Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-28 / 255. szám

A kinek módja van bele­lapozni a pártszerve­zetek munkaterveibe, részt venni • vezető testületeik ülésein vagy taggyűlésein, be­szélgetni aktivistáikkal, min­denütt azt tapasztalhatja, hogy fontos gyakorlati kérdé­sek megoldásán fáradoznak. A gyakorlat olyan kérdései ezek, amelyekben állást fog­lalni és cselekedni csak meg­felelő hozzáértés és felkészült­ség birtokában lehet. A szo­cialista építés mai hétköznap­jaiban ezért a pártpolitikai munka nem nélkülözheti a szakszerűséget, a szakmai hoz­záértést. Felelős pártmunkás írta nemrég megjelent tanulmá­nyában: »A hozzáértés, a fel­készültség, , a tárgyi tudás, a szakszerűség presztízse nö­vekvő jelentőségű, mert a párt mint vezető erő, mint élcsapat annál akcióképesebb, minél inkább értik szervei, szervezetei, tagsága azt, amit csinálni kell. Ha nemcsak hirdetik, hanem valóban mé­lyen értik is.« E hozzáértés nélkül ugyanis a pártszerve­zetek legföljebb általánosság­ban, elvileg fogalmazhatják meg a tennivalókat, anélkül, hogy le tudnák vonni a saját területükön adódó konkrét következtetéseket. Legföljebb érzékelhetik a gondokat, a nehézségeket, de nem tudják kellő mélységben fölfedni á meghatározó okokat, s főképp nem tudják meglelni az elő­relépés útját. Előfordul, hogy valamely üzemi pártszervezet vezetői­ben megvan a szándék, az el­határozottság a népgazdaság érdekeinek képviseletére, de a kellő szakszerűség hiányában megállnak ennek elvont dek­larálásánál. Ismerik és tud­ják, hogy a pártpolitika meg­valósítása érdekében előbbre kellene lépni az üzem- és munkaszervezésben, a gyárt­Szakszerűség a pártmunkában imányszer kezet átalakításában, a takarékos gazdálkodásban, hangoztatják is ezt, de gya­korlatilag mégsem tudják előbbre mozdítani az ügyet. Ahol ugyanis nincs jelen a kellő szakszerűség, ott a párt- szervezet nem képes megbíz­hatóan megítélni, vajon a gazdasági vezetőség megfele­lő erőfeszítéseket tesz-e a gazdaságpolitikai célok valóra váltására. Csak bizonytalanul, érzéseire hagyatkozva tudja adott esetben elbírálni, hogy valóban objektív nehézségek fékezik-e az előrehaladást, avagy pusztán a kényelmes­ség, a tunyaság. 'Érdemi ta­nácsokkal, javaslatokkal is csak kevéssé tud ilyen eset­ben segíteni. A szakszerűség hiánya vagy gyengesége ezért könnyen szélsőségekbe visz: a pártszervezet, a megítélésben bizonytalan lévén, eleve rá­bólint a gazdasági vezetőség minden döntésére, vagy pedig megérzéseiből kiindulva zsör­tölődik, »ellenzékieskedik« ve­le szemben. Nem a kötelező udvariasság mondatja velünk azt az »elő­re gyártott«-nak tetsző meg- jeéyzést, hogy ma már mind kevésbé találkozunk ilyen helyzetekkel, s a pártmunká­ban nem ez a jellemző. Oko­san kimunkált, nagy felké­szültségről és alapos helyzet­ismeretről tanúskodó cselek­vési programok, állásfoglalá­sok, határozatok jelzik, hogy — az előbb említett tanul­mány szavaival élve — »tel­jes polgárjogot nyert a párt­ban a szakszerűség, a szak­mai hozzáértés követelmé­nye«. S nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdasági üze­mekben, a kultúra vagy az igazgatás területén dolgozó pártszervezeteknél is. Kézzel­fogható kezdeményezések születnek termelőszövetkezeti pártszervezetek egész sorában ú.j technológiai eljárások meghonosítására, a gépek jobb kihasználására, a mun­kaszervezet tökéletesítésére. Iskolai pártszervezetek tucat­jaiban elemzik nagy szakmai hozzáértésről tanúskodó mó­don, mit kell tenni az okta­tás korszerű módszereinek meghonosításáért, miként le­het hatékonyabbá tenni a ta­nulók nevelését. Az üres, hangzatos frázisok lényegé­ben kiszorultak a pártmunka gyakorlatából. Az elvont ál­talánosságok formulái ugyan még jelen vannak, de a párt- szervezetek többségében már semmiképpen sem ezek jel­lemzik a politikai munkát. A fejlődésnek megvannak a maga alapjai. Mindenek­előtt az, hogy a párttagság egészének műveltsége, felké­szültsége, hozzáértése sokat fejlődött az eltelt években. Ennek alapján nem nehék sem az alapszervezetekben, sem az irányítás magasabb szintjein olyan testületeket, olyan vezetőket választani, amelyekben, illetve akikben ötvöződik a szükséges elmé­leti-politikai és szakmai tu­dás. Természetesen a legke­vésbé sem arról van szó, hogy a szakszerűség érdeké­ben minél több diplomás em­berrel kell telezsúfolni a Sertéstenyésztés iparszerűen vezető pártszerveket. Nem az • oklevéllel rendelkezők ma­gas aránya, hanem a felké­szült fizikai és szellemi dol­gozók együttesen biztosíthat­ják — s mind több helyen biztosítják is —. hogy a nap­jainkban alapvető követel­ménnyé vált hozzáértés és szakszerűség jellemezze a párt választott szerveinek munkáját. Kedvezőek a feltétele^ azért is, mart mindinkább si­kerül kialakítani a szaksze­rűség helyes érvényesítéséhez szükséges munkastílust’. Eb­ben a tekintetben . ugyanis előfordulhatnak olyan »elcsú­szások«, amelyek párhuza­mosságokhoz, átfedésekhez, a felelősség elmosódásához vezetve valójában gyengítik a munka hatékonyságát. Emiatt kellett egy időben fellépni azzal szemben, hogy párt­fórumokon ugyanolyan módon tárgyaljanak, a pártmunkában ugyanolyan módszerekkel igyekezzenek megoldani kü­lönböző gyakorlati kérdéseket, mint ahogyan azt a munka­helyek állami, gazdasági ve­zetősége teszi. E fellépés eredményeként ma már mind­inkább elfogadott, hogy a szakszerű megközelítés a pártszervezet részéről nem lehet teljesen ugyanolyan, mint a szakmai vezetés részé­ről. A pártmunkában a hoz­záértő elemzés és állásfoglaiás vezérlő elve a politikai ösz- szefüggések és hatások érté­kelése, fő célja pedig az em­berek cselekvésre való moz­gósítása. A hol ilyen meggondo­lások alapján végzik a munkát, ott a pártirá­nyítás szakszerűsége és elvi- politikai jellege ,nem kerül, nem kerülhet szembe egy­mással. Ott a politikai mun­ka szakszerűen megalapo­zott, és ezért a fejlődést va­lóban előbbre vivő célok meg­valósításáért folyik. Gyenes László MAI KOMMENTÁRUNK Gyerekek — felnőttzsargonban Azt mondják, rosszindula­tú az az ember, aki előre ká­rog, vagy huhog egy ese­ményről. Mert bízni kell a jövendőben, és ne igyunk előre a medve bőrére, se pro, se kontra. Tehát, mielőtt va­lódi mondandómat elkezde­ném, mentegetőzöm egy ki­csit. Nem a huhogás és a ká- rogás a célom, ezt megha­gyom a madaraknak. De ... Egy kis borút azért látok, és félek tőle. Nem akarok túlzottan kör­mönfont lenni, ezért lassan a lényegre kell térnem. De lassan, úgy szelidebb; elke­rülhetem a rosszindulat lát­szatát. Először talán egy kér­dést tennék föl: hogyan be­szélgetünk gyermekeinkkel? Természetesen érthetően, magyarul, lehetőleg színe­sen, hogy figyeljenek ránk. Nem használunk bonyolult körmondatokat, vagy — aho­gyan Karinthy mondja — kettősfedelű mondatszerke­zeteket, szócsavarokat. A kis és nagyobbacska diikoklcal beszélve mindenki egy kicsit Móra Ferenccé válik. Embe­re és szókincse válogatja, hogy mennyire. Azt például, hogy »szellemi fejlődésed ér­dekében változtatnod kell magatartásformáid kifeje­zésmódján« senki sem koc­káztatja meg gyermekével szemben. Mi »egymás kö­zött« így beszélünk: légy jó, kisfiam, és tanulj szorgalma­san. Példám kitalált, de hason­lókat tudok mutatni. Felnőtt­szájból, és — ami még szo­morúbb — gyermekszájból is. Korábbi élményeim né­hány úttörőcsanat és járás úttörőparlamentjéhez kötőd­nek. Ott s felnőttek által el­mondottakban hemzsegtek az ilyen dolgok: a választások során erősödött a demokra­tizmus kiszélesítése; szerep­lési lehetőséget biztosítottak a járási szintű programok. És a gyermekek is imigyen szólották: felelősségteljes ta­nácskozáson fejtettük ki munkánkat a szekcióban; e gondolatok jegyében zárom előterjesztése met. A gyermek elnök, a gyer­mek felszólalók, a gyermek szekciótitkárok szakasztott olyan fordulatokat, formulá­kat reprodukáltak, mint a felnőttek egy tanácskozáson. (Ránk, nagyokra sem hízelgő sokszor ez a merevség. És nem véletlenül használtam a reprodukálás szót, mert ab­ban bizonyos vagyok, hogy nem a gyermekek »leikéből fakad« az ilyesmi, hanem megtanították — csúfabbal: beidomították — őket rá.) Es miért mentegetőztem már az elején? Azért, mert szombaton kezdődik a kétna­pos megyei úttörőparlament. Tehát, ismétlem, nem a hu­hogás és a károgás vezet. De félek, hogy a sor megszokás­ból, a kicsikbe már betáplált hivataloskodással folytató­dik. Csak\ félek, hisz nem le­hetek benne bizonyos, mert az esemény csak ezután lesz. És reménykedem, hogy fé­lelmem alaptalan. Még két nap is elég arra, hogy ezt a típushibát kijavítsák, azaz megelőzzék az arra hivatot­tak. Jó példám is van: az V. országos úttöröparlament néhány epizódja. Ott a gye­tek gyerek volt, és nem kis felnőtt. L. P. A megye 220 ezres nagy­üzemi sertésállományának a 17 szakosított telep »csak« mint­egy 30 százalékát adja, mégis ezeknek a munkáját kíséri a legnagyobb figyelem. Ennek magyarázata, hogy a szakte­lepek mai munkája nagyrészt meghatározza a többi sertés­telep holnapi eredményeit. Nemcsak termelésükkel állnak az élen, hanem az új módsze­rek alkalmazásában is kezde- ményezőek. Eredményeik pél­dául, gondjaik tanulságul szol­gálhatnak a hagyományos te­lepek szakembereinek. A megyei állattenyésztési felügyelőség legutóbb a hónap elején értékelte a 17 szakte­lep termelését. A számok fej­lődésről tanúskodnak. Az első félévben 63 ezer sertést érté­kesítettek a szaktelepek, 15 ezerrel többet, mint tavaly az első hat hónapban. (A köve­telmények gyors emelkedését mutatja, hogy még így is 3 százalékkal elmaradtak a ter­vezett mennyiségtől.) Országosan is figyelemre­méltó a szaktelepek takar­mányhasznosítása. Tavaly még 4,46 kiló vegyes abrakot hasz­náltak fel egy kiló hús előállí­tásához, az idén már csak 3,85- öt. Ez a két szám azt is sej­teti, hogy tovább nőtt a mi­nőségi tápokat etető gazdasá­gok aránya. Ugyancsak örven­detes, hogy kevesebb a malac- elhullás,. A megyei átlag most 11,6 százalék, de Komlósdon csak 7,2, Háromfán 7,4, a Bö- hönyei Állami Gazdaságban pedig 7,9 százalék. Nőtt az egy ellésre jutó szaporulat is. A szaktelepek fejlődését gyorsító változás, hogy kilenc tsz és két állami gazdaság át­tért az iparszerű (ISV) tartási technológiára, amely egyebek közt rövidíti a hizlalási időt és 30 százalékkal növeli a hí- zókibocsátást. Többek között a mernyei, a nagyberki és a balatonszentgyörgyi. tsz-ben szereltek be higiénikus ellető­rácsokat és malacnevelő ketre­ceket. Ezekben a hetekben a balatonszabadi és a szentgá- loskéri gazdaságban végeznek ISV rekonstrukciót. Befejezéséhez közeledik egy 60 férőhelyes fiaztató építése Balatonszabadiban, a háromfai sertéskombinátban pedig már működik az új, bábolnai etető­berendezés. Ez utóbbi gazda­ság, a kaposvári főiskola tan­gazdasága és a böhönyei ÁG eredményes kísérleteket végez az eddig környezetet szennye­ző híg trágya hasznosítására. A szakemberek legutóbbi háromfai tanácskozásán a gondok közt került szóba a szakosított telepek nem meg­felelő férőhely-kihasználtsága. Az első félévben az állami gaz­daságokban 100 férőhelyre 92, a tsz-ekiben pedig csak 85 ser­tés jutott. Általános tapaszta­lat, hogy nem tartanak elegen­dő kocasüldőt a tsz-telepek. Ennek oka néhány esetben a mai haszonért a holnapi ered­ményt föláldozó vezetői döntés. A kihasználatlanság másik oka, hogy az elhúzódó rekonst­Rekonstrukciók a betonelemgyárakban A Beton- és Vasbetonipari Művek az V. ötéves tervidő­szakban csaknem 1,3 milliárd forintot fordít állóeszközeinek fejlesztésére, elsősorban a termelési szerkezet átalakítá­sát segítő beruházásokra. A nagyarányú fejlesztésekhez állami támogatásként mint­egy 300 millió forintot kap­tak és csaknem 400 millió fo­rint bankhitelt vettek fel. Ebben a tervidőszakban teljes rekonstrukcióra kerül sor a BVM lábatlani gyárá­ban, dunaújvárosi gyárának helyi és komlói telepén, va- lamíht a miskolci telepen. A fejlesztés eredményeként a lábatlani gyár a vasúti be­tonaljak, az útelemek és új­fajta áthidaló gerendák gyár­tására szakosodik. A dunaúj­városi és komlói telepen el­sősorban a lakosság igényei­nek kielégítéséhez szükséges betonelemekét, új típusú la­káselemeket és univerzális falpaneleket gyártanak. A miskolci gyárban a lakosság­nak szállított termékeken túl a blokkszerű elemek, födém­elemek és vízépítési elemek nagyüzemi gyártására ren­dezkednek be. Ez az üzem újfajta, köny- nyített vasbetonfödém gyár­tásának megkezdésével egy­úttal jelentősen hozzájárul az építőipar könnyűszerkezetes központi fejlesztési program­jának megvalósításához is. A csepeli, a hirdi és a bodrog- keresztúri telepen a közleke­dési hálózat korszerűsítésé­hez újfajta vasbeton hídge­rendák készülnek majd. rukciós munkák több helyen akadályozzák a tenyésztői munkát. Együtt könnyebb a tanulás A fentebbi termelési mutatók átlagszámok, amelyek mögött — és ez a szakosított telepek­kel kapcsolatos másik gond — indokolatlanul nagy különbsé­gek rejlenek. Miközben példá­ul a Dél-somogyi Állami Gaz­daságban 10,7 az egy ellésre jutó malacok száma, egy vele csaknem határos gazdaság­ban csak 7,3. A malaceLhullá- si százalékban még nagyobbak a különbségek: 7,2 és 19,3 a két szélső érték. Egy összefüg­gés is fölfedezhető a számok között. Az elhullás magasabb a kevesebb szakmunkással ren­delkező telepeken. Általános gond, hogy a szakosított tele­pek dolgozóinak csak 30—40 százaléka szakmunkás. Az ország 265 szaktelepének eredményességi listáján a so­mogyi telepek többsége a kö­zépmezőnyben foglal helyet. Az előbbre rukkolás föltétele a még jobb munka, a lehető­ségek és az adottságok még jobb kihasználása. B. F. Szakmunkásképzés a tsz-ekben Elkezdődött az Özem! szak­munkásképzés a somogyi ter­melőszövetkezetekben. A leg­több felnőtt hallgató az állat- tenyésztési szakmát tanulja. (Újsághír.) A kisgyaláni Egyesült Erő Termelőszövetkezet központi irodájának egyik termében szokatlanul sokan . gyűltek össze hétfőn a faluból, a kör­nyező községekből, és az igali Aranykalász Termelőszövet­kezethez tartozó települések­ről : valamennyien felnőttek, az induló szakmunkásképző tanfolyam hallgatói. A két gazdaság együtt szervezte meg az oktatást, merj, mindkét he­lyen szükség van szarvasmar­ha-tenyésztő szakmunkásokra. A gyakorlatot majd ki-ki a saját üzemében folytatja, az előadások pedig a kisgyaláni tsz-központban lesznek. A kisgyaláni szövetkezet szak­emberei vállalták az oktatást. Kacsanevelés szárazon A Balatont Halgazdaság balatonletlet kerületében angol, Charry Valley hibridkacsákat nevelnek. Az eddigi hagyo­mányoktól eltérően nem vízen, hanem szárazföldön nevelik a szárnyasokat. A 14 ezer szülőpár rövidesen a törzsólakba kerül, s tojónként 160 tojást várnak a korábban nevelt pe­kingi fajtával szemben, amelyik egyedenként csak száznegy­venet adott. Az angol hibridnek az is előnye, hogy jobb a kelcsi átlag. A felügyeletet, a tematikát az 540 órás képzéshez a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet biztosítja. Kisgyalánban évekkel ez­előtt már volt hasonló jellegű képzés, akkor huszonnégy fel­nőtt vizsgázott eredményesen, s kapta meg a szakmunkás­bizonyítványt. Közülük azóta néhányan elmentek, megbe­tegedtek, szükség volt tehát újabb tanfolyamra, hogy ele­gendő szakember legyen a szarvasmarhatelepen. S mint­hogy az igaliak is hasonló ci­pőben jártak, így született meg az elhatározás a közös oktatás ' indítására. Harminc hallgató vállalta, hogy heti három napon elméleti, egy nap pedig gyakorlati foglal­kozáson vesz részt. Szállítá­sukról a szövetkezetek gon­doskodnak. A kisgyalániak órabért fizetnek a hallgatók­nak a foglalkozások idejére. Ebben az időszakban meg­sokasodnak a munkák a föl­deken, s összejönnek a tenni­valók a háztájiban is. A ta­nulásra szánt időt azonban nem szabad megcsorbítani — tehát feltétlenül többletet igé­nyel a vállalkozás a részve­vőktől. Somlai József a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozik. — Szinte gyerekkoromtól a szövetkezet a munkahelyem — mondta. — Az általános is­kolát Büssüben végeztem el, s mindjárt a növénytermesz­tésbe mentem dolgozni. Csak a katonaidőre szakadtam el a tsz-től. Az utóbbi két évben az állattenyésztésben, a bor­júnevelőben vagyok gondozó. Tíz-tizenöt napos borjakat ka­pok, s 250—300 kilós súlyukig nevelem a növendékeket. In­nen kerül ki a hízóalapanyag és a tenyésztésre való üsző. Mondták, hogy jó lenne, ha elvégezném a tanfolyamot, szakmát szereznék. Magam is így gondoltam, hiszen munka­bérkiesés nélkül tanulhatok, utána pedig öt-tíz százalék plusz jön az alapkeresetemre a bizonyítvány alapján. A tan­könyvekről is a tsz gondosko­dik. Szeretnék többet tudni az állatokról, melyeket gondo­zok. Arról, hogyan hasznosul a takarmány. Ma már nem elég annyi, hogy odateszek va­lamilyen eleséget az állat elé, s azt vagy megeszi, vagy nem. Mindennek tápértéke van, a jószágnak pedig igénye, s csak akkor ad több tejet, húst, ha azt kapja, amire ehhez szüksége van. Somlainé kisegítő munka­erőként ugyancsak a szarvas­marha-tenyésztésben dolgo­zik. Másokat helyettesít, ha betegség vagy más ok miatt távol vannak. A tanulás ide­jére ő is megkaDja ugyanazo­kat a kedvezményeket a tsz- től, mint a férje. — Két kisgyerekünk van otthon, a nagyobbik három­éves. Édesanyám foglalkozik velük, ha mindketten dolgo­zunk vagy tanulunk. Együtt tanulni könnyebb. Herpesz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents