Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-24 / 278. szám
4 Csaknem 30 ezer 1 lakást adtak át az első tíz hónapban Az EVM jelentése A népgazdasági tervben előirányzottnak megfelelően — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium gyorsjelentése szerint — az ország építőipari kivitelező szervezetei az év eddigi tíz hónapjában 5,7 százalékkal bővítették termelésüket az előző év azonos időszakához .viszonyítva. A munkaerő száma ebben az ágazatban sem emelkedett, sőt mérséklődött, így a fejlődést kizárólag a termelékenység 6,6 százalékos növelésével érték el. Az építésügyi ágazaton belül az ÉVM-vállalatok termelése bővült a legnagyobb arányban, 8 százalékkal, más ■ tárcák és a tanácsok építőipari vállalatai 3—5 és az éoítőipari szövetkezetek 1 százalékkal több építési feladatot teljesítettek, mint egy évvel ezelőtt, a termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásainak termelése pedig nem érte el a múlt évi szintet. A fontos termelési beruházásokat építő ÉVM-vállalatok — elsősorban a 31-es számú és az Észak-mag vajországi Állami Építőipari Vállalat munkájának eredményeként — átlagosan 10,9 százalékkal nagyobb építési feladatot teljesítettek, mint egy évvel ezelőtt. Az orenburgi földgáz- vezeték nagy kompresszorállomásainál felvonult ÉVM- vállalatok csaknem ezer dolgozója az év első tíz hónapjában több mint 660 millió forint értékű munkát végzett el. Az elsősorban lakásokat és kommunális létesítményeket építő ÉVM-vállalatok átlagosan 6,3 százalékkal növe’ték termelésüket. Az egyéb kivitelező szervezetekkel együtt tíz hónap alatt 29 888 új otthont adtak át az országban. Áz útgyalu meg a letörött korlát Ha majd közeleg a választás, megint jönnek az útgya- luk. Előtte két héttel! Addig meg elsüllyedhetünk a pocsé- tában! A falugyűlés felszólalója nem egyedül bírálta a gyalogjárók, kocsiutak elkeserítő állapotát. Legalább nyolcán érintették ezt a témát — ha nem, is' ilyen szélsőséges hangnemben. Napok óta esett az eső, és ilyenkor a sár a dombok közé ékelődött Torvajon a közlekedés első számú akadályává láp elő. Olyannyira, hogy amikor hétfőn este, a gyűlés hirdetett időpontjában csak tizenvalahányan üldögéltek az ifjúsági klub székein, lócáin, a szervezők már fogalmazták is a magyarázatot: rossz idő ez, kétszer is meggondolják az emberek, hogy elind-uljanak-e. Kiváltképp az idősebbek. \ Azután csaknem ötvenen mégis engedtek a szives invitálásnak. Férfiak, nők, elsősorban az idősebb korosztályból. És ha már elcsúszkáltak ide, nem fojtják magukba a szót — gondolták. Sorolták is — egymás szavába kapcsolódva — sérelmeiket, kéréseiket. Ladiszlai Emil, a Tabi Nagyközségi Közös Tanács vb-tit- kára buzgón jegyezgette a panaszokat, igényeket. — Megáll a víz a házam előtt, mert eldugul az áteresz. — Az italbolt kútja körül egészségtelen állapotok vannak. — Az út mifelénk használhatatlan, j — Meg nálunk is bajok van- ’ nak, nem győzök takarítani a gépek után. Feljönnek a járdára. — Már napok óta letörött a híd vaskorlátja. Életveszélyes az átkelés. — Az ifjúsági klub környéke elhanyagolt, vad bozót ad tanyát a patkányoknak, menyéteknek. — Miért nincs park a hősök terén, mint más községekben? Vártam, mikor említik az Falugyűlés Torvajon idén épült művelődési terem berendezését. Dr. Szabó Károly tanácselnök ugyanis még délután azt mondta, hogy elsősorban emiatt lesz esetleg vita: miért nem rendezik be, ha már elkészült. A kérdésre nem soká kellett várnom: — Furcsa, hogy nem lehetett megtoldani azt a háromszáz- ötvenezer forintot. Azt hittem, ezt a gyűlést már ott tartjuk meg. Később az is elhangzott, amit csak titkon reméltem. Lukács László mondta ki: — Lett volna előbb út, járda, és azután művelődési ház! Kinek van kedve ilyen körülmények között odamenni? A szépen földuzzadt lista után még csak ez kellett! Hogy megkérdőjelezze valaki azt, ami van,- amiért oly sokat harcoltak a torvajiak, mondván: azért, nincs »kultúráiét«, mert ehhez nem rendelkeznek megfelelő épülettel. Vártam a vihart, a felszólaló megtámadását. De ez nem következett be. Megjegyzése visszhang nélkül. maradt. (Bennem azonban tovább munkált, és ha megharagusz- nak is a torvajiak, csak kimondom. Én már az első felszólaló után arra gondoltam: nem valamiféle rangkórság scxrolta-e az első helyre néhány évvel ezelőtt a művelődési termet? A községet mintegy négyszázötvenen lakják. Művelődésükhöz, szórakozásukhoz rendelkezésre áll a volt iskolából kialakított ifjúsági klubterem, amelyben lám, most is kényelmesen befér majd félszáz ember. — Hányszor jönnek össze egy évben ennél többen? — kérdeztem még a gyűlés előtt. — Hát, ugye kétszer a tsz-köz- gyűlésre, meg egyszer a búcsúi bálra, augusztusban. Ladiszlai Emil már útban hazafelé azt mondta: akkor ezt akarták, nem lehetett leAtfogó vizsgálat a minőségért A kísérletek beváltak Az egész gyár közvéleménye nagy figyelemmel kíséri a beruházások helyzetét. A gép mellett állók már az előző ötéves tervben meggyőződtek róla, hogy o régi gépek korszerűre cserélése nélkül nem lehet lépést tartani a fejlődéssel. A Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának pártbizottsága sokat tett azért, hogy ez a közhangulat általános legyen minden üzemrészben. A mostani ötéves tervben száznegyvenhárommillió forintot ruháznak be a textilművekben. Ebben az új gépek beszerzése, a klímaberendezések fölszerelése, valamint a szállítás gépesítése a legfontosabb. Az idén hax nnncn“gy- millió forint a beruházás tervezett összege. Az indulástól nagyon sok függ, ezért foglalt állást az üzemi pártbizottság a beruházásokkal kapcsolatban is, amikor megtárgyalta az 1976. év feladatait. Az V. ötéves terv beruházási és fejlesztési feladatainak határidő előtti teljesítését nagyon fontosnak tartják. Mihalics István, az üzemi . pártbizottság titkára elmondta, hogy rendszeresen figyelemmel kísérik a beruházások megvalósulását. A testület elsősorban akkor foglalkozik a témával, amikor napirendre tűzik egy-egy negyedév tervteljesítését. Az alapszervezetek azonban állandóan rajta tartják szemüket az építkezéseken, a gépcseréken. Elsősorban az úgynevezett D-párt- szervezet kommunistái tesznek sokat az elképzelések megvalósulásáért, mivel ők a gazdái a karbantartó területnek. Taggyűléseiken is értékelik ezt a tevékenységet, s mindig a legfontosabb teendőkre irányítják a figyelmet. A párt- bizottságtól az alapszervezetekig mindent átható pártirányításnak és -ellenőrzésnek is köszönhető, hogy a terveknek megfelelő a beruházás. A kommunisták a szocialista brigádoiiit is magukkal ra- ' gadták e nagy munkában, s pluszfeladatokat vállaltak magukra a külső szerelők mellett. Ennek köszönhető, h_>gy a kártolóban és az előfonóban határidő előtt megindulhattak az új gépek. A munka olyan szervezett volt, hogy a termelés tovább folyhatott. Minden perc számított, s az hajtotta az embereket, hogy a félkész- áru-ellátáfs a gépcsere miatt ne akadjon fenn, megfelelő és folyamatos legyen. A Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat bővíti a tiszti tóüzemet. Az összhang nagyon jó volt a textilművek és a vállalat között, ennek köszönhetői hogy 'határidő előtt elkészültek a tervezett munkával. A pártbizottság titkára hozzáteszi mindehhez, hogy a mai követelményeknek megfelelően újabb és újabb módszerekkel kísérleteznek a pártmunkában. A gazdasági bizottság például egyre átfogóbb témákat vizsgál meg. Különösen kiemelkedik a minőséggel kapcsolatos elemző munka. Tizenkét aktíva egyhónapos vizsgálatának eredménye a vastag zárójelentés. Veres Zoltán, a gazdasági bizottság vezetője úgy fogalmazott, hogy ez megalapozza az egész gyár 1977. évi tevékenységét a minőség további javítása érdekében. A pártbizottság azért bízta meg ezzel a gazdasági bizottságot, hogy feltérképezze: miként lehet több első osztályú árut kihozni a nyersanyagból a gépbeállítások, a technológia megtartása vagy változtatása révén. Egy példát is felhoztak: mivel évente 12 ezer tonna fonalat gyártanak, már egytized százalék gyapot »megmentése« is solcat hoz. S hogy milyen fő megállapítást hozott a vizsgálat? A jobbítás a tisztítóban és a gyűrűsfonóban a dologi jellegű hiányok megszüntetésével, a kártolóban, a gyűrűsfonóban a munkamódszerek javításával, az előfonóban a gépi technológiai ellenőrzésekkel és a beállításokkal, a lánccsévélőben és a berakóban a technológiai fegyelem megszilárdításával érhető el. A megállapítások után hasznos javaslatok következnek. A vastag jelentést nem zárják fiókba, a TMTE helyi csoportja már megvitatta, s hamarosan tájékoztatják a párt, a KISZ termelési felelőseit is az elemzésről. A pártbizottság jónak tartja, hogy sok hibát már az egyhónapos vizsgálat közben kijavítottak az üzemekben. Ez is bizonyítja a pártmunka hatását a munkahelyekre. A textilművek pártbizottsága a saját, az alapszer- vezetek, a bizottságok tapasztalatai, átfogó vizsgálatai révén képes felelősen megítélni a gazdasági munka helyzetet, s pontosan meghatározni a teendőket. Lajos Géza beszélni róla a községet. Pedig az utak állapota előbbre való volt.) Igen, az utak. Meg a »dzsungel«, meg a letörött korlát. A lista egyszer csak megakadt. Nincs tovább. Mert Bütl József felszólalt, de nem rakta tovább a tanács asztalát. Hanem azt mondta: — Soha nem voltak ilyen szép, gondozott útjaink a szőlőhegyben, mint ezen az őszön. Emberek, ezt ismerjük el. — Érdekes, senki nem tiltakozott. Még az sem, aki a vá lasztást meg az útgyalut emlegette. így azután folytathatta: — A traktorosok naponta háromszor mennek haza az erőgépekkel étkezni. Persze, hogy szétnyomják az utakat! A korlátot is nyilván géppel döntötték le. De miért nem tudnak szólni a tsz-műhelyé- ben és megcsináltatni? Miért kell ezzel a tanácsnak foglalkoznia? Egyébként is két hónapja javították, festették, Emberek, de hát az a mienk! Akárcsak ez a sokat emlegetett »dzsungel«. Tavaly azt mondtam a fiataloknak: felszántjuk, műveljék, valamit termeljenek rajta. A környék is rendben lesz, meg egy kis közö§ pénzhez is jutnak. Senki nem mozdult. Hát nézzünk egy kicsit körül a saját házunk táján is! — Azután még egy megfontolásra érdemes, jelentős javaslatot tett a község ivóvízellátására. A mögöttem ülő Takács Józsi bácsi minden bevezető nélkül azt mondta: — Díjtalanul megjavítom a kultúrház székeit. Ha kell, háromból csinálok kettőt. — Majd a fiatalabb korosztály képviselője — ifj. Kasznicza János — felállt, és a KISZ-isták nevében vállalta a Hősök tere parkosítását és gondozását Kár, hogy mindössze másodmagával volt jelen ... Mindenesetre érezhető volt megváltozott a hangulat. Mintha a korábbi felszólalók magukba néztek volna: talán nekünk is kellene mozdítani valamit önmagunkért? Kaveczki Jánosnak, a nagyközségi pártbizottság titkárának higgadt, megfontolt szavai bizonnyal megerősítették őket ebben. Hiszen innen indult el, valaha együtt élt az itt ülőkkel. — Emlékeznek rá, emberek? A felszabadulás előtt hogyan is ment az ilyen közösségi munka? Mert akkor is volt ám! »Ha kisházas, ha zsellér«, minden család állít egy közmunkást! Amikor a kívánságlistát összeállítják — amelyben sok megoldandót kell találnia a tanácsnak — gondoljanak arra: mit tudnának megtenni maguk! A kö zös vagyon védelmével, egymás figyelmeztetésével, ha kell, felelősségre vonásával Meg öntevékenységgel, össze fogással. A több mint kétórás gyű lésről barátságos beszélgetés sei indultak haza az emberek. P. L. A világ minden tájára A Medicor Művek Elektromedikal Készülékek Gyárában ki szülnek az automatikus működésű, integrált áramkörökki és tranzisztorokkal felépített részecskeszámláló, higítóada goló analizátorok. A műszereket a mindennapi klinikai ni tinmunkára, a vörös és fehér vérsejt számlálására, a v< alakos elemeinek nagyság szerinti adagolására és hígitásár szerkesztették. A berendezéseket a világ minden tájár szállítják. fi közút réme G átlástalanul veszi birtokába az ország útjait. Megszállja az otthonokat, a nyilvános szórakozóhelyeket; feloldja a félszegséget, fene-gyerekké tesz, és iszonyú következetességgel munkál az emberben. Feledteti a törvényt, az erkölcsöt; gúzsba köt képességet és szándékot, emberi tartást és fegyelmet. Ködbe vesző tekintetű áldozatait kérlelhetetlenül hajtja a megsemmisülés útjára. Könyörtelen rém, a neve: alkohol. S hogy megbont családi békét és feldúl közösségeket: hogy kikezdi a jellemet, a szervezetet; hogy attól fosztja meg az embert, amitől ember: értelmétől, önbecsülésétől, akaratától, alkotó és jobbító szándékától — ezt hagyjuk más alkalomra. Az alkohol nemcsak a közút réme, igaz. Ma mégis erről akarok szólni. A fekete krónikák, a rendőrségi hírek a tanúim; nincs szükség a példák özönének felsorakoztatására, összefogásról beszélünk évek óta; társadalmi bizottságok és hivatott szervek fáradoznak a rém megfékezésén. Az orvostudomány, a Vöröskereszt, a közlekedés őrei, az ismeretterjesztők hada állt csatasorba, nem mondhatom, hogy eredménytelenül. Mégis egyre több közlekedési balesetet, sérülést és halált okoz a közút réme. Olvasom a legújabb országos adatot. A közúton halálos balesetet szenvedők 40 százaléka fogyasztott alkoholt. Pedig nem szabad. Törvény, közlekedési szabály és az erkölcsi magatartás előírásai is tiltják. Erősebb lenne a rém? Ne tudnánk felülkerekedni rajta? Ősz van, szüret után még veszélyesebb a helyzet. Akik járják az ország útjait, tétova és „útkereső”, ijesztő kacs-ka- ringózással közlekedő autósokat látnak. Kerékpárosokat — még mindig lámpa nélkül —, akiknek járművén nem a kormányra akasztott demizson jelzi a veszélyhelyzetet. Felelőtlen emberek hada közlekedik. A baleseti statisztikák csak a bekövetkezett tragédiákat jelzik; nem tudják fölmérni, naponta hány mámoros autóvezető úszta meg; képtelenek hatásosan figyelmeztetni rá: akik ma még „szerencsések” voltak, holnap az ő túlzott magabiztosságuk, a rém hatására elernyedő izmaik és rózsaszín ködbe vesző tekintetük idézhet elő tragédiát. A rádió híreiben, az újságok hasábjain — ha nem vigyázunk — uralkodóvá lesznek a közút rémének győzelmi jelentései. De még egyszer sem hallottam, hogy öncsonkításnak minősítették volna a balesetet. Az. öncsonkítás természet és társadalom elleni bűncselekmény. Az értelmező szótár is csak azokra utal, akik a katonai szolgálat elkerülése miatt nyomorítják meg1 önmagukat. A munkahelyekről most ne beszéljünk. A közút alkoholos mámorban száguldó kalózai közveszélyesek: önmagukat csonkító, és tétleneket veszélyeztetők. Tudom, nem a kifejezés dönti el egy cselekmény társadalmi veszélyességét. A bűncselekményre vannak törvényeink, jogi szabályaink; ezeket érvényesítik is kellő szigorral. Nem kellene többet beszélnünk a visszatartás szándékával az öncsonkításról, mint a közutak rémének legkajánabb, legravaszabb „módszeréről”? Ismert következményeket mondok el. Amiről szó lesz, azt fnindenki tudja: önmaga sem tájékozatlan, de bárhol és bármikor lapozgathat orvosi könyvekben, tanulmányokban, népszerű propagandafüzetekben. Nem az ismereteket, hanem megszívlelésüket hiányolom. Ezért kell beszélni arról, hogy az alkohol megkárosítja az idegrendszert. Gátolja a reflexek működését. Hatására csökken az ítélőképesség, az önfegyelem, a figyelem és éberség, a helyzetfelismerés és a döntési készség. Pedig mindez a gépkocsit vezető egyidejű és begyakorlott idegtevékenysége. F eladjuk önmagunkat? A közút réme nem számol az élettel; pillanatnyi örömöket / szolgál. És nagyobb mennyiségben megbénítja a központi idegrendszer működését. Nem lehet igaz, hogy értelmes ember meghajoljon a közút rémének csalóka szándéka előtt. Az akciók nem várattak magukra. A társadalmi bizottságok erőfeszítéseket tesznek a rém megfékezésére. Nemrégiben a megyei párt-vb is napirendjére tűzte a közúti közlekedés helyzetét. Gondolom, nem árt, ha elrettentésül fölidézek néhány megállapítást a rendőr-főkapitányság jelentéséből és a vitából. Tanulságosak. Sokan a gépjárművek számának növekedéséből ítélnek. A fejlődés igaz, ezt akarjuk. A gépjárművek száma 1965-től napjainkig háromszorosára, a személygépkocsik száma tízszeresére (!) nőtt, s 1976 első félévében 21 666 volt Somogybán. Több lett a gépkocsit vezető? Természetesen. 28 863-ról 59143-ra nőtt a számuk. Ebből sok mindenre következtethetnénk — többek között a vezetőképzés színvonalára is. Csakhogy a közúti balesetek száma — sok hasznos intézkedés, a közösségi összefogás révén — csökkent a megyében. De nem csökkent az alkoholos befolyásoltság állapotában bekövetkezett balesetek száma. Riasztó. Olvasom, hogy Magyarországon egy év alatt minden lakosra — pedig a kisiskolásokat ma már nem pálinkás kenyérrel reggeliztetik! — 2500 forint értékű alkoholfogyasztás jut. Mondjam az élelmiszerfogyasztás adatait? Egy lakosra évente 5347 forint jut a kiskereskedelmi forgalomban, alig kétszerese az alkoholfogyasztásnak. Lehet ez? Igaz, tehát méltó a figyelemre. De maradjunk a közlekedésnél. Somogybán 1975-ben 360 gépkocsivezető ellen indult szabálysértési eljárás ittas vezetés miatt; 701 vezetői engedélyt és 252 ellenőrzőlapot vontak be. Mondom tovább. 1966-ban 470 közlekedési bűncselekményből 160, 1975-ben 719-ből 517 vezethető vissza a közlekedés rémére, az alkoholra. 1965-ben 101, 1975-ben 125 balesetet idézett elő a rém! S hogy országos összehasonlításunk is legyen: Magyarországon 17,3 százalékkal csökkent. Somogybán 7,7 százalékkal nőtt az alkohol előidézte közúti balesetek száma. Ez akkor sem lehet megnyugtató, ha tudjuk: a Balaton révén idegenforgalmi megye vagyunk. Kell-e mondanom, hogy miért van különleges jelentősége e témának nálunk, ahol még mindig gátlástalanul szedi közúti áldozatait az alkohol. Azt állapították meg Somogybán: a balesetek 99 százaléka káros emberi magatartás következménye, tehát nagyobb figyelemmel és fegyelemmel elhárítható. Miért ülünk föl mégis a közút rémének? Tíz év óta nem csökkent Somogybán az „alkoholos” közlekedési balesetek száma. Az előidézők 18—20 százaléka ivott! Miért? Sok embert ismerek, aki' büszkén mondja — és tartja is —: a gépkocsivezetés voltaképpen „mentelmi jog” az alkoholfogyasztás ellen. Saját kocsijukkal járnak vidékre, s tudják: a hivatalos kiküldetésben levőket rendszerint az elburjánzott „fogyasztási szokások” szellemében várják. „Mivel kínálhatlak?” „Saját kocsival vagyok, nem ihatok.” A kibontakozó szokásjognak — vagy ha úgy tetszik: visszatartó erőnek — más területen is hasznos következménye van. De él-e mindenki a gépkocsivezetés visszatartó hatásával? Vagy még nem tudja, hogy a konyakkal, pálinkával kínálás rendszerint nem személyének, hanem a funkciójának szól? Erről is érdemes volna egyszer szót váltani... t Ü gy hallottam — meggyőződésem is —, a jogosítványbevonás nagyobb hatású, mintha 4—5000 forintra megbüntetnek valakit az ittas vezetés miatt. A rém ellen azonban — önmagában — képtelen eredményesen küzdeni a közlekedésrendészet. Ami eddig történt: a szigorítás, a „közlekedésbiztonsági hetek”, a fokozott ellenőrzés, szon- dázás mindaddig „felületi kezelés”, amíg az emberek nem látják be, hogy az egyén önfegyelme és lelkiismerete teheti a legtöbbet a rém, az alkohol pusztító hatása ellen. Jávori Béla
