Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-30 / 257. szám

Mozgósítsuk a termelés tartalékait A megye mezőgazdaságának ötéves terve egyénk mezőgazdasága összességében sikere­sen zárta a IV. ötéves tervet. Célkitűzéseink — egy­két ágazat kivételével — megvalósultak, néhányban túl­teljesítettük terveinket. A legjelentősebb előrelépés a gabona- és kukoricatermelés­ben volt; biztosítottuk a nép­gazdaság számára szükséges cukorrépát, napraforgót, bú­zát, sőt — az ellátási gondok ellenére — a zöldségtermő terület is mintegy hét száza­lékkal több, mint 1970-ben volt. Jelentősen megnöveke­dett a hústermelés és a hús- értékesítés, javult az állat­egészségügyi helyzet is. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben ma már az intenzív fajták aránya a meghatározó. Meggyorsult a területi és ágazati koncentrá­ció, növekedett a szakosodás. Egyes területeken nem va­lósultak meg terveink. Ezek közül leglényegesebb a szarvasmarhaágazat elmara­dása. A tervidőszak végére szem­betűnőbbé vált — és ma is komoly gondokat okoz — az élelmiszeripar, a fafeldolgozás elégtelen kapacitása. Nem ki­elégítő az ágazatok és a szek­torok termelési és feldolgozá­si együttműködése. Mindezek akadályozták az ágazat dina­mikusabb fejlődését. Az V. ötéves terv célkitű­zései elsősorban a meglelő feszültségek megszüntetésére, illetve enyhítésére irányul­nak, s mozgósítják a mező- gazdasági termelés tartalékait. Megyénkben az V. ötéves terv során a mezőgazdasági termelés évi 3,4 százalékos növekedésével számolunk; ezen belül azt tervezzük, hogy a növénytermesztés nö­vekedése évi 2,9, az állatte­nyésztésé 3,7 százalékos les* Ä terv szerint reális igény, hogy a kisgazdaságok terme­lése ne csökkenjen, sőt — ha szerkezetében átalakulva is — évenként növekedjen. A koncentráció, valamint a sza­kosodás további folytatása mellett biztosítanunk kell, hogy mezőgazdasági termelé­sünk sokszínű legyen, a la­kossági igényeket minden te­rületen kielégítse, és megfele­lő összhang legyen a korszerű és hagyományos termelési el­járások között. A növénytermesztés V. öt­éves terve lényegesebb szer­kezetmódosulással nem szá­mol. A népgazdasági igények­nek megfelelően biztosítja a kenyérgabona, a cukorrépa és a napraforgó termelését; a nagyüzemi burgonya- és zöld­ségterület jelentős növelését irányozza elő. 1980-ra búzából 39—40, kukoricából 52 mázsás hektáronkénti átlagtermést kell elérnünk. A terv összegezi a termelés növelésének feltételeit, így számol az intenzív fajták to­vábbi elterjedésével. Tovább szélesítjük a búza, a burgonya, a cukorrépa és a napraforgó rendszerekben fo­lyó termelését; s keressük a takarmány hasonló előállítá­sának módját. Ez utóbbi an­nál is inkább indokolt, mert nagyüzemeink takarmány ter­melési színvonala alig emel­kedett a IV. ötéves tervben, sőt egyes területeken (lucer­natermelés) visszaesett. A növénytermesztésben a barcsi Vörös Csillag Tsz és a Dél-somogyi Álla­mi Gazdaság burgonyaterme­lésének összehangolását, a Balatonboglári Állami Gazda­ság szőlőtermelést és borásza­tot integráló feladatait kell kiemelnünk. Mintegy 3—4 nagyüzemre olyan kötelezett­ség is vár, hogy ellássa az agrokémiai központok geszto­ri teendőit. A lakosság jobb és folyamatosabb zöldségellá­tását szolgálná a Kaposmérő- ben és a Siófokon tervezett üveg- és fóliafelület. Mind­ezekben széles körű előkészítő munka folyik. Alapvető érdekünk, hogy a megye állatállománya dina­mikusan növekedjék. Ezt egy­részt a termelőállomány gya­rapításával, másrészt a ter­melőkapacitás jobb kihaszná­lásával kell biztosítanunk. A tehénállományt 1980-ig mint­egy 12 százalékkal növeljük. Azt terveztük, hogy a tehe­nenként! tejhozam az V. öt­éves terv végére eléri a 2600 —2700 litert. Ennek feltétele­ként a takarmányozás hely­zetén kell javítanunk. A sertésállomány tízszáza­lékos növekedésével számo­lunk. 1980-ra a hízókibocsá­tás mintegy 28 százalékkal emelkedik. Ez szoros össze­függésben van a Kaposvári Húskombinát rekonstrukció­jával is. Népgazdasági és megyei ér­dek, hogy — meglévő adott­ságainkat kihasználva (lege­lők) — tovább növeljük a nagyüzemek juhállományát, korszerűbb tenyésztési és tar­tási eljárásokat vezetünk be. A megye számottevő fdva- gyonnal rendelkezik. Az álla­mi és a szövetkezeti szektor feldolgozó kapacitása elégte­len így a kitenmelt fa tekin­télyes részét megyén kívül dolgozzák fel. A Somogyi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság integrációjával megteremtjük az egységes megyei fagazdál­kodás feltételeit. E célt is szolgálja az erdőgazdaság bar­csi és marcali fűrészipari re­konstrukciója, valamint né­hány szövetkezet fafeldolgozó tevékenységének fejlesztése. Az erdőgazdaságnál meg akar­juk teremteni a ragasztott fa- szerkezetgyártás feltételeit, hogy a mezőgazdasági üzemek és egyéb felhasználók olcsób­ban építkezhessenek. Termelési célkitűzéseink megvalósítását támasztják alá a tervezett beruházások. To­vább emeljük a gépesítés részarányát (mintegy 51 szá­zalékra), és a csökkenő épü­letberuházásokon belül is je­lentősen megnöveljük a re­konstrukciós jellegű munká­kat. Természetesen új férőhe­lyeket is kell építenünk, mint­egy 7000 tehén és 16 000 juh elhelyezésére. Mindezt csak úgy lehet megvalósítani, ha meggyorsul a beruházásokat előkészítő és tervező munka. Az ágazatban mintegy 26— 27 százalékkal tervezzük nö­velni a jövedelmi színvona­lat. Mezőgazdasági nagyüze­meink jóváhagyott V. ötéves tervvel rendelkeznek. A ter­vek tükrözik a megyei célki­tűzéseket. Egyes térületeken a termelésben dinamikusabb növekedéssel számolnak (1— 2 növény termésátlaga, tejter­melés, húskibocsátás), míg né­hány területen (burgonya- és dohánytermelés, ,a tehénlét­szám növekedése, szarvas­marha-férőhely építése) ki­sebbnek látják a lehetősége­ket. Az utóbbiak esetében is­mételten megvizsgáljuk a helyzetünket, és a megyei tá­mogatások odaítélésénél fi­gyelembe vesszük e körülmé­nyeket. A megye mezőgazdasága V. ötéves tervének vég­rehajtása mindenkitől, aki e területen dolgozik, szer­vezettebb, fegyelmezettebb munkát követel. Beruházást nem igénylő tartalékaink bő­ven vannak. Ez előrelépé­sünk egyik lehetséges forrása. Tóth Károly, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője Takarékossági világnap A világ talcarékpénztárainak 1924. évi értekezletén, Milá­nóban határozták el, hogy minden év októberének utolsó munkanapján takarékossági világnapot rendeznek. A dön­téshez később Magyarország is csatlakozott. A több mint fél évszázados út igazolja, hogy az elhatározás helyes volt. Ma hazánkban a lakosság bizalma minden téren meg­nyilvánul takarékpénztáraink és egyéb bankszerveink iránt. Ezt bizonyítja az is, hogy csaknem minden felnőtt ál­lampolgárunknak van taka­rékbetétkönyve. A betétállo­mány országosan mintegy 88 milliárd forint, és évről évre növekszik. Somogybán né­hány év alatt megduplázódott, s az idei első háromnegyed év alatt 2,7 milliárd forintot ért el. A betétek titkossága, az azok biztonságáért nyújtott garancia, forintunk három év­tizedes stabilitása is nagy sze­repet játszik a gyors ütemű gyarapodásban. Növekvő életszínvonalunk mellett egyre nagyobb célokat tűzünk magunk elé. Megvaló­sításukhoz előrelátásra, ter­vezésre, takarékosságra van szükség. Ez nemcsak azért fontos, mert betétjeink után kamatot kapunk (ez sem le­becsülendő, hiszen pénzinté­zeteink csaknem 3,5 milliárd forint kamatot fizetnek ki eb­ben az évben), hanem azért is, mert a betétjeinkből képzett hitelek nagymértékben segítik célkitűzéseink megvalósítását. Egyre gyorsabban nő a la­kásépítési hitelek összege. So­mogybán az idén csaknem egymillióvá forintot vesz igénybe a lakosság lakásépí- tésre. Ez évenként kb. 100 milliós növekedést mutat. Az országban több mint 300 ezer fiatalnak van ifjúsági taka­rékbetétje. Ezek után maga­sabb kamatot fizet az OTP, lakásvásárlások hiteligényé­nél pedig előnyt, illetve el­sőbbséget biztosít. Tartós fogyasztási cikkek vásárlására személyi és egyéb hitelek formájában a megye takarékpénztárai 160 millió forintot folyósítanak ebben az esztendőben. Somogybán a la­kosság az idén mintegy 16 millió lottószelvényt vásárol, és így került kapcsolatba az OTP-vel abban a reményben, hogy egy-egy nyeremény ese­tén gyorsabban sikerül meg­valósítania terveit. Az idén körülbelül 3000 személygépkocsit sorsolnak ki az OTP-nél elhelyezett nyere­ménybetétkönyvek után. A fentiekből is látható, hogy alig van lakos, aki valamilyen formában ne kerülne kapcso­latba az OTP-vel, a takarék- szövetkezetekkel, s hogy ezek jól szolgálják közösségünk ügyét, bizonyítja a szállóigévé vált mondás: »Az OTP a la­kosság bankja«. Nem volna azonban helyes, ha a takarékossági világnap alkalmából a takarékoskodás gondolatát csak a pénz és az áruvásárlások területére szű­kítenénk le. Jó alkalom ez ar­ra is, hogy ismételten szól­junk az anyaggal, az energiá­val, a létszámmal, az idővel való takarékoskodásról is. Pártunk határozatban rög­zítette a takarékosság elvét a gazdasági élet minden terüle­tén. Az V. ötéves terv célki­tűzései csak akkor valósítha­tók meg, ha a munka szer­vezettsége megfelelő takaré- koslwdassal is együtt jár. Müller László Megyei ünnepség Kaposváron Aki Á-t mond, és aki B-t Mihály József és Ambrus József. Külön kis sziget a 35-ös számot viselő földszintes há­zikó a Kaposvári Húskombinát épületrengetegében. Nemcsak azért, mert az itt dolgozók egy része nem az üzem al­kalmazottja, hanem azért is, mert az itteniek dolga nem hasonlítható egyetlen más munkához sem. Ezek az em­berek tulajdonképpen ,a vitat­kozásért kapják a fizetésüket. A feladatot »csupán« az ne­hezíti, hogy egy-egy ilyen vi­ta tétje több ezer forint. Egyiküknek se mindegy, hogy »ide vagy oda«. Először az egyik szobában töltöttem el fél órát, azután a másikban. A »szomszédok« — úgy rém­lett — orrolnak egymásra. — Mi, állatátadók, a tsz­szövetség és az ÄGKER al­kalmazottai vagyunk és a mezőgazdasági üzemek érde­keit képviseljük — így Amb­rus József, aki az elmúlt 25 évben valamennyi »húsos­szakmát« végigpróbálta már. — Ezek szerint ha önök nem lennének itt, csorbát szenvedne a gazdaságok érde­ke? — Naponta. Az állatokat ember méri, aki tévedhet. Valószínű, hogy ha az illető a kombinát alkalmazottja, in­kább az ő javára »téved«. A hasított sertések minősítésé­nél pontosan elő van írva a vágási technológia, elég azon­ban egy »lezserebb« dolgozó, és a súly máris apad. Nemrég például hét sertésnél 240 kilót »tévedtek« a tsz-ek rovására. Nem hagytuk persze annyi­ban, így azután senkit sem ért kár. A marhánál még cifrább dolgok is vannak. Az átvevő­ket anyagilag is felelősségre vonják, ha mondjuk egy A minőségben átvett állatról a vágásnál kiderül, hogy csak B. Egy ajtóval odább a hús­kombinát élőállat-átvevői pont az ellenkezőjét mondták. — Ugyan mi érdeke fűződ­ne egy ekkora vállalatnak ah­hoz, hogy néhány ezer fo­rinttal megkárosítson bárkit is — kezdte Mihály József, aki mögött szintén hosszú évek tapasztalata áll. — Csak ami jár, de egy fillérrel sem többet! Viták, persze vannak. Elismerem, száz állatból min­dig Ambrusék látnak többet A-snak, mi meg B-snek. Ha sehogyan sem tudunk meg­egyezni, a próbavágás dönt. — A vevő és az eladó érde­kei sohasem teljesen azonosak — mondta Bántó László igaz­gatóhelyettes —, nyilván egyik sem akar ráfizetni. Természe­tes, hogy vannak viták az ál­latátvételnél. A lényeg, hogy végül mindig megegyezünk. Ha máshogy nem, hát itt »ma­gasabb szinten«. Jó a kapcso­latunk a tsz-szövetséggel.' Ezután — kérdés helyett — idéztem néhányat az Ambrus József által elmondott gon­Kaposváron; a ruhagyár gyár és a villamossági gyár szöntötte a vwdégek«t, rw4d nagytermében a szokottnál is legjobb szocialista brigádjai- Kosztolánczi Jánosné ország- nagyobb sürgés-forgás volt nak képviselői is. Varga Ká- gyűlési képviselő mondott ün- tegnap. Az itt dolgozókon ki- roly, a Hazafias Népfront me- népi beszédet, vül eljöttek az elektroncső- gyei bizottságának titkára kő- — A takarékosság a szocia­lista viszonyok között nem­csak az egyén, hanem a kö­zösség ügye, érdeke is. Az ál­lami jövedelem tervszerű be­osztása és a termelési költsé­gek csökkentése éppúgy hoz­zá tartozik az életszínvonal emelkedéséhez, a társadalmi gazdálkodáshoz, mint az egyén takarékossága. A lakossági takarékosság, a takarékosságra való nevelés fontos kötelességünk, és aki ebből az utóbbiból részt vál­lal, olyan ügyet szolgál, mely a szocialista embertípus meg­formálásán keresztül szerves része törekvéseinknek. Ugyancsak tegnap délután a takarékossági világnap al­kalmából gyermekrajz-kiállí- tást nyitottak a kaposvári Ki­lián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. Négy kaposvári iskola kis diákjai küldték el munkáikat. Első díjat kapott Zsobrák Andrea, a Petőfi Sándor, Németh Il­dikó, a Berzsenyi Dániel, Sze­keres Andrea, a Kisfaludy ut­cai és Tóth Éva, a Krénusz János iskola tanulója. Hagyomány már, hogy a takarékossági világnap alkal­mából vetélkedőt tartanak az ifjúsági házban. Így volt ez tegnap is, amikor a kisdiákok játékos vetélkedőn szóltak a takarékosságról. Jó válaszai­kért könyvjutalmat kaptak. Vetélkedőket, játékos fog­lalkozásokat tartottak a me­gye több ifjúsági klubjában is, Babócsán és Mesztegnyőn pedig falugyűlésen szóltak a félretett forintok fontosságá­ról. dókból. A válasz meglepően j elfogulatlan volt. — Másfél »hússzázaléknyi« eltérés már három minőségi osztály különbséget jelent. Ez egy szarvasmarha átvételi árában 2500 forintnyi plusz vagy mínusz. Fogalmat alkot­hat róla, milyen szűk határok között »tévedhetnek« dolgo­zóink. (Mellesleg azt az át­vevőnket is felelősségre von­juk, aki a »mi javunkra« té­ved.) A tévedés azért elke­rülhetetlen, mert attól is függhet egy minősítésnyi kü­lönbség, hogy megitatták-e az­nap az állatokat vagy sem. A 35-ös épületbe visszatér­ve éppen indulóban találtam a két állatátvevőt. Egy né­hány perccel előbb beérkezett berzencei szállítmányt mentek minősíteni. Jó félórán át vitatkoztak. Közben egyre inkább az volt az érzésem, ezek az emberek barátok, csak úgy tesznek mintha ellenfelek volnának. Megerősítette ezt az érzése­met Mihály József. Amikor néhány pillanatra magunk maradtunk, ezt mondta. — Talán a megyében nincs jobb szakember Ambrusnál. Én is sokat tanultam tőle. — Akkor miért nem ért vele egyet? — Ha mondjuk a 20 állat­ból négy B minőségű van, ezt azonnal észrevesszük mindketten, ő mégis kettőt 1 mond, én meg hatot. Végül kiegyezünk négyben. Közben persze minden lehetséges mó­don igyekszünk meggyőzni a másikat: ő téved. Az idén eddig 2500 szarvas- marhát vettek át így együtt. Ez legalább ezer szópárbajt jelentett. Az állami gazdaságok érde­keit védő — főiskolát végzett — fiatalember, Berek Péter így beszél munkájukról: — Háromkilónyi húson mú­lik,. hogy az állat A vagy B minőségű. Ilyen kis különbsé­get már csak az vesz észre, aki évek óta csinálja. Elég egyetlen hét szabadság, és máris napok kellenek, mire a szem visszanyeri biztonságát. Valamiféle szakmai hiúság kényszerít rá bennünket, hogy meglátásunk hitelét védjük. Sokszor úgy is kérdezzük egy­mástól: »melyikőtök nyert?« Vannak példák rá, hogy mi — és akkor a gazdaságok kap­nak néhány ezerrel többet, máskor az átvevők nyernek a kombinátnak. A nagy számok törvénye alapján mindez mégis kiegyenlítődik. És ha így van, az azt jelenti, jól dolgozunk. A 35-ös épület két szom­szédos szobájának lakói be­ismerték, nem kapnak »pré­miumot« a vitatkozásért, mégis naponta összekapnak. Ügy érzik, csak ezek a viták tarthatják egyensúlyban az érdekek mérlegét. Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents