Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

$

Ioha annyi »hát, kérem-«,

meg »az az igazság«, mintha egészen egyenesen rákérdez az ember: ezt meg ezt a határozatot hogyan hajtották végre? Hát még, ha az a határozat nem túl régi évjáratú! Mert akkor lehet még az értelmezését, a magyarázatát meg a hasznosságát méltatni, adni. De vannak régebbi párthatározatok, amelyeket — ha kis eredmény mutatkozott is — már »leírtak« a feladatok közül.

Így van ez, mégis olyan nehéz megfogni, utolérni a tényeket, hiszen a papír mindig rögzít eredményeket, s az újságíró kérdezése, majd ítéletalkotása nem lehet helyszíni bíráskodás. Azt meg, hogy úgy vélem, sokkal többet is lehetne tenni, hogy nem érzem a • végzett munka mögött az igazi, a felemelő tartalmat, hogyan mondjam ki. amikor magam is tudom, hogy pontosan, jól dolgozni, munkát és időrendet jól szervezni szinte tudomány.

Megértésemmel mentsem föl azokat, akik szabadkoznak, ha rákérdezünk?

Ennyien még soha nem tanultak például a tanácsi dolgozók közül. Ennek csak örülni lehet. Nem akarom azt keresni mögötte, hogy munkaköri feltétel is. És hogy jövőre kétéves lesz az az iskola, amelyre most nagy sietve özönlöttek. Félő, hogy a sok továbbtanuló miatt rosszabbul megy majd a munka.

Viszont végrehajtják a köz- művelődési határozatot.

Könnyűipari üzemünkben alapszervezeti ülésen is, brigádgyűléseken is foglalkoztak a decemberi határozattal, újból és újból, amely mint köztudomású, az ésszerű gazdálkodást, a takarékosságot szorgalmazza. Míg (ésszerű) javaslatok, új ötletek születnek, a nyersanyagot hol vizesen, hol túl szárazán kapják, s mit ítéljen ebből a brigádtag? Hogy kipipálták a határozat megvitatását, s az az egy laza láncszem — az, aki a nyersanyag jó állapotát biztosítaná — megfricskázza szándékainkat, de még terveinket is, nemhogy a túlteljesítést.

Tsz-einkben már konkrétabb takarékossági tervek, ésszerűbb gazdálkodási törekvések tapasztalhatók — hallom felső fórumon, és seKifogások helyett

hogy sem értem a nyelvtanilag középfokú »ésszerűbb« és »konkrétabb« jelzőt. Mert ez esetben az alapfok többet mond és mindent: eddig nyilván nem volt se ésszerű, se konkrét a feladatterv.

N

agyvállalatunk párt- szervezete minap adott ismét számot a vállalati párt-végrehajtóbizottság ülésén a decemberi határozat végrehajtásának eddigi eredményeiről, s a vitában igen kemény szavakkal mondták el: a gazdasági vezetőség

tárja fel nyíltabban saját hibáit is. Ugyanis a vb azt állapította meg: az utolsó kéthavi teljesítmények azt a fel- tételezést igazolják, hogy jelentős tartalékai vannak a gyárnak is, csak javítani kell a vezetési színvonalon, céltudatosabban kell irányítani, hogy jobban dolgozzanak. Mindenki lelkesen egyetért a célkitűzésekkel, hiszen helyesléssel tele van a padlás is! De mikor az adott feladatokat végre is kell hajtani, rengeteg az »objektív nehézség«, a »nem megfelelő körülmény« — magyarán: bújik mindenki, kifogásokat keres. Ez vezetőknél és más dolgozóknál is tapasztalható.

Neki-nekihajtunk a feladatoknak — most nőpolitika, most ifjúságpolitika vagy köz- művelődés —, azután az egyik elhomályosítja, átfedi a másikat. Párhuzamosan és főleg .folyamatosan együtt — ez valahogy nem sikerül. Nem az ördög incselkedik, amikor ezen füstölgők. Tudom jól, mint ahogy önök is tudják, milyen eredményei voltak például a munkásosztály helyzetének javítására hozott párt- határozatnak. És mégis, azt kell mondanunk, hogy sok helyütt a központi intézkedéseket sajátként feltüntetve megírják a jelentést — a feladat ezzel »elvégeztetett«. Ismerek egy fiatalasszonyt, aki szeretne férje munkahelyére átmenni, mert hamarosan sorra kerülnének a munkáslakás-ak- cióban. Jelenlegi vállalata »nem foglalkozik« munkásla- kás-énítéssel vagy támogatással, itt semmit sem remélhet,

viszont szépszerével elengedni se hajlandók. Felmondással távozni — ezt párttaghoz méltatlannak tartaná. El tudom képzelni, hogyan dönt végül, mert az ezerforintos albérletet alig bírják, gyermeket is szeretnének, s anyagi lehetőségük nincs lakásgondjuk gyors megoldására. Vagyis: számára a munkáslakás csak fikció marad? S azért, mert az egyik gyár igyekszik végrehajtani a határozatot, a másik meg nem?

Volt idő, amikor a célt ugyan tudtuk, de a hozzá vezető út feladatainak megfogalmazása helyett jelszavakat gyártottunk. Most határozataink világos beszédűek, célra- törőek — de az már okkal aggaszt, foglalkoztat bennünket, hogy képesek vagyunk-e jól, igényesen végrehajtani, megvalósítani. Miért? — kérdezték a párt nagy vitafórumán, az elbeszélgetéskor, és kimondtuk ugyan a nagy kérdést, s erősített szándékunkban, hogy más párttagok is ugyanúgy gondolkoznak, de van-e jó felelet? Vagy csak további kérdések? Nincs elég szervező erőnk, vagy alkalmatlan egyik-másik módszerünk? Nem vagyunk elég állhatatosak dolgainkat véghez vinni? Mindenesetre — s ezt a XI. kongresszuson Kádár János a beszámolóban hangsúlyozta is — rendkívül fontos a párt, konkrétabban a pártalapszervezetek ellenőrző tevékenysége. Méghozzá nem formalitásként — a hibafeltárás és büntetés mellett okvetlenül' szükséges, hogy javaslatot tegyenek a megoldás mikéntjére. Az ellenőrzés fontos — még a legbecsületesebb dolgozó embert is ösztönzi az állandó figyelem.

erestem néhány alapszervezeti munkatervben olyan témát, melyet az elbeszélgetéskor vetettek föl a párttagok. A mozdonyjavító üzemben elmondták: miért bizalmatlan a vezetőség, ha egy negyven-negyvenöt év körüli szaki jelentkezik a pártba. Beszélni kellene a pártépítési munkáról ilyen esetben? Okvetlen. Kérdezem a titkárt.

K

Munkák a tél küszöbén

Egyre nehezebb a szántás

Tulajdonképpen az történt, aminek a bekövetkeztével már jó ideje számolni kellett: elromlott az időjárás. Hogy ennek egyáltalán nem örülnek megyénk mezőgazdasági üzemei, az a „kintlevőségekből” következik. Nincs még betakarítva a kukorica, és meglehetősen nagy az őszi mélyszántásra váró terület. Az istállótrágyával beszórt hektárok száma is jóval alacsonyabb, mint ameny- nyit a talajerő visszapótlása megkívánna, és amire a termelőszövetkezetekben levő készlet módot adna.

A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán tegnap arról tájékozódtunk, meddig jutottak el a munkákban a múlt hét végéig a somogyi közös gazdaságok. Néhány járás adatából is kitűnik: nem sokkal nőtt a teljesítés, s hogy a folytatásra mikor nyílik ismét lehetőség, erre választ az időjárás ad majd.

A nagyatádi járás termelő- szövetkezeteiben 14 504 hektár kukoricából 1920 hektár még szedetlen, a barcsi járásban a betakarítás 90, a marcali járásban 88 százalékánál tartanak. Az őszi mélyszántásból a barcsi járásban 4397, a marcaliban 12 670 hektár a „hátralék”. Valószínű, hogy a megye többi járásában ettől eltérő számokat mutat a heti összegezés, az azonban megállapítható, hogy ezekben az esős napokban egyik mezei tennivalóval sem értek el 10—15 százalékos teljesítménynövekedést egy hét alatt (november első felében ugyanis ennyit haladtak egy- egy héten).

Nyilvánvalóan nagy szükség lesz ezután a kölcsönös segítségnyújtásra, a gépek szervezett átcsoportosítására. Vannak közös gazdaságok, melyek már maguk mögött tudhatják a kukoricabetakarítást, tehát kombájnjaikra, csőtörőikre égetően

szükség lesz — mihelyt az időjárás engedi — ott, ahol aggasztóan nagy a lemaradás. Ugyanez vonatkozik a szárítókapacitásra is. Nemegy termelőszövetkezet és állami gazdaság példát adott segitőkészség- ből az eddig eltelt időszakban is, követésük igencsak indokolt a hátralevő hetekben. A korábban jónak ígérkező termés

az idő múlásával egyre inkább elmarad a várakozástól, az eső a földre hajlítja a kukoricaszárat, következésképp mind nehezebb a kombájnok dolga. S a munkák összefüggnek: ameddig nem kap szabad területet a traktor, akadozik az őszi mélyszántás is. Márpedig a tavaszi vetések bő termése csak remény marad, ha üzemeink nem segítik elő az őszi talajmunkával.

„Ügy véli a vezetőség — feleli —, hogy különös, ha valaki ennyi idős korában gondolja meg magát.” Csodálkozom. S ezt nem titkolom, kár, hogy nem érti meg. Ment ugyan mi van abban, ha valaki most érzi úgy, hogy helye lenne a többet vállalók, a pluszt adni tudók közösségében? Igazán kár, hogy nem tűzik napirendre. A párt építése, erősítése közös ügyünk. Tenni kész emberekre szükségünk van — s éppen a munkások között!

Soha annyi „jó napirendi témát”, megbeszélni valót nem találtunk, mint most, a véleménycsere után — vallja egy pedagógus alapszervezet titkára. — Mi nem kipipálunk olyan fontos feladatokat, mint például a munkásművelődés. Vállaltuk, hogy esti általános iskolás és gimnazista munkásokat korrepetálunk. Olyan kollégáink is aktivizálták magukat, akik eddig nem tettek, sőt meg se nagyon szólaltak. Győzött a pedagógusszív, a kommunista kötelességtudat: segíteni azt, aki többet akar ismerni. Mi nehezen tudtuk le a kötelező napirendeket, most a magunk választotta témák élénkebb, tartalmasabb alapszervezeti munkára ösztönöznek. Az alapszervezeti élet nem lehet már olyan, mint az elbeszélgetések előtt volt — úgy érezzük, személyes felelősségünk is, hogy ne legyenek közömbösek az emberek, hogy értsék a párt- határozatok végrehajtásának felelősségét.

övettünk és követhetünk el bizonyára ezután is hibákat. De arra lenne most már nagy szükség, hogy legyen erőnk ne csak azt felismerni, hogy miben hibáztunk, hanem ahhoz is, hogy tegyünk meg mindent, dolgozzunk. Szorítsuk magunkat a rendszeres, i jó munkára — erre a tanulságra jutottak az alapszervezetek, amikor összegezték az elbeszélgetések tanulságait. S végül is nem kis tanulság az a megfogalmazás, hogy a jó munkához se kell sokkal nagyobb energia, mint a kifogások gyártásához.

Szűke Mária

MAI KOMMENTÁRUNK

Közéletre nevelés fiatalon!

K

— Kik lehetnek tagjai a végrehajtó bizottságnak, s milyen jogok illetik meg őket? Mikor kerül sor az iskola bővítésére, új tanterem építésére, tornaterem létesítésére? A lakosságtól beszedett adónak mi a sorsa, hogyan kapja azt vissza a község?

Szerecz Ildikó, Bulicsek Zsolt, a Berzencei Általános Iskola nyolcadikos tanulói és a többiek is e kérdéseikkel bizonyították: nagy figyelemmel, érdeklődéssel kísérték a tanács végrehajtó bizottságának ülésén elhangzottakat, Hunyadi István elnök és Kakrik János titkár beszámolóját.

Közéletre nevelni a fiatalokat, ismertetni velük a község sorsát, jövőjét alakító feladatokat, hogy felnőttként önzetlenül, szívesen dolgozzanak másokért és önmagukért is; az államigazgatási munka ismeretében kedvet kapjanak a tanácsi pályán dolgozni, vagy tanácstagként vállaljanak részt e feladatokból — így határozták meg a berzencei tanácsi vezetők annak a kezdeményezésüknek a célját, amiért a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésre meghívták az iskola nyolcadik osztályának tanulóit.

S a tanulók vendégei voltak annak a tanácsülésnek is, melyen a végrehajtó bizottság másfél esztendős munkájáról adtak számot, ismertették a tanács 1977. évi munkatervét, tárgyaltak a téli felkészülésről és az ellátásról, meg arról is, hogy milyen szabálysértési ügyekkel foglalkoztak az év során. A tanulók — csakúgy, mint a tanácstagok — előre, írásban megkapták a tanácsülés anyagát, hogy szót kérhessenek, véleményt mondhassanak.

Dicséretes a berzencei tanács vezetőinek ez a kezdeményezése. A gyerekek már a végrehajtó bizottság ülésén olyan kérdéseket tettek föl, melyek nemcsak őket foglalkoztatják, hanem bizonyára szüleiket és a község sok más lakóját is.

Megismerhették a gondokat, azt, hogy miként áramlik vissza az adó, s lesz a pénzből óvoda, új út vagy iskolai tanterem stb. Megismerhették azt is, hogy a vb- tagoknak és a tanács tagjainak nem csupán társadalmi rangjuk van, hanem ezzel jelentős feladatuk, felelősségük is. Arról is tudomást szereztek, hogy például a szabályok ellen vétők milyen terhet rónak a tanács szabálysértési előadójára.

S ha közülük csak néhány válik aktív közéleti emberré, választja az államigazgatási pályát, akkör sem volt hiábavaló a kérdések meghallgatására, megválaszolására fordított idő. Ezek a gyerekek felnőtté válva sem felejtik el, hogy pontos adófizetéssel községük fejlődését, önmaguk életkörülményeinek megváltozását is elősegítik.

A tanácstagok véleményét, javaslatát hallgatva pedig arról is tudomást szerezhettek: melyikük milyen felelősséggel képviseli választói, a közösség érdekeit. S ha esetleg a berzenceiek — meg a társközség, Somogyudvar- hely lakóinak bizalmából ők kerülnek ilyen felelős társadalmi tisztségbe, tudni fogják kötelességüket!

Sz. ISomogy létszámgondjai

Munkaügyi szakemberek kiszámították: tíz ezer forintba kerül a népgazdaságnak, ha egy munkás fölmond és máshová távozik. A fölmon- dási időben csökken a teljesítménye, s új munkahelyén bizonyos időbe telik, míg megszokja munkakörét. S még lehetne sorolni tovább az okokat.

Somogybán tavaly 23 ezer ember lépett ki munkahelyéről, Akárhogyan is számoljuk, ez 230 millió forint kárt okozott a népgazdaságnak.

Tény, hogy a megye központi területein jórészt kimerültek a munkaerő-tartalékok. Marcaliban, Barcson, környékén a közlekedés javításával még új dolgozólehoz juthatnak a vállalatok, de Kaposvár környékén már aligha. A leg- 1

r i

Uj tanműhelyben az ipari tanulók

A csurgói 526. számú Ipari és Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulói saját erőből tanműhelyt építettek. Itt folyik a gyakorlati oktatás: csatornabilincseket, szencsla- pátokat és kőmüveslapátokat készítenek.

kedvezőtlenebb változás az • állami építőiparban történt. Eddig nagyjából azonos volt a kilépők-belépők aránya. Az idén megváltozott a helyzet és egyre kevesebb ember kopogtat munkáért a SÁÉV kapuján. A jelek szerint az év végére 220 emberrel kevesebben dolgoznak itt, mint amennyien januárban dolgoztak. Marcaliban például a Tövál beolvadása idején úgy tervezték, hogy marad a létszám és a korszerűbb, magasabb termelékenységű állami építőiparban állandóan növelhetik a termelést. Nem ez történt. Az egykori Tövál-dol- gözók nagy része ma már nem dolgozik a SÁÉV-nél, s a tervezett 70 milliós termelés alig éri el a 20-at.

Ezeket a számokat tegnap hallottuk — azon az előadáson, amelyet Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője tartott a vállalatok munkaügyi szakembereinek. A hullámzásra jellemző, hogy meglepően magas benne a szakképzettek aránya: 20—21 százalék.

Miért keresnek új munkahelyet az emberek? A megkérdezettek különböző okokat jelöltek meg: ott többet keres, közelebb kerül a családhoz, jobb munkakörülmények várják. S még c^ak azt sem lehet mondani, hogy ez a »hullámzás« az erősebb, jobban fizető, termelékenyebb vállalatok felé tart. Az állás- hirdetések — különösen Kaposváron — nem a munkaerőtartalékokat mozgósítják, hanem más vállalatok embereit. Ha egy szövetkezet vagy gyár betölt egy munkakört, ezzel máshol támaszt hiányt. S ez így gyűrűzik tovább.

Vannak e hullámzásnak bizonyos általánosítható tapasztalatai. Például az, hogy lassult a mezőgazdaságból az ipar felé tartó áramlás. Somogybán 1960-ban 113 ezer

ember dolgozott a mezőgazdaságban, ma csak 60 ezer. S ez az áramlás nemcsak lassult, hanem némiképp megfordulni is látszik: a zárt termelési rendszerek terjedésével nő a mezőgazdaság szakemberszükséglete — szerelők, hegesztők stb. iránt. S már most — igaz, nem tömegesen

a visszafelé tartó mozgás jeleit fedezhetjük föl.

Mindenképpen elgondolkodtató, hogy milyen magas a 25 éven aluliak aránya a ki- léipők között: 40 százalék fölött van. Pedig arányuk nem éri el a 30 százalékot sem a vállalatoknál. A gazdasági vezetőknek főhet a fejük: vajon mindent megtettek-e azért, hogy a frissén végzett ifjúmunkásokat, a nősülés, a családalapítás, a lakásszerzés gondjaival küzködő fiatalokat úgy segítik-e, ahogyan kell. Könnyű mindent egy kézlegyintéssel e korosztály felelőtlenségére hárítani. Néhány Vállalat példája bizonyít: ahol árra törekedtek, hogy a fiatalok sajátos gondjait megértsék s munkájukat szervesen illesszék a vállalati tevékenységbe. ott alacsony marad a kilépők .aránya.

Az egészségtelenül nagy munkaerőmozgásnak több oka van. A gazdasági szabályozók nem ösztönzik eléggé a termelő szervezeteket hatékony létszámgazdálkodásra, s a vállalatok fejlesztésének egyik szemléleti alapja is korszerűtlenné vált: a termelésbővítést a létszám emelése helyett a műszaki fejlesztésre kell alapozni. Nincs megbecsülve eléggé a törzsgárdatagság — sem anyagilag, sem erkölcsileg. A gyáraknál, szövetkezeteknél nem igazán »rangos« a munkaügyi tevékenység, s néhány vállalat több energiát fordít a munkaerő megszerzésére, mint megtartására.

A kedvezőtlen jelek ellensúlyozására több intézkedés is készül. A vállalatokat három kategóriába sorolják. Az elsőbe azok kerülnek, amelyeknél a létszámbővítés támogatása a jövőben is szükséges, a másodikba ahol az eddigi szint tartása szükséges. A harmadik kategóriába azokat a kedvezőtlen adottságú szervezeteket sorolják, amelyeknek dolgozó létszáma feltétlenül visszafejlődik. Az intézkedések között pedig szerepel a bértömeggazd ólkodás kiterjesztése is. Cs. T.