak az eddigi teljesítéseket kellene megnézni, no és a naptárt... A visontaiak segítsége I Nagy István tsz-elnök és Varga András főagronómus tájékoztatott a munkák mene­téről. — Szárítónk a saját termé­künkön kívül más gazdaságok­nak is dolgozik. Attól függően, hogyan halad náluk a betaka­rítás, a műszakokat az érkező szállítmányoknak megfelelően állítjuk be. Szerződést kötöt­tünk arra, hogy a homok- szentgyörgyi és a görgetegi tsz-nek száz-száz vagon kuko­ricát, a vízváriaknak pedig igény (szerinti mennyiséget szárítunk. A szentgyörgyiek- nek meg a görgetegieknex a terméséből száz, illetve negy­ven vagont tárolunk is, erre a gabonaiparral van megállapo­dásunk. A bérszárítás és -tárolás el­sősorban azoknak az üzemek­nek jelent segítséget, ahol e téten szűkös a kapacitás. 30— 40 százalékos nedvességtarta­lommal érkeztek a rakomá­nyok a hét elején a szárítóhoz. A Rákóczi Tsz-ben nem szántak már sok időt az őszi mélyszántásra, hiszen ha a Rába—Steigerük nem romlik el, végeztek volna. Most a két műszakban dolgozó három másik traktor igyekszik pon­tot tenni a munka végére. Hern esz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents