Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-07 / 237. szám
Száz m ássa fából a Forradalom Megtaláljuk-e a kulcsot? L ehet vagy negyven éve, hogy Az Est című déli lap egy Keresd a kulcsot! című játékkal hozta izgalomba olvasóit. Hetenként elrejtettek valahol egy kulcsot, azt kellett megtalálni ahhoz, hogy a nyertes kapjon — ha jól emlékszem — száz pengőt. A magyar közművelődés munkásai immáron harminc éve keresnek egy másik kulcsot Kulcsot — vagy nevezhető bűvös igének is —, mely megnyitná a könyv előtt mindazok szívét, elméjét, akik még nem ismerték föl, milyen kincs a jó könyv, mivel gazdagítja, szépíti az ember életét az olvasás. Bár a könyvtárak és a boltok statisztikái évről évre növekedő forgalomról adnak számot, jól tudjuk, nincs okunk az elégedettségre. Az értelmiségiek egy főre jutó évi könyvvásárlása nem éri még el egy közepes minőségű férfiing árát sem; a munkások átlag egy kiló hús ellenértékének megfelelő összeget költenek évente és fejenként könyvre; a paraszti vásárlás pedig nem haladja meg két féldeci rövid ital forintértékét. ... Könnyebb valakit a cigarettázásra vagy az alkohol szeretetére rákapatni, mint Balzac, Dante vagy Rilke műveinek olvasására. Keressük hát a kulcsot, a bűvös igét, az eszközt, a formát, amely szélesebbre tárja a nehezen táruló kapukat a könyv előtt. Verítékes, naponta újra kezdődő mérkőzés ez a szellem egyik legnehezebb küzdőterén. Mert nem minden könyvből válik jó olvasmány, és nem mindenkiből lehet jó olvasó. Még a nagy Tolsztoj is azt mondta: »Nagyon gyakran gyenge és helytelen gondolatokkal találkozunk olyan könyvekben, amelyeket nagynak és szentnek tartanak ...« És a mi Bajzánk azt mondta: »Sok ember van, aki csak azért olvas, hogy gondolkodnia ne kelljen ...« Ami azt jelenti: az ember és a könyv viszonya nem üzleti viszony. Továbbá azt jelenti, hogy a könywásárló tudata nem minden esetben válik gazdagabbá attól, hogy könyvet vett. És a könyvtári statisztikák sem felelnek arra a kérdésre: megértette-e a kölcsönző a kezébe került könyv lényegét, fölragyogott-e elméjében az író üzenete, vagy számára az olvasmány csak tarka betűegyveleg maradt. Mindezzel számolva tovább keressük azt a bizonyos kulcsot. E törekvésünket eredményesen segítik immár 1960 óta az őszi megyei könyvhetek. Ak általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknek ezek az évről évre visszatérő könyvakciói — intézmények, társadalmi szervezetek, mozgalmak raja segíti őket ebben — elsősorban a falu embereit szeretnék közelebb hozni a könyvhöz. Könyvet adnak százezrek kezébe — ugyanazt teszik, mintha kenyeret adnának, írók százait hívják meg az olvasók körébe — találkozzék és cseréljen eszmét az élet és az irodalom. Mint a nyomtatott betű gyalogapostolai, ezren és ezren indulnak el, hogy házról házra vigyék, ajánlják a könyvet. Egy teljes hónap, az egész október, ennek a könyvünnepnek a jegyében telik el vidéken. Bárcsak mindenütt valóban pezsgést hozna és ünneppé lenne! Vajon minden felelős, ezért az ügyért tenni tudó ember megérti, hogy ez az akció nem egyszerűen adok- veszek kampány; hogy aki a könyvért szót emel, az a holnapot építi; hogy könyv nélkül hidegebb még a legjobban ,fűtött otthon is? .., G orkij szerint: »A könyv minden csodák közül a legbonyolultabb és a legnagyobb csoda, amelyet az emberiség a boldogsághoz és az eljövendő hatalomhoz vezető nagy úton magamagának megalkotott...« Ez az október is a kulcsot keresi, mellyel kinyílnak az eddig zárt ajtók. Bajor Nagy Ernő Falvak közti áramlatok [pedagógusoknak is. Van jó A falvak közti kapcsolat kialakításának is csírája volt az az 1971-es településhálózat-fejlesztési koncepció, mely egészen az ezredfordulóig utat jelölt. Közigazgatási jelentőségén túl, benne rejlett az is: kézfogásra van szükség a települések között. Az irányt mutató határozattal körülbelül egy időben — helyenként valamivel előbb vagy később — megtörtént a gazdasági egység létrehozása is. A tsz- ek egyesülésével nagyüzemek jöttek létre. Ezzel együtt kialakultak, illetve kiklakulófélben vannak a körzetek. A koncepció szellemében az apróbb falvak egy-egy középfokú, alsó fokú, vagy részleges alsó fokú centrumközséghez kapcsolódnak. Megszűnt egysejtűség-állapo- tuk, mely tulajdonképpen úgy szorított, mint a szűk cipő a lábon. Egészséges áramlásnak kell indulnia község és község között, ez biztosítja a közéleti és a kulturális jó közérzetet. Egyelőre azonban még a kezdet kezdetén tartunk. Sok helyütt akadoznak, szakadoznak ezek az áramlatok. Nem működik még megfelelően a kétirányú kommunikációs csatorna. Ez pedig az apró falvak — reméljük csak időleges — közéleti, kulturális sorvadását hozza magával. A humán és a műszaki értelmiség — mert a központokban volt szükség rájuk — elhagyta a kisebb telepüpélda! Arra, hogy a központ ilyen értelemben is funkcionál. Hogy egész évben vagy egy-egy alkalommal ne teljesítené ezt a fajta kötelezettségét. Nemrégiben éppen a ba- bócsai példáról írtunk, ahol a művelődési háznak szoros kapcsolata van a »beosztott« községek klubkönyvtáraival. De bizonytalanságot is észlelhetünk sok más helyen. Mi akadályozhatja — hangsúlyozom: időlegesen! — az áramlat kialakulását? Sokszor az emberi kicsinyesség. Az, ha a körzetközpont tanácsi vagy társadalmi szerveinek egy-egy vezetője rossz kapcsolatot »alakított ki« az apró falu vezetőivel. De ez fordított érvénnyel is előfordul. Gát az is, ha a hajdani vagyoni viszonyok diktálnak még mindig csúfolót két szomszédos község lakóinak. A gyerekek már nem is tudják, mi volt a gúnyversike eredete, mégis fújják néhány helyen. Ez a gát persze hamarosan leomlik mindenütt, ahol közös nagyüzemben dolgoznak az emberek, s akkor megszűnik az apró falu kulturális, közéleti Csipkerózsika-ákna. Aktivizálni kell magukat a kisebb településeken »rekedt« példa ezen a területen, bizonyítja nem egy Szocialista kultúráért kitüntetés. A rossz példáért viszont, sajnos, nem jár A kulturálatlanságért emlékérem, noha jó néhányan »kiérdemelnék«. Persze, arról szó sincs, hogy mindenki egyformán lenne alkalmas népművelői feladatok ellátására. De a képességeinek maximuma kötelező a feladatvállalásban! Ehhez viszont az is szükséges, hogy a népművelő ne érezze becsapva magát. Találkoztam már olyannal, aki — joggal — azt panaszolta, hogy becsapták a körzetközpont vezetői, amikor az állást és a szolgálati lakást a centrumközségbe hirdették, de — amikor az Alföldről beállított a holmijával a teherautó — az apró falu szolgálati lakásába irányították. Másutt meg éppen a kisebb település nagyot akarása az akadály. A központi kereteknél nem nyújtózhatnak tovább az apró falvak sem! Az összhang megteremtése a kívánatos. S akkor az áramlatok zavartalanul juthatnak településtől településig, embertől emberig. Leskő László munkások fegyverei is, de a ma forradalmisága szintén érvényre jut a szoborban. Japán vendégünk, Amemiya Issei pagodaívű plasztikája a közönség kedvence lett, így mondják Nagyatádon. Senki sem firtatja, mit ábrázol, mindenki befogadja a szobor egyszerűszépségét, mely nyugodtságot áraszt, meditációra kószBerczeller Rudolf: Forradalom. (Befejező munkálatok.)--------------- \ nemcsak saját munkájával töPagodaszerű kompozíció. A nyáron — a második évadban — öt új szoborral gazdagodott , a nagyatádi szabadtéri szoborpark. Ismerős művészek és új vendégek dolgoztak a nemzetközi szobrásztelepen. Berczeller Rudolf ezekben a napokban fejezi be száz mázsa fából készült, sikeres alkotását, a Forradalmat. Sétánkat mi is a szoborparkban kezdtük. A telep bejáratánál állították fel Mészáros Mihály második falplasztikáját, amely Bach emlékének tiszteleg. (A szobrász korábban elkészült Dózsa című munkáját lapunkban is bemutattuk.) A szobor, mint' sajátos zenei műfaj, melyet Bach oly kiváló tehetséggel művelt, fúgasze- rűen építkezik, ettől lendületes, mozgalmas a plasztika. Ugyanakkor az égetett fa komolyságot áraszt. Az idén a szabadtéri szoborpark, illetve a szobrásztelep gazdái úgy irányították a munkát, hogy előtérbe kerüljenek a figurális kompozíciók. A merész ötletek így sem kerültek »zsákba«. Az újszerűre való törekvés talán ezért is hozott több eredményt, mint tavaly. Tovább folytatta Dózsa című szobrának munkálatait Szabó István, a befejezésére azonban még egy évig várni kell. Az elképzelés már a szobor tavalyi formájában is figyelmet keltett, most erősödött bennünk a meggyőződés, hogy értékes plásztika születik a hatalmas farönkből, mely a'tüzes trónon ülő Dózsát ábrázolja. Berczeller Rudolf Forradalom című kompozíciója olyan kísérletnek is tekinthető, mely eredményét illetően bizonyságul szolgálhat, hogy milyen, eddig ki nem használt lehetőségek vannak köztéri szobrá- szatunknak. A faplasztika rajzos vonalvezetéssel a forradalmi tömeg lendületét fejezi ki. Jelzésszerűen előtűnnek a tét, és nemzetközi jelként immár a művészet és az emberek örök kapcsolatát hivatott hirdetni. Tavaly formáján alul dolgozott a belga Fernand Van- der Plancke. Érezte, hogy bizonyítani kell, ismét eljött Nagyatádra. Üzenet című plasztikája valóban méltó alkotás ahhoz, hogy őt is jelentős művészként tartsuk számon. Tavalyi tapasztalatait, hely- és anyagismeretét kamatoztatta a belga . vendég, így született meg a növényi formákra, a pillangó röptére emlékeztető Üzenet. Mit mond az Üzenet? Nagyon hasonlót, mint a japán Issei plasztikája: öröm forrása lehet a művészet, emberi érzéseket közvetít az embereknek* hogy magukra ismerjenek és másokat is megismerjenek. Ez a két utóbbi alkotás nem tartozik ugyan a figurális szobrok körébe, mégis emberségesek, személyhez szólóak. Felállították Martyn Ferenc kompozícióját; de ebben az esetben valóban olyan kísérletről van szó, melynek eredménye felől — alighanem — maga a művész sincs meggyőződve. Vajon megfér-e a tájjal, a szoborkörnyezettel a festett faplasztika? Ez a kérdés foglalkoztatja Martyn Ferencet. A telep ugyan elcsendesedett, már csak Berczeller Rudolf dolgozik és a sok segítség. Ennek az idén nem voltak híjával. Társadalmi munkában sok érték — és emberi kapcsolat — született a telepen. Dezső Lászlóné, a városi művelődésügyi osztály vezetője ezzel is kezdte az évad értékelését. Elmondta: javult a telepen dolgozók hangulata, és jobb volt a megértés. A műhelymunka kialakítása — s ez az elismerés — Mészáros Mihály nevéhez fűződik, aki öt új szobor el Nagyatádon Százhuszan az ifjúsági házból Utánpótlás lehetne léseket. A »hogyan tovább ?«- ot illetően jó néhány helyen még nagy a bizonytalanság, így sajnos a bizonytalanság, nem a kultúra gyűrűzik le a fontossági sorrendben »egyéb« kategóriába sorolt helységekbe. A fizikából ismert közlekedőedény-törvényt idézzük : azt kell elérnünk, hogy az üvegcső mindkét szárában azonos szinten álljon a folyadék. Ehhez — bontva a hasonlatot — az szükséges, hogy a körzetközpontokba távozott értelmiségiek ne hiányozzanak az »egyéb« községekből. Magyarán: vissza kell járniuk ezekbe. Hogy a központból kölcsönözni lehessen az ismeretterjesztő előadáshoz előadót, a kórushoz vezetőt, a tánccsoporthoz oktatót, a szakkörbe szakembert, a gyűléshez szónokot stb. Szó sincs arról, hogy helyenként ne akadna már jó Gyermekekből álló négy művészeti csoport működik a kaposvári Kilián György Úttörő és Ifjúsági Művelődési Központban. A legrégebbi, a legnagyobb hírű fúvószenekar. Mellette fotó- és rajzszakkör, valamint tánccsoport is van. Az igaz, hogy jó néhány szakkör tagjai lehetnek a házba látogató gyerekek, de aki valamiféle művészeti ág alapjait akarja elsajátítani, az csupán e négy közül választhat. Kevés, ez, vagy elegendő? Gulyás János, a központ igazgatója: — Nem volt érdemes többel foglalkoznunk. Az általános iskolákban ugyanis elég sok csoport működik. Rajz például majdnem mindenütt. Báb is. Sőt a mi fotószakkörünknek és a tánccsoportunknak is van iskolai megfelelője. Így azután a csoportjaink inkább egy-egy iskolára épülnek, Onnan jön a legtöbb gyerek, ahonnan a csoportvezető tanár. — Hányán járnak az úttörőház művészeti csoportjainak foglalkozásaira? — Százhúszan, százharmincán. — Van-e kapcsolatuk az iskolai szakörökkel? — Különösebb nincs, és azt hiszem, ez elég nagy baj. — Miért? — Mert nem tudunk kü- lön-külön jól dolgozni. Az iskolai rajzszakkörök például — azért beszélek erről, mert ebből van a legtöbb — maguknak tartják meg a legtehetségesebb gyerekeket, az ifjúsági házba azokat küldik, akikre nincs szükségük. — Az ifjúsági ház többet tud nyújtani a gyerekeknek, mint az iskolai szakkör? — Általában egy-egy művészeti ág legjobb kaposvári művelőjét kérjük fel, hogy foglalkozzon a gyerekekkel. Ha ez így van, gyorsabban eljutnak a magasabb fokig, és hamarabb szerepelhetnek. És ha már a szereplésről van szó: erre is több lehetőséget tudunk biztosítani, mint az iskola. — Ügy érzem, nincs egység az úttörőház és az iskolai szakkörök tevékenységében, szükség lenne változtatásra. — Annak ellenére, hogy az ifjúsági és úttörőparlamenteken s még sok más fórumon fölvetődött annak szükségessége, hogy az iskolán kívüli munka ne az iskola keretében történjen, nem nagyon változott semmi. Az úttörő- csapatok nem gazdái igazán ezeknek a csoportoknak. — Szerintem ez a négy csoport meglehetősen kevés. Hiányzik például a régebben kiválóan működő gyermek színjátszócsoport. — Valóban, átmenetileg nem működött, később igen, de nem olyan intenzitással, mint néhány övvel ezelőtt. Most a Fonómunkás Kisszín- pad részeként dolgozik tovább, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a legjobbak majd a nagy együtteshez kerülnek át. Ez azonban ritkán fordul elő. A felnőtt vezetők ugyanis nem számolnak velük, nem építenek rájuk. Én még hozzátenném, hogy a gyermekcsoport-vezetők se nagyon ajánlják tehetséges fiaikat, lányaikat utánpótlásnak. Arról nem is beszélve, hogy van olyan jól működő — bár szétszórt — ága az amatőrmozgalomnak, mint a bábjáték, amelynek művelői egyáltalán nem kerülhetnek Somogybán felnőtt együtteshez, mert egyelőre nincs ilyen. Beszélgetésünket úgy kezdtük, hogy az átfedések miatt nem kell több együttes az ifjúsági házba. Hogy kell-e? Lehet-e ezen változtatni? Hogyan lehetne a gyermekmozgalomban valamilyen egységet kialakítani? Érdemes lenne erről beszélgetni iskolai és úttörővezetőknek, felnőtt együttesek irányítóinak — az ifjúsági házban. S. M. rődöbt, hanem az egész telep gondját is a vállárai vette. A nagyatádi telep, a szabadtéri szoborpark híre a nyáron továbbterjedt, mind többen keresték föl az itt dolgozó művészeket, az alkotásokat. Sok új barátot szereztek ezek a művek a kortáns képzőművészetnek, a mai szobrászatnak. A közművelődésben — a vizuális nevelésben — tág teret szánnak a szabadtéri szoborparknak. Bevált a pályázati rendszer, de tovább kell finomítani. Nem is csak arra gondolunk, hogy Mészáros Simon István emlékművével pályázott, s nem az készült el — jövőre kívánja kivitelezni —, hanem arra, hogy aki jelentkezett, s nem utazik Atádra, az időben jelezze, így másnak adhassák át a helyét. Jelentkező temérdek van. Horányi Barna
