Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-27 / 254. szám

Vendégségben Zina néninél

Élménybeszámoló

szamovárpróbával

A barátság útja. Így őrzi meg emlékezetében harminc somogyi — kaposváriak és nagyatádiak — a tizenkét napos utazást a Szovjetunióban. Nem volt megszokott az útvonal, hiszen Kijevbe, Za- porozsjébe, Jaltába látogattak, s ráadásként sok-sok baráti találkozón vettek részt.

Két MSZBT-tagcsoport első együttműködésével a textilművek, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, valamint nagyatádiak utaztak el a vonattal. A társaság kétharmada először járt a Szovjetunióban. Dina Mudrova, a Moszkvai Rádió levelező szerkesztője végigkísérte a somogyi csoportot, s riportot készített az útról. Ez azóta már el is hangzott a rádió magyar adásában, s ma ismétlik meg újra.

— Nem véletlenül akadtunk egymásra — mondta Laczkó János, a textilművek MSZBT- tagcsoportjának elnökhelyettese. — Rádióklubunk állandó levelezőkapcsolatban áll a magyar adással, így pontosan ismerték az útvonalunkat. Azt is tudták, hogy elsősorban olyanok vannak a csoportban, akik a legtöbbet tették a magyar—szovjet barátságért az üzemünkben.

Képek, térképek, prospektusok kerülnek elő. Ez csak egy része az út dokumentumainak, a beszélgetéshez azonban ez fontos segédeszköz. A somogyiak két napot töltöttek Kijevben, megnéztek minden nevezetességet. A hősök parkja különösen nagy élményt jelentett, számtalan kép készült az őrséget adó pionírokról. Amikor továbbindult a vonat Zaporozsjéba, egyre több szó esett a várva várt" találkozásról. Itt lakik ugyanis Zinaida Vasziljeva Svecova, aki már kétszer járt Kaposváron. Az

öccse somogyi földön halt hősi hálált, a kaposvári Szabadság- parkban van a sírja.

_— Nagy örömünkre Zina néni hatalmas virágcsokorral fogadott bennünket az állomáson. Azt mondta, hogy nagyon boldog, mert végre kaposváriakat köszönthet a szülővárosában.

— Máskor is találkoztak vele?

— ö végig velünk volt a két napban, sőt egy csoportot meghívott ebédre. Ez még az első napon történt. A textilművek bölcsődéjének Semmelweis szocialista brigádja állandó kapcsolatot tart Zina nénivel. Amikor tavaly betegeskedett, ajándékokkal kedveskedtünk neki, Kaposvár-albumot, képeket küldtünk, s gyógyulást kívántunk. Zina néni nyugdíjas, egyedül él, a szomszédok ápolták. A tiszteletünkre rendezett ebéden ők is ott voltak, s elmondták, hogy a mi jókívánságaink erőt adtak a fölépülőséhez. Jólesett, hogy megköszönték nekünk mindezt. A brigád most is gondol rá, a tagok nevében ajándékot, oklevelet, s aranykoszorús jelvényt adtam át, mivel tiszteletbeli brigádtaggá választottuk. ö is viszonozta ezt, többek között kaptunk tőle egy szamovárt

— S meg volt már a próba?

— Természetesen ... Élménybeszámolót tartottam a bölcsődében, s ott főztünk teát orosz módra.

Moszkva, Leningrad, Kali- nyin nagyon ismert megyénkben is, Zaporozsje azonban még kevésbé. A csoport nagy érdeklődéssel ismerkedett a Dnyeper alsó folyósvidékén kiépült, több mint hatszázezer lakosú dél-ukrajnai várossal, mely a vízi erőművéről, a kohászatáról, a vegy- és gépiparáról nevezetes. Ott készültek az első szovjet traktorok, ott olvasztották az első szovjet alumíniumot, s onnan kapjuk a Zaporozsec kisautókat.

— Zina néninek köszönhetjük, hogy megnézhettük a híres erőművet I. I. Ivanov főmérnök kalauzolásával. Voltunk a cipőgyárban, a transzformátorgyár kultúrpalotájában pedig bemutatót tartott a táncegyüttes és a kórus a csoportunknak. Mindenkinek tetszettek az ukrán dalok és táncok. • Zaporozsjei útunk végén úgy búcsúztunk el Zina nénitől, hogy jövőre Kaposváron találkozunk.

A \ Krím neves üdülőhelye Jalta. A program ott is gazdag volt, a bátrabbak megfürödtek a Fekete-tengerben. I. I. Szvi- renko, a krimi körzet baráti társaságainak felelős titkára már várta őket, s baráti találkozót szervezett nekik a matrózklubban. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetői, aktívái beszámoltak munkájukról, külön kiemelve a jaltai és a magyar szőlészek és borászok gyümölcsöző együttműködését.

— Egy csoport magyarul tanul, az egyik kislány be is bizonyította már, mennyit tudnak, anyanyelvűnkön köszöntött bennünket. A háború egyik veteránja részt vett a magyarországi felszabadító harcokban, sokat beszélt az élményeiről, s arról is, hogy szeretné látni, mennyit fejlődött hazánk azóta.

Amerre jártak a tizenkét

napban, mindenfele ta.jcLSzi.u- ták, milyen nagy a készülődés az októberi forradalom 59. évfordulójára. Nem beszéltek össze, szinte egyszerre fogalmazódott meg mindenkiben: jövőre is elutaznak a Szovjetunióba.

— Ha sikerül a tervünk, akkor a Moszkva—Leningrad útvonalat választjuk.

A diákotthon melege

Lajos Géza

1977-ben Somogy lesz a magyar nyelv hetének házigazdája

A magyar nyelv hete ti~ zenegyedik »évfolyamának«

kiemelt rendezvényeit 1977. május 6-tól 12-ig Somogybán tartják. A TIT magyar nyelvi országos választmányának az elnöke, Lörincze Lajos a hét elején két napot Kaposváron töltött, hogy előkészítse a rendezvénysorozatot. Emellett hétfőn előadást tartott a TIT megyei székházéban Sokszínű magyar nyelv címen, tegnap pedig a Táncsics gimnáziumban látták vendégül a neves nyelvészt.

— Milyen céllal rendezik meg 1977-ben Somogybán a magyar nyelv hetét?

— A magyar nyelv hete országos rendezvény. A központi előadásokat eleinte a fővárosban tartottuk. A TIT kezdeményezésére változtattunk a gyakorlaton, s már évek óta vidéken készülnek a kiemelt rendezvénysorozatra. A nyelvi ismeretterjesztés ébren tartása, fellendítése a cél, mely össztársadalmi üggyé vált.

— Meglepő, hogy Somogy lesz a házigazdája a magyar nyelv hete 1977. évi kiemelt rendezvénysorozatának, hiszen az elmúlt tíz évben keveset tett a megye a nyelvi ismeretterjesztésben. Tavaly viszont jó példát adott a tanítóképző főiskola a nyelvi műveltség gyarapításában.

— A TIT önálló magyar nyelvi választmánya a legutóbbi küldöttülésen alakult meg. Tudomásom szerint Kaposváron kát éve működik a megyei szakosztály. Akadozott a nyelvi ismeretterjesztés. Somogy kulturális élete sürgeti, hogy ez a munka javuljon. A magyar nyelv hegének élőké szításé során azt tapasztaltam, hogy sikeres lehet Somogybán ez a rendezvénysorozat. Debrecenben száz, másutt ennél több előadás fejezte ki a nyelvi műveltség gyarapításának az igényét. Nem újabb rekordok elérése fűt bennünket.

— Mi lesz a jövő évi rendezvénysorozat kiemelt programja?

— Sokszínű magyar nyelv címen hirdetjük meg a magyar nyelv hetét 1977-ben. A jelszó tartalma: az anyanyelvi műveltség gyarapítása sokirányú munkát követel, s ezt sok szempont alapján kívánjuk végezni.

— Milyen új kezdeményezések születtek a rendezvénysorozat előkészítése során?

— A magyar nyelv hetének jövő évi programjában kiemelkedő helye lesz az ifjúság anyanyelvi képzésének. Az üzemi és a falusi ismeret- terjesztésben is nagyobb szerepet szánunk az anyanyelv ápolásának.

H. B.

Visnyeszéplak, Hedrehely,

Gyöngyöspuszta, Kőkút — Somogy apró települései. Dombok közé ékelődött falvak, puszták. A természet a legtöbb helyen a maga szépségében kínálkozik a városi élet civilizációjába időnként belefáradt embernek. Ám az ott élők gyakran hiányolják a nagyobb település biztosította kényelmet. A kis falvak vonzereje mindjárt csökken, ahogy a napsugaras dombok közé beköszönt az ősz, a tél. Legtöbbet talán a gyerekek áznak-fáznak, iskolába menet. Bár most már fogalmazhatunk múlt időben: áztak-fáztak. Szeptember óta nyolcva- nan a kadarkúti diákotthon kényelmes, meleg tanulószobáiban ülnek délutánonként, s ha végeztek a tanulnivaló- val, várja őket a könyvtár, a televízió, a játék. Csak szombatonként látogatnak haza.

Visnyéről, Visnyeszéplak- ról minden gyerek a kollégiumba jár, Kőkútról csak a felsősök. A nagyok közül sokan ismerik már a kadarkúti iskolát, tavaly meg tavalyelőtt is oda jártak. Volt, aki reggel ötkor kelt, hogy vonattal, busszal az iskolába érjen. Akad olyan település is, ahonnan négy kilométert gyalogoltak a gyerekek.

— össze sem lehet hasonlítani ezt a mostani, kényelmes tanulást azzal, amikor bejárók voltunk — mesélték a nyolcadikosok.

— Sok mindenből kimaradtak — ezt már Teremi József testnevelő tanár, az iskola úttörőcsapatának a vezetője tette hozzá. — Vannak kiváló atlétáink, kézilabdázóink, akik

— mert bejárók — nehezen tudtak részt venni az edzéseken. Sokszor hiába akartak hazamenni a későbbi busszal, nem vitte el őket, mondván: menjenek a délutáni diákjárattal, az azért van.

A szülőket megkérték a nevelők, hogy az első időben

— a beilleszkedés megköny- nyítése végett — ne nagyon látogassák a gyerekeket. Ne nehezítsék a diákotthoni rend, a szokások kialakulását.

— Meg is fogadták a tanácsot — mondta Nagy Tibor igazgató. — Tudták: jó körülmények között vannak a gyerekeik, nem kell keseregni a távollétük miatt.

A hatodik-hetedikesek közül néhányan a kőkúti cigánytelepre járnak haza a hét végén. Néhányan szívesebben maradnának szombat-vasárnap is Kadarkáién. Pedig ragaszkodnak szüleikhez, testvéreikhez. Csak hát túl nagy az ellentét a diákotthon kényelme meg a cigánytelep hagyományai között.

Csonka János értelmes arcú, magasra nőtt fiú. ö is a kőkúti telepen lakik.

Találkozás a betűvel.

— Édesanyád látta mér a kollégiumot? — kérdeztük.

— Még nem jött el, de biztosan megnézi ő is.

A legkisebbek minden második pénteken hazautaznak. Ök ugyanis szabad szombatosok. Amikor meglátogattuk őket, éppen végeztek a tanulással, és mesét hallgattak gondozónőjük társaságában.

A napközis teremben egyetlen első osztályos kisfiú, Takács Lajos maradt, akivel tanárnője külön is gyakorolta az olvasást.

— Az fényképezőgép — pillan lőtt föl nagy érdeklődéssel a masinára, amely megörökítette találkozását a betűvel.

— Tavaly ilyenkor nagyon

sokan mulasztottak, késtek az Iskolából. Az idén alig van hiányzás — mondta Nagy Tibor igazgató, akinek gondjai alaposan megszaporodtak.

Mert, nemcsak a nyolcvan kollégistával bővült az iskola, hanem a körzetesítéssel több mint négyszáz olyan tanuló is Kadarkútra került, aki azelőtt a környező kisebb iskolák padjaiban ült. ,

A kollégistákról négy nevelő és tizenegy tagú technikai személyzet gondoskod' k. Az igazgató azt mondta búcsúzóul: a rengeteg gond között az egyik legnagyobb, hogy nem tudnak minden jelentkező gyereket fogadni. Igaz, más körzetből valók kérték felvételüket.

Azt mondják, a kollégiummal megnövekedett iskolaépület még tud terjeszkedni..

Simon Márta

Űj folyóirat:

a Táncművészet

Új folyóirat jelent meg a napokban. A Táncművészet című lap első számában Kört- vélyes Géza, a Magyar Táncművészek Szövetségének főtitkára írt beköszöntőt. Vázolja a lap megjelenésének okát, célját: »... a szocialista Magyarország közművelődését, művészetpolitikáját, az egész magyar táncélet fejlődését szolgálja« — írja. A lap mindenről szólni akar,

így jutottak el arra a helyre, ahol a szekérnyom elveszett.

A kis ember megtorpant, körülnézett. Az alakjához túlméretezett tárkóptokra is rápillantott, noha térképének nem sok hasznát vehette. Semmibe vesző szekérnyomokat a turistatérképeik se tüntetnek fel. Hiszen nem is várt segítséget Bandi a térképtől. A tudákos magabiztosság afféle reflexmozdulata volt. Mert a következő pillanatban rövid karja már határozott irányba csapott: erre! S nekivágott a csalánnak, tüskének, indák szövevényének, kőről kőre lépve. És csakugyan : a természetnek e sűrű, bujtató szőttese alatt vezetett a keskeny kis ösvény, melyet egykor az asszonyok kifejtettek a zöld gubancból a nagy vadászathoz.

A menet a szűkös terepviszonyokhoz alkalmazkodva alakot változtatott. Libasorban kapaszkodtak feljebb és feljebb. Csak Zsabka hátában nyomakodott, egymás hátának ütközve, meg-megbillent- ve egymás egyensúlyát a sziklás mélységek fölött, a két rendőr.

Buda tanítóék közvetlen Zsabkáék előtt haladtak. Ott volt Hornyák Marci, Dombaj Gyurka, Kis Pista, de még Králik Jozso is. Kosznovszki Feró pedig a legelején kaptatott e szűkebb társaságnak. Dacosan leszegte magas homlokát, melyre az árnyék úgy odatelepedett é napokban, mintha örökre befészkelte volna magát a pórusok közé. Ugyanígy a beharapott ajak szélén az engesztelhetetlen harag vonalai; magát és másokat soha fel nem mentőn. Tolta volna frissebb haladásra a maga előtt lépkedőket, noha az egész menet meglehetősen fürgén kapaszkodott felfele, az iramot diktáló, kőről kőre ugráló kis ember igyekezetéből.

Kosznovszki Feró előtt a gyáriak lépkedtek. Lonci azonban leszakadt tőlük, mert összebarátkozott Buda tanítóval meg a fiaival. Még az út elején hozzájuk csapódott, mert részleteket akart megtudni Anyicska eltűnéséről. A részleteket megtudta, de nem lett okosabb. Azért mégis jó vo't ez a beszélgatés. Mint a fullasztó levegőtle-srgben egy kis szellő. Jó szellő, friss szellő. És kicsit szégyellte magát, hogy mindenkiben ellenséget látott.

Egyetlen ellenséges falnak tekintette a falut, ahogy reggel leszállt a buszról. Mintha

ezer bizalmatlan, gyanakvó tekintet meredne rá a házak mozdulatlan ablakaiból.

Majd a fiúk, Buda tanítóval ! Az előítélet belső ellenállását kellett leküzdenie, hogy közeledjen hozzájuk. A mindent tudni akarás segítette, bírta le benne a rossz emlék munkálását. Mert az a búcsúnap a baljós tekintetű, loboncos keresztes lovagokkal, kik mint sötét árnyak, kitartóan és fenyegetően követték mindenhová őket — rossz álmai közt is a legrosszabbak közé tartozott. S most egy- egy viszontlátott arc — noha a felismerésben kicsit bizonytalan volt, mert kereste a lo- boncot meg a keresztet — szinte sokkosán hatott rá. De aztán csak odament hozzájuk, és bemutatkozott, mint akit bizonyára ismernek látásból, és aki az eltűnt leány városi barátnője. Még azt is megmondta, mert izgalmában nagyon bőbeszédű lett, hogy egy gépen dolgoztak a gyárban.

A fiúk figyelmesen hallgatták. Figyelmesen és együttérzően. S ugyanazzal a nyugtalan aggódással, sőt az izgalom marcangoló fájdalmával tekintetükben, amely Lonci szavait megszaggatta. Szomorú mosolyukban az idegen nő iránti félszeg udvariasság esetlenkedétt, s ez külön is meghatotta Lonci t. Szégyenkezve visszahúzta lelkének védekezőén maga elé tartott sündisznótüskéit.

A rejtelmes szömyalakok- ról kiderült, hogy emberek, sőt barátok és szövetségesek a bajban. És Lonci nemojak felengedett, de nem érezte többé egyedül magát.

S úgy ragaszkodott hozzájuk, végig a nap folyamán, mint pulikutya — árvaságában.

Kosznovszki Feró kötötte ezen a ragaszkodáson a legerősebb csomót.

Mikor Lonci mindent apróra megtudott, azt kérdezte, a szív húrjain reszkető ámulattal s alig titkolt akaratlan büszkeséggel:

— És miért pont ő ment?

S míg a többi a földet nézte a leeresztett pillák alól, Feró így felelt, beharapva ajkát az engesztelhetetlen harag függélyes szögesdrótjai között:

— Mert mi gyávák voltunk.

S Lonci rátalált az arcra az emlékei közt. A lepény- evés győztese. Az igazi. Aki akkor félreállt, s ö megvetette érte.

Az erdő ritkább lett, kivi- Lágosódott. A nap előbb csak át-áttörte a lombokat, aztán erősen tűzni kezdett. A szálfákat cserjék váltották fel. S a cserjésből kiemelkedett a tető.

— Ott van! — kiáltott a trafikos a menet elején. Megálltak.

(Folytatjuk)

I ami a tánccal kapcsolatos. Társulatokat kíván bemutatni, műhelymunkáról számol be, premier előadásokról közöl riportot, és elképzeléseket, repertoárokat ismertet. Nemcsak a balettművészek és a hivatásosok gondjaival foglalkozik majd, hanem teret enged az amatőrmozgalomnak is.

A lapban az újságírók mellett szót kapnak a művészek, a táncosok, hozzászólásaikkal, véleményükkel jobbítva a magyar táncművészet ügyét.

Az első szám fotókkal illusztrált cikkeiben visszapillant az elmúlt operaházi évad legsikeresebb előadásaira. Szól a Pécsi Balett tavalyi évadjáról is, de már a terveket, a bemutatás előtt álló darabokat is elemzi. A Pécsi Balett egyik kiváló táncosa, Uhrik Dóra a nyáron a kölni nemzetközi táncakadémián tanult. Emlékeit, tapasztalatait, az új ismereteket elemzi Levélféle kölni eseményekről címmel, kiemelve a legújabb balett-technikát, amely szakít a »spicc-cipő elmélettel«, és egy természetesebb — nem kevésbé színvonalas — mozgást valósít meg.

Seregi László koreográfus Amerikában járt. Riportsorozatban számol be a modem balett világában tett látogatásáról.

Az amatőr táncmozgalom- ról két tudósítást olvashatunk. Az egyik a szakszervezeti együttesek találkozójáról ír, a másik a kiskőrösi gyermek- tánc- és játékfesztiválról, amelyre pályázatot írtak ki az együttesvezetőknek.

Egyetlen eredmény: a

gyermektánc-kategóriában első díjat nyert Foltin Jolán Somogyi játékok és táncok című összeállítása. Bemutatta a szolnoki Tisza táncegyüttes gyermekcsoportja.

Somogy! Néplap