Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-09 / 239. szám

A százéves csokoládé Ä csokoládé — kakaópor, tej és cukor keveréke. Mai, szilárdított táblás csokoládé formájában 1875-ben állítot­ták elő Svájcban. Mexikóból származik (dhoco annyi mint kakaó: late annyi mint víz), ahonnan a spanyolok hozták a XVI. század elején Európá­ba. A kakaófa (Theobroma Cacao) gyümölcsének magját a trópusokon erjesztik, meg­pörkölik, héjtalanítják, meg­őrzik. Ez a kakópor, vagy — liszt, ennek cukorral való keveré­ke a csokoládé. Készülhet fű­szerekkel vagy pedig anélkül. A fűszerek (vanília, kávé, fahéj, szegfűszeg, koriandum és kardomóm) kiegészítik vagy jelegzetessé teszik a cso­koládé ízét. A kakaófának sok nedves­ségre és melegre van szüksé­ge. A közvetlen napsugarakat nehezen viseli el, ezért rend­szerint öreg fák árnyékába ül­tetik. A tíz centiméter mélyre elültetett magból kifejlődő fa három év múlva hozza az első termést. Nem nő öt mé­ternél magasabbra. Gyümöl­cse ovális alakú, narancssár­ga színű, eléri a 30 centimé­ter hosszúságot és 11—12 cen­timéter is llehet az átmérője, súlya pedig 300—600 gramm. Nem az ágakon, hanem a törzsön helyezkedik el a ka­kaófa gyümölcse, amelynek 25—60 magja van. Frissen ke­sernyés az íze, ezért öt-hat napig erjesztik. Ezután meg­tisztítják, perzselik, megőrlik. A kakóvaj zsírt, cukrot, ke­ményítőt, koffeint tartalmaz. Az élelmiszeripar, a gyógy­szer- és a kozmetikai ipar egyaránt használja. Nagy-Britanniában 1657- ben, Franciaországban pedig 1776-ban épült az első csoko­ládégyár, de egészen 1875-ig csak kézi erővel dolgozták fel a kakaót. Az első kakóbab- őrlőgépet a francia Dórét szerkesztette, s ettől kezdve a csokoládégyárakban is háttér­be szorult a kézi erő. A legjobb csokoládét azok­ban az országokban gyárt­ják, amelyeknek fejlett a tej­gazdaságuk. Nem véletlen te­hát, hogy világszerte ma is legjobbnak a svájci csokolá­dét tartják. A sokféle ízesíté­sű svájci termékeket a hol­land és a francia gyártmá­nyok követik a ranglistán. A cukortartalom az édes csokoládéfajtákban 50—60 , százalék, a keserű csokoládék­ban 40—42 százalék. A csoko­ládé élvezeti cikk, de ezenkí­vül értékes tápszer is, mert a cukron kívül fehérjét és zsírt tartalmaz nagvobb mértékben. Tápértéke 100 grammonként 413 kalóriának felel meg. A gyógyászatban is jelentős szerepe van a csokoládénak, mert a vas sóin kívül maláta, kóla, pepton, élesztő stb. be­lekeverésével orvosi célokra is felhasználják. Külföldön — főként Svájcban — igen elterjedtek a magas vitamin- tartalmú csokoládékészítmé­nyek. A szacharintartalmú csokoládé a cukorbetegek dié­tájában jut fontos szerephez. A csokoládét a cukrászat és a tésztakonyha egyaránt és szívesen használja. Mint hi­deg vagy meleg italt, kávé vagy tea helyett, tejszínhab­bal élvezik. Hazánkba a feljegyzések szerint Mária Terézia idején került először, hogy azóta is egyik legkedveltebb cseme­génk legyen. Szelek szárnyán A hajózás történetének kezdete az őskor homályába vész. Arra számos bizonyíté­kunk van, hogy a legkezdetle­gesebb vízi közlekedési esz­közt, a cölöpökből összetákolt tutajt és a fatörzsből vájt csónakot már az ősember is ismerte. Az i. e. harmadik év­ezredben pedig már rendsze­res vitorlás- és evezős hajó­közlekedés folyt a Földközi­tenger keleti partvidékén. Az ezt követő évezredek­ben technikai szempontból tulajdonképpen semmit sem fejlődött a hajózás, legföljebb egyre nagyobb hajókat épí­tettek, és egyre jobban kita­nulták a vízen való tájéko­zódás mesterségét, úgyhogy egyre biztonságosabbá vált a közlekedés. De a 17. és 18. században épült vitorlás gá­lyák nem nagyon különböz­tek azoktól, amelyeket mára rómaiak is használtak. Ked­vező szél esetén nagy vitor­lák hajtották a hajót, ha pe­dig kedvezőtlen volt a szél vagy szélcsend keletkezett, akkor munkába állították az evezősöket. De nem haltak ki a vitorlás hajók ma sem! Bármennyire tökéletes is egy mai, modem • hajó, az ember nosztalgiát érez a csupán a természet erőit és az emberi bátorságot, ügyességet igénylő hajók iránt. Ezt bizonyítja a képen látha­tó négyárbócos japán gyakor­lóvitorlás, a »Nippon Maru«, amely 82 fős személyzetével látogatást tett a kaliforniai Long Beach kikötőjében. Be­futásakor a parti őrség kö­szöntötte a vitor’ást. A hat­napos látogatás idején nyitva állt a kíváncsi közönség előtt. mikor a termelési ta­nácskozáson legalább harmincadszor hangzott el a »hatékonyság« kifejezés va­lamelyik változata, Rúd Ru­dolf 27 éves esztergályos — akit társai vaskos termete miatt, somogyi tájszólással csak »Durung«-nak becéztek — odasúgta a mellette ülő társának: — Te, én nemigen szok­tam felszólalni, de most is­ten bizony megkérdezem, mi is az a hatékonyság? — Hülye vagy — állapítot­ta meg röviden szomszédja. — Enélkül már nem tudod kezelni a gépedet? — Nem arról van szó! — Hát miről? — Hogy ne nézzenek már bennünket baleknek ezzel a hatékonysággal! — Ne izgasd fel magad, komám, nem áll jól neked — csitította a néhány évvel idő­sebb társa, de amint a kö­vetkező percekben kiderült, teljesen fölöslegesen. Mert amikor elhangzott a felszólí­tás, kinek van kérdése vagy hozzászólása, Rúd Rudi föl­lendítette a kezét. Az előadó — alacsony, ko­paszodó férfi, a termelési osztály vezetője — látható örömmel intett felé: Vasúti átjárók— rázás nélkül Korszerűsödő közúthálóza­tunknak régóta kényes pont­jai a vasutak, közutak szint­beli találkozásai. Elsősorban a nagy forgalmú kereszteződé­seknél mozdulnak el a sínek, a talpfák, s megreped, meg­kopik az útburkolat. A járművek futóművére, alvázára rendkívül káros a zökkenőkkel járó áthaladás. Különösen a fénysorompókkal védett, tehát biztonságosnak ítélt átjárókban a nagy sebes­séggel átrobogó gépkocsiknál sok baj forrása lehet. Ezért figyelmet érdemelnek azok a kísérletek, melyeket a MÁV Pécsi Igazgatóságának építési osztályán Környei Béla mér­nök irányításával folytatnak. Elképzelésük szerint a sín és az aszfalt közé kemény mű­anyagot vagy gumit helyeznek el. Ez rugalmas, jól illeszkedik a hézagokba és kopásálló. Ezenkívül az útburkoló asz­falt rugalmasságát is növelik, a megfelelő összetételt 10—15 féle anyag keverésével érik eL Figyelemre méltó az ás, hogy valamennyi alapanyag hazai gyártású. A »fárasztó- próbák-« már folynak, az ered­A hangszerek világa Az elektronikus hangszerek és a gépzene korát éljük, s azt hihetnénk, hogy a hagyo­mányos hangszerek iránt — amilyen például a zongora is — teljesen megszűnt a keres­let, ezért nem is gyártják őket nagyobb mennyiségben. Pedig nem így van. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években volt némi visszaesés a hangszerek világpiacán, de nem az érdek­lődés csökkenése miatt, ha­nem a nyugati világot sújtó recesszió következményeként. Időközben bebizonyosodott, hogy a nemzetközi versenyben csak azok a gyárak maradhat­nak »talpon«, amelyek kiváló minőségű árut gyártanak. Volt egy másik követelmény is: a hangszeripamak igazod­nia kellett a piac változó igé­nyeihez. Ez a zongoragyártás viszonylatában azt jelentette, hogy a lakások mai kisebb alapterületét figyelembe véve jóval több pdanínót kell gyár­tani, mint zongorát. Érdekes, hogy a nyugat-eu­rópai országok többsége főleg a szocialista országokból im­portálja a hangszereket. Ta­lán kevesen tudják, hogy a Szovjetuniónak igen fejlett hangszergyártása van. Ehhez mindenféle anyag bőven ren­delkezésre áll, és a különle­ges képzettségű szakemberek­ben sincs hiány. Visszaültetett magzatok A John Hopkins Egyetemen egy kutatócsoport évek óta kí­sérleteket végez birkamagza­tokon. Öt évvel ezelőtt — amikor a kísérleteket meg­kezdték — még általában úgy vélekedtek, hogy a magzat elpusztul, ha kiemelik a méh­báb Néhány év alatt a kísér­letezők olyan műtéti techni­kát dolgoztak ki, amely lehe­tővé tette a magzat kiemelé­sét, majd visszaültetését — a terhesség további menetének bármely zavara nélkül. Újab­ban különféle műtéteket is végeznek már a magzatokon, és ily módon érdekes új is­mereteket szereztek. Kiderült az átültetést a terhesség 80. napja előtt végezték el. A 80. nap után a magzat szerveze­te még az anyaállatból vett bőrdarabot is lelöki, de a 80 napnál fiatalabb, másik emb­A képen látható »Anus« ne­vű pianínót egy jereváni hangszergyárban készítik. Törzsét értékes mahagóni fa­fajtából alakítják ki, felületét poliészter lakkal borítják. A kis méretű hangszer — a szak­emberek véleménye szerint — eléri a világ legjobb hangsze­rióból vett szövetet befogadja, l reinek színvonalát. Eső a föld alól Egy kazahsztáni szovhoz- ban megépítették a Szovjet­unió első föld alatti, kitolha­tó vízelosztó berendezéssel — az úgynevezett hidránssal — működő esőztető rendszerét. A tervet a kazahsztáni víz­gazdálkodási tudományos ku­tatóintézet mérnökei készítet­ték. A föld alá rejtett öntöző- berendezés áthelyezése a meg­adott program szerint speciá­lis berendezésekkel történik. A kellő pillanatban a hid- ráns kiemelkedik a talajból, elvégzi a mesterséges esőzte- tést, majd újra visszahúzódik a fészkébe, hogy ne zavarja a földeken a gépek munkáját. menyek biztatóak. Az igazi vizsgákra a legrázósabb dél­dunántúli vasúti átjárókban kerül sor. Reméljük, zökkenő­mentesen. .. például, hogy az immunoló­giai reagálás képessége mára magzati életben kifejlődik. A birkamagzatokon átültetett bőr csak akkor tapad meg, ha Új elmélet a világ keletkezéséről Új eméletet dolgoztak ki a világ keletkezéséről az ör­ményországi Bjurakan obszer­vatóriumának tudósai. Az Ambarcumjan akadémikus vezetésével dolgozó kutatók 30 évi munka alapján arra a feltevésre jutottak, hogy a világegyetem fejlődése nem a gáz- és porállapotból indul ki, hanem fordítva: a szilárd testek felbomlása, ritkulása jelenti a fejlődés fő irányát. A hipotézis alapját a világ- egyetemben jelenleg is meg­figyelhető gyors változások jelentik, amelyek során a nagy sűrűségű »protocsilla- gokból« fiatal csillagcsoportok keletkeznek. Hatékonyság — Tessék! Szabad a nevét? — És gondosan följegyezte, hogy majd válaszolni tudjon. — Azt szeretném kérdez­ni, hogy mi az a hatékony­ság? Az előadó döbbenten nézett szét az elnökségben mellette ülőkre, összesúgtak, és csak azután állt föl: — őszintén szólva megle­pett a kérdés, mert úgy vet­tem észre, figyeltek az elv­társak. De azért elismételhe­tem az előadásom lényegét. — Köszönöm, ezt igazán nem igénylem — állt föl is­mét Durung. — Inkább azt kérdezem: én mit tehetek a hatékonyság fokozásáért, erő­sítéséért, javításáért, nem is tudom, hogyan mondjam, annyiféleképpen elhangzott az előadásban. Szóval mi, esztergályosok ,miként segít­hetnénk abban, hogy ered­ményesebben menjen a mun­ka. — Tehát a hatékonyság növeléséért mit lehet tenni. Hát kérem, csak azt tudom mondani, egészen röviden: ennek legfontosabb kompo­nensei a folyamatos anyagel­látás. a jól használható és időben érkező rajzok, a jobb kooperáció és koordináció az üzemrészek között. Ezek a legfontosabb tényezők. Meg­felelő a válasz? — Nem. Mert egyik sem az én dolgom, másrészt ed­dig is jól tudtuk, hol a hiba. Káromkodtunk is eleget, de abból még nem lett anyag. Meg a rajz sem jött előbb, hogy kellően fölkészülhes­sünk az állásra. — Ezek objektív körülmé­nyek. kedves szaktársak, me­lyeken csak szívós, kitartó munkával, összefogással lehet segíteni. Van-e még hozzá­szólás? Volt. Mondok Mátyás rak­táros fejtette ki véleményét. Egyetértett az előadóval, és részletesen ecsetelte a haté­konyság növelésének politi­kai, népgazdasági szerepét, úgy általában. Azzal fejezte be: erejét megfeszítve mun­kálkodik, és minden tőle tel­Páncélba zárva Első pillantásra páncélos jármű hernyótalpának tulaj­doníthatnánk a képen látható nyomokat. A tévedés csak a »járműben« van: a nyomokat ugyanis páncélos állat hagyta maga mögött, amint méltóság- teljesen visszadöcögött a szá­razföldről a tengerbe... Érdekes csoportját képezik az állatvilágnak a teknősök, amelyek arról nevezetesek, hogy testüket szarulemezből álló páncél védi. A szilárd ta­lajon való mozgást akadályoz­ná a merev páncél, mégis jó szolgálatot tesz viselőj ének: védi a különféle ragadozók el­len. Rendkívül ellenálló állatok a teknősök: hosszú ideig bír­ják az éhezést, a vízben élők napokig képesek a víz alatt hetőt megtesz a nagy cél el­érése érdekében. A gyűlés ezzel befejeződött. Néhány hónap múlva szűk körű tanácskozásra gyűltek össze az illetékesek annak eldöntésére, kit küldjenek szakszervezeti iskolára. Első­sorban két név került az asz­talra: Rúd Rudolfé és Mon­dok Mátyásé. A termelési osztályvezető kért szót: — Rúd ... Rúd ... Melyik is az? Ja, igen. Bizonyára jó munkás, de nem progresszív ember. Nem lát tovább a gépénél. A távlatokban, ösz- szefüggésekben gondolkodás képessége hiányzik nála. Ne­künk dinamikus egyéniségek kellenek, akik azonosulni tudnak alapvető célkitűzése­inkkel, és bátran ki is állnak érte a nagy közösség előtt is. Mint Mondok Mátyás. Én őt javaslom. A többiek hümmögtek, he­lyeslőén bólogattak. Csupán Durung brigádvezetője akart kiállni beosztottja mellett, de gyorsan meggondolta: majd éppen a legjobb szakmunká­sát segíti elmenni! Így azután egyhangú döntéssel Mondok Mátyás raktáros indult el öt­hónapos tanfolyamra. Paál László maradni — lélegzetvétel nél­kül. Sokszor hihetetlenül ma­gas kort érnek meg: a Tonga- szigeteken 1966-ban természe­tes módon pusztult el az a teknős, amelyet állítólag 1777-ben Cook kapitánytól kaptak. Az óriásra növő teknősök közül legismertebb az úgyne­vezett levesteknős, amelyből kiváló levest is főzhetnek. El­éri a 200—250 kg-os súlyt és az 1,2 m hosszúságot is. Tojásrakásra a teknős ki­megy a szárazföldre, és a ho­mokban kb. egy méter mély fészket készít. A szaporodási időszakban kéthetes időközön­ként 75—200 tojást rak. Az út megtétele a homokos parton, a gödör kiásása, a tojások le­rakása a teknős erejét rend­kívül igénybe veszi, ha ilyen­kor fogságba ejtik, néhány óra alatt elpusztul. A teknősök száma egyre csökken. Egyrészt a kímélet­len vadászat miatt, másrészt mert tojásaikat hihetetlen mennyiségben szedik össze. A i legnagyobb teknősfajok ma már kihaltak. Őslénytani lele­tek bizonyítják, hogy a jég­korszak idején ötméteres tek­nősök is éltek.

Next

/
Thumbnails
Contents