Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-28 / 255. szám

\ Emlékmúzeum Kalinyinhan A mi a filozófiai jelentésé­től fosztott fogalmat, az erkölcsöt illeti: fa­lun a természetellenes volt a természetes. Vegyük a család- modellt alkotó tagok megha­tározott életmód- és munka­feladatai közül a nő szerepkö­rét! Sorjában haladunk. A nőt egész életében láthatatlan ab­roncsként szorította a »-mit il­lik? mit várnak el tőlem?« nyomorító kontrollkényszere. Nagy lány korától csak gyű- retlen kötényben, lesütött szemmel, de egyenes tartással és kihívást nem tartalmazó járással léphetett az utcára. Legényekkel a fonóban, toll­fosztóban — felügyelet mellett — találkozhatott. Az enged­mény, hogy a kapuig kísérheti az, akihez a szíve húzott, csak látszólagos volt: szinte azonnal csattogni kezdett a visszahívó, összevert két fakanál. így ol­vashatjuk ezt a néprajzi munkákban. Nemi felvilágosítás kezdet­leges formájáról sem beszél­hetünk. A főként valláserköl- csí táptalajban gyökerezett »szemérem« nem engedte megnyilatkozni az anyát a lá­nya előtt, így a lány előkészí­tés nélkül ment a házasságba. A párválasztás szigorú kritéri­uma gazdacsaládoknál a tár­sadalomban betöltött szerep volt, mely a holdak számán alapult. Szerelem vagy pusz­ta biológiai vonzalom nem kapott jelentőséget. A »felező­vonal« átlépése olykor-olykor hetedízigleni véres tragédiává torzult. Az egybekelés idejét prakti­kus ok szabályozta. A gazda­családok a lakodalom időpont­ját az őszi munkák befejezése utáni időre, téli »holt idényre« tűzték ki. Zsellérek, cselédek — erről Kisbajomban élő, volt cselédek meséltek — a tavaszi elszerzödések előtt kötöttek házasságot, nem télen: »Hogy amikor kevés a megélhetés, az ifiasszony ne az apósék cse­kélyke tartalékát pusztítsa ...« A házasélet is gazdasági cé­lok alárendeltje volt. A me­nyecske előtt becsukódott lányságának valamicske örö­met mégiscsak záró ajtaja; negyedrangú családtaggá vált a patriarchális viszonyok kö­zött. Apósa, férje, anyósa után következett, az alacsonyabb- rendű női munkát végezte, af­féle rokon cselédként. Élettere a konyha. Az ágy gyakran csak alvóhelye: rém egy csa­ládban nyitott ajtó »közvetí­tett« a fiatal pár és a konyhá­ban fekvő szülők között. Így a természetes örömöt sem te­remthette meg a nemi élet. A2 egykeszemlélet pedig további egészségtelen fülledtséghez ve­zetett. Egyes vidékeken er­kölcstelennek bélyegezték a kétgyerekes párokat. S hogy mennyire erőszakoltan mes­terkélt volt ez a szexuáler- kölcs, bizonyítja: némely he­lyen szemrebbenés nélkül vet­ték tudomásul az »angyalcsi­nálást«. E determináció súlyát még mindig érzi a falu, noha' nagy idő telt el, s az életforma emberibbre fordult. A leg­fontosabb változás, hogy megszűnt a »föld a földhöz« szemlélete, nem ilyen, félig- nieddig üzleti alapon köttet­nek a házasságok, hanem — mint a városban — a kölcsö­nös vonzalom eredményeként. Kevesebb a változás a lecsu­paszított jelentésű erkölcs fo­galmának átértékelésében. Ennek egyik oka, hogy a nőt faluhelyen még mindig nem tekintik »teljes jogú állam­polgárnak«. Tessék csak utá­nanézni: hány nőnek van ma falun jogosítványa, hány nő vesz részt vezető testületek­ben! A termelőszövetkezetek egy részében még a tanul­taktól is óvakodnak; kitérnek a női agronómus elhelyezése elől. Az erkölcs értelmezésében ma már szerepet játszik az az asszonyi réteg Is, mely városi, nagyközségi munkahelyekre jár el dolgozni. S szerepük a jövőben egyre átalakítóbb je­lentőséget kap majd. Távol­ságot érezni a háztartással foglalkozók és az Ingázók, vagy éppen a falusi értelmi­ség felfogása között már ma is. Noha nagyon sok tennivaló vár még e közfelfogás — mely gyakran egészségtelen kinövésektől sem mentes — alakításában a körzeti orvo­sokra, pedagógusokra egy­aránt. Az emberek nagy ré­szére a felvilágosulatlanság a jellemző. Bár az intimszféra- kutatés nálunk csak gyermek­cipőkben botorkál, a szakem­berek már levonták ezt a következtetést: az álszemé­rem az úr, ha nemi kérdések­ről esik szó. A falusi csalá­dokhoz pedig olykor el sem jutnak a felvilágosító köny­vek. »Van neked fogalmad, milyen naív kérdéseket tesz­nek föl meglett emberek egy- egy egészségügyi előadáson?« — kérdezte körorvos ismerő­söm. E 1 kellene dönteni azt is, hogy mely Ideál a kö­vetendő. Mit tartsunk meg a hagyományos erkölcs­felfogásból és mit építsünk hozzá. Kényes kérdés? Már Engels felszólított erre: »Lej­főbb ideje... hogy legalább... a munkások megszokják, hogy dolgokról, amelyeket naponként vagy éjenként ők is gyakorolnak, természetes, nélkülözhetetlen és igen kel- lemetes dolgokról... elfogó­dottság n-'.'.ííl beszéljenek.« Lcskó László Áz Állami Ifjúsági Bizottság tanácskozása Kaposváron Négyszázmillió az intézményhálózat fejlesztésére Vita az új működési szabályzatról Az Állam! Ifjúsági Bizott­ság tegnap Kaposváron, a megyei tanácson tartott orszá­gos tanácskozása — melynek nemcsak Somogy volt a há­A' KISZ IX. kongresszusa óta nagy jelentőségű doku­mentumként a közművelődési törvény is részletesen foglal­kozik az ifjúság nevelésé­zigazdája, hanem a KISZ1 vei, műveltségének gyarapítá­kb-n kívül a Kulturális Mi­nisztérium, a Népművelési Intézet és az Országos Köz- művelődési Tanács is — szí­nes, gazdag programjával új fejezetet nyitott a klubmoz­galomban. Hiszen többek kö­zött a legfontosabbról, az if­júsági klubok új — egyelőre vitára bocsátott — működési szabályzatáról cserélték ki véleményüket a meghívott megyei ifjúsági titkárok, mű- velődésiház-igazgatók, KISZ- küldöttek, klubtanácstagok. A szervezeti élet mellett az új forma tartalmas — az eddi­ginél sokszínűbb — megtölté­séről esett a legtöbb szó. A Somogy megyei Tervező Vál­lalat ifjúsági klubjában, a Táncsics gimnázium diák­klubjában és a SÁÉV-klub- ban pedig a közvetlen ta­pasztalatszerzés szolgált ta­nulságul. Az országos tanácskozást dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese nyitot­ta meg. Röviden bemutatta megyénk közművelődési éle­tét, s szólt a somogyi klub­mozgalom szerepéről, jelen­tőségéről. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet többek között Petrovszki István, az MSZMP KB munkatársa, és Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára. A délelőtti program Müllner Ágnesnek, az ÄIB osztó lyvezctőj én ele a vitaindítójával kezdődött. Mondanivalóját egy gondolat köré csoportosította: a bizott­ság az ifjúság közművelődé­sének a gyarapítását, szocia­lista szellemű nevelését tart­ja legfontosabb feladatának. Ez a munka széles körű együttműködést követel, melynek már kialakultak a hagyományai. savai. Az Iskolákon kívül el­sősorban az ifjúsági intézmé­nyekre várnak ezek a felada­tok. Az V. ötéves terv folya­mán harminccal nő — s ez négyszázmillió forint terhet ró az államra — az ifjúsági há­zak száma — mondta Müllner Ágnes, s hozzátette, hogy a meglevőkben szorga" máz­zák a tartalékok jobb kihasz­nálását. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság turisztikai, kulturális kedvezményeivel sokan él­nek. Az utóbbiakat mintegy százötvenezren vették igény­be. A fiatalok olvasóvá ne­velését nagyban elősegíti, hogy könyvutalványokat kap­nak. A nyári táborok prog­ramját háromszáz előadással gazdagították, ezzel a szabad idő tartalmasabb eltöltéséhez nyújtottak lehetőséget. Fon­tosnak tartják — ^mondta az osztályvezető —, hogy javít­sák a fiatalok tájékoztatását. A klubok versenyben áll­nak egymással. Jutalomnak is tekinthető, hogy az elmúlt időszakban mintegy ezer klub tizenhétmillió forimot kapott fölszerelésre. Ehhez tegyük hozzá, hogy az Állami Ifjúsági Bizo'.ts: gon kívül a megyék is jelentős támoga­tást nyújtottak klubjaiknak, és ez a jövőben sem csök­ken. Tegnap ismertették az 1977. évi ifjúsági kedvezményeket. A tanácskozáson jelentették be, hogy egyelőre, kísérlet­képpen, a fővároson kívül három megyében — ezek kö­zött van Somogy is — meg­szervezik az ifjúsági klubel­látó szolgálatot. Miről van szó? Olyan módszertárakat hoznak létre, amelyek segít­séget nyújtanak a kluboknak, hogy programjaikhoz megte­remtsék a technikai, szellemi feltételeket. A tanácskozás során kiál­lításon mutatták be azokat a technikai eszközöket, melye­ket huszonkét somogyi ifjú­sági klub kapott, s vehet át a napokban. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság kaposvári tanácskozása — s ezt a rendezvény mér­legének is tekinthetjük — nemcsak a gazdagodó klub­élet igézetében telt, hanem a lehetőségek még jobb ki­használására is ösztönzött. Korányi Barna Szaltikov—Scserdin, a nagy szatirikus író hosszú ideig élt és dolgozott Tverben (ma KaH- nyin). Ennek emlékére nyitották meg testvérvárosunkban az író emlékmúzeumát. munka, közös öröm Négyen ülnek velem szem­ben: Gál László, a Táncsics Mihály Gimnázium KISZ-tit- kára, Németh Péter agitációs propagandista, Csiszár Zita szervező titkár és Bene Rita Kllllán-kör vezető. Ö mond­ja: — A Killián-köröknek rö­vid múltjuk van de évről év­re tartalmasabbá válik a munkájuk. S nemcsak tarta­lomról van szó, hanem az ugyancsak változó módszerek' ről is, amelyek — sok-sok megbeszélés eredményeként mondhatom — sikeresebbek a korábbiaknál. — Meg kell teremteni az átmenetet az úttörő és a KISZ-szervezet között! Ez az egyik alapvető feladatuk a Killián-köröknek — mondja -Gál László. A Táncsics gimnáziumban 730 gyerek tanul. Közöttük 480 a KISZ-tag. 120-an jár­nak a KUlián-körökbe. — Mi van a többi másfél százzal ? — Közülük sokan járnak be vidékről, ők a lakóhelyük szervezetének tagjai. Vannak olyanok Is ebben a százötven­ben, akik tudatosan nem vál­lalják a közösségi élettel együtt járó terheket, és ter­mészetesen lemondanak az ilyesfajta örömökről, élmé­nyekről is. — Ez talán a szervező munka hiányosságainak a ro­vására is írható. — Ha feltűnően sokan nem jelentkeznének a KilHán-kö- rökbe, akkor ez valóban a szervező munka hibáját jelez­né. De ez az arány nem nagjí. Más okokat tartok fontosabb­nak. Megint csak azt mon­számolni kell azzal, a gimnáziumba kerülők dóm: hogy Úttörő vasutak tanfolyam tizennégy évesek. Rengeteg új benyomás éri őket, ez kezdet­ben bátortalanná teheti az elsősöket. Vannak valóban passzívak is. Meghatározzák egy -egy tanuló magatartását a különböző helyen kapott 'in­dítékok is. Ezért döntő az e'ső időkben a KISZ-ben rejlő le­hetőségek ismertetése, felada­taink bemutatása — lehetőleg nagyon konkrétan. — A kötetlenség! — szól közbe Németh Péter. — Ez az alapvető módszer. Bár a Killi- án-körök programjában van kötöttség is — például a té­maköröket illetőlen —, ettől azonban a közgyűlések még lehetnek feszélyezetlenek. Ne­hogy az alakuljon ki a ta­gokban: a KISZ = szeminá­rium. A Táncsics Mihály Gimná­ziumban a múlt tanévben ez volt az »alapképlet«: egy alapszervezet — egy Klllián- kör. Most azonban változtat­nak ezen. — A szervezésért — mond­ja Csiszár Zita — a propa­gandista és a Külián-kör ve­zetője a felelős. Az összevo­násra — ebben a tanévben négy Killián-kör van a tizen­két alapszervezet mellett — azért volt szükség, mert négy jól képzett, felkészült, vagyis alkalmas körvezetőt könnyebb volt találni, mint tizenkettőt. Ezen túl azonban van más ok is. A körök munkáját állan­dóan figyelemmel kísérjük. Megkönnyíti a munkát a koncentráltabb szervezet. Megbeszéltük ezt az iskola pártszervezetével is. Azt mondták: az a döntő szem­pont, hogy a Killián-körök tagjai kötődjenek az alap­szervezethez. — Hogyan méritek le mun­kátok eredményességét? — A múlt évben a Killián- körök tagjainak csaknem 90 százaléka megfelelt a követel­ményeknek. Vagyis KlSZ-ta- gok lehettek. Ám ezzel nem zárult le a kontroll: jól kel! dolgozniuk ezt követően is, már áz alapszervezetben. — Említettétek: a fő cél az. hogy a kör tagja kötődjön va­lamelyik alapszervezethez. D« előfordulhat, hogy nem abba kerül, amelyikbe szeretne, és ez kedvét szegi. — Nagyon ritkán fordulhat elő ilyen. Megelőzése érdeké­ben a módszerünk: szabadon választhat a tag, hogy melyik Killián-kÖrben kíván részt venni, az az melyik alapszer­vezethez szeretne majd tar­tozni. Ezt ugyanis sok min­den meghatározhatja: bará­tok, osztálytársak, érdeklődési kör. Éppen Itt van a felelős­ség: csakis a KlSZ-títkár és a körvezető jó együttműködése eredményezheti a helyes el­igazítást és irányítást. — Felnőtt emberhez illő döntési készséget kívántok meg egy tizennégy éves fia­taltól. Nem szaladtok ezzel egy kicsit előre? — Valóban nem lehet el­várni a nyolcadik osztályból éppen csak kikerült fiataltól, hogy pontos ítéletei legyenek mindenről, ami a környezeté­ből éri. A lényeg megtalá’á- sában azonban segíthetünk a Killián-körök munkájával. A helyes életcél kiválasztáséban, az aktív emberré válásban. Mondok egy példát: volt egy gyerek, aki meglehetősen fity­málva figyelte a Killlá’n-kö- rök, az iskolai KISZ-szervezet munkáját. Most az egyik leg­jobb politikai vitakörvezető. A lényeg a munkánkban: senki se legyen úgy megterhelve, hogy ne maradjon elég ideje a tanulásra. Tapasztalatunk szerint ezt sikerült elérnünk a gimnáziumban. M. A. Új ábécéskönyv készül Az űttörővasúfnstl tanfolyam Indult. A hűvösvölgyi tanter­mekben 80 pajtás sajátítja el az úttörővasutasok érdekes munkáját. A tanulók a gyakorlati oktatáson megtanulják a jelzőberendezések helyes állítását, a jelzőeszközök használa­tát. A sikeres vizsga után lépnek szolgálatú«. Mire az új tanterv 1978- ban életbe lép, a kis e'sősök új ábécéskönyv segítségével tehetik meg első lépéseiket az anyanyelv birodalmában. A készülő új könyvvel szemben nem kisebb a követelmény, mint hogy segítségével az ed­diginél gyorsabban és zökke­nőmentesebben tanuljon meg olvasni a kisdiák. A Tankönyvkiadó Vállalat tavalyi pályázatára hét mű érkezett. A szerzők a tan­könyv egy fejezetét, a betű-, illetve olvasástanítás 15 órá­ját dolgozták ki részletesen. A kiadó — az ábécéskönyvek történetében először — egy­szerre két szerzővel, illetve szerzői munkaközösséggel ál­lapodott meg, s a sikeresebb kéziratot jelenteti majd meg nyomtatásban. Az ábécéskönyv egyik vál­tozatát Lovász Imréné, a fő­városi Arany János iskola pe­dagógusa készíti, Balogh Beat­rix grafikussal együtt. A pe­dagógus és a grafikus alkotói együttműködése arra utal, hogy szerves egységnél, tekin­tik a kisdiákok kezébe kerülő könyvnél az írott szöveget és a rajzot, az illusztrációt. Ez a koncepció a betűtanftás előké­szítő időszakát a minimálisra rövidíti, s ezt követően a gye­rekek néhány hét alatt meg­ismerkednek valamennyi be­tűvel. Később — egy-egy órán három-négy betűvel — szoro­sabb barátságot kötnek. Ez az olvasókönyv a mesék olvasó­könyve nevet is viselheti, any- nyira dominálnak benne a meseszövegek. A másik válozat szerzője fiatal pedagógus házaspár, a Mogyoródon tanító Romanko- vics András és felesége, to­vábbá Meixner Ildikó olva­sáspszichológus. A szerzők az olvasókönyv elejére szöveg helyett csupán képsorokat ter­veznek, s ezek alapján gya­koroltatják a beszédet. Az ol­vasókönyv eszközrendszeré­hez hozzávettek megzenésített gyermekverseket is. Elkép­zeléseik szerint a Tanért hangszalagokat készítene ezekről a dalokról, illetve versekről. A hagyományos szóbeli és írásbeli munka mel­lett jelentős szerepet kap az ő koncepciójukban is a rajz. Erkölcsfelfogás váilozóban

Next

/
Thumbnails
Contents