Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-06 / 236. szám

Kaposvár és az idegenforgalom

| A szakköri munka gyümölcse

fii a kaposváriak között egy régi anekdota, miszerint a város egykori vezetői a kaposvári vár tégláit darabonként egy koronáért eladták. A rosszmájúnk még azt is megjegyzik, ezért nincs semmi látványosság ebben a városban. Hogy mi az igaz a »-meséből«, arra nehéz lenne válaszolni, egy dolog azonban tény: kevés látnivalóval dicsekedhetünk.

Igaz ugyan, hogy számtalan »kincsünk« van, dé ezek jobbára rejtett kincsek. Legtöbbször még a kaposváriak sem ismerik őket. Honnan is ismerné egy átlagpolgár, hogy Móricz itt írta híres tanácsköztársasági tudósításait, hogy Ady verssorokat vetett papírra itt, hogy Kossuthot képviselővé választották e városban. Nem tudhatják sokan azt sem, hogy Fekete Istvánt, az írót milyen szálak kötik Kaposvárhoz, s kevesen ismerhetik Martyn Ferenc kaposvári kapcsolatait is. Noha vannak helytörténeti munkák szép számmal, de ezek nem jutnak mindenkihez, s az emléktáblák sem igazítanak el...

A szomszédos városok, megyeszékhelyek nagyobb súlyt fektetnek idegenforgalmi értékeik propagálására. Mi — ki tudja, miért? — nem. Arról már ne is beszéljünk, hogy nem lehet kapni egy kaposvári útikönyvet vagy egy jobb térképet.

Beszélhetünk-e egyáltalán idegenforgalomról Kaposváron? A válasz, azt hiszem,

meglepő: igen is, meg nem is.! Hoz ugyan csoportokat az IBUSZ, a Cooptourist, az Express, de jobbára csak átutazóként, mert látnivalót, amiért érdemes lenne hosszabb ideig a városban maradniuk, nem tudunk, vagy legalábbis alig tudunk nyújtani. Talán egyedül a Hotel Dorottyába érkező osztrákok érezhetik magukat jól Kaposváron, de ők is csak azért, mert az IBUSZ bécsi utazási irodájánál lovas programra jelentkeztek, s nekik ez elég.

— Mi várható? — kérdeztük Balajcza Jánostól, a városi tanács elnökhelyettesétől.

— Elsősorban a propagandát növeljük. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata új képeslapokat készít a somogyi megyeszékhelyről, s ezek rövidesen forgalomba kerülnek. A Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatallal megállapodtunk egy színes, képes, kaposvári prospektus kiadásában. Nagyobb kiadványok is előkészület alatt vannak. Többek között egy útikalauz, amely egyben térképet is tartalmaz majd, és segít eligazodni a városba érkező idegennek. Egy kisebb album pedig a város köztéri alkotásait mutatja be. Ez természetesen csak a propaganda. Nagyobb gondot kell fordítanunk a meglevő látnivalókra is. A

azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy van egy Do- rottya-házunk — itt egyébként Csokonai-szobrot avatnak februárban —, azután Rippl-Rónai villánk.

Hosszan sorolhatnánk, mi mindenünk van, amit az idegenforgalom szolgálatába kell állítanunk. Bár kevés a történelmi érték, mégis szeretnénk adni valamit annak, aki a városba érkezik, ötéves tervet dolgoztunk ki köztéri szobrok felállítására. Néhány új múzeum megnyitásáról is tárgyalások folynak. Ahhoz, hogy idegenforgalomról beszélhessünk majd a megye- székhelyen, segítségünkre lesz a desedai tó is. Nem szabad megfeledkeznünk a várost környező településekről: Ropoly, Szenna a városhoz »tartozik«. Az ott felállított létesítmények szintén a város idegenforgalmának szolgála tába állíthatók.

Kaposváron két rendezvénysorozatot szeretnénk elindítani. Az egyiket februárban: Farsangi napok címmel A másikat valamivel később rendeznénk meg, s a virágos Kaposvár ünnepeket elevenítenénk föl benne, virágvásárral és kiállítással.

Tervek tehát születtek, s ami örvendetes, a legtöbb | már megvalósulás előtt áll.

Fotókiállítás nyílt Barcson

Somogyi Képtár, a Rippl-Ró-1 Elmozdultunk egy több évtinai Múzeum új kiállítása az utóbbi években született meg, s azt hiszem, méltán lehetünk büszkék rájuk. Nem szabad

zedes holtpontról. Reménykedhetünk: lesz »idegenforgalom Kaposváron.

N. J.

Család és munkahely

* Molnár Gyuláné fonónő 1959 óta dolgozik a Pamutfonó- ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, 1964-ben született a kislánya, két évvel később pedig a kisfia.

— Már felcseperedtek, de régóta egyedül nevelem őket. Abban bizonyos vagyok, hogy ha máshol dolgozom, sokkal nehezebb lett volna idáig eljutnom. Három műszakba járok, de ha akarnám, a gyerekek miatt egyműszakos is lehetnék. A műszakokhoz igazodik az igények szerint bővített gyári bölcsőde és óvoda, sőt akár egy hétre is beadhatjuk a gyerekeinket. Háromszor küldtek üdülni a kicsikkel együtt, és akinek gyerekei vannak, az tudja, micsoda könnyebbség, hogy kifizetik az útiköltségemet. Dombóvárról járok dolgozni.

Molnár Gyuláné azt is elmond la hogy amikor a háztartásokban még csak elvétve volt mosógép, centrifuga, a textiles asszonyok a jól fölszerelt mosodájukba hordhatták a ruhát. Ebédet, vacsorát vihetnek haza, és aki egyedül neveli gyermekét, az ehhez is kedvezményesen juthat hozzá. Ingyenes a népszerű nyári sportnapközi, amelyet 1959 óta minden szünidőben megszerveznek a gyárban. Nyugodtan dolgozhatnak a szülők, mert pedagógusok foglalkoznak napközben gyermekeikkel. Színes programokat állítanak össze, hogy tartalmas legyen a nyár. Ez idő alatt is önköltségi áron étkezhetnek a gyerekek.

\ tisztító-kártoló üzem ve- J Lük foglalkozom. Nem hiszem,

zetője, Csiky Antalné gépész- mérnök Budapesten, a műegyetem gazdaságmérnöki karán tanul. Két gyermeke kisiskolás. Kiss Jánosné, az üzem technológusa ugyancsak kétgyermekes családanya. Vele beszélgetek.

— Ruhagyári varrónő voltam. Amikor a kislányom elsőbe ment, én is tanulni kezdtem. Most utolsó éves vagyok a Könnyűipari Műszaki Főiskola fonó-szövő üzemmérnöki szakán. Nagyon fontos számomra annak a kétszáztíz embernek a boldogulása, aki hozzám tartozik. Munkám a minőséget befolyásoló tényezői: feltárása, a problémák okainak megkeresése, a gépek jó állapotának fenntartása. De a műszaki, a termelési témák mellett érdekel, \ hogy az az ember, aki egész nap a gép mellett áll, miként látja a világ dolgait. Hogyan illeszkedik ő maga a nagy egészbe. Az üzemi demokrácia megvalósulásának egyik feltétele, hogy szélesítsük a dolgozók látókörét. Amellett, hogy nekünk, vezetőknek tanulnunk keil, őket tanítani kötelességünk.

Ezért vállalta el a KISZ- esek politikai tanfolyamának vezetését.

— Az,7 hogy én tanulok, nemcsak a családtól, de a munkaihelytől is áldozatot követel. Nem kevés az a tanulmányi szabadság, amelyet kapunk. Amikor konzultációra, szakmai gyakorlatra utazunk,

hogy valakit kielégít csupán az, ha mondjuk állandóan a küszöböt sikálja Igaz, a rend fontos, de ha nem ragyog olyan tükörfényesen a küszöb, még nem dől össze a világ. Gyerekeimnek pedig javukra váit, hogy korán önállósághoz szoktak. Egymásra is jut időnk. Az igaz, hogy a beszélgetések közben mosogatunk vagy takarítunk, vagy éppen valahova iyekszünk, de sokat kirándulunk, és a nyári szabadságnak ettől nőtt az értéke. Én minden nőnek azt tudom mondani, hogy teljesebbé válik az élete, ha gyermeke van. Felelősségteljes munkát is lehet végezni az anyaság mellett. Tanulni is i lehet Az igaz, hogy ehhez olyan férj és munkahely kell, mint amilyen az enyém.

G. J.

Egy-egy szakkör munkájának próbája mindig az, amivel a közönség elé, lép. A fiatal barcsi fotószakkör — mely a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központban működik — másodszor rendezett kiállítást a tagok munkáiból.

Légrády Györgyöt kérdeztük arról: mit jelent a szakkör tagjának lenni Barcson, ö a kis csoport titkára.

— Tizenhármán vagyunk.

Ebből nyolcán nagyon komólyan

vesszük a fotózást. A művelődési központ havonta előadót biztosít nekünk, neves fotóművészeket, akiktől tanulni lehet. Egyébként hetenként összejövünk.

— Hogyan zajlanak le ezek az összejövetelek?

— A foglalkozásokra bárki bejöhet. Van művelődéstörténeti sorozatunk, színes diafelvételekkel illusztrált előadások. Volt fotóesztétikad tanfolyam is. Feldolgoztuk Az új fotóiskola című szakkönyvet a foglalkozásainkon, de úgy, hogy anyagát kiegészítettük albumokból, kiadványokból. Azután van egy sorozatunk: mi tetszett, mi nem tetszett — s miért igen, miért nem? Ez a témája. Idegen vagy saját fotókról mondjuk el a véleményünket. Nagyon tanulságos esetek ezek. Vannak természetesen úgynevezett szabad foglalkozások is. Olykor hatván—hetven embert is vonz egy-egy programunk.

— Milyen bázisra építenek?

— Mindent megkapunk. Fotóanyagot, felszerelést. Tizen - öt-tizennyolcezer forint jut a szakkörnek az idén is.

— Van-e élő kapcsolatuk a nagyközséggel?

— Igen: rendszeresnek nevezhető. A tanáccsal és a pártbizottsággal is. A Barcsi Híradó a mi képeinkkel készül. De a honismeretiek is

Dr. Notheisz János: Kelet — póztalanul.

bízhatnak bennünk. Tervszerűen dolgozunk együtt velük.

Ezután megtekintettük a kiállítást. Az előzsürizés kilencvennyolc fotót figyelembe véve határozta meg, melyek kerülhetnek falra. Öt alkotó negyvenöt munkáját állították ki. Az első díjat dr. Notheisz János nyerte nyugalmat árasztó képével, a Kelet — póztalanul cíművel. Erősen hatott rá egy szovjetunióbeli útja, amikor Üzbegisztánnal ismer- i kedett. Több portréja, életjelenete tanúskodik erről. Ügy tetszik, hogy elsősorban az ember érdekli; erről győznek meg gyermekfotói is. Harmónia valósul meg a középrigóci tónál készült tájképén, melyen az alkonyi erdőt, tóarcot látjuk.

A második díj Győri Vilmosé lett, a Montázs Barcsról című munkáért, öreg kapu kömlelőnyilása tárul egy modern lakóház részletére. Múltból a jövő felé. Technikailag is jól megoldott montázs ez. Emlékezetes a Pitypang család is tiszta szigorúságáért. Aratásfotója a kombájn vezetőfülkéjéből készült, azt mutatja, amit a kombájnos láthat. Győri mondanivalójában gondolkodó fotós, és kedvelt témavilága a munka. Nekem személy szerint tetszett Pékmunka című képe, melyen két kéz hófehér tésztavarkocsokat fon.

A harmadik díj Légrády Györgyé lett. Együtt című fotójáért, melyen idős parasztházaspár látható. Erek címmel is emlékezetes képet állított ki: dohányfűző öregasz- szony és a levelek erei együtt asszociálják az emberben ennek a munkának a lényegét, hatását. Légrády Barcs szerelmese, sok fotója árulkodik dicsérendő lokálpatriotizmusáról. Víztornyok Barcson című munkája is emlékezetes, akárcsak az üzemi fotója. Külön- díjat adott át Szilágyi János, a művelődési központ igazgatója Siszler Istvánnak, aki láthatóan vonzódik a folklórhoz. Bige József népművész portréja bizonyíték erre.

I* U

Győri Vilmos: Montázs Barcsról.

— Nálunk a munkahely so- t valakinek az én munkakökat átvállal a családi gondokból Az én tizenegy tagú brigádomból hárman nevelünk gyerekeket a munka mellett, heten pedig gyermekgondozási szabadságukat töltik. Sokan közülük már a második babával.

römmel is törődnie kell.

Kiss Jánosné élete sokat változott a nyolcévi folyamatos tanulás alatt.

— Semmivel sem került hátrányosabb helyzetbe a család, amiért nemcsak veMuemlékelr pusztulása

Világszerte pusztulnak a szabadban álló műemlékek, különösen az épületek és a szobrok. Az UNESCO már a hatvanas évek elején nemzetközi összefogást sürgetett a szabadban álló műemlékek védelmére.

A műemlékek pusztulását elsősorban a levegő kéndioxid és széndioxid szennyezése okozza. A légi közlekedés által okozott légrezgés is árt a műemlékeknek. Sok esetben a nem megfelelő restaurálás okoz nehézséget a műemlékek' megmentésénél. Az Akropo- lisz esetében például nehezíti

századbeli helyreállítás során cementet is használtak./ Ugyancsak ésszerűtlennek mondható, hogy oxidálódásra hajlamos fémrészeket is beépítettek az említett restauráció során. A nappali és éjszakai hőmérsékleti különbség a különböző anyagokban ojyan feszültséget kelt, amelyek idővel kisebb-nagyobb márványdarabok leválásához vezetnek.

Az építészeti, valamint a

képzőművészeti alkotások megóvásának módszer« igen sokfélék, azonban eddig egy sincsen, amely végleges tnega restaurálást, hogy a 19.1 oldást nyújtana.

Sieberényi Lehel|

R

R

r

E

M

1

— Bort hozzál! — rendelkezett Matej. A régi volt. És

katona kerüli, mert tudja,

hogy 6 egy erős ember... Közben a térdük reszket, fogadok. Zabszem nem fér a fenekükbe!

Ivott Ján, és nevetett. S Matej a fejét csóválta, borostától sötétlő arccal.

24.

doltak rá, hogy ez munka. Jó kis virtus, szórakozás — így fogták fell S Buda tanító is »harci cselekedetnek« nevezte inkább. S ők maguk szívesen buzdultak fel, de világért nem nevezték volna így, amit csináltak. Egymás előtt szégyelltek a nagy szavakat. S ez általános jelenség volt az ifjúság körében.

Buda tanító azt is mondta,

A kőbányát karéj osan erdők __

T

eréza azon nyomban boldo- vették körül. Csak a bejárata hogy a klubkönyvtár kövei gan eltűnt. volt nyitott többé-kevésbé, a »mindétig« megőrzik az ő emMár hozta is a kancsót. Pá- falu iránt. Lankás,1 világos léküket, »magukba fagyaszt- rás homály vonta be az üve- táj terült él arra, ritkuló er- va«. Mert a kő a legmara- get a hűs nedűtől, mely zava- dőfoltokkal. A megszelídült dandóbb anyag. S meglátják ros sűrű V9U és zöldesbarna szekérúton nemcsak a kocsik majd, ha öregek lesznek, és színű. Három poharat is ho- gurultak, láncaiktól megsza- akárhányszor elmennek a zott Teréza, s ott helyben a badítva, hazafele vidámab- klubkönyvtár előtt, eszükbe párát kitörölte belőlük. Majd ban; az ember is úgy neki tu- jutnak a régi vidám napok; maga is koccintott a férfiak- dott iramodni, mintha a háti- mintha csak ma lett volna. S kai. zsákját eldobta volna, vagy azt fogják mondani: »Lám

— De rég láttunk — mond- legalábbis a lelke súlyát, a csak, az én keziem munkája ta Jánnak a bortól fényes végtelen sötét erdőből kiér- is benne van.«.

szemmel. v®n- A fiúk nevettek: hiszen ma

Aztán Teréza bement, a A kőbánya úgy festett itt, van. férfiak pedig ott maradtak a ahogy a bozót kezdte hirtok- bor mellett. Ján azt mondta: ba venni, mint ősidőktől itt

— Jókor jöttem. Asztalos maradt őrhely az erdőség ka- kell ide. — És mindjárt neki- pújában.

látott ő is. Ketten rakták az ólat Matej jal.

Néha egy kicsit megálltak, ittak.

— Mi

kérdezte Matej.

— Mi volna? — mondta Ján. —■ Csend van.

— Sort kapni?

— Kapná — mondta Ján.

S tudta, hogy a kocsmáról

— Lesz az még tegnap is — mondta Buda tanitó.

— Az is benne lesz, hogy

^ - leszedte a körmöm? — viEvefag használaton kívül gyorgott keservesen KoszáLott, s most újra hangos novszki Feró.

volt. Zengtek a vastuskók, az , ... „ acélfejű, hosszú ékv»;ak,

odakmn? — csengtek-bongtak a maciik, a súlyos kalapácsok. És robaj- lott a kő.

De az erdő sötét és mély csendjét érméi is élesebben fölverték az emberi hangok. Vidám társaság dolgozott

— Bőven — mondta Buda tanító.

Anyicska is mosolygott, ö volt ott az egyetlen lány. Szabadságot vett ki a gyárból, hogy ide jöhessen. A kisebb köveket ölelgette, gyenge hasához szorítva, s Holub Cip— Kevés lenne az, tatai —

röhögték a fiúk.

Anyicska pedig édes mosolyt küldött fel a szekérderékba. Harmatos kék mosolyt, a tekintete tükréről.

— Ne hagyja magát, Cip- rián bácsi!

— »Cipri bácsi csak egy van, az se baj, ha fogatlan«

— énekelték a fiúk.

— Ez ronda — mondta Anyicska csucsort szájjal, tré- fás-duzzogón.

Homyák Marci kereste a kannát, hogy meghúzza.

— Hol a kanná, gyerekek?

— Elmentek vele vízért — mondta valaki.

— De mikor elment már!

— Kosznovszki Feró megállt, kezében állt az ékvas, amely- lyel ott nagyolta a követ. — Legalább egy órája vagy még több.

— Majd jön akkor — mondták, 6 elhalasztották a szomjúságukat.

De Laco nem jött. Csak délre jött — kanna nélkül.

Nem is jött, támolygott lefele a meredek meddőhányón, belekapaszkodott minden bozótba, amely keze ügyébe esett.

Odale a rakodón két kő között, kormos bográcsban totyogott a lebbencsleves. Sok krumpli, tészta és még több szalonnadarabka ugrált a piros lében. S körülötte kúpokéi! hírt adni Mateknak, meg Vidám tarsasag dolgozott a riánnak adogatta, ki fenn állt rogtak már mindnyájan. Dé- az emberekről ott. kőbányában. A meredek falak a szekérderékban, s vén kecs- delgették a tüzet, kóstolgatták

ke módján virgonckodott ott. a levest

A lányra csikkangatott sű— A kocsma megvan, az visszazengték a jókedvű kiálemberek megvannak... — tozásokat, uram bocsi’: tar- _ ___,___c___n. D„_

m

ondta, csendeskés mosoly zán,üvöltéseket. S mint közibe rl-j ráncainak bokrából. Anvics- úszkált a szavai körül. — keveredett aranyrögök, a kő- kának muszáj volt nevetnie, Mennek a. beszédek. Králik görgetegekkel kacagás guiult. ahogyan mulatságos szeme Franyo a minap esküdözött, Buda tanító fiai megmász- golyója ki-be ugrált, hogy megfogja a katonát, ták a leglehetetlenebb helye- — Húsz év csinálna vissza, Ondi’ej meg váltig, hogy őt a két. És egyáltalán nem gon- ée volnák fiatal!

(Folytatjuk)

;