Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-13 / 242. szám
TiT-előadók konferenciája Együtt haladni a társadalomtudományok fejlődésével A Tudományos Ismeretterjesztő Társtilat országos központja tájegységi konferenciákat rendez több városban. Tegnap Baranya, Tolna, Zala és Somogy TIT-előadói nak Kaposváron tartottak továbbképzést. A téma ezúttal a társadalomtudományos ismeretterjesztés volt. Dr. Knopp András, az MSZMP KB munkatársa előadásában arról beszélt, hogy a társadalomtudományok fejlődésével párhuzamosan e tudományok szerepe is megnövekedett, amit a burzsoá ideológusok — különböző nézetek képviselői — csökkenteni igyekeznek. A szocialista országokban, a marxizmus talaján a társadalomtudományok fejlődése új tudományágak születését eredményezte, s előtérbe kerültek olyanok, mint a szociológia, a pszichológia Közgondolkodásunkban méltó helyükre kerültek a társadalomtudományok, azok új eredményei. Hagyomány volt nálunk, hogy a líra az irodalom tört utat a nemzeti önismeret felé. E téren jelentős változás, hogy más társadalomtudományok is bekapcsolódtak ebbe a folyamatba. Az elmúlt tíz-tizenöt évben a társadalomtudományok megnövekedett szerepe jelentős változást eredményezett közgondolkodásunkban. A társadalomtudományok funkciói, a valóságfeltárás és a tudat- formálás együtt hatnak. A társadalomtudományok valóságfeltáró szerepének növelése fontos politikai feladat, a különböző döntések előkészítését segíti. A szocialista demokrácia fejlesztésében a tudatformálás nélkülözhetetlen eszköz. Az előadó kiemelte a politika és a társadalomtudományok viszonyának a szerepét, s megállapította, hogy hazánkban ez a kapcsolat rendezett, megfelelő összhang érvényesül. Milyen képet adnak múltunkról, jelenünkről és közeljövőnkről a társadalomtudományok? Dr. Knopp András elmondta, hogy hitelesebb képe van a mai embernek nemzeti múltunkról, örökségünkről, a világban elfoglalt helyünkről, fejlődésünkről, mint eddig bármikor volt. Somogyi lesz-e a Deseda? Tervek az új tóra Egy tó »hízik« Kaposvár közvetlen szomszédságában: a desedai víztározó. Még csak a tervek voltak készen, amikor a horgászok már »hegyezték a horgaikat«: 275 hektár, az már valami! — mondták. Ekkora lesz a vízfelület, ha teljesen föltelik — előreláthatólag két év alatt — a dombok közül elragadott völgy. A Kaposvári Sporthoreász Egyesület évek óta számításba veszi a víztározót. Eddig 200 ezer forintot tartalékolt a tó halasítására. Am nem megy minden simán: többek között még az sem bizonyos, hogy a kaposváriak kapják meg a tó halászati jogát. A kérdőjel természetes: hát akkor ki ? A napokban látogatott a megyeszékhelyre a Magyar Horgászok Országos Szöve'sé- gének egyik szakembere, Fábián Ernő. Megnézte a desedai víztározót, nagyon tetszett a fekvése, s hozzátette: kezdjék meg a vezetők a szervezést? Ügy látszik azonban, hogy könnyelmű buzdítás volt. Az augusztus 23-án feladott kérelemre — »A Kaposváron elkészült desedai víztározó halászati jogának használatba adására az egyesület kéri a szövetség szíves közbenjárását« — még rém érkezett válasz. Ez nencsak azt a lehetőséget hordja magában, hogy a víz kezelése nem a Somogy megyei horgászok kezébe kerül, hanem azt a veszélyt is, hogy egy — a ponty telepítésére alkalmas — időszak kiesik. Márpedig, ha minden »sínen lenne« — Száler Endrének, a Kaposvári S'orthor ász Egyesület titkárinak a véleménye szerint — rövid időn belül horgászvíz lehetne a Deseda. — Mi indokolta a halászati jog kérelmét? — Működési területünkön ez lesz a legnagyobb vízfelület. Már mcst nagy az érdeklődés a horgászok körében, s előreláthatólag az egyesület Hszámát is emeli a desedai íorgászati lehetőség. Ez a tó e sősorban pihenési, kirándu- ’ási és sportcélokat szolgál majd, s ebbe a körbe beleülik a horgászat is. Egyesületünk gazdaságilag felkészült a tó kezelésére. Mindezekre figyelemmel kértük a tó halászati jogát. — Ugyancsak Kaposvár szomszédságában van a tö- röcskei tó. Hogyan alakul ennek »horgászjövője«, ha megkapja az egyesület a desedai tó halászati jogát? — Még nincs véglegesen kialakult tervünk, pontosabban több változat is van. Az országos elvek szerint ugyanis az egyesületeknek vizeik halasításáról, az utánpótlásról elsősorban saját erőből kell gondoskodniuk. Ez azt jelenti, hogy nevelőtavakra van szükség. Erre a célra nagyon jól megfelelne, a töröcskei víztározó, bár egyéb megoldás is kínálkozik. A desedai tónak ugyanis több olyan kis öble van, amelyet egyszerű megoldással le lehetne zárni, s ezek egyikéből ki lehetne alakítani a nevelőtót. Ennek a megoldásnak az is előnye, hogy így nem csökkenne a Kaposvár körüli horgászvizek száma. — Ha minden az elképzeléseik szerint alakul, mikorra várható, hogy kiülhetnek a horgászok a desedai víztározó partjára? — Még mindig nihcs késő ahhoz, hogy — az engedély megkapása után — ebben az évben halakat telepítsünk az új tóba. Ez esetben már jövőre birtokukba vehetnék a vizet a somogyi horgászok. M. A. A társadalomtudományok fejlődésének tízéves története arról vall, hogy 1965-től átmeneti korszak tanúi lehettünk. A marxizmus térhódítása a hatvanas évekre teljesedett ki, befejeződött az elmúlt időszakok értékelése is. Az ismeretterjesztésben szintén ez a folyamat mutatkozott. Az 1960-as évektől a kísérletezés kapott hangsúlyt, az újabb szintézisek egyelőre váratnak magukra — mondta az előadó. Viszont az elmúlt évtizedben értékes részeredmények születtek a társadalom- tudományok műhelyeiben. A szintetizáló művekre azonban naay szükség van, ebből meríthetnek az ismeretterjesztésben részt vevők is. Fontos munkák készülnek, így a tízkötetes magyar történelem, a nyelvatlasz, az átdolgozott irodalomtörténet, a művészettörténeti összefoglaló, a magyar néprajz kézikönyve. Dr. Knopp András előadása végén foglalkozott a társadalomtudományok terén végbement változásokkal, a fejlődés jellemzőivel. A társadalomtudományokban megfigyelhető a gazdagodás folyamata, a korábbi egyoldalúságok kiküszöbölése, a komplexitásra való törekvés a módszerek és a szemlélet tekintetében. Az ismeretterjesztés két fontos feladatát említette az előadó: folyamatosan lépést kell tartani a társadalomtudományok fejlődésével, másrészt az időszerűség elvét kell szem előtt tartani az előadások témáinak megválasztásakor. Dr. Knopp András előadása után vitával, illetve konzultációval ért véget a tájegységi konferencia. II. B. Lengyel tv-est Holnap rendezi meg a Magyar Televízió a Lengyel Televízió estjét. A magyar tv- nézők színes, változatos programmal kapnak ízelítőt a baráti szociálisa ország életéről, művészetéről. Megismertet velünk három sajátos lengyel várost, illetve tájegységet — Gdanskot, Varsót és a Lublini-hátságot — mutatnák be a rövídfilmek. TÁRSAS VISZONY Kapocs a nagyközséghez Csömendi pillanat. Bize és Csümend között láthatatlan szál feszül, s köti össze a két települést; közöttük egyébként alig akad hasonlóság. Bize apró falu Marcali kapujában: a legutolsó népszámláláskor háromszáz- tíz lakosa volt. Jellegzetes útifalu. (A házak kétoldalt az út mentén állnak.) Az út pedig előbb egyenes, majd a felvégen hirtelen kígyókanyart vesz. Csömend nem kapuja Marcalinak : Boronka közéjük ékelődik; A népszámlálók itt az összesítéskor négyszázhar- minckét nevet jegyeztek papírra. Nem egyutcás község. A hosszanti útra a belsőségbe vezető utcák nyílnak. A közös szál — mely a két község között feszül — az, hogy mindkét település Marcali nagyközség társfalva, (öt közül kettő.) Kigyűjtöttem a forrásm un Icákból néhány jellemző adatot e két helységre. Előbb 1972-es számokat idézek, hogy azután — mintegy tükörben — lássuk a mát. Bizén akkor, négy évvel ezelőtt egy pár kötött házasságot. Születés nem volt, ezzel szemben négyen haltak meg. Ház nem épült 1972-ben. Gázpalackot 39 háztartásban használtak, a bolti forgalom évi 798 000 forint volt. Azon csodálkoztak, hogy éppen olyan kultúrerdő tárult eléjük, mint amit ismertek. S'^álfák levegős oszlopai, s fölöttük a zöld kupola. Az erdőben derengő templomhomály. S ebben sarjnövényzet alig tudott megélni. Ellenben száraz gallyak mindenütt a vastag harasztszőnyegen. Mint valami szétcibált drótakadály. És ahogy ropogott a talpuk alatt, zengett az egész erdő. A nép itt nem gyűjtött. És nemcsak a távolság miatt. S az erdészetnek se voltak húsz év távolában tervei vele. Hacsak az nem, hogy meg kell hagyni a maga ősállapotában, a turisztika gyönyörűségére. A fákon itt-ott valóban láttak kopott turistajelzéseket. S minthogy az utat még sejteni se igen lehetett, némiképp ezek iránt tájékozódtak. Beszélni nemigen bészé’tek, de lépteik ropogása kétszer is felriasztott gyanútlan őzcsapatot, s muflont is láttak. Esetlenül futott előlük, rókavörös hátát mutatva, s fehér ülepe alá kapkodva lábát. El is tűnt egy pillanat alatt a sűrűben. Mert ott, ahol a muflont látták, sziklás és vad lett az erdő, és néhol áthatol- hatatlanul sűrű. — Meddig megyünk? — kérdezte Králik Jozso. — Menjünk csak — mondta Buda tanító. Nem volt kétséges, Buda tanító hová akar eljutni. Noha ő is csak térképen látta a helyet, s a napról tájékozódott, mely erőteljesen kezdte mutatni a nyugati irányt. A nap most már sűrűn kibukkant a rendetlenül nőtt erdőből, melyet a szikiák is szétdobáltak a szeszélyes terepen. Nemegyszer megcsúsztak, és nadx-ágféken jutottak előre. A turistajelzéseket végképp elvesztették. Eljutottak egy gyepes tisztásra. Kis, lapos hely volt, egy csepp udvarnál nem nagyobb, de valóságos enyhely a nyak- törős út után. Itt várták be egymást, mert meglehetősen szétszakadoztak. Míg kifújták magukat, körülnéztek; ^eddig erre nem jutott, elég volt a lépteikre ügyelni. S ekkor látták, hogy a tisztásuk egy sziklaterasz. Lábuk alatt feneketlen mélység tátongott, s a túloldalon szikla- szörnyetegek nyúltak fel az égre, és vakítottak a naoba, noha már csak oldalról kapta el őket a fény, s hatalmas árnyékuk, mintha suhogó fekete uszályt viselnének, bele- omlott a mélységbe. Dermedten álltak, a látványba feledkezve. Ámbátor tekintetük visszá- visszahúzódott, hogy megkapaszkodjék egy közeli saj- meggybokorban, vagy csak egy kásafűcsomóban, mely ismerősen rájuk mosolygott. Kosznovszki Feró szédült, s mintha percekre elvesztette volna magát. A vakító fénytől van — talált rá okot. Meg kellett reszelnie a torkát, mert nem akart a hang kijönni. Aztán mégis kijött, némileg , fúltan, elrekedten: — Mikor érünk oda vajon? — Hova? — nézett rá Buda tanító, mint aki furcsállja a kérdést. — Ahova megyünk... A szurdokhoz. — Ott vagyunk. Hallgattak. Aztán Horoyák Marci átkiabált a sziklaszörnyetegeknek — nyilván, hogy bátorságot mutasson: — Hahó! Azok kísérteties kórusban visszafeleltek: — Hahóóó! S tovább álldogáltak ott, Buda tanító és a fiúk; mintha tán nem is akarnának már továbbmenni; egyik se sürgette. Sőt KnTik Jozso, mintha úti céljukról is elfeledkezett volna, szívdobogása múltával, melyet a vakmerő felfedezők emelkedett érzése keltett benne (hiszen ahova jutottak, nem tapodta ismerős emberláb), most egyszerre beszédes lett, mintha elodázni akarna valami egyebet — esetleg éppen a cselekvést. Mintha nem is lappangana ott mindannviuk- ban a továbbhaladás kínos kényszere. Mintha elegendő volna nem venni róla tudomást. Tájolósdit játszott: merre esik a falu, merre az erdészet fűrésztelepe. — És mit gondoltok, a Kakukk-rét merre van? — kérdezte. — Arra — mutattak a fiúk némileg a nap iránt. — Szerintem idébb. És a Vaskapu-szikla? Annak itt kell lenni, egészen közel. (Folytatjuk) Csömenden ugyanabban az i esztendőben három pár állt az anyakönyvvezető elé. Négyen születtek, riyolcan haltak. Három új ház épült. Húsz volt a gázpalackot használók száma, a bolt évi forgalma elérte az 1 789 000 forintot. S a tükör, a tavalyi adatok. Bizén hatan születtek, heten haltak meg. Három ház épült. Ötvennyolcra emelkedett a gázzal főzök száma, a bolti forgalom 866 000 forint volt. Csömenden öten születtek, nyolcán hunytak el. Ház nem épült. A gázpalackos háztartások száma negyvenhárom volt, a bolti forgalom 2 069 000 forintra »ugrott«. Jól beszélnek a számok? Bántó Károly, a Marcali Nagyközségi Közös Tanács elnöke válaszol. — íme a tények: Bize öregedő kis település. Százhárom család él ott, ebből nyolcvan- három dolgozik a mesztegnyői tsz-ben. Igen ám, de hatvanegy a járadékosok, a nyugdíjasok száma! Hetvenötén járnak el. A nagy többség — hat- vanan — Marcaliba ingázik, ipari munkahelyekre. És Csömend? Százhuszonhat család él ott. A marcali központú tsz tagja nyolcvanhét ember, ebből negyvenhét a nyugdíjas, járadékos. Nyolcvannyolcan járnak el ipari munkahelyekre, ezek nyolcvan százaléka Marcaliba, a fennmaradók többsége a bogiári gazdaságba. — Az emberek egy része szinte alvóhelyként használja Bizét, Csömendet is... — Kétségkívül, s ez bennünket igazol: vannak még munkaerőforrásaink ezeken a helyeken. De azt is el kell mondani, hogy a családok és az eljárók jelentősebb része kétlaki életmódot folytat, tehát a jószágtartást sem hanyagolja el. — Mit kap és kapott a két falu mostanában? — Bize járdához jut, ezenkívül megújíttatjuk a közvilágítást. Higanygőz! ámpás rendszer épül ki. A művelődési ház környékén tisztogatjuk és feltöltjük a mélyedéseket, majd parkosítunk Nazyon jó érzés bizei falugyűléseken részt venni; rendkívül segítőkészek, s valamennyien javaslatgazdék az ottaniak. Csömenden 1971- ben egy teljes utcát elmosott a víz. Egymillió forintért kiépült a . csapadékvíz-elvezető rendszer. Kétszáz méternyi járdát simítottunk, két utcában pedig kövesutat építettünk. Bizén — váratlan látvány a szemnek — új, emeletes ház épül. Kránicz Józsefeké. Egy öreg tömésház lebontása után kezdtek hozzá. — A mi régi házunk még a grófi időkben készült, ( ideje volt szétdobni — mondja\ Kránicz Józsefné. — Ez az új három éve épül. Ahogy a pénzünk engedi. A család egyébként jól példázza a bizei családmodellt: az apa és a fiú Marcaliban dolgozik ipari munkahelyen, az anya a tsz-ben munkálkodott betegsége kezdetéig. Jószágtartók; két tehén áll az istállóban. — Édesapám a sajtüzemben délelőtti műszakos, én a Mechanikai Művekhez délután indulok munkába. Az új ház lakatosmunkáit is én csinálom, az építés meg kalákában folyt, ahogy ez; faluhelyen szokás. Nem messze a barmok védszentjének. Vendelnek a szobrától iparitanuló-munka folyik, s ezt is jellemzőnek tartom a falura, noha jelenleg a Május 1. Ruhagyár tanműhelyének nincs bizei tanulója. Ahogy Rózsa Ilona és Szabó L ajosné oktatók elmondták: hatvanegyen sajátítják el a volt általános iskolában a varrás tudományát. Csömenden Molnár Jenönével beszélgettünk. Jellemzőnek találtam itt is valamit: éppen a vaskerítést festegette. Olyan szépek a házak, s olyan takarosak az udvarok, hogy mindegyik tábla ytán kiált: »Tiszta udvar — rendes ház." Molnárák családi otthona egyébként egv kicsit faluközpont itt. A férj a Hazafias Népfront elnöke, tanácsi vb- tag, tsz-brigádvezető. — És munka vár itthon is. Jószággondozás, a kis szőlő. Mert bár tőlünk is sokan járnak üzemekbe, a hagyományos munkákat sem hanyagolják el. S hát itt nálunk is van ipar ... Van. A Rákospalotai Bőrés Műanyagfeldolgozó Vállalat marcali gyárának kihelyezett üzemében harmincán dolgoznak. Igaz. a tervek szerint ez a létesítmény majd, beköltözik a nagyközségbe, de mit sem változtat a tényen: hasznos kapcsolat alakult ki a községek között, s ez egyre erősödik. Lcskó László rí* üw h m, .. .. v rí ■ r:; Nincs párja az emeletes háznak Bizén. Szociográfiai írókonferencia Kétévenként o-szágos szociográfiai írókonferenciát rendez Kecskeméten a Magyar írók Szövetségének Duna— Tisza közi csoportja, a Forrás folyóirat szerkesztőségé és a 'Bács-Kskun menyei Tanács Végrehajtó Bizotríá"a. Az október 26—27-én sorra kerülő idei tanácskozást teljes egészében a nemrég elhunyt kiváló író, tudós és politikus, Erdei Ferenc életművének szentelik. Ez alkalomból Erdei Feranc-emlékkiállí- tást is rendeznek Kecskeméten. Somogy! Néplap
