Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-17 / 272. szám

Brezsnyev Titóval tárgyal szocialista közösség életében Vendégünk Urho Kaleva Kékkőién Kissinger Carter hez megy Ttenry Kissinger amerikai külügyminiszter szombaton a Georgia állambeli Plalnsben, otthonában fölkeresi és kül­politikai kérdésekről tájékoz­tatja James Cartert, az ame­rikai elnökválasztás győztesét — jelentették be tegnap Was­hingtonban. Carter közlése szerint a megbeszélésen a SALT-tár- gyalásokkal kapcsolatos és egyéb katonapolitikai jellegű kérdésekről lesz szó. Árpolitika, áreiknőrzések (Folytatás az 1. oldalról) okozta. A burgonya, a zöld­ség- és gyümölcsfélék első há­romnegyed évi árszínvonalát ez a tervezettnél jobban meg­emelte. Az előrejelzések sze­rint e termékcsoportnál az áremelkedés a tavalyit meg­haladja annak ellenére, hogy a növekedés fékezésére az állam költségvetési támogatást biztosít a vállalati kockázati alapok kiegészítéséhez, hozzá­járul a szállítási költségekhez. Ezután az árellenőrzések fontosságát emelte ki Vallus Pál. Szólt arról, hogy a Mi­nisztertanács határozatot ho­zott az árellenőrzések szigorí­tásáról, színvonaluk növelésé­ről és számuk emeléséről. A határozat megszületését ko­moly vizsgálat előzte meg: a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság és az Országos Anyag- és Árhivatal hét miniszté­riumnál, öt megyei tanácsnál, valamint a fővárosi tanács szakigazgatási szerveinél ele­mezte az árellenőrző tevé­kenységet. A Minisztertanács elé terjesztett közös jelentés megállapította, hogy az MSZMP Központi Bizottságá­nak Irányelvei és az árható­ságok árellenőrző tevékeny­ségéről 1974-iben napvilágot lá­tott minisztertanácsi határo­zat nyomán javult az árellen­őrzés. A javulásban azonban In­kább a központi intézkedések hatása érvényesült, az árható­ságok vezetői nem használták ki eléggé lehetőségeiket a sze­mélyi és szervezeti feltételek javítására, a szakmai szín­vonal emelésére. Fontos feladat, hogy az ár­ellenőrzést végzők az esetleges hiányosságok esetén a rendel­kezések megsértőivel szemben következetesen alkalmazzák a törvény adta szankciókat. A közelmúltban napvilágot látott új minisztertanácsi ha­tározat intézkedett a hibák felszámolásáról és aláhúzta az árellenőrzés folyamatossá­gának fontosságát, a szank­cióknál pedig a szigorú kö­vetkezetességet, valamint az árellenőrzést végzők szakmai felkészültségének növelését. Az 1977. I. félévében vég­zendő árellenőrzések főbb té­máiról szólva Vallus Pál a zöldség- és gyümölcs árala­kulást, a javító-szolgáltató tevékenységért felszámított díjakat, valamint a ruházati termékek árszínvonalának alakulását említette. A konferencia konzultációk­kal fejeződött be. A miniszté­riumok képviselői ismertették az ágazati árpolitikát, a ter­vezett intézkedéseket és érté­kelték a hozzájuk tartozó ta­nácsi, szakigazgatási szervek árellenőrző munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) A Pravda emlékeztet rá, hogy Leonyid Brezsnyev leg­utóbbi, 1971-es belgrádi láto­gatása során írták alá a szov­jet—jugoszláv nyilatkozatot; az ezt követő években Brezs­nyev és Tito Moszkvában, Ki- jevben, Helsinkiben és Ber­linben találkozott. A tapaszta­lat bebizonyította, hogy min­den ilyen találkozó nagy lé­pés volt az SZKP és a JKSZ közötti kapcsolatok fejleszté­sében, a szovjet—jugoszláv kapcsolatok megszilárdításá­ban. A Leonyid Brezsnyev és Jo- szip Broz Tito jelenlegi — belgrádi — tárgyalásai iránt megnyilvánuló rendkívül nagy politikai érdeklődést jelzi, hogy 250 újságíró, sajtó-, rá­dió-, tv-tudósító akkreditál­tatta magát. A Szovjetszkaja Rosszija hangsúlyozza: a jugoszláv saj­tó nagy teret szentel a Szov­jetunió életének. Az oroszor­szági föderáció lapja idézi a belgrádi Borbát, amely Leo­nyid Brezsnyev személyével, a Szovjetunió vezetésében, a Genfben kedden újabb ple­náris ülést tartott a Rhodesia jövőjével foglalkozó konferen­cia. Az ülésen Joshia Nkomo és Robert Mugabe, a Zimbab­wei Hazafias Front vezetői el­utasították Ivor Richardnak, a konferencia brit elnökének kompromisszumos javaslatait. A plenáris ülést követő saj­tóértekezleten Nkomo és Mu­gabe elítélte a brit kormány tárgyalási taktikáját. — E taktika célja — hang- _ súlyozta — az afrikai küldött­ségek közötti véleménykülönb­ségek indokolatlan hangsú­lyozása, valamint az, hogy az ország és a nép sorsát önké­nyesen döntsék el. Nkomo és Mugabe rámuta­tott: Angliának nincs szándé­kában, hogy siettesse a hata­lom átadását Rhodesiában a zimbabwei nép törvényes kép­viselőinek. Megállapították azt is, hogy az Ivor Richard által előterjesztett javaslat zavaros és kitér a fő kérdés, a füg­getlenség időpontjának kitű­zése elől. Mint ismeretes, az afrikai felszabadító mozgalmak — köztük a hazafias front veze­tői — közös programmal ér­keztek Genfbe, s ebben a füg­getlen Zimbabwe létrejötté­nek napjául 1977. szeptember 1-ét javasolják. A keddi ülést követően a konferencia munkáját megha- l tározatlan időre elnapolták. és a nemzetközi kommunista és munkás mozgalomban be­töltött kiemelkedő szerepével foglalkozik. Az amerikai sajtó is nagy érdeklődéssel követi Leonyid Brezsnyevnek, _aá SZKP KB főtitkárának jugoszláviai láto­gatását. A New York Times, a New York Daily News, vala­mint az AP és az UPI hír­ügynökségek belgrádi keltezé­sű tudósításaikban hangsú­lyozzák. hogy a látogatás ba­ráti, szívélyes légkörben zaj­lik. A New York Times kieme­li: a két arsrág kapcsolatai a teljes egyenlőségen, a kölcsö­nös tiszteleten, a bizalmon és a belügvekbe való be nem avatkozáson alapulnak. A Washington Post ismer­tetve Leonyid Brezsnyev belg­rádi beszédét, különösen nagy jelentőséget tulajdonít az SZKP KB főtitkárának azon szavainak, melyek szerint a Szovjetunió Jugoszláviával való kapcsolataiban a teljes SALISBURY Miközben Genfben a tár­gyalóasztal mellett meddő vi­ta folyik a rhodesiai rendezés­től, a rhodesiai biztonsági erők folytatják hajtóvadásza­tukat az afrikai gerillák el­len. A biztonsági erők keddi bejelentése szerint az utolsó 24 órában 29 gerillát öltek meg a rhodesiai kormánycsa­patok. Minden jel arra mutat, hogy a rhodesiai dráma új felvonása vette kezdetét. A hírügynökségek egybehang­zó jelentései szerint a rho­desiai telepes rezsim katonai alakulatai, tüzérségi előké­szítés után és a légierő ak­tív támogatásával ismét ag­ressziót indítottak a szom­szédos Mozambik ellen. Smi- thék, hangzanak a jelenté­sek, ezúttal először vetették be dédelgetett elit fegyver­nemüket, az ejtőernyősöket. Néhány hónap alatt ez im­már a harmadik véres tá­madás Mozambik ellen. Az elsőre 1976 augusztusában került sor. Smith csapatai Umtali térségében egysze­rűen átzúdultak a határon és nagy térségben, a földön és a levegőben, gyakorlatilag min­dent és mindenkit elpusztí­tottak, aki útjukba került. Másodszor 1976 november elsején ismétlődött meg ugyanez, ugyanígy — legfel­jebb azzal a különbséggel, hogy a mozambiki hatóságok akkor már megerősítették Tete és Gaza határmenti ka­tonai és milicista egységeit, és a védekezés hatékonyabbá vált. Most pedig bekövetke­zett a harmadik akció. Miért? A Smith-kabinet ürügye természetesen az, hogy Mo­zambik területén rhodesiai gerillatáborok vannak. Ez olyan tény, amit az afrikai mozgalmak képviselői sem tagadnak. Csakhogy a Rho­desia körüli országokban összesen tizenhatezer gerilla állomásozik, és ezek viszony­egyenlőség, a kölcsönös tiszte­let, a bizalom és az egymás belüigyeibe való be nem avat­kozás elvein alapuló baráti kapcsolatok megszilárdítását és fejlesztését támogatja. A jugoszláv főváros lakosai­nak tízezrei üdvözölték teg­nap Leonyid Brezsnyevet és Titót azon az útvonalon, ame­lyen a tárgyalások színhelyére hajtattak. A megbeszéléseken az elv­társi őszinteség és a kölcsö­nös megértés légkörében foly­tatták a nemzetközi kapcsola­tok időszerű problémáinak, a kommunista világmozgalom kérdéseinek, valamint az eny­hülés elmélyítéséért, a tartós békéért s a társadalmi hala­dásért vívott harc feladatai­nak megvitatását. Áttekintet­ték a párt és állami területen megvalósuló baráti szovjet— jugoszláv együttműködés to­vábbi fejlesztésének egyes kérdéseit is. A tárgyalások után Leonyid Brezsnyev fölkereste az új­belgrádi Barátság parkot, ahol a béke fájaként egy orosz nyírfát ültetett el. Az arabközi biztonsági erők páncélosok támogatta mint­egy nyolcezer fős kontingense nem egészen négy óra alatt sikeresen végrehajtotta bejrúti akcióját. A »zöldsisakosok« az október 18-i, rijadi meg­állapodásnak megfelelően el­lenőrzésük alá vonták Bej rút és peremvárosai létfontosságú szektorait: a repülőteret, a főváros környéki üzemanyag­tárolókat, az elektromos mű­veket és a kikötőnegyedet. El­foglalták állásaikat a haladó és konzervatív erők rádióadói­nak, valamint a tv épülete előtt is. A békefenntartó alakulatok bejrúti bevonása inciderjsek nélkül zajlott le. A »zöldsisakosok« parancs­noksága felszólította Bejrut lakosait: ne közlekedjenek a régi frontvonalakhoz, ame­lyek még aknátlanításra vár­nak. A főváros két szektora között a forgalmat mindamel­lett — meghatározott ponto­kon — újból megnyitották. A fegyverropogást és ágyúdör­lag törpe kisebbsége Mozam- bikban. Ráadásul a támadás már csak azért sem irányul­hat a táborok ellen, mert mind augusztusban, mind no­vember elején az akció egész jellege a válogatás nélküli pusztítás volt. Smithék azt állítják, hogy a táborok »a határ közelében« helyezked­nek el, csapataik pedig a nyáron nyolcvan, november elején mintegy negyvenöt ki­lométer mélységben hatoltak mozambiki területre. Mi az igazi ok? Vitathatat­lanul mindhárom esetben a sarokba szorított fajüldöző ki­sebbség kétségbeesett katonai erőfitogtatása. Augusztusban azért, mert akkor a Kissin- ger-terv elfogadására sze­rette volna Smith ily módon »rábeszélni« az afrikai moz­galmakat és országokat. No­vember elején azért, hogy a genfi tárgyalásokon »tekin­télyt« biztosítson a függet­lenség elodázását erőltető te­lepes-álláspontnak — most pedig azért, hogy a maga ja­vára mozdítsa el a holtpont­ról a konferenciát.' Arról a holtpontról, amit éppen a rezzenetlenül merev rhode­siai magatartás okozott: Smi­thék makacsul ragaszkodnak a két évhez, amikor az af­rikaiak az angolok által ja­vasolt másfél évet sem fo­gadhatják el. Azt mondják, ha egy em­ber magányosan baktat az erdőben, félelmében hangos­kodik. Smith és rezsim je va­lami ilyesmit művel a szá­mára valóban egyre félelme­tesebb afrikai dzsungelben. Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke 1900. szep­tember 3-án, a közép-finnor­szági Pielavesi községben szü­letett. Középiskolai tanulmá­nyai elvégzése után 1919-ben beiratkozott a helsinki egye­tem jogi karára, s hamarosan gést a megélénkült utcai for­galom zaja, gépkocsik motor­jának berregése váltotta föl Bejrutban. Az UPI tudósítóvá szerint egy nyugat-bejrúti, la­kos amiatt panaszkodott neki, hogy »az éjszaka sokan nem tudnak aludni, mert hiány­zott a hónapok óta megszo­kott zaj«. A libanoni főváros mindkét szektorában ismét kinyitottak a kiskereskedők. Megnyitot­ták kapuikat az iskolák is. Az utcákon nyugodtan sétálgat­nak a járókelők. Az UPI úgy tudja: az arab­közi biztonsági erők tegnap északi irányban Tripoli, déli irányban Szidon térségét ve­szik ellenőrzésük alá. Felada- tudkhoz tartozik az országot észak—déli irányban átszelő Komolyabb megállapodá­sok nélkül ért véget Brüsszel­ben kedden az EGK miniszte­ri tanácsának értekezlete. Az ülésen a külügyminiszterek megállapodtak, hogy eljuttat­ják válaszukat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­hoz a szocialista országok gazdasági szervezetének tár­gyalási javaslataira vonatko­zóan. Az állásfoglalásról még A Biztonsági Tanács hétfő esti ülésén az Egyesült Álla­mok megvétózta a Vietnámi Szocialista Köztársaság ENSZ- felvételét javasló határozat elfogadását. ' A testület többi tizennégy tagja egyöntetűen Vietnam felvétele mellett állt ki, s így az Egyesült Államok, mely már a tavalyi ülésszak idején kétszer is a VDK és a DVK felvétele ellen szavazott, el­utasító magatartásával diplo­máciai elszigeteltségbe került a Biztonsági Tanácsban. A szavazást megelőző két­napos vita során több mint harminc ország szorgalmazta a Vietnami Szocialista Köz­társaság felvételét a világ- szervezetbe. William Scranton amerikai nagykövet kategorikus »nem«- jét azzal indokolta, hogy Vietnam az Egyesült Államo­kat »nem kielégítő« álláspon­tot foglal el a vietnami há­borúban eltűnt amerikai ka­tonák felkutatásában. Dinh Ba Thi nagykövet, Vietnam egyik vezetője lett a firm nemzeti diákmozgalomnak, 1926-ban általános jogtudo­mányi diplomát szerzett. 1936- ban a jogtudományok doktora lett. 1936-tól 1956-ig — elnökké választásáig — egyfolytában parlamenti képviselő, és kü­lönféle posztokon vett részt a finn kormány tevékenységé­ben. Öt alkalommal volt az ország miniszterelnöke. 1956- ban köztársasági elnökké vá­lasztották, s ezt a tisztet azóta is betölti. Közéleti tevékenysége mel­lett számos jogi és politikai könyvet is írt. Kimagasló ér­demeiért több egyetem — köztük 1969-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem — díszdoktorává avatta. Hazánkban sportemberként járt először 1929-ben. Elnöki minőségben 1963-ban nem hi­vatalos, 1969-ben pedig hiva­talos látogatást tett Magyar- országon. 1975-ben jugoszlá­viai útja alkalmával kétszer is megszakította útját Budapes­ten, ahol hasznos eszmecserét folytatva ismét találkozott Kádár Jánossal és hosonczi Pállal. legfontosabb közutak újbóli megnyitása. Kamal Dzsumblatt, a Liba­noni Haladó Szocialista Párt elnöke méltatta a »bejrúti művelet« sikerét. Kifejtette, ennek célja »Libanon felda­rabolásának megakadályozá­sa, az ország arab jellegének megerősítése« volt. Camille Chamoun, a Nem­zeti Liberális Párt vezetője, a libanoni konzervatív—keresz­tény tábor egyik ismert alak­ja, kijelentette: az általa ve­zetett erők »egyáltalán nem nyugtalankodnak az arabközi biztonsági erők libanoni jelen-1 léte miatt«. A Wafa palesztin hírügy­nökség jelentése szerint Jász- szer Arafat, a PFSZ VB el­nöke elhalasztotta Damaszku­szi látogatását. a belga sajtó is azt írja: csu­pán rendkívül szűk körű együttműködést tart lehetsé­gesnek, és a leghatározottab­ban kizárja a kereskedelmi kérdések megvitatását, ame­lyet az EGK továbbra is ko­rábbi elképzelései alapján akar megoldani. A La Citee szerint az EGK válasza »rendkívül óvatos«. állandó ENSZ-képviselője, visszautasította Scranton vád­jait. A vietnami diplomata felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra, hogy kormá­nya többször is bizonyságát adta jóakaratának. Az azono­sítható amerikai katonák név­sorát átadták az amerikai ha­tóságoknak, Vietnamban kü­lön bizottság foglalkozik a további kutatással. Ugyanak­kor hogyan viszonyul az Egye­sült Államok a háborúban el­tűnt, meggyilkolt, megnyomo­rított vietnamiak ezreinek problémájához — tette fel a kérdést a vietnami nagykövet. Dinh Ba Thi hangsúlyozta: hazája a béke és a barátság politikáját folytatja, s bizto­sítani kell számára ezt a jo­got, hogy politikájának meg­felelő szerepet játszhasson az ENSZ keretein belül. A Biztonsági Tanács úgy döntött, hogy a Vietnam fel­vételéről folytatott vitáról szóló beszámolót a közgyűlés ülésszakának plenáris ülése elé terjeszti. Erzsébet- és Katalin-napi ajándékait beszerezheti a ZSELIC ÁRUHÁZBAN! Import- és hazai kerámiák, porcelán- és üvegáruk, háztartási fölszerelésék, népművészeti réz-, fa- és textilcikkek állandóan — nagy választékban kaphatóik. (14110) Leonyid Brezsnyev J. B. Tito elnökkel. Richardék kitérnek a fő kérdés vitája elől Bevonultak Bejrútba a zöldsisakosok Kinyíltak az Iskolák kapni Aknátlanítani kell a frontvonalat Támadás Mozambik ellen „Rendkívül óvatos” válasz a KGST-tagországok javaslataira Az Egyesült Államok vétója a Biztonsági Tanácsban

Next

/
Thumbnails
Contents