Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-08 / 238. szám
KIÁLLÍTÁS — KÖZÖSEN Barátságvonat Kijevbe Riportfilmeket kérnek a nagyberuházásokról Három hét múlva üi össze az MSZBT országos értekezlete. A somogyi tagcsoportok tartalmasabb programokkal készülnek a nagy eseményre. Az MSZBT országos elnökségének 'legutóbbi ülésén megtárgyalták a beszámol ótervezetről folytatott országos eszmecserét. Ebben a szeptember 14-i megyei értekezlet több javaslata is helyet kapott. A somogyi küldöttek fölkészülését is megkönnyíti, hogy a barátsági munka megyei tapasztalatai, az új módszerek kutatása megegyeznek az ország más tájain tevékenykedő tagcsoportokéval. Az országos elnökség egyik somogyi tagja például éppen azért nem szólalt fel, mert pontról pontra szerepelt az anyagban, amit szeretett volna javasolni. Az MSZBT-tagcsoportok munkáját megkönnyíti, ha rendszeres lesz a tájértekezlet, s az ügyvezető elnökök továbbképzése is megvalósul. Ez természetesen akkor lesz igazi tapasztalatcsere, ha legalább szakmánként csoportosítva szervezik meg. A filmvetítések egyre rendszeresebbek Barcstól Siófokig, Az igény egyre nagyobb, éppen ezért szorgalmazzák a somogyi tagcsoportok is a filmkészlet felújítását. Az embereket érdekli például a nagy építkezések története. A televízió csak ízelítőt ad róluk, a színes riportfilmek kiegészíthetnék az ott kapott rövid információkat. A tagcsoportok munkáját megkönnyítené az is, ha például filmjegyzék állna rendelkezésükre. Az MSZBT-központtól kapott képanyagokból kisebb- nagyobb kiállításokat készítenek, s nemcsak a vállalatnál, a szövetkezetben, hanem Bö- hönyén az »iskolában, Siófokon a művelődési központban is bemutatják az érdeklődőknek. Ez indokolja, hogy még több képet és propagandaanyagot küldjenek a fővárosból. Eddig is hasznos volt az egy nagyközségben, városban tevékenykedő tagcsoportok együttműködése. Az országos értekezlet is foglalkozik majd ezeknek a lehetőségeknek a szélesítésével. Jó példa nálunk, hogy a barcsi tagcsoportok közösen szeretnének nyelvtanfolyamot szervezni, nagyobb kiállítást rendezni a Szovjetunió életéről. Csütörtökön indult el egy harminctagú csoport a Szovjetunióba vonattal. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára MSZBT tagcsoportjai jó együttműködésének szép példájaként a turisták kétharmada a két vállalat dolgozója; olyanok, akik eddig is nagyon sokat tettek a magyar—szovjet barátságért. Kijevben, Za- porozsecben, Jaltában baráti találkozókon, esteken vesznek részt. Zinaida Vasziljevna Svecovával is találkoznak Zaporozsecben, aki már kétszer járt Kaposváron, s akinek az öccse a Szabadság parki szovjet emlékműnél levő sírok egyikében nyugszik. A most már nyugdíjas asszony szeretettel várja a kaposvári ismerősöket. Öt szovjet vendége volt a múlt héten Siófoknak. A Ki tud többet Magyarországról? vetélkedő győzteseiként üdültek a déli part fővárosában. A városi pártbizottság az MSZBT tagcsoportok révén szép programot állított össze számukra. Különösen jól sikerült a Kőolajvezeték Építő Vállalatnál szervezett baráti találkozó. A tagcsoport vendégeiként megismerkedhettek Balatonfüreddel, Keszthellyel is. A legnagyobb örömöt az jelentette, amikor saját szemükkel is láthatták, amit eddig csak könyvből ismertek. Az egymással való ismerkedésre még sok alkalom lesz ebben az évben, hiszen Kali- nyinba is utaznak csoportok, onnan is érkeznek Somogyba. A tagcsoportok tervei között szerepel, hogy egy-egy vállalattal, szövetkezettel szoros kapcsolat alakuljon ki. A barcsiak, a böhönyeiek a terület valamelyik szövetkezetével akarnak például barátságot kötni. A tagcsoportok napi munkája, tervei jó alapot teremtenek azoknak, akik megyénket képviselik az országos értekezleten. Lajos Géza Diákmunka és önkormányzat Könyvespolc Zokogó na«jóssá Korábban is hallottunk Bálint Tibor regényéről — hiszen 1969-ben jelent meg —, de csak most jutott el hozzánk, amikor a Szépirodalmi Könyvkiadó közzétette. A romániai magyar író munkája oda sorolható Sütő András, Páskándi Géza, Szilágyi István legjobb művei közé, Bálint Tibor 1932-ben született Kolozsváron. A társadalmi lét pereimén élt évekig, majd a református kollégiumba került, mint kiváló bizo- nyítványú, de szegénysorsú diák, ingyenes oktatásra. Ko- ■án Lépett újságírói pályára, egy idő után azonban újra tanulni kezdett, és a Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomat. Ma a Napsugár című gyermeklap szerkesztője. Első könyvét a Forrás-sorozat közölte: ez a Csendes utca című kötet, s ebben tulajdonképpen már érett író jelentkezett. A periféria kisembereit, antihőseit fogalmazta meg Krúdytól, Gellárl Andor Endrétől, Csehovtól tanulva sokat. Ezt az 1963-as könyvet 1966-ban követte a második, az Angyaljárás a lépcsőházban című, s ugyanebben az évben egy ifjúsági regény is. Ezt követően szinte évenként jelentette meg munkáit, melyek között még tudományos fantasztikus regény is van (önkéntes rózsák Soúomában), ez azonban tartalmában, mondandójában inkább Déry Tibor G. A. úr X.- ben című regényével tart rokonságot, nem a sci-fi köztudatban lévő műfajával. A Zokogó majom Bálint eddigi pályájának csúcsa, a romániai magyar irodalom legjelesebbjei közé tartozik, s ha szélesebb értelemben fogalmazunk, azt kell mondanunk: a magyar irodalom utóbbi évtizedének egyik legizgalmasabb alkotásáról van szó. Miért? A téma időtávlatban több évtizednyi szakaszt, ölel át. A kolozsvári külnegyédek tájékán játszódik ez a hatszázötven oldalas regény, mely a manapság fehér holló ritfca- ságú nagyepika képviselője. Az író jelzi művéről: »Szándékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegye- ddk kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem arra figyeltem, hogy az emberek mit esznek, hanem hogy mire vannak kiéhezve...« Ettől lesz ez a mű olyan valóságos, ugyanakkor lebegcen szürrealisztikus egyszerre. Mondhatná bárki, hogy Bálint könyve a kolozsvári Rozsdatemető. Valóban: olyan emberekről fest freskót, akik mellett — mert hagyják, mert föl sem ismerik a lehetőségeket ■— elmegy a történelem, s nélkülük történik meg minden. Csak a regény főszereplője érzékeli a változásokat, s vállal ezekben szerepet. E megállapítás tényén az sem igazít, hogy később — a személyi kultusz éveiben — félreállítják. Író a magyar irodalomban talán még így »ki nem adta« magát. Süt a sorokból, hogy Bálint Tibor átélte azokat a jeleneteket, jelenségeket, melyekről ír. Lemezteleníti közvetlen környezetét, önmagát. Teszi ezt az igazság jogerőre emeltetéséért, s az eredményt — a kész művet olvasva — azt kell mondanunk: helyesen cselekedett. A legnagyobbak egyébként mindig a közvetlen környezetükből merítettek. mint témavilágból, oly- sor önkínzó módon. Gondoljunk Dosztojevszkij epilepsziás félkegyelműjére, Németh László egyik-másik hősére, áletszituációjára. Tehát Bálint Tibor a valóság tökéletes ismeretében dolgozott. így alkothatott csak olyan különlegesen emlékezetes portrékat szüleiről, nagynéniéről, a szomszédokról. Valóság és képzelet fonódik művében egységes egésszé, a témavilág ellenére életigenléssé. Ha a regény szerkezetét vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk: Bálint újra »feltalálta« azt, amit a nagyepika legjobb művelői — a mára klasszikussá időtlenedett írók — alkalmaztak. Több szálon vezeti a cselekményt, mégis lineárisan, el nem térve a fő iránytól. Néha azonban — hogy még pontosabban elhelyezze a korban az eseményeket — újságcikkrészleteket, címeket »vág be«. A dianzigi konfliktustól így vezeti az olvasót egészen Sztálin haláláig. Ezzel is kontrasztot teremtve a rohanó idő és a sűrű történelmi események, valamint hőseinek álló élete között. E könyvre anyja biztatta fel — akárcsak Sütő Andrást az Anyám könnyű álmot ígér című művére a sajátja —, s reméljük e biztatást iiyen súlyú művek sora követi majd. Leskó László A betakarítás most a legnagyobb munka mezőgazdasági nagyüzemeinkben. Siófokon például a burgonyaszedés, a paradicsom és más zöldségfélék, a gyümölcsök betakarítása. Szükség van minden munkáskézre, Ezért látják szövésén a diákokat az állami gazdaságokban. Ahogy Sebestyén Sándor termelési igazgatóhelyettes fogalmazott, nélkülük el sem tudnák képzelni az •őszt. Régi hagyomány Siófokon, hogy nyáron építőtábo- rozók, ősszel pedig gyakorlaton levő diákok segítik a betakarítást. Az idén például kétezer építőtáborozó, a Közgazdaságtudományi Egyetem 300, az ELTE 4Ó0 hallgatója dolgozott itt. Most a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola 3ó0 diákja vette birtokába a »diákszállásokat«. Két hétig segédkeztek a paradicsom-, dió- és körteszüretben. Segítettek, s ma este tábort bontanak. Hogyan dolgoztak a kaposvári főiskolások? Sebestyén Sándor termelési igazgatóhelyettes: — Eddig a kaposváriak munkájával voltunk a legjobban megelégedve. Átlagosan 120—140 forintot kerestek naponta a hallgatók. Kocsis Tamástól, a főiskola KISZ-bizottságának titkárától arra kaptunk választ, miért hiányoztak a tanárok a kéthetes munkáról. — A tábor előtt vetődött fel, hogy a tanárok helyett az »önkormányzat« vezessen. Van egy tizenhárom tagú KISZ-bizottságunk. Magunkra vállaltuk a szervezést, a vezetést, a felelősséget. Igaz, egyetlen napunk volt a felkészülésre, de úgy érezzük, sikerült. Jámbor János, a KISZ-bi- zottság érdekvédelmi felelőse mondta: a háromszázh a tva n diákból mindössze ketten hiányoztak, betegség miatt. Vagyis »lógásról« szó sem volt. Érről szigorú ellenőrzésekkel gondoskodtak. A fegyelmi vétségeket a KISZ-bizottság megtárgyalta, és büntetést szabott •ki. Például ha valaki tizenegy óra után zajt csinált, száz forintot vontak le a fizetéséből. Aki igazolatlanul mulasztott, kétszáz forintot fizetett. A büntetéseket nem a KISZ-bi- zottság vezette be, hanem a diákok szavazták meg. Közösen alakították ki a táborrendet is. Együttesen döntöttek arról, hogy minden alapszervezeti tag önkéntesen ajánlhat fel a fizetéséből bizonyos összeget alapszervezete és a KISZ-bi- zottság javára. Egyetlen ellenvetés sem hangzott el. Az ön- kormányzat tehát bevált. S most már bevallhatjuk: idegenkedett ettől a gazdaság a régebbi szomorú tapasztalatai miatt, sőt idegenkedett a főiskola néhány tanára is. Rendszeresen »meglátogatták« a diákokat, mert hát »rendnek muszáj lenni«, még ha önkormányzat van is, mert a diák csak diák marad. És a kaposvári főiskolásoknak ez volt a2 első Hyen őszi munkájuk. A siker jele, hogy a gazdaság és a főiskola között megállapodás készül: a következő években szintén Siófokon dolgoznak majd a hallgatók, segítenek az őszi munkákban. Kocsis Tamás és Jámbor János azt is elmondta: a KISZ- bizottság naponta ülésezett Siófokon, rendszeresen megbeszélték a feladatokat a brK gádvezetőkkel is. Munkaversenyt írtak ki, amelynek helyezettjei pénzjutalmat kaptak. A jutalmazáshoz felhasználták a büntetésekből származó összegeket is. Bár reggel kilenctől este nyolcig dolgoztak a fiatalok, a kevés szabad időt hasznosan töltötték el. Meghívták vendégszereplésre a keszthelyi egyetem irodalmi színpadát, filmvetítéseket tartottak, a külföldi diákok nemzetiségi estet rendeztek. Természetesen a foci, a disc-jockey sem maradhatott eL N. J. Karbantartó ankét Dunaújvárosban A Gépipari Tudományos Egyesület rendezésében országos kohászati ankét kezdődött csütörtökön Dunaújvárosban, a Dunai Vasmű klubjában. A kétnapos tanácskozáson a kohászati nagyvállalat kétszáz szakembere a hatékonyabb karbantartási szervezetek, a kohászati berendezések rekonstrukcióját és az Zsabka változásait Anyics- ka is észrevette. Azt gondolta, miatta igyekszik. Hát miatta ne igyekezzen! Csendesen kanalazta a levest. ALig-alig tekintett fel a tányérjából, egy-egy moso- lyintás erejéig, mert a fiúk nagy szamárságokat beszéltek. — A katona, az hülyeség — mondta Dómbaj Gyurka—, de azért valami mászkál az erdőben. — Ezt én is állítom — mondta teli pofával Králik Jozso, a Franyo fia. Pislogott erősen. — Mit állítasz? — kérdezte kíváncsian Buda tanító. S érdeklődő vigyorral figyelt a többi is: Feró, Marci, Kis Pista, noha nem volt nekik új a dolog, együtt fantázdáltak róla. — Hát a majomembert — mondta ki Králik Jozso. S ettől Dombaj Gyurka is felbátorodott, s máris mondta a magányos grófnő történetét, akinek volt egy majma, s kettejüktől lett egy félig- ember-féligmajom, egy majomember, aki az erdőben bolyong. Buda tanító csóválta a fejét, Holub Ciprián pedig bólogatott a kocsi tetejében, hogy ez is lehet. — Mért — mondta Králik Jozso —, a Szovjetunióban lehet, csak itt nem? — Megírták az újságok is — csatlakozott Kosznovszki Feró. De a biztonság kedvéért vigyorgott, mintha azért igazából nem hinné ezeket a dolgokat.. — Mit írtak meg? — A yeti embert, a Szovjetunióban. — Gyerekek, gyerekek — mondta Buda tanító. — Az egészen más. — Mért, a mi erdőnkben is lehet olyan! — Králik Jozso nekieresztette a képzeletét. És közben Lacóra pislogott, ki még mindig elég sápadt volt; és látszott, hogy Králik Jozso nagyon is hiszi, hogy Lacót megtámadták. — A kanna azért kell neki — tudta teljes bizonyossággal Králik Jozso —, mert a vadméhek mézét gyűjti bele... Mindenféle kést is nagyon szeret, mert. csillog. De nem tudja, mire való. Buda tanító csak ült, nézte a fiúkat. Akiket ő tanított az iskolában. Akik eljöttek követ vágni a hegyből, hogy legyen klubkönyvtár. És felnézett Holub Cipriánra is, kinek a szekeréről egyenest az alapokba dől a kő. — Ki megy el a kannáért? — kérdezte. S nézte a fiúkat állhatatosan, ajkát némileg beharapva. Míg szemében olyan mosoly bújkált, mint a tréfacsinálóké. Ügy lett, ahogy várta. Zavart csend lett, bizonytalan mocorgás. Kosznovszki Feró a leütött körmét kezdte nyalogatni. Dombaj Gyurka öt ujjával a hirtelenszőke bevontjába túrt, s úgy látszott: ez a bozont ©’van súlyos, hogy lehúzza a fejét. De Kis Pista sem ugrott fel jelentkezésre, meg Hornyák Marci sem. Králik Jozso meg körülnézett, mintha ő is Buda tanítóval együtt kérdené: no, ki lesz az? S meg is állott a kérdező szeme Zsaibkán, ki odébb ült egy kövön, lába közt a bográccsal. Erre mindegyik Zsabka felé fordult. Ki is lehetne más, mint Zsabka?! Egyszeriben jobban érezték magukat. Máris úgy vélték, hogy sikerült kibújniuk. Zsab- kához továbbítván Buda tanító kérdő tekintetét. Kézenfekvő, hogy Zsabka menjen. Ö a lepény evés győztese, ő kapta a leves sűrűjét. No meg mint vezérnek is, neki kell lennie az elsőnek. Azt most gyorsan feledték, hogy Zsabka Janó utóbb mintha nem ragaszkodott volna a marsallbothoz. Most se ragaszkodott hozzá, hogy ő menjen a kannáért. Moccanatlan ült a kövön. Ugyanoly makacs hallgatással, mint amilyen makacsul tekingettek feléje. — Na, nincs vállalkozó? És ekkor felállt a lány. (Folytatjuk) üzemfenntartás távlati feladatait vitatta meg. Elmondották, hogy az V. ötéves tervben a kohászati nagyvállalatok ösz- szesen 8—10 milliárd forintot fordítanak ( a berendezések rekonstrukciójára és karbantartására. Az országos ankéten ennek az összegnek gazdaságosabb és hatékonyabb felhasználásáról, az új karbantartási szervezetekről: például a hálódiagramos tervezésről hangzottak el előadások. Külön foglalkoztak a kohászati iparágban meghatározó nagyjavításokkal, a tervszerű megelőző karbantartás legkorszerűbb módszereivel, így többek között a kohóátépítések meggyorsításával, a hengerműi nagyjavításokkal és a tartalékalkatrész-el- látással. Az ankéton kiemelték, hogy kohászati nagyüzemeink többsége a következő 5—8 év alatt megkétszerezi termelését, így a bővítésekkel a kohászati berendezések száma is csaknem megduplázódik. A kohászati karbantartás legnagyobb feladata, hogy a növekvő igényeknek az állásidők csökkentésével és változatlan üzemfenntartó létszámmal kell eleget tennie.
