Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-14 / 243. szám

A holnap munkásainak műveltsége M | ostanában gyakran esik szó a munkásművelt ségről. Ám jóval rit­kábban ennek megalapozásá­ról: a szakmunkástanulók, a leendő munkások szellemi igényeinek fölkeltáséröl. Már­pedig úgyszólván közhelynek számít a tapasztalat, hogy a gondolkozásmód. a megítélés, az érdeklődés és érdekeltség legalapvetőbb jegyei fiatal korban válnak kinek-kinek a sajátjává. A kultúra, a mű­vészet, a műveltség ekkor hat a legmaradandóbban — némi túlzással: éle'reszólóan — az emberre. Elsősorban azért, mert legértékesebb ele­mei ilyenkor még szinte el­lenállás nélkül válnak ki­fejlődőben levő »szellemi sejtrendszerének« alkotóré­szeivé. Bár egy jó film, egy kitűnő könyv, egy magával ragadó zenemű bensőséges mesismerése idősebb korban is gazdagítja az embert, s rádöbbentheti olyan igazsá­gokra. amelyek kihatnak éle­tére. De kár volna tagadni, hogy ennek esélye jóval ki­sebb. Minden bizonnyal ebből fa­kad a ma és a holnap mun­kásainak műveltsége közötti minőségi különbség. A maiak zöméhez tudniillik csak ala­pos késéssel jutottak el az egyetemes emberi kultúra szellemiségformáló alkotásai. S a legfogékonyabb évek el- vesztegetését nem lehet sem­missé tenni. Mint minden mulasztás, ez is felszámolha­tó, de korántsem nyomtala­nul. Sokan hajlamosak azt hin­ni, csupán mennyiségi kérdés­ről van szó: a holnap mun­kása átfogóbb, gazdagabb, árnyaltabb tudással fog ren­delkezni, mint a mai. Holott ennél sokkal fontosabb lesz tudásanyagának megváltozott szerepe. Élete és szellemisége között más — szorosabb, szervesebb — kölcsönhatás alakul ki, egyik a másikra jóval erőteljesebben fog hat­ni. A kultúra iránti igény sokkal kevésbé szorul majd külsődleges ösztönzésre, mert a munkásélet — legbensőbb emberi igényekből fakadó — részévé válik. S a társada­lomnak elsősorban nem az lesz a gondja, hogy miként lehet a szóban forgó igényes­séget felszítani, hanem az, hogy milyen módon a legcél­ravezetőbb ennek az igényes­ségnek a kielégítése. Hol vagyunk még ettől? — ébred föl az emberben a jó­zanságra intő kérdés. Hiszen köztudomású, hogy egyelőre javarészt már az iskolában elválnak egymástól a gimná­ziumra, technikumra, főisko­lára készülők, és a többiek, a szerényebb képességűek út­jai. Nem a megkülönböztetés ténye vitatható, hanem mel­lé kzöngéje; az alig leplezett pedagógiai érdektelenség, mely az értelmiségi pályára alkalma tanokat övezi. (Cso- da-e. hogy a szakmunkás- képzők kapuján oly sok lel­kileg sebzett, önbizalom nél­küli, meghasonlással vívódó fiatal lép be?) S ami ennél jóval aggasztóbb: felkészült­ségük csakugyan foghíjas. Egyharmaduk csupán szóta­golva olvas, minden negyedik számára problémát okoz a négy számtani a’apművelet elvégzése, sőt, olykor az egy­szeregy is. A szakmunkásképzők okta­tói kénytelen-kelletlen hozzá­szoktak ahhoz, hogy évről évre az általános iskolákból elmarasztaltakból kell meg­próbálniuk szakembert farag­ni. Tapasztalatból tudják, hogy többségükben néhány hónap múltán kezd oldódni a görcs, s a fizikai munkával társított ismeretek elsajátítá­sának új, számukra természe­tesebb, könnyedebb módja lassan helyreállítja önbizal­mukat. Meglepve fedezik föl magukban azoknak a képes­ségeknek az egész sorát, ame­lyekről addig fogalmuk sem volt. a z iskola különben sem mindenható. A szak­munkásképző — egyál­talán nem rózsás körülményei folytán — különösképpen nem. Itt az oktatók előtt fő­leg az a cél lebeg: olyan fia­talokat képezzenek, akik a szakmunkásvizsga után az üzemben legalább 70 százalé­kos munkateljesítményre ké­pesek. Olvasnak-e? Művel­tek-e? Van-e hajlandóság bennük az önálló gondolko­zásra? Az igényesebb, érté­kesebb életre? Bármiféle vá­lasz Achilles-sarka: a szak­munkástanulók átlagos napi elfoglaltsága 10 óra; jóval több, mint hasonló korú kö­zépiskolás társaiké, s több, mint a gyárban dolgozó mun­kásoké. Tehát életük egyik legnehezebb szakaszában ta­nulják meg szakmájuk alap­Könyvcspolc Mohács ízléses kiállítású, filigrán könyvet hozott a posta a szer­kesztőségbe : Tüskés Tibor, somogyi származású József Attila-díjas író új munkáját, melyet a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal adott ki. Az író már nemegyszer be­bizonyította, hogy érdekli, s van mondanivalója emberi környezetünkről, lakóhe­lyünkről. Gondolok itt első­sorban egykori vitájára Veres Péterrel: ennek középpontjá­ban a vitapartnerek Balaton- féltése állt. De utalhatók Péccsel foglalkozó könyveire ugyanúgy, mint orfűi füzetére. Mohácsról az idegennek el­sősorban a nemzeti katasztró­fa jut eszébe, vagy a pogány ünnep, a busójárás. Pedig a bevezető szavak szerint: »Jö­vője: a legdinamikusabban fejlődő magyar vidéki város, folyóvízzel, a modem iparosí­tás legfontosabb föltételeivel rendelkező település.« Az or­szág legdélibb városa Pécstől harmincöt kilométerre fek­szik. Az országos településhá­lózatban középfokú központ a rangja. Tüskés Tibor új munkájában végigkalauzolja az érdeklődőt a városon, de úgy, hogy an­nak földrajzi és emberkultú­rájú bölcsőjétől a történelmi korokon át a jelenig minden lényeges réteget feltár. Régé­szeti leletek bizonyítják egyéb­ként hogy az ember már az őskortól alkalmasnak találta ezt a területet a letelepedésre. Igen összefogottan ökonomiku­sán vall a kis könyv az 1526- os esztendő eseményeiről. A máról megállapítja: »Mohács a modern urbanizáció számos helyi, sajátos jellegét mutatja, j Tíz év alatt, 1960 és 1970 kö­zött csaknem felére (4,6 szá­zalékról 2,7 százalékra) csök­kent az analfabéták száma.« A város mezőgazdasági te­vékenységét a történelmi ko­rok tükrében vizsgálja, s pon­tos adatokat kap az olvasó az iparról is. A sokarcú Mohács nemzetiségi lakosaival a Nép­élet című fejezetben foglalko­zik, hangsúlyozva, hogy az együttélésből származó egy­másrautaltság, a kölcsönös megbecsülés, egymás kultúrá­jának és nyelvének tisztelete, a saját nemzetiségi értékek ápolása napjainkban vált va­lóságossá. Sokácok, szerbek, magyarok, németek lakáskul­túrájáról, viseletéről, életmód­járól a néprajzra jellemző ob­jektív hitelességgel fest képet. S ugyanezt mondhatjuk el azokról a részekről, melyek­ben az ősi mesterségeket »vallatja«: a halászatot és a fazekasságot. Nem lenne azonban teljes a könyv, ha nem szentelne magyarázó, leíró oldalakat a busójárás szokásának. A Mű­velődés című fejezetben pedig Mohács irodalmi emlékeiről, a közművelődés helyzetéről be­szél. Végigvezet a városon, minden jelentős épületet, köz­in tézmjr.yt és szobrot bemu­tatva, majd a jövőt tárja fel. Kirándulásokra serkenti a tu­ristát, s tegyük hozzá: a mo­hácsa őslakost is. Felfedezteti az olvasóval a csatahely, a szőlőhegy, a sziget, a Béga csücsök, Székelyszabar, Du- naszekcső szépségét. A kiadványt fotóanyag teszi meg szemléletesebbé. 1* U vető ismereteit. Nem túlzás éppen ekkor még olyasmivel is terhelni őket, ami még in­kább próbára teszi teherbíró képességüket? Nem. Márcsak azért sem, mert ez elkerülhetetlen. A szakmák tudniillik szinte ki­vétel nélkül — jobb szó híján — inteJlektualizálódnak. Egy­re több alkotókészséget, egy­re inkább önálló gondolko­zást, s mind bonyolultabb is­meretanyagot követelnek a mukástól. A fizikai erő el­sődlegessége sok helyen már­is a múlté, további fokozatos háttérbe szorulásához nemigen kell számottevő jóstehetség. Amit ma sok helyen techni­kusok végeznek, azt néhány év, esetleg egy-két évtized múlva szakmunkások fogják csinálni. Szellemileg erre már most föl kell készíteni őket. Reformtervek, oktatási kí­sérletek, újszerű tankönyvek tucatja 'tanúsí ;ja: szakmai szempontból a fölkészítéssel nem lesz különösebb baj. Itt érdemes a többi között meg­említeni azt a háromévesre tervezett kísérletsorozatot, melyet az idei tanévben kez­dett el a Szegedi József At­tila Tudományegyetemmel karöltve a Szakoktatási Pe­dagógiai Intézet tudományos kutatógárdája. Azt vizsgálják, hogy a szakképzés során az elméleti- és gyakorlati isme­retanyag milyen szinten tuda­tosodik és válik egységessé; s mit lehetne tenni azért, hogy a kettő ötvöződése minél ma­gasabb színvonalú szakmai tu­dás alapja legyen. égső soron tehát a szin­tézis, azaz a magas fo­kú szaktudás kifejlesz­tésének — és az iskola után állandó gyarapításának! — nélkülözhetetlen előfeltétele mindazoknak a gondolati és a tőle elszakíthatatlan emberi­alkati tulajdonságoknak az összessége, amelyek csakis a korszerű általános műveltség talaján alakulnak ki. Veszprémi Miklós A mai eselaszlowíák képzőművészet V Egy korszak művészeti irányzatait összefoglaló, a leg­jellemzőbb alkotásait felvo­nultató kiállitás mindig sajá­tos élményt ad a nézőnek. Ha honi tájak, emberek, hangula­tok jelennek meg a vászna­kon vagy különböző anyagok­ba mintázva, akkor azért, mert jól ismerjük a tükrözés tárgyát: nemzetünk valóságá­nak egy darabját. Ha pedig más nemzet mutatja be né­hány évtized művészi alkotá­sainak gyűjteményét, akkor az nyújt különleges hatást, hogy a művészet eszközeinek segít­ségével, színek és formák köz­vetítésével jutunk közelebb egy nép lelkivilágához, ismer­jük meg mélyebben történel­mét, múltjának élő hagyomá­nyait. sorsának, útjának állo­másait. Jól szolgálja e célt a Mű­csarnokban ezekben a hetek­ben látható kiállítás, melyet A mai csehszlovák képzőmű­vészet címmel rendeztek. A termeket végigjárva elsősor­ban a tematikai gazdagság és a formai változatosság ötlik a néző szemébe. A mindent át­fogó, világos mondanivaló azonban tisztán áll a látogató előtt, amikor vissza-visszatér egy-egy alkotáshoz, képsorhoz, szoborhoz, és hagyja rendeződ­ni élményeit. Ekkor alakul ki benne a meggyőződés: a különböző for­mai irányzatokat képviselő — az öncélú szélsőségektől óva­kodó —, más-más megoldáso­kat kereső, sokféle anyagot felhasználó kiállítás, minden képével és szobrával az élet tiszteletét sugározza. A gyer­mek, a család, az emberi kap­csolatok, a munka, az alkotás tiszteletét. Ez tükröződik a cseh és a szlovák nép törté­nelmi eseményeit, a felszaba­dító harcok emlékét megörö­kítő, komor hangulatú, meg harsányan vidám színezésű olajfestményeken, finom ak- varelleken, a csodálatos ter­Sponek Ladislav: A család. mészeti tájakat ábrázoló alko­tásokon, az idilli hangulatot árasztó városképeken, a lük­tető építkezés egy-egy mozza­natát megörökítő festménye­ken. No meg a portrékon, ki­váltképpen pedig a kedves leányfejeken, a bájos gyer­mekarcokon, az anyaságot áb­rázoló asszony! mozdulatokon. A visszahúzó erőkön győze­delmeskedő emberi akarat, az alkotás öröme teremt harmó­niát a nagy méretű olajfest­mények, a kisebb rézkarcok, a fából és kőből faragott, fé­mekből öntött szobrok éskis- 'plasztikák között. Ezért ad maradandó élményt a kiállítás. P. I/. Szabad szombat az alsó tagozatos osztályokban Tapasztalatok a kaposvári iskolákban Szokás vagy népbetegség? Szeptemberben tizenegy na­pos ciklusokra tértek át az általános iskolák alsó tagoza­tos osztályaiban a hagyomá­nyos hetenkénti órarendek át­alakításával, hogy. az 1—4. osz­tályosoknak és a pedagógu­soknak biztosíthassák a két­hetenkénti szabad szombatot. Péntek Károllyal, a kapos­vári művelődésügyi osztály vezetőjével az elmúlt hetek tapasztalatairól beszélgettünk. — A rendelkezés azt teszi lehetővé, hogy azokban az is­kolákban vezessék be a sza­bad szombatot, ahol a feltéte­lek megvannak rá. Kaposvá­ron valamennyi általános is­kolában áttértek a tizenegy napos tanítási ciklusra. Ha a nehézségeket, a gon­dokat vesszük csak figyelem­be, akkor néhány iskolánk­ban, ahol két műszakban fo­lyik a tanítás — elsősorban a munkások lakta városrészek általános iskoláiban — szep­temberben nem térünk át a tizenegy napos tanítási cik­lusra, nem biztosítjuk a sza­bad szombatot. De mi úgy gondolkodtunk, hogy a gyere­kek és a szülők érdeke úgy kívánja: vállaljuk a nehezebb feladatot azért, hogy Kaposvá­ron egységesen bevezethessük a szabad szombatot az általá­nos iskolákban. — Hogyan sikerült elhárí­tani az akadályokat? — A Gárdonyi, a II. Rá­kóczi Ferenc, a Krénusz és a Vörös Hadsereg úti általános iskoláról van szó. Ezekben az iskolákban azért sikerült be­vezetni a szabad szombatot, mert megoldották a tanter­mek és az egyéb, tanításra al­kalmas helyiségek jobb ki­használását. Így több tanter­met nyertünk. — Az oktatásban mit jelen­tett a tizenegy napos ciklusra való áttörés? i — Az első hetekben szokat­lan volt az órarend a gyere­keknek, de a pedagógusoknak és a szülőknek is. A légkör azonban jó az iskolákban, nem okozott zavart a tanításban a szabad szombatra való áttérés. Egyébként folyamatosan fi­gyelemmel kísérjük a tapasz­talatokat, s ezeket a tanév végén feldolgozzuk. — A gyerekekre milyen fel­adat vár? — A tanulókra és a peda­gógusokra közösen vár az a feladat, hogy rövidé bb idő alatt, hatékonyabban dolgoz­zanak. A tanulásban éj a ta­nításban új módszerekre van szükség. A pedagógusok fo­lyamatos továbbképzésével ezt is segíteni kell. — Hogyan osztották be a szabad szombatokat az isko­lákban? — A vakáció idején, tehát még a nyáron, fölmérést vé­geztünk a kaposvári üzemek­ben, munkahelyeken az ott dolgozó szülők szabad szom­batjáról. Sajnos ezzel nem sok eredményt értünk eL Szeptemberben, az első taní­tási napon az iskolák kérdő­ívet adtak a szülőknek, hogy írják meg, mikor dolgoznak szombaton. A többség igényé­hez igazítottuk az iskolákban a szabad szombatokat. — A napközikre mostantól még nagyobb feladat hárul. — A nem szabad szombatos szülők gyerekeit kívánjuk el­sősorban elhelyezni. Az ‘eddi­gi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szabad szombatos csa­ládok nem küldik el a nap­közibe a gyerekeket, a közös kirándulás, program azonban erősen a kedvező időhöz kap­csolódik. Azt szeretnéak. hogv az azonos időre eső szabad szombatokon a későbbiekben is együtt legyenek a családok, közös programokat tervezze­nek. II. B. Az alkoholizmus, de még inkább ennek egy eny­hébb és szebben hangzó vál­tozata, az italozás kis pesszi­mizmussal szólva majdcsak- nem népbetegség. És a ta­pasztalat, sajnos, az: hiába minden intézkedés, rendeleté« határozat, csak nem sikerül visszaszorítani az alkoholfo­gyasztást. Egy mélyen rögző­dött társadalmi szokásról van már szó, amelyet nehéz meg­változtatni. Az alkoholistának mindegy, mit iszik, csak sok legyen. A boltokban kevesebb féidecis palackozású tömény szeszt árulnak? Megveszi a féllite­rest, és így még többet iszik. Bezárják az egyik rossz sza­gú, cigarettacsikkel teleszórt padlójú kocsmát? Megkeresi a másikat, és ha munkára saj­nálja is a fáradságot, erre nem. Kifüggesztenek a bolt­ajtóra egy táblát: »A bolt előtt, az utcán tilos a szeszes ital fogyasztása!« Beáll a leg­közelebbi kapualjba, és ott iszik. A rendőri szervek csak akkor léphetnek föl ellene, ha botrányt csinál. A Somogy megyei Alkoholellenes Társa­dalmi Bizottság kereskedelmi és vendéglátóipari munkabi­zottságának legutóbbi, szep­temberben megtartott ülésén is szóba kerültek ezek a té­mák. A boltost az ösztönző rend­szer arra sarkallja, hogv több alkoholt adjon el, hiszen így nő a keresete. Amit tenni le­het: nem reklámozzák az al­koholt. a borospalackok nem kínálják magukat a kirakat­ban, és bővíteni kell az üdítő italok választékát. Szomorú tapasztalat: a fia­talok, az iskoláskorúak köré­ben egyre jobban terjed az italozás. Egy megrögzött al­koholistát nehéz leszoktatni az italról, viszont egy fiatalt könnyű rászoktatni, és mi akarva, akaratlanul ezt tesz- szük. Néhány anya, ha böl­csődébe vagy óvodába kíséri gyermekét, útközben beül a presszóba, és felhajt egy fél cseresznyét. Ha a gyerek itt körülnéz, sörösüvegeket és pálinkával teli poharakat lát. Az apuka is betér néha cse­metéjével a kocsmába. A gye­rek kap egy csokit, az apuka egy sört, de a habot azért le­ihatja az apróság, hiszen mit árthat az a kis hab? Ahogy cseperedik a gyermek, úgy ihat mindig több habot, ké­sőbb egy-egy korty sört, az­után már esetleg egész pohár­ral. Az iskolába, évzárókor mit visznek a tanárnak. Egy üveg italt. Előfordult az is, hogy 15 éves gyerekek az őszi munkán fejenként két üveg sört. kaptak jutalmul. Az is­kolai kirándulásokon például bevett szokás, hogy elnézik a gyerekeknek a sörözést, a ko­nyakozást, sőt előfordul, hogy mindez . »tanári felügyelettel« történik. A nyári KlSZ-tábor- ban is körülbelül hasonló a helyzet. Itt a büfékben válo­gathatnak a fiatalok a külön­böző szeszes italokban, üdítő italból már nincs akkora vá­laszték. Van olyan középisko­lánk, ahol a tanárok és a diákok az óraközi szünetben átruccannak a közeli kocsmá­ba, »bekapni egy felét« vagy egy üveg sört. Mindezek ismert dolgok, olyanok, melyekről tudomást veszünk, és elkönyveljük, hogy ez van. A gyermeknevelésben döntő szerepük van a környe­zeti hatásoknak. Ha a gyerek dülöngélő részegeket lát, azt veszi természetesnek; ha azt látja, hogy két ember csak akkor tud egymással beszél­getni, ha közben iszogat, azt is természetesnek veszi, és ő sem tesz majd másként. A kamaszok körében ma már virtusnak számít, ha valaki többet tud meginni, mint a h?ver. Elterjedt vetélkedőtí­pus, a ki kit iszik az asztal alá, és ha egy iskolai bulin valaki nem sörözget, az nem is »jó fej«. Félreértés ne essék, nem a baráti társaságban el­fogyasztott egy-egy üveg sör vagy bor. pohár pálinka ellen szólok, hanem az »igyunk mindig és mindenért« ellen. Azért, hogy az alkohol ne tar­tozzon hozzá mindennapi éle­tünkhöz, ne nélkülözhetetlen cikk legyen, ne töltse be azt a szerepet, melyet a tejnek vagy az üdítő italoknak kéne betölteniük. Az alkoholizmus né legyen népbetegség, ne a szesz adjon bátorságot és ne az tegyen valakit »népszerű­vé«. Mert szórakozni, örülni nélküle is lehet Dán Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents