Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-19 / 274. szám

MAROKNYI TÖRTÉNELEM A Szántód brigád — Bocsásson meg, nem írhatom alá. A törvények... — Miféle törvények?! Mu­tassa meg nekem azt a tör­vényt, amelyik belebeszél ab­ba, hogy én, a saját pénzem­mel mit csináljak, hogy én a saját házamat nem- építhetem olyanra, amilyenre azt az én kedvem tartja?'. A községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke elővette a törvényerejű rendeletet és mondta: — Tessék, itt van. Az építkező hirtelen hátra­lépett, mintha már nem is akarná látni a magándolgokba beleszóló törvényt, és olyan szemeket meresztett az él nők­re, mintha ölni készülne. Be­lenyúlt a táskájába, előkapta az építési engedélyt, és az asz­talra csapva kiáltotta: — Mit törődik a törvény­nyel?! Írja alá! Adjon rá pe­csétet! — Nem tehetem — mondta ismét az elnök. — Fürdőszoba nélkül ma már nem épülhet családi ház. Az ügyfél átváltott, cinko­san susogta: — Ha megkenem a kereket, akkor se megy a szekér? — Akkor se. — Maga nem normális! Megőrült! Látott már víz nél­küli fürdőszobát? A fürdőszo­bához ugyebár csaptelep kell, a csapba meg víz, de az itt nincs. Majd teszek én róla, hogy aláírja! Maga... Maga jöttment! — sziszegte, azután bevágta az ajtót. Tenyérnyi vakolat puffant a parkettre. Az elnök eltűnődött. Ki is ő valójában? Igaza van a dü­hös embernek. Nem más, csak jöttment. Pécsváradról került ide. Az is igaz, hogy abban az időben lett tanácsi ember, amikor sok üzemi munkás pártmegbízatásként kapta a feladatot: »Menjen falura, in­tézze a közügyeket. Legyen talpon éjjel, nappaL Minde­nért ő felel...« A fizetésük gyakran csak a fele volt an­nak, amit az üzemben meg­kerestek. A felszabadulás óta párttag... A mellén nyomást, a tor­kában gombócot érzett. Egy pillanat alatt felhalmozta ma­gában a sikertelenségek sorát: a lakosság művelődési házat szeretne, de ahhoz nincs pénz. Jó termést, nagy bevételt re­mél, de a termelőszövetkezet említésére befogja a fülét. Be­tonjárdára van igénye, nem akarja bokáig járni a sarat, de társadalmi munkát nem válláL Azt akarja, hogy a község városi rangot kapjon, de mindezt páholyban, ülve, karba tett kézzel szeretné megérni... Csupa ellentmon­dás! Hogyan lehet ez? Hiszen a lakók szeretik a községüket. Jó 6zándékúak, szorgalmasak. Egy hiba van: a tudat moz­dul nehezen. Telt az idő. Megalakult a tsz, épült a művelődési ház, megnyílt a felnőttek általános iskolája, készültek a beton­gyalogjárók, a sportpálya. Apró lépésekkel ugyan, de kö­zeledett a várossá válás. Eh­hez azonban üzemek, üzletek, korszerű lakóházak kellenek még. Mindezek alapja: a köz­ponti vízszolgáltatás. — Vízmű kellene! — mond­ta a tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke az egyik párt­bizottsági ülésen, csaknem húsz évvel ezelőtt. — A víz­mű az alapja mindennek. Gondoljátok csak meg! Már az ősember is ismerte a jó víz fontosságát. Ott verte fel a tanyáját, ahol jó vizű forrásra talált. Az éhséget bírta. A szomjúságot nem. — Igaza van! Vízmű kell! — segített lelkesedni Pintér Iptván. a pártbizottság titkára. Az ügybuzgó, vizet követelő embereket a pártalapszerve- zeti taggyűléseken érte az első meglepetés: nem akart min­denki vízművet. »Minek az? — Túl sokba kerül! — Aki flancolni akar, az költözzön el a városba!« — mondták idegesen. — Kamenár! — kiáltott az egyik. — Előbb cipőt vegyél magadnak! Látom, lyukas a talpa. Csak azután járjon az eszed ilyen uras-vizes dolgo­kon. Jó víz, meg fürdőszoba! A tanács végrehajtó bi­zottsági ülésén sem volt teljty, az egyetértés. A tanácsülésen még úgy sem. Mi lesz a lakókkal? Kamenár Ferenc, Kiss Jó­zsef, Szakáqs Józsefné és a többi előrelátó párttag, párt­bizottsági tag, tanácstag, nép­frontaktíva, KISZ-fiatal fá­radhatatlanul, akár a megszál­lott járta a község utcáit, házait, agitált, gyűléseket szervezett és magyarázta: — Gartáról, a házhely: részről, de az egész Kapuvár­ról el kell menekülnie minden embernek, ha kenyéradót akar találni. Hajnalban ülnek vo­natra, és csak késő este száll­nak le róla. Itt, helyben nincs munkalehetőség. Hogyan is lenne?! Ki épit üzemet egy olyan településen, ahol még jó ivóvíz 6lncs. Kapuvár vize nem jó. Vizsgáltuk a kutakat. Fertőzöttek. Megvizsgáltuk másik területen. Ott is fertő­zöttek. Jó ivóvíz kell. Vízve­zeték! Vízmű! Az okos érveket csend fo­gadta. Néhányan ezt kiabál­ták: — Az én öregapám a ke­rékcsapásból is megitta a vi­zet, jó lesz nekem is onnan! A többség nem kiabált ugyan, de hogy egyetértett a kiabálókkal, kiderült abból: szótlanul elhagyta a termet. — Ne menj el a holnap esti ülésre, Feri, mert meg­vernek — mondta bizalmasan a tanács vb-elnökének az egyik tanácstag. Kamenár Ferenc mégis el­ment. Nem verték meg, de úgy kifáradt a hetekig tartó szélmalomharctól, hogy napo­kon át alig evett. Azt kiabál­ták neki: »Maga jöttment! Maga akarja feltúratni Kapu­vár szent földjét azokért a rohadt csövekért?! Maga akarja elhitetni velünk, hogy családonként 2400 forint a csö­vekre kell?! Tudjuk mi, hogy mire kell a pénz! Szobrot akar csináltatni magának meg a társainak!« — Ferikém, ne idegeskedj — csitította a felesége. — Tönkreteszed magad — hiába. Ez az utolsó szó volt az, amit soha, senki sem tudott volna elhitetni Kamenár Fe­renccel. Szentül hitte, hogy nem veszett kárba a szó, nem találhat időtlen időkig bedu­gott fülekre az okos érv. Tár­saival együtt csaknem nyolc évig hadakozott azért, hogy meggyőzze a lakókat. Buzgól- kodtak éjjel-nappal azért, hogy egészséges, jó ivóvíz ke­rüljön' a poharakba. Akik vizet akartak: győz­tek! Néhány ember mélyen le­ütötte a fejét és vált papri­kavörössé a napokban meg­tartott, a vízműtársulást fel­oszlató gyűlésen azért, mert találva érezte magát. Mert azok közül való volt, akik el­lenezték egykoron Kapuvár szent földjének feltúrását. Kamenár Ferenc, aki köz­ben a vízműtársulás elnöke lett — ma már jxildog nyug díjas —, derűsen mesélte a feloszlatást kimondó köz­gyűlésen: — Emlékeznek még a gar­taiak arra, hogy meg akartak verni? Nos, nemrég Gartán sétálgattam, és találkoztam néhány olyan emberrel, aki annak idején semmiképpen nem akart vízművet. Gondol­tam, megtréfálom őket. Tud­ják, mi újság? — kérdeztem tőlük, mire ők meglepődve érdeklődtek: — Ugyan mi, el­nök elvtárs? — ^Jártán ki­kapcsoltatjuk a vizet! — Ér­tették a célzást, nevetve vá­laszoltak: Majd megverjük, csak azt próbálja meg!... i gét, Lám, változik a világ, váltó- ‘ zik benne az emberek gondol­kodása. Tizenöt esztendő nem nagy idő, ahhoz azonban elegendő volt, hogy Kapuvár kommu­nistái, a lakosság egy részé­nek ellenére is, megvalósítsák azt a jót, azt a jó alapot, amelyik hozzájárult ahhoz, hogy a község várossá legyen: üzemek létesüljenek, egészsé­ges, jó ivóvizet kapjon min­denki. jóban, rosszban együtt A minap Kapuváron meg­jelent néhány falragasz. Raj­tuk a felirat: »Értesítjük T. fogyasztóinkat, hogy folyó hó 12-én, reggel 6 órától délután 2 óráig a vízszolgáltatás szü­netel. Az intézkedést az tette szükségessé...« Két asszony nézi, olvassa és dühösen mondja: — Micsoda!? Egész délelőtt nem lesz víz!? Mit képzel­nek ezek? — Gyerünk a pártbizottság­ra, elmondjuk a titkárnak, Varga Erzsébetnek, majd ő in­tézkedik ... Stndulár Anna November 7.: ünnepi bri­gádgyűlés. Ilyenkor már csendesebb a Balaton-part, s ezt az időt használják ki a szántód: Shell­szerviz szocia­lista brigádjá­nak tagjai, hogy beszél­gessenek az évi munkáról és a jövő felada­tairól. — Nemcsak azért, mert ebben az idő­szakban ki­sebb a forga­lom. Éppen harmadik éve, hogy a novem­ber 7-i ünnep­ségkor elha­tároztuk: a szo­cialista címért küzdő brigá­dot alakí­tunk, s fel­vesszük a Szántód nevet. Ha röviden kívánom jellemezni a brigád munkáját, melyben a szerviz tizenegy dolgozója te­vékenykedik, azt mondha­tom: mindenki igyekezett be­csülettel helytállni, hogy el­nyerhessük a szocialista cí­met — mondja Tóth János szervizvezető. — Jóban, rosszban együtt. Ezt a mondatot írták az alapító tagok a brigádnapló első oldalára. S azok, akik csak egyszer is fölkeresik az itteni töltőállomást vagy szer­vizt, azok tapasztalják: a bri­gád minden tagja arra törek­szik, hogy ügyfeleik csak jót tapasztalva távozhassanak. Itt kérés nélkül is megtör- lik a gépkocsi szélvédő üve- s ha azt látják, hogy a tömlőkben nem elegendő a légkör, azonnal szólnak a jár­művezetőnek, s csak akkor engedik tovább, ha az út biz­tonságos folytatásához a gu­mikban elégendő levegő van. Mindenkivel egyformán ud­variasan. Sz a brigád célja, s ezt valósítják meg mindenna­pi munkájukban. Pedig ez nyáron nem könnyű feladat, amikor egy-egy forgalmas na­pon 2000 járművet, s 40—50 ezer liter üzemanyagot is ki­szolgálnak. Az udvariasságban Nemes István kútkezelő brigádvezető mutat társainak példát. De ezt tapasztalni Darvas Jutkánál is, aki a megrendeléseket ve­Gondosan szerelik fel a biztonsági övét. szí fel, illetve előjegyzi a kü­lönböző szolgáltatásokat igény­lő gépkocsi-tulajdonosok ké­réseit. A többiek: Epres Kál­mán, Herczeg László, Szabó Vilmos, Parragi Gyuláné is azon vannak, hogy munkájuk­kal növeljék a szerviz tekinté­lyét. Ennek az összefogásnak az eredménye, hogy az Interag Rt. tizennyolc kútja közötti szocialista versenyben a szán- tódi a múlt esztendőben har­madik lett, s a brigád elnyer­te a szocialista címet. Többen — így például Szabó Vilmos, Parragi Gyuláné, Darvas Ju­dit — érdemelték ki a kiváló , jelvényt, Tóth János szerviz­vezető pedig a Közlekedés ki­váló dolgozója kitüntetést. — Köszönjük a brigádnak, hogy ajándékukkal kedves­kedtek tanulóinknak, rendsze­resen látogatnak, segítenek bennünket — írt köszönő so­rokat a brigádnaplóba Szöl- lősy Lajosné, a zamárdi ne­velőotthon igazgatója. A zamárdi óvodások, akik a brigád megtákarított pénzé­ből játékokat, könyveket kap­tak, hasonlóan szeretettel em­lékeznek meg a Szántód bri­gád tevékenységéről. A gamási meg a lellei termelőszövetke­zet is, ahova szabad szombat­jukon, vasárnap mentek el, s részt vállaltak az őszi betaka­rítási munkákból. Nem várnak arra, hogy a kisebb-nagyobb javításokat a szerviznél a központ végeztes­se el. A kútkezelők között akad olyan, akinek festő, il­letve villanyszerelő az eredeti szakmája. Festenek, csinosíta­nak, parkosítanak szabad ide­jükben. S amikor Herczeg László brigádtag családi házat épített, a festést, a víz és a villany bekötését is a brigád végezte el társadalmi munká­ban. — A jövőben is változatla­nul fontos célunk, hogy min­denkivel kulturáltan, udva­riasan viselkedjünk, s az kü­lönösen, hogy a különböző ja­vításokat kifogástalan minő­ségben végezzük el — határo­zott a mostani ünnepi ta­nácskozáskor a Szántód bri­gád. Továbbra is segítik a ne­velőotthont és az óvoda kis lakóit, s úgy vesznek részt a szocialista versenyben, hogy a tizennyolc szervizállomás kö­zött az első helyet érhessék el. Szalai László Ablaktisztítás és légkörellenőrzés. Ágazatfejlesztés három tenyésztési rendszerben A megyei tanács mezőgaz- és Tejhasznú Szarvasmarha­dasági és élelmezésügyi ősz- j tálya annak idején szocialis­ta szerződést kötött a Hús­Befeieződött az OPW-Ianacs 30. ülése A KGST-országok közös va­gonparkja, az OPW tanácsa november 16—18. között Bu­dapesten tartotta 30. ülését. Az OPW legfelsőbb szervének munkájában részt vettek Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjet­unió kormányképviselői- A háromnapos tanácskozás ple­náris üléssel és a tárgyalások eredményeit, a javaslatokat, az ajánlásokat, a határozato­kat rögzítő jegyzőkönyv ünne­pélyes aláírásával csütörtökön befejeződött. A tanács ülésén az OPW-iroda és a tagorszá­gok szakértőinek előterjeszté­se alapján tárgyaltak a közös kocsiállomány hatékonyabb felhasználásának kérdéseiről, a vagonpark bővítéséről, megha­tározták a kocsik kölcsönös elszámolásának jövőbeni rend­szerét. A tanácsülés a KGST köz­lekedési állandó bizottságának felkérésére megvizsgálta a nemzetközi személyszállító vo­natok menetrendszerűségét is. Gyorsul az ügyintézés T o vábbképzés a nyugdíjügyekkel foglalkozóknak Hét-nyolcezer somogyi kér évente nyugdíjat, járadékot. Ez a szám az új intézkedések hatására tovább nő, éppen ezért egyre több ember ér­dekelt abban, hogy megfele­lően előkészítsék a munkahe­lyén a nyugdíjba vonulását. Ez tette indokolttá a szak- szervezetek társadalombizto­sítási tisztségviselőinek hétna­pos továbbképzését, amely tegnap kezdődött a kaposvári ÉDCBZ Művelődési Otthon­ban. A megye üzemeiben, gazdaságaiban, intézményei­ben dolgozó nyugdíjügyi al- bizottsági tagok közül csak­nem százan vesznek részt az elméleti és gyakorlati oktatá­son. A társadalombiztosítási tör­vény életbelépése óta ez az első ilyen jellegű továbbkép­zés az SZMT társadalombiz­tosítási és szociálpolitikai osz­tályának szervezésében. A társadalmi aktívák eddig is önzetlenül, nagy ügyszeretet­tel foglalkoztak azoknak az ügyével, akik nyugdíjba ké­szültek. A jó előkészítés min­denhol követelmény, mert megkönnyíti azoknak a hely­zetét, akik életük ilyen fontos határához érkeznek. Ez a munka egyre fontosabb, töb­bek között azért is, mert a szakszervezetek munkájában jobban előtérbe helyezik az idős. a rokkant emberekkel, az özvegyekkel, az árvákkal való foglalkozást. A nyugdíjak megállapításá­nak ideje sokkal rövidebb az utóbbi időben, így egyre ke­vesebb az az idő, amikor fi­zetést már nem, nyugdíjat még nem kap a volt dolgozó. A színvonalas munkahelyi előkészítés éppen ezért egyre nagyobb szerepet kap. A mostani kétnapos tanfolyamon az SZMT, a Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság ve­zető munkatársai tartanak elő­adásokat. Különösen sokat várnak a gyakorlati foglalko­zásoktól, mert ezeken a tár­sadalmi aktívák megismerked­nek a nyugdíjügyek elintézé­sének különféle módjával, s választ kapnak a kérdéseikre is. A jövendő nyugdíjasok dol­gát megkönnyíti például, hogy a tanfolyam hallgatói alapo­san megismerkednek a jog­orvoslati fórumokkal és eljá­rásokkal. Társaik figyelmét arra is felhívják ezentúl, mi­ként lehet beszámíttatni a társadalombiztosításba be nem jelentett munkaviszonyt. Ez­zel sok fölösleges utánjárás­tól, adminisztrációtól mentesí­tik őket. A befejeződő továbbképzé­sen arról is szó esik, mit te­hetnek a nyugdíjügyi albi­zottságok a tervszerű munka­erő-gazdálkodásért. tenyésztő Termelőszövetkeze­tek közös vállalkozásával, és segítette kibontakozni a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola szervezésében létrehozott KAHUS és KATEJ termelési rendszereket Somogybán. Ez idő szerint ebben a három ter­melési rendszerben található a megye termelőszövetkezeti te­hénállományának több mint egyharmada. A HSZV 1971-ben alakult — elsősorban olcsó tartástechno­lógiájával és beruházási prog­ramjával vált népszerűvé —, s már az ezt követő első év­ben csatlakozott hozzá somo­gyi gazdaság: a berzencei tsz. Azóta lépett a sorba az iha- rosberényi, a pusztaszemesi, a szennai, a tab:, a ka- polyi, a háromfai, a gör­geteg: termelőszövetkezet. Ezekben az üzemekben három szaktanácsadó segítségével csaknem 1900 húshasznú tehe­net tartanak (sajnos, eredmé­nyeikkel elmaradnak az or­szág más részén levő partner­gazdaságok átlagától). E rend­szer keretében 1200 új tehén- férőhely épült Somogybán. A Kaposvári Mezőgazdasá­gi Főiskola két rendszere lé­nyegében az idén kezdett szervezetten működni, a KA- TEJ-ben hét, a KAHUS-ban tizenegy gazdaság tömörült. Az előbbiben csaknem 2700, az utóbbiban több mint 4250 — ebből 722 húshasznú — te­hén található. Szaktanácsadó­hálózatuk 53 üzemet lát el So­mogy, Tolna, Baranya, Bács- Kiskun és Csongrád megyé­ben. Somogybán két gesztor- gazdaság működik, a ham ok- szentgyörgyi és a nagybajom:. A bajomi és az ide tartozó további hat tsz elsősorban tej­irányú szakosodást végez, s az első félév tapasztalatai bizta­tóak: a múlt év azonos idő­szakához képest 130 literrel nőtt az egy tehénre jutó tej­termelés. A megye vezetősége sokat vár a három termelési rend­szertől. Hogy megfeleljenek a várakozásnak, sok tekintetben előbbre kell lépniük. Ám az eddigiek alapján megállapít­ható: segítenek valóra váltani a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének siketéhez fűzött reményeket Somogybán. Somogyi Néplap t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents