Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-30 / 257. szám
A fák védelmében A iáknak két nagy ellenségük van a városokban: az építőipar és a közlekedés. A fák életműködésének a megzavarása súlyos következményekkel jár. Az építő tevékenységgel összefüggő legbru- tálisabb cselekedet a fák válogatás nélküli kivágása. Ez szerencsére ma már egyre ritkábban fordul elő, gyakoribbak viszont a közvétett kártevések. Ezek.— hosszabb idő elteltével — a fák tömeges pusztulását okozzák. Építési területeken talaj tömörülést okoznak például a nehéz szállítóeszközök, munkagépek, így a talaj vízfelvevő képessége csökken, s a csapadékvíz nem jut kellő mennyiségben- a gyökerekhez. Ugyanez a veszély fenyeget akkor is, ha a fák környezetében aszfalttal, betonnal, salakkal burkolják a talajt. Előfordulhat, hogy a termőtalaj »lehordása« miatt kapnak kevés tápanyagot a gyökerek. Munkagödrök kiásásakor a gyökérzet részbeni megsemmisítése is csökkenti a fa nedvszívó képességét, és gyengíti »lehorgonyzását«. A talaj- olajos és maró folyadékokkal — gázolaj, benzin, cementlé stb. — való szennyeződése is mérgezi a fákat (különösen veszélyesek a téli jég- és hóoldó szerek). Gyakoriak a lombkorona sérülései is, amelyeket a füstgázok és a daruk mozgási területének biztosítására végzett csonkítások okoznak. A lombkoronán kezdi meg lassú pusztítását a jármű-kipufogógáz is. Végül meg kell említeni a törzssérüléseket. Ezek ■ elkerülésére — több ország ban — a képen látható mó dón is védekeznek. A tengerek kutatója Uj „leltár” a zivatarokról A leningrádi geofizikai obszervatórium tudósai, akik a viharfelhők tevékenységét értékelték, a föld légkörét gigászi természetes áramfejlesztőhöz hasonlították. Kiszámították ugyanis, hogy minden másodpercben átlag 1800 vihar tombol földünkön. Az évek során át végzett kutatómunka adatainak alapFolyékony kristályok az orvostiriaiDányiian ján a leningrádi geofizikusok — a légkörben, a tengeren és a szárazföldön elhelyezett igen érzékeny berendezések segítségével — kidolgozták a globális vihartevékenység modelljét. Az így nyert adatok révén földünk hatalmas »szférikus kondenzátornak« tekinthető, amelyben bolygónk felülete negatív töltésű, a légikor külső — ionizált — rétege pedig pozitív. Az Ilyen elektromos sűrítőkondenzátor armatúrájának potenciálkürr Ogelefántok temetője Azt a szőrzettel együtt kézre került leletet, melyet a német Edmund Naumann (1850—1927) Japánban a múlt század végén végzett ásatásai hoztak felszínre, Naumann- leletnek nevezték el. A régészek szerint ez az elefánt kb. 20 000 évvel ezelőtt, a jégkorszak végén halt ki. Elterjedési területe elsősorban Ke- let-Ázsia és Japán lehetett. Japán középső részén, Nagano körzetében, a kiszáradt Noji- ri-tóban végzett ásatások azt mutatták, hogy a praehistori- kus elefántok jóval nagyobbak voltaik, mint a mai indiai elefánt. A második világháború befejeződése óta több új ásatást végeztek, s ezek között is a legújabb az, amelyet a Shins- hui Egyetem professzora irányított (1975 márciusában). Ekkor egy kihalt állat comb- csontmaradványát találták meg, amely valaha Naumarm- elefánté lehetett. Kormeghatározás alapján a csontmaradványt 25—27 000 évesre becsülik. Maga a csont 99 cm hosz- szúságú és 15 cm átmérőjű. Az utóbbi évtizedekben sok ezer ember kutatja vagy csak csodálja a tengerek kisebb- nagyobb mélységeit: békaemberek, búvárok, a nagyobb mélységekbe merülő különféle szerkezetek legénysége. Példaképük kétségtelenül Jacques-Yves Cousteau, a »nagy öreg«, a francia tengerészet volt tisztje. Cousteau kapitány Bordeaux közelében született 1910-ben. A második világháború végén részt vett a fel nem robbant aknák és bombák hatástalanításában, egy önkéntes aknaszedő osztagot vezetett. Cousteau búvárszenvedélye 1936-ban ébredt föl, amikor I legjobb barátja. Tailliez megtanította az akkori újdonság, a víz alatti védőszemüveg használatára. Kifejlesztették a könnyúbúvárkodás, a lándzsával való vadászat és a víz alatti fényképezés akkori technikáját. Elkészítették a világ első víz alatti filmjét. A legnagyobb probléma mindig az volt, »hogy csak egytüdőnyi levegőjük van«. Cousteau oxigéntartállyal próbálkozott. Kétszer majdnem te meg. Cousteau első leszál- lásait Piccarddal együtt haj- tóttá végre, ezután a francia fejjaBMp» haditengerészet megbízásából önállóan számos leszállást Az egyik régészeti expedíegy Korog borszállító haio ra- jk*. kománvát: a haio mintegy Jjjpl 2200 évvel ezelőtt süllyedt el vlfeig». .-úpr gyat hoztak a felszínre. is fölszereltek, amellyel kis* Egyik kutatószerkezete az úgynevezett »merülő csészeSzokatlan sugárbaleset Tragikus sugárbalesetről számoltak be Mexikó Cityben; négy halálos áldozata volt. Egy fiatal fiú ugyanis egy kis csomagot talált, ez lönbeége eléri a 250-300 ezer ^sebrevágta majd két nap 6 | múlva atadta az anyjanak. Q voltot. Azt is megállapították, hogy a legtöbb zivatar •— greenwichi idő szerint — 18 és 19 óra között tör ki. A szakemberek véleménye szerint e kutatások eredményei igen értékesek. A légköri elektromosság sajátosságának megismerése révén biztonságosabbá válik a légi közlekedés is. tengeralattjárót lehetett leengedni és fölvenni. Készítettek továbbá egy »cápaketrecet«, ebben dolgozott a könnyűbúvár az olyan vizekben, amelyekben nyüzsögtek ezek a ragadozók. A Calypso 1950-ben készült el, azóta Cousteau úszómúhelye és otthona. Cousteau batiszkáffal nagy mélységekbe is leszáll. A ba- tiszkáf feltalálója Auguste Piccard, aki a mélytengeri kutatógömbjét a sztratoszférakutatásokhoz használt gömrajtaveszett: túlságosan mély-} h»khf. ha,oniAa„ <-/erkes7tet- re ereszkedve görcsöt kapott a 1 bo*hw hasonlóan szerkeztet túlnyomásos oxigéntől. Egyszer éppen csak annyi ereje maradt, hogy a nehezéket letépje magáról; eszméletlenül emelkedett a felszínre, úgy halászták ki. Háton viselhető, sűrített levegővel töltött tartállyal kísérletezett. A szabályozó szelep többszöri módosítása után a készülék bevált. A Calypso nevű kiszolgált aknaszedőt Cousteau a saját tervei szerint sok speciális fölszereléssel egészítette ki. A hajó orrában előre domborodó, üvegezett kabint alakítottak ki a víz szintje alatt, amelyből megfigyelhették a víz alatti világot. Erős emelődarut alj« volt, amelyet a formájáról neveztek így el, valójában egy kicsiny, kétszemélyes tengeralattjáró. Vízsugár-hajtó- mű hajtotta. A merülő csészealj a víz alatti házban lakók közlekedési eszköze: belőle nagyobb területeket tudnak kényelmesen megfigyelni, fényképezni. Cousteau tenger alatti olajkutatással is foglalkozott, de ellenzett minden olyan nézetet, mely szerint a tenger csupán nyersanyagforrás, amelyet ki kell zsákmányolni. a csomagocskát a konyha- szekrény fiókjába tette. Ott lappangott négy hónapig az ipari célokat szolgáló, 5 curie sugárintenzitású kobalt—60. Mindezt akkor fedezték föl, amikor a családtagok már sugárártalmat szenvedtek. A beszámoló nem szól arról, hogy mikénp került ki a kobalt—60 az ólomtartályból és hogyan veszett eL Elzáródott artériák „újrafúrása” Az arteriográfiában a radiológusok a legjáratosabbak, nem csoda tehát, hogy a római nemzetközi radiológuskongresszuson ismertették az elzáródott artériák »új rafórásának« a technikáját. A módszer egyszerű: az elzáródott érbe katétert vagy fémhuzalt vezetnek, és így igyekeznek az ér üregét helyreállítani. Az előadó száz esetről számolt be, az eredmény 50 százalékos volt. Az esetek túlnyomó többségében a lábon végezték a műtétet. Az eredményes esetekben ezzel elhárították a gyulladás kifejlődését. Az előadó megjegyezte: talán nincs messze már az az idő. amikor a koszorúereket is ki lehet majd ily módon kotorni. (4 félelem éjszakája Éjfél van1... A szellemjárás kezdete. De ezt az én fogam nem tudja. De ha tudná, akkor sem értené meg, hogy én ebben az időpontban nem merek a központi fogászügyeérzem, hogy elindul utánam. Ki lehet? Aszfaltbetyár... kéjgyilkos.... vagy talán éppen egy szatír, aki éjfélkor fiatal lányok vérével táplálkozik? lémben már üstdobosok verik a tamtamot. Sehol egy élőlény, akitől segítséget kérhetnék. Mi történik velem, ha utolér? Most már nem is érzem a fogfájást. Munkában a »merülő csészealj.« Mágneses villanykörte? Amerikai fizikusok több éves kutatómunkával fluoreszcencián alapuló világító- testet szerkesztettek. Ez a hagyományos izzószálas villany- körtékkel azonos mennyiségű fényt mintegy 70 százalékkal kisebb energiafogyasztással bocsátja ki, és ami talán a legfontosabb, mérete, alakja és foglalata azonos vele, tehát a meglevő szerelvényekhez módosítás nélkül használható. Az új villanykörtében Izzószál helyett mágneses tekercs van, melyet a körte talapzatában elhelyezett elektronikus áramkör lát el energiával. A tekerccsel előállított mágneses tér a villanykörtében lévő gáz alakú higanyt gerjeszti. A higanygáz ultraibolya fényt bocsát ki, mefelvitt fénypor alakít át látható fénnyé. Bár a szakemberek egy része kételkedik abban, hogy az újfajta villanykörtét olcsón, tömeggyártásra alkalmas kivitelben sikerül kidolgozni, az egyik amerikai cég máris szerződést kötött a fejlesztő vállalattal a munkák folytatására. A kutatás jelentőségét indokolja, hogy jelenleg az Egyesült Államokban a termelt villamos energia mintegy 20 százalékát használják világításra, és a világításra felhasznált áram 55 százalékát izzólámpák fogyasztják el. Ha az izzószálas villanykörtéket az új fluoreszcens villanykörtékkel lehetne helyettesíteni, ez napi félmillió barrel (egy barrel = 163,5 liter) olajnak megfelelő énergialyet az üveg belső oldalára megtakarítást jelentene. Madárriasztó műsólyom Folyékony kristály — nem fából vaskarika, hanem létező valóság. Olyan anyag, amely folyékony, nedVesít, de mikroszkóp alatt a valódi kristály képét mutatja. Bizonyos hőmérséklet fölött a folyékony kristály szerkezete megbomlik, normális folyadékká válik, e hőmérséklet alatt kikristályosodik. Átmenetet jelent tehát a folyadék és a szilárd anyag között. Mivel rendkívül érzékenyek az ilyen anyagok a hőmérséklet változására, számos technikai problémát lehet segítségükkel megoldani. Újabban egyre nagyobb érdeklődést tanúsít irántuk az orvostudomány is, sőt ma már tucatnyi ilyen anyagot használ fel. Például két tartóréteg közé juttatott vékony folyékony kristályréteg már megfelelő hőmérőt jelent. Bármely tárgyhoz érintve az eltérő színű foltok a különböző hőmérsékletű helyeket jelzi. A kép az emberi test hőportréját mutatja. letre elindulni. Fiatal lány vagyok, éjjel aludni szoktam, és nem a fájós fogammal szaladgálni ... Sajog, lüktet... kiugrat az ágyból, kitol az udvarra, már a kapuban vagyok. Kilesek, sehol egy lélek az utcán. Újra belehasít a fogamba az őrjítő fájás, ez meglódít ki a járdára ... Nyújtom a lépteimet a lüktetés ütemére. A faklumpám kísértetiesen kopog a betonon. Sehol egy élőlény. Legalább egy »ügyeletes« részeggel, egy kutyával, egy macskával vagy — bánom is én — egy betörővel találkoznék. Lassan már a fogfájásnál is jobban kínoz, űz, hajt az úton az egyedüllét, a bántó magány, a tömény félelem ... Ebben a pillanatban egy alak emelkedik föl a Színház park egyik padjáról. Látom... azaz, hogy nem látom .. ^ de Már nem őrjít a magány. Már nem vágyom az ismeretlen társra. Már futni szeretnék, de nem merek. Lábaim görcsösen csapódnak az aszfalthoz. A bisztró előtt villámgyorsan ráfordulok a Dózsa György utcára. Fogvacogva kocogok!... Jön és jön! A Május 1. utca kereszteződésében, az OTP és a könyvesbolt között szabálytalanul rohanok át a túlsó oldalra. Az újságospavilon mellől visszapillantok ... Most már tisztán látom a lámpák fényében a követőmet. Férfi, magas, vállas ... nagy darab. Zsebkendőt tart az arca elé. Biztosan azért, hogy föl ne ismerjem. Hatalmas léptekkel törtet a nyomomban, mind közelebb és közelebb érve hozzám. Zihálva lélegzem, a szivem dobogását is tisztán hallom. A szemem előtt fények cikáznak, « Zűri Nemzeti Bank épülete előtt gyorsan átvágok a posta felé. Jön és jön! Már szinte a tarkómon érzem a leheletét. Menekülni! De nincs hova. Minden kapu zárva, minden ablak sötét üregként mered rám ... Befordulok az Ezredév utcába. Most már úgy érzem, hogy a? életemért futok . ..Be az éjszakai ügyelet kapuján, fel az emletre... Szinte becsek a fogorvosi várószobába. Megmenekültem. Néhány másodperc múlva nyílik az ajtó... Elkínzott arccal belép a férfi, az éjszakai rém. Szája előtt egy nagy. kockás zsebkendő. Majd anélkül, hogy figyelemre méltatna, nyögve levágja magát mellém az egyik öblös karosszékA repülés sugárhajtás! korszakában jelentős számú baleset történik a madarakkal történő ütközés következtében. Kanadai hatóságok többféle módszerrel próbálkoztak annak érdekében, hogy a madarakat távol tartsák a leszállópályáktól. Színes füstöt képező petárdákat robbantottak, gáztölteteket lőttek ki ágyúból, madárriasztó gépkocsis őrjáratokat indítottak — mindhiába. A vancouveri repülőteret nemrégiben 8000 partfutó madár lepte el. Nem tudták mentesíteni a repülőtér környékét a kis betolakodóktól, A kanadai Nemzeti Tanács egyik kutatóbizottsága a madárriasztás problémáival foglalkozik. Vadászsólymok segítségével jó eredményt értek el az utóbbi időben. Sajnos, az ilyen sólyom őrjáratok indítása nem egyszerű és nagyon költséges vállalkozás. Nem hozott eredményt a riasztásnál a rádión irányított mini repülőgépek bevetése. Kanadai ornitológusok segítségével végül sikerült hatékony megoldást találni. Sólyom formájú répülőgépmo- delleket rádión irányítva köröztetnek a leszállópályák környékén. Azóta a partfutók, a vac(kacsák és a sirályok távol tartják magukat a leszállópályáktól az említett repülőtéren. Csak az a kérdés: meddig, mikor ismerik fel, hogy nem kell félniük ettől a »ragadozótól«? I
