Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-08 / 238. szám

Oj körülmények között Helyet talált magának egy vállalat Gazdasági szükségszerűség­ből vált ketté 1974 nyarán a Siófoki Kőolajvezeték Válla­lat. Két egymástól teljesen el­térő tevékenysége — a veze­téképítés és az üzemeltetés — nehezen fért meg egy válla­lat keretei között. Könnyebb helyzetbe a szét­választás után a Gáz- és Olajszállító Vállalat került: feladata a meglevő vezeték- rendszer üzemeltetése. A Kő- olajvezeték Építő Vállalatot viszont arra kényszerítette a szétválasztás, hogy abból él­jen meg, amit termel: a gáz- és olajszállítás biztosította nyereségből ezentúl már nem lehetett fedezni az építés hi­bái okozta veszteséget. A saját lábán A maga erejéből megélni csak akkor tud a vállalat, ha van munkája és gazdaságo­san építi a vezetéket: kihasz­nálja gépi és szellemi kapa­citását. Az idei első félévben 107 százalékra teljesítette — az erőforrásainak figyelembe­vételével készített — tervét. Ez azt is jelenti, hogy van munkája. Igaz, nem azt vé­gezték, melyet az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt er­re az évre eredetileg terve­zett. A feladatok azonban, amelyeket kapott a vállalat, mindenképpen jelentősek. A Jánosháza—Nagylengyel kö­zötti vezeték a Pusztaederi- csen létesítendő föld alatti gáztárolót kapcsolja majd be a hálózatba. (Ez a tároló egy kimerült gázmező: nyáron — amikor kisebb a fogyasztás — a termelt és a külföldön vá­sárolt földgázt kompresszo­rokkal ide nyomatják bele, télen pedig innen látják el a fogyasztókat.) Hozzáláttak az Ercsi és Vecsés közötti veze­ték építéséhez is, amelyet — a Duna-keresztezést kivéve — gz év végéig befejeznek. Ez a. I budapesti körvezeték külső lága lesz, s azt is biztosítja, I hogy a Szovjetunióban vásá- jrolt földgáz átjusson a Du­nántúlra, a Dunai Hőerőmű kazánjaihoz, ahol fűtőolajat helyettesít majd. Vannak az eredeti tervnek megfelelően készülő munkák is. A Deve- csers — Jánosháza — Szom­bathely közötti vezeték már a fűtési szezon kezdetén gázt szállít. A hónap közepére földgázt kap Lenti is. »Au­gusztus 15-én itt még egy mé­ter cső sem volt. A vezeték azonban határidőre elkészül.« Zábrák Sándor, a vállalat igazgatója és Csala József, a pártbizottság titkára két dol­got emleget beszélgetésünk során rendkívül sűrűn. Az egyik a határidő, a másik a minőség. A határidők tartá­sát azért is fontos feladatnak tekintik, mert a tröszt ve­zetősége a terv összeállításánál figyelembe vette azt, hogy mikor lesz szükség a vezeté­keken szállított tüzelőanyagra. A csövek „anyakönyve” A feladatok ellátásához megfelelő szervezeti rendszert kellett kiépíteni. Az elkép­zelés az volt, hogy — akár a telepített ipari üzemeknél — itt is biztosítsák a szerződés- kötéstől a számlázásig az egy­séges rendszert azért, hogy a termelés pogramozhatóvá váljon. Az idei első félév eredményei azt bizonyítják, jó úton járnak. A második fő kérdés — a szervezeti rendszer mellett — a termelés megszervezése, a technológiai fegyelem bizto­sítása volt. Az utóbbi évek­ben jelentősen nőttek a mi­nőséggel kapcsolatos követel­mények: új szabványok lép­tek életbe egyes területeken, i másutt pedig szigorították a minőségi előírásokat. Gázt és olajat szállító csövet ma Ma­gyarországon csak olyan em­ber hegeszthet, akinek erre külön minősítése van. Minden csodarabot, amelyet ma a földbe fektetnek, »anyaköny­veznek«. Ez a gyári műbi­zonylatot tartalmazza, de megállapítható belőle, hogy ki hegesztette, s ezt a radioló­giai vizsgálat milyennek mi­nősítette. Mindezt megköve­telni csak akkor lehet, ha a munkahelyen fegyelem van. Gondoskodás az emberről — A vállalat párt- és gaz­dasági vezetői a fegyelmezett munkavégzésért, a minőség szigorú követelményeinek be­tartásáért a munkahelyi ve­zetőket teszik felelőssé — mondta Csala József. — Fel­adatuk ellátásához azonban mindent megkapnak: gépet, anyagot, tervet és jogkört. A vállalat szervezeti rendszeré­nek korszerűsítése során két fő-építésvezetőséget létesítet­tünk: az egyik a Dunántúlon, a másik az Alföldön dolgozik. Mindkettő élére több évtize­des gyakorlattal rendelkező szakember került. Munkáju­kat jól képzett fiatal mérnö­kök, technikusok segítik. A nehéz körülmények kö­zött dolgozó emberekről való gondoskodás néhány szép pél­dájával lehet találkozni az új vállalatnál. Az év végéig — mondták — megszűnik a te­herautón való munkásszállí­tás: a Szegedi Ktsz-szel ké­szíttetnek olyan munkásszál­lító autóbuszokat, melyek a legnehezebb terepen is biz­tonsággal közlekednek. Ma már természetes dolog az is, hogy a dunántúli fő-építésve- zetőségről autóbuszok indul­nak a dekád végén a Keleti pályaudvarra, a nyírségi vo­natokhoz. A munkások egy része ugyanis szabolcsi. Biztos kenyér — Egy napig óvónő vol- • tam — mondja Béres Ágnes. — Amikor üzemünk kétéves volt, szerelőversenyt rendez­tünk. Én, mint az egyik KXSZ-titkár vállaltam, hogy ha a magam csöveit már el­készítettem, vigyázok a dol­gozók gyermekeire. 1974. szeptember 16-án a fonyódi dombon lévő régi is­kolaépületben ült először asz­tal mellé harmincöt rácssze­relő és ugyanennyi rádiócső- saerelő. Azóta százhuszonné- gyen dolgoznak itt, öt szocia­lista és egy munkabrigádlban. Ügy emlegetik őket, hogy fe­gyelmezettebbek, mint a ka­posvári »öregek«. Fekete Sándorné 1968 óta ízzós. A törzsgyárban inkább Harsányt Rózsaként ismerik. Szocialistabrigád-vezető volt Kaposváron. Miután férjhez ment és Lengyeltótiból köny- nyebb az új gyárba járni, ide helyezték. Csoportvezető. — Háromszor annyit utaz­tam a korábbi munkahelyem­re, mint ide. összehasonlítha­tatlanul kényelmesebb. Hogy mit jelent nekem ezenkívül az új üzem? Jómagam is sza­lagon, normára dolgoztam. Tisztán látom, milyen sokat kell »az én embereimnek« is dolgozniuk, ha jól akarnak keresni. Ha kell, besegítek a szalagon, de a várt teljesít­mény megvan. Örömet talá­lok abban, hogy állandóan tanulókkal foglalkozom, hi­szen betanító is vagyok. — A vállalati busz naponta ingyen hoz ide a fenyvesi la­kásunkról. Haza is szállítanak — mondja Rick Pálné, aki az első hetven munkásnő egyike volt. — A gyerekeim már megnőttek. Az egyik err^, a másik arra tanul, az ellátásuk elég nágy gond. Két műszak­ban dolozhatom, s ez előnyös számomra. Beszélgettem olyan asszony­nyal, aki a ládaszögelést hagy­ta ott a fehér köpenyért. Könny en átállt a keze a kala­pácsról a szerelőcsipeszre, a fáról a finom fémalkatrészek­Varga Ferencné magasabb rendű munkaként emlegeti a szerelést. — Valahogy többnek érzem magam, amióta itt vagyok. Korábban én is, mint itt min­den második nő, üdülőben főztem, takarítottam. Legtöbben a gyári közös­ségnek örülnek. Azt mondják: úgy érzik, fontosak. A kicsiny üzem tiszta, ren­dezett. Jó légkör uralkodik i benne. Egyelőre még hazait esznek, de már nem sokáig. Megmutatták a szomszédban azt az óvodát, amelyik helyett tágasabb, korszerűbb épül. A régi egy kis átalakítással al­kalmas lesz üzemi étkezdének. A munkásnők úgy tudják, hogy ebből már tavaly de­cemberben ki kellett volna költözni. Bizakodnak: nem késlekednek sokáig az építők. G. J. Elkészült a gépműhely Tegnap adták át rendeltetésének azt a gépműhelyt, melyet a mesztegnyői termelőszövetkezet épített saját erőből, mint­egy hárommillió forintért. A négyszáz négyzetméter alap- területű épületben a kovácsmühely, a szerelőcsarnok és a szociális létesítmények kaptak helyet* MÁI KOMMENTÄRUNK Hol vannak tízezren? A múlt évben minden ed­diginél nagyobb bérfejlesztés­re kapott lehetőséget a vál­lalat: a többletpénzt azok az emberek kapták, akik az át­lagosnál nehezebb körülmé­nyek között dolgoznak. Ezt a munkások szóhasználatával »tereppótléknak« nevezett pénzt differenciáltan osztották el: ott kaptak legtöbbet, ahol a körülmények is a legnehe­zebbek. Rugalmasan Hol tart ma a Kőolajveze­ték Építő Vállalat? Zábrák Sándor igazgató így fogalma­zott: — Kapacitásának megfelelő munkát kap, s ezt — úgy érezzük — a mai követel­ményeknek megfelelő minő­ségben tudja elvégezni. A vezetéképítésben nagyot lép­tünk előre, s egyre nagyobb erő összpontosul itt. Ez egyes esetekben már többre képes, mint amennyit az olajipar kí- Ván tőlünk. Éppen ezért ke­resni kell a munkát. Magyar- országon a profilnak megfe­lelő más feladatot — mint például víztávvezeték építé­sét — is vállalunk, s az OKGT vezérigazgatóságával teljes egyetértésben keressük a lehetőségét annak, hogy az itthon felszabaduló kapacitást miként tudjuk külföldön hasz- riosítahi. Van még egy most kialakuló új tevékenységi kö­re is a vállalatnak, A siófoki központi telepen nyolcszáz ember dolgozik. Saját elkép­zelések alapján megkezdték itt a csőszerel/vény gyártását. Az OKGT úgy döntött, hogy kb. 200 millió forintos fejlesz­téssel a vállalat gyártja a csővezetékekhez a szerelvé­nyeket. Az ipartelep egy ré­sze a terv valóra váltása után valóságos gyárrá alakul át. Az új körülmények között is helyet talált magának a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat. Dr. Kercza Imre Érdekes vita követte teg­nap a Hazafias Népfront me­gyei elnökségének ülésén az egyik beszámolót. A mozga­lom szociálpolitikai tevékeny­ségéről és a további felada­tokról volt szó. Három fő csoportot érintett az előter-{ jesztés: az idős korúakat, d nagycsaládosokat és a ci­gánylakosságot. Már a »kiemelés« jelzi, hogy a népfrontnak elsősor­ban hozzájuk kapcsolódóan vannak fontos feladatai. Az elnökség tagjai nagy felelős­séggel, jövőbelátással szóltak a gondokról és az eredmé­nyekről. Mi az előbbiekhez fűzzük megjegyzéseinket, an­nak tudatában, hogy a szo­ciálpolitika összetett foga­lom, része az életszínvonal­politikánknak, s ezen keresz­tül a társadalom gondoskodá­sa is mindig szélesebb körű lesz. Elhangzott a vitában egy­két — elszomorító — példa is. Idős emberekről volt szó, akik annak ellenére marad­tak egyedül, hogy három vagy több gyermeket neveltek föl. Kis falvak szélén élnek apró házukban; elhagyottan, elfe­ledetten. Helyesebben: mél­tánytalanul elhanyagoltan. Nemcsak a fölnevelt fiú- és lánygyermekekről van szó; szervekről, vállalatokról is. Egy mondat a beszámoló­ból: »-Több mint tízezerre te­hető azoknak az idős korúak- nak a száma, akik nyugdíj­ban vagy járadékban nem ré­szesülnek. Ez a tízezer idős korú az, akinek életéről, sor­sáról szinte semmit sem tu­dunk.,« Megdöbbentő ezt olvasni. Tudjuk: vannak hálátlan gyerekek. Tudjuk azonban azt is, hogy ezeknek a ma már senki által sem keresett idős embereknek ott a munkája a gyárainkban, az eredmé­nyeinkben. Kiterjeszthető te­hát azoknak a köre, akik kö­telességüknek érezhetik a ró­luk való gondoskodást. A ta­nácsi szervek sokat tesznek ennek érdekében. De térjünk még egyszer vissza a számra: tízezer idős emberről semmit sem tu­dunk. A vitában hallott vé­lemény szerint a tanácsokon dolgozó szociálpolitikai elő­adók alig-alig, vagy egyálta­lán nem ismerik területüket. Ez pedig elszomorító. Végül is az öregek egyedülléte a minden oldalról való elha­nyagoltságot jelzi, s nekik ta­lán nemcsak az elköltözött gyerekek látogatása hiányzik. A megyei tanács egy ko­rábban elfogadott akcióterb alapján dolgozik az idősek helyzetének javításáért. A legfontosab célok: a szociális intézmények fejlesztése, a se­gélyek átlagának növelése és elosztásuk javítása. Mit tehet a népfront, ha a szociálpolitikáról van szó? Mindenekelőtt közreműköd­het a közgondolkodás rfieg- változtatásában, a társadalom erőinek mozgósításában, a rászorulók megsegítésében. A szándék nemes. Jobb eredmé­nyeket, vitathatatlan sikere­ket azonban csak a jól össze­hangolt tett hozhat. Mégpe­dig az érintettekkel való együtt cselekvés alapján. M. A. A zászlós EGYSÉGÉNÉL az egyetlen, aki ezzel a tiszthelyettesi rendfokozattal látja el a ka­tonai szolgálatot. Stark Ká­roly zászlós vállán óriási fe­lelősség nyugszik. ( — A gépjármű-alkatrész anyagraktárai kezelem. Én felelek a sokmilliós értékért, azért, hogy a középjavítások­hoz szükséges alkatrészek mindenkor megtalálhatók le­gyenek a raktárban. Sorkatoiiaként kezdte a szolgálatot 1950 őszén, majd háromévi tényleges idő letel­te után továbbszolgálatot vál­lalt, hivatásos lett. Mint sor­katona szintén anyagraktár­ban dolgozott. — A régiek közül már csak néhányan teljesítenek itt szol­gálatot. Szabó Béla, Szárics Sándor, Zámbó János tisztek, a többiek más egységekhez, távolabbi helyőrségekbe ke­rültek, vagy nyugdíjba men­tek. Szeretek itt lenni, mert ismerem a munkámat, a pa­rancsnokaimat, s ők — úgy érzem — megbecsülnek. Gyakran látni Stark Ká­rolyt az egység javítóműhe­lyében. A gazda szemével vizsgálgatja a javításra váró járműveket, s ha lát a földön egy-egy könnyelműen eldo­bott csavart vagy más apró alkatrészt, nem restelli föl­menni. S azt sem, hogy szól­jon a katonáknak: gondosab­ban kezeljék az anyagot, mert előfordulhat, hogy egy néhány filléres alkatrész hiánya gá­tolja a javítás befejezését. Nem csupán azért 'érez fe­lelősséget, hogy az általa ke­zelt raktárban levő anyagok­kal mindenkor pontosan el­számoljon, hanem azért is, hogy minden fontos alkat­Szibéria: a jövő kulcsa Decemberben lesz egy éve, hogy végigment az első vonat azon a 64 kilométeres szaka­szon, melyet a 3200 kilométe­res Bajkáí—Amur vasútvonal­ból elsőként megnyitottak. A tudományos—műszaki for­radalom legújabb vívmányait alkalmazva épül a vasút Szi­béria és a Távol-Kelet legne­hezebben megközelíthető vi­dékein keresztül, valójában korunk hatalmas gazdasági, műszaki és társadalmi kísér­lete. Az építkezésről Vaszilij Bondarev, a BAM nyugati szakaszának vezetője elmond­ta: — Az utóbbi húsz évben Szibériában és a Távol-Kele­ten világ jelentőségű építke­zések iolynak. Vízi erőművek, fafeldolgozó komplexumok születnek itt, amelyek kiér­demlik a »világon a legna­gyobb« címet. Legújabb épít­kezésünk, a BAM (oroszul: Sajkái—Amur Magisztral) megteremti a fejlődés lehető­ségét a Szovjetunió keleti vi­dékei előtt. A BAM pályateste a legkü­lönfélébb éghajlani övékén halad keresztül a mediterrán­tól a kontinentális felé. A te­repviszonyok hasonlóképpen változatosak: helyenként örök­ké fagyott talajon fut majd a vonat, másutt tízes erősségű földrengésekkel is számolni kell, a hatalmas hegyek és fo­lyók csak alagutak és hidak építésével szelhetők át. Több mint 3000 hidat kell felépíte­ni, s csaknem 26 kilométer lesz az alagutak hossza. A tervek szerint mintegy 200 állomást és kitérőt, négy bá- zisfűtőházat létesítenek. A BAM építése fölött az if­júság vállalt védnökséget. Sok ezer jelentkező levélben kéri alkalmazását, de nem minden­ki veheti fel a BAM-jelvényes kezeslábast. Előnyben része­sültek azok, akik valamilyen, de még jobb, ha több, építő­ipari szakmával rendelkeznek. Hogy mit ad az országnak gazdaságilag a BAM ? A Bajkál—Amur Magisztral — kulcs az általános népgaz­dasági feladatok megoldásá­hoz. Itt egy hatalmas iparvi­dék létesül, városok, települé­sek születnek. A munkálatok két franciaországnyi területen bontakoznak ki, vagyis egy­millió négyzetkilométeren. A vasútvonal segítségével a népgazdaság számára hozzá­férhetővé válnak új nyers­anyag,- és energiaforrások. részből, mely a javításokhoz szükséges, legyen elegendő. — Megszállottja a szakmá­jának. Lelkiismeretes, meg­bízható ember, aki munkájá­val jelentős segítséget nyújt egységünk harckészültségé­nek mindenkori biztosításá­hoz, s ahhoz, hogy a jármű­vek az előírásoknak megfe­lelően, biztonságosan üzemel-, jenek. A gondjaira bízott nagy értékű anyagot úgy kezeli, óvja, hogy a hadsereg tu­lajdona, a társadalmi tulaj­don soha ne károsodjon. Farkas József őrnagy, az egység parancsnokának politi­kai helyettese jellemzi így Stark Károly zászlóst. S ez nemcsak a megbecsülésnek, hanem a parancsnokok ré­széről megnyilvánuló biza­lomnak is a kifejezője. Tavaly április 4-én vette át Stark Károly zászlós a Haza Szolgálatáért Érdemrend bronz fokozatát. A 10, 15 és 20 éves katonai tevékenység után járó Szolgálati Érdem­érem tulajdonosa, hamarosan megkapja a 25 év utáni Szol­gálati Érdemérmet is. EGYENRUHÁBAN szolgál 1950 októberétől, mint hiva­tásos éppen huszonhárom esz­tendeje. Egysége az elmúlt időszakban nagyon sok gya­korlaton vett részt, ahol nem­csak a katonák- vizsgáztak, hanem a különböző gépjár­művek is, amelyek javításá­hoz, mindenkori üzembizton­ságához Stark Károly zászlós is jelentősen hozzájárult. Sz. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents